Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-05 / 155. szám
Csíki Tibor hó * a kohászati üzemekből Az SKÜ mintegy 4200 dolgozójából 1300-ra tehető — tehát a dolgozóink jelentős része — azoknak száma, akik vidékről járnak be munkahelyükre, A bejáró körülbelül 75 településről, környező faluból, telepről jár be nap, mint nap autóbusszal, vonattal munkahelyére, kisebb nagyobb távol' ságot megtéve munkába menet, illetve onnan hazamenet. Vállalatunk nem kis anyagi támogatást nyújt a dolgozók részére utazási költségeik térítésére. Évente körülbelül négymillió 400 ezer forint az az összeg, amelyet vállalatunk , e célra biztosít. A dolgozók térítése maximum 130 forint, minimum 15 forint, attól függően, hogy milyen távolságról járnak be. Több dolgozó részére 580—600 forint a havi bérlet teljes értéke például Hollókőről, Csitárról, Pétervásáráról, Ipolytarnócról, Sáécsényből stb. Annak ellenére, hogy vállalatunk ily jelentős összeggel járul hozzá a dolgozók utazási költségeihez, az elmúlt években több jogos panaszbejelentés érkezett a vállalati szak- szervezeti bizottsághoz, melyet részben ki kellett vizsgálni, részben illetékesektől megfelelő intézkedéseket kellett kérni annak érdekében, hogy dolgozóink kulturáltabb körülmények között közlekedhessenek. Gyakoriak voltak a késések, mind idejövet, mind hazamenet. Egyes buszok nem állt tak meg minden megállóban, hogy az ott várakozókat felvegyék stb. Koczka lm rétié a FIM romit ti nifi gyárából * * A bejáró dolgozók utazási körülményeiről Gyárunk fejlődése, az új technológia bevezetése, az R. III. gyáregység megépítése lényegesen megváltoztatta gyárunk létszámát. Jelenleg 700 fő dolgozik a három gyáregységben, amelyből 150 bejáró dolgozó. Részükre gyárunk bérautóbuszt biztosít bérletkülönbözet-téritéssel. A dolgozók élet- és munkakörülményeinek vizsgálata során, bármilyen fórumon esik is szó erről, nem lehet kitérni az elől, hogy a bejáró dolgozók utazási feltételeit ismerve, jó vagy rossz tapasztalatok ürügyén, meg ne álljunk egy pillanatra. Mi is úgy gondoltuk, nem árt egy kicsit közelebbről is megnézni a témát, éspedig néhány nagyüzemben tevékenykedő levelezőnk bevonásával. Már elöljáróban :s elmondhatjuk, hogy természetesen nem könnyű feladatra vállalkoztak azok, akik a dolgozók munkába s hazaszállítására vállalkoztak. De azoké sem kÖnynyebb, akiknek a munkaideje napi 8 éra helyett általában 10-12 óra az utazással, az útidövel megtoldva. Éppen ezért az oldalt - természetesen a teljesség igénye nélkül - e célnak szenteltük, abbaó a reményben, hogy ahol a lehetőségek erre módot adnak segítsenek enyhíteni a gondokon, s értelmezzék úgy, hogy bennünket a segítő szándék vezetett e nem kis gondot adó feladat még jobb megszervezésében, lebonyolításában. Ezek előrebocsátásával adjuk közre I e- v e I e z ő i n k jelentéseit. E tények mellett azonban probléma még, hogy bejáró dolgozóinkat a gazdasági munkán kívül nem tudjuk gyárunk közéleti, politikai és kulturális tevékenységébe be- kaocsolni. Erre igen nagy szükség van, hogy ők is megismerjék szocialista brioád- mozgalmunkat, amely üzemünknél szép eredményekkel büszkélkedhet. Az intézkedések elérték céljukat, mind Ilyen irányú panasz. kevesebb az Válaszol az illetékes Nagyon jó intézkedés volt a Volán részéről az, hogy a bérletek nemcsak a közvetlen munkásjáratokra érvényesek, hanem a polgári járatokra is. Ezzel lehetővé teszik a dolgozók részére, hogy ügyes-bajos dolgaikat elintézhessék és egy későbbi járattal utazhatlak haza. Akadnak még problémák, melyek főleg a munkafegyelem betartását befolyásolják. Ez azoknál a dolgozóknál jelentkezik, kiknek közlekedési eszközei nem közvetlenül a gyárkaputól, hanem a' távolsági i központi buszmegállóból és a vasútállomásról indulnak körülbelül ugyanabban az Időben, amikor a gyárkaputól. Ha el akarják érni a munkásjáratokat, bizony alaposan meg kel] nyújtani és gyorsítani lépteiket. Ezekből a dolgozókból tevődnek azok, akik a műszak befejezése előtt 5—10 perccel —, néha már korábban is — a gyárkapunál ólálkodnak, bújkálnak, csellengenek, várva az első adandó pillanatot, amikor a gyárkapun kirohanva végigszáguldhatnak a Malinovszkij úton, a szolgálatban levő portásokat és az esetleg szembejövőket szinte elsodorva. Ezt talán el lehetne kerülni egy-két inspekció* célbusz beállításával, amely a gyárkaputól a távolsági buszállomásig szállítaná biztonságosan a dolgozókat, bármilyen irányba utaznak Is tovább. Ezáltal kulturáltabbá, kényelmesebbé tennék ezen dolgozók utazását is, nem beszélve a morális hatásról, amely megoldódna! Egy kérés a MÁV-tól: Jó lenne, ha nem a legnagyobb forgalomban zárná le a Malinovszkij út kezdetén levő sorompót 10—15 percre, amikor a munkásjáratok tömkelegé álí sorban a lezárt sorompó előtt, amelyek az ötvözettől, az erőműtől és az SKÜ-ből szállítják haza & dolgozókat. Ez szinte mindennapos a délelőtti műszak befejezése után. Tizenöt éve szállít dolgozókat A Salgótarján Pécskö úti élményben, látnivalóban bő- tanuszoda építkezésére min- velkedik. Ez is kikapcsolódást den reggel jóval 7 óra előtt jelent, begördül egy új „kispanorá£1nézést kérünk • M A NÖGRAD május *5-1 számában megjent „Javult a közlekedés” c. cikkben foglaltakra az alábbi tájékoztatást adta lapunknak a Volán 2. sz. Vállalat személyforgalmi osztályvezetője: — Vállalatunk tevékenysége során a lakosság utazási igényeinek kielégítését kiemelten kezeli. Különösen nagy figyelmet fordítunk a salgótarjáni helyijárati cs elővárosi közlekedésre, A kiszolgálás színvonalát évről évre folyamatosan javítjuk. Ezt a célt szolgálta a május hónapban megérkezett H csuklós autóbusz salgótarjáni városi közlekedésbe történi! beállítása. Vállalatunk a csuklós autóbuszokat nem fejlesztésként, hanem selejtezésként kapta. Ebből adódóan szükségessé vált a selejtre még nem érett hclyljárati Skoda autóbuszok más. területre történő átcsoportosítása cs egyéb scicjtre érett autóbuszok forgalomból történő kivonása. Figyelembe véve a Skoda SM—11 típusú autóbusz műszaki paramétereit (automata váltóval van ellátva) az átcsoportosításra került autóbuszokat rövid távolságú elővárosi vonalakra helyeztük el. Az átcsoportosítás alkalmával törekedtünk arra, hogy jó műszaki állapotú kocsikat adjunk az elővárosi forgalomba. Ennek megfelelően részben főjavított, középjavított, részben rövid élettartamú kocsikat csoportosítottunk át. A bárnál vonalra került autóbuszok 1976-ban érkeztek vállalatunkhoz legrövidebb élettartamúak, selejtezésük 1984-ben várható. A helyijáratnál az átadás előtti időszakban a kijelölt autóbuszokkal különösebb probléma műszakilag nem merült fel. Sajnálatos, hogy az áthelyez zett autóbuszok forgalomba helyezés után műszakilag meghibásodtak. Ez előre nem volt látható, a meghibásodás a helyijáratnál is előfordult volna, amely a bárnai vonalhoz hasonlóan gondot jelentett volna a városi közlekedésben is. A műszaki meghibásodás következtében a bárnai vonalon a Járatok késtek, ezért kedves utasaink szives elnézését kérjük. Az autóbuszok megjavítására Intézkedtünk, amely hosszabb idSt vett Igénybe. A javítás Időtartama alatt tartalék autóbuszokkal végeztük a személyszállítást. Véleményünk szerint a Skodák átcsoportosítása a zsúfoltságot csökkentette, mert járatonként 26-tal nőtt a férőhely. ma” busz, ezzel érkeznek az AGROFIL dolgozói. Kanyó Boldizsárt, az elegáns busz vezetőjét kérdeztük meg, hogyan látja a bejáró dolgozók utazási körülményeit. — Mivel magam is bejáró vagyok, jó és biztonságos járművel csak jól lehet ellátni munkatársaim utazási igényeit. Ezt a vállalatunk biztosítja. Milyen egy munkanapja? — Reggel 5 órakor indu- ■ lünk Nógrádsipekről, s szedem fel útközben — szinte minden faluból — a vállalat dolgozóit és szállítom őket a * városban folyó különböző építkezésekre. Ezután visszamegyek Varsányba. s pár órai pihenő után már indulok újból a délutáni műszak dolgozóival. s viszem haza azokat, akik délelőtt dolgoztak. Este 11 órakor indulok a harmadik forduló ellátására, s csak késő éjjel teszem le a kocsit. Nuolc éve dolgozom a vállalatnál, de már 15 éve szállítok dolgpzókat. Meg Kell mondjam, az én /hibámból még soha nem késtek el. Igaz, a munkámat szillesen és szeretettel végzem. Az ötszázezer kilométeres balesetmentes közlekedésért járó elismerésre most vagyok felterjesztve. Hogyan alakul a nehéz munkanapok után a szabad szombatok és vasárnapok programja? — Ezeken a napokon is úton vanyunk így nyáridöben, a dolgozók hét végi kirándulását bonyolítjuk, amely nem kevés Osváth Sándor az IMI berceli gyáregységéből Ha közlekedésről esik szó a közúti utasszállító járműveket igénybe vevők között, leginkább két kérdés kerüi előtérbe: az első, )iogy mennyibe kerül, a másik, hogy milyenek a körülmények, vagyis: hogyan utazhat az ember. Van ugyan több problematikája is a közlekedésnek, őt, vagyis az utast közvetlenül jórészt csak az érinti és érdekli: menynyit és miért fizet, illetve mit kap pénzéért. A kérdés első részét rövidre zárva így rögzíthetjük: a vonat-, .vagy buszjegyért a dolgozók által befizetett összegrésszel határozottan és egyértelműen elégedettek az érintettek. A sok megkérdezett bejáró utazó közül pl. Zsuzsa Istvánná béri lakos a 20 kilométeres bérletért — Bércéiig — 55 forintot fizet. Gyürki Sándor Galga- gyiirk és Galsaguta MÁV-vo- nalon a 149,80 forintos jegy árához mindössze 13.60 forintot tesz. Havaszné, Mohora és Bércéi közti távolságra 48 forinttal járul a bérletjegy többszörös árához. Senki nem volt — ezen említetteken kívül sem —, aki ne találta volna ezt az arányt nagyon méltányosnak. S ha csak összesen ennyibe kerülne a viteldíj, illetve a bérlet, az érte kapott szolgáltatás milyenségét, színvonalát sem kellene tovább firtatni. Ha viszont hozzáteszem azt az összegrészt is, amelyet a munkaadó vállalat, intézmény stb. kiegészítésként fizet, így már változik a kép. Vagyis ezért már jogos a MÁV, a MÁVAUT, a Volán stb. szemügyre vétele, vagyis annak vizsgálata: eleget tesz-e az elvárásoknak és milyen mértékben. Az Ikladi Ipari Műszergyár minden dolgozója, tehát a berceli gyáregységének utazó dolgozói után is, átlagban 12 forintot fizet a személy- szállítást végző vállalatoknak, a dolgozó csupán egyforintos térítéséhez. Végösszegében ez évente több milliós fizetség a közlekedési szolgáltatásért. Így ez már nem csekélység. Nézzük milyen az ' ellenérték? Nagyon vegyes. Gyakori témája a panaszoknak, hogy pl. télen nem megfelelő a vonatok és buszok fűtése, hogy a belső utastér szemetes, az ablakok, az ülések piszkosak, sok a késés. Az- autóbuszok esetében a menetrend, menetidő áthágása: pl. a rögzített időpontoknál korábban indul egv-egy megállóból. Előfordul, hogy az útközben lerobbant jármű helyett küldött mentesítőre órákat kell várni, vagy meg sem érkezik és gyalogolnia kell a már munka közben agyonfáradt embereknek. Gyakoriak az üzem közben elromlott buszoroblé- mák. mert sok az1 elavult, füstölgő, döcögő jármű.' Aztán van másféle gond is: például a Bércéi és Balassagyarmat között közlekedő egyik járat, amely este 8 óra után indul, jó volna, ha nem a községből, hanem a gyáregységtől kezdené útját, hogy ne kelljen emiatt közel 2 kilométert dolgozótársainknak el- gyalogolniok a busz indító állomásáig. Hasonló probléma jelentkezett a közelmúltban Nógrád- kövesden lakó dolgozóinknál, s a salgótarjáni 2. sz. Volán vezetői nagyon rugalmasan oldották meg közös gondjainkat, amiért azóta is hálás 15 ember az emberséges Intézkedésért. Jó volna, ha másutt is ilyen eredményesen ' tudnánk megértő segítő társakra találni. Eljutni oda, hogy a közlekedési szolgáltatások felelős tényezői gyorsabban reagáljanak a dolgozók, az utasok jogos panaszaira, hogy ne nehezítsük életüket, jobban képviseljék érdekeiket. Bár igaz, hogy a maguk helyén a közlekedésiek is dolgozók. mégis a termelés, s a termelésben részt vevők kiszolgálása, köritlményeinek rendezése. munkája feltételeinek jobb megteremtése, s ígv az emberhez méltó kulturált közlekedés biztosítása az első számú feladat. Hiszen a termelésben közvetlenül részt vevők is megteszik a magukét, a kapott figyelmességért hálával és a valamennyiünk által használt jó minőségű termékekkel törlesztenek. Ehhez kérnek esetenként több megértést, segítséget. Jánosok Istvánná a ZIM-bol vállalatunkhoz — a ZIM Balgótarjáni gyárába — naponta mintegy 1400 fő utazik vidékről dolgozni, több kilométeres körzetből, vonattal, autóbusszal egyaránt. Erre évente mintegy 4 millió forintot költ a gyár borítékon kívüli juttatásként. Dolgozóink utaztatása nagyon sok gonddal jár, amelyet csupán a Volán dolgozói oldhatnak meg. Autóbuszaik minden Vonalon, de különösen a Karancs völgyében túlzsúfoltak, s nagyon sok járat késik. Télen nagyon gyakori eset, hogy dolgozóink munkahelyükről 1—2 órát is késnek, és ha ezt levonják a munkaidőből, nekik kell elmenni a Volánhoz igazolásért. Gyakori a késés más évszakokban is, sőt van olyan járat, ami ki is marad éa dolgozóink 1—2 órai késéssel érnek haza napi munkájuk után. Nagyon sok dolgozónk panaszolja, hogy ha reklamálnak, a gépkocsi- vezetők durvák, gorombák, pedig ennek megszüntetése fontos lenne a kulturált közlekedés megteremtése érdekében. Bejáró dolgozóink életében még mindig nagy gónd az orvosi ellátás. Amelyik körzetben még nincs megoldva az üzemi táppénzesállományba vétel, ott bizony sokszor napokat várnak arra, hogy orvoshoz tudjanak menni, mivel nincs mindennap rendelés. Szinte teljesen megoldatlan még mindig vidéken a bölcsődei és óvodai ellátás. Vannak körzetek, ahol egyáltalán nem működik bölcsőde, az óvodák pedig csak reggel 8 órakor nyitnak, és a dolgozó anyák, ahol nincs nagymama, nem tudnak reggel 6 órára munkába jönni. Sajnos, nagyon sok a panasz a helyijáratú autóbuszokra is. A Kemerovo-lakó- telepről a kora reggeli buszok nagyon sok esetben kimaradnak, de más lakótelepről is hasonló a bejáró dolgozók véleménye. Ilyenkor a járatban levő buszok teljesen tömve vannak. Szomorú példa, de'nagyon gyakori az u látvány, hogy idős néni, terhes asszony, vagy kisgyermekes anya áll a buszon, nincs, aki átadja nekik az ülőhelyet. Ezért azt hiszem, mi, szülők vagyunk, vagy lehetünk felelősek! A városközpont szomszédságában néhány hevenyészett ház még a régi, háború előtti állapotokat idézi. Néhány esztendő múlva itt, az úgynevezett nyugati városrészben sokemeletes, korszerű lakások, kereskedelmi létesítmények szolgálják kényelmünket.- kj - ! | NÚGRAD — 1979. július 5., csütörtök 5 f 1
