Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)
1979-08-19 / 194. szám
Szegedi Szabadtéri Játékok Törekvés a megújulásra Először kelt életre görög dráma a téren HUSZONEGY EVE CSALOGATJA a felújított Szegedi Szabadtéri Játékok előadássorozata az ország legparányibb településeiről is az embereket. A színházi előadások ünnepi alkalmait évről évre jól átgondolt közművelődési programok, ifjúság- és • kereskedelempolitikai rendezvények egészítik ki, bámulatos gazdagságát nyújtva a látnivaló érdekességnek. Az elmúlt hét vége meglehetősen csendes volt Szegeden. No, nem azért, mintha nem akadt volna látványosság, hiszen szombat-vasárnap rendezték meg a Tiszán, a város szívében a nemzetközi motorcsónakversenyt, inkább a nagy tömegeket koncentráló — például az ifjúsági napokhoz hasonló — ese- fnények hiánya, a nyári viszonylatot tekintve, zordnak, nyugodt lelkiismerettel nevezhető, borús, hűvös időjárás miatt. A könnyelműbb, a könnyen öltözött színháznéző egy kis náthát is összeszedhetett a művészi élménye mellé: ha nem szombat este, akkor a rákövetkezőn, amikor bizony összekoccant- gatta az ember térdeit a didergés. A fentiek ellenére csaknem telt házak előtt zajlottak az előadások. Az említettek — szerencsére — csak a város iránti érdeklődést csökkentették, az előadások iránti kíváncsiság töretlen, s a helybeli újságíró-kollégák elmondása szerint az volt még a sikertelen években is, amikor a szabadtéri válságáról cikkeztek, vitatkoztak a szakemberek. Most mi a helyzet Szegeden? Válságba jutott-e a népszínházi koncepció? Ha igen, akkor a válság kizárólag művészi területet illet, vagy átcsap más „vizekre” is? Hézagos személyes tapasztalataimra, a tapasztaltabbakkal folytatott beszélgetéseimre, újságbeli tájékoztatókra alapozva véleményemet, úgy érzem, Szeged megérett a frissítésre. A felújított szabadtéri játékok harmadik évtizedének elején különösen fontos ezt az agyunkba, lelkűnkbe vésni, mert a cselekvés halogatása miatt az elkövetkezendő években előfordulhat, hogy a közönség érdeklődése —, amire eddig, hangsúlyozzuk, nem volt példa — megcsappan az előadások iránt A kifáradás jelei egyébként legszembetűnőbben Kacsóh Pongrác János vitéz daljátékának előadásain mutatkoznak, s erről szó lesz majd az alábbiakban. A változtatás, a nyitás, az új utak keresésének szükségességét helyesen ismerték fel a szabadtéri játékok rendezői, s nem tekinthető véletlennek. hogy az igazgatóság mellett működő tanácsadó testület munkáját felújították. Igény és törekvés a megújulásra egyszerre jelentkezik ma a szegedi nyári színházban. Ezt pedig legpregnán- sabban Szophoklész Antigoné című drámájának idei bemutatása jelzi. Az Antigoné az első görög dráma a Dóm téren, holott aligha szorul külön bizonyításra, hogy a görög dráma számban és minőségben milyen remek lehetőségeket kínál a művészi önkifejezésre, élményszerzésre. A játékok rendezői tehát az első lépéseket megtették a megújulás, a megfrissülés útján. Nyilván nem lesz köny- nyű a továbbhaladás, számos vita, véleményütköztetés nyomán jegecesedik ki a helyes irány, de úgy hiszem, bizalommal lehetünk a most formálódó törekvések iránt. Hat-hat ezer ember tekinthette meg a János vitéz szombati és az Antigoné vasárnapi előadását. Ezt a számot az első produkció esetében négygyei (ennyiszer játszották), a másodiknál hárommal szorozva, megkapjuk a produkciók idei nézőszámát. Tizennyolc- huszonnégyezer ember! Lenyűgöző. Képzeljük el, hányszor kellene megtölteni a salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központ 650-es. a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ 250-es nézőterét ahhoz, hogy ezt a mennyiséget kapjuk. A Szegedi Szabadtéri Játékok nemcsak kora szerint első nyári színházaink között, hanem méreteit és hatását tekintve is. Talán ezért is koncentrálódik rá a közönség és a színházi szakma figyelme jobban másokénál. KACSÓH PONGRÁC JÁNOS VITÉZÉNEK 75 évvel ezelőtt volt a premierje, s remélhetőleg senki sem veszi ünneprontásnak, ha leírom: a jubiláló darab előadása nem tudott izgalmas, friss élményeket szerezni. Az énekesi teljesítmények szinte kivétel nélkül kitűnőek, remekül együttmuzsikál a zenekar, kulturáltan, hatékonyan ível, szárnyal a zene, csodálatba ejt a gonosz mostoha trükkös elkárhozása, egyszóval a megannyi látványosság. És mégis: nem száll együtt a lelkünk és örömünk a vágtató huszárokkal, nem hat meg eléggé Kukorica Jancsi és Iluska hamvas szerelme, nem mulattat kellően a beijedt francia király... Zavarnak a guggoló járásban ügyetlenkedő gyerekek (ők Kukorica Jancsi juhnyájá- ból valók), s szívből sajnálom őket, hogy a szereplés miatt éjszakázniuk kell. Ez az önmagában jó ötlet a darabban mulatságos lesz, meg- kuncogtat akkor is, amikor nem akarja. A szereplők gyönyörűen énekelnek: Oszvald Marika (Iluska). Kovács József (Kukorica Jancsi), Gárday Gábor (Bagó), Zsadon Andrea (királykisasszony), Benkóczy Zoltán (csősz), Békés Itala rusnya mostoha. De többük színészi alakításából — főként a francia királyt megformáló Suka Sándoréból — hiányolom az elementáris humort, a megfelelő erősségű, okosan adagolt mulattatást. Elsősorban e színészt fogyatékosságok miatt érzi a néző: megfakult, megöregedett Vámos László rendezése. A játékok könnyű műfajában szerfelett időszerű már a változtatás. Hogy merre nyissanak, az a szakemberek dolga, megítélésem szerint azonban, az első időszakban nem biztos, hogy a musicalnek sikere lenne; márcsak azért sem, mert tudvalevő, hogy nálunk ez a műfaj igazából nem tudott gyökeret verni. Szophoklész Antigonéját Szinetár Miklós rendezte. Nyilatkozata skerint a dráma annak a vezetőnek a tragédiájáról szól, akinek nincs érzéke a tömegek viselkedéséhez, érzéseihez, lélektanához, nem tudja, hogy a mindenkori törvényeknél vannak fontosabb, mélyebben ható törvények is. Szinetár értelmezése kiolvasható a darabból, korszerű, kíváncsiságot ébresztő, csupán nem tudja kivitelezni. Az előadás legfőbb problémájának azt tartom, hogy a Kre- ónt alakító Szabó Sándornak, nem sikerül teljességgel felvállalnia a szerepet, egysíkú és erőtlen alakítása súlytalan Antigonééval szemben. Maga az előadásmód a szükségesnél statikusabb, a színészi játék egyenetlen. Legjobban, Hegedűs D. Géza Haimonja tetszett: az ő figurateremtése korrektül felépített, erőteljes, atmoszférikus alakítás. Hámori Ildikó tisztességgel oldja meg nehéz feladatát, érettnek érezhettünk a címszerep megformálására. A két karvezető: Gelley Kornél és Kovács János tiszta, szép beszédével tűnt ki. Á többiek — Bessenyei Ferenc, Jani Ildikó, Lukács Sándor, Martin Márta — színtelen, sótlan játékkal rukkoltak elő. Lukács Sándor ráadásul még a ripacsko- dásra is hajlott. Fehér Miklós díszletei érzékletesen idézték elénk a testvérviszálytól sújtott, háborús szenvedélytől felperzselt várost. Schaffer Judit jelmezei kifejezőek voltak. De hosszú köpenyével Szabó Sándor nem tudott mit kezdeni, állandóan felemelgette lábközépig, nehogy megbotoljék a lépcsőzeten. AZ ANTIGONÉ ÖSSZESSÉGÉBEN várakozásunk alatt maradt, mégis jobb előadás a János vitéznél, annak pedig hogy a játékok programjának egyik lehetséges tá- gítási irányát jelentheti, őszintén örülünk. Egy újabb nekiveselkedés talán teljesebb sikerre vezet. Sulyok László Kortársak Harmincévesek a harmincéves alkotmány tükrében Az alkotmány a Magyar Népköztársaság alaptörvénye. (A Magyar Népköztársaság alkotmánya 77. paragrafus, 1. bekezdés). Alkotmányunk az idén betöltötte harmincadik esztendejét. Régen ennyinek számított egy emberöltő. Azok, akik együtt születtek az alaptörvénnyel, ma már felnőtt emberek. Lehet, hogy közülük kevesen olvasták el az alkotmány minden betűjét, de mindnyájan azokon a védőbástyákon belül élnek, melyeket ez a törvény szolgál. Danvi Kálmánná diszpécser. A BRG salgótarjáni gyárában dolgozik. — Betanított forrasztóként kerültem a szalag mellé 1972- ben. Egy évre rá már csoport- vezető voltam, az elmúlt esztendőben kaptam meg jelenlegi beosztásomat. A munkához ismeretek is szükségesek, a gyár által szervezett tanfolyamra járok, az idén ősszel teszek mechanikaiműszerész- szakmunkásvizsgát. Danyi Kálmánná nemcsak a munkában ért el sikereket. Ötödik éve a szakszervezeti műhelybizottság titkára, ilyenformán nemcsak a termelésben dolgozik a közért. A közösség, amelyben tevékenykedik, a Komarov Szocialista Brigád, mely szükség esetén társadalmi munkával is az üzem segítségére siet. Azonban nemcsak a kerítésen belül lehet rájuk számítani. A megyeszékhely szépítésén, gyarapításán is szívesen dolgoznak. A diszpécsemőnek egy kislánya van, most tizenkét éves. Közösen osztoznak a háztartási munkában, bár önálló otthonuk még nincs, az asszony szüleinél laknak. — Nem könnyű egyedül nevelni a gyereket, de azért van szabad időnk is. A szüleimnek van egy kis telke Eresztvény- ben, oda kirándulunk, és sokat járunk moziba a nyommal. kislá- de két nyelvvel bővebb a látókör. A szécsényi egyéni gazdálkodó, később termelőszövetkezeti üzemegység-vezető fia Bán Lajos, apai tanácsra jegyezte el magát a gépészettel. A gépipari technikum után műszaki egyetemre jelentkezett a Szovjetunióba. — Volt egy ilyen lehetőség, a nővérem, aki orosz szakos pedagógus, egy évet odakint végzett, 6 is fokozta a kedvem. Leningrádban tanultunk, de megfordultunk a Szovjetunió nagyon sok gyárában, többek között a minszki traktorgyárban is. Diplomával és családdal tért vissza a Szovjetunióból. Akkor még csak egy kislányuk volt, azóta egy kisfiúval is szaporodott a kétnyelvű família. — KGM-ösztöndíjasok voltunk, amikor végeztünk, több ajánlat közül választhattuk ki leendő munkahelyünket. Én az SKÜ mellett döntöttem. Akkor indult a huzalmű rekonstrukciója, kellett az ember. 1976-ig technológusként dolgoztam, akkor beruházási területre kerültem, a kistere- nyei gyáregység létrejötténél „bábáskodtam” én is. Az idén jöttem vissza korábbi helyemre, a hrzalműbe, technológiai vezetőnek. Szeretem ezt a munkát. A fel Hősséget is, ami vele jár. A feladat sok időt igényel, a nyolcórás munkaidőn túl is szükség lehet ellenőrzésekre, esetleg felügyeletre. Jelenleg legfontosabb számunkra a termelés mellett az energiával, alapanyaggal való takarékoskodás. Most főijük az elkerülhető veszteségek kiszűrésének programja. Nem könnyű, de érdekes feladat. Azért akad szabad ideje is. A két gyerek, a család mellett tanul. — Harmadik éve német nyelvtanfolyam indult a gyárban. Kell a szakirodalom „szemmeltartásához”. Igaz, az orosz nyelv is nagy segítség, Buda István édesapja szintén az acélgyárban dolgozott. Rokonai közül többen viselnek egyenruhát, hivatásos katonák. ö is az akart lenni, de a repüléshez, amihez kedve lett volna, hiányoztak az egészség- ügyi feltételek. Sorköteles ideje alatt egyik cimborája —, aki rendőrnek készült — olyan nagy hatással volt rá, hogy leszerelés után á keki- színű mundért ő is a rendőrök szürkéjére cserélte. — Ragaszkodtam az egyenruhához. 1971-ben jelentkeztem, a próbaidő vizsgáján kiváló eredménnyel feleltem meg. 1974-ben főiskolára kerültem. 1977-ben egy aranycsillaggal a vállán lépett ki az iskolapadból. Mint rendőr hadnagy, a Salgótarjáni városi-járási Rendőrkapitányság egyik alosztályát vezeti. Munkája kettős felelősséggel jár. Egyrészt a közrendért és közbiztonságért, másrészt mint vezető, a saját embereiért. — Ha most választanék, újra ugyanúgy tennék. Megszerettem ezt az egyenruhát és azt, ami vele jár. Három életpálya a sok százezer közül, melyek az alkotmány életbe lépésének évében indultak, s annak védőszárnyai alatt alakultak így. A törvény paragrafusokból és bekezdésekből áll, melyek rögzítik a munkához, tanuláshoz, pihenéshez, közös gondjaink közös irányításához való jogainkat, s a nagy közösséggel, az állammal szembeni kötelezettségeinket. Bármely bölcs is a törvény, mit sem ér, ha csak írott betű marad. Nem a kihirdetés napján, hanem akkor tölti be célját, ha életévé válik azoknak, akikre vonatkozik. — g- — (18.) Ajtók csapódtak, dongott a lépcsőház: Edit kiabálására összefutott a család. Tettreké- szen rontott Dezső a Danka- házaspárra. , — Ez meg miféle kilengés? — kérdezte lihegve. — Már azt hittem, hogy operát énekeltek. Nyomában Paula, Zoltán felesége, meg Márti rohant a nagy emeleti szobába. Edit segélykérőén kapaszkodott beléjük a tekintetével, majd a kopott fotelbe roskadt. — Tönkretesz ... Megöl a földhözragadtságával... — sírta el magát kislányosan. Paula és Rózsi azonnal hozzászaladt. Gyámolították, simogatták. A trombitáló Paula nemcsak gyengéd rokonként, de harcos szövetségesként is vigasztalta: — Itt vagyunk, ne félj. A többi meg nem számít. Engedni fog. Felért hadüzenettel, ahogy végigmérte Danka Károlyt. A NÖGRAD — 1979. augusztus 19., vasárnap félénk tekintetű* Rózsi ide- oda téblábolt kövérségével. Márti számára egyre nőtt a rejtély. Idegesítette, hogy semmit sem ért az egészből. — Dehát miről van szó?... — Majd kibarkochbázzuk a kedvedért — próbálta elütni a kérdést Dezső. — Tudni szeretném .. Minden átmenet nélkül, durván förmedt rá az apja: — Semmi közöd hozzá! Döbbenten hőkölt hátra a lány a kemény hangtól. Zavarában mentegetődzött. — Én csak... Megsajnálta az anyja. Kér- lelőn trombitálta: — Kislányom, ne idegesítsd az apádat. A hangulati felfordulásban éppen csak tudomásul vette Edit is, Danka is, hogy a lány megérkezett. Látva tájékozatlanságát a tanár, közölte vele: — El akarják adni a házat. Azért lettem fekete bárány, mert őrültségnek tartom az ötletüket. Látnia kellett a lánynak, hogy távollétében nagy tétről vitatkozott a család, s döntésre érett a helyzet. Most rémült meg igazán. Editben bízott, hozzá futott könyörögni. — Ne hallgass rájuk. Ká- rolynak igaza van. Mit szólnának az emberek?... Legalább százan segítettek, hogy otthonunk legyen!... Nem adhatjuk el a munkájukat! Nem adhatjuk el a család becsületét !... Erős félhomály borult közben a szobára. Arról vették észre az öreg Burjánt, hogy felkapcsolta a villanyt. Az ő arcán is felragyogott a fény, amikor meglátta unokáját. — Kislányom!.. i Mártinak elkerülte a* figyelmét, hogy mily hangsúlyos tartózkodás fogadta nagyapját. Csakis a maga örömével törődött, és nagy szeretetében csaknem ledöntötte lábáról az öreget. — Nagyapa... drága nagyapa ... úgy hiányoztál... — Te is, kedveském — ölelte át az öreg dorongkarjával unokája derekát. — Jól vagy, nagyapa? — Na hallod, remekül. Állandóan fütyörészek. Mindenféle mókás dolgokon jár az eszem. Képzeld, ma például azt mondtam Félix úrnak, hogy függőleges kőműves vagyok. Várja meg, amíg vízszintes kőműves leszek. Jól érezte a lány, hogy ebben a mókás hetvenkedésben egy szikrányi móka sincs. — Félix?... Mi dolgunk vele? Csak közölni akart az öreg, nem panaszkodni, mégis megbicsaklott a hangja: — Szeretné az egyik lakást. Vagy talán az egész házat. — Értem ... értek mindent. Dezső felhördült. — Na tessék! Mindent ért! A fehér hajú Burján Péter a falak tüzetes vizsgálatába kezdett. Latolgatta az éleket, a sarkokat, hunyorítva ellenőrizte az ajtók, az ablakok helyzetét. Viselkedése több volt, mint különös. Menye, Rózsi csaknem iszonyodva kérdezte: — Mi történt papa ?...' — Semmi, semmi... csak beszélgessetek. Dezső kitöréssel akarta lerázni az ijedtségét. — Hogyan beszélgessünk, amikor csinálja itt a szellemidézést?! Meg sem hallotta az öreg a feddő kiabálást. Elkerülve tekintetével kőfaragó fiát, szeme egyenesen Mártit hívta, ragaszkodón, bizalmasan: — Gyere csak ide, kislá-; nyom. Észrevettem valamit. Szeppenten osont Burjánhoz a lány. — Mit, nagypapa?.;; — A tévedésemet — súgta feléje titkot ismerőn az öreg. — Azt hittem, hogy szabályos házban lakunk. De nem ... — Nem értem — hátrált té-J tován a lány. — Figyelj csak — unszolta bátorítón a nagyapja. — Itt semmi sem szabályos. Ma vettem észre. Kis híján vacogni kezdett a százkilós Zoltán. — Értitek ezt? — Én értem — biztosította higgadtan Danka. Burján Péter egyikükre sem figyelt. Csak azzal törődött, amibe egészen mélyen beleélte magát. Egyre szívó- sabban puhatolta a falakat. — Igen, most már egészen biztos. Az egyik erre dől, a másik meg arra... Ferde a mennyezet... ferde a padló.1 Délutántól minden megváltozott. Pedig délutánig minden rendben volt. Most meg lejt a parkett. Megbillentek az ajtók. Erőlködnöm kell, hogy megőrizhessem az egyensúlyom. Ti nem érzitek ? ... Lehet, hogy nem érzitek?... Hi-; szén az egész ház ferde!... Mintha szellemet látott volna Rózsi, könyörgőn rebegtej — Istenem ... — Bolondokat beszél! —• kiáltott dühösen Dezső. Békés mélázással bólintott rá az apja. — Talán igaz. Mégis a bolond öreg vette észre, hogy süllyedünk. Elég gyorsan süllyedünk. Gyorsabban a Titanicnál. Ha nem találjuk meg az egyensúlyunkat, ránkszakad ez a ferde ház. (Folytattuk)
