Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-05 / 155. szám

•Vem karrier — hivató* Érettségi utáni párbeszéd „VIGYÁZZON, A KÍVÜL SZÜRKE ÖNTVÉNY IS LE­HET BELÜL IZZÓ” — fi­gyelmeztet kísérőm a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek vas­öntödéjében, ahol éppen vörös­lő fémmel, piros öntvénnyel nem találkozunk. Igen — kívül szürke, ám a belsejében vibrál az anyag, rendeződnek a részecskék. Azt hiszem, ugyanilyenek vagyunk legtöbben mi, emberek is — a hétköznapi külső, a szürkének mondott egyéniség (De van ilyen egyáltalán?...) mögött sokféle forrongás, feszültség, mozgás rejlik. Emberek és . öntvények — velük dolgozik jó pár éve Perger Ferenc. Az egyáltalán nem könnyű munka mellett — az öntőszakmába nem tolon­ganak az emberek, feladat vi­szont van bőven; a gépesítés talán itt kullog leghátul, a sor végén — és sorolhatnánk tovább az egyéni és közösségi érdek egyeztetésének nehéz gondján át a brtgádvezető, művezető komoly feladatait —, Perger Ferenc négy évvel ez­előtt középiskolába kezdett. Pár napja tett sikeres érettsé­git a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépészeti és Gyártás­technológiai Szakközépiskolá­ban, az egyik levelezés gépész- - osztályban. Mondják, április óta műve­zető, jelenleg egyedül „tartja a frontot”. Elnézést kér, amíg kezet mos — nem tűnik „fel­ügyelőtípusú” művezetőnek, maga is részt vállal a konk­rét fizikai'munkából — aztán a kis irodában hellyel kínál. — Hazudnék, ha eltitkol­nám, várom már a kollégák visszaérkezését... Kétszer any- nyit kell dolgozni a helyette­sítés alatt, közben vizsgáztam is. Ha keményebben tanulok korábban, biztosan sikerülhe­tett volna szebb jegyet elér­ni —- de az ember nemcsak dolgozik és tanul, várja a család, néha ki is akar kap­csolódni. A három gyerekkel (tizenegy, kilenc- éo három és fél évesek) nagyon szívesen játszom. Mondták már a munkahelyemen is; olyan ter­mészetű ember vagyok, aki a saját dolgával kevesebbet fog­lalkozik, mint a másokéval. És nem lehet kibújni a bőrönk­ből. .. Gondolkoztam rajta, miként tegyem fel a kérdést: jelen­tett-e előrelépést az érettségi, azért vágott-e bele a tanulás­ba, hogy jobban boldoguljon. Ám egyre erősödik a gyanúm, nem erről van szó terén, igyekeztek segíteni, vizsgák táján érdeklődtek. ' — A megszerzett gépész­végzettséggel és ha gyártás- technológiát tanul, egyaránt mehetett volna más területre az üzemen belül, ami talán könnyebb... — Mondtam már: szeretem a rázós dolgokat,.. Meg aztán a fémmegmunkálás egésze, a művészi oldala különösen ér­dekel, ez pedig az öntéshez kapcsolódik elsősorban. Kilvá­ezért di Péter fiatal mérnökkel (aki csak annyit kérdezek; hogyan kezdte. — Aki ismeri a helyzetün­ket, tudja: csak ritka esetben jelent anyagilag előrelépést, ha jól fizetett szakmunkásból művezető lesz valaki — egyébkéntsem fordult meg a fejemben, hogy ez szeretnék lenni. Igaz, szeretem a rázós dolgokat, igaz, szeretek embe­rekkel foglalkozni — ezt csi­náltam kilenc évig az ugyan az Alkotó ifjúság pályázaton díjat nyert nemrégiben) sok­szor kísérletezgetünk. A vál­lalat plakettjeit, emlékérmeit, a kis ajándékszobrokat én készíthetem. Legjobban az ér­mek érdekelnek — ezekből néhány már van otthon, ami részben saját tervezésű is, — Az otthont említette; tu­dom mór, hogy három kis­gyermekük van. A felesége hogyan fogadta a szándékát, itt működő szocialista brigád h°§y érettségit szerez, tovább- vezetőjeként, Ami különbség; tanul? amíg brigádvezető voltam, még 33 munkatársam ts volt, most 23 van... Ügy érzem, jobb, ha a területtel Ismerős valakiből lesz művezető, nem — Kirándulni, sportolni, a gyerekekkel foglalkozni, estén­ként tévézni, megbeszélni . a dolgokat — minderre szakí­tottam időt. A tanulás a ké­Idegenből — ezért vállaltam *6 esti órákra maradt. Egyéb 1300-al kevesebbért is. Á ta­nulást pedig egyrészt magam miatt, mert több tárgy érde­kelt — például kedvenceim közé tartozott mindig a törté­nelem, földrajz, foglalkoztatott a gépek ismerete — másrészt azért, hogy így többet tudok segíteni a munkatársaknak. — Mindenképpen áldozatot jelentett részükről is, hogy egy társuk Időnként kiesett a tanulás miatt... — Ez brigádonT belül nem nagy probléma; egymást se­gítjük. Lehet, hogy a művelő­dés területén még nem megy minden természetesen, gyakran elhangzanak szólamok is, de a munkában, egymás támoga­tásában már előbbre tartunk. Voltak, vannak jó kollégák a műszakiak, vezetők között is: ha problémám volt a tanulás ként a feleségemtől sem áll távol a tanulás gondolata. Még egy év, és ha sikerül, le­teszem a technikusi minősítő vizsgát — akkor ő kezd va­lamibe. Sajnos, neki először még szakmai képzettséget is kell szerezni — jelenleg eladó egy 'zöldség-gyümölcs boltban, a gyermekgondozási szabadság alatt őt nem keresték meg, hogy <tanulna-e, pedig vállalta volna... — SOK SIKERT A MINŐ­SÍTŐHÖZ! Akkor egy ideig a tanulás kimarad a napirend­jéből. .. — Nem valószínűleg marxista-leninista egyetemre megyek. Most vagyok 33 éves — később talán nehezebb lesz... G. Kiss Magdolna Korszerű berendezésekkel készítenek másolatbkat külön­böző iratokról tájékoztatókról a Balassi Bálint Megyei Könyvtár Kemerovó-lakótelepen létesített házi sokszorosító műhelyében. A lemásolandó — általában írógéppel készült <— iratot elsőként lefényképezik, majd különleges technoló­giával fémlemezre viszik át, és erről a lemezről nyomtatják ki a kellő mennyiséget. A képen Fekete Ilona fényképezés­hez készíti elő az egxjik másolandó anyagot. — bábéi felv. — A rokkák díszítése A Szovjetunióban a régé­szek. a néprajzi kutatók ér­deklődéssel foglalkoznak a rokkák díszítésével. A pa­rasztság hagyományos min­dennapi használati tárgyai között a rokka kiemelkedő helyét foglal el, s ez nem vé­letlen. A falusi asszony hosz- szú hónapokat töltött rokkája mellett. A vőlegények rokkát adományoztak. Ezért díszítet­ték gazdagon házassági jele­netekkel. A rokka megkülön­böztette a háziasszonyt a ba­rátnőitől, amikor összegyűl­tek a hosszú téli estéken. A szép rokkát anyjától lánya, nagyanyjától unokája örököl­te. A kalinyini területen a ré­gészek egy, az i. e. második évezredből származó rokkát találtak, ami rendkívüli mó­don hasonlított a XIX. szá­zadban készült rokkákra. Egy rokka származáSa el­dönthető formája és díszítése alapján. A Volga környéki mesterek kedvelték a nagy, geometrikus díszítőelemeket: a köröket, a háromszögeket, a megtört vonalakat. Mezenybe való festők egy­szerű fekete vonásokat húztak a barna alapra, vagy vágtató lovakat és rénszarvashordá­kat, repülő madarakat raj­zoltak. Az Onyega-tó mellett külö­nösen szerették a virágmintá­kat, í NÖGRÁD — 1979. július 5., csütörtök Mai lavcaj aulaiunk 20,00: Házi mulatságok. A már korábban elkezdett, so­kak előtt nem Ismeretlen „Második otthonunk” címmel jelentkezett sorozat újabb epi­zódját láthatják. Ezúttal egy régi bérház mozgalmas életé­nek bemutatására vállalkoz­tak a szerzők. A színes, ötle­tes műsorban sokféle ember­rel találkozhatunk: felvágós hölgyekkel, veszekedős házas­párral, csintalan gyerekekkel, nagyhangú házmesternővel és másokkal. A kép így lesz tel­jes egy bérház életéről. Kide­rül még a műsorból az is. mi­ként bosszanthatjuk szomszé­dainkat, miféle gondokkal küszködik a környékbeli ósze­res, ml fán terem a házibuli és hogyan dolgozik az IKV alkalmazottja. A műsort An­tal Imre vezeti. Esüdzái’ó vendégszinházunStnáí A szolnoki Szigligeti Szín­ház mellett másik rendszere­sen játszó vendégszínházunk Salgótarjánban a debreceni Csokonai Színház opera­együttese, szentén' megtartotta évadzáró társulati -ülését. Ezen nyilvánosságra került az Is, kik távoznak az együt­tesből és kik lesznek a tár­sulat új, szerződtetett tagjai. A társulatápítés mellett a szín­ház igyekezik kapcsolatait szorosabbra vonni mai ma­gyar drámaírókkal. A meg­hirdetett drámaírói pályázat­ra Hubay Miklós, Csurka Ist­ván, Spiró György, Módos Péter, Boldizsár Miklós, ör- dögh Szilveszter és Jékely Zoltán nevezett be. A debreceniek az új évad­ban a nagyszínház átépítése miatt három helyen játsza­nak majd a városban, s ezek mellett látják el vendégjátszó kötelességeiket — többek kö­zött Salgótarjánban. Készen áll az új szezon be­mutatóterve. Színre kerül Lev Tolsztoj Élő holttest című drámája, Ben Jonsontól a Volpone (avagy a pénz ko­médiája), Verdi Aidája, Ödön von Horváthtól magyarorszá­gi bemutatóként A végítélet napja, Tamási Árontól ősbe­mutatóként az Ördögölő Jó* zsiás, Offenbach • Hoffmann meséi, Michel de Ghelderode- tól magyarországi bemutató­ként a Barabbás című drá­ma, továbbá Szuhovo — Ko- Bilin—Kolker Krecsinszkij házassága című musicalje és egy este Brecht—Weill: Akis­polgár hét fő bűne .című ba­lett, Csajkovszkij: Jolantha című operája, Zolsztoj—Ne­ef: Mennyi föld kell az em­bernek című táncjátéka. Ka­maraelőadás keretében kerül majd közönség elé Móricz Zsigmondi Légy jó mindhalá­lig című drámája, Murray— Schisgal: Szerelem, ó! című zenés játéka, ősbemutatóként Hubay Miklós drámája, a Tü­zet viszek és Csurka István Házmestersiratója. Stúdiószínpadon szerepel majd Kocsis István Árva Bethlen Katája, Strinberg Jú­lia-kisasszonya, Cocteau, Mó­ricz és huszadik századi egy- felvonásosok válogatása. A társulati záróülésen gaz­dag és változátos programot vázoltak fel a színház veze­tői, melyekből szép váloga­tásra nyílik lehetőség operá­kon kívül is salgótarjáni ven­dégjátékokra. Az ünnepi összejövetelen több művész minisztériumi és városi kitüntetésben része­sült. Közülük szívből gratu­lálhatunk a salgótarjáni, kö­zönség részéről is jól ismert és becsült művészeknek: Tré­fás György, Mohos Nagy Éva operaénekeseknek. Egyébként a társulat több szerepkörön új tagokkal erő­södik az új évadtól. A szín­ház együtteséhez csatlakozik Osztovics Levente vezető dra­maturg, Földényi F. László dramaturg, Balogh Gábor és Hegyi Árpád Jutocska rende­ző, Spányik Éva, Bajza Vik­tória, Dzsupin Ibolya, Vándor Éva, Takács Katalin, Téri Sándor, Linka György, Zsol­nai András színművészek, óbolgár településen fellelhe­Tornyai és közönsége A Nógród magyal képzőművészeti kiállítási program egyik legkiemelkedőbb idei eseménye Tornyai János festőművész tárlata, amelyet a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múze­umban őrzött gazdag anyagból válogatott és rendezett Dö­mötör János, a múzeum igazgatója. A kiállítás a salgótarjáni megyei József Attila Művelődési Központ üvegcsarnokában nyílt meg, s rövid ideig még látható. Elgondolkodtató az az érdektelenség, amelyet az ünnepi megnyitón tapasztaltunk, ahol alig néhányon jelentek meg. Ami a kiállítás előkészítését illeti, azt hisszük, ideje volna már észrevenni, hogy a közönség szervezése nem lehet azo­nos a meghívók postázásával. Tájékozódásunk szerint, hó. romszáz meghívót küldtek ki, mégis csupán pár tucat ember volt jelen, s hallgatta az idei év legszínvonalasabb megnyitó beszédét. Persze, ml Is olyan meghívót kaptunk, amelyen csak a ,,Meghívó" szó állt, belül üres volt. Igen, ez nyomda­hiba, amely ellen úgy látszik, nem igen lehet tenni. Viszont elvárható volna, hogy, aki küldi, meg is nézze, mit tesz a borítékba. Nógrád megyében gyakorta emlegetik lógósnak vélt büszkeséggel, hogy a képzőművészeti tárlatok látogatottságát tekintve igen előkelő helyen állunk az országban. Valóban sokszor látni, hogy például, amiq tart a tanév, iskolai csopor­tokat visznek rendszeresen a kiállításokra, s ez nagyon is helyes gyakorlat, A leendő felnőtt közönség nevelését korán, legalábbis az iskolákban kell kezdeni. Ne áltassuk azonban magunkat túlságosan az így nyert imponáló látogatottsági mutatókkal. Tornyai Jánosról például a gimnáziumi művészet­történeti órákon is hallanak a diákok, amikor a huszadik szá­zadi realista törekvésekről tanulnak az' európai és a magyar művészetben. A Juss című művének reprodukciója a tanköny. vekben Is ott van. Az eredményi A Tornyai János-kiállítás ün­nepi megnyitójára egyetlen egy diák se jött el. Igát, pár napja befejeződött a tanév. A tanultak hatása tehát egyetlen Hatolt sem ösztönzött arra, hogy ott legyen ezen a szép meg­nyitó ünnepségen. De nemcsak ők hiányoztak. Kettő kivéte­lével, nem voltak ott a képző, és iparművészek sem, s főként a gyárakból, üzemekből sem érkezett közönség, Igaz, a kiál­lítást később mindenki megtekinthette, a közönség nélküli megnyitó azonban íny is méltatlan volt nemcsak elsősorban Tornyai János életművéhez, hanem a csonarádi vendégekhez is, akik oly nagy gonddal rendezték meg a tárlatot. A Tornyai János Múzeum őrzi a művész hagyatékát, 600 olajfestményt és 400 grafikát. Ezt a gazdag anyagot a maga teljességében viszonylag kevés Nógrádban élő látja, Hódme­zővásárhelyre innen, északról kevesen jutnak el. A kiállítás alkalmas arra, hogy a kitűnő válogatás eredményeként Tor­nyai János életművéről hiteles képet kapjunk, számos ismert műve, vagy annak változata látható az üvegcsarnokban. Dö­mötör János a kiállításhoz készült tájékoztatóiában így ir a tárlat céljáról: ,,Felszabadulást, megelőző művészeti életünk, ben Derkovits és Désl Huber a munkásosztályról szóltak mű­veikben. Tornyai és társai (Koszta, Nagy István) pedig á pa­rasztság életéről. A munkásosztály lestői tudatosabban szól­tak osztályukról, mint az alföldi realisták, de, mind két törek­vés rokon volt a társadalmi mondanivaló és felelősségérzet elsődlegességében. Bizuhk benne, hogy a magyar munkásosz. tálv egyik lealontosabb fellegvárában, Salgótarjánban meg­értik, megérzik Tornyai munkásságának egy más osztályról, de a társadalmi igazságért kiáltó szavát". Csongrád megyei vendégeink a megnyitó után nem na­gyon lehettek bizonyosak ebben, ,a reményükben. Tóth Elemér A madarai lovas Az óbolgárok főistene Tangra volt, az ég, a nap és a tűz őrzője. Az istenalakot szívesen ábrázolták földi mó­don, földi körülmények kö­zött és kánnak, hősnek is ne­vezték. . A legelső Tangra-ábrázolá- sok a száviri pusztán vándor­ló nomád törzsektől származ­nak, amelyek isteni mintaké­pül kiváló lovast választot­tak. Ebben megegyeznek más közép-ázsiai és szibériai pekkel. A lovas istenalak-áb- rázolások egyébként a legtöbb tők. A szakemberek az itt ta­lált ábrázolásokból következ­tetnek a . Tangra-kultuszra. Ezeknek az ábrázolásoknak talán a leghíresebb!ke a Ma­dara falu melletti sziklába vésett relief, amely egészen egyedülálló emléke az óbolgár kultúrának. A kutatók véleménye meg­oszlik a lovasrelief körül. Egyesek szerint a lovas fő­álak uralkodót ábrázol, bár a Nyári színházak szabadtéren (3.) Egervári esték Zalaegerszegtől alig 10 kilométerre áll a hajdani Nádasdy-vár, c, reneszánsz várból átalakított egervári kastély. Az egykori vég. vár ma zenés, színházi esték színhelye. Ötö­dik évadjában immár hagyományos műsor­tervvel, vígjátékkal, néptánccal fogadja lá­togatóit. A zenei esteket a község parasztbarokk szobrokkal díszes templomában tartják. A kórusmuzsikát kedvelők a Magyar Rádió gyermekkórusát, az egervári esték nyitánya­ként június 30-án hallhatták. A Budapesti Madrigál Kórus július 21.cn adott hangversenyt. Szendrei Karper László gitárművész és Ágay Karola közös koncertje, s az esztergomi nem­zetközi giiárfesztivál Egervárra látogató ven­dégeinek estje is ritka zenei élményt ígér. A folklórt, a helyi néptáncokat a Zala Tánc- együttes július 8-i, és a Zalaegerszegi 'Kl- SZÖV Táncegyüttes augusztus 6-1 műsora kí­nálja. Legendák a hűségről címet viseli az a két egyfelvonásos színmű, amely a vidámság, a szórakoztatás jegyében került az egervári es­ték programjába. Kisfaludy Károly A hűség próbája című vígjátéka és a fiatal erdélyi író, Tömöry Péter: Vőlegényfogó című vidám, zenés komédiája szerepelt a műsoron — jú­nius 27-én, 20-én és lesz augusztus 3-án, 4-én. A jókedvű kornédiázásban neves művészek — Pap Éva, Pécsi Ildikó, Fülöp Zsigmond, Be­nedek Miklós, Tyll Attila — vesznek részt. A Vőlegényfogó székely ihletésű zenéjét Aldo- bolyi Nagy György szerezte. Ugyancsak a vi­dám müfc-jt képviseli a július 14-ép. és 15-én szinrekerülő, a Két mű között címet viselő Marivaux-darab. Az előadás érdekessége lesz, hogy a játékot Berek Katalin színművésznő vezeti, rendezi. „A játék központjában a szív legsebezhe­tőbb állapota, a szerelem áll — mondja Be­rek Kati. Az egervári estéken a Kaláka együttes és Kozák Andró.s előadásában egy igen szokat­lan, sajátos felfogású Hamlet-elöadást is lát­hatnak (július 17-én). S az izgalmas, töprengő gondolatokat meg. fogalmazó Nemeskürty István: Noé galamb­jai című monodrámáját Bánffy György ele­veníti meg (július 9-én). A színházi eseményekkel egyidőben a vár lovagtermében, a toronyszobában ipar- és népművészeti kiállításokat rendeznek. Az előadások napján különjáratú autóbu­szok szállítják az utasokat Zulaegerszegről és a Balatonról Egervárra. , K. M. né_ -rajzok pogány- és keresztény mítoszok keveredéséről ta­núskodnak. A bolgár történé­szek is e felé a meggyőződés felé hajlanak, csupán a dom­bormű főalakját vitatják, hogy vajon az melyik kán volt. Tervei, Iszperlh, Krum, vagy Omurtag? Mások véleménye szerint a madarai relief min­den uralkodók uralkodójának, Tangra istennek állított emlé­ket. A kutatóknak problémát okozott a madarai dombor- műhöz tartozó feliratok értel­mezése is. Ezek ugyanis az akkori idők egymás után kö­vetkező kánjainak a győzel­mes csatáiról szólnak. Ésszerű feltételezés, hogy ezeket a fel­iratokat különböző korokban megújították azoknak a győ­zelmeknek az emlékére, ame­lyeket Tangra isten nevében arattak az ellenség felett. Olyan felfogás is van, hogy ez a relief nem egyetlen sze­mélynek — istennek, vagy hősnek — az ábrázolása; ha­nem általában a győzőé. Ez a Tangra-ábrázolás híveinek az elképzelését támasztja alá. Egyes tudósok azért is két­kednek abban, hogy a mada­rai relief Tangra lenne, mert a lovosalak túlságosan reáli­san ábrázolt, földi embert mutat. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom