Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-01 / 152. szám
Érkezik a tej Az éjszaka féayl Az ügyeletes trió Az első fürdő A Skoda „doktorai" A hajnali vásárcsarnok Ú] NAP RE Salgótarján „közepén” a toronyóra mutatói egymásra érnek. A rádió az éjféli híreket mondja, mi történt itthon meg a nagyvilágban. Elcsendesültek az utcák, imitt-amott zúg el egy személygépkocsi. Nemrég ért véget a televízió műsora, a házak ablakai még sok helyütt világítanak. Csendes, nyugodt idő, a hét közepén. Mi pedig az éjszaka krónikásaivá szegődtünk, hogy beszámoljunk róla, hogyan múlnak az órák, mi történik Salgótarjánban éjféltől reggel hat óráig. Amikor egy új nap kezdődik... * Oda autón, vissza szórajukon * Somoskőújfalu felé indulunk. A járdán késői hazatérők, bizonyára a szórakozóhelyekről tartanak a városközpontba. A Tarján vendéglőben még vidám a hangulat, most szede- lőzködik az a lengyel turista- csoport, melynek tagjai jól sikerült „görbe estét” rendez^ tek, jó vacsora kíséretében'. Tóth Tihamér pincér szedegeti az abroszokat, úgy mondja. — A lengyel vodka és magyar sör mellett táncolták a polkát meg a csárdást. Jól érezték magukat, gondolom, amikor otthon az élményeiket mesélik, a Tarján neve is bekerül a „beszámolóba”. Egyébként ma tizenötezer forintot forgalmaztunk. Legkapósabb a sör volt, vagy ezer üveg fogyott. A határállomáson minden csendes, csak a lámpák világítanak élesen. Rögvest felnyílik a sórompó. Beköszönünk, aztán kérdezzük. — Mi újság Salgótarján kapujában? Zsidai István határőr és Szabó Györgyi vámos tartja a „frontot”. — Éppen most ment el egy pótkocsis teherautó, postagalambokat vitt Lengyelországba. Ott elengedik őket, aztán a saját szárnyukon repülnek hazafelé. Érdekes volt az az ausztrál rendszámot viselő gépkocsi is, amely Budapestre tartott. Jó hosszú utat tesz meg, amíg Melboume-be elérnek. Egy óra felé jár az idő. Az utolsó „korhelyek” is hazatértek, lévén a Salgóban szünnap. Találkozunk a kék-fehér rendőr szolgálati kocsival. Mákos József őrmester és Simon József őrmester este tíz órakor vette át a szolgálatot. Velük van Vadadi István rendőr’ zászlós. — Történt valami eddig? — Említésre méltó semmi. Inkább a szabálytalankodó gépkocsivezetők tartóztattak fel bennünket. — Viszontlátásra; Az éjszaka folyamán még bizonyára többször találkozunk. * Zsuzsiba megszületett * A kórház felvételi kapuján kopogtatunk. Negyed kettő van. Torják Miklósné telefonos nyit ajtót. Halácsy Gyuláné, a központi felvételes ügyeletes nővér sürget bennünket. — Gyorsan, gyorsan a szülészetre. Éppen most szóltak, hogy baba van érkezőben. Irány a lift, fel az ötödikre. A szülőszobában dr. Hlinka Tamás ügyeletes orvos Kazár Tiborné szülésznő segédletével segíti világra a csecsemőt. Egy óra huszonöt perckor felkiáltanak. — Megvan! Kislány! — A neve mi lesz? — Zsuzsika. Salgótarján lakóinak száma ismét gyarapodott eggyel. Búcsúzóul megkérdezzük dr. Ceskel Róbert kórházi központi ügyeletes orvost. — Adódott nehéz eset? — Nem. A mentők alig fordultak. A belgyógyászatra küldtük a betegeket. Érkezett még egy kismama. * Friss hifii, henjér KiKét óra felé járunk. Az ablakokból eltűntek a fények, csak az utcai lámpák világítanak. A kenyérgyárban éjszakai „nagyüzem”. Este tíz órától sütik a kifliket, negyvennégyezer a rendelés. Hradszky István művezető kalauzol bennünket. Tele a dagasztó üstök, ügyes kezek formázzák a kiflit, kenyeret. Tizennyolcán töltik az éjszakát munkával a kenyérgyárban. A kemencékből a szalag lassan hozza kifelé a kellemes illatú, friss, forró kenyereket, kifliket. Nem tudjuk megállni, megkóstoljuk... — A Volán Vállalatnál sem pihennek. A műhelyekből ko- pácsolás hallatszik. Javítják a tehergépkocsikat, Simó József csoportvezető „parancsnokol”. A raktárból Gordos István adogatja a szükséges szerszámokat, alkatrészeket. A másik műhelyben az autóbuszokat reparálják. Indulunk megint a város- központ felé. összefutunk a járőrkocsival, megállunk. — Azt hiszem, akadt valami, éppen most hallottuk, hogy a Tarján vendéglővel szemben valaki fekszik. Gyorsan oda. Valóban, a farmernadrágos fiatalember mozdulatlan, akár egy darab fa. Mellette két sörösüveg. A rendőrök szólongatják, aztán’ a kocsihoz támogatják. A következő állomás a kijózanító. Dr. Fehér Tibor ügyeletes orvos és Merényi Antalné nővér csöppet sem lepődik meg. — Ma a második páciensünk. Levetkőztetik, lajstromba veszik az értéktárgyait, aztán irány az ágy. Ellenkezik, nyű* gösködik, hogy ő nem részeg, alig érteni mit mond. Injekciót kap, reggelre majd ki- alussza a mámort. Elmúlt három óra, az ég alja világosodik. A Centrum Áruháznál sepregető öregember. Hidasi János bácsi körbetakarítja az áruházat. — Csöppet sem unalmas,' mindig történik valami. Láttam már verekedést, üldögélő szerelmeseket, vonathoz sie- tőket. A hajnal meg különösen szép. Hallja, hogy énekelnek a madarak? Az ÉMÁSZ üzemirányító központjában Monos Árpád az ügyeletes. — Volt-e valahol áramzavar az éjszaka? — Nem. Nálunk akkor vari baj, ha zivataros, villámlásos az idő. Megindulnak az első szállítókocsik. Viszik a tejet, a kenyeret, péksüteményt. A rádió bemondója jó reggelt kíván, hallgatjuk az időjárásjelentést. A vásárcsarnoknál nagy a forgalom, az árusok I hordják befelé a paprikát, paradicsomot, uborkát. Papp Sán- dorné piacfelügyelő reggel ötkor érkezik. — Ügy látom, ma sok szép friss áruban válogathatnak a háziasszonyok. Megjött a hűsszállító kocsi.’ Bacsa Tibor, a Karancshús vásárcsarnoki boltjának a vezetője veszi át a húst, hentesárut. _Az utcán megszaporodnak a járókelők. A reggeli műszakba igyekeznek a gyárak felé. Lassan nyitnak az üzletek. Űj nap kezdődött... Szöveg: Csatai Erzsébet Képek: Bábel László Ügyes kezek formázzák a kiflit Vita a kijózanítóban
