Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-17 / 165. szám
/ Aranyok és irányok Irodákban és munkapadoknál Humoristák, karikaturisták kedvenc témája a bürokrácia, az irodai élet, s visszatérő motívumuk annak bemutatása, hogy mekkora utat jár be egy akta. s — ami még ennél is idegesitőbb — egy-egy ügyfél a hivatali gépezet útvesztőin. A munkások olykor nem szívesen léprjek be az irodákba: kuszának, kiismerhetet- lennek. tengeri kígyóvá terebélyesedettnek látják az ott folyó munkát, feleslegesnek az ott dolgozó embereket, akiket — számukra úgy tűnik -— a fizikaiaknak kell eltartaniuk. Ezzel szemben a gazdasági vezetők visszatérő panaszai közé tartozik, hogy kevés az ügyintéző, az alkalmazottak alig győzik a sok munkát. VILÁGJELENSÉG Magyarországon ma minden eddiginél több az alkalmazott, s az adatok tanúsága szerint számuk és arányuk gyorsan növekszik. 1949-ben a szellemi foglalkozásúak aránya az összes foglalkoztatotthoz viszonyítva 9 és fél százalékot tett ki, s ez a szám 1960-ban 17.4, 1970-ben 25.9, 1977-ben 27.8 volt. A fejlődés ütemét a fenti számsorból is leolvashatjuk; míg harminc évvel ezelőtt minden tizedik kereső volt szellemi foglalkozású, napjainkban, csaknem minden harmadik. Az összesített adatok természetesen ágazatonként eltérő tényeket takarnak: 1975-ben az iparban 24. a mező- és erdőgazdaságban 13, a szállítás, hírközlésben 25, a kereskedelemben foglalkoztatottak 34 százaléka volt nem fizikai dolgozó. Szakemberek véleménye szerint az alkalmazottak számának gyors növekedése 'világjelenség — a hozzánk hasonló fejlettségű országokban a keresők 25—30 százalékát teszik ki. (Az élen az. Egyesült Államok és Kanada áll, ahol csaknem minden második ember szellemi munkát végez.) Van hát igazság abban, amikor a szellemi foglalkozásúak számának gyors növekedését panaszoljuk. Csakhát az éremnek — ebben az esetben is — két oldala van, s el kell fogadnunk, hogy a tudományos fejlődéssel, a műszaki haladással elkerülhetetlenül együttjár. hogy a szellemi foglalkozásúak, az alkalmazottak száma erőteljesebben • növekedjék, mint a fizikai munkát végzőké. Az alkalmazottak számának gyorsabb növekedését több tényező indokolja. A termelés fejlődésével, az egyre modernebb gépek és berendezések üzembe állításával nagyobb létszámú irányító személyzetre van szükség. Ugyancsak ebbe az irányba mutatott a vállalati önállóság növekedése, mely új alkalmazotti munkaköröket igényelt, az ipartelepítéssel együttjáró vidéki telephelyek számának szaporodása, a szociális intézkedések — gyermekgondozási segély, lakbérhozzájárulás, lakásépítési kölcsön stb. — körének bővülése is az adminisztráció bővítését igényelte. TÖBB ALÁÍRÁS ÉS PECSÉT Mindez természetes és érthető. Ám az már kevésbé magyarázható, hogy az alkalmazottak aránya sokkal gyorsabban emelkedett, mint ahogyan azt a műszaki-technikai fejlődés üteme indokolta volna. Tanulságos felidézni néhány adatot: az 1967-es esztendőt követő három évben az állami ipar munkásainak száma 5 százalékkal, az alkalmazottaké 16 százalékkal, ezen belül a műszaki dolgozók száma 12, az adminisztratív létszám 20 százalékkal növekedett! 1967-ben az állami iparvállalatoknál ezer munkásra 101. négv évvel később már 116 adminisztratív alkalmazott jutott. A vállalatoknál egy sor indokolatlan ténvező is közrejátszott az adminisztráció — a valóságos szükségleteket meghaladó — növekedésében. Elszaporodtak az igazgatóságok, az alkalmazottak számára sok helyen nem írtak elő teljesítménykövetelményt, s így előfordult, hogy egy ember munkáját többen végezték. Kétségkívül a negatív folyamatokban szerepet játszott a döntések felelősségének túlzott megosztása: egy-egy ügyiratra a szükségesnél több aláírás és pecsét került. Mindez egyúttal az ügyvitelszervezés fejletlen, a ' követelményektől elmaradott színvonalát is jelzi, azt, hogy az irodai munkában sok még a párhuzamos tevékenység. Tegyük hozzá mindehhez: különösen 1968 és 1971 között a közgazdasági szabályozók is a létszámhígítás, az úgynevezett „vattadolgozók” felvételére ösztönözték a vállalatokat. A bérszínvonal tartása érdekében gyakran vettek fel alacsony fizetéssel embereket — ők voltak a „vattadolgozók” — akiknek ugyan sok dolguk nem akadt, de így lehetett ellensúlyozni a magasabb keresetűek bérét. / LÉTSZÁMSTOP A Minisztertanács 1974-ben felhívta a figyelmet e nem- kívánatos tendenciákra, s a gépesítésre, a feladatok végzésének jobb megszervezésére utasította a gazdálkodóegységeket. intézményeket. Némi javulás mutatkozott is ennek hatására, ám a határozat végrehajtása igen lassan haladt, s ezért szükséges léoés volt 1976 január elsejétől a létszámfelvételi zárlat — közkeletűbb nevén a létszámstop — bevezetése. Kettős célt kívántak elérni ezzel: egyfelől megállítani az adminisztratív, ügyviteli létszám növekedését, másrészt fokozottan ráirányítani a figyelmet a munkaerő hatékonyabb felhasználására. A létszámstop eredményeként 1976-ban — hosszú évek óta először — sikerült megállítani az alkalmazotti létszám növekedését. Ugyanakkor. mint az adminisztratív intézkedések általában, ez sem volt problémamentes: nehéz helyzetbe hozta a korábban is takarékosan gazdálkodó szervezeteket, mindenekelőtt a kis létszámmal gazdálkodó helyi tanácsokat, szövetkezeteket. 1977 január elsejétől a létszámfelvételi zárlatot létszámnövelési tilalom váltotta fel, s ez azt jelentette, hogy az alkalmazotti létszám — az 1976. december 31-i szintet nem túllépve — vállalati hatáskörben pótolható. BÉRMEGTAKARÍTÁSBÓL BÉREMELÉS Ezzel egyidejűleg a kormány külön is rendelkezett a minisztériumok, országos hatáskörű irányító szervek, tanácsok, trösztök létszámgazdálkodásáról. Ezeknek a szervezeteknek a jövő év végéig 5 százalékkal kell csökkenteniük létszámukat az 1975. december 31 -i állapothoz képest. S hogy a rendelkezés végrehajtásában érdekeltté is tegyék az érintetteket, azok a szervezetek, melyek már 1978 végéig végrehajtották a csökkentést, az így megtakarít*« bért teljes egészében alkalmazottaik bérszínvonalának emelésére és jutalmazására használták fel. Ahol az idei év végéig csökkentik a létszámot a kívánt mértékben, a bérmegtakarítás felét használhatják fel a fenti célokra. Azoktól a szervezetektől, ahol az előírt létszámcsökkentést csak 1980 végére hajtják végre, a teljes bérmegtakarítást elvonják. Az ösztönzők eredményeként a tavalyi év végéig kétezer fővel. — mintegy négy százalékkal — csökkent az adminisztratív dolgozók aránya. Sok vagy kevés az íróasztal? A kérdésre csak a mindenkori gazdasági-társadalmi helyzet elemzésével lehet egyértelműen válaszolni. Általánosságban azonban elmondható: nem az íróasztaloktól kell mindenáron megszabadulni, hanem a rossz szervezéstől és a maradi, újat befogadni nem akaró gondolkodástól. Akikről keveset beszélnek Nyurga fiatalember, csöndes szavú. Első látásra nem gondolná róla az ember, hogy csaknem naponta megjárja a kányási aknát, s odalent irányít, intézkedik a bányászok között. Szabó István. megyénk bányavállalatának 28 éves geológus mérnöke. Négy éve. mikor Miskolcon végzett, rögtön Nógrádba „származott vissza”. — Édesapám bányász volt. Megjárta Katalint, Szorospatakot. Most nyugdíjas... — Ő szorgalmazta, hogy fi« bányamérnök- legyen? — Nem. De nem - is vagyok kimondottan bányai geológus. Dolgozhatnék talajmechanikusként építkezéseken, vagy vízügyi munkákon is. Két okból tettem le a garast a bánya mellett. Mert lapuj- tői vagyok, s ez a munkahely van közel. És mert édesapám révén már ismertem a . bányászéletet, nem volt idegen számomra ez a munka. — Nehéz az ön teendője? — Túlságosan nem nehéz. Előfordul, hogy összetorlódnak a feladatok, ilyenkor rá kell kapcsolni. .. — Fizikailag fárasztó-e? — A bányajárás testgyakorlás gyanánt is elmegy. Amint Szabótól megtudtuk: jószerivel mindennap lemegy a föld alá. Egy viszonylag újkeletű előírás kötelezi erre. Munkája szerint olykor elég volna, ha három napig fönt maradna, s csak a negyediken szálina liftbe. Ám a szabály az szabály! — Fő területem a vízvédelem. Biztonsági fúrásokat végzünk a vágatok előtt, illetve a főtébe fölfelé. Egy négyfős fúrócsoportom van. Mint elmondja: ezek a fúrások a vizet tartalmazó rétegeket derítik föl. Két len- gvel előfúrógéoiik birkózik a kőzettel. Az MDR 06-os öt- ven-hatvan méterre is kénes előre fúrni a készülő vágat’ irányába.. M — Ez az egyik szépségé ennek a munkának — így Szabó. — Mi mindennek előtte haladunk, a teljesen ismeretlenbe — És az árnyoldala? — Amikor minden tőlünk telhetőt megteszünk, mégsem jön meg a kívánt eredmény. Előfordul, hogy a szénréteg fölött nincs szigetelő márga- réteg. Ilyen helyeken úgy zuhog a víz. akár a záporeső, rá a bányászok nyakára, hátára. A fiatalembernek napi ti7.enegy óra lekötöttséget jelent a munkakör betöltése. Hazulról hajnali fél hatkor indul, s mire újra otthonra érkezik, fél ötöt mutat az óra. — Miképo telik bent egy átlagos napja. — Fél hétre itt vagyok, akkor még találkozók az éjszakásokkal. Tőlük tájékozódom a történtekről. Ezután igazítom el a nappalosokat. Aztán feljövök az irodába, elintézem az ímivalókat, majd magam is lemegyek a bányába, s bejárom a helyeket, ahol dolgoznak. — Mivel érhet el tekintélyt odalent egy mérnök? — Szerény, közvetlen viselkedéssel. Meg azzal, hogy jól szervez, jól i rá nyit. s így bizonyítja rátermettségét. — ön rátermett? — Erről az embereimet kell megkérdezni. A fiatalembernek a 11 órás távoliét után nem marad ideje otthoni hobbira. — Korábban amatőr csillagász voltam, de már felhagytam vele. Otthon legszívesebben a kislányommal játszom. Ősztől tanulok. A marxista egvetem filozófiai szakosítójára jelentkeztem. Szabó idáig csak tanulmányutakon járt külföldön: a Kaukázusban, illetve egv szlovák helységben. Utóbbi helyre. Príevicába. rövidesen újra megv Kocsira vágvik-e? — Korábban gondoltam rá, de már kivertem a fejemből. Különben sem volna türelmem ahhoz, hogv most befizessem az ár ötven százalékát. és csak négv-öt év múlva lássam az autót. Molnár Pál Épülő-szépülő ország A mezőgazdasági építkezéseken jelentős feladatot lát el az egyetemi diákság. Legutóbb 20 000-ren több mint 24 millió tugrik értékű munkával járultak hozzá szünidejükben az építkezések befejezéséhez. A most kezdődött nvári vakációban is felajánlották segítségüket. Ulánbátor egyre inkább modern nagyváros képét ölti. Elkészült a főváros kétéves peílesztési terve. Eszerint 100 000 fát és bokrot ültetnek és 200 000 négyzetméte: területet füvesítenek, pai sítanak. A közlekedés jav sara a főútvonalak keres ződéseiben aluljárókat tenek, utakat korszerű: nek. A régi házakat s< tatarozzák és a lakásokat dernizálják. Ű.j lakások épülnek az erdeneti ércbányászok számára. Havonta mintegy 30 000 négyzetméternyi lakóterület készül el. A lakásokat elsősorban fiatalok kapják. TOJÁSEXPORT BALASSAGYARMATRÓL Nógrád megye nagyüzemeiből és háztáji gazdaságaiból vásárolják fel a baromfit, tojást, háziayulat a Budapesti Baromfifeldolgozó Vállalat balassagyarmati kirendeltségén. Képeinken a tojásüzemet kívánjuk bemutatni, ahol tavaly 60 millió darabot dolgoztak fel, minősítettek, csomagoltak és szállítottak a megrendelőkhöz. A belföldi igények kielégítésén túl határainkon kívülre is küldik a tojásszállítmányaikat a balassagyarmatiak. Exportjuk 65—68 százalékban részesedik teljes feldolgozásukból Pozsonyi Lászlódé és Szabó Imréné vákuumos tojásrakóval a törött árut szűri ki az egészségesek közül. Svájcba, Kuvaitba, a szomszédos országokba viszik kamionnal, vasúton a fehérjedús termékeket. Ezért a romlandó árut különös gonddal kell ellenőrzni és esomagolni. Kuko- lik Olga csoportvezető irányításával kerülnek dobozokba a friss tojások. Deák Istvánné, Nándori Gáborné és munkatársai igényes munkájától függ, hogy (artósan megmaradnak-c a külföldi piacok. Az üzleti kapcsolatok miatt nem okozhatnak csalódást Vevőiknek! Kulcsár József képriportja
