Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-24 / 171. szám
A tapasztalat többet ér /Vem pénzért dolgozom... Kréíakori ördögdió Az Altáj-hegység egyik festői ' tavának, a Manzseroknak a partján terem a csilímdió. A hegyvidék 3500 tava közül egyedül itt található meg ez a növény, amelyet vízigesztenyének vagy ördögdiónak is neveznek. Kora mintegy 70 millió év, tehát a krétakorban került 'ide. A tó vizének kedvező kémiai összetétele, gazdag iszaptartalma, és az éghajlati viszonyok kedvező összhatása folytán maradt ránk ez a növény, az emberiség vagy inkább a föld történetének élő tanúja. tze hasonlít a gesztenyéére, és jól felhasználható orvosi preparátumok készítésére is. Védett növény, ipari fel- használása tilos. Júniusban virágzik, egy-egy ágon 3—20 virág fonódik össze színpompás csokorba. A környezetvédők fontos feladata, hogy a Manzserok-tó környékét megőrizzék eredeti szépségében, és megvédjék a benzingőzöktől, az olajszeny- nyeződéstől, a turisták által szétdobált hulladékoktól. Nagyon vigyáznak erre a területre, hiszen a föld őskorának egy élő darabkáját tudják itt megmutatni. Ami pedig a növény termését, az értékes csilimdiót illeti, kísérletek folynak, hogy más, hasonló klímájú és természeti adottságokkal rendelkező altájí tó környékén is meghonosítsák és így termesztése — mint fontos nyersanyagé — megoldódjon. Szűrei előtt Kisfernteiíík boltja Telt ház minden hét végén Sógor bo?za a komát Bizony, jócskán kinőtte magát a salgótarjáni vásár- csárnok. Ez különösen hétvégeken mutatkozik meg, amikor a kistermelő csak akkor jut szabad asztalhoz, ha hoz magával. Mit szól mindehhez Székely György, a csarnok igazgatója? — örülök neki. Mint szolgáltatótevékenységet folytató intézménynek, az a feladatunk, hogy minél jobban kielégítsük a lakosság igényeit. Tavaly 20—22 millió forint havi forgalma volt a vásárcsarnoknak, az idén a legóvatosabb becslések szerint is 25 millió forinton felül vásárolnak havonta nálunk. — Ennyire megnőtt a termelési kedv? — Nemcsak az. Segítjük a kistermelőket. Bevezettük a ’helypénzátalányos rendszert, így egy hónapra lefoglalhatják a termelők a nekik tetsző asztalt és azután már Csak a napi helypénzt kell fizetni. Ez biztonságérzetet a<á az eladóknak, akik „hálából” elhozzák az ismerős kistermelőket is. Ez pedig mindnyájunk részére kedvező, hiszen nő az áruválaszték. — Mi a helyzet a viszonteladókkal ? — Eleinte sokan voltak, de mióta párat feljelentettünk a tanácsoknál, azóta számuk alaposan lecsökkent. Gondolom, a szigorú bírság alapo■ san megcsappantotta illegális hasznukat, amihez tisztességtelenül akartak hozzájutni. — Mennyiben tudnak beleszólni a napi árak alakulásába? — Nem tudunk, mi kereskedelmi tevékenységet nem folytatunk, az árszabályozás az ’ állami és szövetkezeti üzleteken keresztül történik. Ezek a rendeletben meghatározott 25—30 százalékos haszonkulccsal dolgoznak és az őstermelők is ezekhez az árakhoz kénytelenek igazodni. Délután úgy láttam, hogy néhány helyen a maszeknál olcsóbb volt a paprika, mint a szövetkezeti boltban. — Két oka is lehet: vagy a kistermelő szeretne hazautazni és el akarja adni az áruját, vagy az üzlet csak később kívánja csökkenteni az árat. mert kevésbé képes rugalmasan alkalmazkodni a mindenkori piaci igényekhez — válaszolja Székely György. — Mindezek ellenére úgy tűnik, nem a salgótarjáni az ország legdrágább piaca. — Valóban így van. Kollégáim június közepén jártak Kecskeméten, meglepetésükre magasabbak voltak az árak és ■nem is volt elegendő áru. Jelenleg úgy néz ki, érdemesebb Salgótarjánba járni, még Kiskunfélegyházáról is, mert onnan is van állandó termelőnk. Ez valószínűleg a jobb körülményeknek, a kulturáltabb elhelyezésnek köszönhető. — Honnan járnak ide vásárolni? — Még külföldről is! Komolyra fordítva a szót, a pia- ’ci napokon megyénkén kívülről is jönnek. Valamikor a hét közepén holtszezon volt, most ilyenkor is jelentős a felhozatal. Az őstermelők egyre jobbán megismerik az igényeket és jól beválnak az olyan üzletek, mint példáuLaz ÁFÉSZ új , zöldségesboltja, mely júniusban több mint 250 ezer forintot forgalmazott. — Tételezzük fel, van egy mázsa zöldpaprikám, én azt itt. eladhatom? — Természetesen, ha saját termelésű, kifizeti a helypénzt egy napra kap egy asztalt és árulhatja a paprikát. — Milyen terveket forgatnak? — A helyhiányra tekintettel szeretnénk kitiltani a ^gépkocsikat a piac területéről. A virágosoknak külön fedett, elzárható asztalokat biztosítunk, színes napernyőket is kapnak, ami védi őket a napsütéstől és egyben esztétikailag is szépén mutat. Szeretnénk lebetonozni a csarnok külső, földes részét, mert esős időszakban járhatatlan és a vásárlók nem szívesen mennek arra. — Még valamit. Minek örül egy csarnokigazgató? — Három dolognak. A sok árunak, a nagy választéknak és az olcsó áraknak . . . — Ügy legyen! Z. T. Hangzott el a sokak számára kissé érthetetlen mondat a Nagybátonyi Harisnya- gyárban. Őszintén szólva .jómagam meglepődtem, hiszen Végh Zsuzsanna — több 'ár- sához hasonlóan — a szünidő egy részét munkával tölti el. Egy kispénzű diák szá-’ mára. pedig nem lehet közömbös, mennyi lesz a munkabér. — A szándékom elsősorban az volt, igaz képet nyerjek a gyárról — kezdi a fenti kijelentés magyarázatát Zsuzsa. — Édesanyám is itt dolgozik. Az eltelt idő után már össze tudom mérni: az eddigi tapasztalataim és anyu elbeszélései nyomán kialakult kép mennyire nem egyezett elképzeléseimmel. — Mire számítottál munkába állásod előtt? — Sakkal rosszabb körülményekre. A „gyár!’ szó bennem a poros műhelyeket, Izzadt, olajos embereket idézte föl. Magam is szerettem volna tapasztalni, mit jelent édesanyámnak nyolc órát dolgozni naponta. Csak halvány sejtéseim voltak a munkájáról. — Az első napon anyuhoz vezetett az utam.. Tisztelni a szülőket, a munkájukért — ez a kifejezés ismert volt. Az ismereten túl már át is tudom érezni. Ha ennyivel gazdagodom az egy hónap alatt, már megérte. De jó alkalmam volt arra is, hogy kiszakadjak az iskolai környezetből, abból a közegből, mely egész évben körbe vesz. A változatosságot ez is megadhatja. — Érkezésemkor már a fogadtatás is meglepett. Azt gondoltam, — mivel nem tudok a felnőttekével egyen-' értékű munkát végezni — 'nem látnak szívesen. Az itt megismert emberek, a munkatársak rácáfoltak erre is. — Hol töltőd a vakáció fennmaradó napjait? — Már kitöltöttem... Munkába állásom előtt tíz napig a középiskolai tanulmányi verseny előkészítőjén vettem részt. Debrecenben. A Bolyai Gimnázium második osztályát végeztem az idén. — Mely tárgyból indulsz? — Magyar nyelv és irodalomból. Délutánonként, mikor lepihenek a munka után — nem tagadom, elfáradok, nem szoktam hozzá — a ki- kapcsolódást a könyv nyújtja. X Zsuzsa őszinte szavait hallva Soproni Jánoshé, a munkaügyi osztály vezetője helyeslőén bólogat. — Bizony, sok a téves elképzelés. A tanítás befejeztével gyárunk dolgozói sorra megkeresnek: adjunk lehetőséget gyermekeik számára, hadd tudják meg, mit ielent a munka. Már hagyomány, hogy a szünidőben saját dolgozóink gyerekeit foglalkoztatjuk. Volt olyan mama, aki azt kívánta, . hogy lányával együtt dolgozhasson. — Míkéat minősítené a diákok munkáját? — Bár igényeink nem nagyok — harminc főt tudunk elhelyezni — a segítő kezek jól jönnek. Ha tovább sétálunk a gyárban, meglátja, a „tengés-lengés” ismeretlen, bőven akad feladat a szünidősöknek. Munkájukra nem fizetünk rá. Ügyesek. Időközben — a raktárhoz érve igazolva látom szavait. Kiss Zoltán és Sőregi Bertalan a készáru csomagolását, dobozolását végzi. Mint a fiúkkal való beszélgetésből kiderül, Bertalan a szünidő után itt szeretne elhelyezkedni. Kiss Zoltánnak rnég nincsenek ilyen tervei. Előbb szakmát tanul —, s a három év után lehet, hogy itt látják egymást viszont Bertalannal. — El tudjuk helyezni a szakmunkásokat folytatja Soproni'né. — Jelenleg tizenkét szakmunkással van megállapodásunk. Egy részük még az ősszel megkezdi a munkát. Átadják helyüket a szünidősök. Remélem, szívesen emlékeznek majd erre az egy hónapra. X Ha ki nem mondottan is, bizonyára sokan távoznak gazdag tapasztalatokkal, reális képpel. S jövőre talán újra találkozunk olyan diákkal, aki azt mondja: nem pénzért dolgozom. —OL— A kirakatban már a szőlőprések, demizsonok és ballonok kínálják magukat a közelgő szüretre. Az üzlet vezetője, Nagy István, érkezésünkkor éppen a napi bevételt számolja. — Gyenge volt a mai nap, tegnap kellett volna kérdezniük, akkor kevés híján ti- zenkilencezer forintos forgalmat bonyolítottunk le. Nem panaszkodom, hiszen tíz- tízenötezer forint alatt ritkán van a napi bevételünk. A szécsényi ÁFÉSZ — régi igényeknek téve eleget — az elmúlt esztendőben nyitotta meg a 75. sz. kistermelők boltját, a régi, elavult vetőmagbolt helyett. Az új bolt új szolgáltatásokkal is bővült. Az ÁFÉSZ szakcsoportjaiban 1036 kistermelő serénykedik. A bolt — mint neve is mutatja — elsősorban az ő érdekeiket szolgálja. — Mit keresnek és mit kapnak az itt vásárló környékbeliek? — Környékbeliek? — kérdez vissza az üzletvezető. — Képzeljék, még Vácról is jönnek hozzánk vásárolni a kistermelők. Tegnap főleg növényvédő szereket és szürethez szükséges eszközöket adtunk el. Vittek szőlőprést, zúzót és sok ballont. Állandóan viszik az állattartáshoz nélkülözhetetlen tápot is, amit biztosítunk kistermelőinknek, emellett azonban igyekszünk a szakcsoporton ' kívüli állattartók igényeit is kielégíteni. Nagy az érdeklődés — főként a fóliás termelésben használatos kisgépek iránt. — Az első fél év mérlege? — A napokban lett kész, így pontos adatokat tudok mondani. Az első fél év tervezett bevétele 1,6 millió forint volt, mi ezzel szemben pontosan kétmillió 195 ezer forintot teljesítettünk. ' Ahhoz, hogy ilyen eredményeket értek el — az üzlet dolgozói szerint —, hozzájárult az is, hogy a környékbeliek egyre jobban keresik a kisárutermeléshez szükséges anyagokat és eszközöket, és az üzletben általában meg is kapják a keresett cikkeket. A bolt dolgozói tudják, hogy a kistermelők szeretik jóval a kampánymunkák megkezdése előtt beszerezni a termelés zavartalanságához szükséges eszközöket. Ezért a bolt az áruválasztékot igyekszik a várható kerésletnek megfelelően alakítani. Ezt figyelembe véve, nem is olyan túl korai a kirakatban levő szőlészeti-borászati eszközök megjelenésé. (tuzánc) Máírakcrcsztesen ritka az a család, ■ amely ne foglalkozna ősi családi mesterséggel. Mostanában divatba jöttek az úgynevezett suvenier ajándéktárgyak. Sokan hobbiból, mellékfoglalkozásként hódolnak szereteti kedvtelésüknek. Képünkön Bognár Miklós — főállásban mint esztergályos— gyertyán-, cseresznye- és bükkfából készített ajándéktárgyai körében. NYUGDÍJASMUNKA' Ma a nyugdíjaskor elérése után több mód is kínálkozik a továbbdolgozásra. Az egyik a nyugdíj melletti részmunka- idős foglalkoztatás, amely — műszakokban számolva, — mintegy négy és fél hónapos elfoglaltságot jelent esztendőnként. (840 óra.) Semmiféle engedély nem szükséges az ilyen időtartamú munkavállaláshoz. Az 1260 órás munkát viszont olyanok vállalhatják, akik nagy munkaerőhiánnyal küszködő területen akarnak tevékenykedni. Azok pedig, akiknek a nyugdíja nem éri el a havi 1470 forintot, mindenfajta korlátozás nélkül vállalhatnak és végezhetnek munkát. Ismert lehetőség a nyugdíjkorhatáron túli „továbbdol- gozás”. Anyagi kihatása: fizikai munkásoknak évi 7, alkalmazottaknak évi 3 százalékkal növekszik így a' nyugdíjalapjuk. A meghatározott óraszámú „nyugdíjasmunka”, illetve a továbbdolgozás közül az előbb említettet veszik többen igénybe. Álljanak itt erre vonatkozóan is az adatok: a csaknem kétmillió nyugdíjaskorú közűi jelenleg több, mint 400 ezren dolgoznak, ám csak minden ötödik az úgynevezett továbbdolgozó. A többiek a nyugdíj mellett végzett részfoglalkozást választották. Vagy — és erről is kell szólni r— így kellett dönteniök. A kényszerűségnek több oka is van. Elsősorban a nők körében, s ott is főleg a nehéz, fizikai munkát végzőknél figyelhető meg, hogy munkáséveiket nem kívánják meghosz- szabbítani. Nem csupán a fáradság okán. Az otthoni kiskert, az állattartás, nem utolsósorban az unokák felügyelete vonz másfajta kevésbé kötött elfoglaltságként. Megfigyelhető, hogy a könnyűipari üzemekben, az egészségügyben viszonylag kevesen vállalnak nyugdíjasórákat, azok közül, akik korábban nehéz fizikai munkát végeztek. A férfiak elsősorban nem a családi elfoglaltság, inkább az egészségi állapotuk gyengülése miatt nem vállalják'a korábbi munkát. A gerontológusok, üzemi orvosok, munkaügyi szakemberek egyöntetű és azonos előjelű megfigyelése: tartősabb az egészség, erősebb a fizikum azoknál az időseknél,-’akik első perctől kezdve vállalnak részmunkaidős foglalkozást, illetve kapnak erre lehetőséget. De kapnak-e valóban? Többféle, bár nem a teljes nyugdíjaskorú népességet átfogó célvizsgálat zajlott már le e témakörben, kezdve a főváros néhány kerületétől a megyei népi ellenőrzési, illetve tanácsi munkaügyi felmérésekig, helyenként és a módszereket tekintve is különbözőképpen. A lényeg, a végkövetkeztetés viszont egybecsengett. A nyugdíjas munkásoknak elsősorban a szolgáltatóipar kínált, s kínál bőséggel fizikai állapotukhoz igazodó elfoglaltságot. Viszonylag bőségben jeleznek nyugdíjasoknak való hasznos munkaalkalmakat a közlekedési és az épitőipari vállalatok, valamint esetenként a kereskedelem. Egy részük könnyen elvégezhető szakmunkát kínál, másutt — s ez már' az ötlettelenséget, a nyugdíjasok foglalkoztatása iránti közönyt is sejteti — csupán segédmunkás, éjjeliőr, hivatalsegéd, portás, esetleg takarító, söprögető állást ajánl fel. Azok számára is, akik jó erőben lévén, kvalifikáltabb munkát is el tudnának végezni. Az idős korúak foglalkoztatásának „kényszerű” értelmezésére mutat az a megállapítás is, hogy a munkabérük többnyire alacsonyabb az átlagosnál. S ez nem annyira a nyugdíjasok teljesítményének színvonalát jelzi, sokkal inkább a hátrányos helyzetüket. Mindebbe korántsem szükséges beletörődni. A jó erőben levő, szívesen dolgozó idős korúak tábora a jövőben tovább növekszik, teljes népességi viszonylatban.^ Érdemes tehát a helyes, — nekik leginkább megfelelő, társadalmilag is hasznos munkavállalásukon, a mainál többet töprengeni. Ami elsősorban kínálkoznék: olyan tevékenység, amely összefügg korukkal és több évtizedes tapasztalataik" hasznosításával. Fiatalok betanítása, gépbeállítás, karbantartás, különböző szervizmunkák, apróbb, nagyobb műszaki feladatok, szolgáltató tevékenység a lakóhelyeken, kisegítő munka az egészségügyben, az oktatási intézményekben, a mezőgazdasági üzemekben, — hogy most csak a „foglalkoztatási választék” kis részét említsük. S ami talán a legfontosabb: ne elsősorban karitatív, ne csupán szociális indítékú, hanem valós haszonra épített legyen a, nyugdíjasok foglalkoztatása. V. M. NÖGRÁD - 1979. július 24. kedd 5 <
