Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-24 / 171. szám

■ A tévéjáték változatai Hét eleji reménykedésünk a végére szertefoszlott: a televí­ziónak nem sikerült megismé­telnie az előző heti színvona­lat. A hét művészeti program­jai — filmek, tévéjátékok — rém kizárólag a megformá­lás szempontjából maradtak r.atta a korábban látottak döntő részének, hanem tartal­mi vonatkozásban is. Persze nem állítjuk azt, hogy teljes­séggel érdektelen témákat, gondolatokat fogalmaztak meg az elénk kerülő művekben, nem állítjuk,' mert igazgatala- nok lennénk, csupán azt, hogy a megpendített kérdések az adott formákban kevésbé vol­tak érdekesek, hatásosak, to­vábbgondolkodásra i5sztökélők. (Például a 12 évvel ezelőtti Vihar Délen című amerikai film.) Két magyar tévéjáték is szerepelt a heti programban, mindkettőnek meglehetősen széles körű előzetese volt a sajtóban, nem csoda hát, ha a propaganda megsokszorozta várakozásunkat. Mindkét eset­ben azonban az történt, ami ilyenkor már számtalanszor: 1 elsrófolt -érdeklődésünk nem lelt kielégülést. Kérdés csupán az. milyen okok következté­ben. A Hab ember fiai cente­náriumi alkalomra készült: 100 éve született — mint Mó­ricz, akinek irásművészete ez­úttal. nem ihlette meg rende­zőinket, s a képernyőn régi műveket és emlékező riport­filmeket láthattunk — Móra Ferenc. századunk művelt, tiszta lelkű megélője. A Rab ember fiai című regény mese. Kristálytiszta logikájú, egy­szerű vonalvezetésű mese a gyermeki szeretetről és állha­tatosságról, a férfiúi hűségről, hazaszeretetről, és természete­sen mindezek ellentétéről, az önzésről, a kapzsiságról, a ra­vaszságról, a csalárdságról. Szép,' nevelő hatású történet a Szitáry Kristófé és gyere­keié, képernyőre kívánkozó. Jól látta ezt meg a tévéjáték forgatókönyvirója és rendező­je. Markos Miklós. Fantáziája azonban nem tudta követni az (rótt szó izgalmát, lassan folydogáló, minden elementáris erőt, hatást nélkülöző játékot rendezett. Törekvését rendkí­vül nagyra becsülöm, mivel tudom, erkölcsileg milyen ne­héz nálunk és mostanság ilyen filmet csinálni, mennyi­re lenézett foglalatoskodás az ifjúsági szórakoztató művet készítőé, mégsem tudok lel­kesedni alkotásáért. Nem volt igazi invenciója ehhez a Mó- ra-műhöz, mint ahogyan nem volt a héten szintén újra lát­hatott Verne-regényhez, A dunai hajóshoz sem. Ifjúsági kalandfilm lenne az is — de izgalmas kalandok, szikrázó összecsapások nélkül. Markos Miklósnak ahhoz, hogy a jö­vőben siker kísérje hasonló vállalkozásait, meg kell tanul­nia a kalandfilmkészítés mes­terségbeli fogásait, főképpen a hatáskeltést. A Rab ember fiai fő hibájának éppen a tör­ténet izgalmának, érzelmi fe­szültségének a hiányát, illet­ve megszelídítését tartom. A színészi játékban — még a népes gyermekszínészi gárda is kitett magáért — nem ta­láltam kivetnivalót. Szirtes Ádám I. A|>afi Mihálya mér­tékletes karikatúra a jelen­téktelen erdélyi uralkodóról. Garas Dezső kereskedője min­den háijal megkent, Bitskev Tibor Szitáryja rokonszenves alakítás. A tévéjáték várt si­kerének elmaradása egyértel­műen a rendező lelkét terheli. Az Angliai II. Edward élete Marlowe, Brecht. Feuchtwan- ger drámájából, Horváth Z. Gergely rendezésében műfaját tekintve szintén tévéjáték. Szembetűnőéit azonban sti- léris különbségeik, melyek — meglátásom szerint — a mű­faj korlátlan lehetőségeit és lehetséges változatait jelzik. A Móra-adaptáció a műfaj jellemzői a film irányába tá­gítja ki, több szabadtéri je­lenettel, filmes vágással, szí­nészi stílussal' dolgozik, míg a királydráma a színházi jel­zésrendszer eszköztárából épít­kezik. Mindkét stílus, megkö­zelítési-ábrázolási mód jogo­sult, nincs közöttük alá- vagy fölérendeltségi viszony, mivel értékük nem önmagukban mérhető, hanem a hozzájuk kapcsolódó történettel, tarta­lommal. S a rendezők jól lát­ták meg lehetőségeikét: a Móra-regény kalandossága .ténylegesen filmes megközelí­tést igényel, a királydróma filozofikus, „emeltebb” köze­ge színházit. Horváth Z. Gergely munká­jára, úgy érzem, erősen ha­tottak a BBC angol televíziós társaság Shakespeare-feldolgo- zásai. A Shakespeare-drámák formai megoldásait sikeresen alkalmazza a rendező ebben a három szerzőt összeolvasztó darabfeldolgozásban, de nem tud olyan sűrű, fojtogató le­vegőt teremteni alakjai köré, nem tud olyan erőteljes érzel­mi reakciót kiváltani a közön­ségből, mint amilyet tudtak az 'angol produkciók, például a Lear király, vagy a Mac­beth. Eltekintve azonban e nagyhírű alkotásoktól, Horváth Z. királydrámája önmagában vagy más hazai hasonló pro­duktumokhoz viszonyítva meg­állja a helyét. Világosan raj­zolja fel a gyenge akaratú, befolyásolható uralkodó és a hatalmukat, kiváltságaikat fél­tő főurak ellentétét. II. Ed­ward jelleme nagy ívet fut be: eljut hibáinak felismeré­séhez. s ezután mintegy ter­mészetesnek fogadja el a ve- zeklést. Jordán Tamás jól old­ja meg feladatát, s az elis­merés hangján szólhatunk Szakács Eszter buja királyné­járól, Kozák András fondorla­tos Mortimerjéről. S különös öröm Volt látni Piróth Gyulát, akit szolnoki évei alatt gyak, ran Tagadtattak külsőségekre a mesterségesen felkorbácsolt szenvedélyek; most belső tűz- től fűtötten, szelíd színészi eszközökkel formáz meg egy fontos epizódfigurát, s e já­tékmóddal kitűnően illeszke­dik bele az egységes stílusba. Az Angliai II. Edward éle­te a hét legjobb művészeti produkciója volt, s ha sikerült volna feszültebbé tenni a cse­lekményvezetést, az egymás­nak feszülő erők rajzát, to­ronymagasan emelkedhetett volna a többi fölé. Így re­mekmű helyett tisztességes mestermunkának örülhettünk. (ok) UGYE FIÚK... Uave fiúk és lányok, szép élet lesz a diákélet? Kérdezhetnénk ifjú ismerőseinktől, volt osztálytársainktól, akik az elkövetkező na­pokban várják a felvételi vizsgáik eredményeiről hirt hozó papi. rost. t A külföldi felsőoktatási intézményekbe jelentkezettek már a tanév folyamén megtudták, tovább tonulhatnak-e. vagy sem. Most azoknak szorítunk, akik a hazai egyetemekre, főiskolákra jelent­keztek. Ha néha összefutok egyegy volt osztálytársammal, nézem az arcukat: némelyik bizakodva, némelyik félve várja az értesí­tést. Izgulnak, reménykednek; vajon ott ülhetnek-e szeptember­ben a diplomát sejtető intézmények padsoraiban, hogy onnan néhány év múlva kikerülve az élethivatásuknak választott foglal­kozást gyakorolják? Elnézem a töprengő arcokat, s közben megválaszolatlan kér­dések özöne villan föl bennem. Sikerül-e elérniük, amiért négy éven ót keményen megdolgoztak a középiskola padjaiban? És ha sikerül, melyiküknek? Annak-e, .akiről úgy éreztük: termé­szetesen fölveszik — vagy annak, akiről föl sem tételeztük, akit már eleve reménytelen esetként könyveltünk el? Elgondolkodom ilyenkor. Lehet, hogy a jövendő nagy orvosával, fizikusával, nyelvészével állok szemben? Lehet, hogy évek múlva ők mondják el az akkori középiskolásoknak azt, amit eddig hal­lottak, tanultak az iskolában? És ha az idén nem veszik föl őket, lesz-e annyi energiájuk, hogy a következő évben újra megpróbálják? Holnap, holnapután, vagy a jövő héten, ha újra találkozom velük az utcán, melyikük integet már messziről mosolyogva: - fölvették! És melyikük megy el mellettem szótlanul, elkeseredett tekintettel? Négy évig voltak szorgalmas, mindent tudni akaró gimna­zisták. Négy évig voltunk együtt jóban, rosszbon, s most szétszó­ródik az osztály. Vilim Bea az ELTÉ-re megy, Boldvai Laci és Szomszéd Laci az NDK-ban lesz egyetemista. De fölveszik-e a kedves, már most óriási ismeretanyaggal rendelkező Batta Ma­rikát, vagy Maglódi Magdit, aki sokszor még az éjszakákat is ta­nulással töltötte? Sikerül-e elérniük a kitűzött célt? Szülők, ismerősök, barátok velük együtt izgulnak a közeli napokban - a paoák, mamák néha jobban, mint gyerekeik. Ha­marosan megtudják az eredményt. S akinek kérdésére igen lesz o válasz, elindul, hogy megvásárolja a tankönyveket, egyetemi jegyzeteket - elindul, hogy szeptembertől — négy, öt évig — újra diák legyen...- sz, ­4 NOGRAD - 1979. július 24. kedd Mai tévé ajánlat unk 20.50: Jacques Cousteau, a neves francia tcngcrkutató új filmjét az Antarktisz környé­kén forgatta. Expedíciójával az ismeretlen és feltáratlan ten­gert vallatta. Bravúros fel­vételekben és új tudományos megállapításokban bővelkedik az a filmsorozat, amelynek el­ső epizódját a Tűz és jég kö­zött címmel láthatják. Ebben a részben ismerkedünk meg a tengerkutató expedícióval, hajójukkal a Calypsóval és az útvonallal, amelyen a hajó eljut a kutatás helyszínére. Nyári tárlat Vasárnap a szegedi képtár­ban dr. Tóth Dezső kulturá­lis miniszterhelyettes nyitot­ta meg a huszadik szegedi nyári tárlatot. Az idén százhatvan mű­vésznek több mint száz fest­ménye. hatvan grafikája és nyolcvannégy kisplasztikája, valamint érméje került a kö­zönség elé. A megnyitó alkalmából a rendező szervek képviselői adták át a kiállítás idei fődí­jait — a nyári tárlat emlék- plakettjét és diplomáját — Pirk János és Vinkler László festőművészeknek. Tóth Valéria szobrászművésznek és Bálványos Huba grafikus- művésznek. Fábián Gyöngy­vér festőművész. Samu Géza szobrászművész és Szemethy Imre grafikusművész jutal­makat vehetett át a kiállítá­son bemutatott müveiért. Pedagógusok AZ OLVASÓKERÉK- tfxfáridöbert Ritka az az ágazat, ahol a nyári beutalóból ne „fogyna el” még több, bármennyit is áldoznak a szociális alapból a pihenésre, üdültetésre — eset­leg a szezonmunkák miatt a helyettesítések okoznak gon­dot. Ez utóbbi az oktatásügyi dolgozóknál nem probléma, az igények kielégítése annál több fejtörést szokott okozni. Mi a helyzet ezen a nyáron? — ezt kérdeztük meg a pedagó­gusok szakszervezete megyei bizottságánál. Megtudtuk, hogy már ko­rábban tervezték egyfajta bő­vítést: más megyékkel koo­perálni, kollégiumban elhelye­zést biztosítva. Idén 20 csa­ládos üdülési alkalmat szer­veztek így meg. Ezért cseré­be a salgótarjáni Geisler Eta Leánykollégiumban kapnak szállást a partnerek. Régebben is megvolt a balatonföldvári saját szoba — a nyári turnu­sokban 30 beutalót tudnak ide biztosítani. Üj viszont az, hogy az elő- és utószezonban 22 nyugdíjas üdültetésére is mód nyílt Balatonföldváron. A megyebizottság ezen kívül há­rom jugoszláviai és két cseh­szlovákiai üdülést nyújt. Az elmúlt években minden já­rás szobabérletet alakított ki a Balaton mentén és Hajdú­szoboszlón, ahol több turnus­ban jó páran pihenhetnek. A salgótarjáni járás saját fa­házzal rendelkezik Hevesen, ott körülbelül száz főnek, plusz a Balaton "partján 30 főnek van aikalma üdülni. Az egyes járások szerveztek kül­földi utakat is — a Salgótar­ján i járás oktatásügyi dolgo­zói például jugoszláv—olasz utat. Voltak olyan iskolák, ahol az év végi jutalmazásra fordítható pénzből közös meg­egyezéssel együtt üdülnek — a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Szakközépiskola dol­gozói például Lengyelország­ban. A megyei és járási lehető­ségekhez idén is hozzájöttek a SZOT által pedagógusoknak juttatott beutalók: kedvezmé­nyezett felnőttbeutaló 149 darab, családos 56 darab, bel­földi hajóút 20 darab, kül­földi hajóút 11 darab és ki­lenc külföldi csereüdülés. A gyermeküdülőkben, tá­borokban, nyári napközikben sok pedagógus most Is dolgo­zik. Vannak úttörőtúrák, ügye­let az iskolakertben. Kíván­juk, hogy minden pedagógus­nak azért sikerüljön a hátra­levő egy hónapban kipihenni á hátuk mögött hagyott ne­héz tanévet, frissen, sok tervvel indulni ősszel! A váci püspöki könyvtár olvasókereke Egy XVlll. századi német lexikon a könyvtárak megszo­kott berendezési tárgyai közt említi az olvasókereket. De nemcsak Európában ismerték, egy XVII. század elején meg­jelent. 120 kötetes kínai lexi­kon még a képét is közli. Leg­régibb leírását és rajzát Au- gustini dg Ramelli mérnök 1588-as kiadású Le diverse et nrtificiose macchlne (A külön­böző és művészi gépezetek) című, gazdagon illusztrált mű­vében találjuk meg: „l$z egy olyan szép műszaki szerkezet, amely mindazoknak nagyon kellemes, akik a tu­dománynak szentelték életü­ket, különösen pedig azoknak, akiknek a lábuk jaj vagy köszvényben szenvednek. Ugyanis ezzel a géppel nagy tömeg könyvet lehet felállas és helyváltoztatás nélkül ta­nulmányozni és forgatni. Lé­nyegében egy kerék, amelyet olyan szerkezettel láttak el, hogy az olvasó a könyveket pultra vagy táblácskára fekte­ti, s ezeket, ámbátor a kerék forgatható, úgy olvashatja, ahogy minden rögzítés nélkül odatette, mert nem mozdulnak meg.. Ezt a szerkezetet a közép­kor könyvkultúrája hívta élet­re. A kódexek és az első nyomtatott könyvek többsége nagy, ívrét alakú volt, súlyuk gyakran meghaladta a tíz ki­lót is. Nem arra készültek, hogy ágyban lapozgassák, de még asztal mellett is nehezen lehetett használni. Különösen az a gyenge fizikumú, berteges. vagy öreg olvasó került nehéz helyzetbe. aki valamelyik munkájához egyszerre több könyvben keresett adatokat. A nehéz fóllánsok állandó emel- getése, ide-oda rakása ugyan­csak igénybe vette az izmait. Ilyenkor segített az olvasóke­rék. Elfért rajta hat-nyolc kö­tet. egy könnyű mozdulattal bármelyiket az olvasó szeme elé lehetett forgatni és mar pótolta a tetszés szerinti ma­gasságra beállítható asztalt. Az olvasókerék egy nagy forgatható kerékre hintaszerü- en felfüggesztett könyvespol­cokból áll. Ezek olyan módon forognak, mint a Vidám Parkban az óriáskerék utas­fülkéi. A századok folyamán sokféle változata terjedt el, készítették kisebb-nagyobb méretben. A két legnagyobbat a wernigerödei- könyvtár ré­szére szállították. Hosszúságuk 3,25 méter, a forgatókerék át­mérője 1.75 méter, polcainak mérete 2,9x0,4 méter. Ezeken, tartották még egy félszázad­dal ezelőtt is a könyvtár nagyalakú, vaskos, nehéz ka­talógusköteteit, hogy az olva­sók a használni kívánt köny­vek címét, jelzetét mindem na­gyobb testi megerőltetés nél­kül kereshessék ki. (Ma a lin­csel Deutsche Bücherei őrzi a két kereket.) Tökéletesítésével sokan fog­lalkoztak. Egy ulmí feltaláló például a nürnbergi Monath könyvkereskedés részére olyan kerekeket szállított, amelyek­ről — állítása szerint — még a leggyorsabb forgatás kör­ben sem esnek le a könyvek. Ilyen olvasókereket vásárolt többek között Savoyai Jenő, a híres törökverő hadvezér. Ma már általában kismére­tű könyveket nyomnak, olva­sásukhoz nem szükséges az olvasókerék. Korunkra arány­lag kevés példány maradt be­lőlük. Hazánkban — tudomá­som szerint — csak két könyv­tár őríz olvasókereket. Az egyik a váci püspöki könyv­tárban található. Nem régi, a múlt század elején készülhe­tett. Hat 90 centiméter széles ■polc van rajta. A kerék át­mérője 90 cm, magassága az állvánnyal együtt 140 cmi Könnyen forgatható és, ha a kívánt .könyvet szemünk elé forgattuk, egy lábnyomással rögzíthető. Hangulatos helyen, művészi kötésű, ódon köny­vekkel teli teremben helyez­ték el. Akit érdekel rént könyvkultúránknak ez az ér*’ dekes emléke, tekintse meg! Vértesy Miklós Látogatás a nyári napközis Derűs, napfényes időbefi érkeztem a salgótarjáni nyá­ri napközis táborba. Akkor is odataláltam volna, ha nem tudom az utat, mert már messziről hallatszottak az önfeledt játék boldog gyer­mekhangjai. A tábor kapu­jából kis úttörő kísért a ve­zetőnőhöz, Tajti Franciská­hoz, aki elmondta, hogy kö­rülbelül kétszáz, többnyire alsó tagozatos kisdiák tölti itt a 'nyári vakációt, mialatt szüleik dolgoznak. A gyerekek' mindennap reggel nyolctól délután négy óráig vannak itt, autóbusz hozza, viszi őket otthonról és vissza. — Mindént elkövetünk, hogy a gyerekek úgy érezzék magukat, mintha nyaralná­nak, s . azt hiszem, sikerült is elérnünk. Némelyik már haza sem akar menni, mi­kor édesanyja, vagy édes­apja jön érte. Igyekeztünk színes programokat összeállí­tani számukra. Naponta van­nak kultúr- és munkafog­lalkozások, filmvetítések, sé­tálni, kirándulni 1 visszük őket. E héttől a strandra is kijárunk velük, s a fürdés mellett úszást oktatnak, azok­nak, akik még egyáltalán nem, vagy csak bizonytalanul úsz­nak. Az MHSZ-től ígéretet kaptunk, hogy puskákat hoz­nak ki, és célba lőni tanítják a gyerekeket. A tábor e része leginkább egy nagy játszótérhez'hason­táboiban lit. A gyerekele futkároz- nak, fociznak, sakkoznak, kártyáznak a .fák alatt. Tá­volabb három kölyök lavíro- zik egy fűzfa amúgy Is ijesz­tően ingatag ágán. Alattuk egy kisfiú áll, kezében tü­körrel: — Hogy az istenben dobjam föl? — Magunkhoz intjük a srácot; míg odaér, társa kiabál utána: — Hal­lod, Csaba? Szépen, jól ma­gyarul! — Meghallgatva a vezetőnő intelmeit — aki közben a másik három „úri­embert” is leparancsolja a fáról — arról, hogyan beszél­jen, vagy inkább hogyan 'ne beszéljen, fejét lehorgasztva kullog el Csaba. — A játék mellett nagy gondot fordítunk a gyerekek nevelésére, beszédkészségé­nek fejlesztésére — mondja Tajti Franciska . — Szomo­rú tapasztalatom, hogy sok­szor hanyagul, pongyolán fo­galmaznak és néha olyan ki­fejezéseket használnak, ame­lyeket felnőtt szájából sem hallunk szívesen. Egy fa alatt két kislány babázik. Mosolygós, vidám emberkék. A „Csizmadiában” töltik diákéveiket, melyekre néhány évtized múlva me­legen, vágyakozva emlékez­nek vissza. — Jól érzitek magatokat a táborban? — Igen, nagyon! Csak ki­rándulni szeretnénk még el­menni, mert amikor a töb­biek mentek, mi ügyeletesek voltunk. Kissé távolabb, a pingpong­asztalnál ádáz küzdelem fo­lyik a tánár-diák páros kö­zött. Elhaladva mellettük; óriási ' diadalordításra figye­lünk föl: győztek a diákok! Alig teszünk néhány lé­pést szőke kisfiú szalad az „igazgató nénihez”. Születés­napja van, és szeretne előbb hazamenni, mert meghívta néhány barátját fél háromra. Kérése azonban nem teljesít­hető: anyukájától nem ho­zott kikérőt, hogy előbb en­gedjék haza. — Nem engedhetem így el — mondja az igazgatónő. — Amíg haza nem érnek a gye­rekek, rajtunk a felelősség. Egyedül nem mehetnek el hacsak a szülő írásban, vagy telefonön nem kéri. Vigyáz­nunk kell rájuk. S valóban így is van. Vi­gyáznak a gyerekekre'. Biz­tonságban vannak, jól érzik: magukat, a kedves környezet-^ ben mindenki megtalálja a számára érdekes elfoglaltsá­got. Percénként futnak apró kérésekkel, problémákkal az iroda elé, hogy a felnőttek segítségét kérjék, s meg is kapják. A város minden szerve ös­szefogott, hogy a diákok ott­honosan érezzék magukat, s hasznosan töltsék a nyári szünidő, a megérdemelt sza­badság hátralevő napjait, sez az összefogás — valóban si­keresnek mondható. Sz. A. ’

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom