Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-08 / 158. szám

Takarékosság a közművelődésben

Megtérülő — de csak hosz- fczú idő alatt megtérülő — beruházás, a sokoldalú általános műveltség elsajátítása, vagy elsajátíttatása. ' S mint ahogyan a népgazdaság termelőágazataiban, a köz- művelődésben is bölcs dolog figyelni arra, hogy hová, mit és mennyit invesztálunk. E bölcsesség pedig kötelességgé válik most. népgazdaságunk egyensúlykeresésének időszakában, amikor a bőkezű nagyvonalúságról a takarékosságra, a kétes kimenetelű kísérletezgetésről az ésszerűségre, a mennyiségről egyre inkább a minőségre terelődik a figyelem.

Lehetséges-e, hogy mindez csak annyiban vonatkoznék a közművelődésre, amennyiben árgus szemmel ügyelünk: az intézményekben ne az- utcát fűtsék, a lámpákat távozás előtt gondosan oltsák el, takarékoskodjanak a golyós- tollbetéttel, meg a WC-papír- ral, s lehetőleg minél olcsóbb rendezvényeket szervezzenek?

Azt hiszem, ez túlságosan vulgáris felfogása volna a közművelődési munka ésszerűbbé és hatékonyabbá tételének. Óriási különbségek vannak ugyanis takarékosság és takarékosság, ésszerűség és ésszerűség, sőt mennyiség és mennyiség, minőség és minőség között.

Vannak, akik az újságok drágulása miatt lemondták az előfizetést, kevesebbet járnak színházba, hangversenyre (viszont megveszik a drága luxuscikkeket). A másik emberfajta viszont lemond bizonyos dolgokról, de nem mond le az újságról, sem a színházról.

\z előbb említett embertípus természetesnek vette: a kultúrát ingyen, vagy csaknem Ingyen kapja; hosszas agitálás után hajlandó volt végre jegyet venni, de csak akkor, ha valamely közösség tagjaként húsz-ötven százalékos kedvezményt kapott (eszembe ötlik itt egy groteszk idea: mit szólna hozzá a közvélemény1, ha valaki azt javasolná, hogy kisközösséAforizmák

' A művészettől is gyakran áldozatokat követelnek. _

(Mezopotámiái művészettörténészek népi hagyománya.)

☆

Vannak olyan könyvek, amelyeknek csupán azért adott a sors hosszú életet, mert senki sem olvassa őket. ,

(Grönlandi könyvtárosok szólásmondása.)

☆

Ha a parancsot nem teljesítik - akkor más parancsot kell adni.

(Bizánci hivatalnokok bölcs mondása.)

☆

Egyesek egész életükben azt a lapukat védelmezik, hogy ne legyen saiát meggyőződésük.

(Rudi Mill osztrák filozófus.) (Ford.: Gellért György)

A halhatatlan Jeli Vilmos

' Teli Vilmost az egész világ ismeri. Svájcban pedig — ez egészen természetes — nemzeti hősnek tartják. Hősnek tartják és tisztelik. Az elnyomottak legendás védelmezőjéről sok középületet, utcát, teret, gyógyszertárat neveztek el — sőt, még egy nagy sörfőző céget is. Az Uri-tó közeiében levő Bürglen városkában van a Teli Vilmos Múzeum- Ebben, a festett képek. érmék, emlékjelvények, postabélyegek, színházi műsorok és egyéb kiállítási tárgyak mellett, a hős bronzból, gipszből, fából készült szobormásai is láthatóak. Teli külsejét ugyan senki sem ismeri. a szakemberek mégis azt állítják, hogy szakasztott ilyen volt.

gek. brigádok stb- számára adják a boltok húsz-ötven százalékkal olcsóbban a húst, kenyeret, sört, cigarettát, azzal a feltétellel, hogy együttesen fogják elfogyasztani. Nem ostoba viccnek fognák fel azt, hanem a mentőknek telefonálnának).

No de hát valami oka csak van ennek! S úgy gondolom, az ok elsősorban a közönség- ízlésben rejlik. „Nem értjük”. hangzik sokszor színházi előadásról, hangversenyről egyaránt, a képzőművészeti kiállításokról nem is beszélve. Hát — már bocsánatot kérek —‘miért nem értik? Ki tehet aról, hogy nem értik? Tehet arról a mesterszakács, ha a vendég ízlelőszervei nem veszik észre a tárkonyt, a szegfűszeget, a bazsalikomot. de még a sóra- borsra sem érzékeny az ínyük? Mit tehet a szakács, s mit a pincér, ha örökké a silány zene paprikás krumpliját, brettli-színpad tojáshabos és szárazbabból készült gesztenyepüréjét követelik tőlük?

Sokan védekeznek azzal, hogy nem ők tehetnek róla, hiszen nem volt módjuk... Volt módjuk! Nagyon kevés ötven körüli ember mondhatja azt tiszta szívvel manapság. hogy politikai vagy gazdasági okokból nem volt módja érzékennyé válni a szép iránt. Persze van azért némi igazság abban, hogy nem tehetnek róla. El kell ugyanis fogadnunk azt — s ez nem mond ellent sem a józan észnek, sem a marxista művelődés- és társadalomszemléletnek —, hogy voltak, vannak és lesznek emberek, akiknek egy bizonyos bonyolultsági fokon túli, egy bizonyos többletagymunkát kívánó alkotás egyszerűen nem kell- Igen jól megvannak nélküle, boldogok nélküle- S azt a munkát, amely- lyel értéket termelnek, s pénzt keresnek, el tudják végezni nélküle. Mert ha nem társadalomellenes dolog kimondani azt a közismert tényt, hogy még közepes

sportolóvá sem válhatik mindenki testi adottságai miatt, akkor nem szégyellhetjük kimondani azt sem, hogy agyi barázdál tság szempontjából is nagy különbségek vannak ember és ember között. S ez a tény — mint a sportolásra való alkalmatlanság sem — egyáltalában nem érinti az emberi méltóság kérdését.

S már készen is van az ellenvetés: igen ám, csakhogy ebbe nem nyugodhatunk bele, hiszen tudjuk, hogy eljövendő társadalmunknak sokoldalúan művelt, s emellett kitűnő szakemberekre lesz szüksége.

Ám ezek a gondolatok átvezetnek a takarékosság kérdéséhez.

Anyagi javaink mellett takarékoskodnunk kell szellemi javainkkal is. Ha a népgazdaság nem engedheti meg magának, hogy egy gyár drága importanyagból eladhatatlan árut gyártson, akkor — mutatis mutandis — áll ez a közművelődésre is. Nincs értelme nagy honoráriumokért „import”-élőadókat hozni egy szakkörbe, vagy klubba nyolc-tíz ember kedvéért, nem érdemes mégoly kitűnő portékát vásárolni, ha nincs mód továbbadására. Tipikusan falrahányt borsó az ilyesmi, hatékonysága gyakorlatilag nulla- Ugyanezt a pénzt, s ugyanezt a szellemi értéket a társadalom számára hasznosan is fel lehet használni. Statisztikahajh ászás helyett valami relatíve jó. közepes megoldást kell találni, olyat, amibe belefér a tisztes nívójú ..közönségsiker” is. s a magas nívójú produkció is. De vacakot adni semmiféle tömeg- vagy rétegigénynek engedve nem szabad, s téko- zolni sem. Értékeinkkel bölcsen kell gazdálkodni.

Meg kell tanulnunk végre — meg kell fizetnünk a szellemi kincsek birtokba vételéért is: agymunkával és pénzzel. Ingyen nem követelhetünk semmit a közművelődéstől, s ingyen nem is kaphatunk semmit.

Kemény Dezső

<Jj „szolgáltatást” vezettek be a közelmúltban a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárának könyvtárában. Az érdeklődök heti három alkalommal — hanglemezről — egy-egy magyar költő. író legszebb alkotásait ismerhetik meg. A lemezhallgatás iránt nagy az érdeklődés a gyár dolgozói körében. A képen Mikié Eszter, Holes Margit és Kiss Klára a legújabb irodalmi lemezekkel ismerkedik.

— bábel-felv. —

Sikeres tanév, sok tanulsággal

AZ ISKOLAI OKTATÁS AZ UTÓBBI ÉVEKBEN A KÖZÉRDEKLŐDÉS KÖZÉPPONTJÁBA KERÜLT. Az 1972-cs közoktatáspolitikai határozatot követően szinte minden tanév újszerű feladatokat hozott, mely egyúttal a társadalmi érdeklődés, a segítőkészség és támogatás fokozódását is eredményezte. Az előző tanév is — mint az oktatás korszerűsítési folyamat egyik legfontosabb állomása — bővelkedett új nevelési feladatokban. Az új iskolai dokumentumok bevezetése most érintette a legtöbb családot, pedagógust és diákot. Iskoláink többségében a munkarend is az elmúlt tanévben változott meg. Tehát olyan tanéyet hagytunk magunk mögött, melynek tapasztalatai egyúttal a jövendő munkánk alapelemeit is jelentik.

Az 1978/79-es tanévben általános iskoláink legnagyobb feladatát az új iskolai dokumentumok bevezetése jelentette. Az eddig megszokott, a művelődési anyagot tartalmazó tantervek az új ' dokumentumának csak egy részét jelentik. Az iskolatípus célját és fő feladatait a nevelési alapelvek, a tanulók szabadidős tevékenysége szervezésével kapcsolatos iskolai feladatokat a tanórán és iskolán kívüli nevelés terve tartalmazza.

Az új tantervekben az egyes tantárgyak tananyagai is a lehetőség szeript szinkronba kerültek, s néhány tantárgy összevonására, egymásra építésére került sor (például az általános iskola 1—4. osztályaiban a korábbi írás, olvasás, nyelvtan, helyesírás, fogalmazás helyett egy tantárgy van a magyar nyel/ és irodalom; az 1—5. osztályos környezetismeret a természeti és társadalmi környezet egységének bemutatására törekszik, egész szemléletében változott a matematika). Szélesedett a nevelők módszertani szabadsága, ugyanakkor egyértelműek lettek a tananyagok elsajátításának mérését lehetővé tevő követelmények.

Az általános iskolai dokumentumok bevezetését — az országos tapasztalatokhoz hasonlóan — megyénkben is fokozott várakozás, a pedagógusok részéről pedig alapos felkészülés előzte meg. Már a bevezetés első évében az új dokumentumok alkalmazásának pozitív hatásait figyelhettük meg.

Az iskolai munka tervezése során a korábban kevesebb figyelemmel kísért feladatok is megjelentek. A tanítási órákon a pedagógiai módszerek célszerűbb megválasztását, az alapvető ismeretek elsajátíttatására való törekvések felerősödését tapasztalhattuk. Színesedtek iskoláinkban a tanórán kívüli foglalkozások, s szélesedett a szülőkkel való együttműködés. A tantervek bevezetésének tapasztalatairól biztonsággal szólni csak évek múlva lesz lehetséges. Mégis a szülőktől és 'néhány pedagógustól származó — a tanév kezdetén erősebb — fenntartásokra is válaszolva érdemes megemlíteni például: — az 1. osztályos tanulók egy része már január végére folyamatosan olvasott, többségük pedig elérte a szóolvasás szintjét. — A tanulók év végére gyorsan, helyesírási szempontból elfogadhatóan írtak (igaz, nem elég szépen.) — A számolási készség ebben az életkorban még természetes bizonytalanságaival szemben a tanulók gondolkodási készsége szembetűnően fejlődött.

Az általában kedvező tapasztalatok mellett komoly gondot jelent, hogy az új dokumentumok magasabb szintű követelményeinek hatására a tanulók között — a korábbihoz képest jelentősebb — színvonalkülönbség alakult ki. így az egyes tárgyakban lemaradó tanulók felzárkóztatása szinte állandó nevelői feladattá vált, melynek megoldása nem mindig sikerült úgy, ahogy azt nevelőink szerették volna.

Az általános iskolákban a kedvező tapasztalatokra alapozva a korábbi terveknek megfelelően folytatódik az új dokumentumok bevezetése. Ennek megfelelően az 1979/80. tanévben az új tanterv szerint már indított tárgyak folytatják az „építkezést”. Ezeken túl új tanterv szerint indul a 7. osztályos kémia, valamint a 4. osztályos magyar nyelv és irodalom.

1978. szeptemberében két szakközépiskolánk (gépipari, mezőgazdasági) az új dokumentumok bevezetésével egyidőben új képzési formára. a középiskolai szakmunkásképzésre tért át. Mindkét intézményben az áttérés során gondot jelentett a gyakorlati oktatás feltételeinek megteremtése, valamint — az általános iskolai gondokhoz hasonlóan — a tanulók felzárkóztatása, az egyéni bánásmód gyakorlatának kialakítása. A felzárkóztatásra helyes kezdeményezéseket tapasztaltunk, de ezek a tagadhatatlan előképzettségi különbségek nagysága miatt még nem tudták a problémát megoldani, csak csökkenteni.

Ä szakmunkásképző iskolákban jövőre a közismereti tárgyakat minden osztályban már az új tantervek alapján tanítják. A gimnáziumokban és a középfokú képzést folytató szak- középiskolákban az 1979/80. tanévben kerül sor az új dokumentumok bevezetésére. Az ott dolgozó pedagógusok felkészülése — kihasználva az alaposabb előkészítés előnyeit — reményt ad arra, hogy ezekben az iskolákban a bevezetés zavartalanabb lesz.

A szakközépiskolákban a sokféle közismereti és szakmai tantervek egységes nevelési koncepcióvá és gyakorlattá válása, a gimnáziumokban a felzárkóztatás rendjének kialakítása jelenti a fő feladatot. Az új dokumentumok bevezetésével egyidőben megszűnnek a gimnáziumokban a tagozatos osztályok, s az 1979/80. tanév I. osztályosai a harmadiknegyedik osztályban a fakultációs tárgyak választásával az érdeklődésüknek leginkább megfelelő tárgyak témaköreiben mélyedhet- nek el, s alapozhatják meg továbbtanulásukat, illetve munkába állásukat.

Az új dokumentumokra épülő munka elsőbbsége mellett a világnézeti, erkölcsi, politikai nevelés feladatai valamennyi iskolában megfelelő helyet kaptak. A különböző rendezvényekre (ünnepségekre, megemlékezésekre, vetélkedőkre, kiállításokra) készülődés lényegesen jobban kapcsolódott a mindennapi munkához, mint az előző tanévekben. A rendezvényeket színesítették a veteránokkal való találkozások, illetve a gyermekek által készített riportok. A tanulók érzelmi motiválását segítette, hogy nagyobb részt kaptak a közvetlen előkészítésben, a szervezésben. A rendezvények többsége mozgalmi keretekben zajlott, sok iskolában a szülők is bekapcsolódtak az előkészítő munkákba.

A tantárgyak világnézeti nevelési lehetőségeinek kihasználása is javult, de-a fejlődés mértéke kisebb volt, mint a rendezvényeknél. A tananyagból adódó lehetőségek kiaknázásában továbbra is nagy a szóródás egyrészt a nevelők politikai, szakmai és pedagógiai felkészültségének függvényében, másrészt a még mindig meglevő oktatásközpontú szemlélet hatásaként.

A világnézeti nevelés eredményességének egyik fokmérője a munkához, az iskolában a tanuláshoz való viszony. A munkára neveléssel foglalkozó általános iskolai nevelési értekezletek, valamint a felügyelők látogatási tapasztalatai alapján is megállapítható, hogy iskoláinkban meghatározóvá vált a tanulásnak a munkával való összefüggését hangsúlyozó értelmezés. A szemléletben történt érdemi változás mellett nevelőink törekszenek a munkára nevelés széles eszköztárával eleget tenni a követelményeknek. Különösen jól érzékelhető az az alsó tagozatoknál, ahol mind a tanulás, mind az önkiszolgálás rendszerével általában elégedettek lehetünk. Kevésbé sikerült viszont elérni a felső tagozatos, illetve a szakmunkástanulóknál, hogy legfontosabb munkájuknak a tanulást tartsák.

Külön gondot jelentett ebben a tanévben is, hogy,a tanulókat a szülők, a gyerekek, s gyakran az iskolák szándékától függetlenül elvonták a tanulástól. A kívánatosnál sokkal gyakoribbak voltak a kikérések, s a különféle szervek tanítási idő alatti rendezvényei. Az iskolák vezetői sem voltak elég erősek e kérések visszautasításában, a tanórák (a tanulók munkaidejének) védelmében. Nem ritkán az iskolák még rövidített órák szervezésével is segítették a tanulók eltávozását az iskolából. S ez a gyakorlat a tananyagok nem elég alapos elsajátítása mellett elsősorban a tanulók munkáról, munkaidőről alakuló szemléletében vezethet nem kívánatos torzulásokhoz«

A kikérések, külső rendezvények miatti néhány órás hiányzások mellett még mindig nem teljes valamennyi tanuló mindennapi, rendszeres iskolába járása sem. A sok hiányzás, így a tanulmányokban való lemaradás gyakran tanévvesztést eredményez. Részben ezzel is magyarázható, hogy általános iskoláink 1. osztályosainak hét százaléka, 1—8. osztályosainak 19 százaléka tanévet veszt, szakmunkástanulóinknak egyes szakmákban 20— 30 százaléka abbahagyja tanulmányait. A tanévvesztésnek, a kimaradásnak csak a legritkább esetekben oka a tanuló képessége.

A röviden érzékeltetett gondok alapján az 1979/80-as tanévben valamennyi nevelési-oktatási intézményben kiemelten szükséges foglalkozni a világnézeti, erkölcsi, politikai nevelés kérdései közül a munkával, a munkaerkölccsel, a munkafegyelemmel. Központi feladat az új dokumentumok szellemének ér- vénvesítése mellett a tanítási órák védelme, a tantervek teljesítése, a tankötelezettségi feladatok maradéktalan végrehajtása.

Általános iskoláinkban 1978. szeptemberétől az iskolai munkarend is megváltozott Bevezetésre került a 11 napos tanítási ciklus, a kéthetenkénti szabad szombat. A munkaren* di változást a pedagógusok, a szülők és a gyerekek egyaránt örömmel fogadták. A bevezetést azonban egyszerűbbnek, probléma- mentesebbnek várták, mint ahogy a gyakorlatban megvalósult.

A napos munkarend a családok együtt toltott szabad idejének növekedését, a család és az iskola együttműködése fokozódását eredményezte. A kedvező hatások mellett azonban új iskolai problémákat is felszínre hozott. (Például növekedett a tanulók és pedagógusok délutáni terhelése, aránytalanságok alakultak ki az órarendekben; iskoláink többségében a tanítási időt június 20-ig meg kellett hosszabbítani).

A negatívumok, többsége a következő tanévben egyrészt a módosított közoonti előírások hatására, másrészt jobb iskolai szervező munkával megszüntethető, s így valóban a kedvezően fogadott munkarend pedagógiai előnyei lehetnek a meghatározók.

Az elmúlt tanévet eredményesen zárták iskoláink, s ezt elsősorban annak köszönhetjük, hogy pedagógusaink a nevelőiskola szükségességét elfogadták és ennek propagandistáivá váltak. Elismerésre méltó elkötelezettséggel, folyamatos felkészüléssel igyekeztek az egyre növekvő feladataikat teljesíteni. Az intézmények vezetői is megtalálták azokat a lehetőségeket, amelyekkel megteremtették a feladatok végrehajtásának feltételeit. Sikerült mozgósítaniuk a legfontosabb nevelési feladatokra, melv munkájukhoz nasv segítséget nyújtottak a kommunista pedagógusok. az iskolai pártalapszervezetek.

A KÖZOKTATÁSI FELADATOKAT MA MÁR KIZÁRÓLAG AZ ISKOLÁN BELÜL MEGOLDANI NEM LEHET. Feltétlenül szükség van arra, hogy az eddig is élvezett társadalmi támogatás a jövőben még fokozódjon, még hatékonyabb legyen.

Kapás Józsal 1