Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-15 / 164. szám

Otthonteremtő közösség Egy nagyközség tükrében 2. Lakásfenntartó szövetkezetek Salgótarjánban, más váro­sokban, de mind több község­ben is vannak szövetkezeti la­kások, házak. így nevezik őket, mert tulajdonosaik la­kásfenntartó szövetkezetbe tö­mörülve gondoskodnak a ház karbantartásáról, s majdan a felújításáról. Hazánkban jelen­leg mintegy 870 ilyen szövet­kezet van, 170 ezer lakással. Létrejöttük és későbbi növe­kedésük körülményei nem voltak azonosak és ma sem azok. Egy részük a céljukat megvalósított lakásépítő szö­vetkezetből alakult át fenn­tartóvá. Ennél jóval nagyobb hányadukat azok alakították meg, akik úgynevezett taná­csi értékesítésű szövetkezeti lakást vásároltak. Végül: vá­lasztották a fenntartó szövet­kezeti formát olyan családok is, amelyek OTP-beruházású társasházban laknak. HÁROMNEGYED MILLIÓ EMBER OTTHONA Az utóbbiaknak is nyomós okuk van rá, hogy lakásfenn­tartó szövetkezetét hozzanak létre, illetőleg belepjenek egy már működőbe. A költségve­tésből gazdálkodó ingatlanke­zelő vállalatok ugyanis csak az állami, tanácsi bérlakások karbantartásával, felújításával foglalkoznak és köztudomású, hogy nehézségekkel küszköd­nek. Minden magánerőből épített ház, illetőleg lakás „üzemeltetése” és ' bizonyos Idő után elkerülhetetlen tata­rozása a tulajdonosok dolga, terhe. A társasházakra ugyan­úgy érvényes ez, mint a szö­vetkezetiekre és természetesen a családi házakra. Kézenfekvő, hogy a társas­házak lakóinak is az a leg­ésszerűbb megoldás, ha a kar­bantartás és a felújítás költ­ségeinek viselésére összefog­nak, s havonta bizonyos összeg befizetésével pénzügyi alapot képeznek. Ez a magyarázata annak, hogy az idén is vár­hatóan 2,5—3 ezer OTP-be- ruházású lakással gyarapod­nak a fenntartó szövetkezetek. További, mintegy ötezerrel a lakásépítő szövetkezetek növe­lik a mostani lakásállományt. S mint eddig, ebben az évben is a tanácsi értékesítésű szö­vetkezeti lakások járulnak hozzá a legnagyobb arányban — szám szerint 9,5—10 ezer­rel — a fenntartó szövetke­zetek térhódításához. A keze­lésükbe tartozó lakások száma az idei év végén előrelátható­an meghaladja a 185 ezret. Ez pedig — a családtagok szá­mát is figyelembe véve — annyit jelent, hogy több mint háromnegyed millió ember él szövetkezeti lakásban. Jó EGYETÉRTÉSBEN Nem mindegy, hogyan. Jó közösségi szellemű szövetkezet egymással egyetértésben levő tagjaiként-e, vagy csak úgy, mint nagy házakban összezsú­folódott idegenek, akik kénv- szerűségből vállalták a szö­vetkezetei. Minden rájuk vo­natkozó jogszabály módot és ösztönzést ad rá, hogy egész­séges gondolkodású és maga- tartású lakóközösségek alakul­janak ki ezekben a szövetke­zetekben. Olyanok, amelyek­ben következetesen érvénye­sülhet a demokratizmus, a te­vékeny részvétel a közös ügyek megvitatásában, a dön­tésekben és az érdekelteket közvetlenül érintő feladatok megoldásában. A szövetkezet — elveink és törvényeink szerint —■ azonos érdekű állampolgárok önkén­tes összefogása, társulása olyan közös célok megvalósí­tására, amelyek egybevágnak a társadalom érdekeivel. Ez a lényege hiányzik minden olyan lakásfenntartó szövetke­zetnek, amelynek a tagjai va­lójában kiutalásos alapon vá­sárolhatnak a tanácstól úgy­nevezett szövetkezeti lakást. A beköltözéskor vagy utána találkoznak életükben először a lakók egymással. S már el­ső tapasztalataik sem kedve­zőek. Mások — a megrendelő, a beruházó — veszik át az elké­szült házat, lakásokat. Rend­szerint hosszú hibajegyzékkel, s azzal az ígérettel, hogy a műszaki átvételkor felfedezett és a később előbukkanó hibá­kat majd kijavítják az illeté­kes vállalatok a jótállási ha­táridőn belül. NÖVELNI A TAGOK SZEREPÉT Ezek a javítások gyakran elmaradnak vagy elkésnek, s ennek minden következmé­nyét a szövetkezet kénytelen viselni. Nemegyszer milliós vagy még nagyobb költsége­ket, amelyeket elhárítani nem lehet, ha egyáltalán lakni akarnak a házban. Zsebbe nyúlnak tehát és fizetnek. Az­után futnak a pénzük után. S persze, szidják a szövetkezet vezetőségét, amely pedig sem­miről sem tehet, kényszer- helyzetben van. Rossz hatása van annak is, hogy a most már meglehetősen nagy mére­tű és létszámú lakásfenntartó szövetkezetek egy részében még nem találták meg a jó gyakorlati megoldást a tagok érdemleges szerepének kibon­takoztatására a közös ügyek megvitatásában, a döntések meghozatalában, s a határo­zatok végrehajtásának az el­lenőrzésében. Helyenként ma­guk a választott vezetők is hajlamosak rá, hogy bürokra­tikus, hivatali szellemben dol­gozzanak, utasítgassanak. A tagok és a népgazdaság szempontjából sem közömbös, hogy a szövetkezeti házak, la­kások állagának megóvását, karbantartását milyen színvo­nalon sikerül megoldani. Ta­valy a szövetkezeti lakások 45 százalékára terjedt ki a szer­vezett házkezelés. Az a cél, hogy az idén öt százalékkal növekedjék ez az arány, ami pedig a karbantartást illeti, arról a szövetkezeti lakások 36 százalékában gondoskodja­nak szervezetten, hivatásos szakemberek. Ez az élőirány­zott fejlődés újabb állomás lesz azon az úton, amely végül az egész lakásszövetkezeti há­lózatban megvalósíthatja a korszerű és jól szervezett ja­vítást és felújítást A legutóbbi években több intézkedés biztosított a lakás- szövetkezeteknek a korábbi­aknál kedvezőbb lehetősége­ket arra, hogy még jobban megfeleljenek rendeltetésük­nek. Remélhető, hogy ez az esztendő megérlel további olyan döntéseket, szabályo­zásokat is. amelyek még meg­levő nehézségeket hárítanak el a lakásszövetkezetek társa­dalmi szempontból is Igen fontos, egészséges fejlődésének az ötjéből. Gatyás PC Nemzetiségek a közéletben Hazánkban mintegy négy százötvenezer nemzetiségi la­kos él: német, szlovák, dél­szláv és román. Nógrád me­gyében 12—13 ezerre tehető a számuk. Törvény biztosítja számukra, hogy szabadon használhatják anyanyelvűket, ápolhatják kulturális hagyo­mányaikat, s a magyar la­kosságéval azonos jogok és kötelességek illetik meg őket. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy állampolgári és politi­kai közérzetük jó. KIKET KÉPVISELNEK AZ ORSZÁGGYŰLÉSBEN ? Minek köszönhető mindez? Pártunk következetes, el­vi politikájának eredménye­ként nálunk nincsenek meg­oldatlan nemzetiségi kérdé­sek, mert egyenjogú állam­polgárokként vesznek részt az egész népet átfogó szocialista építőmunkában, a közös fela­datok megoldásában. S mivel a cél közös, az út is az, amely a célhoz, a fejlett szocializ­mus felépítéséhez vezet. Ezt fogalmazták meg fél évvel ezelőtt a nemzetiségek kül­döttei legutóbbi kongresszu­sukon, Mint mondották: büsz­kén vallják szülőföldjüknek és hazájuknak ezt az országot, s e?ért aktívan részt kérnek és vállalnak nemcsak szű- kebb pátriájuk, de az ország közéletéből is. A nemzetiségek képviselői olt vannak az ország legfőbb törvényhozó testületében, az országgyűlésben. Réger An­tal, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára például nemcsak a német nemzetiségűeket kép­viseli. A szentendrei járás tizenkét települése választotta országgyűlési képviselőjének, ezekből nét nemzetiségek lak­ta falu, amelyekben németek, szlovákok és délszlávok egya; ránt élnek. Gajdos János, a balassagyarmati ÁFÉSZ el­nöke a szlovákokat képviseli a parlamentben. Mándics Mi­hály, a Magyarországi Dél­szlávok Demokratikus Szövet­ségének főtitkára pedig a ba­jai járás délszláv lakói mel­lett, az ott élő német nemze­tiségűek szószólója is. Mind­hármukat gyakran felkeresik választóik, nemcsak a német, a szlovák vagy a délszláv anyanyelvű lakosok, hanem a magyarok is, mivel kapcsola­tukat a kölcsönös bizalom és a cél közössége jellemzi. Egyetlen példa is jól bizo­nyítja ezt. A Szentendrei-szi­get magyar lakóinak éppúgy gond, mint a német nemzeti- ségűeknek a rossz úthálózat, a megoldatlan szigeti közleke­dés. Éppen ezért közösen for­dultak képviselőjükhöz, Ré­ger Antalhoz: segítsen a gon­dok megoldásában. BIZALOM A TANÁCS­ELNÖKNEK Sorolhatnánk még hosszan a választók és nemzetiségi anyanyelvű képviselőik kö­zött kialakult jó kapcsolatok példáit. Annál is inkább ér­dekes lehetne, mert különös módon mindennapi életünkben a nemzetiségekkel elsősorban a kulturális programok kap­csán s nem közéleti tevékeny­ség közben találkozunk. Az ikladi német, a tótkomlósi szlovák, a garai délszláv vagy a kétegyházi román nemzeti­ségi együttes a népi kultúrá­nak országosan ismert kép­viselője. Azt viszont már sokkal kevesebben toűjfk, hogy Ikladon Echer Dániel német, Tótkomlóson Lehoczki István szlovák, Garán Zegnál Márk délszláv, Kétegyházán pedig Csóka Vazul román anyanyelvű lakos tölti be — közmegelégedésre — a tanács- elnöki tisztet. E falvak népe, amely bizalmat szavazott ne­kik, nem azért tette ezt, mert ebből valamiféle előnyt re­mélt, hanem mert rátermett embereknek találták őket e fontos munka elvégzésére. S ugyanezért szavazott a Bara­nya megyei Bóly község la­kossága a német anyanyelvű Bősz Józsefre, Egerág népe a délszláv anyanyelvű Schaub Vilmosnéra, a Pest megyei Ácsa és a hozzá tartozó négy másik község lakossága Mű­vik Lászlónéra, aki egyben a Magyarországi Szlovákok De­mokratikus Szövetségének al- elnöke Is, a Békés megyei ménkerekiek pedig a román anyanyelvű Boka Mihálynéra. PARTTITKÄR, TSZ-ELNÖK, ISKOLAIGAZGATÓ Gondolom, kevesen tudták a dabasi Fehér Akác Terme­lőszövetkezet kommunistái közül, amikor titkárt vá­lasztottak, hogy a jelölt, Gombár Sándor, szlovák szár­mazású és tagja a Magyaror­szági Szlovákok Demokratikus Szövetsége Országos Választ­mányának. Vagy azt, hogy a bicskei járási pártbizottság titkára német, a tótkomlósi községi pártbizottság titkára szlovák, a gyulai Dürer Nyom­da párttitkára román nemze­Egyszerűbb, gyorsabb ügyintézés Kisterenyén Kisix erényé nagyközségben héteaet'négyszáz ember él. A szám állandó, egyenletes emelkedést mutat. Tizenkét kisebb-raagyobb ipari üzem, vállalat, szövetkezet tevé­kenykedik. Harminchat ke­reskedelmi, öt vendéglátó- egysége, a GELKA-kiren- deltség, a Patyolat és negy­vennégy kisiparos szolgálja a lakosságot. Bölcsödében van­nak a legkisebbek, mesgye- szerte rangos az öregek nap­közi otthona, van négy óvo­da, egy általános iskola, mű­velődési ház és közel -tizen­nyolcezer kötetes könyvtárral rendelkeznek. Van három or­vosi körzet, egy fogorvos, OTP-fiók és hetven dolgozót foglalkoztató költséfjvetési üzem. A közös tanácsnak öt­ven tanácstagja van. A fel­mérések szerint évente ki­lencezer ügyiratot intéznek, a tanács ezerháromszáz ha­tározatot hozott. Evenként . MEGVIZSGÁLJÁK Már ezek az adatok is mu­tatják, hogy az egyre inkább gyarapodó; fejlődő nagyköz­ség tanácsának van mit „ap­rítani a tejbe”, magyarán sokirányú és f ekd ősségtel jes a munkájuk. Ennek tudatá­ban évente részletesen meg­vitatják a hatósági munka tapasztalatait, az ügyintézést, a naponta jelentkező ki- sebb-nagyobb feladatokat Ezt bizonyítja a megyei ta­nács véleménye, amely meg­alapította, bogy „a ki­sebb hiányosságok (Bőére a szakigazgatási szerv tévé­t,i ,|i—,,7 i« —------- t, ;* r- ( - *y, —a r KfinjRge IU9UU lUJUU^dSOumlu, asszbatagban van a lakossági célkitűzésekkel, i gémekkel. A fellebbezett, uh—rvotat, módosított vagy a másodfo­kon megváltoztatott határo­zatok száma elenyésző”. Va­lóban, nündcésze harmincegy ügyfél akadt, aki fellebbe­zett. Íratlan szabály mz ügyfe­lekkel való emberséges és udvarias foglalkozás. Még ha ki ősinek is látszik az ügy, amiben dönteni ken. —male, aU a tataácshoz fordul, fon­tjáé gű. Amikor választóik le­adták voksukat, arra az em­berre szavaztak — anyanyel­vétől függetlenül —, akiben megbíztak, aki korábbi mun­kájával bizonyította embersé­gét, tudását, az emberek ügyel iránt érzett felelősségérzetét. És sorolhatnánk hosszan, hogy az országban éló nem­zetiségi lakosság képviselői közül ki, milyen fontos hi­vatalt tölt be, vagy miként veszi ki részét a közéletbői. A német származású Schmidt Ferenc a móri termelőszövet­kezet elnöke. Ugyanezt a tisz­tet tölti be a Vas megyei Szentpéterfán a délszláv anyanyelvű Skrapits Gusztáv, vagy a Baranya megyei Fel- sószentmártonban az ugyan­csak délszláv anyanyelvű Győ­ri Pál. Röckl József, a csát- aljai általános iskola igazga­tója egyúttal a Magyarorszá­gi Németek Demokratikus Szövetségének alelnöke iaPo- povícs György, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bi­zottságának munkatársa dél­szláv anyanyelvű. Akadnak olyan települések is az országban, nem is kis számban, ahol több fontos hi­vatalt is nemzetiségi anya­nyelvűek töltenek be. Tót­komlóson például a pártbi­zottság titkára mellett szlo­vák anyanyelvű a tanácsel­nök, az általános iskola és a művelődési ház igazgatója is. A Békés megyei Méhkeréken pedig román anyanyelvű a falu párttitkára, tanácselnöke és a termelőszövetkezet elnöke is. Bár hazánkban nem nagy­arányú a nemzetiségi anya­nyelvű lakosság, de egy szo­cialista országban a nemzeti­ségek egyenjogúsága nem függhet a lélekszámtól. Köz­ügy ez, amelynek elveit a párt nemzetiségi politikája ha­tározza meg. P. P. tos. Nem mindegy hogy mi­kor és milyen választ kap. KEVESEBB ELVESZTEGETETT 1DÖ A nagyközségi tanács ügy­félfogadási rendje egyre in­kább az igényekhez alkalmaz­kodik, követve az élet vál­tozásait. Szúpatak társköz­ségben rendszeresen fogad­ják az állampolgárokat a tanács vezetői és az előadók. Sokat könnyít — nemcsak a lakosságnak kedvezőbb, ha­nem a tanács dolgozóinak is — minden bizonnyal a má­sutt már jól bevált ügyfélfo­gadási iroda. Ezt a bányate­lepre tervezték. Ahol har­minckét utca van, közel há­romezer ember él a területen. Beadványminták segítik az okiratok kitöltését és bem kell minden ügyben a nagyközsé­gi tanácsra menni. Szerencsés intézkedésnek mondható az is, hogy a ko­hászati üzemek kisterenyei gyárában és a szénbányák építési üzemében — a két egységben több mint ezer em­ber dolgozik — kihelyezett félfogadást tartanak. A mun­kások helyben elmondhatják kérésüket, tanácsot kapnak, illetőleg amit lehet, rögtön helyben ed is intéznek. Így kevesebb az elvesztegetett idő, a tanácsra való hivat­kozással nem szükséges ott­hagyni a munkahelyet. Ehhez tartozik az ügyfelek tájékoztatása. A beadvány­mintákat már eleve úgy ter­vezik, hogy feltüntetik az illetékbélyeg értékét, és a szükséges eljárást. Sót, mi több, hogy az embereket megkíméljék a fölösleges jár- kálástól, helyben megvásá­rolhatják a bélyegeket. Az eredményesebb együttmű­ködést . teszi lehetővé az a megállapodás, amelyet a nagy­községi közös tanács az SZMT jogsegélyszolgálati bi­zottságával kötött. A megál­lapodás értelmében a tanács vezetői értékelik a jogsegély- szolgálat által adott tájékoz­tatást, és ezeknek az informá­cióknak a birtokában hozzák az intézkedéseket. A tanács ügyintézői rendszeresen meg­vitatják a jogsegélyszolgálati ügyintézőkkel az államigaz­gatási csoportokban legtöbb­ször felmerülő vitás kérdése­ket, azok elintézését, az irányelveket, utasításokat. OKOS KÖZSÉG POLITIKA A ta!nács munkájában egy­re inkább előtérbe kerül a községfejlesztés, a gazdaság- politikai tevékenység. Mind­ez hozzásegít, a lakosság élet- és munkakörülményeinek javításához. Előbbre léptek a köztisztaság feladatainak ellátásában, bevezették az intézményes szemétszállítást, javult — a mozgalmi és szol­gáltatóház átadásával még inkább — a szolgáltatások mennyisége és színvonala, több utat sikerült felújítani. Kényelmesebb a vásárlás. Amit nem sikerült megol­dani, az a korszerű vendég­látás. Kevés a nagyközség pénze a járdák építésére. Időnként gondok varinak az egészségügyi ellátással és az ipari szolgáltatásokkal. Az egyszerűbb, gyorsabb' ügyintézés, a mindenre ki­terjedő gondos községpoliti­ka továbbra is a legfontosabb. Azért, hogy a Nagyközségben élők érezzék, hogy a tanács van érettük és Nem fordítva. És aki e munkát hivatásul választotta, legyen tudatában annak, hogy amit vállalt, a szó legszorosabb értelmé­ben szolgálatot jelent. — ese — Májustól új tanműhelyben sajátítják el a kötő-hurkoló kon- fckciőszakma alapfogásait a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárának szakmunkástanulói. Az új létesít­ményben egyidejűleg 24 tanuló képzésével foglalkoznak. A képen Holecz Árpádné szakoktató ismerteti a gyermekruha- varrási technológiát Herczeg Katalin, Kulik lüatalin és Ka- gyerják Magdolna elsőéves tanulókkal. — bábel-felv. — A mezőgazdaság szolgálatában A KGST-országokban a me­zőgazdasági termékek (bele­értve a mezőgazdasági nyers­anyagokból készült áruféle­ségeket is) adják a fogyasztá­si alapok csaknem háromne­gyedét, az állami és szövetke­zeti kiskereskedelemben az áruforgalom mintegy kéthar­madát. A külkereskedelemnek nagy szerepe van a mezőgazdasági termelés fejlődésében. Íme néhány adat. 1978-ban a Szov­jetunió 40 000 traktort, mint­egy 5000, különféle mezőgaz­dasági kultúrák betakarításá­ra alkalmas kombájnt, 3000 pótkocsis vontatót és sok egyéb gépet szállított a szocialista országokba. Kubába először szállított nagy teherbírású K— 700A típusú traktorokat. Az NDK-ba állattenyésztő gaz­daságokhoz exportált beren­dezéseket. Sikeresen fejlődik a ter­melés szakosítása és kooperá­ciója. így például a Szovjet­unió mezőgazdasági gépek­hez motorokat szállít az NDK- ba. A Szovjetunióra hárul a KSZ—6 típusú répaszedő» kombájnok gyártása, ezek­hez a tartalék alkatrészeket vi­szont Bulgária és az NDK szállítja. A mezőgazdasági gépek ex­portjával párhuzamos a szak­emberképzés is. 1978-ban szovjet üzemekben és külön, tanfolyamokon a szocialista országokból érkezett 250 szak­ember vett részt továbbkép­zésen. Bulgáriában, Lengyel* országban, Vietnamban és más szocialista országokban több mint ezer ember tanult a szovjet „mozgó tantermek* ben”. NÓGRAD - 1979. július iS. vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom