Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-14 / 163. szám

A televízióból felettijük Faust három változatban Fáklyafények világolnak, kormos füsttel a borpince le­járatánál, s a fekete drapéri­ákkal borított falak között jó- torkú férfiak ülnek hatalmas asztalok körül. Pipáznak és isznak. Valahonnan a magas­ból felhangzik Gounod Fa­ustjának híres rondója — a bejárati ajtóban felbukkan a sötétség leple alól Mefisztó ördögi ábrázata. „Eladó az egész világ, / Az aranyborjú fennen trónol / Minden ő előtte hódol / Min­denki hitvány pénzt imád...” — énekli Mefisztó és a boro* zó ivósereg. A Mefisztó bőrébe bújt operaénekes, Kováts Kolos ar­cán verejtékcseppek gyülekez­nek a tv IV-es stúdió hót sugárzó lámpái alatt. A monitoron, ahol az első asszisztens figyeli a már szí­nes képváltozatot, váltakozik a fényerő. Mefisztó félelme­tesen lenyűgöző arca hol fe­kete kontúrokban, hol pedig teljes pompájában, rőt, szí­nekben lángolva bukkan elő. 5 amikor az utolsó próbán elhangzik a befejező akkord a „Járja koldus és király, a sátán örül..szünetet kap­nak az „Operaváltozatok egy Goethe-témára című tv-ope­ra felvételein dolgozó stáb szereplői. A kocsma Ívónépe kirajzik az előcsarnokba pi­henni, s köztük természete­sen Mefisztó is... — Nem, cseppet sem va­gyok kifáradva,. tiltakozik Ko­váts Kolos. — Itt valójában könnyebb mint az operaszín- padon, hiszen nem kell tel* jes erőből énekelnünk, csupán a száj mozgására kell figyel­nünk. .. — Milyen részt énekel a Faustból ? — Majdnem a teljes Me- fisztó-szerepet végigénekelem Gounod Faustjából, az áriá­kat, a megjelenést, az Ismer­kedést és a finálét. — Énekelte már Mefisztót? — Színpadon még nem, csak lemezre. Azt hiszem ezért is esett rám a választás az egyik Mefisztó-figura alakí­tásához. Ebben a feldolgozás­ban ugyanis három különbö­ző Mefisztót láthatnak és hallhatnak majd, Sólyom Nagy Sándort, Begányl Fe­rencet és jómagámat. Fent a vezérlőhelyiségben, a monitorok előtt ülve veszi át a szót Apró Attila rendező: — Gounod Faustjából, Boito Mephistofeleséből és Berlioz Faust elkárhozása című oratóriumából dolgozunk fel részleteket. Azzal a céllal készítjük a műsort, hogy az egész Faust-témát megismer­tessük a nézőkkel. A három főfigurát: Margltot, Faustot és Mefisztót Igyekszünk teljesen körüljárni, mégpedig három­három különböző szereplővel minden esetben. Vagyis va­lamennyi feldolgozást más énékel. Prózai rész csupán egyetlen kerül az összeállí­tásba, a dráma kertjelenete. Ezen kívül Baranyi Ferenc kötőszövegei szükségesek még az egyes operarészletek közé, ezt megkövetelik a különböző zenei stílusok. Az operafilm külön érde- kessége, hogy Berlioz óratóri­uma, mint a rendező állítja „ősbemutató lesz nálunk”. Véget ért a szünet, a stáb a helyére igyekszik. Az egyik kópernyőn a technikai mun­katársak „aranypénzeket" do* uálnak a kamera előtt. Me­fisztó aranyai lesznek ezek, amelyiket összekopíroznak az éneklő, pénzt szóró, kísértő alakjával. — Kezdhetjük a felvételt, — hangzik lentről. • is b. A diákok nyári munkája Megkezdődött a vakáció. A tanulóifjúság nagy része munkát vállal a több mint kéthónapos tanítási szünetben. Az ipar. a kereskedelem, a mezőgazdaság több tízezer munkavállalási lehetőséget kínál a dolgozni vágyó kö- zéoiskolások és egyetemisták számára. Az előkészítés, a szervezés jó volt. A Fővárosi Pálya- választási Intézet időben ki­adatta a 140 oldalas tanács­adó könyvecskét. De vajon tettünk-e valamit azért, hogy fiataljaink úgy ismerkedje­nek meg a munkahelyi lég­körrel. a munkavégzés örö­mével. a munkához való vi­szonnyal, ahogyan az kívá­natos lenne? Nem lesz-e az idén is olyan eset. amikor a munkába álló fiatalt csak ide-oda küldözgetik, mint a régi világban az inasokat? Érzi-e minden kollektíva, le­gyen az irodai, gyári, keres­kedelmi. vagy mezőgazdasági egység, hogy Déldát kell mu­tatnia mindenben a hozzátuk beosztott fiatalnak? Tudjuk, fáradságosabb do­log a kezdőt tanítgatni. né­ha egyszerűbb, ha magunk végezzük el a munkát. Még­is azt kériük a fiatalokkal dolgozóktól, adják meg nekik is a munkalehetőséget, azt, hogy sikerélményben lehessen részük. Az elmúlt években — saj­nos — nagyon sok fiatal be­szélt nekem csalódottan a munkahelyi tapasztalatairól. Évi irodában dolgozott. Ne­ki az nem tetszett, hogy a munkatársak sokat telet mál- gattak privát ügyben ole*y- káztak, kibeszélték egymást, feketéitek és amikor 6 ha­mar készen lett a kartoték- rendezéssel. amit rábíztak, akkor leintettek: „Csak na strapáid magad annyira! Majd megtanulod, hogy nem kell úgy kapkodni a munká­val!” Évi édesanyja tanítónő, ó azt látta, hogy csengőszótól csent;öszóig dolgozik, a szü­netben Is a gyerekek között van. haza is hoz munkát, ta­nításra készül, vázlatot ír. fü­zeteket javít, vagvis komo­lyan veszi a. hivatását, ö is tanárnő szeretne lenni. Izga­lommal készült élete első munkahelyére, de naoról nap­ra űiabb és úiabb csalódással számolt be élményeiről. Mai lévéaj aulaiunk 16.55: Szabad út éneke Mostohább és kiátkozottabb irodalmi irányzat aligha volt még Amerikában, mint a beat nemzedéke. Amerika mégis felfedezte bennük azt a han­got, amely Whitmannak, a nagy amerikai költőnek egyé­ni költői stílusát, hangvételét felerősítette, és még zaklatot- tabbá tette a huszadik szá­zadban. Az „üvöltve lázadók” szellemi atyja Walt Whit­man, aki egy amerikai farmer- családból- származó, szabadon gondolkodó és felvilágosult költő volt. Tulajdonképpen már tízéves korában befe­jezte az iskolai tanulmányait és önerejéből szerezte meg műveltségét. Először nyom­dász, majd újságíró lett, Whitman roppant célt tűzött ki maga elé költészetében, amelyben saját kora Ameri­kájának minden érzését, re­ményét és vágyait igyekezett megírni. A műsor a beatni- kek és „szellem atyjuk”, ver­seiből készített válogatást e költészet kedvelőinek. Anekdoták Maurice Chevalier 70 éves születésnapján óriási sikert aratott a párizsi Olympia színpadán, A koncert befeje­zése után egy tisztelője Így dicsérte Chevalier-t: — Mester, ma minden éne­kest felülmúlt, még önmagái is' — Madame — válaszolta Chevalier — önhiagamat már régen felülmúltam, de min­denkit eddig még nem. Egv amerikai újságíró esv* szer megkérdezte Picassótól. mit tenne, ha lehetősége len­ne az Egyesült Államokban élni? Picasso így válaszolt: — Várnék egy újabb lehe­tőségre. hogy ne legyek kény­telen ott élni. Szerző: estjein Majakovsz­kij szívesen ivott teát. Egy­szer olyan teát vittek neki, amelyben hajszál úszott. Ma- iakovszki! udvariasan az őt kiszolgáló lányhoz fordult: — Megkérhetném önt orra, hogv hozzon nekem egy tel­jesen kopasz teát? NOGKAD - 1979. július 14. szombat Zoli gyárba került. Vele szívesen foglalkozott egy idős „szaki bácsi", ahogy ő nevez­te. Neki csak az fájt, hogy 6 héten keresztül úgy érezte: nincs szükség az ő munká­jára. fölösleges, értelmetlen dolgot végeztetnek vele azért, hogy éppen valamit csináljon. Az már nem volt szép. hoav munka után becsalták egy po­hár sörre azzal, hogy: „Kis- kornám, meló után ez kijár!” Tudták, hogy a fiú csak 16 éves, de a centis magas­ság a csapost is megtévesz­tette. Édesanyja kétségbees­ve vette tudomásul, hogy mindig egy, másfél órával ké­sőbb érkezik haza Zoli. sör- szagúan és bizony a fnsár szavak is bekerültek a beszé­débe. Jó. összetartó brigád volt amelyikhez beosztották. de nem érezték azt a felelőssé­get. ami azokat terheli, akik vakációzó fiatalokkal jolgoz- nak. Meg kellett vox iá a fiúval éreztetni az értelmes munka szépségét és nem a kocsmázásra szoktatni. JÓ lenne, ha ezen a nyáron minden felnőtt dolgozó, min­den brigád, minden kollektí­va úgy érezné. hogy a mellé beosztott dolgozni vá*vó fia­tal egv kicsit az ő gyermeke is. akinek példát kell adni mindenben: kütelessóaérzet­ben, munkahelyi magatartás­ban. beszédben, a munka sze- retetében. hosv minél több középiskolásunk. egyetemis­tánk készüliön — kedvező első benyomások után — örömmel a dolgozó, munkás­életre. Dr. Gergely Károlyné Máté György: KINCSES ATTILA I ‘ Az Attila>sír legendájának keletkezése Az Attila vélt sírjáról ke­letkezett legenda forrása min­den bizonnyal Jordanesz (Jor- danis) 1. sz. a 6. században élt gót történetíró, ravennai püspök a római birodalom tör­ténetéről írott terjedelmes krónikája. Jordanesz érthe­tően nagy figyelmet szentelt I. Alarich nyugati gót hadve­zérnek (398—410), aki eleinte római ásóidban állt, de ki­használta a rabszolgatartó rendszer válságát és a rabszol­galázadásokat, 410-ben elfog­lalta és kifosztotta Rómát. Röviddel ezután meghalt. Jor­danesz szerint Alarich testét hármas koporsóba zárták és a dél-olaszországi Busente folyócska medrébe temették. Jordanesz utóbb Attiláról is bőven Irt (krónikája nyomán festette Rafael hatalmas mű­vét Attila római kalandjáról.) Attila temetési ceremóniájáról is sok mindent elmond. Te­metéséről azonban ennyit írt: „Éjjel a holttestet titokban a földbe rejtették”. Ezt írta Jordanesz, nem mást. A hazai források ezt az állítást 12 évszázadon át el is fogadták, nem költöttek köré semmi ti­tokzatosságot. Az Alarich-ko- porsókról és az Attila-sírról írott — valószínűleg ugyan­csak sok költött elemet tar­talmazó — gót kódexrészlet összekeverése és „dicső múl­tunk” szerves részévé változ­tatása a múlt század második felében következett be. Ahogy a nyelvújítás során különféle hazai és külföldi elemek ösz- szeolvasztásával, alakítgatá­sával született újjá és vált kifejezőbbé írók, politikusok és polihisztorok . jóvoltából a magyar nyelv, úgy formá­lódott újra a „régi dicsőség­ről”, a „diadalmas ősökről’* beszélő magyar mondavilág. A fantáziadús, gyér történeti forrásokat is csak gondolat- keltőnek felhasználó poli­hisztor, Ipolyi Arnold gyúrta először össze a két jordaneszl elemből Attila rejtett kopor­sóinak „sztoriját”. Nem vé­letlen, hogy éppen azok az írók merítettek Ipolyi „felfe­dezéséből”, akik különösen sokat tettek a szabadságharc legyőzetését követő sötét év­tizedekben a hazaflság, a szü­lőföldhöz, a magyar nyelvhez, a szabadság eszméjéhez való ragaszkodás ébrentartásáért A nemzeti önbecsülés meg­mentésére szolgáló írói prog­ramot Arany János így fej­tette ki a Buda halála elején: ..Hullatja levelét az idő vén fája — Borítva hatalmas ré­tesben alája — Én ez avart jártam, tűnődve megálltam — Egy régi levélen ezt írva találtam” Vörösmarty tovább ment n „Zalán futása” elő- hangjéban: „Kebelemben nagvrakelendő képzeletek vil­lannak meg diadalmas Ugek- ről — a deli Almosról s Ál­mosnak büszke fiáról, párdu­com Ámádról — Ó kor. meg­hfiügotsz-e enzem — s rogv­rátörő, tehető^ fiaid hallgat­félre-’rthot^Menfll adják ol­vasóik tudtára: a krónikák, IM* JwÉW 'Ifiv-r, a mondák sovány alapanyagát töltik meg hazafias, érzelmi tartalommal: hogy ezzel ser­kentsék tettre a letaposott ha­zafiúi tettrevágyást. A nagy romantikus, minden Idők legolvasottabb magyar regényírója, Jókai Mór „Bál­ványos vár” című, nem külö­nösen népszerű könyvében Jordaneszre is, Ipolyira is hi­vatkozik, nagy részletesség­gel és megragadóan írja le a temetést: története azonban nem Attiláról szól. Másutt „A legszebb halál” című rövid le­írásában pótolja a hiányt: „Attila holttestét hármas ko­porsóba tették. Ki soha nem viselt magán aranyat, holta után arany-», ezüst* és vasko­porsóba záratott. .Most ott nyugszik valahol a Tisza med­rében. Sírásóit, kik eltemet­ték, visszatértükben a hunok legyilkolták, hogy soha meg ne tudhassa senki a helyet, ahol Attila nyugszik”. Ez a tö­mör .és dísztelen leírás alig hasonlít Jókaihoz. Á Bálvá­nyos várban mindent elmon­dott, amit erről megálmodott, de pontosan tartalmazza Nincs uborkaszezon A hosszú, forró nyári na­pokhoz „idomul” a szécsé- nyi művelődési központ szel­lősebb. levegősebb júliusi és augusztusi programja, A köz­művelődós irányítói a rendez­vények összeállításánál fi­gyelembe vették a lakosság Igényeit, a lehetőségeket, adottságokat, Több fakulta­tív. könnyebb program kö­zött válogathatnak a nyáron a nagyközség lakói. Július elején fejezték be ta­nulmányaikat és adtak szá­mot tudásukról azok a felnőt­tek, akik a művelődési köz­pont által szervezett dolgozók Iskolája hetedik osztályába jártgk. Balogh Ferenc, a mű­velődé«! ház igazgatója el­mondta. hogv a nyáron meg­szervezik a nyolcadik osztá­lyosok tanfolyamát. Több kirándulás, táborozás szerepel a művelődési köz­pont „nyári repertoárján ’. Az ifjúsági klub tagjai július 12—18. között Jászapátiban tartják nyári rendhagyó fog­lalkozásukat. A nyugdíjas­klub tagjai július 12-én Szentendre é.s Leányfalu ne­vezetességeivel ismerkedtek meg. A fiataloknak ajánlott nyárt választék: polbea't­műsor, mini ifjúsági találko­zó, szabadtéri bál, disco. A klub egész nyáron várja a fiatalokat, olvashatnak, sak­kozhatnak. asztaliteniszez- hetnek, szórakozhatnak. A legkisebbekről, az óvodá­sokról és általános iskolások­ról sem feledkeztek meg -Szé- csányben. Hétfőnként a me­semozi tárja ki ajtaját a „műfaj” kedvelői előtt. Csü­törtök a kisdobosoké és áz út­törőké. Filmvetítések, játé­kos vetélkedők, ügyességi és tréfás feladatok teszik han­gulatossá e napokat. Balogh Ferenc, a művelő­dési ház igazgatója arról tá­jékoztatott, hogy a nyáron egy alkalommal rendeznek ORI-műsort. A művészeti csoportok az augusztus 20-i bemutatóra készülnek. Ter­vek között szerepel, hogy a művelődési ház fúzószeneka- ra térzenét ad a nagyközség lakosságának. A ház galériája egész nyá­ron várja az érdeklődőket. Júliusban „A paraszti élet, mint eltűnt életforma” cím­mel Korniss Péter fotómű­vész képein keresztül pil­lanthatunk be a még emlé­keinkben elevenen élő, a mai életünkből egyre inkább ki- mosódó paraszti életbe. Au­gusztusban Tóth Valéria szob­rászművész tárlatát láthatják a széasényiek. „Ahogyan a gyermekek látják” sportté­májú rajzkiállítás júliusban a művelődési ház előcsarrto- kában tekinthető meg. A rendezvények szervezé­se mellett a művelődési ház dolgozói a nyáron előkészí­tik a következő „évadot”.' ' tíz. F. mindazt, amit az állítólagos sírról az írói fantázia megal­kotott. Benedek Elek „Attila halála” című kis írásában egészíti ki Jókai „állításait”] a hármas koporsó leírása után kifejtette: „fegyvereit, ékszereit is melléje tették,..« emeltek föléje magas halmot”! Gaál Mózes, a kiváló erdélyi író „Etele temetése” című, költői ihletésű dolgozatában végképpen felkelti a kincs­kereső hajlandóságot: „Arany­lábon, széles nyújtóztató pá­don el is helyezték királyi ruhában, skófiumvarrottas, arannyal kihímzett királyi palástban, fejére rátették; gyémánttól szikrázó, rubint- kővel ékes arany koronáját... s a ml űr még maradt arany koporsóban, kincsesháza leg­szebb ritkaságaival, sárga aranypénzzel színültig meg-' töltötték... Ott pihen valahol a Tisza medrében... Néha fje­dig vád tűz szállja meg a Ti­szát. tengerré dagadva ágyá­ból föltámad, s bőgve nekiront a végtelen rónának s elnyeli mohón. hogy kétségbeesett kiáltással a nép menekül elő­le. Ilyenkor talán Etele ha­ragja hármas koporsónak fa­lain áttörve pusztító erejét a Tiszának adja. hogy ostora légyen késő unokáknak.” A hármas koporsó meséjét Gárdonyi Gézp tette igazán közkinccsé olyannyira, hogy az iskolai kötelező olvasvány- nyá, minden elemi iskolában is tanult versként hatolt be a köz.tudntba. „A láthatatlan ember” című regényének te­metési jelenetében nagy meg- jelenítöerővel festi le mind­azt, amit'addig kitaláltak. A sír é°i sugallatra kijelölt „he­lyéről” ő mondja el a legtöb­bet: ..A Tisza tele van apró szigettel. Egyik helyen a kes- kenyehbik mederről térítsétek el a vizet. Ott ássátok meg a sírt mél ven és szélesítsétek meg a medret, hogv az legyem a naevobbik. Aztán ha el v^n temetve a kirá'v, bocsássátok vissza a vizet.” Hogv kön»'" nvehb leeven meg;egvezni, versbe is foglaPs: „Tetemeit ‘■»tH'iV hármas kooorsóha —- fr,,, »uttük föl-1 alá. föld alá, •tíz alá. . . — Tisza ária lassú z,.hngéseal — EibnriHa a sírt csillogó hullámmal...” (Következik: A sírkeresök)

Next

/
Oldalképek
Tartalom