Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-15 / 190. szám

TEYÄN ANDOR ®3 A TKYÁN KÖNYVTÁR Békéscsabán 1903 óta volt a Te van család birtokába*) egy kis könyv- és papírkeres­kedés. Hozzátartozott egy kezdetleges, lábbal hajtható tégelysajtó, amellyel névje­gyeket, meghívókat lehetet' előállítani. Ez a kis gép nagy hatást gyakorolt a tulajdonos legidősebb fiára, az 1889. au­gusztus 15-én született Tevan Andorra: elhatározta, hogy nyomdász és könyvkiadó lesz. Apja nem ellenezte szándé­kát, sőt elősegítette azzal, hogy a bécsi grafikus főisko­lára küldte tanulni. Tevan tanulmányai befeje­zése után 1909-ben tért haza és nyomban hozzáfogott me­rész terve megvalósításához. Első feladata a nyomda kor­szerűsítése volt. Háromévi hitelre beszerzett két korsze­rű gyorssajtót és két modern betűkészletet. Már ebben az esztendőben megjelentetett néhány kötetet, de komolyabb formában csak 1911-ben kez­dődött kiadói tevékenysége. Sokat jár a fővárosba, s itt barátságot kötött a Nyu­gat köré csoportosult fiatal írókkal. Kiadványai sorában az ő műveiken kívül Anatole France regényei kaptak a leg­nagyobb számmal helyet. A TEVAN KÖNYVTÁR Hazánkban a századforduló után két olyan jól ismert fü­zetes sorozat volt, amelyik olcsó áron színvonalas iro­dalmi és tudomány-népszerű­sítő műveket adott a közön­ség kezébe, az Olcsó és a Ma­gyar Könyvtár. Mindkettőt erősen konzervatív szellemben szerkesztették; a modern, ha­ladó irodalmat teljesen mel­lőzték. Két tőkeerős cég, a Franklin és a Lampel adta ki. Velük vette fel a versenyt a minimális felszereléssel ren­delkező, még középüzemnek sem mondható nyomda tulaj­donosa, Tevan Andor, amikor 1913-ban megindította a Te­van Könyvtár nevű sorozatát. Füzeteiben elbeszélések, re­gények, színdarabok, esszék, versek, publicisztikai írások kaptak helyet. A sorozat jelentőségét ak­kor érthetjük meg igazán, ha a benne kiadott szerzők név­sorát áttekintjük. A magya­rok közül említsük meg Ady, Csáth Géza, Juhász Gyula, Kaffka Margit, Karinthy, Kosztolányi, Krúdy, NSgy La­jos, Szép Ernő, Színi Gyula, Tabéry Géza, a külföldiek kö­zül pedig Anatole France, Leonid Andreev, Claudel, Hauptmann, Gottfried Keller, Kuprin, Heinrich és Thomas «jU kgv am FAJyU & l NOlMlS 5UDAI U'LMAS/ * * Műbd^hé a vizi színpadon T F!VA K KJAJD/VS Mann, Maupassant, Strind­berg, Tolsztoj és Mark Twain nevét. Eszméiket, működésü­ket a kritikusok, az Akadé­mia, a korabeli lapok túlnyo­mó része és általában az egész „hivatalos” Magyarország vagy elítélte vagy hallgatás­sal mellőzte. Tevan elévülhe­tetlen irodalomtörténeti érde­me, hogy a Nyugat-nemzedék legjelentősebb kiadója lett. Abban a korban, amikor a tudományos, irodalmi és mű­vészeti életben mindent csak Budapest fémjelzett, a kis al­földi város nyomdája jelen­tette meg a leghaladóbb szel­lemű irodalmi műveket. AMATÖR KIADVÁNYOK Tevan szenvedélyesen sze­rette mesterségét, mindig ar­ra törekedett, hogy szép köny­vek kerüljenek ki sajtója alól, De a versenyképes ár miatt legtöbb kiadványát olcsón, egyszerűen kellett kiállítania. Tudását amatőr, könyveivel bizonyította be, amelyek a Kner Nyomda termékeivel együtt a magyar könyvművé­szet újjászületését jelentet­ték. Szíj Rezső 14 ilyen mun­káját Sorolja fel. Sorukban az első 1913-ban 500 példányban Kosztolányi kötete, A szegény kisgyermek panaszai. Kes­keny formájával, nemesen egyszerű tipográfiájával már ez is nagy tetszést aratott a könyvbarátok közt, az igazi, átütő erejű sikert azonban 1916-ben aratta Krúdy Arany­kéz utcai szép napok című könyvével, amely Major Hen­rik finom, könnyed illusztrá­cióival jelent meg. Ettől kezd­ve 1926-ig majdnem minden évben adott ki 200—300 pél­dányban — többre nem akadt vevő! — bibliofil könyveket a régi magyar irodalom gyönygyszemeiből, Fazekas- Lúdas Matyijét, Csokonai ver­seit, Kármán Fanni hagyomá­nyai című kisregényét; Kisfa­ludy Sándor regéit, Kisfaludy Károly Tollagiját, Fáy And­rástól a Különös végrendele­tet, Vörösmarty Két szom­szédvárát, Petőfi Apostolját Ezekben a kötetekben a tar­talom és a külső csodálatos harmóniában olvadt össze. Di- véky József és Kolozsváry Sándor illusztrálta, de a Kár- mán-regényhez maga Tevan készítette a nyomódúcokat, mert grafikusnak is kiváló volt. Az első világháború idején töretlen erővel folytatta a kiadói tevékenységet, noha az anyaghiány egyre több nehéz­séget okozott. A Tevan Könyvtárnak a háború végéig 200 füzete jelent meg. De az 1919. utáni Ínséges időben — mint egyik levelében írta — „csak silány papíroson ocs- mány festékkel” tudott nyom­ni, ezek a művészi törekvései­től távol eső könyvek „való­ságos undort ébresztettek ben­ne, s ezért 1925 után kiáru­sította egész könyvkészletét. Ettől kezdve csak néhány könyvet adott ki, nyomdájá­ban főleg propagandakiadvá­nyok, báli és egyéb meghívók, hivatali nyomtatványok ké­szültek. AZ UTOLSÓ ÉVTIZED 1944-ben a fasiszták elhur­colták Tevant, Bécsben kel­lett romokat takarítani és ha­vat lapátolni. A felszabadulás után azonnal újjászervezte nyomdáját Ekkor a szükség­leteknek megfelelően elsősor­ban gyógyszeresdobozokat készített. Nem tudott azonban hűtlen lenni a könyvkiadás­hoz sem. 1948-ban megjelen­tette Keleti Artúr fordításá­ban, Hincz Gyula 120 színes rajzával díszítve Anatole France művét, a Nyársforga­tó Jakabot. A tipografizálás mellett vésőt is ragadott és maga metszette az illusztráci­ók színeit nyomó linóleum­lapokat. Az utolérhetetlen művészettel készült kiadvány nemcsak az év legszebb köny­ve címét nyerte el, hanem a szakértők szerint sokkal szebb a francia kiadásoknál is. 1949-ben Tevan felajánlotta nyomdáját az államnak, ma­ga pedig a Művelt Nép és az Ifjúsági Kiadónál gyümölcsöz- tette szakértelmét. Vértesy Miklós Egy OMEGO-shaw mellékszereplői fi ff ff, avasr ««* utoi*Q szabadcsapat9' veszélyes játékai Egy órával a koncért kez­dete előtt, ha akarták vol­na sem tudták volna a ren­dezők feltartóztatni a töme­get. Közel kétezren rohanták meg a nézőteret, de mire D. Molnár György műsorvezető kezébe vette a mikrofont, már kétszer ennyien szorongtak a hegyoldalon. S, ha valaki ne­tán nem tudta volna, mi vég­re gyűlt össze enrlyi fiatal agusztus 9-én este a banki vi­zi színpad köré, annak elég volt egy pillantást vetni a tri­kókra, melyeken belépőjegy­ként szolgáló öntapadós cím­ke hirdette, hogy a rétsági já­rás tóparti községe nem ki­sebb együttest lát vendégül, mint a hosszú külföldi turné után ismét idehaza koncer­tező OMEGA együttest. Az OMEGA-rajongóknak azonban meglehetősen nagy árat kellett fizetniük azért, hogy kedvenc együttesüket láthassák-hallhassák. A, kon­cert első harmadában ugyan­is az amerikai rockzene új irányzatának („New Deal”) egyik hazai képviselői, a „Hobo Blues Band” tagjai lép­tek színpadra, hogy felráz­zák, méginkább megbotrán­koztassák a punkzenéhez nemigen "szokott Nógrád me­gyei közönséget. Bár voltak pillanatok, mi­kor úgy tűnt, hogy a tópar­ton elszabadul a pokol. a banki közönséget mégis dicsé­ret illeti, amiért — néhány kivételtől eltekintve — nem dőltek be ennek a mestersé­ges provokációnak. Ez már csak azért sem lett volna ér­demes, mert a „hobók” nem is igazi punkok. Amit csinál­tak, az sokkal inkább paró­diája volt e stílusnak, sem­mint egy „őszinte” életérzés zenei kifejezése. — Hobo Blues Band, az utolsó szabadcsapat nekilát, hogy elvegye jókedveteket! — konferálta be az együttest Földes László, a zenekar éne­kese. Majd következett az el­ső szám, „A gazember blu­es”, a „gazemberek csapatá­nak” előadásában, melynek szövegéből megtudtuk, hcfy ők, mármint a zenekar tag­jai a nők miatt lettek gaz­emberek, mert bár az együt­tes „nem az aranysujtásos diszkósgyerekek zenekara” azért őket is a lányok rán­gatják dróton. Ezek után természetes, hogy Billy, a blues királya, azaz az együttes másik — féllábú és valóban kitűnő hangú —éne­kese, Deák József arra az el­határozásra jutott, hogy „le­lövi az asszonyt”! Hogy Földes László miért szánta ugyanezt a sorsot, szü­leinek is, arra nézve csak az utolsó szám szövege szol­gált némi felvilágosítással, mikoris az énekes — akinek előadása egyébként kísérte­tiesen emlékeztetett egy amo- rikai horrorfilm paranoiás őrültjének megnyilvánulásai­ra — „bevallotta”, hogy ő tulajdonképpen a pokol ki­rálya, következésképpen azt tesz, amit akar, de legin­kább lop, csal, hazudik stb.. Az ilyen — mégoly nyil­vánvalóan abnormális — szö­veg veszélyességére figyel­meztet az a tapsvihar, amely akkor tört ki, mikor a „po­kol királya” közölte, hogy „nekem minden zsaru ellen­ség és minden bűnöző ha­ver”! Ezen vajmi keveset vál­toztat az a tény, .hogy az ex- tázis hevében az együttes gi­tárosai „halálra rúgdosták” énekesüket, mint, ahogy a „hobók” félórás őrjöngésére az sem szolgálhat mentségül, hogy műsoruk végén éneke­sük sietve igyekezett meg­nyugtatni a közönséget mond­ván; „az egész csak egy ra­kás vicc volt”... E sorok írója épp a közel­múltban számolt be — nem titkolt lelkesedéssel — a sze­gedi ifjúsági napokon fellé­pett miskolci EDDA együttes sikeres kontcertjéről. Az ED­DA úgyszintén ennek a sok vitát kiváltó zenei stílusnak a képviselője. (Az eddigiekből nyilván az is kitűnt, hogy a vitát nem a zene újszerűsé­ge, hanem a punkszámok előadásmódja és anarchista ízű szövege váltja ki.) Nos, az EDDA és- más punkegyütte- sek — esetenként valóban izgalmas dalszövegei — nem „hosszúlábú asszonyokra” és családtagokra lövöldöznek, és éppen mert ennél komo­lyabb — bár szintén vitatha­tó — mondandójuk van a világ dolgairól, — koncertje­ik végén nem mentegetőz­nek azzal, hogy csupán vic­celtek. Ezzel szemben a „Hobo Blues Band” az utolsó szabad­csapat produkciója tehát csu­pán blöff volt, egy viszony­lag jó zenével tálalt hatásva- dásj szemfényvesztés. éret­len teenagerek megtéveszte- sére. Szerencsére csak „vicc”. Ám feltehetően éppen ez a „szerencse’” lesz az együttes veszte, mert a punkzenéért lelkesedő fiatalok aligha fog­ják megbocsátani, hogy az együttes átejtette őket... Nem így az OMEGA együt­tes, am^ly Bánkon is ponto­san azt nyújtotta, amit a kö­zönség várt tőlük; kitűnő mu­zsikát, színpadi ötletekben bővelkedő előadásban. Az OMEGA méltán vívta ki a legjobb hazai koncertzene­kar címet. Csakhogy náluk a látvány nem akart több lenni saját szerepénél és nagyon helyesen nem a zenét rendelték alá a dalszövegeknek, hanem for­dítva. A shaw mindvégig a színpadon zajlott, és a közön­ség különböző sokkhatások nélkül is maradéktalanul él­vezhette koncertjüket.- Műsoruk, melyet három utolsó nagylemezük — az . „Időrabló”, a „Csillagok út- . ján” és a „Gammapolisz” — legsikeresebb számaiból állí­tottak össze, úgy-ahogy feled­hette a „hobók” erőszakossá­gát. Teljes egészében azért, nem mert ha így lett volna, akkor e cikk most elsősorban az OMEGA-koncertet ele­mezte volna. — tér —' (ia.) Dezső szemrehányó pillan­tásokkal méregette Danka Károlyt. Neheztelés, lenézés, bosszúvágy tette ingerlékeny- nyé. — Nem kell ám azt hinned sógor, hogy mindig csak ata* nároknak lehet igazuk. Épp oly nevetségesnek, mint sértőnek találta a fiatal tanár azt a fölényeskedő han­got, amelyet következetesen használt vele szemben a kőfa­ragó. — Ki tart arra igényt, hogy igazat adj nekem? Válj meg a lakásodtól, ha minden áron nyolcszáz darab ötszázforin­tost akarsz imádattal átnyá- lazmi. örülni fogok a boldog­ságodnak. De ehhez mi szük­ség van énrám? Ágaskodva csapott le rá a kőfaragó. — így beszél, aki birtokon belül érzi magát! Jaj, de nagy a mellényed! De henceghet­nél-e ilyen lakással, ha egye­dül kellett volna kinyögnöd?! Danka nem bocsátkozott fe­leselésbe. Hosszú derekát sem nyújtogatta.* Inkább visszahú­zódott a kimértség fedezéké­be. Bár a kőfaragóval vitá­zott, szavait az asszonyoknak is szánta. — Rokonszenves ember vagy, Dezső, csak az a baj, hogy valahol elvesztetted a jóízlésed. Vegyem talán aján­déknak az otthonomat? Ép­pen úgy megdolgoztam érte, mint te a magadéért. Rend­ben van, a szakmunkához nem értek. De rogyásig' hord­tam a maltert, kevertem a betont, cipeltem a téglát a kezed alá. Kubikoltam, ho­mokot, kavicsot, salakot ta- licskáztam. Amíg el nem ké­szült a vezeték, lajtban húz­tam ide a vizet, mint az ösz­NOGRAD — 1979, augusztus 15., szerda vér. Egy évnél tovább tró- geroltam minden este, min­den vasárnap, minden ünnep­napon. Ennyi robot után ta­lán csak jogom van a maga­ménak érezni az otthonomat? — Már megint a gumi­asztalon pattogtok — békítet- le őket Paula, nem feledve, hogy a pártatlanság védelmé­re szánta el, magát, -j— Mo­deráld magad, Dezső. ' Hiszen Karcsi még nem is tudja pon­tosan, hogy miről van szó. Danka késedelem nélkül megnyugtatta: — Miért ne tudnám. A kapzsiságról van szó. Mivel divat manapság a pénz után loholni, gyerünk hát, nehogy hülyének nézzenek bennünket a harácsolok. Az a szeren­csétek, hogy keveset tudtok ennek a szenvedélynek a ve­szélyeiről. Danka indulati hőemelkedé­se láttán furcsa mód alább szállt Dezső hevessége. Hogy ne vádolhassák bunkósággal, megpróbálkozott a szellemibb viselkedéssel. Hadd lássák, partnere tud lenni a magát sokra tartó tanárnak is. — Jól figyelj, sógor, egy valódi kőfaragó mester be­szél hozzád. Elképzelheted, hogy kínos dolog a véső mel­lé ütni, pláne, ha érzékenyek az ember korínéi. Fölösleges a veszélyekre hivatkozni. Ezekkel én jobban tisztában vagyok, mint három tanári kar együttvéve. De az elő­nyökkel is, amikről viszont neked teljesen homályos fo­galmaid vannak. Most figyelj élénken a Dezső bácsira: négyszázezret ér minden la­kás. Négyszázezret, kópéban. Az egész ház egymillió-hat­százezret. Levonjuk belőle a háromszázhúzezer OTP-köl- csönt és mindjárt megkérvé­nyezzük az új hitelt Har­mincezerért új telket veszünk, másik harmincezerért bontási anyagot. Ez ugye eddig azt mondja, hogy háromszáznyolc­vanezer mínusz az egymillió­hatszázezerből. Béketűrőn, de eltökélten mondott ellent Danka. — Nem, nem dobhatom oda prédának az otthonomat. A drabális kőfaragó megint a lerohanással próbálkozott. — Prédának?! Miféle pré­dának?! Monoton vagy, öre­gem! Ha ránk hallgatsz negyvenezer forintot keresel havonta, te marha! Dankát sem a lemarházás, sem a végső argumentum nem hozta lázba. — Én már ilyen marha va­gyok — ismerte el egyetértőn. Mivel nem torkolták le azon­nal, ideje volt folytatni. — Félő, ha a pénz után kezde­nék szaladni, lassan-lassan az én szememben is szemétté vál­na mindaz, amire ma még esküszöm. Addig szaladnék, míg örökre lamaradnék ön­magam mögött. Sivár esély. Nem kell. Homályosan arra gyanako­dott Dezső, hogy közvetve ró­la beszél a sógor. De pem merte elhagyni az anyagi vi­szonylatok biztos terepét. — Bravó! — kiáltott fel csúfolkodón. — Végre tudjuk, hogy bolond is van a család­ban! Ezzel ki is fogyott az ar­zenálja. Letörte az eredmény­telenség. Hirtelen friss le­vegőre kívánkozott, minél tá­volabbra a tanártól, akit e pillanatban fenntartás nélkül utált. (Folytatjuk) Népi ellenőrök vizsgálják Hogyan készülnek az általános iskolák a gyermekek fogadására ? Jelentős társadalompoliti­kai téma vizsgálatát kezdik meg a következő napokban a népi ellenőrök. Arra keres­nek választ, hogy kielégítő-e a megnövekedett létszámú gyermekkorosztályok iskolá­ba lépésének előkészítése. Pontosabban megfogalmazva: az általános iskolák és a he­lyi tanácsi . szakigazgatási szervek hogyan készülnek fel az elkövetkezendő tanévek­ben várható, demográfiai hely­zetből adódó követelmények­re. Milyen intézkedéseket tesz­nek az iskolaelőkészítés és az általános iskolai oktató­nevelő munka színvonalának megtartására, fejlesztésére. Miért aktuális a vizsgálat? Mert 1974-ben 657-tel, 1975- ben 234-gyel több gyermek született a megyében, mint a megelőző években. 1976-tól ismét csökkent a születés­szám, de az 1974-et megelő­ző éveknél lényegesen ma­gasabb szinten maradt Az 1974-ben és azt követően szü­letett gyermekek 1980'tól vál­nak tankötelessé. Tehát a következő évtől számottevő­en megnő az általános isko­lák első osztályába lépők szá­ma. Ez a létszámnövekedés területileg is differenciált, a városokban és nagyközségek­ben fokozottabban jelentkezik. Ezzel szemben sok általános iskola jelenleg is zsúfolt, s több helyen csak a műszak­szám növelésével tudják a gyermekek elhelyezését meg­oldani. Tovább növeli a gon­dokat, hogy az előirányzott általános iskolai tantermek megépítése időarányosan nem teljesült. Vizsgálatunk központi kér­dése, hogy. az iskolák és isko­lafenntartó tanácsok milyen intézkedéseket tettek a meg­növekedett létszámú gyer­mekkorosztályok fogadására, s kellően hatékonyak-e ezek az intézkedések. Ezen belül ellenőrizzük a tanköteles kor­ba lépő gyermekek összeírá­sának, iskolai tanításra va­ló előkészítésének gyakorla­tát, az előzetes orvosi vizs­gálatok során kiszűrt fogya­tékos gyermekek elhelyezé­sének, felzárkóztatásának feltételeit. Nem kevésbé lé­nyeges kérdés: hogyan bizto­sítják a tanulók napközi ott­honi (tanulószobai) elhelyezé­sét. Vizsgálatunk további fel­adata az ötödik ötéves terv­időszakra előirányzott álta. lános iskolai fejlesztések meg­valósulásának elemzése, a lemaradások okainak feltá­rása. E kérdéskörön belül ar­ra is választ keresünk, hogy alkalmaznak-e kivitelezést meggyorsító építési techno­lógiát és feltárták-e azokat a lehetőségeket. amelyek vi­szonylag alacsony ráfordí­tással és gyors' megvalósítás­sal alkalmasak iskolai fel­adatok ellátására. A tanácsok fejlesztési feladataik megol­dásához milyen mérvű tár­sadalmi segítséget kapnak, és indokolt esetben alkalmaz­nak-e pénzfedezet-átcsoporto­sítást. Tájékozódni kívánunk továbbá arról is, hogy >az ál­talános iskolák hatodik öt­éves tervi fejlesztésének ki­dolgozásánál milyen szem­pontokat érvényesítenek és megfelelő körültekintéssel járnak-e el a megszüntetésre ítélt iskolák kijelölése során. A népi ellenőrzés egy múlt évi vizsgálata megállapítot­ta, hogy országosan évente mintegy 4000 tanköteles kor­ba lépő gyermeket nem írat­nak be az iskolába, annak el-' lenére, hogy a pedagógusok és tanácsok a tanköteles ko­rú gyermekek felderítése ér­dekében széles körű szervező munkát végeznek. Ezért a most elkezdett ellenőrzési munkának az is feladata, hogy segítséget nyújtson az össze­írásra nem került gyermekek felkutatásában. A vizsgálat során ez a legsürgetőbb fel­adat annak érdekében, hogy a „megtalált” gyermekek még a tanév kezdése előtt beirat­kozhassanak. E felderítési munkától azonban csak a leg­szélesebb társadalmi együtt­működés esetén várható ered­mény. Valójában az szüksé­ges, hogy a társadalmi szer-, vek aktívái mellett a telepü­lések lakossága is segítsen és a tanácsok, tanácstagok az is­kolák felé jelezzék, ha iskolá­ba be nem íratott gyermekről tudnak. Tari János, a megyei NEB főrevizora

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom