Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-20 / 168. szám

Ötjegyű idpfoHGráttiok Készül az új telefonkönyy A távbeszélő-előfizetők Sal­gótarjánban többször és több fórumon felvetették már, hogy nem kapható a telefon- könyv. Gondjuk, ha nem is maradéktalanul, de hamaro­san megoldódik. Mint a sal­gótarjáni 1-es számú postahi­vatal távbeszélőosztály-veze- tőjétől. Gaál Lenkétől meg­tudtuk új telefonkönyvet szer­kesztenek a Budapest—Vidéki Postaigazgatóságnál, mivel az 1972-ben kiadott névsor már elavult. Nem használha­tó. Az új telefonkönyvben az igazgatóság területén levő Fejér. Komárom, Pest és Nóg­rád megye telefonszámait ta­lálja meg az érdeklődő. Mi­vel az új telefonkönyv ki­adása egybeesik Salgótarján új központjának létesítésé­vel, az új könyvben már az ehhez a központhoz rendsze­resített új telefonszámok sze­repelnek. — Miért van szükség az új telefonszámokra? — kérdez­tük Bácskai Károlyt, a hiva­tal vezetőjét. — Mint köztudott, az új te­lefonközpont révén mód nyí­lik a távhívásra. Az ebben a rendszerben üzemelő vidéki telefonközpontok mind ötje­gyű számmmal működnek. Ehhez kell a salgótarjáninak és a salgótarjáni telefonszá­moknak is alkalmazkodniuk. Az ötjegyű számok különben — félreértések elkerülése vé­gett — nem a jelenlegi hívó­számokhoz alkalmazkodnak. Teljesen új számokat osztunk ki, hogy a központ terhelése egyenletes legyen. . — Hogyan készül az új te- leionkönyv? — A Budapesten székelő távbeszélő-tudakozó és név­sorszerkesztő hivatal havon­ként bekéri tőlünk a változá­sokat, s ezek alapján egy mindig aktuális névsort tart nyilván mikrofilmen. Erről kértünk másolatot, s az így kialakuló névsorhoz rendel­jük hozzá az új telefonszá­mokat, feltüntetve az előfi­zető kéréseit, azokra az ada­tokra vonatkozóan, melye­ket a távbeszélő-névsorban szerepeltetni kívánnak. Hó­napokkal ezelőtt értesítése­ket küldtünk szét a telefontu­lajdonosoknak, kérve, küld­jék vissza feltüntetve a szer­kesztendő telefonkönyvben felsorolandó adatokat. Sajnos ezeknek egy része mind a mai napig nem érkezett visz- sza. Ez hátráltatja a kézirat létrejöttét. Még július végéig áll módunkban várni a késle­kedő ügyfelek reagálására. Akik addig sem küldik visz- sza az adatlapot, azok ugyan­úgy szerepelnek az új tele­fonkönyvben, mint ahogy a régiben szerepeltek. Rekla­mációnak nem adunk he­lyet. A visszaküldött adatla­pokkal is van némi gond, név-, vagy címváltozásoknál a távközlési üzem segítségé­vel tisztázni kell a jogviszo­nyokat. — Mikorra várható az új névsor? Medvesi madárgyurűző-iábor Kakukktojás a vörösbeg yfészekben Festői környezetben vertek tanyát az ország minden tá­járól összesereglett madará­szok. Diákok, kutatók, erdé­szek, vadászok, sőt még egy földrajztanár is a távoli Hol­landiából. — Egy közös vonásunk van — mondja Albert András, aki Szögedről jött és fiatal kora ellenére ő irányítja a madár- gyűrűzést — mindnyájan sze­retjük a természetet és imád­juk a madarakat. Már másod­szor vagyok itt és egy héten keresztül figyeljük a csaknem száz itt fészkelő madárfaj mozgását, viselkedését. A há­, lóval befogott madarakat meg­gyűrűzzük. Megállapítjuk ko­rát, nemét, kondícióját, eset­leg lefényképezzük, majd sza­badon engedjük... Az. elfogott kis vörösbegy ugyancsak riadtan forgolódik a kézben. Pedig nem először járt így. Ezt gyűrűje bizonyít­ja, melyet tavaly kapott. A füzetben bekeretezik a számát — ez jelzi, hogy visszafogott madár, még két gyors képfel­vétel és a madárka már el is tűnik a bokrok sűrűjében. — — A befogás japánzsebes hálóval történik, mely 6—12 méter hosszú és 2—2,5 méter magas. Az apró lyukakon még a 20—25 grammos cinkék sem férnek át. A hálókat óránként ellenőrzik, nehogy baja essen a beleakadt madárnak, szél­ben és esőben nem hálózunk, nehogy megsérüljenek a töré­keny énekesek — magyaráz­za. — Bizonyára érdekes ese­mények is történnek, itt, ahol valóban csak a madár jár. — Talán a legfeltűnőbb, hogy a kakukkok előszeretet­tel rakják tojásaikat a vörös­begyek fészkébe. Varga Feri bácsi — aki régi tagja a ma­dártani egyesületnek — sok ilyen fészket talált. Pedig ne­héz a kakukktojást felismer­ni. — Gondolom, meglepődtek a madárszülök a kis fióka lát­tán. ■ ,MI1f...... , — Valószínűleg, inert a kis jövevény előbb kihajigálja „testvéreit” a fészekből, majd hamarosan a szülők sokszoro­sára dagad mérhetetlen fa­lánksága folytán. De mindezt el kell nézni, mert igen hasz­nos és ritka madárfajunk. Igen érdekes, hogy a vízirigó például a vízesés alá rakja fészkét. Itt költi ki fiókáit és a víz alatt is vadászik zsák­mányra. — Az idei év a gyurgyalag éve. De kevesen tudják, hogy milyen madár is. — A gyurgyalag igen rit­ka, kiveszőben levő madárfa­junk, rovarokkal táplálkozik és elhagyott homokbányák­ban, löszfalakban fészkel. Más­fél méter mély. csőszerű lyu­kat fúr a homokfalba, ennek végén van a .fészke. Csak pil­lanatokra bukkan fel káprá­zatos színével, hogy azután eltűnjön fészkében. — Sok a fiatal a táborban? — Igen, nagyon örvendetes dolog, hogy a fiatalok nem légpuskával ismerkednek a madarakkal, hanem figyelik, fényképezik azokat, sőt még hansfelvételeket is készítünk, majd ezeket lejátszva figyel­jük viselkedésüket. Monda­nom sem kell, nagyon izgal­mas — jegyzi meg Albert András. Lassan sötétedik az erdő­ben. A kis énekesek is egyre halkabban hallatják hangju­kat. A sátrakban azonban még élénk szakmai viták zaj­lanak. A tábortűz is egyre vi­dámabban pattog. A távolból a vízesés hangja hallatszik. Altatódalától biztosan elszen- derültek már alatta a kis ví­zirigók. Z. T. — Tudomásunk szerint — mondja az osztályvezető — ez év végére forgalomba ke­rül. Különösen azok számá­ra lesz hasznos, akik igény­be kívánják venni a távhí­vást. Ök ugyanis csak a meg­felelő körzetszám, illetve he­lyi hívószám ismeretében tár­csázhatják lakásukból a más településeken levő állomá­sokat. Ezt azért jó tudni, mert a távhívás bevezetése után, ha valaki az így elérhető ál­lomásokat a hagyományos módon a helyközi központon keresztül hívatja meg, az pót­díjat fizet. — Készltenek-e külön vá­rosi telefonkönyvet? — Tudomásom szerint a Budapest—Vidéki Postaigazga­tóság nem szándékozik sal­gótarjáni névsort közzétenni. Legfeljebb néhány év múlva, ha a város hívószámainak száma oly mértékben növe­kedik, hogy ez indokolt. — Hogyan zajlik le az át­állás? — Az átkapcsolás előtt minden . salgótarjáni előfize­tőt értesítünk a számváltozá­sáról, megkapja az új szá­mot. Ebben az értesítésben helyet kap egy kis ismertető, a távhívás alkalmazásáról. Célszerű lenne, ha 'ezt köve­tően előfizetőink ismeretsé­gi körükön belül, valamint munkahelyükön közölnék új telefonszámukat, hogy elér­hetők legyenek. — fejezte be az osztályvezető. A salgótarjániak régi vá­gya teljesül az új telefon­könyvvel, az örömbe azonban egy kis üröm is vegyül: a négy-nyolc oldalt elfoglaló te­lefonszámok egyújjnyi vas­tag kötetben lesznek, s azok is —, s valószínűleg ők van­nak többen —, akik általában helyi beszélgetésekhez ven­nék igénybe a névsort, kény­telenek egy nehezebben ke­zelhető nagy könyvvel bajlód­ni. — g. — Titkárok egymás között Július közepén, a szabadsá­golások, a kirándulások, a strandolások idején a megye- székhely százharminc alap­szervezeti KISZ-titkára töltött egy hetet a salgóbányai tá­borban, mint mondják, ke­mény munkával. Ez idő alatt készültek fel az új mozgalmi évre, kaptak instrukciókat, módszereket teendőikhez. És nem utolsósorban, egyhetes együttlétük a közös gondok, élmények megbeszélését, ta­pasztalatcseréjét is lehetővé tették. TÖBBEN, DE Érkezésünkkor éppen egy előadás ért véget, viharos tapssal, s rövid szünet után pedig a csoportfoglalkozáso­kon, szűkebb körökben vitat­ják meg az elhangzottakat, helyi sajátosságokkal tűzdel­ve. A táborparancsnoki, vagy inkább -vezetőségi helyiség­ben lázas készülődés zajlott egy sportvetélkedőre, közben szólt a zene, imitt-amott né­hány pár sietett a faházak­ba, s ott vitatkoztak. — Nemigen túlzók, ha azt mondom, az itt töltött egy hét milyensége meghatározó lehet az egész évi mozgalmi mun­kára. Kérdésem az, mit tet­tek ezért a tábor vezetői? — Hónapokkal előbb már a programon munkálkodtunk — válaszolt Márton József táborvezető, a KISZ Salgótar­ján városi bizottságának tit­kára. — Szervezésünk is sok­kal jobb volt, mint korábban, így a 160, dolgozói területen ténykedő titkárból 130 eljött. A távolmaradók majd mind­egyike munkahelyi elfoglalt­sága miatt nincs itt. Gondolok az öblösüveggyári „kemencé- sekre”, vagy a szalagon dolgo­zó fiatalokra. Progra­munk a központi terv szerint készült. Egyebek között tar­talmazza a szocialista de­mokrácia, az érdekvédelem, a honvédelmi nevelés, a szervezeti élet kérdéseit, vala­mint igyekeztünk a szabad­idős foglalatosságokat úgy Történelmi leletek A Német Demokratikus Köztársaság területén éven­te 3—4 ezer régészeti lelőhe- ;jfSt tárnak fel a kutatók. A lilétek legtöbbjére az építke­zések, talajjavítás, vagy fel­színi bányaüzemek nyitása közben bukkannak rá. Az NDK régészeinek jelen­tős külföldi felfedezései kö­zé tartozik a bronzkorból származó gazdag vietnami kultúra bebizonyítása. Ez el­lentmond annak a korábbi hitnek.'hogy a délkelet-ázsiai kis népek saját alkotó tevé­kenység híján fejlődésüket ki­zárólag Indiának és Kínának köszönhetik. Majdnem kétezer kötet közül válogathatnak a dolgozók a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárának könyvtárában. A kölcsönzésen túl lehetőség van újságok, folyóiratok olvasására, valamint lemezhallgatásra is. A heti három alkalommal nyitva tartó könyvtárnak 225 beiratko­zott tagja van. (—,báb —) szervezni, hogy a felfrissítés mellett a közösségi kapcsola­tok kialakítását is szorgal­mazza. HONNAN . . . Három alapszervezeti tit­kárt kértem meg egy rövid beszélgetésre, a tábori ta­pasztalatok elmondására. Előbb gyors bemutatkozás, tájékoztatás arról, honna'n jöttek és milyen a mozgalmi életük? Turóczy János, a Nógrád megyei Tanács munkaügyi osztályának főelőadója: — Huszonhat fős alapszerve­zetünk van, s nem éppen a legfiatalabbak vagyunk. Át­lagéletkorunk harmincegy év. Ebből adódik, s nem mente­getőzésnek szánom, hogy a sport- és a kulturális mun­kánk, valószínű elmarad a „fiatalabbak” teljesítményei mellett, de a gazdaságpoliti­kai tevékenységünk, ponto­sabban a munkahelyi felada­tainkkal kapcsolatos mennyi­ségi, minőségi teendőinket, úgy érzem sikerrel végezezük. Jelentős hangsúlyt kap ná­lunk a párttaggá nevelés is. Deák Kornélia a Salgótar­jáni Járási Bíróságról jött és a helyi, 14 tagú kollektíva titkára. Alacsony-létszámunk, hi­szen közülük még néhányan gyesen is vannak, meghatá­rozza, hogy nagy és látvá­nyos eredményekről nemigen beszélhetek. De meg kell mondanom, egyébként sem dicsekvésreméltóan dolgoz­tunk ... ez különösen az itte­ni beszélgetések során derült ki. Ugyanis jóval több lehető­ségünk van arra, hogy áz igazságügyi képzettségeknek megfelelően például vitakörö­ket vezetve, előadásokat tart­va segítsünk más alapszerve­zeteket. Kilvády Péter, a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek vas­öntödéje KISZ-eseinek „kép­viselője”. — Mindannyian fizikai terü­leten dolgozunk, egy fura ér­zéssel. Ugyanis, várhatóan megszüntetik részlegünket, s így a szakmunkásokból, beta­nított munkásokból álló cso­portunk egyelőre „létbizony- tála'nságban” van. Ezen kívül évek óta nem jönnek új em­berek, s így egy kicsit „meg­korosodtunk”. ÉS HOVÁ? Második kérdésünk az volt, milyen élményeket szereztek e néhány nap alatt, s a fel­készítés hová, milyen útra te­reli a mozgalmi munkát? *— Nagyon tetszett a leg­utóbbi előadás, amely az alap­szervezeti vezetés gyakorlati kérdéseiről szólt, sok-sok öt­letet adott, s kialakult ben­nem egy kép a mi, sajátos helyzeteink között lehetséges munkáról — mondta Deák Kornélia. — Változatos, szín­vonalas programok voltak, mód nyílott a barátkozásra, az ismeretségre, a tapaszta­latcserékre. — Kicsit vigasztalódtam — veti közbe Kilvády Péter — ugyanis rosszabbnak hittem alapszervezetünk munkáját. Itt azonban kiderült, nem volt okom rá. Vagy netán a színvonal romlott? A progra­mok'' valóban sok módszert kínáltak. De tévedés lenne azt hinni, hogy ezeket egy az egyben kell, lehet alkalmazni. Csak a saját érdeklődési, képzettségi szinten átszűrve lehetséges. — Két dolgot csináltam volna másképpen — jegyezte meg Turóczy János —, nem a tilalmak felolvasásával kel­lett volna indítani, és a moszkvai olimpiával kapcso­latos vetélkedő kérdéseit ke­vésbé „apróbetűsre” készítet­tem volna, ugyanis a lexikon­kérdések nem nyújthatnak sikerélményt a résztvevők­nek. Ez kicsit félresikerült öt­let volt. Ezen kívül elégedett vagyok a felkészítéssel. Kü­lönösen az ifjúságpolitikai határozatokról és a törvé­nyekről szóló témafeldolgozás volt igen hasznos. Ám, hogy mennyire hasz­nálható és valójában mit ér a felkészítő tábor, az záráskor még nem derülhet ki, bár­menyire is biztatóak lesznek a tapasztalatok. Véleményem szerint, minden évben azzal a kötetlen, egyszerű beszélge­téssel kellene kezdeni a tábo­rozást, hogy az előzőből mit sikerült kamatoztatni, és mit nem? Volt-e hasznavehetetlen ötlet, kudarcra ítélt próbál­kozás? Jövő ilyenkor, nem ártana erre néhány órát szánni. Tanka László NEGYVENKETTEN A mezőgazdasági termelőszövetkezetek mellett, velük együttműködve — nagy feladat hárul az ÁFÉSZ-ekre is. Számottevő szerepük van abban, hogy Nógrád megyében is elterjedt és meghonosodott a fólia alatti zöldségter­mesztés, megindult a gyümölcsösök felújítása, és sok helyen új gyümölcsösök telepítése. A lakosság körében évről évre növekszik a friss zöld­ségfélék és gyümölcsök iránti szükséglet, melyet a régi telepítésű gyümölcsösök —, melyeknek területe amúgy is kevés — már nem képesek ellátni. Ezeknek az egyre növekvő igényeknek igyekszik eleget tenni — ellátási körzetében — a Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ több szakcsoportja, köztük a munkás-kertszövet* kezetek. A kertszövetkezetet —, vagy ahogy a pásztóiak nevezik — a „munkás”-t, három évvel ezelőtt hozta lét­re a helyi ÁFÉSZ, többféle igénynek is eleget téve. Régi vágya a pásztói tömblakásokban élő emberek­nek az, hogy a friss levegőn, hasznossá téve magukat szabad Idejüket értelmesen tölthessék el. A Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ a helyi Béke Termelő- szövetkezettől ötven évre bérli a kertszövetkezet számá­ra a másként parlagon maradó területet. A munkás-kertszövetkezet negyvenkét tagja, nyolc hektáron, személyenként 500 négyszögöl gyümölcsösben gazdálkodik. Az ÁFÉSZ az induláskor minden segítséget megadott tagjainak ahhoz, hogy majdan eredményesen tudjanak dolgozni. Talajvizsgáló szakembereket hívtak segítségül, majd elkészítették a telepítési . tervet, melynek alapján cseresznye-, meggy-, kajszi- és szilvafacsemetéket ültet­tek el. Anyagi támogatást is kaptak az ÁFÉSZ-től, olyan kölcsön formájában, amelyet akkor kell visszafizetniük, ha fáik már termőre fordulnak. Akiknek szükségük volt rá, kaphattak mezőgazdasági hitelt is, amit olyan eszkö­zök vásárlására használhattak fel, melyek a termeléshez szükségesek. Míg a „munkás” fái termőre nem fordulnak — még két év —, addig gazdáik köztes növényekkel hasznosít­ják a termőterületet, melyet az ÁFÉSZ-en keresztül ér­tékesítenek. Hogy a tagság szakismerete megfeleljen, sőt ne ma­radjon el a termelés adta követelményektől, az ÁFÉSZ — a TIT-re támaszkodva — a téli hónapokban ismeret- terjesztő előadásokat szervez, melyeknek mindig nagy a látogatottsága. Mi, fogyasztók, reméljük, hogy egy-két év múlva már találkozunk a pásztói munkás-kertszövetkezet termékei­vel az üzletekben, a piacokon. NÓGRÁD - 1979. július 20. péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom