Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-01 / 152. szám

Jánossy Ferenc: üres ndvar (akvarell) Réges-régen, emberemléke­zet előtt, a Földközi-tenger egyik szigetén levő királyság fővárosában, a piactér egyik pálmafája tövében ült a bölcs Fenikszosz. Ógörög kön­töst viselő emberek sereglet­tek köréje. Szótlanul várták, hogy a bölcs gondolataiba mélyedt Fenikszosz mikor figyel fel rájuk. És a bölcs egyszerre csak felemelte a fejét. — Fenikszosz! Nagy Fe­nikszosz! — kiáltotta azon nyomban egy elcsigázott ar­cú, szegényes öltözetű férfi. — Mondd meg kérlek, hogyan lehet az ember boldog? — Igen, igen! Mondd meg hát! — kapott a szón a tö­meg. Fenikszosz lehajtotta a fe­jét, és néhány percig gon­dolkodott. Valamennyien tü­relmesen vártak. A bölcs vé­gül derűs tekintettel nézett végig a tömegen. — Hogy valaki boldog le­gyen — kezdte —, ahhoz jó egészség és rossz emlékezet szükséges. _ ö-ó-ól — subset végig s tömegen s kttBtáa, akár a forgószél. Most egy koros férfi lépett elő. — 6, bölcs Fenikszosz! — kiáltotta. — Én fiatal nőt vettem feleségül. Mit tegyek, hogy hű legyen hozzám? — Egy pillanat — felelte Fenikszosz. — Ez komoly kér­dés. Gondolkoznom kell... Újra gondolataiba merült és a tömeg megint várakozás­ba dermedt. — Tehát, a dolog így áll..2 — szólalt meg végül a bölcs. — Hogy az ifjú asszony hű A bölcs Fenikszosz válaszol legyen, ahhoz az szükséges, hogy télire ne vásárolj neki szandált, és gondoskodj ar­ról, hogy a gyermeke nyá­ron szülessen. — Ö-ó-ó, — szállt végig az elragadtatott kiálltás a töme­gen. — Köszönöm neked, 6 böl­csek legbölcsebbike! — kiál­totta a koros férfi, és a tö­meg között utat törve, há­zas zaladt. — Ó Fenikszosz — for­dult a bölcshöz egy leány —, mikor ismerem meg végre a férjemet? Erre a kérdésre Fenik- szosz azon nyomban vála- szolt: — A férjedet, «népsége* le- amjnoo, csa& oc flKEBgKKma a házasságkötés után ismered ■sag. Meg kell jegyesni, hogy a bölcs Fenikszosz olyan igaz­ságokat nyllvántott ki, ame­lyeket később más gondolko­dóknak tulajdonítottak. De akár így van, akár úgy, — Fenikszosz hírneve napról • napra nagyobb lett. És tör­tént egyszer, hogy a sziget uralkodója is felkereste a bölcset. — Te vagy az a híres-ne- v ezt es Fenikszosz bölcs, aki­ről mindenütt csodákat regél­nek? — kérdezte a király. — Igen, Fenikszosz a ne­vem — válaszolt a bölcs. — Es igaz az, hogy hibát­lanul válaszolsz a kérdésekre, sőt még a jövőbe látás te­hetségével is dicsekedhetszt? — kérdezte a király. — Igyekszem, uralko­dóm. .. — Akkor mondd meg, mit tegyek a közvetlen környeze­temhez tartozó gáncsoskodó kritikusokkal? Talán bánjak el velük rövid úton? A bölcs lehajtotta a fejét. — A kritikusokkal a legke­vésbé sem szabad elbánni — szólt. — Inkább arra ügyelj, hogy hízelgőkbe ne botoljál, akik szíves örömest hajbókol­nak előtted. — Te vagy az ókor bölcse­inek legbölcsebbike, Fenik- szosz! — kiáltotta a király. — De mond meg nekem, mi­vel én nem érem fel ésszel, miért laksz te pálmafa tövé­ben, táplálkozol a fa gyü­mölcsével, csüJsjatod szomjú­ságodat fervésvÉzel. holott másoknak, akác százszorta os­tobábbak, gzázsixv kevésbé nrtiwoltcéi és bcortBcfceacfc né- i3íl, pCROpai ttazzssE,, mJOPSBE nyájuk és óborral teli pincé­jük: van? A bölcs keserűen elmoso­lyodott­— Ezt nem én tőlem, hanem önmagadtól kell megkérdez­ned, ó királyom. így válaszolt az ógörög uralkodónak az ógörög bölcs, mert ő, mint igazi bölcshöz illik, nemcsak saját maga gondolkodott, hanem mások­nak is módot nyújtott a gon­dolkodásra. Wilinaka Derecki A befogadókért. •. Tételezzük fel, hogy valaki — egy zseniális művész — egy lakatlan, vagyis pontosabban csak általa lakott szigeten megírja — mond­juk, kétezer oldalon — a világ legjobb vagy legalábbis feltételezetten legjobb regényét. Aztán, ilyen-olyan okoknál fogva — talán mert sértett az a művész, és nem akarja a világot megajándékozni, vagy talán csak egy­szerűen fázik —- elégeti az egészet. Régi példa, régi kérdés: létrejött-e új mű­vészi minőség? Nyilvánvalóan nem! Még akkor sem, ha a példa nem volna abszurd — mert az —, hi­szen valaminek a minősége csak valamihez viszonyítva, határozható meg. A művészi mi­nőség pedig csak az emberiség által felhalmo­zott kulturális ismeretanyagot hordozó közeg­ben — vagyis a társadalomban. Tehát még logikailag sem „remekmű” az elégetett, mert a műalkotás felfogója — szinte része — minősítője: a befogadó, jelen esetben az olvasó, nincs jelen. Ha nem olvasta senki az alkotón kívül, ak­kor például nincs minősítő sem, nincs, aki a mű értékét a maga viszonyító képességé­vel meg tudná határozni. De ami a minősí­tésnél is fontosabb, ha nincs, aki a mű kel­tette érzés- és gondolatvilágot be tudja fo­gadni. akkor az a mű nem műalkotás. Mert a műnek az az értelme, hogy éljen az őt be­fogadókban. Ezért sajátos eszközeivel ábrá­zolja az embert és világét — persze, a leg­szélesebb és legsokoldalúbb értelemben — és ennek az ábrázolásnak segítségével megérteti és formálja azt. Minden művészi alkotás a maga eszközeivel teszi ezt. Nagyon egyszerű­sítve, általában két jelentkezési formában. Van olyan, amely revelálóan felfedez valami újat (bármilyen kicsi is legyen ez az új), és hozzáteszi ezt a már eddig létrejött művészi információhalmazhoz, és van olyan, amely nem fedez fel semmi újat, alkotáson belül Is csak interpretál, még akkor is, ha igyekszik új meg úi formán összerakni a már elad­dig ismertet, a mások által felfedeztet. Nyilván az első az értékesebb! Sőt — mondják sokan — csak az az igazi művészet, az az igazi alkotás és csak annak létrehozó­ja az igazi művész. Ha csak a létrehozott művet nézzük — ta­lán így van. De valamit, ami ilyen különö­sen bonyolult összetevők eredménye, önma­gában szemlélni képtelenség. S ha mégis ezt teszem, akkor olyan- lakatlan szigeti műre­mekszemlélethez jutok. Sokkal bonyolultabb ez a kérdéá. hogy az. összetevők közül csak egyet említsünk, pél­dául a befogadó oldaláról nézve. Mert lehet., hogy a szakműveltséggel rendelkezők egy szűk csoportja számára valami már jól is­mert és csak interpretáló értékű: mert tény­leg csak már ismertet mond el a mű. — 3 mégis ez a mű az emberek igen nagy cso­portja számára lehet reveláló. felfedező. A világ megismerésének olyan új értelmi-ér/ 1- mi összetevőit tartalmazhatja 'számukra, amelyek megismerésével gazdagabbá válhat­nak. összetettebben." bonyolultabban látó és gondolkodó emberekké alakulhatnak. És az a bizonyos új is, amihez hozzájutottak —. s amit nem az az alkotó fedezett fel, aki köz­vetítette nekik — ez is csak most vált je­lentős szellemi — majd később — anyagi erővé. A befogadók széles körén keresztül, a nélkülözhetetlen művészi tömegbázis létre­jöttével. Ügy hangzik mindez —, biztos, (gy első ol­vasásra —, mint a másod-, harmadrendű al­kotások epologetikája. Természetesen, a nagy művészek mindig felfedezők és mindig ez a legfontosabb, mert nélküle az interpretálók- nak sem lesz később mit összerakni és ké­sőbb ők —, akiket legszívesebben közvetítők­nek neveznék — a nélkülözhetetlenek, nem tudnának mit közvetíteni. De ebben, a mi kicsit alkotócentrikus világunkban fontos új­ra kimondani, ez az egész azért érte van: a műélvező emberért, a befogadóért, ö az, aki az összefüggésekben legalább annyira nélkü­lözhetetlen, mint a művész. Ha ő nincs, vagy ha ő nem fogad be. semmit sem ér az al­kotás. Annyit csak, mint a lakatlan szigeten elégetett mű. A művészetek életben mara­dásához, egészséges továbbfejlődéséhez min­dig nélkülözhetetlen a befogadók egyre nö­vekvő tábora. Manapság egy ország, közös­ség szellemi élete éppen a társadalmi mun­kamegosztás gyorsuló tovóbbosztódása miatt egvre bonyolultabb lesz. Ez a bonyolultság szükségszerűen a művészt is befolyásolja. De minden bonyolultságon át éreznie kell ■<—, mert ez a társadalmi érdek mellett köz. vétlen létérdeke is —. hol tart a befogadó, mit kénes és mit nem kénes felfogni? Ha ezt érzi. akkor kénes igazán őt értő és őt egyre magasabb szinten befogadni kénes mű­vészi közönséget nevelni, a ma művészeté, nek igazi tömegbázist teremteni. Saját mű­vészetéért kell tehát a művésznek is népmű­velőnek lennie. Ez a munka nemcsak a hiva­tásos népművelőé — pontosabban űj rétegeid nevelése, a művészetek befogadására, megsze­rettetésére csak akkor folytatható nagyobb hatékonysággal, ha minden művész hivatásos népművelőnek tekinti magát. Sz&lontay Mihály ] JAKÓI ATTILA: Születés Cbnntft fáj a vízmosás, a fonó* itt a trombitás. Méptőrli rügy-szemét az ág, sejthetek itt — szülőszobát. Vasalt lepedő a felhő, s rajta vérfolt a Nap. S megnő.;: BENCZE JÓZSEF: DAL Bogárkörmű ujjatok derekamon átalért, meghalok az összekulcsolt ágyatvető vágyakért. MARIAN JACHIMOW1CZ Portré A levélek pajzsa mögött egy madár elfürészelgette énekével a fél tavaszt Szavaid összevágták a maradékot Ott lóg a száradó fehérnemű a kerítésen Kéz nélküli üres ruhaujjak Nyak nélküli gallérok. Szokolay Károly fordítása Győrffy László: N" É. Y 1ÜIET Teréz kilenc óra negy- ven perckor, az úgyne­vezett nagyszünetben a többiekkel együtt kiment az osztályból. Már reggel, tanítás kezdete előtt észrevette, hogy a haló­juk ajtaja nyitva van. A tan­termek és háló egyazon fo* lyosón sorakoznak egymás mellett ebben az intézetben. N. Teréz tizenhárom éves állami gondozott, magyar ál­lampolgár minduntalan a nyitva felejtett hálóajtóra, egy, ágyának szivacsmatraca alatt napok óta őrzött levélre és az otthoni látogatás alkal­mával elcsent borotvapengére gondolt. A ..nagyszünet” előtt már végképp nem tudott uralkod* ni magán. Egész óra alatt a padján rendezgette füzeteit, könyveit, ceruzákat, golyóstollat' Állan­dóan ..rá kellett szólni”. Biológiaóra volt a „nagy­szünet” előtt. Amikor kilenc negyvenkor N. Teréz becsukta maga mö­gött a háló ajtaját, senki nem ment utána. Agyához sietett, kihúzta a levelet a szivacsmatrac alól, a címzés nélküli borítékból k'rázta a borotvapengét, és az ágyára. leülve, kapkodva, esetlenül belenvisszantott a bal. majd a jobb alkarjába, csuklója és könyöke között. Nem érzett fájdalmat. csak apró tűszúrásnvit. Pár másodpercig vérző kar­ját nézte, aztán vízszintesen lefeküdt ágyára. A címzés nélküli borítékba dugott le­vele, az ágy mellett, a földön hevert. „Kedves Apu 1” Ne haragudj, hogy ezzel a hosszú levelemmel megzavar­lak, de sok minden olyasmi összegyűlt, amit közölni aka­rok veled, őszintén megmon­dom. vagyis írom, hogy nem örülök annak, hogy leveiet kell írnom neked- De muszáj. Hiába, sok minden van, amit az ember nem úgy szeretne, de aztán mégis kénytelen megcsinálni. Ugye neked is ez a véleményed? És kíván­csi vagyok, hogy a többi do­logra hogy fogsz nekem felel­ni. mert észrevettem márt azt, hogy te is sokszor furcsán és hidegen viselkedsz velem. Hogy te is. magyarosan már tojsz a fejemre. Csak azt árulnád el, mi adott erre okot? Mert azért sose hara­gudtam volna meg. ha el tud­tad volna mondani bizonyos dolgok okát. Nem azt mon­dom. ho*»v én nem bántotta­lak meg soha. de azért utána abbahagytam. Ti anyuval le­vélben úgv írtok nekem, mint­ha a kanyaron svotok volnék. Ha én néha rossz vagy durva voltam, repült érte a pofon. Ti meg jó nagy durvaságot adtok nekem. Csak az nem biztos, hogy egy gyereknek ezt tűrni kell. mert ő kisebb, mint egy felnőtt. A gyereknél sem egészen úgy megy ez!!! Mert, ha egy szülő olyan a gyerekével, ahogy ti csináljá­tok velem, akkor azért annyi joga neki is van, hogy visz- szaadja akár a rosszat, akár a jót- Csak a mai világban ügy van, hogyha a szülőnek egy gyereke van, az már ter­hére van. de egy másik ezért mégis kéne neki. Aztán azzal is később azt csinálja, amit az elsővel. Hát igen, a leg­könnyebb világra hozni utána bevágni az intézetbe. aztán 5—6 évig feléje se nézni. Én is ugyanebben a sorsban vettem részt. És azt is észrevettem, hogyha egy intézeti gyereket haza­visznek. és otthon csendes, nem szól semmit, akkor rög­tön ráordít az apja hogy mi­ért nem szólsz? Mintha ép­pen ségge1 ő tehetne arról, hogy elszokott az otthoni ól. Sajnos ez. is a szülők hibája. Mert csak létrehozza, intézet­be adia, és esvszer egy hó­napban hazaviszi. Azt hiszik, hogy ígv már a szüleihez is hozzászokik az a gyerek. De ez se így vanlH Most már térjünk a lényegre. Szóval nem tetszik a hazugságotok, és ezért nem írtam közben, ha már van képetek megkér­dezni ebben az utolsó levél­ben, miért nem írtam- Innen is látszik, milyen kétszínű vagy!!! Azt is érzem még, hogy szeretnétek megtudni, miért nem örülök annak, hogy testvérem lesz. Egyrészt azért nem örülök neki, mert engem úgy elhanyagoltatok, és akkor azzal a gyerekkel is mi lesz?... Másodszor, mert terhetekre vagyok. Harmad­szor meg azért, mert ő is in­tézetbe lesz vágva, és majd neki is az lesz mondva, sok­szor már úgy örülök, hogy vissza viszlek. Szerintem felesleges ilyen apát meg anyát megismerni. Annak a csecsemőnek is, aki majd megszületik, ő mégnem tudja, de én már tudom, ne­ki is az lesz a sorsa, ami ne­kem- És én nem akarom to­vább csinálni se az én sorso­mat, se az övét!!! Apu előre is figyelmeztetlek, ne mondd, hogv vedd fel a kezedbe, rin­gasd, mert tényleg a falhoz verdesem. Még úgyis sokkal jobb lesz neki, mint nekem. Ha azt kérdik, van kistestvér red, azt mondom, hogy a gyereketek, én meg mostoha leszek. Apu. a fényképedet visszaadom!!! Mióta ilyenek vagytok, még az életkedvemet is elvettétek. Sokszor már azt gondolom, jobb lett volna ha kiskoromban meghalok. Ha tudtam volna, hogy ennyi bá­nat vár rám az életben. Csak amikor már ilyen nagy az ember, akkor nincs mindig mersze- De most van!!! Nagyon is van.!!! Olyan kár. hogy így megnőttem. Már úgy rettegek az életbe is ki­menni. Ebből, azt gondolom, mindent megérthettek!!! Tudom, hogy ezért a leve­lemért nagyon fogsz haragud­ni, de mindegy, most már kénytelen voltgm egész őszin­tén minden bajomat leírni, mert minden kicsi öröm és jő elmúlik fvisszaviszik az intézetbe, mint egy gyereket) és elkezdődik a rossz, ami so­se múlik el. sajnos nekem otthon is rossz, meg az inté­zetben is!!!! Ezzel zárom soraimat, ezt a nagyon rossz levelet, amit most már örömmel befejezek. mert tudom, mit kell csihol­nom!!! Választ várok!!! Teri Személyi lap. N. Teréz szül. Esztergom, 1964. jan. 18. 1972-től van intézetben, 155 cm- 43 kg. Anyja: szövőnő, apja: laka­tos. (Ritkán látogatják, nem vi­szik haza). Adatai: koponya normáli­san konfigurált. Arc: mélyen ülő szemek, la­posabb orrgyök és orrhát. Fixálásból szemeiből hunyo­rít. Mozgf járása normális. Testi és szellemi fejlettség korának megfelelő. Ped. vélemény: értelmes, kedves, barátságos, Igényli a szeretetet. hálás érte- Hamar indulatba jön, ha nincs vala­mi kedvére. Ilyenkor trágár. Sokat olvas, szépen kézimun­kázik. A „nagyszünet” végén az ügyeletes Márta felü­gyelő benyitott a háló­ba: — Úristen! Tériké! Téri­ké! — kiabálta — mit csinál­tál?... N. Teréz csukott szemmel feküdt az ágyán, vérző kar­ját a föld felé lógatva, egyen­letesen lélegzett, s akkor sem nvitotta ki a szemét, amikor Márta felügyelő az ágyához rohant. NÓGRÁD — 1979. július 1„ vasárnap i) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom