Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-01 / 152. szám

Visszapillantás a könyvhétre Tangó. Pornódé. Közhely ben járás Tervek és tények Előrelépés a továbbfejlődés lehetőségével h a színházi évad T isztes távolságból — he­tekkel a könyvhét után —. országszerte folyik a Jubileumi rendezvénysorozat értékelése. Az első. mondhat­ni szenzációs felismerés a Ludas Matyi egyik munkatár­sának tollából származik, aki egyszerű matematikai műve­let során bizonyította, hogy a június 1. és 8. között rende­zett jubileumi könyvhét való­jában nem is jubileumi, hi­szen, ha az . első könyvhetet félszáz évvel ezelőtt — 1929- ben — rendezték, akkor az idei nem az ötvenedik hanem az ötvenegyedik... Mindez persze mit sem vál­toztat azon a tényen. hogy idén megkülönböztetett érdek­lődés kísérte a könyvhét prog­ramját, és jubileum ide. jubi­leum oda. mind az előkészí­tés mind a könyvhét lebonyo­lítása, — ünnepi eseményhez méltó volt.- A kérdés most már csak az, hogy mit jelent nálunk az ünnep nevezetesen a könyv ünnepe. Még to­vább szűkítve a dolgot. az alábbiakban Nógrád megye ünnepi könyvhetének esemé­nyeit kíséreljük meg áttekin­teni. A kedélyek megnyugtatása végett, elöljáróban máris le­szögezhetjük. hogv a könyv­hét idei rendezvénysorozata megyénkben is felülmúlta az előző évekét, az előkészítés és a lebonyolítás tekintetében egyaránt. A rutinos olvasó azonban jól tudja, hogy ezzel a defi­nícióval még nem minősítet­tük igazából az eseményt, mint ahogy azoknak kedélye sem nyugszik meg. akik mást. többet vártak a könyvhéttől. Az előrelépés tehát meglehe­tősen viszonylagos, ugyanak­kor kétségtelenül biztató. S, ha már az elégedetlen olva­só (itt: irodalombarát) kedé­lyénél tartunk, külön vizs­gálatot igényelne a Nógrád megyei olvasók igényeinek fel- térképezése. melyről. félő, hogy ugyanazt kellene elmon­danunk. mint a könyvhét ren­dezvényeiről; felülmúlta az előző évekét”, de... Ezek után vessünk néhány pillantást a statisztika bűvös adataira! Idén a tavalyinál kévésé1'’\ 109 mű jelent meg a könyvhétre, de lényegesen magasabb példányszámban- A könyvújdonságokból megfelelő Ezerszínű Magyarország címmel vallomásos hangvéte­lű könyvsorozat indult arról az országról, amelyet lakói­nak egy része bizony nem­igen ismer. Ez az ország. Ma­gyarország. Azt hihetnénk, itt elünk, tehát ismerjük. Ez azonban nem így van. Túlzó megállapítás? A fejcsóválók- nak ajánlok egy próbát. Ké­rem, ne sajnálják a fáradsá­got, vegyék elő a térképet, s nézzék meg, hogy a mintegy száz városunkból hányat jár­tak be úgy, mint — teszem azt —, egy külföldi társasúton valamely várost Moszkvától Párizsig. Tudnak-e valamit rflondani műemlékeiről, mú­zeumairól, képtárairól, ter­mészeti környezetéről, gazda­ságáról, embereinek mai éle­téről, történelmi, művészeti hagyományairól, hogy csak néhány dolgot említsek. Smit tudunk a körülbelül három­ezer többi településünkről, amelyek egy része pedig szin­tén számunkra is fontos, né­ha Európa-hírű műemlékeket őriz? Vagy utazni és látni csak határainkon túl tudunk? Furcsa ellentmondás ez. Nem is olyan régen, talán fél évszázaddal ezelőtt sokan úgy élték le életüket, hogy ki sem mozdultak a „nagyárkok” ál­tal kiszabott faluhatárból. Mások legföljebb a szomszéd búcsúkra jártak át, vagy vá­sárhelyekre mentek adni-ven- ni. A férfiakat a világhábo­rúk tették kényszerű világjá­rókká. meséltek is róla egy életen át, már akik visszatér­tek. Ki ne tudna minden fa­luban egy-egy ilyen szeretet­reméltó helyi „Háry János” ­mennyiség jutott megyénk boltjaiba, mégha egyes mű­vek a vártnál hamarabb fogy­tak is el. Ez mindenekelőtt a könyvhét alatt féláron meg­vásárolható antológiákra (Szép versek. Körkép. Rival­da) vonatkozik, de néhol már az első napokban vevőkre ta­lált Vé"h Antal „Akkor má­jusban esett a hó”. Cseres Ti­bor „Parázna szobrok", Do- bozy Imre „Hatalom nélkül” és Balassa Iván—Ortutay Gyula „Magyar Néprajz" cí­mű munkája. A könyvhét megyei össz­forgalmát tekintve a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat boltjai 458 ezer forint, a szö­vetkezeti bolthálózat 600 ezer forint értékű könyvet forgal­mazott. s ez a szám — ha nem is a tervezett mértékben —. de szintén magasabb a ta­valyinál. A szövetkezeti bolthálózat forgalmából — s ez valóban örvendetes jelenség — orosz­lánrészt vállaltak az üzemi, bizományos könyvterjesztők, akik közel 200 ezer forint ér­tékű könyvet forgalmaztak. E gy könyvhét azonban — kivílt ha ünnepi —, nemcsak a kereskedelmi eredményekben kell. hogy realizálódjon. Nagy és felelős­ségteljes feladat hárult azok­ra is, akik az úgynevezett kiegészítő programokkal igye­keztek népszerűsíteni nem csupán a könyvújdonságokat, hanem ha úry tetszik; az irodalmat. Két hónappal a rendez­vénysorozat előtt, Nógrád me­gyében is összeült az ünnepi könyvhét megyei szervező bi­zottsága. valamennyi érintett szerv, mindenekelőtt a könyv­tárak képviselőinek részvéte­lével. hogy egyeztessék, koor­dinálják és előkészítsék a könyvhét programját. Az idei könyvhét rendez­vényeit. mint mindenütt az országban a kérdéses jubile­um. a nemzetközi gyermek­év, Móricz Zsigmond. Móra Ferenc és Radnóti Miklós év­fordulója jegyében szervézték. Elmondhatjuk, hogy a megyei szervező bizottság — tartalmi vonatkozásban — messzeme­nően éleget tett e feladatok­nak. Különösen a megyei könyvtárak tettek ki magu­kért- A tanácsi és szakszerve­zeti könyvtárhálózat egyezte­ról. Lassan elfogy a számuk. Az én falumban nevezetes ember volt Varga bácsi, aki hajdanában egy bika árán Rómába is elzarándokolt. Nem kis dolog volt az akkor. Ma már sokan tartanak gépko­csit, gyors közlekedési eszkö­zök teszik lehetővé a moz­gást. De magam is ismerek olyan autósokat, akik csak az autópályák vonalát Ismerik, s a számozott főutakat, de, hogy mi van az utak menté­ben, arról vajmi keveset tud­nak. Egy-két zsúfolt üdülő­helyet és csárdát, ha ismer­nek. Ha átlépik az országha­tárt, talán meg is állnak egy- egy ősi templom, vár, kastély előtt, itthon mindez érdekte­len számukra. Pedig a világ­ismeret is az országismeret­tel kezdődik, a kettő nem vá­lasztható el egymástól. Nem árt erre utalni most sem, amikor újra itt van egy fé­nyesnek ígérkező nyár. Ne múljon el üresen. Kisgyermek tenyeréhez hasonló méretű a mi hazánk, mégis mennyi fe­hér folt van rajta, mennyi bejárandó, mélyebb ismerke­désre csábító táj. Mennyi gazdagodást kínáló szép lehe­tett rendezvényeiről leadott kis programfüzet az egyéb (könyvtárakon kívüli) ren­dezvényekről is kielégítő tá­jékoztatást nyújtott. Ebből többek között az is kiderült, hogy a rendezvények közép­pontjában az író-olvasó ta­lálkozók álltak, ami valójá­ban természetes, az viszont elgondolkodtató, hogv ezeken kívül alig-alig találkozhattunk könyvheti programok más formájával. A könyvtárfoglalkozások, rendhagyó irodalomórák, könyvtárhasználati vetélkedők szinte kizárólag a gyermekol­vasók aktivizálását segítették. Az író-olvasó találkozókon kí­vül még mindig nem sikerült felnőttek számára megfelelő rendezvénytípust, új, vonzó és hatásos rendezvényformá­kat meghonosítani! Az „Olvasó népért” moz­galom aktívahálózatán keresz­tül itt-ott jelentékenyen se­gítette a könyvhét községi rendezvényeit a Hazafias Nép­front megyei bizottsága. Va­lamivel szembetűnőbb a Nóg­rád megyei Moziüzemi Vál­lalat könyvheti „akciója". A hét föl várnán a megye leg­több filmszínházában irodal­mi filmadaptációkat tűztek műsorra, és néhol a vetítések előtt ismeretteriesztő előadá­sokat is tartottak. Jól szolgálta az irodalmi ismeretterjesztés ügyét a TIT Nógrád megyei szervezete is, bár új típusú előadásformá­kat épp tőlük vártunk volna. A KISZ csupán községi szinten éreztette mozgósító szerepét, egyébként ez volt az egyetlen szerv, amely az operatív bizottsági ülésre sem küldte el képviselőit. A z ünnepi könyvhét me­gyei rendezvényei kö­zül kiemelkednek a Pa- lócföld-ankétok, mind a négy községben — Rétságon, Szügyben. Ipolytamócpn és Cereden — sikerrel zajlottak. Még néhány könyv- és képző- művészeti kiállítás érdemel említést, de a balassagyarma­ti megyei megnyitót leszámít­va elvétve sem találkozhat­tunk komplex könyvheti kul­turális műsorral. Ennek pót­lása már az 52. jubileumi könyvhét feladata lesz! tőség. A Nógrádban élőknek ez a parányi megye is meny­nyi mindent kínál. Az értők szerte az országban emlegetik például Nógrádsápot. Ki járt ott? Vagy Mátraverebély gó­tikus emlékeinél, vagy Ma- conkán, Mátraszőllősön, eset­leg Horpácson, a „magyar Jasznaja Poljanán”, amint azt Király István nevezte, vagy a nógrádi várban, Ipolytarnóc őskövületeinél. Mit, tudunk Pokoljáró Tar Lőrincről, hogy az „ismertebb” nógrádi emlé­kekre ne is hivatkozzak. Valóban, ezerszínű a mi ha­zánk is. Örömmel köszöntjük tehát ezt a könyvsorozatot, amely tizenkét kötetben mu­tatja be az országot. Az első kötetet Tüskés Tibor írta Za- lamente, Somogyország cím­mel. Magyarország felfedezé­se ez a sorozat is, hasonlóan az azonos című sorozathoz. Más eszközökkel, némileg di- daktikusabban, igen sok il­lusztrációval szól az ország­ról, neves írók, költők tollá­ból, az élmény melegét és mélységét nyújtva. Tüskés Tibornak Zala diákkorának tája, édesanyja most is Nagy­kanizsán él, Somogyország pedig a felejthetetlen szülő­föld. A „fölnevelő táj”-aknak kijáró tisztelettel és szeretet; Mérlege SALGÓTARJÁNBAN, a József Attila megyei Művelő­dési Központban az október közepétől június közepéig ter­jedő színházi szezon pár esz­tendős hagyománya, hogy a bérlettulajdonosok három színház bemutatóit láthatják. Második évtizedében jár a szolnoki Szigligeti, és a deb­receni Csokonai Színház rendszeres vendégszereplése; harmadikként pedig az utób­bi négy-öt esztendőben vala­melyik budapesti színház lá­togat el a megyeszékhelyre. Korábban járt itt a Huszon­ötödik Színház, a József Attila Színház, s idén első alkalommal a Radnóti Mik­lós Irodalmi Színpad. Csupán azért emlékeztetem az olvasót mindezekre, hogy külön bizonyítás nélkül érzé­keltethessem: a színházi sze­zon tematikában, műfajban, természetes módon színvonal­ban is eléggé változatos Sal­gótarjánban. És ez önmagá­ban — leszámítva a színvona­lat — is dicséretes. A megye- székhelyen és környékén ugyanis meglehetősen hetero­gén társadalmi összetételű, ízlésű, kulturális hagyomá­nyokkal és művelődési szo­kásokkal bíró lakosság él. s a színházi előadások közön­sége ebből a sokszínű anyag­ból formálódik. A megyei művelődési központ műsor­rendje tehát szükségszerűen sokszínű, s kínálja program­jában az operát, az operettet, a drámát, a vígjátékot. Ta­lán csak a köztük lévő ará­nyokat nem sikerül kellőkép­pen megtalálni, ez azonban sokkal inkább a színházak, mint a művelődési központ dolga, sőt — talán saját há­zuk táján is — gondja. Közönséglátogatottság szem­pontjából az elmúlt 1978— 79-es színházi évad kevésbé dicsekedhet. Nem áll rendel­kezésünkre statisztika, csak a személyes tapasztalásokra szorítkozhatunk, amikor kije­lent j ük. hogy ebben a sze­zonban kevesebben látogat­ták az előadásokat, mint az előző évben. S most nem a bérletesek számára, hanem a valóságos, a tényleges nézők­re gondolunk- Két olyan eset is előfordult, amikor az egv harmad háznak megfelelő nézőszám is alig verbuváló­dott össze, s a színészek ke­vés örömet találtak a játék­ban. Többször szóvá tették — s eme a korábbi években, tel, mély ismeretek birtoká­ban szól róla. így többi kö­zött, a „sötét” Göcsejről, Za­laegerszegről, a Zala menté­ről, Nagykanizsáról és kör­nyékéről, a Kts-Balaton tájá­ról, valamint Somogyország- ról, a déli partról, Külső-So- mogyról, Belső-Somogyról, Kaposvárról és környékéről, a Dráva mentéről. Ezek azon­ban csak címszavak, amelyek megannyi gazdagságot takar­nak, a szellemi néprajz emlé­keit, a fekete arany szerepét, a városok, tájak múltját, mai arcát, műemlékeket, írók, köl­tők, képzőművészek szerel­mes vallomásait. Bár magam is belekóstol­tam már e tájakba, álltam novemberi havasesőben, té­pő szélben Egervár gótikus templomának falánál, a Ná- dasdy Kristóf építette rene­szánsz emlékeket őrző vár­ban, megnéztem Zalaegersze­gen Cimbal kissé kopott fres­kóit, Deák Ferenc szobrát, az új város virágos, tiszta utcá­it, kószáltam Somogybán, a déli parton, bekukkantottam Balatonkeresztúr barokk templomába, sétáltam Bala- tonlellén és Balatonszemesen, Kőröshegyen, Siófokon. Ta- bon, Zichy Mihály zalai szü­lőházában, amelyet most újí­tanak fel, s még megannyi más helyen. Mégis, Tüskés Tibor könyve újabb vonzó invitálást jelent erre a tájra, amely oly gazdag megannyi emlékben. Mert úira érzem olvasása közben, milv sokszínű ez a tájék, mennyire ezerszínű Magyarország, s színeiből mily keveset láttam eddig. (Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1979.). Tóth Elemér legalábbis két-három évre visszamenőleg nem volt pél­da —, talán Salgótarjánnak túlságosan sok a mostani elő­adásszám. Sok, vagy kevés? A szen­vedélyes színházba járók em­lékeznék rá, ez egyszer már kérdés volt a hetvenes évek elején. Akkor csökkentették is az előadások számát, az­tán újra fölemelték. Meggyő­ződésem: helyesen. Mert a kérdés egy vendégszereplő színész részéről jogosult, de megalapozatlan egy helybeli­től. Szerintem ez az optimá­lis előadásszám — komoly prózára és operára is. Még- sincs telt ház. Nincs, mert nem elég hatékony a szerve­zés. Mindenekelőtt tehát a szervezést kell — meglátá­som szerint — erősíteni az üzemekben, hivatalokban, a környező művelődési házak­ban- Mert színházi buszokat Nagybátonyból. Kisterenyé- ről, Mátranovákról ide is el tudok képzelni. nem csak Budapestre. Ebben az évadban — ez is új — többször okozott problé­mát a rendezvények rendezé­sének hevenyészettsége, neve­zetesen a büfé hiánya. Tud­tommal egyetlen színház sem üzemel e vendéglátóegység nélkül. Hiszen az előadások­hoz — megszoktuk — hozzá­tartozik: a szünetekben cse­vegésekhez a kóla, a kávé. vagy a pohár ital. * A magyar színházi világ­ban a közelmúltban bekövet­kezett változások okán — úgy érzem — az az illdomos, ha eltérünk a szokásostól, és nem az egész évad globális, átfogó értékelését adjuk, ha­nem egy-egy színház teljesít­ményét értékeljük. Ezt a módszert különben is méltá- nyosabbnak érzem adott eset­ben, s ott, ahol a színházi évadot több színház előadá­sai jelentik. A debreceni színháznak az utóbbi fél évtizedben három igazgatója, több művészeti vezetője volt. E mögött két­ségtelenül belső problémák húzódnak meg, amelyek vi­szont nem maradhatnak ha­tástalanok a művészi pro­dukciókra, az előadások szín­vonalára sem. Ezt érezhettük erősen az utóbbi esztendők­ben. A színház több opera fontos szerepére nem talált megfelelő hangkvalitásokkal rendelkező énekest, aminek következtében az előadások nem érték el azt a szintet és hatást, amelyet lehetőségként magukban foglaltak- Az elő­ző szezon Bohéméletén ez már megütközést keltett, s érződött a Szöktetés a sze- rájból májusi előadásán is. (Itt jegyezzük meg, hogy né­melyik előadás kivétel is le­het, mert a színház a fősze­repeket szokás szerint kettős szereposztásban mutatja be, s az énekesek kvalitásai nem egyformák.) A POMÁDÉ KIRÁLY új ruhája című Ránki-opera vi­szont teljes élményt szerzett. Minthogy Tréfás György a címszereplő, a király szere­pében a produkció megingat­hatatlan tartópillérnek bizo­nyuk. Ez a sikeres előadás sem feledtetheti azonban, hogy a debreceni operatársu­lat megújításra, frissítésrö szorul — elsősorban szemé­lyi szempontból. A Radnóti Miklós Irodal­mi Színpad vendégszereplése nyereség. Az új vezetőt kapott szolt noki színház szereplését elő­legezett bizalom és felcsigá­zott várakozás előzte meg. Székely Gábor remek együt­test kovácsolt össze, jó szín­házat teremtett. Követte őt az igazgatói székben Kerényi Imre, akinek nemcsak elődje nagyságával kellett megküz­denie, de feledtetnie kellett — új, tehetséges színészekkel — több kitűnő, a közönség kedvencének számító művész hiányát is. Kerényi, aki a Madách Színházban érett fi­gyelmet kívánó rendezővé nem ijedt meg az elődök ár­nyékától. Vállalva eredmé­nyeiket, de új utakat keres­ve kezdte el és végezte a munkát. A Szigligeti Színház megmaradt közéleti érdeklő­désű modern szellemű, a po­litikai aktualitások iránt fo­gékony színháznak. Olyan művészeket tömörít. akik többsége hasonlóan gondol­kodik a színház, a művészet szerepéről, funkciójáról, az egységes koncepció érdekei megvalósításának kész alá­rendelni tehetségét, művésze­tét. , Szolnokon nincsenek „sztárok”, mint volt Csomós Mari, Piróth Gyula, de van­nak mesterségüket magas fo­kon művelő, nagy tehetségű,' művészek, akiktől az együt­tes játék (ensemble) sem idegen; gondolva Margittay Ágira. Pákozdy Jánosra- S a közösségi játékban az idén feltétlenül erősödött az együt­tes, ezt bizonyítja a Legenda a lóról, a Candide. melyek ugyanakkor új színészeket fedeztettek fel velünk: Jut- kovics Krisztinát, Csók Györ­gyöt, Udvaros Dorottyát. A darabok többsége egysé­gesen magas színvonalú volt. Melyik volt jobb előadás? A Tangó, a Candide, vagy a Nem félünk a farkastól? Ta­lán csak az ízlés alapjan tud bármelyik mellett is dönteni az ember. Közepesen sikerült Örkény Vérrokonja, melyet egyébként is nehéz közérthetően, stílu­sosan előadni. A megszo­kottnál gyengébben sikerült a Bakhus és a Hamis pénz. Mindkettő felfedezés ugyan, abban az értelemben, hogy ma nem szokták játszani,1 mégis kérdéses, indokolt volt-e a bemutatásuk: most, vagy ebben a formában. LENGYEL GYÖRGY, a debreceni színház év elején kinevezett művészeti vezetője nyilatkozta az egyik újságíró­nak: a színháznak a hasonló­an gondolkodó emberek szel­lemi fórumává kell válnia: Igaza van. S ez Szolnokon megvalósult, s reméljük,meg­valósul Debrecenben is. Kö­zönségünk nyerne rajta. ’■* Az idei színházi szezon — bár félő volt — prózai síkon nem jelentett visszaesést, sem tartalmi, szemléleti, sem for­mai, módszerbeli szempont­ból. Érdemes volt szabad időnk egy részét a színházban tölteni. Bízunk benne, nem sajnáljuk majd az „időtöl­tést” a következő évadban sem. ö NÓGRÁD - 1979. július 1., vasárnap Sulyok László Rcti Zoltán: Anyám (tus) Pintér Károly áalamente, Somogyország

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom