Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-25 / 172. szám
FLét jegy között LÉPNI, MÉG EGYET A GANZ-MÁVAG MÄTRA- NOVÄKI GYÁREGYSÉGE a múlt fél évben is jelentős sikerrel zárt. Mindez — hangoztatják — nagyban köszönhető a szocialista brigádoknak, miknek tagjai — némi ellentmondást is feltételezhetnénk — a hétszáz fős összlét- szám alig negyvenöt százalékát teszik ki. Mégis, mire föl a dicsérő szó, a gratulációnak beillő elismerés? Bakos Sándor párttitkár így érvel: — Termelőüzemeinkben ott, ahol a legnagyobb -feladatokat kell megoldanunk, szocialista brigádok dolgoznak. Ök állnak a nagy értékű és teljesítményű gépek mögött, gyáftják ' a paksi atomerőmű építéséhez szükséges, igen pontos, jó minőséget követelő, különleges acél- szerkezeteket, a tiszai, dunai hidakat, a hatalmas teljesítményű emelőberendezéseket, a prágai metró egyes elemeit. Immáron évek óta határidőre, kiválóan. Mátrano- vákról azzal, hogy „itt meg ott javítani kell”, nem távozott el átvevő. Pedig a követelmények igen szigorúak. Igaz, mi ebbe már belekényszerítettiik magunkat; jottányit sem szeghetünk meg egyetlen előírást sem, mert képzelje csak, milyen következményekkel járna egy csarnoki futódaru, vagy a legutóbb kiszállított tunyogmatolcsi Szamos-híd leszakadása, vagy akár csak deformálódása. Az ilyen helyeken dolgozók másoknál is inkább érzik felelősségüket. Persze, azt állítani, hogy tevékenységünk kizárólag az ő eredményeiken, vagy eredménytelenségükön áll, bukik, nem lenne igazságos. Hiszen — ismétlem — a gyár dolgozóinak csak negyvenöt százaléka szocialista brigádtag. Nem — de mégsem... — A szocialista brigádok vállalásainak értékelésénél, amikor ezt a közelmúltban roppant pozitívnak könyveltük el, nem illene elhallgatni a „kezük alá dolgozó” többi- ekről sem. A becsületesen, jól, hibátlanul dolgozókról, akik egyelőre munkabrigá4.okban, csoportokban, s nem aranyvagy másféle jelvény birtokában tevékenykednek. Minden egyes „kitermelt” forintban benne van az ő kezük munkája is. S mi ezt ugyancsak nagyra értékeljük — mondja Szabó László főmérnök. — Így hát, csak a szocialista brigádokra rákérdezve, azok sikerrel teljesítették vállalásaikat? — A termelésre vonatkozókat mindenképp! — hangsúlyozza két beszélgető partnerünk. S ebben benne foglaltatnak mindazon célkitűzések is, amelyek a minőség javítását, a hatékonyság növelését irányozták elő. Másutt, általunk jól ismert termelőegységekben már ezzel is megelégednének, hiszen — sértődés ne essék! — erősen dívik még a termeléscentrikus szemlélet, a tonna, a százalék. S ha mindez sikeredett — sikeres a versenymozgalom. Mátranovákon már tovább léptek ezen, bár, miként mostani beszélgetésünkből‘kitűnt, ugyancsak jó lenne valamelyik „lábat” még előbbre vinni. Mert hiszen nem elég „teletűzdelni” a készregyártó üzemrészeket szocialista brigádokkal, ha olyan fontos helyeken, mint a gyártás-előkészítés, a szállítás, a raktárak — nincsenek. S különös élességgel vetődik fel az is, hogy miközben a hétszáz-egynéhány közül 380-an harminc éven aluliak, az ifjúsági brigádok száma mindössze — hat! S még tovább! Hihetetlen mértékű szellemi kapacitás szuny- nyad a dolgozókban, kik közül száznyolcvanán, vagy ennél valamivel többen rendelkeznek közép- és felsőfokú végzettséggel, ám a fél évben beadott újítások száma — bár egy ekkora gyáregységben ez sem megvetendő — harminchat volt. Ezek közül is — miként megjegyezték — kevés vonatkozott olyan gondok enyhítésére, mint az anyaggal és az energiával történő takarékos bánásmód, (örvendetes viszont, hogy többségük a „kiemelten” kezelt, nagy értékű gépekhez készült.) a brigád/agok tanulásával, KÉPZÉSÉVEL SINCS GOND. Hanem, miként a vállalások értékelésénél is megállapították, a szocialista módon élni célkitűzés már döcög. Bár korántsem úgy, ahogy évekkel ezelőtt. — így hát — fogalmaz Szabó László főmérnök —, ha osztályzati jegyet kellene adnom a mozgalomnak, négyes és ötös között fogna a ceruzám. S mi ezzel is elégedetlenek vagyunk! Persze, hogy eredményeink javuljanak, ehhez nekünk, vezetőknek is még jobban biztosítani kell a feltételeket. Mind több célirányos feladatra kell ösztönöznünk a brigádokat, még a társadalmi munkában is, hogy az „Igazi Nagy Célt” — ezt írhatná csupa nagybetűvel — elérjük. , k. gy. Sífutóöltönyöket varrnsfk a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységében az NSZK-beii ELHO vállalat megrendelésére. Képünkön: Veres Eiekné művezető és Csépéné Liki Judit technikus, kezükben a síöltöny fölső részével. A RAROSI „CSODA” Kirándulni indultak a rárósi tábor lakói. Reggel sáros, földes úton mentek le az országúira. ahol az autóbusz várt rójuk. Estére „csoda" történt. A régi gidres-gödrös, sáros út helyén csillogó, új makadám út kúszott fel a hegy oldalára. Az autóbusz vezetője nem tudptt ellenállni; felavatta az utat, a tábor kapujáig vitte utasait. A gyermekek kiszállva a kocsiból, háromszoros vi- váttal üdvözölték az új alkotást, amely a kapu alatt, a tábor területére is bekúszott. A mesebeli „tündérek", akik az utót „odavarázsolták" a KPM Közúti Igazgatóság salgótarjáni 01-es számú üzemmérnökségének aölgozói voltak. Az történt ugyanis, hogy Földi Lászlónak, a Szécsényi nagyközségi Tanács elnökének kérése megértő emberekre talált. Az üzemegység dolgozói vállalták, hogy a gyermekév jegyében elkészítik a táborhoz vezető bekötőutat. A szécsényi II, Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet sem zárkózott el az elől, hogy az építkezéshez a követ biztosítsa. Babcsány Mihály munkabrigádja, Pusztai János az út tükörkészítő munkagép kezelője, Farkas János úthengerész, Hegyközi János a zúzalékszóró gép vezetője. Szolnoki László művezető a hétvégi pihenőt a rárósi hegyoldalon munkával töltötték el. Zúgtak a gépek, sikoltoztak a kövek, csattogtak a kézi szerszámok, az emberek homlokát kiverte az izzadtság, de es: téré elkészült a háromszázhúsz méter hosszú út, amelynek értéke közel egymillió forint. Előd József, az üzemmérnökség vezetője, a rárósi „csoda" egyik szervezője, röviden így fogalmazta meg véleményét: amit tettünk a közért, a gyermekekért tettük. Jóleső érzés tudni, hogy örömet szereztünk egy gyermekkollektívának; hozzájárultunk ahhoz, hogy a gyermekek jobb körülmények között táborozhatnak Ráróspusztán. Sz. F, ’Az árintézkedések nyomában (2.) Ár, költség, dotáció Az árstabilitáshoz fontos politikai érdekeink fűződnek. Sokan az árstabilitáson mérik gazdasági helyzetünk szilárdságát, az élet- színvonal alakulását. Az aktív árpolitika, az árarányok céltudatos módosítása viszont a műszaki fejlesztésnek, a választékbővítésnek, a termelési szerkezet korszerűsítésének hatásos eszköze. Segítségével rugalmasan, gyorsan feloldhatók a termelési folyamatban és a lakosság ellátásában keletkező . feszültségek. A magasabb ár révén elérhető többletnyereség a termelésben és a forgalomban egyaránt nagy ösztönző erő. S a tervszerű, szabályozott ütemű árszínvonal-növekedést ellensúlyozó erőteljesebb béremelés, az árnövekedés ellenére is lehetővé teszi a béreknek a végzett munka szerinti fokozott differenciálását. Nemcsak szándékainktól függ Politikai érdekeinknek megfelelően, ameny- nyire csak lehet visszafogjuk az árfelhajtó erőket. De az áralakulás nem, csupán szándékainktól, elhatározásainktól függ. A termelési költségek, az árszínvonal növekedését évek óta döntően külső tényezők okozzák. De a gazdasági fejlődéssel együttjáró költségnövekedések belső tényezői sem elhanyagolhatóak. így például növekednek a bérköltségek a múnkaigényes és nehezen gépesíthető iparágakban és szolgáltatóágazatokban. A munkabérekét .ugyanis hosszabb távon, az országos átlaghoz hasonlóan kell növelni akkor is, ha a termelékenység a munka kézművesjellegénél fogva stagnál vagy csak szerény mértékben növekszik. A béremelések, sőt a fejlesztések is ilyen területeken növelik a termelési költségeket, s előbb vagy utóbb az árakat is. De fordított eset- benj ha a termelékenység az országos átlagnál gyorsabban emelkedik, annak mindenekelőtt az eredményesen dolgozó kollektíva látja hasznát. Növekvő igények — növekvő költségek Növekszenek az anyagköltségek, amelyek a termelési költségek kétharmadát teszik ki. A termékegységre jutó, • úgynevezett fajlagos anyagfelhasználás természetes mértékegységben mérve csökken, értéke növekszik. (A mezőgazdaságban a korszerűsítés, az iparszerű termelés kísérőjelként a felhasznált anyagtömeg fajlagosan is növekszik.) Az anyagköltség növekedése sem mindig az import-áremelkedések következménye. Hozzájárul ehhez az értékesebb, igényesebb anyagok, a szakosított kooperációs termékek növekvő felhasználási aránya is. A fejlesztések gyakran szintén növelik a termelés költségeit. A házgyári lakások, a könnyűszerkezetes iskolák, üzletek drágábbak a hagyományosaknál. De a növekvő igények, az ismert munkaerőhiány miatt osak ilyen korszerűbb és költségesebb módon elégíthetők ki. Az egészséges, biztonságos, kulturált munkafeltételek létrehozása ugyancsak drágítja a termékeket. A környezetvédelmi költségek, az infrastrukturális beruházások végső soron a társadalmilag szükséges kiadásokat növelik, és ezek ha akarjuk, ha nem, nyomást gyakorolnak az grakra. A beruházások általában^ megdrágultak, mivel az árrobbanást követően a világpiacon nemcsak az energiahordozók, a nyersanyagok értékelődtek fel, hanem a nagyarányú fejlesztési programok nyomán a korszerű termelőberendezések is. A belföldi árszínvonalra kétségtelenül az gyakorolja a legnagyobb nyomást, hogy az import-áremelkedések hatását az expórtárak emelése révén csak kismértékben tudjuk áthárítani külföldi vevőinkre, vagyis romlanak a külkereskedelmi cserearányok. A magyar munka világpiaci leértékelődését jelzi ez a folyamat. (Amíg 1972-ben még egy tonna gabonáért 3 tonna olajat vásárolhattunk, addig jelenleg alig több mint egy tonnát.) A cserearányromlás pedig meggyorsította a fogyasztói árkiegészítések növekedési ütemét. A népgazdaság nem vállalhatja Tavaly 40 milliárd 900 millió forint árkiegészítés terhelte a költségvetést. Nagy öszr szeg, ^ terheit a jelentős egyensúlyhiánnyal küzdő népgazdaság hosszabb távon nem vállalhatja. S ez az összeg különben is évről évre gyorsan nő. Mert emelkedik a dotált termékek és szolgáltatások fogyasztása, igény- bevétele és növekszik azok előállítási költsége is. A legnagyobb terhet az élelmiszerek ártámogatása okozza, tavaly az összes fogyasztói árkiegészítések 37 százalékát emésztette föl. A rangsorban a következő — 28 százalékkal — a személyszállítás, a tömegközlekedés, majd a tüzelőanyagok, a távfűtés, a kommunális szolgáltatások következnek 15 százalékkal. A gyógyszerellátás az összköltségvetési ártámogatás 13 .százalékát élvezte tavaly. Végül a' fennmaradó 7 százalék a gyermekruházatra, gyermekbútorra és az egyéb termékekre jutott. A 40.9 milliárd forinton felül további 4 milliárd forinttal támogatják a lakbéreket. hogy fedezzék a bérházak fenntartási és felújítási költségeit. (A bérlakások beruházási költségei eleve az államot terhelik.) Egyel fizet, négyet kap Az árak tájékoztató, fogyasztást befolyásoló szerepét is figyelembe véve nem mindegy, hogy milyen terméket vagy szolgáltatást mennyire támogat a költségvetés. A legnagyobb arányú támogatásban a városi tömegközlekedést részesítik.' Mondhatjuk, hogy az utas egyet fizet.és négyet kap. hiszen a lakosság városi közlekedésre költött minden forintjához az állam további hárommal kénytelen hozzájárulni.. Az ivóvíz- és a csatornadíjak a tényleges költségeknek csupán az egy- harmadát fedezik. Az élelmiszerek támogatási'aránya kisebb. A hús és húskészítményeké például 19.5 százalék, a tej és tejtermékeké 63,1 százalék, a kenyéré 42 százalék. Mégis az élelmiszerek árkiegészítése összegszerűen a legnagyobb, több mint 15 milliárd forint. Továbbá az élelmiszerárak fogyasztást szabályozó szerepe is nagyobb, mint példán! a városi tömegközlekedési díjaké. Elősegíthetik az ésszerűbb, takarékosabb fogyasztást. Egyebek közt külgazdasági érdek is a kenyér pazarlásának felszámolása, mivel a gabona fontos exportcikk. Az egv lakosra jutó hazai fogyasztás kalóriában (3200) világszínvonalon áll. Ám összetétele korszerűsítésre szorul: magas a lisztesáruk, zsiradékok és alacsony a zöldségfélék, a tejtermékek fogyasztási aránya. Nem szociális támogatás Akadnak, akik a hús és húskészítmények igen magas költségvetési ártámogatását szociális jellegűnek tartják. Valójában ez nem így van, mert az alacsony jövedelmű családok kevesebb húst, húskészítményt fogyasztanak, mjnt a magasabb jövedelműek és ily módon .kevesebb költségvetési támogatásban részesülnek. (A bérből és fizetésből élő családok közül azok, melyeknél az egy főre jutó havi jövedelem legalább 2400 forint, több mint kétszer annyi költségvetési támogatást kapnak a hús-árkiegészítés révén, mint azok, amelyekben az egy főre. jutó jövedelem 800 forint, vagy annál kevesebb.) A dotáció kiadás az állami költségvetésből, az össztársadalmi szükségletek kielégítésére szolgáló központi pénzeszközökből. Más szavakkal azt mondhatjuk, hogy az egyén fogyasztásának egy részét a közösség egésze fizeti. A társadalmi méltányosság meghatározott területeken .(például oktatás, egészségügy) ezt indokolhatja. Ilyenkor a szükséglet olyan, hogy kielégítését nem tehetjük a személyes jövedelem nagyságától függővé. Más esetben viszont a részben közpénzből kielégített személyes szükséglet sérti a társadalmi igazságosságot. Csak fokozatosan lehetséges Ilyen helyzetben a vezetés elvileg két űt között választhat. Belenyugodhat az igazságtalanságba, mondván: a lakosság mindehhez már hózzáedződött, s így könnyebben viseli el, mint a helyes és szükséges, ám kényelmetlenseggel járó változtatásokat. A másik megoldás: a társadalom megértésére és igazságérzetére építve megtervezni és nyíltan meghirdetni a változtatásokat, megakadályozva a bajok elhatalmasodását. Ez esetben — mint minden jövedelem-újraelosztásnál — számolnia kell olyan társadalmi nyomással, amely a múltbeli előnyök megtartására irányul. Esetenként még azok ellenállását is kiváltja, akik javát az intézkedés szolgálja. Ezért az ártámogatások csökkentése csak fokozatosan, kompromisszumok árán lehetséges. A lakbérek, a személyszállítás, a városi tömegközlekedés és az egyéb kommunális szolgáltatások díjai a jövőben £em fedezik a teljes költségeket, nem is cél. hogy megszűnjön minden állami támogatás. De időről-időre ezeknek a díjtételeknek is követniök kell a ráfordítási arányok változásait, mérsékelve az állami támogatásokat. Kovács József (Folyt, köv.) Ivóvízért Jó ütembe'n halad a Nyugat-nógrádi Regionális Vízmű részeként épülő érsekvadkerti csőhálózatának fektetése. A májusban kezdett munkával előreláthatólag 1980 őszére végeznek a Köz- vadkert ivóvízellátását is; mű és Mélyépítő Vállalat mert a jelenlegi víznyerőhe- dolgozói. A tanácsi védnök- lyek nagy része a KÖJÁL séggel létesülő vízműhálózat, vizsgálatai szerint * erősen várhatóan megoldja Érsek- szennyezett. | L NÓGRAD — 1979. július 25. szerda 3
