Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-21 / 169. szám
Pophírek Rock hírek Pophírek ERIC BURDON, az eredeti Animals énekese, aki 1964- Ijcn e!5izör vitte igazi sikerre a „Felkelő nap háza” c. népdalt, s aki 1970-ben a War együttessel népszerűsítette a furcsa álomról szóló „Loccsantsd ki a bort” c. kompozíciót, most — két évvel azután, hogy az Animals újra összejött annak az LP- nek a felvételére, amelyik bár jó, a gyilkos discomániában mégsem válthatta be a hozzáfűzött reményeket — saját zenekar megszervezésén fáradozik. A csoport neve Euro Mann lenne. Burdon két hamburgi zenészt már leszerződtetett, s lankadatlan energiával kutat további európai muzsikusok után. A bandában fúvósszekció is lenne, 9 a vezető először britanniai hangversenyeket tervez, utána jönnének csak át európai turnéra. Britt Eklund könyvet készül megjelentetni, melyben elregélné házasságát Peter Sellersszel, és arról az időről is beszélne bőven, mikor magánéletét Rod Stewarttal osztotta meg. „Rod bájos, ám igen követelőző volt”, mivel mindenáron arra igyekezett rábeszélni Eklundot, hogy két gyermekével, Victoriával, és Nikolaijal ne törődjék, hisz ez az ő rovására megy. ROD STEWART olyan záradékot csatoltatott házassági szerződéséhez, melyben kiköti, hogy válásuk esetén Alana csak egy százalékát kapja énekes-sztár férje vagyonának. Ugye, hölgyeim, ezért nem érdemes elvetetni magunkat Koddal, illetve, ha már elkövették a meggondolatlanságot, kifizetőbb, ha az elválasztást az ásóra, a kapára és a nagyharangra hagyják. Mivel Eric Stewart igen lassan gyógyul autóbalesete után, a 10 CC (ejtsd kb: ten szt-szí) most Inkább saját dolgaival törődik. Duncan Makay, a billentyűs már el is kezdte szólónagylemezének felvételeit. A producerséget a Kate Bush mögött álló Andrew Powell vállalta. SPENCER DAVIS, aki igazában már 1967. tavasza óta nem találja helyéi, új zenekart alakított Larks (Pacsirták) névvel. Spencer Davis legendás groupjából, együtteséből vált ki a fent említett évben a két Winwood testvér, a producerré lett Muff és a méltán híres, igen tehetséges progresszív, illetve jazz-rock énekes és mindenes zenész, Stevie (Traffic, Blind Faith, Traffic). Olivia Newton-John kórházba vonult, s alapos vizsgálatoknak vetette alá magát. Előbb azt hitték, a májával van baj, most úgy tűnik, egészen más a helyzet. A QUEEN következő ki- dása egy dupla „élő” album esz, mely lehet, hogy még a yáron megjelenik. Minden- setre az együttes már rég eutazott Svájcba, hogy a ke- erésen és az utolsó simítá- okon jelen lehessen. Lucie Francois, az 1978-ban hirtelen elhunyt Claude Francois édesanyja könyvet adott ki a Franciaországban és a Benelux államokban tizenhat éven keresztül óriási — és tulajdonképpen töretlen népszerűségnek örvendő énekes- fiaroi. Vass Imre DejtŐTi gyerekek kozott Vi ssza a faluba! A fiatalok problémái Gyes után A minap egy fiatalasszony állított be hozzánk. Panaszkodni, tanácsot kérni jött. Három éve szült, hosszú ideig használta ki az állam nyújtotta lehetőséget: gyesen volt. Most, hogy munkába állt, úgy érzi, üldözik. Régi munkakörét nem kapta meg, áthelyezték máshova. Jogi sérelem ugyan nem érte, csakhogy ott rosszabbak a munkakörülmények, másfajta munkát kell végezni, és miután teljesítménybérben dolgoznak, a borítékban kevesebb van fizetéskor, mint a szülés előtt Ha reklamál, azzal fenyegetik, van az üzemben rosszabb munkahely is. Egy másik sűrűn előforduló panasz így hangzik: „Visz- szamennék már dolgozni, csakhogy a gyereket nem veszik fel az óvodába”. Nincs mit tenni. Kevés az óvo'dai, bölcsődei férőhely. Sokan úgy keresnek megoldást, hogy szülnek még egy gyereket és így meghosszabbodik az otthonmaradás lehetősége, vagy, ha pénzük engedi, maszek óvodát keresnek. Drága mulatság. 1 Sorolhatnám tovább az eseteket. Megszámlálhatatlanul sok a gond a gyesről visszatérő nők munkábaállá- sa kögül. Pedig a munkaerő- hiányról szóló vezetői sirámok hallatán azt hinné az ember, kapva-kapnak * minden régi, gyakorlott emberen, boldogok, hogy valaki végre nem felkészületlenül jelentkezik a betöltetlen helyekre. Igen, vonhatjuk le a következtetést, a gyes nem előny a nő számára, ha a munkáról, a munkahelyről van szó. Nemcsak azért mert nincs nagy hagyománya, mert gyorsan változnak a körülmények, az emberek, a közösségek, a feladatok, hanem mert egyszerűen egy folyamatból való kiesés, mindenképpen törést jelent. Törést, ha a távozás és a visszatérés között űr van! Panasz nélkül leggyakrabban akkor térnek vissza az asszonyok, ha ottlétük alatt nem szakadt meg kapcsolatuk a munkahellyel. Gond persze akkor is van elég, hisz a kis gyerek gyakran beteg, otthon kell napokra, olykor hetekre maradni és ezt a vezetők sok helyen nem szeretik. Igazuk Is van meg nem is, ezt most ne vitassuk. De tény, hogy a fenntartott emberi kapcsolat kiküszöböl rengeteg nehézséget. Ilyenkor szokták arra biztatni, a vállalatokat, a brigádokat, a KlSZ-alapszervezete- ket, ne hagyják magára, támogassák a gyermeküket odahaza nevelő kollégáikat. Nyilvánvaló, hogy ezt szorgalmazni kell, nemcsak a humánum nevébén, hanem ha így tetszik: munkaerő-politi- ■ka miatt is. Sok helyen gondolnak erre, az már más kérdés, hogy nemegyszer igen formális az igyekezet. Egv üdvözlőkártya a semminél több, csakhogy éppen a lényeget, a visszatérést nem szolgálja, hisz a köszöntőlevéltől még változik a munkahely, a feladat, s ebben az ember szerepe. Egy cipőgyári szalag mellett dolgozó brigádban mesélték, hogy gyesen levő kolléganőiknek rendszeresen megküldik az új technológiák leírását, s amikor meglátogatják őket, rajzokat visznek magukkal, gyakran még termékmintát is, hogy az otthon élő, munkából kieső társuk felkészülten * térhessen vissza közéjük. Jó ez a kolléganőjüknek Is, meg a brigádoknak is, hisz nem a gyes végén kel] majd foglalkozniuk a betanításával. Sajnos még nem általános az ilyen. • Pedig milyen egyszerű az egész. Csupán józan belátás és némi emberi figyelem kell hozzá. De ne csak a munkahelyi közösségeket biztassuk. Sokan az otthon töltött három év során megfeledkeznek mindenről, eszükbe sem jut, hogy majd egyszer újra munkába kell állniuk, és az ő érdekük is, hogy ne felejtsék el, hogy számítsanak rá, hogy tudja, mi várja majd visszatértekor. Mert a munkaviszony kétoldalú dolog. Kell hozzá munkáltató és munkavállaló. Egyik sincs a másik nélkül. Még akkor se, ha ez a viszony a gyes Ideje alatt átmenetileg szünetel. Nemcsak jogilag, emberileg. Rege Sándor Hárman a nyárról Manapság egyre több diák vakációtervében szerepel a nyári munka. Ki azért vállalja a kéthetes elfoglaltságot, hogy annak leteltével némi zsebpénzhez jusson, akad, aki életében először áll be a pult mögé, hogy megismerkedjen a munka izével. Mint Salgótarjánban, a Pécskő Üzletház szomszédságában dolgozó: virágáruslAnx illetve lányok, hiszen Bayer Éva ikertestvérével, Irénnel már másfél hete kínálja a városi kertészet szép virágait. — Miért épp ezt a helyet választottátok ? — Még tavaly a barátnőmtől hallottam, hogy nagyon jól érezte magát, mikor itt dolgozott. Ö tanácsolta, hogy ide jöjjünk — válaszól Éva kettejük nevében, Irén ugyanis pár perce ment el ebédelni. — Nagyon segítőkészen fogadtak bennünket az első nap, gyorsan összemeleged- tünk a munkatársakkal. Ügy érzem, jövőre is idejövünk. A beszélgetést megszakítva válogatja, csokorba köti a fehér és vörös szegfűket, csomagolja, majd átadja a vásárlóknak. A kis pult előtt nem áll sor, ügyes lány Éva! — Hány szál virágot tudsz eladni naponta? — Azt a napot jónak mondhatom, amikor kétszáz szál elmegy. Nem sok időt hagynak bámészkodásra a vevők! Igaz, Irénnel megosztjuk a kiszolgálást. A szünetekben elolvasom az újságokat, váltok pár szót az erre haladó ismerősökkel. — Ha letelik a két hét, mihez kezdtek? — Edzőtáborba indulok Szarvasra. Vívok. Jövő tanévtől pedig a Madách Imre Gimnáziumban kezdem meg a. tanulmányaimat, testnevelés tagozaton, persze, Irénnel együtt. — Mit vásárolsz a munkádért kapott pénzből? — Farmernadrágra gondoltam. — És Irén? — Még nem kérdeztem tőle .. ., de szerintem ugyanazt. A GÉPI KISEGÍTŐ A Deák család legifjabb tagja. Ferenc, szülei munka- helyém az öblösüveggyárban dolgozik. — A múlt hónap végén álltam munkában, részben önszántamból, részben szüleim biztatására. Legalább 'nem unatkozom otthon. — Milyen a munkád? — Az anyagok gépre rakását és leszedését végzem. Ha áll a gép, anyagmozgatás a feladatom. Meg kell dolgozni a 10,90-es órabérért, de ki lehet bírni. — Amíg nem dolgoztál, mivel telt a napod? — Reggel nyolc óra körül felkeltem, olvastam, magnóztam, rádibt hallgattam. — Esetleg segítettél a szüleidnek . . . — Ritkán. — Miként változott meg a napirended? — öt órakor ébresztő. A délelőtt elmegy itt, a gyárban. Az első, napokban nagyon elfáradtam. Délután azt csinálom, amit eddig, olvasok . . . — Mit olvasol? — Jelenleg semmit, de szoktam — bizonygatja. — Jövőre visszajössz ide? — Nem tudom — bizonytalanodik el. — Hol töltőd a vakáció hátralevő részét? — Üdülni csak szeptemberben megyünk, az NDK-ba. — S az iskola? — A Bolyai Gimnáziumba járok, már megvan a kikérőm. — A jövő hónap? Megvonja a vállát. Majd csak lesz valahogy. KÖTELESSÉG — a nyári munka — a szakmai gyakorlatot töltő diádnak? — kérdezem Krenács Katalintól. Ha rajta állna, milyen újítást vezetne be gyakorlatukkal kapcsolatban? — Hosszabb szünetet engedélyeznék. A kereskedőknek és a vendéglátósoknak csak egy hónap a nyári szabadság. Kati a „vendéglátósok” közé tartozik. Szakmai gyakorlatát a megyszékhelyen, a Pécskő eszpresszóban tölti. — Gondolom, a harminc nap szabadságot tartalmasán töltőd el. — A jövő hó'napban barátnőmmel a Balaton mellett töltünk pár napot. Édesanyámmal és a húgommal Hevest látogatjuk meg. A fennmaradó néhány napban a strandot keresem föl. Hét végén pedig diszkóba megyünk a lányokkal. — A munkád? — Délelőttös és délutános műszakban aolgozom, hét órát. Nagyon sok a munka, kevesen vagyunk. Délelőtt szívesebben dolgozom, kevesebb a vendég, hamarabb elszalad az idő. — Vendégként voltál-e már itt? — Voltam, de nagyon ritkán látogatok be. Inkább más szórakozóhelyet keresünk föl. — mondja, majd a beszélgetés végeztével siet a pult mögé, kikészíti a megrendelt italokat, üdítőket, a kis pihenő után ismét szaporán dolgozik. El lehet tölteni a nyári vakációt munka nélkül is. Szerencsére, ma már egyre több diák érzi, hogy a munka, s munkával való ismerkedés is szerves része a szünidőnek. Ozsvár Lívia — Miért éppen ezen a földúton bringáztok srácok? — Ügy tartotta kedvünk. — Mindenki dolgozik, munkálkodik, ti pedig ilyenkor csavarogtok? — Hát, elengedtek, nem nagyon kell otthon dolgozni. — Ez a bicikli legalább három és fél ezret ér, nem kis ajándék, ugye? — A bizonyítványomért kaptam, négy egész öt tized volt. — Biztosan javítottál... — Áh, nem... kicsit rontottam. — És te? Neked meglehetősen cudar állapotban van a járműved. — Budapesten lakom, csak itt nyaralok nagymamánál és hát ilyen bicaj akadt. — Szeretsz falun lenni? — Nagyon. Sok barátom van, nem unatkozom és imádom a falut. Mikor hazamegyek, alig várom, hogy újra visszajöhessek! Tessék mondani, a tévétől tetszenek lenni? — Nem, de búcsúzóul áruljátok még el a nedveteket és azt, hányadik osztályba jártok. — Vastag Csaba hetedikes, Teplánszki Péter, Bihari Kornél negyedikesek. És szeretünk bringázni! (1) ÖRDÖGFIÓKA ;.. alig hiszem el, ha valaki, úgy mint én most önöknek, elmeséli ezt az esetet nekem. m -* jyiajdj elírt egyszer egy autó, ha így játszol. A gyérek, ákíriek karocskáját figyelmeztetően megfogtam a minap, talán négyéves ha lehet, fekete hajú, fehér bőrű, szép szemű kislány. Játéka pedig az volt, hogy valahányszor közeledett Balassagyarmaton az egyik egyirányú kis utcában egy autó, átszaladt előtte az úttest másik oldalára, és ott a járdán, egy fa kérgébe kapaszkodva, nagy izgalommal várta, mikor jön egy újabb kocsi, mely előtt ismét keresztbefuthat. Hogy rászóltam, sértődötten nézett rám, karját elvonta a kezemből, és szapora léptekkel, vissza-vissza nézve bement egy házba. Tegnap délelőtt megint azon az utcán jártam, s már messziről láttam a kislányt, amint piros napozójában átszalad egy ZIL előtt. A kürt nagyot visszhangzott, a gyerek hancúrozva integetett a sofőrnek és a kísérőnek. Egész közei értem, mikor egy Trabant jött be az utcába. Normális tempóban hajtott, a vezető és a kislány azonban nem láthatta egymást, mert időközben egy Barkas állt le a járda mellé. És a gyerek nekilódult, csak a motorzajról állapíthatta meg a távolságot, már amennyire egy ilyen csöppség erre képes. » Hát... át is jutott épségben a szemközti járdára, de éppenhogy csak. A lélegzetem is elállt. A Trabant nagy fékcsikorgás, dudálás közepette megállt. Vezetője, egy ősz, szemüveges férfi, kiugrott a kormány mögül, ijedtében alaposan bevágta az autó ajtaját — Te kislány! —; kiáltptta -élesen és megtorpant. Most vett rajta erőt a gyengítő rémület. Látszott, alig bír visszalépni, megkapaszkodni a Trabant oldalában Törölgette izzadó homlokát: — Mit csinálsz, gyerekem!? Hát nem láttalak, és ha most elütlek, mi lesz veled? Meghalsz! Annak ugyan mondhatta! Értette is az! Állt a falnál hátratett kézzel és mosolygott. Egy vaskapuból közönséges hang harsant: — Mi a rossebet ordít arra a gyerekre, nem látja, hogy gyerek?'Mit ártott az magának, mondja!? Sovány, rövid hajú asszony kiabált, egyik kezével fogta a vaskaput, másikban tésztaszűrőt tartott, azzal integetett egyre. — De asszonyom — magyarázta a Trabant vezetője megütközve —, elébem szaladt ez a kislány, majdnem elgázoltam ! — Asszonyom, asszonyom! — hadonászott a nő a szűrővel és kijjebb lépett — Mi köze magának ehhez a gyerekhez? A magáé? Ha nem lát négy szemmel se, ne üljön az autójába! Menjen a fenébe! Te meg — kapott most a gyerek is —, gyere ide! Ide gyere! Takarodj nekem az udvarra! A kislány szó nélkül befutott a kapun, a nő utánament, de még egyszer visszafordult és a megkövült autós felé intett: — Vén bolond! (vi) NÓGRÁD - 1979. július 21. szombat
