Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)
1979-08-16 / 191. szám
Hit tehetnek ? IVem vat ami rózsás... Alig van ember a földön, aki valamiképpen ne kerülne kapcsolatba az építőiparral, ám legtöbben csak úgy. hogy minden különösebb teketória nélkül kifizetik a kért összeget, s máris lakói lehetnek a kisebb-nagyobb. szebb- cspnvább éoítménynek. Hazánkban a fizetési kedvezmények bőséges választéka kínálkozik de annál „kötöt- tebb’' a várakozási idő kivételes esetektől eltekintve, gyakran 5—10 év is eltelik, míg jön az értesítés az „áhítattal” várt kulcsátadásról. — N<J>grád megyében sem különb illetve nem kedvezőbb a helyzet. Itt a lákás- énítések zömét a NÁÉV végzi több-kevesebb sikerrel. Mit tehetnek a „több sikerért” a fiatalok? — kérdeztük Juhász Nándor KlSZ-bizott- sági titkártól. — Előbb néhány szóban hadd vázoljam föl — válaszolta — vállalatunk efféle tevékenységét, hiszen ezen programhoz kapcsolódhatunk mi is. Nos, nem valami rózsás a helyzetkép. Ez évben 475 lakás felépítését és átadását terveztük, ebből az első hat hónapban mindössze 166 valósult meg, tehát, lényeges lemaradás történt. Ennek külső és belső okai is vannak. — Most essék szó a „belső” okokról... — Kezdem a sort a munkahelyi szervezetlenséggel, az / irányítás hiányosságaival. Gyakran nincs anyag, gép, vagy éppen rossz, használhatatlan. Ebből is adódhat a következő láncszem, hogy laza a munkafegyelem, nem dolgozzák végig a munkaidőt. Létszámgondjaink is vannak, különösen ács- és kőműves- szakmákban. Aztán, a kialakult gépláncok sem működnek teljes hatékonysággal. Rögvest hozzáteszem, mindezekben „ludasok” a KISZ- esek is, tehát nem valami külön szféra, hanem, sajnos, ott is előfordulnak ilyenféle akadozások, ahol a KlSZ-tagsá- got vállaló és a mozgalom törekvéseit követelményeit jól ismerő fiatalok dolgoznak. — Azt hiszem, ez derül ki az előbbi gondolatból, hogy a KISZ feladata adott: ezen hiányosságok megszüntetése, legalább is mérséklése. A kérdés csak az: hogyan? — Ügy érzem, a formával nem sok baj ,van. A mozgalmi év elején a 350 KISZ-tag rögzítette vállalását, felajánlását a gazdasági munkát illetően. Huszonöt ifjúsági brigád működik a vállalatnál, tehát itt is hasonlóan történt a teendők megválasztása. Szakmai versenyeket rendezünk rendszeresen. FMKT- csoportunlc alakult, de itt hadd vessem közbe, hogy a nemrég tartott megbeszélésre a 30 meghívottból mindössze nyolcán jöttek el... Kommunista műszakot, társadalmi munkaakqiókat szervezünk, működik a Radar, van Alkotó ifjúság pályázat és még sorolhatnám tovább, egészen odáig, hogy az elmúlt évben munkavédelmi felügyelői hálózatot hoztunk létre és rendszeres patronáló kapcsolatunk van több iskolával is. Egyszóval a lehetőségek tárháza kínálkozik. — És mégsem? — Ezt nem mondtam! Sőt, állítom, hogy a KISZ-esek (nem a fiatalok) többsége becsülettel. tisztességgel és jól dolgozik, ám tény az is, még többre és jobbra képesek,. Számunkra ez a feladat, ennek „kihasználása”. — Említsünk meg ezek közül néhányat. — Például ösztönözzük az ifjúsági brigádokat a minél több, úgynevezett rövidszakaszos vállalások megtételére, a részhatáridők betartására és rövidítésére. Bővítjük kapcsolatainkat más vállalatokkal, együttműködési szerződésünk van jelegleg az SKÜ, a síküveggyár és még két másik, a munkakapcsolatunk során érdekelt KlSZ-bizott- ságokkal. Az elkövetkező hetekben mind a 11 alapszervezetben vitatéma lesz a vállalat gazdasági helyzete és konkrét javaslatokat, véleményeket, ötleteket várunk a helyzet jobbítására. T. L. Évente majdnem 15 millió darab bútorzárat készítenek az ELZETT Művek Zár- és Lakatgyára szécsényi gyáregységében. Ezeknek a termékeknek közel 90 százaléka exportra kerül. A képen Laczkó Mária és Galbács Ilona a kulcsozott zárakat csomagolásra készítik elő. Saigont követelmény eh Víz alatti hegyvidékek Földünk felszínének kétharmad részét víz borítja. Az emberiség régi törekvése, hogy megismerje a tengerek világát. Sokáig azt hitték, hogy a tengerek feneketlen mélysé- gűek. Az ismeretek fejlődésével — miután bebizonyosodott, hogy a Föld gömbölyű —, úgy gondolták, hogy a tengerek feneke lapos és sima. Ma már tudjuk: a tengerfenék épp olyan változatos, mint a szárazföldi domborzat. Hegyek, síkságok. vulkanikus képződmények váltó, gatják egymást. Napjainkban komoly tudományos kutatás folyik a tengerek mélyének felderítésére, hiszen a geológusok véleménye szerint kimeríthetetlen nyersanyagkincseket rejt az óceán. A geológiai kutatások bebizonyították, hogy Földünk leghosszabb hegyláncolata — mintegy 60 000 kilométer hosz- szan — a tengerek mélyén húzódik. Az Arktikus medencétől a Norvég-tengeren, az Indiai- és Csendes-óceánon át az Atlanti-óceán déli részéig terül el. A vonulat legérdekesebb része a közép-atlanti hegyvidék, amely szinte két egyenlő részre osztja az Atlanti-óceánt. A hegység- rendszert tanulmányozva a kutatók a vonulattól keletre és nyugatra, egyre régebbi hegyrészeket fedeztek fel, és ez közvetve igazolja azt a nézetet, hogy Amerika. Európa. Ázsia és Afrika valamikor egyetlen összefüggő szárazföld volt, és csak a földkéregben lejátszódott mozgások hatására szakadtak el egymástól. Ipari érdekességek Az észak-mongóliai saringoli külfejtésű szénbányában óriás exkavátort helyeztek üzembe. A szovjet gyártmányú gép egy műszakban több mint 3000 tonna földet mozgat meg. Nagyságára mi sem jellemzőbb, mint hogy 170 vasúti kocsira volt szükség, hogy egyes részeit a helyszínre szállítsák. * Mongólia jelenleg a világ 30 országával kereskedik. Legfontosabb partnerei a szocialista országok. Az utóbbi években az export és import szerkezete megváltozott. Nőtt a könnyűipari termékek, így a bőráruk kivitele, és a hazai nyersanyagok közül már többet, így fluoritpátot is exportálnak. Ugyanakkor egyre több gépet hoznak be az energetika, a fejlődő bányászat és a korszerűsödő könnyűipar üzemeinek felszerelésére. MÁR KORÁBBAN is próbálkoztak a tőkésexporttal, de sohasem sikerült úgy, ahogy szerették volna. Aztán a felajánlott mennyiség sem volt olyan, amiért az erre illetékes külkereskedelmi szakemberek nagyon törték volna magukat. Máskor meg az egy vevőre épített elképzelés mondott csődöt. Emiatt 1978-ban is csak 114 ezer dollár értékben küldtek exportképes csempét a külföldi megrendelőknek a Romhányi Építési és Kerámia- gyár dolgozói. Mára viszoní Úgy alakult a helyzet, hogy a tőkésvásárlók közül egyre többen felfigyeltek a gyár termékeire, sokasodik azoknak a száma, akik levélben jelzik konkrét kívánságaikat. — Az előzetes piackutatás — amely két évig tartott — lassan meghozza eredményét. Ebben része van a Feruhion Külkereskedelmi Vállalatnak, és annak, hogy a gyár fejlesztőgárdája, műszaki dolgozói megértették: a hazai piac igényeit nem lehet mértékadónak tekinteni a tőkésversenyben, ahol lényegesen szigorúbbak a követelmények. A külföldi kívánságokhoz való igazodásnak viszont a belföldi vásárlók is csak a hasznát látják — mondja Nestor Béla, a gyár kereskedelmi osztály- vezetője, érzékeltetve azokat a fontosabb momentumokat, mozgatórugókat, amelyek elvezettek a mához. A ma azt jelenti, hogy az ez évre előirányzott 360 ezer dollár értékű tőkésexportot előreláthatólag 480 ezer dollárra teljesítik. A többi között ez is szerepel a XII. kongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére tett pótfelajánlásunkban. — A gyár fejlesztőgárdája több új terméket alkotott meg. Ezek között igen sok a mintás. Ennek ellenére az export nagy része egyszínű — veszi vissza a szót az osztály- vezető, majd így folytatja: — Egyébként országonként változnak az igények. A nyugateurópai országok pergamen- jellegű, matt, repedezett felületű csempét kérnek, pedig a mostani kollekciónk szerintünk ennél jóval gazdagabb, változatosabb. Az osztrák, dán vevők például csak első" osztályú árut fogadnak el. Ezzel szemben az Egyiptomi Arab * Köztársaság kemenceminőséget kér tőlünk. Ez azt jelenti, hogy nem kell külön osztályozni, hanem ahogy kijön a kemencéből, egyből csomagoljuk. Ügy látszik, a megrendelő így találja meg számítását. Igen szigorú követelményeket állít elénk a szíriai megrendelőnk. A termék minőségi átvételével egy frankfurti minőségellenőrző intézetet bízott meg. Képviselője csak akkor adja meg a szállítási bizonylatot, ha az útrakész árut kifogástalannak találja. Annyira precíz a szíriai megrendelő, hogy még a berakást is ellenőrizteti megbízottjával.. — Érdemes az ilyen és ehhez hasonló vevőkkel komolyan foglalkozni? — Igen, mert jelentős mennyiséget, 90 ezer négyzet- métert rendelt, ami értékben 60 ezer dollárral kevesebb az eredeti éves tőkésexportter- vünknél. — No, de milyen áron exportálunk? — EGY DOLLÁRT 41 forint 78 fillérért állítunk elő. E tekintetben nem vagyunk versenyképesek, ez egy- kicsit sok. Amennyiben a Romhány III. teljes kapacitással üzemei, akkor ez az összeeg valószínű kevesebb lesz. Ennek érdekében több intézkedés született és szülét m^jd, ami mérsékli az önköltséget. Ugyanakkor ezzel ellentétes jelenségek is megmutatkoznak. A külföldi vásárlók kívánságára, valamint a termék minőségének megóvása céljából bevezetjük a zsugorfóliás csomagolást. Ez költségnövelő tényező. Előnye, hogy bármilyen időjárási körülmények között biztonságosan megóvhatjuk az árut. Ugyanis a jelenleg alkalmazott papírdobozok, például a tengeri utaztatásnál, a nagy nedvesség miatt tönkremennek. Azért kellett így döntenünk, és erre áldoznunk, mert tulajdonképpen most lépünk ki a világpiacra —, nyitunk utat magunknak —, ahol eddig jóformán senki sem ismert bennünket. Olyasmiről nem ábrándozunk, hogy a csempegyártás világnagyságát képviselő olaszokat — akik évente 400 milKó négyzetmétert állítanak elő — ‘ bármelyik tőkéspiacról is kiszorítsuk. Csupán arra törekszünk, .hogy megtaláljuk azokat a réseket, t amelyek számunkra minden tekintetben előnyösek. Nem reméljük azt se, hogy azok a vevők, akik eddig az olasz cégektől vásároltak, még ha jobb minőségű, esztétikusabb terméket is gyártunk —, átpártolnak hozzánk. Az olasz cégek 30 éves múltat tudhatnak maguk mögött a csempegyártásban, stabil minőséget garantálnak, raktárról, gyorsan és határidőre szállítanak — vélekedik az osztályvezető. — Ezek szerint nehéz lesz rövid időn belül elérni a világpiaci árakat? — Egyelőre nincs ilyen reményünk. Egyrészt azért, mert a tőkésvevők nem rúgják fel régi kapcsolataikat. Nekünk pedig ezt most kell kialakítani. Aztán ■ ellenünk dolgoznak a vámok. Ettől függetlenül azért nem mondunk le arról, hogy fokozatosan kedvezőbb pozíciót biztosítsunk magunknak; kiváló termékekkel kényszerítsük majd a tőkésvevőket, a világpiaci átlagár vagy ennél nagyobb összeg megfizetésére. Ügy néz ki, hogy az osztrák vevőnél jó, a dán vásárlónál pedig megfelelő árat tudtunk eddig elérni. Értékesítésben nagy a lehetőség a Német Szövetségi Köztársaságban. Itt nem foglalkoznak csempegyártással, ugyanakkor 9 millió négyzetmétert importálnak. A kedvező ár sem javítaná az exportunk gazdaságosságát, mert jelenleg 18 százalékos vámmal sújtják. Ä dánok is 9 százalékos vám megfizetésére köteleznek bennünket. Ezzel szemben az olaszok mindenhova vám nélkül szállíthatják áruikat — vélekedik némi nosztalgiával Nestor Béla. AZ ELŐBBIEK önmagukért beszélnek, ezért a romhányi gyár vezetői és dolgozói 'olyan esztétikumú, kivitelű és minőségű termékekkel rukkolnak majd elő. amivel jó pozíciót szerezhetnek maguknak a tőkésmegrendelőknél. Ekkor, ebben az esetben, és csak később, már nem jelent illúziót' a mindenkori világpiaci ár elérése. Erre a reménykedésre feljogosít az az iraki megrendelés, amely 80 ezer négyzetméter csempét jelent, s teljesítését csak 1980. első negyedévére vállalták. Venesz Károly Emberek es szabsiB^ozök A gazdaságirányítás egyik nélkülözhetetlen módszere a kivételezés; vannak általános, elvileg mindenkire, minden gazdálkodó egységre érvényes szabályok, rendelkezések, előírások, és. vannak — méghozzá szép számmal — a kivételek. Az általános szabályok ez esetben is érvényesek, ám betartásukhoz több-kevesebb központi segítséget, közvetett, vagy közvetlen támogatást kapnak a vállalatok. Hogy miért a kivételek sokasága? Mert a kivételezettek — úgymond — speciális helyzetben vannak. Olyan helyzetben, amikor képtelenek betartani az általános szabályokat. Például: hosszú távú, államközi megegyezésben szabályozott exportkötelezettségeknek kell eleget tenniük; vagy: rögzített áras, alapvető fogyasztási cikkeket kell előállítaniuk, amin — ahogy mondani szokás — a „hideg vizet” sem keresik meg... Vagy: megfelelő indokolással bizonygatják, hogy krónikus létszámgondokkal bajlódnak, ezért tisztelettel kérik — vagy éppen szokásjogként elvárják hogy mentsék fel őket bizonyos munkaügyi szabályok betartása alól. A kivételezett eseteknek se szeri, se száma, s persze az indokok is sorakoztathatók, szinte vég nélkül. Van azonban egy közös jellemzőjük: a gazdasági szabályozó rendszer bírálata. Nem általában történő bírálata, hanem csak az adott egyedi és éppen ezért speciális helyzetre, illetve vállalatra vonatkoztatva. Mindenki, aki preferenciákért kilincsel, mentesítéseket követel, általábap elismeri a szabályozó rendszer alkalmasságát, csak éppen á saját vállalatára nézve alkalmatlanok ezek, vagy azok a szabályok. S mert ez hovatovább általános jelenség, az ember könnyen juthat arra a meggyőződésre, hogy a gazdasági szabályozó rendszer, úgy ahogy van — rossz. Való igaz: , minden helyzetben tökéletesen működő szabályozó rendszer nem létezik. Következésképpen, bizonyos ese- tekbeií elkerülhetetlen az egyedi szabályozás, ha úgy tetszik, a kivételezés. De nem olyan mértékben, ahogy ez nálunk, az' elmúlt években gyakorlattá vált. Mert miközben vállalatok tucatjai létszámgondokra, vagy más munkaerő- gazdálkodási bajokra hivatkozva, a munkaügyi szabályok alóli mentesítést szorgalmazzák, vagy például beruházásaik egyedi elbírálásáért követelődznek, mindenki tudja, hogy rengeteg « tennivaló a racionálisabb- létszámgazdálkodás érdekében, hogy rendkívül fellazultak a munkateljesítménnyel kapcsolatos követelmények, vagy ahogy gyakorlatilag feltáratlan, kiaknázatlan tartalékok rejlenek a beruházások megszervezésében. És ugyanígy: miközben szinte megállíthatatlanul sokasodnak a bérpreferencia iránti igények, kérelmek, évről évre azt kellett tapasztalni, hogy növekedtek a vállalati bértartalékok. Az ilyen és ehhez hasonló anomáliák példatára is bővíthető, jóformán tetszés szerint. Ezért is született a központi döntés: a jövőben, a gazdaságirányítás általános szabályai alól való kivételek, csak valóban indokolt, tehát csak valóban kivételes esetekben alkalmazhatók. Született ez a döntés feltehetően azért is, mert a mai kivételezettek mellett szép számmal vannak olyan vállalatok is — s talán nem véletlen, hogy éppen a legjobbak, a méltán leghíresebbek és a legeredményesebbek —, amelyek mindenféle segítség nélkül, csakis az általános szabályokhoz igazodva, azok lehetőségeit kihasználva gazdálkodnak, a szó valódi értelmében. S milyen furcsa... vagy éppen természetes?..., hogy többnvire ezeknél a vállalatoknál található a legrangosabb, > a legeredményesebb, következésképpen a leg.elismertebb vezetőgárda. Működésük és eredményeik titka csak az lehet, hogy szakmailag magas színvonalon művelik az irányítást. Ök azok, akik a szabályozó rendszer adta lehetőségeket felismerik és — mert értenek a szakmájukhoz — e rendszerben rejlő lehetőségeket nem éppen lebecsülendő eredménynyel használják ki. Öli azok, akik meggyőző módon bizonyítják, hogy minden szabály, minden előírás csak annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, s hogy a legtökéletesebbnek hitt szabályozó rendszer is csődöt mondhat, ha hozzáértés, ha szakértelem nélkül alkalmazzák. Vagyis a szabályozó rendszer csak eszköz, csak lehetőség; a hozzáértő ember nélkül mit sem ér. S okkal feltételezhető, hogy sokan, sok helyütt bizony híjával vannak e szakmai tudásnak. S ahol a tudás csődöt mond. ott következik a harc a kivételes bánásmód elismertetéséért. A legnagyobb gond pedig, hogy e kivételek anyagi fedezetét, végső soron azoknak kell előteremteniük, akik nem óhajtanak beállni a kivételezettek sorába. Vértes Csaba NÓGRAD = 1979. augusztus 16., csütörtök 3
