Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-01 / 152. szám
4 Nemzetközi szövetkezeti nap Hagyományainknak megfelelően idén július elsején emlékezünk meg az 57. nemzetközi szövetkezeti napról. A világ 66 országában 336 milliós tagságot képviselő szövetkezetek köizött jelen van hazánk több mint 4500 szövetkezetének 4.2 milliós tagsága. Szövetkezeti mozgalmunk továbbfejlődésének alapját a párt XI. kongresszusa határozta meg a fejlett szocialista társadalom megteremtése érdekében. A kongresszus megerősítette és továbbfejlesztette a lenini szövetkezeti elveket. A magyar szövetkezetek népgazdasági jelentősége évről évre növekszik. A társadalom igényét elégítik ki a mezőgazdaságban, az élelmiszer- ioarban. a kereskedelemben, a szolgáltatásban. a lakásépítésben, a -karbantartásban. A szövetkezetek a mezőgazdasági termékek 72. a kiskereskedelmi forgalom 33, az ipari termelés 7 százalékát állítják elő. Megyénk 38 mezőgazdasági, 9 általános fogyasztási, 14 ipari, 11 takarék-, 17 lakásfenntartó, 9 lakásépítő és 17 garázsszövetkezete több mint százezer szövetkezeti tagot tömörít. Tehát Nóg- rád lakosságának csaknem fele közvetlen kapcsolatban áll a szövetkezeti mozgalommal. A megvében a szövetkezetek ipari és mezőgazdasági termelésének értéke meghaladja az évi hárommilliárd forintot, a kereskedelmi forgalom pedig a kétmilliárd forintot. A szövetkezetek fontos társadalompolitikai feladatokat is betöltenek. A szövetkezeti demokrácia továbbfejlesztésével előmozdítói a szocialista demokrácia fejlesztésének. Szövetkezeteink dolgozód aktívan részt vesznek a szocialista brigádmozgalomban. Sportolóink, öntevékeny művészeti együtteseink tevékenyen hozzájárulnak megyénk sportolási, kulturális életének elevenebbé tételéhez. Amikor megemlékezünk a nemzetközi szövetkezeti napról, figyelmünket az ötödik ötéves terv célkitűzéseire, a népgazdasági és megyei feladatok sikeres teljesítésére kell irányítanunk. Fokozni kell a szövetkezeti mozgalomban rejlő erőforrások feltárását, a hatékonyabb és takarékosabb gazdálkodást. Nagyobb figyelmet kívánatos fordítani az intenzív fejlesztésre, az eredményességre, az üzem- és munkaszervezésre, a jobb minőségű termékek előállítására. Feladataink fegyelmezett teljesítése feltételezi a vezetők, a választott testületek munkája színvonalának emelését. Közös céljaink elérése érdekében még korántsem kiaknázottak azok a lehetőségek, amelyek a három szövetkezeti ágazat együttműködésében, főleg gazdaságpolitikai területen fennállnak. Erre hívta fel a figyelmünket a közelmúltban az Országos Szövetkezeti Tanács is. Az önkormányzati munkának még jobban kell segíteni gazdaságpolitikai feladataink teljesítését. amely alapja tagságunk munka- és életkörülményei javításának. Erősíteni kell a szövetkezetek szocialista vonásait, a tagság szocialista életformájának és gondolkodás- módjának fejlődését. Az 57. nemzetközi szövetkezeti napon köszöntjük megyénk szövetkezeti tagjainak, dolgozóinak az elmúlt évben végzett eredményes munkáját, egyúttal kötelességünknek tartjuk a fokozott követelmények teljesítését, mellyel hatékonyan hozzájárulunk a fejlett szocialista társadalom építéséhez. Szalai Gáspár KTSZÖV-elnök Karancssági szülésznő A falunak adta a házát Nem mindennapi hírről kapott értesítést a minap szerkesztőségünk. Tárgyszerű rövidséggel fogalmazva: a ka- rancssági nyugdíjas szülésznő örökösének a községet jelölte. Házát a falu népére hagyta. A hír hallatán az ember arra gondol — a szülésznő egyedül él, nincs családja, a házát nem akarja értékesíteni, ezért hagyja a falura. Ez bizony kézenfekvő lenne, özvegy Kiss Andrásné esete azonban éppen a leglényegesebb pontban tér el a megszokottól. Van családja, fia él családostól Salgótarjánban, egy időben együtt is laktak, de a családi élet úgy alakult, hogy egyes- egyedül ezt a megoldást tartja a szülésznő helyesnek. Mit szól ehhez a helyi tanás? — őszinte tisztelettel vettük Kiss néni akaratát. Ugyanakkor, kötelességünknek eleget téve, figyelmeztettük arra, hogy milyen forjnaságok szükségesek egy ilyen hagyományozás megtámadhatatlansá- gához, de ami talán ennél is fontosabb, a nyugodt rendezéshez. Néhány dolgot még el kell intézni, a közjegyző előtt kell szentesíteni a döntést, ami rövidesen megtörténik. — Ezt Báli András tanácselnök hozza tudomásunkra. — Nem akarja eladni a házát, ha már egyszer úgy alakult, hogy a fiára hagyni sem akarja? — Volt szó erről is. Miután azonban nincs hova mennie, csak lakottan tudná, nem túl nagy összegért értékesíteni. Mihez kezdene a pénzzel? Rendes kis nyugdíjat kap. A falu meg amúgy is vigyáz rá! Sokan vagyunk hálásak neki aktív életéért. Azért, hogy sokunknak, egész falunyi népnek születésénél bábáskodott. Ki felejtheti el ezt közülünk? Gyerekeink születése, az idősebbeknél saját születésük ösz- szekapcsolódik Kiss nénivel. Soha nem hagynánk bajba ke-' rülni. Ha megnyugtatóan elrendezzük a dolgokat, a ház egyik részét birtokba vesszük, rendbe hozzuk, s akkor jut valami a lakott részre is. Ügy gondoljuk: valamilyen községet szolgáló helyiséget alakítunk ott ki. így azután rossz irányba keresgél az, aki Kiss néni döntésében a különlegeset, az „exkluzívat” keresi. Sokkal inkább helyes irány a közösség kétoldalú szeretetét, az összetartozás gondolatát-érzését kutatni ebben a kétségtelenül szokatlan esetben. — Kiss nénit mindenki szereti ebben a községben. Ezért döntött úgy, hogy a karancs- ságiakra hagyja a házat? — Nézze lelkem, én nem itt születtem, hanem éppen hetvenkilenc esztendeje a szomszédos Ságújfaluban. Tanító voit az apám. Ezen a helyen a nagyapámnak volt telke, arra építettünk 1939-ben. Tizennyolc éves voltam, amikor férjhez mentem. Tíz év múlva elváltam, egyedül neveltem a fiamat Amikor ide építettem a házat a két testvéremet kellően kifizettem. Az egyik tizennyolcban halt meg spanyolnáthában, egy napon az ötéves kislányával. Harminchatban megüresedett a szülésznői állás. Akkor pályáztam meg én ezt a helyet. Elfogadták, iskolára küldtek, de a költségeket nekem kellett fizetnem. Ezért aztán bankkölcsönt vettem fel, kitaníttattam magam és úgy jöttem ide szülésznőnek. Ez a község, és a környezők is hozzánk tartoztak. Negyvenkettőben újra férjhez mentem, a másik testvérem is meghalt, aztán magam is megözvegyültem. Nem maradt más, csak a fiam. Mi volt az előképzettségem szülésznőként? A kenyér- Tcereset kötelessége. Negyedszázadig itt dolgozott. Járta a házakat, ahol kisbabát vártak, fogadta a fiatalasszonyokat a tanácsadáson, mert régebben is volt ilyen, nem csak manapság, felkelt éjjel és elment oda ahová hívták, ahol az utolsó pillanatok nem telhettek el a szülés előtt őnélküle. Amíg dolgozott, napi egy pengő volt a fizettsége, az harminc egy hónapban. Miskolcon tanulta egy évig a szülésznői hivatást az Erzsébet kórházban, azért neki kellett fizetnie ezer pengőt. Amíg meg nem szűntek a szülésznői körzetek, s vele egyben ez a tevékenység, hozzám tartozott Karancsság, Ságújfalu, Piliny, Endrefalva, Szalmatercs. Jó nagy körzet. Báli András családi körében családtagként tisztelik, Kiss János (ugyancsak egykori tanácsi vezető) gyerekinéi is ő bábáskodott, Báli János községi párttitkár születését ő segítette. De hát, nincs is talán olyan ház ezekben a községekben, ahol Kiss nénit nem ismernék, nem szeretnék, tisztelnék. Csak a jót, a legjobbat, és a legszebbet, azéletet kötik össze a nevével. Nincs abban semmi csoda, ha itt úgy érzi magát, mintha mindenki a családtagja lenne. Mintha minden házban rokonai élnének. Nem akar elmenni máshova, nem akar eladni semmit. A többiekre gondolt, értük élt egész életében. — Élnek rokonok Győrben, az Ady-városban, a Munkásőr utcában. Néha elmentem hozzájuk néhány napra, hétre. Nagyon jó volt ott is, de élni nem tudnék azok között a házak között. Tizenhét éve vagyok nyugdíjban, mégis úgy érzem, itt most is megbecsülnek. Ha elmegyek valahová, szólok a szomszédoknak, ne keressenek, ha napokig nem látnak. Mert keresik, figyelik, vigyáznak rá. Huszonöt év áldozatos munkáját törlesztge- tik apródonként. (T. Pataki) E zúttal Beethoven világhírű zongoraszonátájától kölcsönözzük a címet. Szó szerint azt jelenti: a kedv szülötte. Az alábbiakban ugyanis a kedvnek, mint alkotásserkentőnek, főszerep jut. Ha fel lehetne találni a nyújtható tanórát, melynek 45 percébe legalább 50, vagy ennél több fér, annak bizonyára nagyon tudnának örülni a pedagógusok. Az egyre mélyülő tananyag átadása, a szemléltetés maga kitöltené a rendelkezésre álló perceket, s hol marad még akkor az elsajátított ismeretek ellenőrzése, a számonkérés. Salgótarjánban a 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben született egy olyan készülék, mely alaposan Kitágíthatja az órát. A neve: „diákellenőrző”. Egy táska- írógépnyi doboz, mely megfelelő — az osztályteremben felszerelt — hálózathoz, illetve dia-, vagy írásvetítőhöz csatlakoztatva egyszerre 15 tanulónak ad fel egymásutánban 15 kérdést, mindegyikre gondolkodási időt hagy, majd ellenőrzi, összeszámolja és rögzíti a megoldásokat, egyenként és rögtön összesítve is. A tanár dolga mindössze az, hogy előre elkészítse a kérdéseket 4 válasszal diaképre, vagy írásvetítő fóliára rögzítve, majd 15 gombnyomással NÓGRAD -1979. július 1, vasárnap Eß\f juta Iont kirándulás és hosszúságai T?rdonicei lakodalom Tvrdonice Morvaország legdélibb csücskében fekszik. A gondosan karbantartott házak mellől nem hiányzik a virágoskert. A napsütötte domboldalakon szőlők húzódnak, a gyümölcsösökben mandula-, sárga- és őszibarackfák sorakoznak. Vidámak, vendégszeretők az itt élő emberek, szeretik a természetet és a mulatságokat. Különösen hangulatosak lakodalmaik, amelyek számos népszokást, hagyományt is felelevenítenek. A lagzi eseményei szigorúan megszabott rendben követik egymást. Mikor már a legények magukba szívtak egy kis „erőt” a násznagy vezetésével színes menetben elmennek a vőfélyért. Innen a nyo- szolyólány hátóhoz indulnak — őt a menyasszony választotta ki legkedvesebb barátnői közül. A fél falu az ablakokban, az ajtóban, kiskapukban, s a járdán áll, míg a vőlegény házát is felkeresik. A fiataloknak bizony, nincs könnyű dolguk. Az esküvő napján' — még meg sem köszönték a szülőknek, hogy felnevelték őket — mindenféle humoros, buktató és rigmus vár rájuk. A szülői házból kilépő vőlegényt például egy perlekedő leányzó fogadja, pólyásbabával a karján. Csak úgy húzza a vőlegény kezét, hogy az övé a gyerek, hozzá tartozik. Olyan jól játssza az elhagyott kedvest, hogy a legény nem győz pironkodni. Hát még mikor a menyasszony háza elé érnek. A ház csukva, mindenütt csend, a függönyök lehúzva, s a kapura hatalmas tábla van akasztva. „A nagy hőség miatt az esküvő elmarad”. A vőlegénynek jó ideig csengetni, dörömbölni kell, míg végre mégis megnyüik a kapu. Ezután a menet szinte végigtáncolja, kurjongatja az utat egészen a tanácsházig, ahol a jegyeseket ünnepélyesen összeadják. A közeli parkból díszlövések hallatszanak az ifjú pár tiszteletére. Ekkorra már az egész falu népe összefutott: a vőlegényes és menyasszonyos házban is lakoma várja a rokonokat, barátokat. A fiatal párnak egy tányérból kell ennie, de ez egy csöppet sem zavarja őket. Sőt, boldogan mosolyognak. Fiatalok és előttük áll az egész élet. KÉTNAPOS jutalomkiránduláson vettem részt a közelmúltban az ELZETT Művek Zár- és Lakatgyára szécsé- nyi gyáregysége kiváló gazdasági és társadalmi munkát végző fiatal dolgozóival. Az indulás előtt vadregényes völgyek, csúcsokon őrködő várak, múzeumok, égbetörő szirtek, vízesések, tengerszemek felkeresésére vállalkoztunk és gondoltuk is, hogy így lesz. És mi az eredmény? Abban bízom, hogy nem leszek emlékeket rontó és a látottakat is: feledésre késztető, ha vegyes érzelmeimet, tapasztalataimat leírom azok érdekében, akik hasonló kiránduláson vesznek részt és, akik ez alkalommal is joggal várták, hogy az elismerés mértéke a végzett gazdasági és társadalmi munkájuk meny- nyiségével és minőségével arányos legyen. De talán az utat szervező Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda illetékeseinek sem árt a „visszainformá- lás”. Már az indulásnál egy fél órát kellett várni az idegen- vezetőnkre. Az utazást megelőző napokban nem ismertük az útiprogramot, nem tudtuk a határátkelés személyekre szóló szabályait. Az utazás során az útvonal látnivalóiról alig kaptunk tájékoztatást, a program nem volt előre tervezett, az étkezésen és a szálláson kívül. Idegenvezetőnk a különböző tájegységeken való áthaladás során kevés tájékoztatást adott, a látnivalókat pedig a rohanás és az oktalan időtöltések miatt nem tekintettük meg. De gyerünk sorjában, Balassagyarmat—Zólyom volt az első útszakasz, amely jó hangulatban telt el. A zólyomi látnivalók közül a váron kívül, melyet a főtérről néztünk, semmit sem mutattak meg. Gondolva a következő úticélra, abban bíztunk, hogy a besztercebányai „ízelítő” jobb lesz; de a város főterén és egy katonai csapatszállító repülőgépen kívül nem ismertünk meg mást. A Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma „nem fogadott”. — Ide csak bejelentett csoportok jöhetnek — utalt a sikertelen programra az idegenvezető. További utunk lenyűgöző völgyeken, magasba törő sziklák, élénkzöld fenyőerdő között vezetett az Alacsony-Tátrán át. Itt a természet bőségzavarával küszködtünk, kapodtuk is a fejünket a szebbnél szebb látnivalók hatására. Sajnos, mindezt csak a busz ablakain keresztül érzékelhettük. Egy kis ásványvizes felüdítő pihenés után a Szepessé- gen át vezetett az út. Mesz- sziről is lenyűgöző volt, de közelebbről még csodálatosabbak voltak a hófoltoktól fehérlő Magas-Tátra csúcsai. Ä Csorba-tó környékén láthattuk a Tátra színjátékát. Az elénk táruló panoráma mindannyiunk számára felejthetetlen marad, de az itteni időtöltésünk is céltalan barangolás volt. A gyógyüdülőket és sportlétesítményeket is láthattuk az Ö-Tátrafüredre vezető út mentén, ahonnan sik- lóvasúton közelítettük meg a tar-pataki vízeséseket. Sajnos, idő hiányában csak a magasról lezúduló víztömeg visz- hangzó zúgását hallhattuk! Utazásunk első napja igazi élménnyel zárult: jó volt a szállás, kiszolgálás, részt vettünk egy diszkón, ahol kedvünkre táncoltunk, daloltunk, egyszóval éltünk a lehetőséggel. Másnap reggel a társaság frissen ébredt, a vendéglátóink készséggel teljesítették kéréseinket. Késmárkot, a Poprád-völ- gyébe épült tízezer lakosú kisvárost, csak „vásárlási” szándékkal kerestük fel. Rövid időre terveztük a délelőtti programot, az idő is alkalmas volt arra, hogy innen felkeressük a Magas-Tátrát. Itt a csoportvezető és az idegenvezető teljes egészébe bebizonyította szervezőképtelenségét. — Ebédet a szálláshelyen rendelték, így idő sincs arra. hogy Tátra- lomnicra eljussunk, egyébként is előre kell bejelenteni! érkezésünket, a lanovkánál pedig sorba kell állni —, volt az idegenvezető érdeklődésemre adott válasza. Ebéd után talán majd Poprádon, esetleg Rozsnyón jobb lesz az útiélmény. Átutaztunk Európa egyik legszebb tájegységén, elhaladtunk olyan természeti és történelmi nevezetességek mellett mint Dobsina és Betlér.' Nem kerestük fel az idegen- vezető által megígért Krasz- nahorkát, de néhány órás száguldás után megálltunk Füleken. a délutáni „mérleg” gyengébb volt még a délelőttinél is, nem véletlen, hogy velem együtt nagyon sokan * csalódtak a kétnapos programban. összegezve: többet vártunk valamennyien a kétnapos kirándulástól, nem a csoport összetételén múlott, hogy csak egy félnapos élményben volt részünk. Még szerencse, hogy a munkavégzésünkön azóta nem érződik a kirándulás hatása.., Racz András 1 A holnap iskolájából ? Apassionata beprogramozza a 15 helyes választ, ezután elindítsa a programot és figyelemmel kísérje a diákok ismeretszintjét számszerűen kijelző számlálót. A többit az elektronika végzi. A készülék „atyja” Kiss András üzemmérnök, aki az iskolában a távközlési hálózatszerelőket oktatja. — Kedvem támadt valami hasznosat összehozni, ami a szakmámba vág. A tervemmel az iskola vezetéséhez fordultam, ahonnan maximális támogatást kaptam. Megrendeltük a szükséges anyagokat, én meg elkezdtem törni a fejemet. Hat hónap munkájával — általában éjszaka tudtam dolgozni —készült el ez a gép. Mintegy tízezer forintnyi anyag van benne, értéke ennek körülbelül háromszorosa, ha nagy- üzemileg gyártanák, kétszerese. — Egy közmondás szerint a puding próbája az, hogy megeszik. Hogyan vált be a készülék az oktatásiban? — Véleményem szerint jól. Az óra végén az előre elkészített program segítségével öt perc alatt ellenőrizhetem milyen mélységig sikerült elsajátítaniuk a diákoknak az anyagot, s a következő órán ugyanezzel a programmal ugyanennyi idő alatt a magyarázat előtt meggyőződhetem arról, mennyivel tudnak többet, készültek-e, mi az amit ismételni kell. A fennmaradó időt magyarázatra, élőszóban történő feleltetésre lehet fordítani. A tanulók is kezdettől fogva szeretik a módszert. — Kezdettől fogva bíztunk abban, hogy a gép jól sikerült — mondja Horváth László, az iskola igazgatója. — Egy korábbi, más jellegű készülékkel András már bizonyított Reméljük, hogy sikerül újabb példányokat előállítani, szeretnénk iskolánkban mindenütt alkalmazni, ahol erre mód nyílik. A lehetőségek igen széles körűek, az ellenőrzöttek száma bővíthető, maga a készülék hordozható, így csak a hálózatot kell minden tanteremben kialakítani. A módszer szinte minden tantárgynál alkalmaz-; ható nyelvoktatástól a matematikáig. Tudomásom szerint országosan is újdonságnak számít, büszkék vagyunk, hogy nálunk született meg. Természetesen a rendszeresítése a minősítéstől függ. Sokféle oktatógép létezik,' Salgótarjánban is működött néhány, de ilyen korszerű — programozható és kizárólag elektronikus elemekkel szerelt — csak több százezer forintos ráfordítással szerezhető be. Éppen ezért nagy kár lenne, ha — hasonló korábbi próbálkozások követőjeként — sarokban porosodva foglalná valahol a helyet, ahelyett, hogy lehetőleg minél szélesebb körben segítse a pedagógusok munkáját. A készítő — rábeszélésre —* megpróbálta közreadni készülékét a megyei pedagógiai pályázat keretében. A bizottság szakmai szempontból kitűnőnek minősítette, azonban — mivel alkalmazásához szükség van, az i egyenlőre egyedileg létező gépre — a pályázaton kívül minősítette, újításra javasolta.' Ezzel együtt további kiegészítéseket kért, melyekkel országos szintű fórum elé kívánja küldeni, hogy ott bírálják el, rendszeresíthető e? Bízunk benne, hogy pozitív lesz a válasz! = *= J v 1