Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)
1979-08-19 / 194. szám
flz állami élet fejlődésének időszerű kérdései Interjú Ráca Sándor elvtárssat, a Központi Bizottság osalályreselőfével — Az állam megnövekedett szerepéről és jelentőségéről, mint szocialista fejlődésünk jelenlegi szakaszának féltéti len szükségességéről ' szoktunk beszélni. Mit kell ezen érteni? — Az állam feladatainak bármelyikét is nézzük, bőséges bizonyítékot találunk a megnövekedett szerepre. Nézzük például a gazdasági építés funkciójának főbb időszerű feladatait. Kitűzött célunk, hogy gazdaságilag fejlett országgá váljunk. Ezt csak úgy érhetjük el, ha bővülnek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai, gyarapodik a nemzeti vagyon, emelkedik népünk életszínvonala. A termékszerkezetnek a központi fejlesztési programok, a rekonstrukciók és a vállalati kezdeményezések alapján kedvezően kell változnia. A mezőgazdaságban el kell terjednie a korszerű technikának, az iparszerű termelésnek. E nagy jelentőségű célkitűzések megvalósításában elengedhetetlenül szükség van az állam tervszerű gazdasági-szervező, szabályozó szerepére. De még konkrétabb példát is lehet mondani. Napjainkban a környezetszennyezés veszélye a tudományos-technikai fejlődés következtében olyan mértékűvé vált, amely csak az állami eszközök teljes „fegyvertárának” bevonásával hárítható el sikeresen. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában növekszik a vállalatok, a szövetkezetek, a tanácsok, valamint a társadalmi szervezetek önállósága. A szocialista állam fontos felelőssége és feladata annak biztosítása, hogy a nagyobb önállóság az össztársadalmi érdekekkel mindenkor összhangban legyen. Természetesen nem közömbös, hogy szocialista államunk milyen eszközökkel, módszerekkel oldja meg bővülő feladatait. Pl. káros lenne, ha növekvő szerepe a gazdasági egységek életébe való aprólékos beavatkozással, vagy felesleges hatósági ügyek „gyártásával” járna együtt. Biztosítani kell, hogy a gazdasági egységek a feladataikat, — a meghatározott kereteken belül — önállóan elvégezhessék ; a különböző szintű állami szervek dolga pedig az, hogy ezt a munkát hatékonyabban irányítsák, segítsék, ellenőrizzék. A párt vezető szerepének maradéktalan érvényesülése, az állampolgárok részvétele a közügyekben, az országgyűlés és a tanácsok, valamint a szakszervezetek és más társadalmi szervek ellenőrző tevékenysége biztosítja, hogy szocialista államunk működésében egyszerre és egyenlő mértékben szélesedjék a szocialista demokratizmus, valamint a munka szakszerűsége, szervezettsége és hatékonysága. — A jogi szabályozás az állami irányítás alapvető eszköze. A jogalkotás és a jogalkalmazás hazánkban mennyire felel meg e követelményeknek? Hogyan ítéljük meg a szocialista törvényesség érvényesülését ma Magyarországon? — Az előző kérdésre adott válasz megalapozza azt a következtetést is, hogy a szocialista állam funkcióinak megvalósítása szempontjából nagy jelentősége van a társadalmi-gazdasági viszonyok célszerű szabályozottságának. Ennek megfelelően az elmúlt években dinamikus jogalkotási tevékenység jellemezte az erre feljogosított állami szerveink munkáját. A legjelentősebb társadalmi viszonyokat, valamint az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit a legmagasabb szintű jogszabályok, az országgyűlés által alkotott törvények szabályozzák. Az érvényben levő több mint ötven törvénynek a felét pártunk X. kongresszusa óta alkotta meg legfelsőbb államhatalmi és nép- képviseleti szervünk. Egy kis túlzással azt mondhatjuk, hogy jogalkotásunkban az elmúlt 8—10 esztendőben a fordulat évét követő átalakítás méreteihez hasonló fejlődés ment végbe. Mindebből az is következik, hogy a jövőben jogrendszerünk — különösen a törvényi szintű jogszabályok terén — nagyobb stabilitásával lehet számolni. Jogalkotásunkat összességében kedvezően jellemző kép sem takarhatja el azonban, hogy az alsóbb szintű jogszabályok terén problémák mutatkoznak. Különösen a körlevelek, irányelvek, állásfoglalások — és más hasonló elnevezésű rendelkezések — nagy száma zavarja, nehezíti a végrehajtó szervek munkáját. A jogalkotás minőségének további javítása mellett biztosítani kell, hogy ezek száma csökkenjen és ne akadályozói, hanem eredeti rendeltetésük szerint, az irányítás hatékony eszközei legyenek, segítsék a jogalkalmazók munkáját. A jogalkalmazás helyzetének értékelése során mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy a párt politikája, a szocialista építőmunka kiegyensúlyozottsága biztosítja a szocialista törvényesség maradéktalan érvényesüléséhez szükséges feltételeket. Hazánkban törvényes rend van, a jogszabályok megtartása és meg- tartatása, vagyis a szocialista törvényesség mindkét oldala érvényesül. A bíróságok, az államigazgatási szervek, az ügyészségek, a rendőrség, és a munkahelyi döntőbizottságok a jogszabályok, politikai, társadalmi és gazdasági céljaival összhangban végzik jogalkalmazó munkájukat. Társadalmunkban alkotmányos alapelv, hogy a jogok érvényesülésének feltétele a kötelességek teljesítése. A jogok és a kötelességek egysége társadalmunk demokratizmusában gyökerezik és egyben jellemzője is annak. A szocialista törvényesség további szilárdítása feltételezi, hogy az állami és az állampolgári fegyelem tovább erősödjön, legyen még szorosabb kapcsolat a jogok érvényesülése és a kötelességek teljesítése között. — Az állami munka egyszerűsítése és korszerűsítése fontos politikai és közhangulatot formáló tényező. Közismertek az erre vonatkozó elvi állásfoglalások. összességében, hogyan értékelhető a végrehajtás eddigi helyzete, milyen mértékben sikerült ezen a téren előbbre jutni? — Az állami munka további egyszerűsítése és korszerűsítése fontos, politikai jelentőségű feladat. Az utóbbi időben több intézkedés történt. Erősödtek a korszerűsítési törekvések, számos kezdeményezés született mind a minisztériumoknál, mind pedig a tanácsi szerveknél. Valamelyest gyorsult az ügyintézés, javult a kulturáltsága, csökkentek a nyilvántartási és adatközlési kötelezettségek. Ésszerűbbé vált a intézmények gazdálkodása, kevesebb lett a szervezeti párhuzamosság. Ezenkívül folyamatban van néhány biztatónak látszó kísérlet. Örömmel állapítható meg, hogy az állami szervek tevékenységében a szolgáltató, szervező, meggyőző típusú munka válik mindinkább uralkodóvá. Mindamellett nem lehetünk elégedettek. Az eddigi eredmények összességében elmaradnak a párt- és állami határozatokban megfogalmazott céloktól és az élet által támasztott mind magasabb követelményektől. A korszerűsítés és egyszerűsítés még mindig nem vált a vezetői tevékenység szerves részévé. Az egyre bővülő állami, ezen belül a közigazgatási feladatokat csak a szervezettség jelentős javításával, a munka- módszerek és a szervezeti keretek racionálisabb kialakításával lehet a jövőben megoldani. Többről van tehát szó, mint létszám- és költségmegtakarításokról. Erről is, de mindenekelőtt az állami munka egészének még ésszerűbb megszervezéséről, a lakosság életkörülményeinek további javításáról, az állampolgárok még jobb — fogalmazzuk így — kiszolgálásáról. — Az össztársadalmi és a helyi célok megvalósításának fontos feltétele a tanácsok népképviseletiönkormányzati és állam- igazgatási jellegének erősítése. Hogyan élnek a tanácsok önállóságukkal? Vannak-e még e téren ki nem aknázott tartalékok? — A tanácstörvény 1971- ben lépett hatályba. Tehát nyolc esztendő tapasztalatai állnak rendelkezésünkre. Ezek szerint a tanácsoknak népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szervként való meghatározása helyesen fejezi ki az államszervezetben elfoglalt helyüket és fejlesztésük irányát. Az is bebizonyosodott, hogy a nagyobb önállóságuk kedvezően befolyásolja nemcsak a helyi, hanem az össztársadalmi céljaink megvalósítását is, jobban ösztönözzön a szellemi és anyagi tartalékok feltárására, erősíti a kezdeményezőkészséget és a társadalmi erők jobb ösz- szefogására késztet. Mindezek együttes hatásaként növekszik munkájuk társadalmi nyilvánossága, szorosabb a kapcsolatuk a lakossággal, egyszóval változatlanul fontos alapintézményei a politikai rendszerünknek. E summázott értékelés a terven felül megvalósított, sok ezer óvodai és bölcsődei férőhelyben, több száz sportpályában, üzletben és a lakosság életkörülményeit javító sok egyéb létesítményben ölt valóságot. Ez a legdöntőbb érv amellett, hogy a tanácsok jól élnek önállóságukkal, az azt erősítő politikánk helyesnek bizonyult. Nem felelne meg azonban a valóságnak, ha azt állítanánk, hogy a több mint 1500 tanács mindegyikének munkáját tekintve maradéktalanul igaz ez az értékelés. A sokféle, jogos igényt nem minden tanács rangsorolja helyesen, esetenként indokolatlan helyi érdekek kerülnek előtérbe. Egyes tanácsi vezetők a központi irányítás erősítését szolgáló intézkedésben az önkormányzati jogok csorbítását vélik felfedezni. A központi szervekben dolgozók közül egyesek pedig akkor lesznek „idegesek”, ha a tanácsok önállóságának további növeléséről hallanak. Mindent összevetve, a tanácsok eddigi munkájának jó tapasztalatai és időszerű feladataink lehetővé, egyben szükségessé teszik, hogy társadalmi, gazdasági céljainkkal összhangban — a tanácstörvény adta keretek között — tovább erősödjék öntevékenységük és önállóságuk. Indokolt, hogy a lakosság szükségleteinek kielégítésében növekedjen a helyi érdekeltségi elemek, tágabb tere legyen a helyi kezdeményezésnek, mindezek alapján a gondok- van való felelős osztozás- nak. Tovább lehet növelni a települések fejlesztésében a városi és a községi tanácsok szerepét. Fokozott figyelmet szükség fordítani az intézmények gazdaságos működtetésére; a tanácsok és a nem tanácsi gazdasági szervek közötti célszerű együttműködés szélesítésére. Különösen fontos a tanácsok közötti együttműködést szorgalmazni, hogy a közigazgatási határok ne legyenek akadályai az észszerű terület- és település- fejlesztésnek. Elengedhetetlen, hogy a tanácsok még inkább támaszkodjanak a lakosságra, igényeljék és ösztönözzék a társadalmi munka vállalását. — Az elmondottak alapján a központi irányítás vagy a helyi önállóság erősítése van-e napirenden? / — A központi irányítás és a helyi önállóság egyidejű erősítése a feladat. A kettő nem zárja ki egymást. A központi irányítás erősítésén ugyanis nem az alsóbb szervek munkájába való indokolatlan beavatkozást, a felesleges jelentések és adatkérések, vagy az önállóságot sértő körlevelek számának növelését kell értenünk. A feladatok világos, a végrehajtás feltételeivel számoló meghatározása és a következetes, segítő számonkérés révén kell, illetve lehet a központi irányítás hatékonyságát növelni. A helyi önállóság erősítése sem a központi irányítást keresztező, valamiféle abszolút önállóságot jelent, hanem a felelősség, az öntevékenység és a kezdeményezőkészség fokozását, a helyi tartalékok további feltárását, az össztársadalmi és a helyi érdekek harmonikus érvényesítését. A központi irányítás és a helyi önállóság egyidejű erősítése tehát nem egymást kizáró fogalmak. — Gyakori beszédtéma az ország közigazgatási területi beosztásának reformja. Van-e alapja az ilyen feltételezéseknek, a közeljövőben történik-e valamilyen lényeges változás a területi beosztás rendszerében? — 1950-ben a tanácsok megalakulásakor — amikor a mai közigazgatás területi alapja létrejött — 2 978 községi, 53 városi, 140 járási tanács kezdte meg munkáját. /Jelenleg a községi tanácsok száma 1429, a városiaké 96. Mint ismeretes, járási szinten ma már választott tanácsok nem működnek, helyettük a megyei tanácsok járási hivatalai látják el a középszintű területi igazgatás feladatait. A városok növekvő politikai, gazdasági és kulturális szerepét mutatja a városkörnyéki község kategóriájának létrejötte. Több mint 300 községi település kapcsolódik ma már ebben a formában a városokhoz. A kialakult közigazgatási szerkezet összességében összhangban van a politikai, a gazdasági és a társadalmi követelményekkel. A jövőben az adott .közigazgatási területi beosztás keretei között a munka színvonalának emelésére kell az erőket összpontosítani. Természetesen kisebb mértékű változások elől elzárkózni nem lehet, hiszen az élet nem áll meg. A kellő feltételek megteremtése után, megfelelő időben néhány újabb közös községi tanács, vagy városkörnyék szervezésére, várossá nyilvánítására sor kerül a jövőben is. Ennek ütemét azonban a korábbiakhoz képest indokolt mérsékelni. Levonható tehát ezek alapján az a következtetés, hogy semmi okunk a köz- igazgatási területi beosztáson a közeljövőben lényeges változtatást végrehajta) Rákos Imre
