Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-20 / 168. szám

Nagygyűlés Lengyelország Elutazott a belga külügyminiszter felszabadulásának 35. évfordulóján ' (Folytatás az l. oldalról.) , vekszik. Különösen Jelentő­sek a hosszú távú termelési együttműködésre létrejött megállapodások, amelyek ki­terjednek a közúti járműipar- ra^ néhány mezőgazdasági géptípus, a szerszámgépek és bz ipari szerelvények gyár­tására, az elektronikára, a műanyagok és a szintetikus vegyiszálak gyártására, a gumi- és gyógyszeriparra. Kapcsolatainkban új forma a lengyel építőipari kapacitás hazai fölhasználása, s ebben a kábái cukorgyár építése a legjelentősebb vállalkozás. Az idén mintegy 30 létesít­ményünk kivitelezésében vesznek részt lengyel munká­sok. Számottevőek a műsza­ki-tudományos együttműkö­désre kötött magállapodása­ink, kulturális, közoktatási és egyéb egyezményeink. Ar­ra törekszünk, hogy tovább szélesítsük együttműködésün­ket, és következő ötéves ter­veink kialakítása során bő­vítsük a kölcsönösen előnyös egyezmények körét. — Pártjaink egységes né­zeteket vallanak a nemzetkö­zi helyzet, a kommunista mozgalom valamennyi alap­vető kérdésében — mondot­ta a továbbiakban. Jelenünk és jövőnk alakulásában döntő tényező a Varsói Szerződés tagállamainak összehangolt nemzetközi tevékenysége. Ennek jó példája a tagálla­mok külügyminisztereinek legutóbbi budapesti ülésén elfogadott felhívás a nukleá­ris háború veszélyének csök­kentésére és az az indítvány, hogy minél előbb hívjanak össze európai konferenciát a katonai enyhüléssel összefüg­gő intézkedések kidolgozásá­ra. — Legnagyobb nemzeti ün­nepünkön pártunk, kormá­nyunk és dolgozó népünk testvéri üdvözletét küldi a Lengyel Népköztársaság munkásosztályának, paraszt­ságának, értelmiségének, egész dolgozó népének — mondotta befejezésül Bor- bándi János. A nagy tapssal fogadott be­széd után Tadeusz Pietrzak emelkedett szólásra. Az 1944. július 22-én a Len­gyelország felszabadulását követő napon kihirdetett történelmi jelentőségű júli­usi kiáltványt, az azóta meg­tett utat méltatva Tadeusz Pietrzak aláhúzta: — Népünk tudatában gyö­keres, szocialista irányú tár­sadalmi és politikai változá­sok mentek végbe. Kiková­csol ódott nemzetünk meg­bonthatatlan egysége. Álta­lánossá tettük az oktatást, fejlesztettük a tudományos és a kulturális életet. Végrehaj­tottuk az ország hatalmas mé­retű gazdasági átalakítását. — Bányászatunk, s mégin­kább gépiparunk eredmé­nyeinek köszönhetjük, hogy a hajdanán elmaradott agrár­ipari Lengyelország fejlett ipari-agrár országgá erősö­dött, s hazánk ma a világ tíz legnagyobb iparral ren­delkező országa között foglal helyet. , — A különböző szintű okta­tási intézményekben 9 millió gyermek és felnőtt tanul, s közülük 491 ezren az ország 89 felsőoktatási intézményé­nek hallgatói. A kulturális élet fejlődése a kultúra érté­keinek növekvő népszerűsé­ge úgyszintén az elmúlt 35 év vívmányainak szerves részét jelenti. A Lengyel és a Magyar Népköztársaság testvéri kap­csolatairól szólva kiemelte: — Az országainkban vég­bement politikai és társadal­mi átalakulás együttműködé­sünk bázisává vált. Ennek kö­szönhetően hagyományos ba­rátságunk azonos osztályér­dekre, népeink ideológiai szövetségére alapozódik. Né­peinket és országainkat szö­vetség fűzi a Szovjetunióhoz: mindkét ország hű és elköte­lezett tagja a Varsói Szerző­dés védelmi rendszerének és szorosan együttműködik a KGST szervezetében. Orszá­gaink külpolitikájában tel­jes a nézet- és cselekvésazo­nosság. A Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete befe­jezésül méltatta a kétoldalú kapcsolatok, az árucsere-for­galom, a gyártásszakosítás, a kulturális együttműködés és az élet más területein elért fejlődés eredményeit. A két nép barátságát élte­tő nagy taps után műsor kö­vetkezett, majd az Intema- cionálé hangjaival véget ért az ünnepi esemény. Fogadás Lengyelország nemzeti ünnepén Lengyelország újjászületé­sének 35. évfordulója, nemzeti ünnepe alkalmából Tadeusz Pietrzak, a Lengyel Népköz- társaság budapesti nagyköve­te csütörtökön fogadást adott a rezidenciáján. A fogadáson részt vett Fock Jenő, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, a Politikai Bizottság tagja, Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, Raffai Sarolta, az ország­gyűlés alelnöke, Borbándi János, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Po- linszky Károly oktatási mi­niszter, Pozsgay Imre, kultu­rális miniszter, Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter és Rácz Pál külügyi államtit­kár. Jelen volt politikai, álla­mi- és társadalmi életünk sok más jeles személyisége, vala­mint a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Lengyelország felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából az MSZMP KB és a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa az újpesti művelődési házban nagygyűlést tartott. Sandinista győzelem „Nicaragua felszabadult, az ország egész területe a sandi­nista nemzeti felszabadítási front ellenőrzése alatt áll” — adta hírül csütörtökön a ha­zafiak „Radio Sandino” adója nem sokkal azután, hogy a front egységei elfoglalták a Managua szívében fekvő meg­erősített elnöki rezidenciát, Somoza volt diktátor hírhedt bunkerét. Az épületet védő több száz nemzeti gárdista le­tette a fegyvert. Az ország különböző pont­jain a nemzeti gárda egységei szintén sorra megadják ma­gukat. Francisco Urcuyo Malianos, Nicaragua másfél napot volt elnöke Guatemalába mene­kült. A csütörtöki nap folya­mán a nemzeti gárda több tisztje elmenekült az ország­ból. Nicaraguái hazafiak egy csoportja csütörtökön beha­tolt az ország washingtoni nagykövetségére és megszállta az épületet. Az akció során két személy könnyebben meg­sérült. Az amerikai rendőrség az egyik támadót elfogta. A nemzeti újjáépítés León- ban tartózkodó öttagú kormá­nyát helyi idő szerint péntek reggelre várják Managüába. A sandinisták adója felszólította az ország lakosságát, hogy mű­ködjék együtt a kormánnyal és tartózkodjék mindenfajta rendbontástól. (Folytatás az 1. oldalról.) légkörben lezajlott budapes­ti tárgyalásai hozzájárulnak a két ország kapcsolatainak szorosabbra fűzéséhez. Azt bizonyították, hogy mindkét fél közös akarattal tovább kí­vánja fejleszteni a magyar— belga együttműködést, a két ország, a két nép javára. A megbeszéléseken egyet­értettek abban, hogy folytat­ni keli a magas szintű eszme­cseréket, mert ezek haszno­sak és mindkét országban ka­matoztatható tapasztalatok­kal fejeződnek be. Éppen ezért elhatározták: a jövőben rendszeresen találkoznak majd a két ország külügy­miniszterei. Ugyanakkor más területek, így például a ma­gyar és a belga vállalatok kapcsolatainak felvételét is kívánatosnak tartják. Belgi­umban nagy fontosságot tu­lajdonítanak az ipari-kereske­delmi együttműködés kiszé­lesítésének, s a mostani tár­gyalások is megerősítették: mindkét ország érdekelt a kölcsönösen előnyös vállalati kapcsolatok kialakításában és fejlesztésében. Nemzetközi kérdésekről szólva a belga diplomácia ve­zetője hangsúlyozta: a tár­gyalásokon mind a magyar, mind a belga fél állást fog­lalt az enyhülési politika foly­tatása és kibontakoztatása mellett. Megállapította: ha­ladás jellemzi az 1980. őszére tervezett madridi konferen­cia előkészítését, s hozzátet­te : ez azért is pozitív tény, mert az előzetes megbeszélé­sek, konzultációk eredményei szavatolhatják majd a kon­ferencia sikerét. A stratégiai. fegyverek korlátozásáról szóló újabb szovjet—amerikai megállapo­dással kapcsolatban Henri Simonét kijelentette: más európai országokhoz hason­lóan a Belga Királyság is igen fontos eredménynek ér­tékelte a SALT—II aláírá­sát. A megállapodás életbelé­pése mind az európai hely­zetre, mind általában a nem­zetközi légkör alakulására kedvezően hatna. Reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Államok szenátusa végül is elfogadja az enyhülést' szol­gáló dokumentumot. Henri Simonét este a bel­ga nagykövetségen fogadást adott magyar kollégája, Púja Frigyes tiszteletére. A fo­gadáson részt vett Keserű Já- nosné könnyűipari minisz­ter, Sághy Vilmos belkeres­kedelmi miniszter, valamint politikai. társadalmi és kul­turális életünk több más ve­zető személyisége. # Henri Simonét belga kül­ügyminiszter az esti órákban elutazott Budapestről. A vendéget a Ferihegyi re­pülőtéren Púja Frigyes bú­csúztatta. Közös közlemény a belga külügyminiszter magyarországi látogatásáról Henri Simonét, a Belga Ki­rályság külügyminisztere Pú­ja Frigyesnek, a Magyar Népköztársaság külügymi­niszterének meghívására 1979. július 18-án és 19-én hi­vatalos látogatást tett a Ma­gyar Népköztársaságban. A belga külügyminisztert fogadta Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. A külügyminiszter átadta I. Baudouin király hi­vatalos belgiumi látogatásra szóló meghívását Kádár Já­nosnak, aki azt elfogadta. A belga külügyminisztert fogadta Lázár György, a Ma­gyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke és dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács elnökhelyettese. A két külügyminiszter be­ható eszmecserét folytatott á magyar—belga kapcsolatokról és az időszerű nemzetközi kérdésekről. Megállapították, hogy a két ország kapcsolatai kedvezően fejlődnek. Az együttműködés szélesítésének fontos állomása lenne egy magyar—belga kor­mányfői találkozó, amelyet a felek tervbe vettek. A külügyminiszterek meg­különböztetett figyelmet for­dítottak a két ország gazdasá­gi kapcsolatainak kérdéseire. Szükségesnek és lehetséges­nek tartják a gazdasági együttműködés továbbfejlesz­tését a kölcsönös előnyök alapján. Közös erőfeszítéseket tartanak szükségesnek annak érdekében, hogy a kereskedel­mi kapcsolatok dinamikus fejlődése a jövőben egyre in­kább a kiegyensúlyozottság jegyében valósuljon meg. En­nek a célnak az elérését nagyban elősegítené a magyar és a belga vállalatok koope­rációs kapcsolatainak bővülé­se, továbbá a harmadik piaci együttműködésben rejlő lehe­tőségek kiaknázása. Abból a célból, hogy javítsák a gazdá­sági kapcsolatok további el­mélyítésének feltételeit, elő­irányozták egyezmény kötését a kettős adóztatás elkerülé­séről. A külügyminiszterek kí­vánatosnak tartják a két or­szág kulturális kapcsolatai­nak szélesítését. Az 1979—81. évekre szóló kulturális mun­katerv megfelelő alapul szol­gál ehhez. A nemzetközi helyzet átte­kintése során a külügyminisz­terek megerősítették kormá­nyaik elkötelezettségét az enyhülés erősítése, a lesze­relés előmozdítása, az európai biztonság és együttműködés folyamatának további elmé­lyítése mellett. Ismételten leszögezték: a Magyar Nép- köztársaság és a Belga Ki­rályság a jövőben is mindent meg fog tenni azért, hogy az enyhülés tartós és erőteljes legyen. Magyarország és Belgium kifejezte érdekeltségét ab­ban, hogy az 1980 novemberé­re előirányzott madridi ta­lálkozó konstruktív legyen. Azon fognak munkálkodni, hogy ez a találkozó konkrét eredményekkel, hatékonyan járuljon hozzá az európai biztonság és együttműködés ügyéhez, a záróokmány vala­mennyi ajánlásának' egyre teljesebb végrehajtásához. E célból szükséges, hogy a ta­lálkozót megfelelően előké­szítsék. Ezért a két miniszter hasznosnak tartaná a kése­delem nélküli szakértői szin­tű konzultációkat. Egyetértőleg megállapítot­ták, hogy különleges figyel­met kell fordítani azokra a kohkrét intézkedésekre, amelyek alkalmasak az eny­hülés katonai' vonatkozásai­nak elmélyítésére az európai kontinensen. Magyar részről hangsúlyozták, hogy fontos lépés lenne ebben az irány­ban, ha az európai országok, valamint az Amerikai Egye­sült Államok és Kanada rész­vételével politikai szintű kon­ferenciát tartanának a bizal­mat erősítő, az európai kato­nai szembenállást csökken­tő gyakorlati intézkedések megvitatása és .egyeztetése céljából! . Megelégedésüket fejezték ki afelett, hogy a .közelmúltban aláírták a második szovjet- amerikai egyezményt a hadá­szati támadó fegyverek kor-! látozásáról. Meggyőződésük, hogy az egyezmény mielőbbi életbeléptetésének, valamint a hadászati támadó fegyverek csökkentéséről folytatandó tárgyalások következő szaka­szára történő áttérésnek ki­emelkedő jelentősége van az enyhülés és a nemzetközi biz­tonság további erősítése szem­pontjából. Remélik, hogy a többi leszerelési fórumon, mindenekelőtt a közép-euró­pai fegyveres erők és fegyver­zet kölcsönös csökkentéséről,1 és az ezzel összefüggő intéz­kedésekről Becsben folyó tár­gyalásokon is konkrét ered­mény születik, annak az elv­nek a figyelembevételével,1 hogy egyik fél biztonságát sem érheti károsodás. A külügyminiszterek az af­rikai helyzetről folytatott esz­mecsere során határozottan elítélték az afrikai kontinens déli részén levő fajüldöző rendszereket. Állást foglaltak amellett, hogy Namíbia és Zimbabwe népei számára az egyetlen igazságos megoldást önrendelkezési joguk és füg­getlenségük mielőbbi érvénye­sítése jelenti. A két fél ' véleménycserét folytatott a közel-keleti hely­zetről. Ismételten megerősítet­ték, hogy a konfliktus igazsá­gos és tartós rendezésének a Biztonsági Tanács 242. és 338. számú határozatain, továbbá a palesztin nép törvényes, nemzeti jogainak elismerésén kell alapulnia, beleértve az önrendelkezési jogot is. Henri Simonét belga kül­ügyminiszter belgiumi látoga­tásra hívta meg Púja Frigyes magyar külügyminisztert, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. Közlemény! a Honduras* Kommunista Párt küldöttségének látogatásáról A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására július 14— 19. között látogatást tett ha­zánkban a Hondurasi Kom­munista Párt küldöttsége Ri- goberto Padilla főtitkár veze­tésével. A küldöttség tagja volt Longino Becerra, a po­litikai bizottság tagja. A hondurasi vendégeket fo­gadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára. A küldött­séggel megbeszélést folytatott Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője és Nagy Gábor osztályvezető-helyet­tes. A delegáció találkozott Gál Lászlóval, a SZOT főtit­kárhelyettesével és Szentist- ványi Gyulánéval, a HNF Országos Tanácsának titkárá­val, látogatást tett az Egye­sült Gyógyszerárugyárban és a vácszentlászlói Zöldmező Tsz-ben. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszéléseken véleményt cseréltek a nemzetközi kom­munista mozgalom helyzeté­ről, a pártközi kapcsolatok további erősítéséről, valamint nemzetközi kérdésekről, amelynek során különös fi­gyelmet fordítottak a közép­amerikai helyzet legújabb fejleményeire. Az MSZMP képviselői a %nagyar nép szolidaritásáról és támogatásáról biztosították a hondurasi testvérpártot az imperialista függőség felszá­molásáért, a demokratikus változásokért, a hondurasi nép felemelkedéséért, vala­mennyi népi erő összefogása érdekében folytatott harcá­ban. A Hondurasi Kommunista Párt küldöttsége elismerően nyilatkozott azokról az ered­ményekről, amelyeket a ma­gyar nép, az MSZMP vezeté­sével a fejlett szocialista tár­sadalom építésében elért. A két párt képviselői egy­behangzóan hangsúlyozták, hogy a nemzetközi életben változatlanul alapvetően fon­tos az enyhülés politikájának folytatása és kiterjesztése. Ki­emelkedő jelentőségűnek tart­ják a SALT—II. szerződés aláírását. Mindkét párt internaciona­lista ' kötelességének tekinti, hogy a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom egységének további erősítésén munkálkodjon. A megbeszéléseken meg­elégedéssel állapították meg, hogy a, pártközi kapcsolatok jól fejlődnek. * A hondurasi pártküldött­ség csütörtökön elutazott ha­zánkból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom