Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-20 / 168. szám

Pines és görbebot Egy aranydiplomás pedagógus visszaemlékezése Jászberényben, a Jász Mú­zeumban őrzik Lehel kürtjét. A kürt X—XI. századi bizán­ci eredetű elefántcsontfarag- ványból készült. A feljegyzé­sek szerint Káldy Gyula 1893- ban hatalmas riadót fújt el .rajta. A Zagyva-patak is meg­tiszteli megjelenésével a vá­rost és parti füzeseivel kelle­mes árnyékot ád a horgászok­nak. A város képe a paraszt­városból az iparosodás felé mutat. Itt diákoskodtam én is, im­már 50 éve, a fiatal preparan­di ában, amely akkor még igen mostoha körülmények között működött. De annál szigorúbb volt a rend, a fegyelem, amit az iskolavezetés Balázs Béla igazgatóval az élen, követke­zetesen megkívánt. Parancsol­ni, vezetni, tanítani csak az tud — sugallták a tanárok — akiket erre megtanítanak. Ak­kortájt ezt a kérdést nem tel­jesen így értelmeztük, de ké­sőbb az élet tanárainkat iga­zolta. A diákság a szegénypa­rasztság, iparos és nincstelen családok gyermekeiből regru- tálódott. Ez biztosíték volt ar­ra, hogy a diplomát szerzett fiatal, aki adott körülményei­ből feltétleli feljebb emelke­dett, a pályaválasztásához hű maradt, és mint tanítóember, hűségesen ä népének szolgá­latába állt; néptanító lett! A négy középiskolára épülő öt évfolyamú tanítóképző, sokoldalú nevelést biztosított a tanítójelölteknek. A képzés homlokterében a tantárgyi ok­tatások keretében a tárgyi tu­dás megszerzése, illetve az ál­talános műveltség alapjainak a lerakása volt. De ezen túl­menőleg az irodalom, a sport, a zene, a kórusvezetés, a ké­zimunka, a könyvkötészet, a könyvtárszolgálat, a gyakorla­ti kerti munka, az elsősegély- nyújtás az ifjúsági szervezeti élet mind-mind helyet kapott a képzési tematikában. Tes­tet öltött a a klasszikus mon­dás; „Non scholáé séd vitáé discimus” '(Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk). Áz internátus kerete lehető­séget adott a kisebbeken való felügyelet, gondoskodás gya­korlására is. amely egyben a tanítói véna kialakításához vezetett. Frissen él az emlé­kezetemben az a jó közösségi élet, a barátságra, szeretetne épülő őszinte kapcsolat, amely a tanulásban, a sportban és egyéb ügyes-bajos dolgaink­ban egymást segítette és a ta­nári kar összefogásával igen egészséges közszellemet alakí­tott ki. Ezeknek az eredmé­nye lett például, hogy az ok­tóber 6-i, hagyományos váro­si stafétát mindig a képzősök nyerték (a gimnázium, szak­iskola és honvédséggel szem­ben), amely sportversenyek mögött Pazár Zoltán tanár úr lelkes buzdítása és szaktu­dása nem hiányzott. A budai és a kiskunfélegyházi állami tanítóképzők matematikai és egyéb tanulmányi versenyein is rangos helyezéseket értünk el. Intézeti énekkarunk nem­csak a városban, hanem a megyében is komoly kultúr- tényezőnek számított, mert Berzátczy tanár úr zenei igé­nyességével sokat követelt, de sokat is adott a kórusnak. Nö­vendékei közül több országos hírű karnagy is kikerült. Mai tévéaiáHiafuak Hazai faiakon Szabolcsi haranglábak 2149: ANGLIAI II. ED­WARD ÉLETE. „Edward nagyon gyenge ke­zű, rossz király — mondja a címszereplő Jordán Tamás.— Sorsában és cselekedeteiben fontos szerepet kap kegyence, Gaveston, akit korábban száműztek, de az új király apja halála után rögtön visz- szahívja udvarába. Uralkodá­sának legelső napján történik mindez, amikor a holt királyt még el sem temették. II. Ed­ward nem törődik sem írott. sem íratlan törvényekkel! Ki­zárólag a saját akaratát is­meri. Mindennek természetes következménye lesz a belvi- szály és végül a véres polgár- háború. II. Edward sorsa ha­sonlít a véres kezű II. Ri- chardéhoz. Nagy utat kell be­járnia, amíg hatalmát elve­szítve emberileg megtisztul. Büntetése arányban áll tet­teivel. A tv-játékot Marlowe — Brecht — Feuchtwanger drámájának alapján rendezte Horváth Z. Gergely. A fiatalságot abban az idő­ben is a tanulás mellett a jókedv, a vidámság jellemez­te. Ki előbb, ki később vakar- gatta az arcát, függvén ez at­tól, hogy van-e már az ille­tőnek lányismerőse? A borot­vált archoz borotvaélű vasalt nadrág is hozzátartozott. Ezt házilag, diákosan úgy oldot­tuk meg, hogy a szépen eliga­zított, kisimított nadrágszárat letakartuk törülközővel, majd a lepedő alá tettük és ráfe­küdtünk. Igen ám, de a tréfa ördöge nem alszik! Míg ki­ment az említett „vasalótár­sunk”, a szómszédja fordított egyet a nadrágszáron! Mon­danom sem kell, reggelre sok éle lett a nadrágnak! A kont­rát a rekontra követi. Másnap este a „tettes” cipőjét, a sok élű nadrágos kiakasztotta a folyosón levp vízcsapok alá. Teleengedte vízzel, kinyitotta rá az ablakot és mivel január­ban jártunk, reggelre a cipő­be befagyott a víz! Senki se gondolja, hogy harag lett be­lőle, sőt kacagás, hisz „köl- csönkenyér visszajár’” Katonának, diáknak min­dig jólesik a hazai. Jöttek is a csomagok, hol ennek, hol a másik diáktársnak. Minden csomag közös volt! Az ötéves internátusi élet alatt már elő­re tudtuk, hogy Wágner La­cinak Tiszafüredről kitűnő mákosbeiglit küld a mamája. A Szűcs Jóska csomagjából, Jászalsószentgyörgyről pedig nem hiányozhat az alföldi szalonna-kolbász és a hófehér gyürkés cipó. Mondanom sem kell, hogy egy-egy 8—10 ki­logrammos csomag perceken belül „eltűnt”, hisz az egész osztályközösség körülülte. Tanulmányaink utolsó sza­kasza, az ötödik évfolyam vé­gén a képesítővizsga letétele volt. A jászsági júniusi nap bár nagyon sütött, de a sike­res vizsga után a keményka­lapot (a pincset) büszkén tet­tük a fejünkre, hisz ez adta a felhatalmazást, illetve ez jelképezte az oklevél megszer­zését a gumivégű görbebottal együtt. Felléptünk tehát az élet színpadára, hol első jel­mezünk a pines és a görbebot volt — mert akkor az volt a módi —, majd elindultunk Nógrád és Heves megye fal­vaiba, hogy Gárdonyi ..mécse­sei” legyünk. Hivatásból! Ügy érzem, nem bántuk meg. Korsós Nándor Vannak vidékek amelyeket sűrűn látogatnak az ország­járók, s vannak, amelyeket el­hanyagolnak. Ez utóbbiak közé tartozik Szabolcs megye is. Most olyan útra csábít­juk a nógrádi utast, amely a legszebb tájakon vezet, vál­tozatos faluképeket tár föl mi­közben e végvidék sajátos építményeit keressük föl — a fa harangtornyokat. NYÍR, SZATMÁR, ERDÖHÁT Szabolcs megye — a név sok mindent magába zárt. Kü­lönböző tájegységeket és más megyék töredékeit is. Aki Szabolcsban jár, egyúttal Be- regben és Szatmárban is jár­hat. S járhat a Nyírségen, az Erdőháton, a Tiszaháton... Ezeknek a részeknek rész­ben eltérő múltja s táji és néprajzi sajátosságai voltak, vannak. Mások a talajok, kül- lönböznek a gazdálkodás fel­tételei is. A homokon — ame­lyet ma már almafák népesí­tenek be sűrűn és sejtelmes erdők borítanak — másként élt meg az ember, mint mondjuk az Ecsedi-lápon, amelynek ma nyoma se igen van s termő fekete föld lett belőle. De ahol a tájat át- s átszelő folyók árterei vannak, amerre holtágak maradtak, ott el tudjuk képzelni, hogyan élt a halász-pákász ember. S a Tiszát többször is keresztez­hetjük kompon, hídon, ponto­non, északnyugatról délkelet­re haladva. FIATORONY, PATICSFAL Ezeken a keleti vidékeken még több sajátos hagyománya tűnik föl a régi népéletnek s az építészetnek, jóllehet a gyarapodás és a vele verseng­mutatására errefelé is egyre- másra alakítja át vagy cse­réli fel a régi házakat az ál­talánosabb csafádiház-típusok egyedeire. Nem újkeletű a tö­rekvés, hiszen — ha a lakó­házat ennyire nem is — a középületeket, s főként a ré­gi fő középületet: a templo­mot ,már az elmúlt századok­ban is érintette. Ezért van az, hogy nemegyszer a műemlék- védelem szakemberei bontják ki s állítják vissza kései ba­rokkos külsőből a gótikus vo­násokat, a pusztán falfelüle­tek alól a későközépkori fest­ménytöredékeket. E táj egyik feltűnő vonása a fa mint építőanyag a temp­lomok tetején, tornyán és az önálló harangtornyokon. Né­hány szép példája maradt fenn, s a legszebb talán a csarodai templomon. Az egyik legpompásabb Árpád-kori em­lékünk ez a XIII—XIV. szá­zadi falfestményrészeket is őr­ző, ma református templom fazsindelyes tetejével és fator- nácos, fazsindelyes toronysi­sakjával. A szomszédos kis falucska, Tákos, református temploma kevésbé ősi és pom­pázatos, de annál sajátosabb. Ez a XVIII. századi templom paticsfalú: gerendák között vesszőből font, falait sárral ta­pasztották be, aztán lemeszel­ték. A kis vessző-sárfalú egy­ház mennyezete is fa és ka­zettákra oszlik, amelyekbe díszül növényi mintákat fes­tettek. A magas zsindelytetős épület mellett egyszerűbb fa harangtorony áll. Csarodától északra egy mel- lékúton a második falu Vá­mosatya, amelynek a XIII. századból eredő, ugyancsak szépen zsindelyezett fedelű temploma mellett áll még impozánsabb fa harangtornya. Ez a XVI. század vége felé készült és sisakját a fő to­ronycsúcs mellett a négy szeg­leten négy kis „fiatorony” is díszíti. A fiatorony egyébként másutt is elő-előtűnik, s leg­hatásosabban a nyírbátori ké­ső gótikus református temp­lom melletti hatalmas fa ha­rangtornyon, amelyik 1640-ben épült. Ha Vámosatyáról to­vább megyünk a Tisza jobb partján északnyugat felé. Má- tyuson szép festett famennye­zetet s Lónyán egy XVIII. századi harangtornyot látunk. Onnan kompon átkelhetünk a Tiszán (a ráhajtó nem éppen személyautónak készült, s el­jutunk Mándokra, amelynek görögkeleti fatemplomát a szentendrei skanzenbe szál­lították, majd Zsurkra, ahol ugyancsak szép fiatornyos, XVIII századi harangláb áll. Ha viszont Csarodától r dél­keletre fordulunk, Esze Tamás szülőfaluján, Tarpán át Ti­vadarra, onnan a Tiszán ót Kisarra jutunk — Beregből Szatmárba, illetve az Erdő- hátra. Erdőhát ugyancsak a fa ha­ranglábak hazája. Központján,' Fehérgyarmaton át érünk Mándra, ahol szintén harang­láb épült a templom mellé, akár a szomszédos Nemesbor- zován, az azzal szomszédos Nagyszekeresen, aztán Kis­szekeresen, onnan a harmadik faluban: Kölesén, újabb há­rom faluval odébb a határ­széli Kispoládon és a szinte szomszédos, de csak kerülő­vel megközelíthető Nagyhódo­son. A KÁRPÁTOKBÓL JÖTT A’ FA E haranglábak építői jórészt erdőháti ácsok, faragók voltak. Gyönyörű szerkezeteket ácsol­tak össze e 20—30 méteres (sőt még magasabb) tornyok­ban. Toronysisakjaik alakja a gótikus építkezés emlékét őr­zi, míg a sisak alatti torná­cok faragott oszlopai és nyí­lásai a reneszánszét. » Vajon miért éppen ezen a vidéken épültek ilyen fator­nyok (és részben fatemplo­mok)? Erre nézve a válasz nem egyértelmű. Annyi bizo­nyos, hogy e vidék egykor fá­ban gazdag volt. Másrészt Be- regföldje a Kárpátokig ter­jedt; az ottani faépítészet is bizonyosan hatott. N. F. Számítógéppel készül a Magyar nemzeti bibliográfia A magyar írók műveinek első összefoglaló ismerteté­se a XVIII. század elején je­lent meg. A nagy nyugati kultúrnemzetek művelődés- története ■ majdnem kivétel nélkül szinte évszázadokkal korábban jegyez ’ fel olyan próbálkozásokat, amelyek cél­ja számba venni, lajstromozni nemzeti kultúrkincsének ré­szét képező irodalom teljessé­gét. Hazánkat a XVI. és XVII. században a török nódítás és a Habsburgok - gyarmatosító politikája miatt kulturális el­maradottság jellemezte. A hazai egyetemi élet fejletlen­sége arra késztette az értel­miségi pályára készülő f’a- talokat, hogy külföldi egye­temeken végezzék tanulmá­nyaikat. A fejlettebb kultúrá­jú országokkal létrejött ilyen kapcsolat járult hozzá ahhoz, hogy a XVIII. század legele­jén megszülessen a magyar irodalom alkotásainak első számbavétele. Czvittinger Dávid biobibliográfiája. Ezen első retrospektív pró­bálkozás után —, ha lassan is — fejlődésnek indult a magvar bibliográfiai számba­vétel. Az indíték pedig az volt. hogy külföld előtt is bé­bi zonvítsuk a^ magyar irodal­mi élet pezsgését, azt. hoev Magyarország me-mvi kiváló embert adott a világnak. ELSŐRENDŰ FELADAT Amint a XVIII. század vé­gén hazánkban is virágzásnak indult a könyvkultusz, a nem­zeti bibliográfia létrejöttében nagy szerepet játszó könyv- kereskedői igény is jelentke­zett: a kereskedők tudomást kívántak szerezni az újonnan kiadott könyvekről, hogy azo­kat vevőközönségük igénye szerint beszerezhessék. Schei- dius Lajos, pfesti egyetemi ta­nár 1798-tól kezdve, a Kilián testvérek könyvkereskedő céggel együttipűködve, fo- iyóiratszerű kiadványában. A belföldi könyvek általános jegyzékében rendszeresen is­mertette az irodalmi újdonsá­gokat. Innen azonban hosszú még az út a rendszeresen megjele­nő kurrens nemzeti bibliográ­fia megvalósításáig. A Szé­chényi Könyvtár csak 1936 körül ismerte fel. hogy e bib­liográfia szerkesztése első­rendű feladatai közé tartozik, hiszen a könyvkereskedők nem gondoskodtak kellőkép­pen e kiadványtípusról. A második világháború esemé- nvei 42-től megakadályozták a Magvar könvvészet további megjelenését Hazánk felszabadulása a nem”'i bibliográfia szem­pontjából is fordulatot jelen­tett, 1946. január 1-től meg­indult a magyar nyomtatvá­nyok korszerű, teljességre tö­rekvő, rendszerező nyilván­tartása. A kiadvány hiányossága — írja Szentmihályi János —, hogy nem tartalmazza a Szovjetunió és a szomszédos népi demokratikus államok magyar nyelvű nyomtatványa­it; nagyobb ciklust tiű—15 év) magában foglaló komulá- ciója nem történt még meg, sőt egy év, vagy akár fél év anyagának összesítése sem jelent meg. A füzetek pedig meglehetős késéssel kerülnek forgalomba, megakadályozva ezzel, hogy könyvtáraink szer­zeményezési útmutatóként használják a Magyar nemze­ti bibliográfiát (MNB) mert mire eljut hozzájuk, addigra az ismertetett könyvek nagy része már elfogyott. SEGÍT-E A SZÁMÍTÓGÉP? A kiadványnak 1977 nya­rán megváltozott a címe. s egyúttal annak a törekvésnek is utat nyitottak a szerkesz­tők, hogy dokumentumtípu­sok szerint differenciált fü­zeteket állítsanak elő. Az MNB-könyvek bibliográfiá­ja a köteles példányok alaoján készül: a könyveket, a külön- lenyomatokat, a térképeket és az atlaszokat regisztrálja. Az MNB időszaki kiadványok repertóriuma pedig a tudo­mányos, az irodalmi és a szaklapok, ■ valamint a veze­tő napilapok cikkeit — a szép- irodalom,. a recenziók, a ri­portok és a nekrológok kivé­telével — dolgozza'fel. A 3. országos könyvtárügyi konferencia egyik fontos meg­állapítása volt, hogy a köz­ponti szolgáltatások területén hasznosítani kell a számítógé­pes technika előnyeit. A fej­lesztési irányelvekben a nemzeti bibliográfia automa­tizálásának jutott az elsőbb­ség. Az első próbafiizetek és komulációk 1977 júniusára el­készültek. s így az 1978. évi 8. számtól számítógép dol­gozza fel a Magyarországon megjelenő könyveket és fü­zetes kiadványokat. Az automatizálás a kiad­vány összes tartalmi, feldol­gozási és szerkezeti kérdésé­nek felülvizsgálatát követel­te. meg. De nézzük, sikerült-e maradéktalanul felszámolni az előbb említett hiányossá­gokat? A kiadvány továbbra sem regisztrálja a külföldön meg­jelenő magyar nyelvű köny­veket, s előállítási ideje sem rövidült meg. A gépi adatfel­dolgozás első szakaszában vi­szont éppen azért esett a vá­lasztás a Könyvek bibliográ­fiájára, hogy az éves és több­éves komulációk automati­kusan előállíthatok legyenek. A kísérleti üzemeltetés alatt az 1976-ban megjelent köny­vek adatait táplálták be. Eijjpk alápján pedig lehetőség nyílott a Magyar könyvészet 1976. évi kötetének automa­tizált előállítására, s az első komuláció megjelenése 1979­ben várható. (A távlati ter­vek 10 éves mutató összeál­lítását is tartalmazzák.) NEHEZEN OLVASHATÓ Az új technika másik vará­zsa, hogy a bibliográfia tel­jesebbé vált. Míg az MNB 1972-ben A könyvesbolti for­galomba nem kerülő köny­vekről című jegyzék 885 té­telből csak 302-őt közölt, most a számítógép jóvoltából e té­ren is lényeges javulás követ­kezett be. (Azt, hogy a kiha­gyott dokumentumok nem az aprónyomtatványok kategó­riájába tartoznak, tehát szük­séges lett volna a bibliográ­fiában regisztrálni ezeket, egy egvszerű számadat is érzékel­tetheti: a mellőzött 583 té­telben leírt kiadványok együt­tes terjedelme 78 ezer oldal.) Az új előállítási mód követ­keztében megvalósult a mű­szaki irodalom teljesebb fel­tárása, s a könyveken kívül az új indulású, illetve új cím­mel megjelenő időszaki kiad­ványok leírásait is közli a Könyvek bibliográfiája. Tar­talmi gazdagodásról is számot adhatunk: ezentúl a szépiro­dalmi gvűiteményekről is ké­szül analízis. Sokat levon viszont a ki­advány értékéből, hogy nyom­dai kivitele szinte olvashatat­lan. Ennek oka nem csak a pénzügyi keretek szűkösségé­ben keresendő! Ha fénysze­déssel készülnének a füze­tek, a munkaerőhiány miatt a jelenlegi két-három hét he­lyett több hónapot venne igénybe a technikai előállí­tás. A másik szembeötlő hiá­nyosság — nincs szóelválasz­tás és ezért ugrálnak a sorok —, abból fakad, hogy az in­tézménynek nincs saját szá* mítógépe, minden bérmunká­ban, a számítástechnikai koor­dinációs intézetben készül. Pedig az első pillanatra lu­xusnak tűnő beruházás két- három év alatt megtérülne. Ebben az esetben ugyanis az időszaki kiadványok reper­tóriumán és egyéb — pl. helyismereti, történeti — or­szágos jelentőségű bibliográ­fiákon kívül a Széchényi Könyvtár munkafolyamatait is elvégeztethetnék a géppel, s ez egyértelműen könyvtár­ügyünk fellendülését ered­ményezné. * A realitások talaján ma­radva azonban csak két, a közeljövőben megvalósuló fejlesztési tervről beszélhe­tünk. A nemzetközi cserére alkalmas szalag —, .arriely.re már eddig is több nemzeti könyvtár jelezte igényét — előállítása jövő év derekára várható. A gépi úton készített, mind a nagykönyvtárak, mind a kis-, illetve közművelődési könyvtárak számára megfe­lelő katalóguscédulák forga­lomba kerülését még sok minden, legfőképpen a szab­ványosítás hiánya késlelteti. De amint a katalogizálás egyes részmunkálataira — testületi és földrajzi nevek le­írása. cirill és görög ábécé átírása stb. — vonatkozó szabványok életbe lépnek, a katalóguscédulák számítógé­pes előállításának sem lesz akadálya. Mátraházi Zsuzsa NÓGRÁD - 1979. július 20. péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom