Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-18 / 166. szám

I 4 » A 4 i A á .

Bányatámokat fűrészel apa és fia: Szállási Sándor és Szállási József. Az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság emberei Szentkút közelében, egy apró telepen végzik munkájukat. A bányatámok Tatabányára kerülnek.

bábel-félv.

Becsukják a Bucsokot!

Fokozódó ügyelem

Mátianovákon

/ '

Szűkebb pátriánkban egyetlen üzem, amelynek területétől szinte lépésnyire kocsma működik, a Ganz-MÁVAG mátranováki gyára. Am ennek az áldatlan állapotnak a napjai megszámláltalak: rövidesen becsukják a Bucsok csapszéket, szerepét a község másutt levő vendéglátóipari egysége veszi át.

Egy gond lekerül a gyárvezetők válláról. Ám a munka- fegyelem továbbfokozását ez az egy változás önmagában nem oldja meg. (Már csak azért sem, mert a Bucsok eddig se volt a legfőbb rossz.) Egy sor egyéb intézkedés, helyzetjavulás, föltételmegteremtés szükségeltetik hozzá, hogy a rend minél nagyobb mértékben betartassék.

Nem mintha világraszóló, bajok volnának Novákon a fegyelemmel. A termelés előirányzat szerint zajlik. Fegyelmi eljárással — fél év alatt — négy dolgozónak kellett szembenézni; a legsúlyosabb eset elbocsátással, a legenyhébb: megrovással j végződött. Több tucatnyi üzem örömest kiegyezne ilyen statisztikával.

Ám az üzem vezetői nem mínimalisták. Jelentős tartalékot látnak a munkafegyelem kibontakoztatásában, ezért az üzemi rend fejlesztésére törekszenek. A cél érdekében egy rakás tennivaló hárul magukra a vezetőkre. s ugyancsak számos változást kell meghonosítani a kétkeziek körében.

Ami az irányítókat illeti: teendőik nem kimondottan egyediek, nem sajátosan mát- ranovákiak. Regimentnyi

üzemben alkalmasint ugyanezeket sorolnák elő. ha a vezetői munka javításának legfőbb föladatai felől faggatóz- hánk. Elsősorban a folyamatos munkavégzés föltételeit kell megteremteni. Előrelátóan

gondoskodni kell az alkatrész-, az anyag- és a segédanyag-ellátásról. Több időt kell „odalent” a munkahelyeken tölteniük, hogy mentői jobban megismerjék — ezáltal változtathassák, ésszerűsíthessék — a munkafolyamatot. Ez utóbbi — ahogy mo'ndják — cseppfolyós állapotban leledzik a nováki' üzemben a nemrég elkészült beruházási munkálatok és a többnyire egyedi gyártmányok miatt. Így hát jócskái? akad' lehetőség az előnyös változtatásokra, a.jó ötletek megvalósítására . a munkaszervezésben. És az aligha vitatható, hogy az észszerűen zajló termelésben jóval kön'nyebb a fegyelmet be- tartani-betartatni, mint ott, ahol összezagyválták a műveletek sorrendjét.

A kétkezi dolgozókra háruló teendők közt több az egyedi vonás, ám ezek sem kimbn- 1

dottan mátranováki sajátosságok. Elharapózott szokás, hogy a negyed hetes munkakezdés helyett fél hétkor látnak neki a 'napi dolognak. Rövidül a munkaidő azáltal is, hogy tíz-tizenöt perccel korábban kezdik a reggeli- és ebédszünetet a dolgozók. Igaz, ebben van némi következetesség, ugyanis ameny- nyivel korábban elkezdik, többnyire ugyanannyival később fejezik be . . . Félre a tréfával: a munkaidő megcsonkításának minél nagyobb mértékben elejét kell venni. Egy egészséges folyamat már elindult — a statisztika szerint. Tavaly még 6.9 tized óra volt a műszakonkint hasznosad eltöltött idő. Ebben az évben ezt a mutatót már 7,2- re tornászták föl a novákiak-, de — mint a vezetők mondják — a statisztika az csak statisztika; a valóságban több a kihasználatlan idő, mint a szamok bűvészei által kimutatott 0,8 óra. A műszak megrövidítéséért — ez nyilvánvaló — nem róhatok meg azok a dolgozók, akik így is teljesítik, amit elvárnak tőlük. Az egyedi gyártás velejárója ez a lehetőség: kiforratlan Inormarendszer van életben. Ám megtalálható az úgynevezett: kisszéria-gyártás is az üzemben. Ezzel a módszerrel darukat állítanak elő. Itt már van lehetőség a kiforrottabb normarendszer alkalmazására is, *zt még az idén „rendbe- tesz^c” a gyár illetékesei.

Fegyelmet sérteni nemcsal? a gyárkerítésen belül nyílik mód. Az igazolatlan hiányzás, a betegállománnyal való manipulálás kapun kívül „történik”. Ez nem apró gond, ugyanis a környéken már tradíciója van az Alföldön — borsos összegért — végzett alkalmi munkáknak: fönnáll tehát a csábítás a jövedelmezőbb táppénzesállományra. Egy kedvezőbb folyamat ezen a területen is elkezdődött. Idén az! első fél évben több mint két nappal csökkent — a bázishoz képest — az egy főre jutó táppénzesnápok száma. Egyes szakemberek ezt a változást összefüggésbe hozzák egy, a paksi erőmű számára végzett munkával. Erre a föladatra — 800 tonnányi acélszerkezet’ összeállítására — ugyanis 1 millió 200 ezer forintot kapott . a gyár úgynevezett ösztönző bér gyanánt. Ilyenképpen mód nyílt a munkások jövedelmének gyarapítására. Nem ritkaság, hogy a kiemelt munkán dolgozók — igaz: rengeteg túlórával — nyolc-, sőt kilencezer forintot keresnek havon- kint. Ebből következik: nem éri meg számukra betegállo- I mányba „vonulni”.

Molnár Pál 1

Füllentő

Napjaink témái

EGYENLOSDI

tanúsítvány

Elolvasták már a holnapi újságot? Egyszer bizony jó lenne belekukkantani, de a kérdés ... enyhén szólva abszurd. És megették már a holnapi kenyeret? Ne tessék csodálkozni — bármilyen könnyelműség is — mi már elfogyasztottuk.

Az elmúlt hét csütörtökén kivételesen friss, piros, ropogós héjú. meleg kenyér illatozott az asztalon. Ézért is vonta magára a figyelmet a tanúsítvány, amelyen ez állt:

Nógrád m. Sütőipari V. FEHÉR KENYÉR, 2 kg-os MSZ 11 916 15. sz. üzem, Pásztó Péntek

Jól olvasták az utolsó .szót, pénteket jelölte a készítés napjaként a cédulka, nem pedig a nyomda szedte el a tanúsítvány utolsó szavát, s a glosszaíró sem kapott hőgutát.

Na bumm, és akkor mi van? Csütörtökön megettük a friss, kívánatos. finom stb. pénteki (?) kenyeret, ez a tanúsítvány mégis bosszantó, Ugyanis csak egyetlen napon — csütörtökön — őszinte; pénteket} meg szombaton már füllent. Hazudik.

— Ugyan kérem, mai (vagy) csak tegnapi ez a kenyér! — bíztat az eladó, és mi mit is válaszolhatnánk?

A tanúsítvány hazugsága akkor már tetten nem érhető.

—kele—

Hyolc árucsoportban az első helyen

'A Szovjetunióból Magyarországra importált áruk és a Szovjetunióba szállított magyar árucikkek listája igen terjedelmes. Értékük ebben az évben 4,8 milliárd rubel lesz.

Hosszú idő óta vezérlő elv a követelmény: egyenlő munkáért egyenlő bért. Napjaink valósága azonban hozzátétet a gondolatmenethez, logikussága érdekében egy „de” szócskát, mégpedig így: egyenlő munkáért egyenlő bért, de különböző munkáért különböző bért. Amire persze bólintanak Nógrádban is mindenütt, ez a helyes. Igaz, bólintásból még nem származott egyetlen több- letfofint sem, ehhez a helyeslés gyakorlati alkalmazása kellene. Amiről — általános jellemzőként — nem beszélhetünk. Az egyenlősdiről, — mint széles körben meglevő gyakorlatról — annál inkább.

Ahogy az elnevezés mutat-, ja: ahol. dívik az egyenlősdi, ott nem tesznek különbséget, eltorzul a bérgazdálkodás, a kifizetett javadalmazás egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben fejezi ki a teljesítmények eltérő mennyiségét, értékét. A bérgazdálkodás célja ugyanis — elvben — kettős: az elosztás — a javakhoz való hozzájutás kereteinek meghátározása — és az ösztönzés, azaz a társadalomnak szükséges, hasznos több előteremtésének segítése. Egy sor munkahelyen azonban megállnak az első tényezőnél. Elosztanak: mindenkinek egy keveset, függetlenül attól, erre a kevésre is mennyiben érdemesek az érintettek. Az egyenlősdi tehát a munka szerinti elosztás elvé/iek ellentéte, ezért bérnivellálásnak is nevezik. A kiegyenlítődő bérek viszont finom műszerként jelzik, baj lesz — ha még nincs , is — a teljesítményekkel, a termelékenységgel, mivel ellenérdekeltség jön létre; az átlagos szint lesz a cél, mert az fizetődik ki a legjobban. S így igaz, hiszen a nivelláló bérezési gyakorlat mellőzi a végzett munka mennyiségének, s még inkább minőségének értékelését. Nem teremt kellő bér- (kereset) különbséget a képzetlen és a képzett munkaerő, a könnyű

és .a nehéz fizikai munkát ellátók között, nem honorálja megfelelően azokat, akik vállalják a kedvezőtlen munka- körülményeket, stb. azaz átírja a társadalmilag igazságosnak ítélt értékrendet, esetlegessé — már-már a szerencse függvényévé — teszi a javadalmazás mértékét.

A tégla-, cserép- és tűzál- lóanyag-iparban például a férfi szakmunkások havi bére a , legutóbbi összesítéskor 244 forinttal haladta meg a betanított munkásokét; hasonlóan csekély különbségekre bukkanhatunk a vas- és alumíniumkohászatban és több más iparterületen. A fejlett ipari országokban a szakmunkások keresete 75—100 százalékkal haladja meg a betanítottakét, a hatvanas években hazánkban ez a különbség — 50—70 százalék között volt. Napjainkban a különbség iparterületenként eltérően 10—40 százalékra csökkent. Hasonló folyamat ment végbe a betanított és a segédmunkások csoportjának bérezésénél, s a nem fizikai foglalkoztatottaknál. S ez még korántsem teljes kép az egyenlősdiről. Mert idetartozik az is, hogy a munkahelyek — tisztelet a kivételnek — egy-egy szakmai területen belül még kevésbé tesznek különbséget a javadalmazásnál.

Nem csak az alapbérben — törzsbérben — öltenek testet az egyenlősítő törekvések, hanem a prémiumok, jutalmak odaítélésénél is megmutatkoznak, van termelőhely, ahol mindenki pontosan tudja, hogy munkájától függetlenül mikor kerül sorra, mikor ér hozzá a „körhinta”. Persze: vannak bér- (kereset) különbségek; beosztás, munkában eltöltött évek száma, stb. alapján. Azaz: attól még létezhet az egyenlősdi, hogy a bérelszámoló és a gyártmánytervező keresete különbözik. Ha csekély az eltérés — nem fejezi ki a két munka társadalmi hasznosságának különböző fokát, a munkakör ellátásához szükséges ún. kvalifikációt, — akkor a bérarányokban tűnik fel a semmivel sem indokolható nivellálás. Ha viszont azt látjuk, hogy a harminc, meg a százhúsz ember elszámolását intéző két tisztviselő keresete száz, vagy százhúsz forinttal különbözik csupán, - akkor a teljesítményelv félretolásának bizonyítékára bukkantunk.

Talán ennyiből is kiderül: az egyenlősdinek sokféle formája, megjelenési módja lehetséges. Ami azért veszélyes, mert a helyes bér- és kereseti arányok kialakításának és megtartásának lényeges a szerepe a munkaerő ésszerű elosztásában, a termelékenység * növelésében. Azaz: ha torzulnak ezek az arányok, elkerülhetetlenül negatív hatást gyakorolnak az említett tényezőkre is, például nem ott található — mert nem oda vándorol — a munkaerő, ahol társadalmilag a legszükségesebb — a leghasznosabb — lenne.

A jövedelempolitikai elvek hosszú ideje hangoztatják a keresetek végzett munkával arányos differenciálásának szükségességét, ám ennek szilárd kereteit a viszonylag könnyen megszerezhető bérkedvezményekkel, az automatikus bérnövelési lehetőségekkel ezt nem erősítették meg. Ezért azután az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a vállalatok bírálják — nem ok nélkül — a népgazdaság érdekeltségi rendszerét, ugyanakkor maguk — saját kapuikon belül — a kívánttal homlok- egyenest ellenkezően cselekednek: gyakran lebecsülik, mellőzik, frázissá silányítják az anyagi érdekeltséget, s nem értik, hogy teljesítményeik miért találtatnak könnyűnek a nemzetközi kereskedelem mérlegén.

Mészáros Ottó

Figyelemre méltó, hogy Magyarország a Szovjetunióba szállított áruk nyolc csoportjában első helyen áll a KGST- országok között. Az ezekből az országokból a Szovjetunióba exportált műszerek háromnegyede* csaknem az ösz- szes autóbusz, a gyógyszerek kétötöde, a friss' gyümölcs kétharmada, a főzelékkonzer-' vek fele — Magyarországról való.

Magyarország viszont egy év alatt 7,4 millió tonna szovjet kőolajat, 6 milliárd kilowattóra villamos energiát, 650 000 tonna hengerelt árut, több tucat metrókocsit, trolibuszt és mentőautót, 40 000 Zsiguli gépkocsit kap. Ce. mentgyári, kohászati és atom- erőművi berendezéseket is szállítanak a Szovjetunióból.

Negyvenhárom helyett hét

Energiával — ésszerűbben

Közismert, hogy energia- igényeink kielégítésében, a népgazdaságra háruló ez irányú terhek csökkentésében jelentős szerepet kell kapnia a takarékosságnak, az ésszerű gazdálkodásnak. Ez — miként az MSZMP KB 1978. április 19*—20-i. valamint december 6-i határozatai is rögzítik — szükségszerűség. A népgazdasági egyensúly javításának és a tervék teljesíTavaly érettségizett a salgótarjáni gépipari és -gépgyártástechnológiai szakközépiskolában Sándor Péter, ahonnan a Pásztói Szerszám- és Készülékgyár forgácsolóüzemébe került. A szorgalmas fiatalember .jövőre technikusi minősítővizsgára akar jelentkezni. Ehhez azonban

kétesztendős gyakorlatban eltöltött munkára van szükség, így csak jövőre kezdheti el tanulmányait. A pásztói gyárban minden lehetőséget meg- teremlenek- a tanulásra, mind több jól képzett szakmunkást kívánnak alkalmazni.

— kulcsár —

tésének nélkülözhetetlen feltétele.

Mit tett, s milyen további feladatokat akar tenni a FÜ- TÖBER nagybátonyi gyárának vezetősége az 1 energia- gazdálkodás jobbá tételéért? Erről váltottunk szót Tóth Istvánnal, az energiaellátási és -gazdálkodási csoport vezetőjével.

— Az elmúlt néhány esztendőben — sokirányú vizsgálataink igazolják — energiagazdálkodásunk pozitív változáson ment keresztül. Például, az utolsó két évben a termelés ' növekedésének alig felével emelkedett az energiafelhasználás. A változásokat érzékelteti, hogy a gyárban mindössze fél évtizede megindult termeléshez 1975-ben a kelleténél 43 százalékkal több földgázt használtunk fel, a múlt évben a növekedési ütem már csak 7 százalék volt. Mindez vezetői intézkedések. s a dolgozók cselekvőbb munkájának eredménye. Törekvésünk továbbra is az energiafelhasználás csökkentése. Az 1978-ban felhasznált négymillió 700 ezer köbméter földgáznál idén sem. igénylünk többet — függetlenül attól, hoev a termelés 8—9 százalékkal növekszik. Törekvésünk továbbá, hogy villamos energiából se használjunk fel nagyobb mennyiséget « múlt évi 2480 megawattóránál. Gőztermelésünk sem növekszik az idén. függetlenül attól, hogy ezen energiafajtával nemcsak a mi üzemünk fűtését, melegvíz-ellátását és technológiai : génvét elégítjük ki. hanem a szomszédos harisnyagvárét is. Pedi<* ők ebben az évben félmillió forinttal emelték „megrendelésüket”. a vízzel viszont továbbra sem tudunk takarékoskodni. A töltött.

laza talajban elhelyezett vezetékek gyakori törése, a szivárgások miatt idén sem tudjuk felhasználásunkat 120 ezer köbméter alá csökkenteni. S ez — baj.

— Mondták: a gyáregység idei terve, hogy az 501 milliós termelési értéket a múlt esztendőben felhasznált energiával kell megvalósítani.

— Valóban. Mitöbb, rr- • 550 ezer forint értékű gázt. villanyt is meg akarunk takarítani. Tér mészt esen ez csak akkor lehetséges. ha nem csak mi. energiával foglalkozók. hanem a gyáregység valamennyi dolgozója szigorú következetességgel tartja magát a határozatokhoz.

— Önök mit tettek már e téren az idén?

— A túlfűtést, mert ilyen is volt. s nagy mennyiségű gőz ment veszendőbe, megszüntettük. Üiólag felmértük. milyen további lehetőségeink vannak a takarékosságra. s ezekre intézkedéseket dolgoztunk ki. Negyvenhármán, akiknek túlnyomó többsége folyamatos munkarendben dolgozik, szinte percnyi kihagyás nélkül ügyelnek minden energiára. Nem eredménytelenül, hiszen az itt te-<'-°.nvkedő három brigád közül az egyik, a Szabó, József vezette, már 1978-ban is 186 ezer forinttal csökkentette az energiaköltségeket. És ez már íelentős.

A FŰTÖBER energetikai Szakemberei a közelmúltban növelték a munkahelyi. s csökkentették az általános világítást. ígv. az előzetes számítások szerint, esztendő végére 102 megawattóra energiát takarítanak meg.

Várhatóan nem ez lesz az utolsó, ésszerű intézkedésük....

T I.

NÓGRÁD — 1979. július 18. szerda

3

»