Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-08 / 158. szám

Egy kosár cse I I Négy nemzet ifjúság kosárlabdázó lányai jót. szottak körmérkőzéseket a héten a salgótarjáni sportcsarnokban három napon át. A ritka alka­lom élénkebb érdeklődést is megérdemelt vol­na. A szovjet csapat ebben a korosztályban a kontinens legjobbja, a csinos francia lányok is ügyes dolgokat produkáltak. A fiatalabb évjá­ratú román kosarasok hamar kivívták a nézők rokonszenvét, mig a magyar együttest ugyancsak hangosan biztatták a szurkolók. Hogy sajnálhat­ja, aki nem volt ott, arra jellemzésül íme egy „kosárra való" érdekesség, nyilatkozat, észrevétel - csemege... o O o O o A francia—magyar nyitómérkőzésen végig rend­kívül izgalmas, szoros csata hozta lázba a kö­zönséget. Christophe és Maillet a vendégek, Ka­locsai és Cyeőry a mieink irányítóiként egymást múlták fölül szellemes, technikás megoldásokkal. A francia centerek közül azonban ketten is re­mek dobóformában voltak: a lengyeles nevű Gorczweski 12, a mezőnyben legmagasabb Bose- ro 17 pontot gyűjtött össze. A magyar Szabó Ágnes, aki az egész tornán a legtöbb kosarat dobta, egymaga 26 pontot szerzett — ezt se szárnyalták túl később -, ám a franciák végül is 2 pont - egyetlen kosár - különbséggel bi­zonyultak jobbnak az első félidőben és „összesí­tésben" is... o O o O o- A pillanatnyi idegállapot döntött az egy­más elleni mérkőzéseken a magyar, a francia és román csapat között — mondta Bild Katalin, a hazaiak edzője, a torna végén. - A szovjet együttes kilógott a mezőnyből, külön klasszist képvisel, de számomra csalódást okozott. Ké­pességeik alapján sokkal nagyobb különbséggel kellett volna nyerniük találkozóikat, de kissé ta­lán lebecsülték ellenfeleiket. A mieink még ru- tintalanok, hiszen évekkel fiatalabbak náluk. Jobbik csapatunk most Bulgáriában szerepel nemzetközi tornán, köztük a mi gárdánk legügye­sebb játékosa is. így jónak tartom az itt muta­tott játékot, eredményt, bár a franciákat is le­győzhettük volna. Az MTK-VM-re, a BSE-re, és a KSI-re épülő csapatunk számára jó felkészülés volt ez a torna a nyári IBV-re, s ehhez a kitűnő rendezés, a sportszerű légkör is hozzájárult — nyilatkozta Bild Katalin. o O o O o A legbalszerencsésebb játékos ezen a tornán a francia Christophe volt. Az első mérkőzésen csapata motorjának bizonyult, a másodikon vi­szont a 8. percben volt egy rossz mozdulata: ahogy felugrás után visszaérkezett a talajra, nem tudott lábra állni, ölben kellett levinni a pályá­ról. A bokáját fájlalta, s bekötözött lábbal néz­te végig a találkozót a kispdd mellett ülve. Még aznap este beszállították a megyei kórházba, ahol megállapították, hogy tokszalagszakadása van. Szerdán éjjel meg is műtötték, majd cink­csizmát kapott a lábára. Péntek délelőtt enged­ték ki a kórházból és Spalek János, a megyei TSH munkatársa személygépkocsiján szállította őt Budapestre, hogy a francia csapattal együtt érkezhessen haza. Sikerült közben telefonon kap­csolatot teremteni a párizsi sportkórházzal, ahol Christope-nak már meg is van a helye, ott folytatják az orvosi kezelést. Mielőbbi felépülést kívánunk a rokonszenves sportolónak. o O o O o Nagy asztalitenisz-csatában találtam csütörtök este a PSZF kollégiumának földszintjén Samiszt, a szovjet játékvezetőt és Szarkiszjant, az egyik legjobb szovjet játékost: a pirosmezesek irányí­tóját, motorját. Néhány szóra elcsalogattam őket az asztaltól, kérve: értékeljék a tornát, sa­ját csapatuk sikerét, mondják el tapasztalataikat. Szarkiszjan a Szpartak Jereván 18 éves spor­tolója, hat esztendeje kosarazik, de mozgása nem egyszer kézilabdakapuséra emlékeztetett. Játékosideálja a jugoszláv Dalipagics, illetve sa­ját honiitársnője: Avicskina. Elmondta, hogy jól érezték magukat Salgótarjánban, kedvesek vol­tak vendéglátóik, tetszett a fiatal, modern vá­ros gazdag választékú áruházaival, üzleteivel. A tornán elért sikernek nagyon örültek, de a ma­gyar csapatról is jó véleményük alakult ki; te­hetségesek, harcosak, gyorsak a hazai lányok. Szarkiszjan szeretne mielőbb válogatott lenni és részt venni majd az olimpián -, ha Moszkvá­ban még nem is, de esetleg öt év múlva... o 0 o O o A szovjet játékvezető szűkszavúan és udvaria­san csupán megerősítette, amit a fiatal játé­kos elmondott. Ám én kiváncsi voltam, milyen volt játékvezetői szempontból a nemzetközi if­júsági kosárlabdatorna, ezért Juhász Sándorhoz, az egyik magyar bíróhoz fordultam.- Más súlycsoportba való a szovjet együttes - mondta a sportember, aki 1966 óta vezet mér­kőzéseket, de 16 éve edző is. - Ők a magyar NB l-ben is megállnák á helyüket. Tavaly ve­zettem nekik egy-két mérkőzést egy külföldi tor­nán, azóta még jobbak. Szvetlána Kuznyecova akkor még nem játszott náluk, s személyében ilyen rövid idő alatt is extraklasszis tehetséggel erősödött ez a válogatott. Egyébként játékveze­tői szempontból azok voltak a nehezebb mérkő­zések, amelyeken nem játszott a szovjet csapat, s ezek érdekesebbnek is bizonyultak. Kemény, de sportszerű csapat volt, nem durvaság okoz­ta a sérüléseket. (Egy ilyen koccanás után Juhász Sándor ölben vitte le a román Oprescut. Nagy tapsot kapott, de a maid kétméteres Barelj több■ gondot okozott volna neki...) Várkonyi Ferenc Salgótarján kiapály á» labdarúgó­baj nokaágának állása Férfiak: A csoport 1. Szénbányák 2. Gázfűtés 3. M. Tan. Petőfi 4. Sík-Edző 5. Kohász-KISZ 6. STÉSZ-öregf. 7. Röntgentechn. 8. MSZMP-KISZ 9. öblös-öregfiúk 10. Nógrádterv 12 9 2 1 86-32 31 12 9 1 2 45-22 28 12 8 2 2 60-24 27 12 6 3 3 46-33 22 12 7 1 4 42-29 22 12 4 1 7 27-51 14 12 3 2 7 44-58 12 12 4 - 8 31-62 12 12 3 1 8 32-52 11 12 - 1 11 17-67 1 B csoport 1.' Főiskola 13 12 1 _ 85-36 37 2. SZÜV 13 9 1 3 81-42 20 3. öblös-KISZ 12 9­3 37-25 27 4. BRG 13 6 3 4 32-32 24 5. ÖMTE* 13 7 2 4 29-60 15 6. Ingatlan 12 5­7 42-60 15 7. Nb. Gépüzem 11 5­6 44-39 14 8. Kórház* 13 4 1 8 31-52 13 9. Lampart ZIM 13 3 1 9 37-60 10 10. Honvéd* 13 3 1 9 26-37 9 11. AFIT** ­12 1 “ 11 24-59 1 C csoport 1. ZEM-KISZ 12 11 1 _ 56-27 34 2. Dózsa 12 9 2 1 58-15 31 3. Vegyépszer 12 7 1 4 45-36 23 4. Vasutas 12 6 3 3 47-28 22 5. öblös MHSZ 12 5 2 5 24-31 18 6. Építők 12 4 3 5 32-40 16 7. NOTÉV 12 5­7 38-37 15 8. VegyesiDar 12 5­7 31-43 15 9. PSZF. "v/,emg. 12 2 2 8 33-56 9 10. Moziüzem 12­­12 28-79­D csoport 1. Síküveggyár 2. SÜMSE 3. VSZV-KISZ 4. Agrofil 5. ÁFÉSZ 6. Közmű**** 7. Városi Tanács 8. Kisker 9. KGYV. 10. Földtani Iroda 12 11 - 1 53-16 33 12 10 - 2 74-21 30 12 7 3 2 81-38 25 12 5 4 3 43-34 22 12 4 3 5 39-39 17 12 6 2 4 64-39 16 12 3 2 7 32-56 11 12 2 2 8 17-60 10 12 3 - 9 39-88 9 törölve. E csoport 1. SKÜ 2. Mélyépítők 3. Sík-KISZ 4. Ifj. Szöv.* 5. STÉSZ 6. Tigáz* 7. Sütőipar 8. Sportcsarnok 9. ÉMASZ* 10. Postás, Nők: 1. STÉSZ 2. SZÜV. 3. BRG 4. Építők 5. öblösüveg. 12 11­1 58­-22 33 12 8 1 3 64­■29 26 12 7 2 3 34­■20 25 12 8 1 3 40­■23 24 12 7 1 4 41­■2G 25 12 4 2 6 30­-35 13 12 3 1 8 25­-48 11 12 2 3 7 21­-45 10 12 2 1 9 19­-43 6 12 1 2 9 25­■64 6 8 8 - - 31- 5 24 8323 6-13 12 8314 7-11 11 3-5 12-13 9 81-7 6-20 3 A csoport 8 B csoport 1. Kér. Vend. Szaki. 4 3 - 1 10- 4 9 2. Főiskola* 4 2 - 2 9- 8 6 3. Kisker. 4 1-3 3-10 3 * = büntetőpont-levonás Béres János Labdarúgás Edzőcsere alán jó tavaszi hajrá Országos váltó­bajnokság Kecskeméttől 24 kilométer­re, Jakabszállás térségében találkoztak az országos váltó- bajnokság döntőjébe _ jutott tájfutó csapatok. A borús, esős időben változatos küzdelmek alakultak ki. Már a verseny közben több óvás érkezett a pályák elrajzolása miatt, így csak a napokban lehetett eredményt hirdetni. Nógrád megyét a megyei a bajnokcsa­patok képviselték a balassa­gyarmati versenyzők kivételé­vel, akik távolmaradtak a bajnokságtól. A felnőtteknél az első futó­ként induló Ivák nem tudott lépést tartani a hatalmas (at­létákkal teletűzdelt) mezőny­ben. Így az STC csupán a 22. helyen váltott. Kéri sem so­kat javított (17.), majd Honfi is előbbre hozta a csapatot, de a negyedik ember már nem futott ki a terepre. Így az országos váltóbajnokságon kiesett az STC csapata. A nők között első futóként Molnár remekül küzdött, alig maradt el az első osztályú szinttől, egyben az ötödik helyre futott be. Majd a kevés rutinnal rendelkező Bakos hibát véteti, emiatt a csapat a kiesés sor­sára jutott. Meglepően jól tartotta magát Honfiné, és pontot érő hatodik helyre hoz­ta fel a váltót. A bajnokságok szakosztályi pontversenyében az STC a VIDEOTON társaságában a 20—21. helyen áll. A MEGYEI LABDARÜGÖ- BAJNOKSÁGBAN a tizedik helyen végeztek a szécsényi- ek. Ősszel és a tavaszi fordu­ló első felében az „alsóház­ban” tanyázott a csapat. A kiesés veszélye is ott lebegett a szécsényi tizenegy felett. — Edzőgondjaink voltak. Láttuk, hogy a játékosokban benne van a megyei osztály szintje, csak egy olyan szak­ember hiányzott, aki össze tudja fogni a csapatot; szak­mailag és pszichikailag is fel tudja őket készíteni a mér­kőzésekre — vélekedett Géczi Ferenc, a szakosztály elnöke. A szakosztály megtalálta a megfelelő szakembert Kovács József személyében. Mikor nyolc fordulóval a bajnokság befejezése előtt átvette a csa­patot, a szécsényiek a tizen­harmadik helyen álltak. Az addigi teljesítményük 44 %- os volt. A gólkülönbség 33— 52 (—19). Az utolsó nyolc fordulóban a csapatnak öt győzelme, egy döntetlenje és két veresége volt. Ez 71 %-os teljesítmény, a gólkülönbség 18—11 (+ 7). Ha a csapat vé­gig ezt a teljesítményt nyújt­ja, akkor ez a harmadik he­lyet jelenti számukra. — Hogyan ítéli meg a szak­osztály elnöke a csapat egész évi teljesítményét? — Mi azt kértük a játéko­soktól, hogy ebben a megerő­södött megyei bajnokságban a legjobb tíz között végezze­nek. Mikor láttuk, hogy baj van a csapat körül, s ez nagymértékben az edző hoz­záállásával függ össze, kény­telenek voltunk a szerződést felbontani, új edzőt keresni. A szezon végére (igaz, hogy éppen csak), a csapat hozta azt a helyezést, amit vár­tunk. Elismerés illeti a szakosz­tály és az egész sportkör ve­zetését, hogy a hibát, a prob­lémákat idejében felismerték és a szükséges intézkedést megtették. — Hogyan látta a kispadról az edző, Kovács József a mérkőzéseket, a csapat sze­replését? — Örülök, hogy menet köz­ben gyorsan sikerült egy el­fogadható, jó kollektív légkört kialakítani. Ebben segítsé­gemre volt a szakosztályve­zetés és a csapatkapitány, Ku- ris János. A futball csapat­játék. Az eredményesség, vagy eredménytelenség egyik meghatározója a kollektív szellem. Az edző minden játékosról feljegyzést vezetett: mik az erényei, gyengéi, kinek miben és hol kell előbbre lépni. Az edzésterveket ennek alapján állította össze. Beszélgetésünk során előkerült a „minden­tudó” füzet. — A mérkőzéseken nyújtott teljesítményekkel, az edzése­ken tapasztalt szorgalmukkal elégedett voltam: Juhász Ist­ván, Kuris János, Kalmár Kázmér, Klárik János külö­nösen kitűnt. Akaraterejét, szorgalmát dicsérhetem Va­nya Lászlónak, aki sokat fej­lődött a kezem alatt. A fiata­lok közül Velkovics Mihályt, Gál- Lórántot és Gál Istvánt dicsérhetem meg. Többet vár­tam Pénzes Istvántól és Vág- ner Józseftől. — A szakosztály tavaly nyáron játékosokat igazolt a környező falvakból. Hogyan sikerült az ő „aklimatizálódá- suk?” — Nehezen tudták felvenni az itteni ritmust, megszokni az edzéseket. Az alsóbb osztá­lyokból igazolt játékosok meg­szokták, hegy otthon ők a sztárok. Itt több hozzájuk ha­sonló képességű játékos kö­zött ezt nehezen tudták levet­kőzni. Nincsenek hozzászokva a heti három kemény edzés­hez. Ezek a játékosok külön bánásmódot igényelnek. Ha úgy tetszik, több pedagógiai ráhatásra van náluk szükség. — Kik voltak azok, akik munkájában támogatták? — Elsősorban a szakosztály- vezetés. Az üzemi vezetők, fő­leg az ÉPSZÖV, a bútoripar, nem gördítettek akadályt a játékosok edzésen való rész­vétele elé. Pozitívan ítélem meg a tanács támogatását. Problémát jelentett, hogy még mindig az edzőpáiyán vol­tunk kénytelenek mérkőzése­inket játszani. Reméljük, hogy őszre birtokba vehetjük a füves pályát. — IVIi a véleménye a kö­zönségről? — Szécsényben szeretik a labdarúgást, nem ritka, hogy 400—500 ember buzdítja a csapatot. Természetesen a csa­patnak is úgy kell játszani, hogy a közönség kijöjjön a pályára. — Hogyan készül a csapat a következő évadra? — LEHET, HOGY NÉ­HÁNY JÁTÉKOSTÓL MEG KELL VÁLNUNK, mert ma­gasabb osztályban játszó csa­pathoz igazolnak. Ez megne­hezíti a gondjainkat, de nem gördítünk akadályt az útjuk­ba. Az a közönségnek és a szakosztálynak is büszkesége, ha egy NB-s játékos itt, ná­lunk kezdte rúgni a labdát. Azt hiszem, hosszabb távon csak akkor tudjuk megnyug­tatóan a csapatépítést megol­dani, ha nagyobb súlyt fekte­tünk az utánpótlás nevelésé­re. Sz. F. z. j. | Nyári bohóságok A riportfotók sajátossága, hogy tünékeny pillanatokat örö­kítenek meg. Ám egy-egy esemény csak pár napig tarthat számot az olvasók érdeklődésére, utána elévülnek a róluk szóló tudósítások, felvételek. Hogy a sok jobbnál jobb fény­kép mégse menjen veszendőbe, ezért kitaláltunk egy játékot. Megpróbáljuk őket felfrissíteni — vagy éppen időtállóvá tenni — úgy, hogy némi humort csempészünk az aláírásuk­ba. Legyen ez utólagos hozzájárulás a magunk módján a rátóti fesztiválhoz. S ha tetszik az ötlet — folytatjuk... B. Kovács (STC, 4-es): Lassabban a testtel! Fogom én itt alulról szagolni a Tulipánt (Békéscsaba, 9-es). STC-s kosaras lányok: Figyelitek, gyerekek? Ott egy cso­mó szurkoló azt hiszi, hogy nyerni fogunk . . , 0 NÖGRAD — 1979. július 8., vasárnap Sötétmezes: Te szidtad az anyámat?!

Next

/
Oldalképek
Tartalom