Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-16 / 191. szám

kvarsányi kérdőjelek — A lehető legrosszabbkor jött — panaszkodott Szeróczki Bertalan, a varsányi tanács végrehajtó bizottságának tit­kára. — Pillanatnyilag . még tiszteletdíjas művelődésiház- vezetőnk sincs, az egyik leg­égetőbb probléma, amit rövid időn belül meg kell oldani. — Hogyan alakult ki ez a helyzet? — Eddig a község egyik pe­dagógusa, Gazdag Béla vezet­te a művelődési házat, tiszte­letdíjasként. A sokrétű, szerte­ágazó közművelődési feladatot másodállásban nem lehet meg­felelő hatékonysággal végezni. Különösen nem akkor, ha a különböző művelődési tevé­kenységi formáknak nincsenek hagyományai. Varsány ezek közé a települések közé tar­tozik. ' Több alkalommal a tiszteletdíjas vezető el­mondta nekünk, hogy ez a munkakör egész embert kíván. Ö is belefáradt, júniusban kér­te a felmentését. A művelődési ház vezetője mindent megtett, hogy na­gyobb léptekkel haladjon elő­re a falu közművelődési éle­te. Nem rajta múlott, hogy csupán egy pávakört és egv alkalmi tánccsoportot sikerült összehozni. A faluban élő em­berek gondolkodásmódja, életvitele, emberi tartása egy kicsit lassabban formálódott. A meglevő nehézségek és problémák ellenére a varsányi emberekben is ott szundikál, s talán ébredezik a többre, em­beribb életre, magasabb tu­dásra, tartalmasabb szabad idő eltöltésére való vágy. A szórakoztató műsorok szerve­zésében és rendezésében ki­merült a művelődési ház te­vékenysége. Talán, ha a ve­zetője több támogatást kap a társszervektől; minden bi­zonnyal „vastagabb lenne a művelődés szelet kenyere”. Mindez a múlté, amiből csu­pán a tanulságokat lehet és kell levonni. — Mi a tanács jelenlegi el­képzelése? — A munkakör ellátására kértünk és kaptunk egy füg­getlenített státust. Az állást meghirdettük, de képesített népművelő nem jelentkezett. A megyei művelődési osztály­nál megkérvényeztük, hogy engedélyezzék a képesítés nél­küli népművelő beállítását. — És, ha az engedélyt meg­kapják? — Akkor. egy olyan fiatalt állítunk be, aki helyi ismere­tekkel rendelkezik. Mi bízunk benne, hogy lelkesedéssel, jó­szándékkal, tele akaraterővel valamit „lefarag” . a szakmai hiányok adta hátrányból. Tegyük hozzá a tanácstitkár gondolataihoz: minden jó­szándék, akaraterő kevésnek bizonyul majd, ha nem talál a fiatal, kezdő nénművelő tá­mogatókra; olyanokra, akik „megfogják a kezét”, irányít­ják. — Miben és hol szeretnének előbbrelépni? — Legyen a művelődési ház­nak megfelelő tömegbázisa. Ezt klubok, szakkörök, művé­szeti csoportok működtetésén keresztül lehet elérni. — Enyhén szólva, ’ a tárgyi feltételek sem a legrózsásab- bak Varsányban. A jelenlegi művelődési házat valamikor, hosszú évekkel ezelőtt egy cselédházból alakították ki. Egy nagy terem, amelybe 110 ember fér el, egy színpad és egy öltöző, ez minden. — A klubok, szakkörök, művészeti csoportok működtetését hol akarják megoldani? — Tény, hogy a tárgyi fel­tételeink rosszak. A klub­könyvtárban található két he­lyiséget ilyen célokra fel lehet használni. A tanács nagyter­mét is odaadjuk, mint ahogy eddig is odaadtuk a pávakör­nek, hogy próbálni tudjanak. Az iskola igazgatója sem zár­kózik el, hogy a tantermeket esetenként a fiatalok részére átengedje. A tárgyi nehézsé­geket át lehet és át tudjuk hi­dalni. Pillanatnyilag sok a kérdő­jel a község közművelődési életében. A függetlenített népművelő beállításával eggyel talán kevesebb lesz. Hogy a kérdőjelek a község közműve­lődési életéből mielőbb eltűn­jenek, komoly összefogásra lesz szükség Varsányban. Sz. F. Erdélyben, Farkaslaka (Lupcni) temetőjében áll Tamási Áron síremléke. A mintegy három és fél méter magas emlékművet Szervátiusz Jenő szobrászművész készítette. Pedagógusok továbbképzése Up mödszerekkeS és ü| szemlélettel Az idei nyár különösen sok munka elé állította a peda­gógusokat, hiszen félidejéhez érkezett valamennyi • iskola- fokon és -típusban 1978—80. között végrehajtandó átfogó tantervi reform. E reform tavaly ősszel kez­dődött, az általános iskolák új nevelési-oktatási ’tervé­nek, valamint a szakmunkás- képzést nyújtó szakközépis­kolák teljes tantervének meg­újításával. Ezt követi idén ősszel a középfokú képzést biztosító szakközépiskolai és a gimnáziumi tantervek re­formja, s a szakmunkáskép­ző intézetek közismereti tan­tárgyainak tantervi reform­ja. Mivel a változás olyan mélységű, hogy az egyes tan­tárgyak oktatási tervét is érinti, az országos pedagógiai intézet a szokottnál is na­gyobb gondot fordított a pe­dagógusok felkészítésének megszervezését a A pedagógusok idei tcvább- képzéséről beszélgetünk az intézet szakvezetőivel: Fe­hér Feréncnével, a nemzetkö­zi kapcsolatok osztálya Wes­selényi Alberctel, a tovább­képzési-szervezési osztály és dr. Fülöp Károllyal, az ide­gennyel v-oktatisi o‘ztály ve­zetőjével. — A felkészítés minden egyes iskolatípus minden év­folyamára három lépcsőben történik. Az első: központi tanfolyamok, amelyeken az OPI munkatársai ismerte­tik az új tantervet, annak követelmény- és eszközrend­szerét. a tanítás témakörön, ként ajánlatos lehetőségeit, a tankönyvet és az osztályo­zásnak az anyaghoz kapcso­lódó változatait — az illető szaktárgyak megyei szakfel­ügyelőivel. A tnásodik: a me­gyei pedagógus-továbbképző intézetek —, vagy kabinetek — által szervezett megyei tanfolyamok, a megyében mű­ködő, adott szakos munkakö­zösségek vezetői számára. Itt azok a megyei szakfel­ügyelők adják tovább a hal­lottakat, akik a központi tan­folyamokon részt vettek. A harmadik lépcsőben az adott tantárgyak munkaközösségé­nek tagjai vitatják meg — bőséges konzultációk kereté­ben — a szükséges tudniva­lókat, a megyei tanfolyamo­kon részt vett munkaközössé­gi vezetők irányításával. A szóbeli információt minde­nütt írásos dokumentumok­kal egészítik ki. (15.) Karonfogva vezette végig Dezső kiöltözött feleségét a virágzó külvárosban. Ügy döntöttek, azért sem sava- nyodnak bele a családi vitá­ba. Elmennek lazítani kette­jük külön örömére a Repkény eszpresszóba, ahol Schwarz­kopf úr, á maszek cukrász Dunántúl legkiválóbb fagylalt­ját méri, márpedig köztudott, hogy Dunántúlon igen sok helyt kapható elsőrangú fagy­lalt. Dezső is kicsípte magát, de csak amúgy hevenyészve. Föl­vette alpakkanadrágját, az­zal a díszes övvel, amelyet épp a feleségétől kapott aján­dékba negyvenharmadik szü­letésnapjára. Daliás mellkasán már-már kérkedve mutogatta merész mintázatú ingét: szer­fölött nagy és élénk színezetű kockás minták ékesítették azt az inget, mintha a Sárga Csi­kó valamelyik abroszából szabták volna. — Ügy hallottam, mosta­nában zöld fagylaltot is ké­szít Schwarzkopf úr — újsá­golta Dezső udvarló hangon a feleségének. — Állítólag Erdőmester a neve. Azt meg­kóstoljuk. — Levert vagyok — sirán­kozott Paula. — Még tönkre­teheti tervünket az a Károly. — Ne búsulj, én majd te­szek róla. Kiklopfolom belőle az igent. És tekintélyesen, vasárnapi tartással vonultak át a be­tonjárdán, a kertváros juhar­fái alatt. Jobbról a dárdake­rítések Végtelen sora, balról a sírhantokra emlékeztető vi­rágágyások petúniával, árvács­kával, kardvirággal. A nyílegyenes járda végé­ben, a mélyre csüngő juhar­lombok árnyékában egy cifra trafikosbódé díszelgett, olda­lán az Aeros cirkusz orosz­lános plakátjával. Innen, a trafikosbódé mögül bukkant elő Márti. Gyönyörűen és könnyedén. Magas, karcsú lány, bronzos hajtömege laza kötegbe csavarva, szabadon hagyva hosszú nyakának bá­jos ivét. Fehér tenisznadrág és ibolyakék fiúing volt rajta. Meztelen combja és karja bar­nán tündökölt. Mihelyt meg­látta szüleit, hatalmasat lódí­tott sporttáskáján és futásra lendült, mint a sprinter. — Szervusztok, őseim! — kiáltotta már messziről, hoz­zájuk érve csaknem ledön­tötte őket a lábukról hirtelen csókrohamával. — Hét te merről repültél ide? — hebegte a megrökö­nyödött apa. — Lillafüredről!... — Gyere, hadd nézzelek — kukorékolta meleg örömmel Paula. Még a könny is elfu­totta a szemét. — Milyen szép Vagy. Milyen mesés a színed. Jó volt a kiránduláson? — Remekül sikerült! Ne­vettünk, nevettünk, állandóan nevettünk! Álom az egész... Kitűnő érettségi, új ház, meg ez a gyönyörű nyár. Ráadásul a felvételim i.s sikerült! Mit tudtok Imréről? ... Mókázva újságolta az apa: — Szeretne már benősülni, de nem voltál itthon. Teg­napelőtt megkínálta anyád sárgarépafőzelékkel. Azóta nem láttuk. A boldog lány valósággal a szüleinek dőlt, macskásán un­szolta őket. — Hála istennek, még min­dig a régiek vagytok. Gyer­tek... Na gyertek! Nem lát­játok, hogy mennyire kíván­kozom haza? — Mi meg a Repkénybe mennénk, egy kis fagylaltra — mondta tétovázva Paula, hátha szabadon engedi őket a lány. De az nem tágított. Húzta szüleit hazafelé. — Veletek megyek én is, csak előbb le akarok tusolni a saját fürdőszobánkban. Most, mindjárt. Aztán me­gyünk a Repkénybe. Apa és anya összenézett: Márti csak azt látta ebből, hogy beletörődnek akaratába. Gondtalanul csevegett: — Előre kikötöm, hogy a szobámat én rendezem be. Sa­ját ízlés szerint! Megint összenéztek a szü­lők. Dezső kerülte a beszédet, inkább elvette lányától a ke­rekre tömött sportszatyrot. (Folytatjuk) NŰGRAD — 1979. augusztus 16,, csütörtök A kérdésre, hogy mi indo­kolja ilyen centralizált benn­lakásos tanfolyamok szerve­zését, az OPI munkatársai el­mondották, hogy a tantervi reform során bevezetésre ke-' rül néhány olyan tantárgy, amely még a pedagógusnak is új. Ilyen újdonság példá­ul az általános iskolás mate­matika, amely az eddigi szám­tantantárgyat váltja fel, már az első osztálytól kezdve: új­donság lesz a technika, amely megőrizve a politechnika szá­mos elemét, új ismeretanya­gokkal gazdagodik; nagyon sok új vonást tartalmaz a ké­mia; új tantárgy lesz és az általános iskolák alsó tagoza­tában sokat várnak az anya­nyelvi neveléstől, továbbá a megújult környezetismeret­től, amelynek oktatásába a felső tagozatos biológia-föld­rajz szaktanárok is „besegí­tenek”; végül nagy jelentősé­gű változásnak ígérkezik, hogy 1981 szeptemberétől kezdve egy évvel korábban, már az általános iskolák 4. osztályában bevezetik az orosz nyelv oktatását. — Az utóbbi években fel­tűnően sok — véleményem szerint jogos — bírálat érte az iskolai idegennyelv-oktatást. A tantervi reform hogyan re­agál ezekre a kritikai észrevé­telekre? — Tettekkel, lényeges vál­tozásokkal! A nyelvtanulás célja — minden eddiginél gyakorlatiasabb ismeretek elsajátítása lesz. Az általános iskolai orosznyelv-oktafásnak például olyan alapfokú isme­reteket kell eredményeznie, amely meghízhatóan megala­pozza a nyelvtudást, egyszer­smind felkelti az érdeklődést az idegen nyelv iránt. A tan­terv — énp e cél érdekében — reálisabban tervezi a megtanítandó tananyagot, pontosan meghatározza a megtanítandó szavak, kifeje­zések mennyiségét, sőt szó­jegyzékét és kifejezésjegyzé­két is! A teljes új, korszerű tankönyvsorozat írásával, ki­adásának előkészületeivel egyidejűleg a tanterv más. a hatékony nyelvoktatást szol­gáló eszközök — diafilmek, hangszalagok, applikációs táblák, tematikus faliképek — használatát is előírja. Mindezeken túl, az új tanterv alapvető szemléletváltozást igényel a nyelvtanároktól, hi­szen kimondja a szóbeliség elsőbbségét az írásbeliséggel szemben: az országismereti tudnivalók elsőbbségét a kultúrtörténeti tudnivalókkal szemben. — Például? — Az írók életrajza, élet­művük értékelése helyett az adott nyelvterületen való viselkedni tudást helyezni elő­térbe. Nagy hangsúlyt kapnak az életkori sajátosságok, az általános iskolai nyelvokta* tásban például a játékosság, a gimnáziumokban és a szak- középiskolákban a pályaorien­táció szempontjai.­Az idén ősztől kísérleti jel* leggel bevezetik az általános iskolák felsőtagozatán a fa* kultatív tantárgycsoportos oktatást, amelynek kereté­ben a gyakorlati ismereteket és az idegen nyelveket a diá­kok önkéntes jelentkezés papján, magasabb óraszám­ban tanulhatják. Hasonló tantervi változások lépnek életbe szeptembertől kezdő­dően a gimnáziumokban is, csak ott már az idegennyelv­oktatás célja alapos közép­fokú nyelvtudást nyújtani a tanulóknak. — Nos, mindezek a válto­zások mintegy tízezer nyelv­tanárt érintenek az ország-' ban. Tehát meg kell újítani­uk ismereteiket, oktatási módszereiket, sőt — mivel az eddigi koncepcióval rutin­nal tovább már nem dolgoz, hatnak — egy kicsit önma­gukat is. Ehhez a módszer­tani és szemléletbeli megúju­láshoz kívánt segítséget nyújtani pedagógusainknak a nyári továbbképzés, illetve felkészítés. Debreceni Éva Sándor Mátyás: Bujtor István Megfilmesítik a Verne-regény f Verne Gyula számtalan ki­adást megért regénye, a „Sán­dor Mátyás” magyarországi megfilmesítéséről már évek óta folytak a tárgyalások. A Magyar Televízió és az első számú koprodukciós partner, a Novi-Sad-i tévé között azonban sehogyan sem jött létre a megállapodás. A fordulat az idei év első negyedében következett be. Ekkor forgatták ugyanis ma­gyar—olasz koprodukcióban az „Isztambuli vonat” című so­rozatot. E vállalkozás produ­cere, Claudio Biondi tette az ajánlatot a tévének, amelyből megállapodás született. Az NSZK—francia—olasz—ma­gyar együttműködés révén filmszalagra kerülő regény fő­hőse — a magyar filmszakma komoly elismeréseként — Buj­tor István lett. — Amikor meghallotta a megtisztelő döntést, mi volt az első gondolata? — Mondhatom, őszintén örültem — válaszolt a kérdés­re Bujtor István. — Gyer­mekkorom egy kedvenc ol­vasmányát kellett néhányszor ismét elolvasnom, hogy mi­nél élethűbben tudjam alakí­tani a szimpatikus főhőst. — Szerepelt már a mosta­nihoz hasonló, nemzetközi stábban? — Számos filmalkotásban közreműködhettem, így pél­dául a „Sirokkó” című fran­cia produkcióban, kamerák elé álltam az osztrák—magyar vállalkozásban készült „Sza­badságon Piroskával” című filmben, a csehszlovák—NDK —magyar koprodukció ered­ményeként megszületett Be- nyovszki-sorozatban, és leg­utóbb az „Isztambuli vonat”- ban is bizonyítási lehetőséget kaptam. — A forgatás áprilisban Jugoszláviában kezdődött és augusztus közepén a római Cenecitta stúdióban fejeződik be. Ez bizony maratoni elfog­laltságot jelent. — Az előkészületek még előbb elkezdődtek. Előbb a magyar, majd a francia nyel­vű forgatókönyv következett, s csak ezután jöttek a fárasz­tó napok, az átlagosnál jóval nagyobb fizikai igénybevétel­lel. Jugoszláviában egy ízben például négy és fél méter ma­gas szikláról kellett leugra- nom, és azonnal tovább futni a tengerparton. — Fizikai képességei kivá­lóak, jóval meghaladják az átlagemberét. Nyilván ezért sem okoz különösebb gondot ez a munka? — Kétségtelenül szerepe van a jó állóképességemben a sok éves sportmúltamnak. Egyetemi éveim alatt B válo­gatottságig jutottam kosárlab­dában, az utóbbi években pe­dig egyre szívesebben vitorlá­zom, a csillaghajó kategóriá­ban 1978 őszén már nemzet­közi futamot is nyertem. 1963 óta játszom a SZUR-soroza- ton, ahol eddig 34 góllal ter­heltem meg az újságírók há­lóját. — Kanyarodjunk vissza e kitérő után a filmezéshez. A Sándor Mátyás magyarorszá­gi forgatása a végéhez köze­ledik. Melyik volt a legizgal­masabb jelenet Bujtor István számára? — A cselekmény során egy farkast kell leterítenem. Igaz, idomított állatról volt szó, de mégis csak farkasról. Szeren­csére már ezen is túl va­gyunk — dublőr nélkül. — Megalakulásától — 1977­től — tagja a Magyar Film­gyártó Vállalat önálló színész­gárdájának, így a színházi szereplések mellett sokkal több filmben tud részt vállal­ni. Nyilván a Sándor Má­tyást követő időszakra is ka­pott már ajánlatokat. — Fazekas Lajos és Szö­rény Rezső is megkeresett már, hogy legyek majdani filmjeik szereplője. Bár Szö­rény „BUÉK” című alkotásá­val tavaly nívódíjas lettem, ennek ellenére csak később döntök, ha elolvastam1 a for­gatókönyveket. Jocha Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom