Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-31 / 177. szám

Fejlődésre ítélve? TULAJDONKÉPPEN jó do­log. pozitív jelenség, hogy ná­lunk minden vállalat fejlőd­ni akar. Ezt kívánja, elvárja tőlük az elmúlt évtizedek so­rán kialakult közfelfogás. A fejlődés szándéka összhang­ban van a vállalati gazdálko­dás alaptörvényével is, misze­rint mindén gazdálkodóegy­ség kötelessége jó gazda mód­jára gondosan megőrizni, s lehetőleg gyarapítani a válla­lat vagyonát, eszközállomá­nyát. Márpedig a vállalati va­gyont csak egyféleképpen le­het gyarapítani: a szüntelen fejlődéssel, amely az előző évinél több nyereséget, beru­házási-fejlesztési alapot, lehe­tőséget teremt. Másmilyen körülmények, tények is a fejlődés mellett érvelnek. A közgazdasági sza­bályozók teremtette érdekelt­ségi rendszer, valamint az oly sokszor bírált és kárhoz­tatott bázisszemlélet — a közfelfogástól függetlenül — ugyancsak a fejlődés követel­ményét állítja a vállalati gaz­dálkodás elé. Tekintsünk most el a vállalati vagyon beruházásokkal való gyarapí­tásától, s csupán azt vegyük figyelembe, hogy minden vál­lalatnak minden esztendőben növelnie kell, növelnie illik a béreket. Ehhez — legalábbis a meghonosodott gyakorlat szerint — fejlesztenie kell a termelését, hogy létrejöjjön számára a bérnövelés nyere­ségfedezete. Némi túlzással, de a lényegre utalva, azt kell mondanunk, hogy minden vállalat fejlődésre van ítélve! MINDEZT manapság már nem tudjuk fenntartás nélkül elfogadni, mert nyomós okok vonják kétségbe a „minden vállalat fejlődni akar” jelen­ség szükséges és helyes vol­tát. Tágabb összefüggésben megkérdőjelezi az a tény, hogy a népgazdaság fejlődése, nö­vekedése sohasem a minden vállalat által nyújtott azonos mértékű többletek eredője, A gazdaság olyan organizmus, amelyben szüntelenül válto­zások zajlanak — módosul­nak a szükségletek, a konst­rukciók, a technológiák, a termékstruktúrák, új gyárt­mányok jelennek meg, a ré­giek kihalnak stb. — s mind­ennek növekedési, fejlődési következményei is vannak. Egyes ágazatok, vállalatok, termékcsoportok gyorsabban fejlődnek, mások kevésbé, avagy — nem félünk kimon­dani — visszaesnek, eltűnnek a -gazdasági életből. Az ilyen jellegű változásokat, mozgá­A szegverő gép melleit Fekete Gyula 50 éves, de már 31 éve jár egyfolytában Egyházasgergéről a Salgótar­jáni Kohászati Üzemekbe. Valamikor az apósa dolgozott itt, s vele együtt lepte át elő­ször a szegverő küszöbét. S, hogy mennyire kötődik ehhez a zajos üzemhez, arról elég, ha megemlítjük, hogy a 31 év alatt egyetlen percre sem volt távol igazolatlanul munkahe­lyétől. f — Megszoktam és az éle­temmé vált a szegverés / — mondja Fekete Gyula. S ha össze kellene számolni, hogy életemben mennyi szöget ké­szítettem, tán magam is el­csodálkoznék rajta. — Mennyi a teljesítménye naponta? — Az elmúlt 31 év alatt na­gyon különböző értékek jön­nének — mondja. — Mennyivel kezdte? — Amikor idekerültem, ak­kor három gépen dolgoztam, most meg már hat gépet ke­zelek egyszerre. Talán mű­szakonként 35—40 mázsára is kijönne az átlagom. Mert per­sze a vastagabb méretekből nagyobb a súly. Előfordult, hogy a vastag szögekből 50 mázsát is termeltem egy mű­szak alatt. Most úgy gondo­lom. 25 mázsa lehet a műsza­konként általam készített ki­váló minőségű szögek súlya. — És a gazdaságosság? — A gazdaságosság? — kér­dez vissza. A mi brigádunk őszintén törekszik erre, de annak pontos kiszámítása már nem a mi feladatunk. Amit elmondhatok, az általam ke­zelt hat gép mellé még 1977. november 19-én egy plusz gé­pet vállaltam. Ezt a hetedi­ket azért kezelem, hogy segít­sem a munkám gazdaságossá­gát. Ezen a plusz gépen ka­pocsszeget gyártok. Másszó­val U szeget, amire nagy az igény belföldön, hiszen a tüs­■ kés dróthoz és a szőlők telepí­téséhez egyaránt sok kelj be­lőle. Magam műszakonként 5—600 kilogramm ilyen ka­pocsszeget állítok elő az elő­írt napi feladatomon kívül. S ezzel így van az ötszörös aranykoszorús Táncsics Mi­hály Szocialista Brigád többi tagja is. Még lenne mondanivalója, de jelzi, hogy exportszeget gyárt az NSZK részére és minden figyelmét arra fordít­ja, hogy a hat gép kivétel nélkül exportminőségűt gyárt­son. és egyetlen darab se ke­rüljön gyártmányai közé. ami ellen minőségi kifogást lehet­ne emelni. De a párttitkára és az üzemvezetője ott folytatja, ahol Fekete Gyula abbahagy­ta. A brigád tagjai a rövid. erű huzalok feldolgozására is vállalkoztak. A rövid erű kifeT jezés valamelyest finomab­ban jelzi, hogy tulajdonkép­pen ez a huzal valamikor a selejtbe ment, miután ezt a hulladékot a dróthúzóban nem tudták felhasználni. Ezek olyan 5—20 kilogramm közöt­ti huzalhulladékok, amelyek­ből az első fél évben a szeg­verőben 32 tonnát hasznosí­tottak. Ezt korábban a MÉH kilogrammonként 4—5 fo­rintért vette át, most pedig a brigádtagok első osztályú minőségű szeget gyártanak belőle. Az ilyen hulladék­anyagból- - gyártott szeg érté­ke at első fél évben 115 ezer forint hasznot hozott. O. B. sokat fékezni, megakadályoz­ni csak a gazdasági növeke­dés terhére lehet. Még inkább megkérdőjelezi a minden vállalatra értelme­zett fejlődés indokoltságát gazdaságunk objektív helyze­te és a gazdaságpolitika szá­mos időszerű célja, követel­ménye. Szűkében vagyunk a termelés valamennyi erőfor­rásának, következésképpen azokat amennyire lehetséges, ott — azoknál a vállalatok­nál —• kell felhasználnunk, ahol a társadalom számára a legtöbbet hozzák. Köztudott, hogy vállalataink nemzeti jö­vedelmet előállító képessége nagyon eltérő, vannak olya­nok is, amelyeknél a terme­lés költségei sem térülnek meg az árban, ilyen vállala­toknál a fejlődés erőltetése — ha az nem a társadalom, a népgazdaság igényé, amúgy- is szűkében levő erőforráso­kat emészti. Nem véletlen, hogy gazda­sági és hitelpolitikánk már hosszabb ideje a szelektív fejlesztés szükségességét hang­súlyozza, s törekszik a gya­korlatban érvényesíteni. En­nek a fejlesztési politikának nem titkolt, sőt hangsúlyozott célja, hogy a beruházási esz­köz, s ennek következménye­képpen a munkaerő minél in­kább az átlagon felül gazda ságos termelés fejlesztésére összpontosuljon. A gazdasá­gosság ilyen jellegű — a fej­lesztésben való — kiemelése kimondatlanul is azt hangsú­lyozza. hogy nem kell min­den vállalatnak fejlődnie, kü­lönösképpen nem azoknak, amelyek tevékenységét, ter­melését az alacsony haté­konyság jellemzi. A JELENLEGI helyzet két ségkívül ellentmondásos. A hitelpolitika a népgazdaság összes beruházásának 15—20 százalékánál a gazdaságos­ságnak ad előnyt. A szabá lyozó rendszer, az érdekeltsé gi viszonyok és a közfelfogás viszont a minden vállalat fej­lődni akar törekvéseket „tá­mogatja”. Időszerű mind a közfelfogást, mind a szabá­lyozó rendszert a népgazda­ság valóságos helyzetének megfejelő követelményekhez igazítani. Ne ítéljünk min den vállalatot . fejlődésre! Garamvölgyi István Hli lesz veled, nyereség? Hat esztendeje dolgozik a Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregységében Halász Lászióné, aki a tizen­három tagú Március 21. nevet viselő szocialista brigád ve­zetője. A brigád tagjai az URH-rádiótelefonok külön­böző egységeit készítik. A képen a brigád vezető a TJA kezelőegység szerelése közben Mindössze hatvan százalé­kig vált valóra a nyereség- terv a fél év alatt. Ez a tel­jesítmény bizonyos fokig mégi6 sikernek könyvelhető el a salgótarjáni síküveggyár­ban. Mert az egység koráb­ban hosszú ideig veszteséggel működött. Idén tehát átbil­lent a mérleg nyelve a pozitív oldalra­Az eredmény valamivel több mint tizenhárommillió forint volt június végén, az előirányzott huszonegymillió helyett. Azaz, ez csak a. ki­mutatott eredmény. A valós ettől kerekén húszmillióval több. Ugyanis egy korábbi hatvanmilliós beruházásból erre az évre húszmilliót köny­veltek el. A valós nyereség tehát 33 millió a tervezett 41- fyez képest, így az arány jó­val kedvezőbb. BAJ VAN A MINŐSÉGGEL Mi tette lehetővé, hogy a gyár végre, rentábilis legyen? Mindenekelőtt az, hogy a műszaki föltételek ebben az- évben jutottak el arra a szín­vonalra, amelyen viszonylag gazdaságos termelés folytat­ható. Azelőtt az üzemben külön- fajta rekonstrukciók, beruhá­zási munkák zajlottak. En­nélfogva a gyártókapacitás jelentékeny hányadáról le kel­lett mondani, A hibás, vagy félig kész kemencék nemcsak a mennyiségi mutatókat ve­tették vissza. Helyenkint — hosszabb-rövidebb ideig — romlott a termékek minősége is.- Idén a bővítő munkálatok­kal és az új technológia al­kalmazásával már viszonylag magas fokra jutottak el a síküveggyáriak. így az üveg- termelés mennyiségére vonat­kozó előirányzatok teljes egé­szében megvalósíthatók. A gondok elsősorban a gyárt­mány minőségével kapcsolat­ban keletkeznek. Ám ezek nem csupán műszaki fogyaté­kosságokra — például a né­hány gépen még mindig kéz­zel végzett üvegletörésre — vezethetők vissza- Sokszor tá­rjad bonyodalom az alap­anyagokkal: a homok magas vastartalmú, a szóda szennye­ződik az udvaron való táro­lás következtében stb. A gyönge minőség, s ennek kö­vetkezményei —1 az olcsóbb áron való értékesítés, vagy a termék eladhatatlansága — teimészetesen közvetlenül — méghozzá csökkentőleg — hat a nyereségre. TUCATNYI BONYODALOM Ami az idei eredményterv- lemaradást illeti: tucatnyi előre nem látható bonyoda­lom miatt következett be. Csaknem minden hónapban gátolta a termelést valami­lyen meghibásodás. Ezek a gépelromlások nem a men.v- nyiségi előirányzatokat illető­en okoztak behozhatatlan le­maradást. hanem a termékek színvonalát, szorították lej­jebb. Emiatt a kiviteli tervet nem tudta a várt mértékben megvalósítani a gyár. Áprilisban megváltozott egy közgazdasági szabályozó: az amortizációs kulcs. A gyár il­letékesei a tervkészítéskor ezzel kapcsolatban évi hét­millió forint költségnöveke­désre számítottak. Ehelyett a valóságban tizenegymillió fo­rinttal csökkenti a nyereséget egy évben a szabályozó- változás. Május 20-tól — váratlanul csökkenteni kellett a síküveg- termelést a gyárban. Az ér­dekelt partner ugyanis nem küldte el a szerződésben meghatározott szódamennyi­séget Emiatt egy hónapon keresztül kétharmadára esett vissza a síküvegtermelő-ka- pacitás. Egyedül ez a kiesés csaknem hárommillió forint­tal csökkentette a nyereséget. A második fél évben is meg kell birkózni egy előre nem iátott nyereségcsökkentő ha­tással- A közelmúltban végre­hajtott ármódosítások jelentő­sen növelik a munkaruha ré­szeként szolgáló bakancsok, egyéb védőfölszerelések és a tisztítószerek árát. A 180 fo­rintos fizetéskiegészítések is a nyereséget terhelik. Ezek a fél év során összesen mint­egy négymillió forint költség­növekedést okoznak. TARTALÉKOK! TARTALÉKOK! Vannak azonban tartalékok is. amelyek kiaknázása lehe­tővé teszi az évre szabott 65 millió ' forint nyereségelő­irányzatot. Várhatólag javulni fog az üveg minősége a ke- verői automata mérlegsor szeptemberi beindításával. Tervezik az üzemi önkontroll megszervezését is, ennek megvalósítása után az üzem- és művezetők bírálják el a termék minőségét, a meó ezt kontrollálja. További tartalékok rejle­nek a cserép- és az energia- gazdálkodásban is. Ezeken be­lül a kedvező folyamatok már korábban elkezdődtek — fél év alatt 1.4 millió forint volt az énergiamegtakarítas értéke —, ezeket még inkább ki le­het bontakoztatni. Tennivalók vannak még az eszközök megóvása végett is: nyilván­valóbbá közvetlenebbé kell tenni az ebben való érdekelt­séget. Molnár Pál Nem külön kérdée Ciganyszormazosuak •nél A cigányszármazású mun­kavállalók helyzetiével, a FÜ- TÖBER nagybátonyi gyár­egységének politikai, gazda­sági és társadalmi vezetése külön kérdésként ugyan so­ha nem foglalkozott, az ezzel kapcsolatos figyelmet ugyan­akkor a folytonosság jellem­zi. Éppen ez a folyamatos fi­gyelem teszi szükségtelenné azt, hogy időről időre külön kiemelt feladatként tekint­sék a cigányszármazású dol­gozók munkahelyi beillesz­kedésének kérdését. A gyár­egység több mint kilencszáz dolgozója közül 79 a cigány­származású és miként Kecs­kés János, a FŰTÖBER nagy- oatonyi gyáregységének sze­mélyzeti osztályvezetője tá­jékoztatott, túlnyomó több­ségük jól végzi munkáját, te­vékenyen részt vesz a mun­kahelyi feladatok végzésé­ben. Miben nyilvánul meg, s ho­gyan érvényesül a folyamatos figyelem a velük való törő­désben ? A szakszervezetnek többségük tagja, ugyanakkor éppen a munkahelyi beillesz­kedés megkönnyítése érdeké­ben jelentős anyagi és erköl­csi támogatást nyújtanak azoknak, akik vállalják az ál­talános iskolai tanulmányo­kat. A gyáregység az ily mó­don továbbtanuló cigányszár­mazású dolgozókat ingyene­sen ellátja tankönyvekkel, fü­zetekkel, a szükséges eszkö­zökkel. A munkaidő-kedvez­ményt, az átlagórabérrel tör­ténő elszámolást, a' tanulmá­nyi szabadságot, a korrepetá­lást és a nyolc általános isko­lai végzettség megszerzése­kor a pénzjutalmat, valamint a béremelést egyként bizto­sítják • valamennyi cigány­származású továbbtanulónak. A FŰTÖBER nagybátonyi gyár­egységében évente átlagosan 5—7 cigányszármazású dol­gozó fejezi be az általános is­kolai tanulmányokat és ez azért is különösen örvende­tes. mert többségük negyven éven aluli dolgozó. A gyár­egység a nagvbátopvi haris­nyagyárral összefogva kihe­lyezett osztályt működtet, de nagy figyelmet szentel éppen a továbblépés előmozdításá­ra: a lehetőség szerint igyek­szik mindazokat szakmai tan­folyamon foglalkoztatni, akik a nyolc általános Iskolát már elvégezték. Az elmúlt évek­ben a cigányszármazású dol­gozók közül hatvanegyen vé­geztek a különféle tanfolya­mokon megfelelő eredmény­nyel. Festő-, savazótanfolya- mon huszonkctten, darukötö- ző-kezelő tanfolyamon tizen­heten, targoncavezetőin nyol­cán, betanító jellegű tanfolya­mokon pedig tizennégyen ké­pezték tovább magukat. Természetes következmé­nyeként a folytonos figye­lemnek, a különféle segélyek odaítélésénél előnyoen része­sülnek a nagyreszt hátrányos körülmények között élő ci­gányszármazású dolgozók. Az elmúlt években megközelítő­leg ötven százalékukat érin­tette a különféle anyagi, vál­lalati támogatás. Kéréseiket igyekeznek figyelembe venni, különösen a nagycsaládosok esetében a munkarendbe be­sorolásnál is. Ismeretes, hogy a nagycsaládosoknál jelentős gond a háromszakos műszak­ban való részvétel. A gyár­egység sokoldalúan segíti és támogatja azokat, akik lakó­területükön a társadalmi és politikai szervezetekben te­vékenykednek. Cigányszár­mazású dolgozóik közül hu- szonhatan tagjai valamilyen társadalmi, vagy tömegszerve­zetnek. Tanácstag, munkás­őrök, önkéntes rendőrök, nép­front- és vöröskeresztes aktí­vák vannak közöttük. A kü­lönféle politikái oktatásokon, KISZ- és szakszervezeti sze­mináriumokon a cigányszár­mazású dolgozók mintegy 15 —20 százaléka vesz részt rendszeresen. Érthetően na­gyobb figyelmet szentelnek az üdülőjegyek elosztásánál is éppen ezekre a dolgozók­ra. A lehetőségekhez igazod­va előnyben részesülnek a régebbi dolgozók és az oda­ítélés alapvető szempontjai között érvényesül a jó mun­kavégzés is. A gyáregységnél jelenleg nyolc cigányszárma­zású kiváló dolgozót foglalkoz­tatnak. A cigányszármazasúak munkában való részvételet nehány adat is jól jellemzi: közülük tizenketten szakmun­kások, huszonötén segédmun­kások, és a legtöbben, negy- venketten betanított mun­kásként dolgoznak. A munká­val elért szociális eredmé­nyeket jellemzi, hogy közü­lük televízióval hatvanötén, rádióval hatvanan, mosógép­pel ennél is töbjpen, villany­világítással hetvennyolcán, vezetékes ivóvízzel harminc­kilencen rendelkeznek. Újsá­got rendszeresen hatvanné­gyen fizetnek elő közülük. Sa­ját lakással ötvenhét cigány­származású dolgozó rendelke­zik, tanácsi lakásban 22 la­kik. Ezzel összefüggésben ér­demes megemlíteni, hogy la­kásvásárlási, vagy felújítási támogatást harminchármán kaptak közülük, nagyrészük az OTP-től. A kereset szem­pontjából figyelemre méltó adat, hogy közülük legtöbben, huszonnyolcán, havonta há­romezer forint felett keresnek. A cigányszármazású dolgo­zók jelentős, túlnyomó több­sége jól beilleszkedik a mun­kahelyi közösségbe, a mű­szakok alatt fegyelmezetten dolgoznak, rendszeresen, hi­ányzások nélkül járnak mun­kába, nagyobb részük Mátra- verebélyből és csak elenyésző azoknak a száma, akikkel hi­ányzás, késés, vagy fegyelme­zetlen munka miatt gyakran külön is foglalkozni kell. A gyáregység érzékelhetően so­kat tesz a cigányszármazású dolgozók munkahelyi beil­leszkedésének, életmódja megváltoztatásának érdeké­ben, A folytonos figyelem erő­síti a munkássá válás folya­matát. (tpi) J . NÓGRÁD = 1979. július 31., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom