Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-15 / 164. szám
Aranyjelvényeseink Fiatalon a legjobbak között Labdarúgás Felsőbb osztályba lépett a Nagyoroszi SE A Nagyoroszi BHSE labdarúgó-szakosztálya megalakulása óta először jutott a megyei I. osztályba. Megnyerve a rétsági járási labdarúgó-bajnokságot, jogot szereztek az osztályozókon való részvételre, ahol sikeresen szerepeltek és 6 ponttal, 9—3-as gólkülönbséggel csoportelsőként kerültek az 1979/80. évi megyei bajnokságba. A siker egyik kovácsa Nagy J. László alezredes, aki mint edző 1976-tól foglalkozik a nagyoroszi labdarúgókkal. — Hogya'n is kezdődött? — kérdeztük a szakembert. — 1975-ben kerültem Nagyorosziba. A sport és ezen belül a labdarúgás szerelmese vagyok. 1951-ben az Óbudai Hajógyár I. osztályú labdarúgója lettem, majd 1952-ben leigazoltak a Bp. Honvédhez. Súlyos térdsérülésem a játék végleges abbahagyására kényszerített. Nagyorosziba kerültem és a helyi BHSE labdarúgó-szakosztályában a csapat edzésével bíztak meg. Évről évre jól szerepelt az együttes a járási A osztályban. Veres Gyula intézővel együtt nagy lelkesedéssel foglalkoztunk a község fiataljaival, és a focin túl egyéb sportágakban is értünk el járási szinten szép eredményeket. De maradjunk a labdarúgásnál. Megszerveztük a járási A osztályban az ifjúsági csapatot. A szervező munkánk eredményeként egymást követő két évben megnyerték a bajnokságot. Szép sikerrel szerepeltek a járási LASZ egyéb ifjúsági tornáin és rendezvényein. — Számított arra, hogy bekerülnek a megyei I. osztályba? — A bajnokság az utolsó fordulóig nyüt volt. Kívülünk a Szendehely volt esélyes az osztályozókon való részvételre. Sportszerű körülmények között Szendehelyen nyertünk, ez biztosította számunkra az osztályozót. — Kiket lehet kiemelni, kik voltak az osztályozok „főszereplői”? — A csapatból külön kiemelni senkit nem tudok, de nem is akarok. Ezt a bajnokságot, az osztályozókat, egy fegyelmezett csapat olykor gyengébb, máskor kiemelkedő játékával nyertük meg. Nagy az öröm a faluban és a játékosok körében is. De talán erről nyilatkozzon a Nagy J. László alezredes, a Nagyoroszi SS edzője. Schaffer Ferenc csapatkapitány. Veres Gyula intéző. csapatkapitány Schaffer Ferenc: — Nem szükséges bizonygatni, hogy egy bajnokság megnyerése milyen nagy öröm bármilyen sportágat említsek. A labdarúgócsapatunk megyei I. osztályba való feljutása viszont emellett gondot is jelent számunkra. Eddig is lelkesen készültünk a mérkőzéseinkre, de a magasabb osztály még nagyobb követelményeket és aktívabb sportmunkát kíván a sportvezetőktől és a játékosoktól egyaránt — elvégre a nemzeti bajnokság „harmadik” vonala. örülünk, készülünk és a célunk az, hogy bentmaradjunk! — Kik segítették a csapatot? — Kiemelten említeném az alakulat parancsnokságát, a község párt- és állami vezetőit, valamint az üzemek közül a Favorit Ktsz-t, személy szerint Lődi János telepvezetőt, azért a lelkiismeretes társadalmi munkáért, amellyel csapatunkat eddig segítették. Nem akarok megfeledkezni a lelkes, sportszerető társadalmi munkásokról és a nagyoroszi szurkolókról. Köszönjük az eddigi biztatást, a társadalmi munkát és kérjük őket, hogy az öltöző építésénél is segítsenek. — További tervek? —kérdezem végül Veres Gyulát, a csapat intézőjét. — Az előző évek eredményes szervező munkája hozzásegítette a csapatot a feljutáshoz. Mi elsősorban a helybeli és a környékbeli fiatalokra támaszkodunk. Építünk továbbá a bevonuló sorkatonákra is. A napokban felkerestük azokat a sportköröket, ahonnan számítunk egy-két tehetséges fiatal átigazolására, illetve bevonulására. Szeretnénk, ha ezek a fiatalok a leszerelésük után sem felejtenének el focizná Lehetőségeink biztosítottak, s ha ők is jól állnak hozzá, szívesen emlékeznek majd a Nagyorosziban töltött esztendőkre. A labdarúgócsapat előkészületei a megyei I. osztályban rövidesen megkezdődnek. Valóban nagy az öröm a faluban. Szurkolók és a pártoló tagok „ostromolnak”, hogy szeretnének a tagjaink sorába kerülni. Várjuk őket. Bízom benne, hogy ez a létszám csak emelkedik és Gere Ferenc, ZSbrády Antal, Lami József mellett a többi lelkes szurkolóknak is még nagyon sok örömet szerez ez a csapat az 1979/80. évi bajnokságban. Macska Emil, járási sportfelügyelő Többéin már megérkeztek az edzés színhelyére, a Kohászstadionba. Nem sokkal később élénk tekintetű, bő beszédű fiatalembert vettek körül az atléták. Nagy produkció következett. Az egykori, már letűnt tiki-taki játékot igyekezett bemutatni, felidézni társainak. Az ütemmel áronban helyenként baj volt. Ugyanis a két golyó számos alkalommal a csuklóját érte. Ilyenkor fel-felszisz- szent, huncutkásan mosolygott a körbeálló csodálko- zókra. Lassan öltözni kezdtek. Néhány percet azonban elraboltunk még Bene Istvántól, az STC aranyjelvényes atlétájától. A 172 centiméter magas, 58 kilogramm testsúlyú, , atletikus termetű fiú, 3000, 5000 méteren, de 1500- ©n is többször szerepelt már sikerrel. Három évvel ezelőtt, az egyik iskolaversenyen tűnt fel. Akkor a Mártírok úti Általános Iskola színeiben éppen mezei futáson szerepelt. Testnevelő tanára Kulhavi Gábor volt. A szakemberek felfigyeltek rá, és bátorításukra a népes atlétikai szakosztály tagja lett. Edzője: Hertelendy Béla, aki maga is jó hírű futó volt, nagy szakértelemmel irányítja Bene István nevelését, versenyekre való felkészítését. Az edző és az atléta közös munkájának gyümölcse lassan beérik. Ezt tanúsítja Bene aranyjelvényes szintje is. A 17 éves atléta a közelmúltban tett sikeres szakmunkásvizsgát, s mint karosszérialakatos az AFIT-nál szorgoskodik. Szabad idejében az STC-stadionban rója a köröket, a salakon, miközben nagy becsvággyal készül a soron következő versenyekre, erőpróbákra. — Mitagadás szeretnék kijutni az idén a Prágában megrendezésre kerülő IBV-re, Amennyiben 1500 méterén sikerülne 3:59-en belüli időt elérnem, akkor talán teljesülne ez a vágyam. Most, tehát éppen ezért nagyon keményen edzek.i hogy bizonyítsak a szakemberek előtt. Az edzésekein egy-egy héten, mintegy 100 kilométert futok. Bizony meg kell szenvedni az eredményekért a sikerekért. Mivel azonban Bene Istvánnak eltökélt szándéka elérni a kitűzött célt, minden bizoniiyal sikerülnek majd tervei. Demény László Természetjárás Országosan elismert egyesület Azok, akik Szécsényben felismerték a természetjárás adta lehetőségeket; a túrák örömét és szépségét, motorizált világunkban a testmozgás fontosságát — 1962-ben megalakították a helyi spori- egyesületben a természetjáró- szakosztályt. Két éve a csoport kivált a sportkörökből és önálló egyesületet alakított. — Mint külön sportegyesületnek. jóval nagyobbak a lehetőségeink. Igaz. a munkánk is megnövekedett. de az egyesület valamennyi tagja szívesen vállal feladatot a közösségért, a turisztika ügyéért — vélekedett Krafft Erzsébet, az egyesület elnöke. A sportkör tagjai ebben az évben felújították Szécsénv— Hollókő között a sárga turistajelzéseket. Hollókő—Nóg- rádsipek—Mohora között, előbb bejárták a 38 kilométeres útszakaszt, majd itt is felfestették a jelzéseket. Az országos szervek kérésére Kutasó és Hollókő között felújítják a kék jelzéseket. Az egyesület alapvető célja, hogy az emberek megkedveljék a turisztikát. — A túrák összeállításánál az az elv vezérel minket, hogy a tagság megismerje az ország földrajzi. történelmi és kulturális nevezetességeit. Az országjárás mellett évente egykét túrát szervezünk külföldre. Voltunk az NDK- ban, végigjártuk a cseh és lengyel Tátra turistaútjait — magyarázta az egyesület agilis elnöke. — Évente körülbelül hány túrát szerveznek? — Az elmúlt évben az egyesület 43 túrán vett részt. 1731 volt az összlétszám. Természetesen esv ember több túrán is elindult. Az idén egészen biztos, hogy magasabb lesz ez a szám. Évente négy-öt alkalommal országos város- és tájismertető versenyeken is kéDviseljük egyesületünket. Tavasszal szép eredményt értünk el Eger ben az / <?ria városi vetélkedőn. A székesfehérváriak által szervezett „Vértes” vetélkedőn is eredményesen helytálltunk. Különösen Puszta István és Konrád István jeleskednek ebben a „műfajban”. — Jelenleg milyen túrára készülnek? — Július 22-től augusztus 4-ig Bulgáriában túrázunk. Végiggyalogoljuk a Feketetenger partját Várnától egészen a török határig. A sportkör egyre inkább kiszélesíti tevékenységét Szécsényben. A nagyközségi KISZ-bizwttsággíü közösen túrát szerveztek Vörös-kőre. — Terveink között szerepel, hogy az idén nyílt túrát rendezünk. Szeretnénk elérni, hogy a lakosság körében egyre inkább kedvelt kikapcsolódási forma legyen a turisztika. Azokat, akik megszeretik, szívesen látjuk az egyesületben. A szécsényiek a természet- barátok országos „nagy családjában” méltó elismerést vívtak ki maguknak. Az elmúlt évben ők rendezték meg a Vörös Meteor sportkörök országos találkozóját. Minden évben meghívást kapnak országos túrákra, találkozókra. — Gyakran kapunk levelet az ország különböző részéből, Hogy megyénkbe látogatnak* s kalauzoljuk őket. Szívesen teszünk eleget az ilyen felkérésnek. Július 17- én például az egriek túravezetését vállaltuk. A sport, a természet szerelte. a közösséghez való tartozás az, amely összeköti a szécsényi Vörös Meteor természetbarát-sportkör tagjait. Szenográdi Ferenc í> NŰGRÁD — 1979. július 15. vasárnap Nyári bohóságok Örömmel könyveltük el múlt vasárnap indított sorozatunk sikerét, s íme: folytatjuk is. A bajnoki szezon során „fiókban maradt”, jobb sorsra érdemes sportfotókat próbáljuk — némi humorral — felfrissíteni, vagy inkább időtlenné tenni. Reméljük, múlt heti felvételeink szereplői sem sértődtek meg, hiszen célunk nem a nevetségessé tevés, hanem a mulattatás. Es ezúttal ne hiányozzék a fotós és az „értelmi szerző” neve sem: vállaljuk a felelősséget... Csíkosmezes: Lecsavarom az orrod, ha bedobod! Bajuszos: Figyelj csak! En most hanyattesek, te átbukfencezel rajtam... Súlyemelő: Ne nevettessetek, mert odavágom...! Fotók: Herbst Rudolf Szöveg: Várkonyi Ferenc
