Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-15 / 164. szám

Oktatási reform A planétás ember Pataki József tárlata Balaseaqyarataton A középfokú oktatás általá­nossá tétele a lengyel közok­tatás-politika egyik fő célja. Jelenleg az általános iskolát végzett fiatalok 95—96 száza­léka tanul tovább: vagy szak­munkásképző intézetekben, ahol a tanulmányi idő 2—3 év, vagy technikumban, amely­ben 4—5 év a képzési idő, s amelyek érettségit adnak és különféle szakmák középve­zetőjévé képezik őket. Az egyetemekre készülők az ál­talános gimnáziumok négy osztályát végzik el. Ez a rendszer a közeljö­vőben módosul. Általánosan bevezetik a tízosztályos isko­latípust. Ennek elvégzése után a szakmunkástanuló intéze­tekben másfél-két és fél évig tanulnak a, fiatalok. Az egyetemekre, főiskolákra ké­szülők pedig középiskolában két évig folytatják tanulmá­nyaikat. Az új oktatási rendszerre fokozatosan, tíz év alatt áll­nak át. Az első osztályokban már a most folyó tanévben eszerint történik az oktatás. Az új tantervekben a legfon­tosabb tantárgyaknak a len­gyel nyelvet és irodalmat, a történelmet, az állampolgári ismereteket és az idegen nyel­vek oktatását tartják, de je­lentős helyet kapnak a ter­mészettudományos tárgyak is. A művészeti neveiért sem' hanyagolják el. A lengyel kö­zépiskolák a filharmonikus zenekarokkal közös progra­mot készítenek, amelynek so­rán évente több mint tízezer diákhangversenyt tartanak, ezeken 5,5 millió fiatal ismer­kedhet meg a zene világával. A képzőművészeti érdeklődé­sű tanulókat szakkörök várják. Az országban 22 iskolák kö­zötti képzőművészeti baráti társaság működik. Az általános iskolákban, a 7—14 éves korban nagy gon­dot fordítanak a testnevelés­re: az alsó tagozaton 3, a felsőn pedig 4—6 tornaóra szerepel hetente. A középis­kolákban szintén szem előtt tartják a testnevelés jelentő­ségét. A testnevelési tagozatú osztályok száma 150, emellett 7, úgynevezett sportmesteri tagozat várja a sport iránt érdeklődő legjobb középis­kolásokat. A különféle középiskola-tí­pusok között említést érdemel­nek az úgynevezett UNESCO- iskolák. Az első ilyen 1955- ben kezdte meg működését varsói középiskolákban. Tíz évvel később 29. napjainkban pedig 50 UNESCO-iskola neve­li az itt tanulókat, más né­pek megértése, a velük való együttműködés szellemében. Váratlan vendéget fogadni nem mindig sikerül úgy, ahogyan szeretnénk, még, ha örülünk is neki. Pataki Jó­zsef festőművészt azonban várták Balassagyarmaton. a Horváth Endre Galériában. Hiszen ők hívták meg. Ezért kicsit visszatetsző az a fogad­tatás, amelyben részesítették kiállítását. Egyéb előkészületi bonyodalmakról nem szólva, meglehetősen szegényes — a művészhez méltatlan — az a meghívó, amelyet a tártat megnyitására készítettek. S miután katalógus nincs, lega­lább néhány életrajzi adatot, valamint a műtárgyjegyzéket rányomtathatták volna. A megnyitó is messzemenő ér­dektelenséget tükrözött. Alig néhányan jelentek meg az ünnepi eseményen. A kiállí­tás látogatottsága ugyancsak gyér. A volt megyeháza fel­újítási munkái miatt a galé­ria ebben az állapotában nem vonzza a vendégeket. A tárlat egyébként július 24-ig tart nyitva. Mellesleg szólva, Pataki Jó­zsef nem is vendég Nógrád- ban, művészi munkásságának jó részét Salgótarjánban fej­tette ki, s bár jelenleg Buda­pesten él, kapcsolata a szű- kebb hazával nem szakadt meg, amint képei is bizonyít­ják. S, ha már hívták, mele­gebb fogadtatást érdemelt volna. Nem szívesen látott vendéget ugyanis általában nem szokás meghívni. Akik mégis megnézik a ki­állítást, szívesen látják képe­it A tárlat — a vendég­könyv egyik bejegyzése sze­rint — „Az izmusok és szél­sőségek »-művészi-" zűrzavará­ban szinte megnyugtató és pihentető oázis". * Pataki József mostani kiál­lításán, amely huszonkét olaj­képből áll, az újdonságot, a teljességre való törekvést ke­resem. Annál is inkább, mert Budapestre történt távozása óta ez az első alkalom Nóg- rádban, hogy több képét lát­ni. Számvetésre nem nyújt lehetőséget a tárlat. Arra igen, hogy megállapítsuk; a művész emberábrázolása ‘ az évek során tovább mélyült, nemes humanizmusa mara­dandó értékűvé növekedett. Képeinek domináló szerkeze­ti elemei, messzemenően egyéni színvilága, a kék- mészfehér-vörös-bama har­móniák változatlanok. Kom­pozíciói elrendezése mély át- érzésről tanúskodik. A Várakozó komponálási módja a régi klasszikusokat idézi, ugyanakkor nyugtala­nabb érzéseket kavar. Fino­man formált szép nő áll moz­dulatlanul egy ajtó előtt, amely nyitva van, de a be­járatot függöny — az elmú­lásra emlékeztető hófehér le­pel — takarja. Nem tudni, mi van a lepel mögött, eset­leg áll-e ott ugrásra készen valaki, vagy csak a szél jár? A nagyobb méretű Vásár mozgalmasságában expresszí- vebb elemek vegyülnek. Em­berek, állatok indokoltan szí­nes kavalkádjában sűrítve szinte az egész élet kereszt- metszetét látni. A vásározók között munkásemberek, pa­rasztok, polgárok, nők, férfi­ak, fiatalok és öregek nyü­zsögnek. S csak áll kicsit el­veszetten közöttük a planétás ember — talán maga a mű­vész —, nyakában a doboz­zal, vállán a rikoltozó, de ép­pen csöndes madárral. Kinek mit hoz a sors, nem tudni. Aki kíváncsi rá, forduljon az emberhez és madarához, meg­tudja. Valóban. Van itt még palóc Vasár­nap, komoly színekben. Ülő nő, század eleji székkel, hó­szín kendővel. A Vízparton című képen magyar szürke­marhák, látszik a nádas, az ég, de nem hordják szarvuk között a napot. A Pásztor 1., 11. botra támaszkodva, kucs­mában áll a sötét táj köze­pén, vörös, rozsdás a mező, sötétkék kárpit borul reá, az ég, amelyen, mint csillogó­villogó szögek, ragyognak a csillagok. Emberi sors, kozmi­kus méretűvé tágítva. Mintegy folytatása a mon­dottaknak a Küzdelem címet viselő szárnyas oltár. Középen Ádám és Éva, fölötte a kez­det, a világ teremtése, alatta az ember, a magvető. Körü­lötte: anya gyermekével, lé­gies szépségű nő, cilindere« petróleumlámpával (pár évti­zeddel ezelőttről), puha hajú leány galambbal, egy arc a szenvedés tövisével. A klasz- szikus, bibliai téma Pataki József számára ismét csak al­kalom arra, hogy egyéni és közösségi mondandóit próbál­ja összegezni. Csakúgy, mint a Dózsa cí­mű triptichonban, vagy ön­arcképében, vagy a férfi éa női arcképein. Csendéletei, például a Mikulásvirág, az élet kicsi, ám távolról sem lényegtelen mély szépségei­nek csodálatára késztetnek. A Bohóc és a Gondolkodó bohóc pedig hiteles vallomást jelent, virágokkal és fehér, már-már szívszorítóan köny- nyű szépséggel. e. t. . Gábor Móricz kamarakiállítása nyílt a Magyar Nemzeti Galériában Gazdagító törekvések A két üzem egymás szom­szédságában van Pásztón. A létszámban mintegy 150 fő csupán az eltérés. Az ingázás, bejárás itt is, ott is gondot okoz. Mindkét helyen évek óta előtérbe került a mun­kásművelődés. Sokat foglal­koznak a dolgozók képzésé­vel, szervezetten folyik a szakmai oktatás, az ismeret- felújító tanfolyamok, mindig ott vannak a nagyközség szo­cialista brigádjainak hirde­tett vetélkedőkön, kulturális programokon. Amikor a művelődési bi- zotság munkájáról érdeklő­döm. mégis igen sok helyi „soeciálitás” bukkan fel. a közös vonások ellenére más­képp keresik a hatékonyabb, életszerűbb, tartalmasabb mű­velődés útját. A legfőbb ma­gyarázat erre: egy ipari üzemről az UM szerszám- és készülékgyáráról és egy me­zőgazdaságiról, a Mátraaljai Állami Gazdaságról van szó. MÁSOK IS SEGÍTENEK A gyárban nemsokára há­roméves lesz az új felállítású bizottság, irányítója: Juhász József személyzeti és oktatá­si vezető pedig negyedik éve dolgozik e területen. — őszinte legyek? Különö­sen újnak nem érzem a mű­velődési bizottságot. De nem hiszem, hogv baj lenne: ko­rábban is többen foglalkoz­tak a művelődési kérdések­kel. azelőtt sem csupán az oktatásról volt szó a megbe­széléseken, nem csak az sze­Mai hírünk a világban új­ságokon, rádión, televízión át terjed, s viszik tőlünk a kül­földi országokba, illetőleg az onnan hozzánk látogató „hi­vatásos” utazók és turisták. S viszi még annyi más is, pro­duktumaink, szellemi termé­keink sora, és így tovább. En­nek megfelelően a rólunk má­sokban kialakult kép manap­ság is változó, csakúgy mint régen. Sztereotípiák is élnek rólunk — például szívós és romantikus embereknek hisz­nek bennünket —, csakúgy mint másokról. Csakúgy, mint régen? Igen, hiszen hazánkról és a magyarokról már a honfogla­lás körüli századokban írásos följegyzések születtek moha­medán és nyugati krónikaírók tollából, vagy a bizánci csá­szár udvarában. Arab, latin és görög nyelvű kódexek őr­zik akkori hírünket. Például Ibn Ruszta, Gardizi, vagy Bakri honfoglalás körüli hír­adásai eléggé ismertek. S kü­lönösen az Bíborbanszüietett Konstantin bizánci császár műve. A kalandozások korá­repelt a munkatervünkben. Persze, most szervezettebb lett a tevékenység. Nagyobb hangsúlyt kapott a közműve­lődés. sok korábbi kapcsolat­kereső próbálkozásunk a nagvközség művelődési intéz­ményeivel mindennapos, ter­mészetes együttműködés lett. — Milyen a munkamegosz­tás a bizottság tagjai között? — Egy-egy területnek (pél­dául a könyvtári rendezvé­nyek. a Lovász József Műve­lődési Központ programjai­nak propagálása, a társadal­mi ünnepek megrendezése, kiállítások, kirándulások ,.pat- ronálása”) úgymond „van gazdája” —, de legtöbbször segítőtársakat találunk az üzem fiatal műszaki értelmi­ségében is. Amikor a Lovász szocialista brtgádvezetők klubjának kihelyezett foglal­kozását vállaltuk, például egy fiatal mérnök tartott tájékoz­tatást. a szellemi vetélkedők előkészítéséből. a tárlatok emberközelbe hozásából is ki­veszik a részüket. És a mi­nél jobb szervezés, propagan­da — ami nélkül szerintem semmi nem megyi — nélkü­lük nem sikerülne. Az évek során rájöttünk egykét do­logra: hogyan lehet élmény- szerűbbé tenni egy-egy meg­emlékezést, milyen időpont­ban legjobb szervezni a kiál­lításmegnyitókat. hogyan le­het tartalmasabbá tenni a brigádok kirándulásait, az is­meretterjesztésben milyen té­mák érdekelhetik legjobban a dolgozókat. A könyvtárral ban is szállt a hírünk, s ránk nézve nem is a leghízelgőb­ben, elsősorban a nyugati kró­nikások „jóvoltából”, akik fel­jegyezték az imádságot: „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!" Később pedig Ottó freísingi püspök kimondottan rosszindulattal ír rólunk, utálatosnak festve a magyarokat. Szerinte „az is­teni türelmet kell csodálni, mely e szörnyetegeknek ilyen pompás ország birtokbavételét megengedte...” A későbbi kö­zépkori útleírások, a török hódoltság idején született beszámolók, vagy éppen a múlt századi híradások igen sokféle hírt vittek rólunk a világ minden sarkába. S a magyar utazók is sokfelől hoztak sokféle hírt. Milyen is hát régi hírünk a világban? Tardy Lajos történelmi tár­cái erre a kérdésre kísérelik meg a választ. Régi hírünk a és a művelődési házzal sok­kal élőbbé, kétoldalúvá vált a kapcsolatunk. TANFOLYAMOK ÉS KLUBSZOBÁK A szomszédban, az ÁG köz­pontjában csak másfél esz­tendeje lett több gazdája a művelődésnek. 1977. decem­berében alakult meg a bizott­ság. — A szabályoknak megfele­lően hívtuk létre»— mondja Bíró Istvánná, aki vezeti — csupán egy sajátosságban tér el más gazdasági egységeké­től, hogy a szocialista brigá­dokat több brigádvezető is képviseli, a géoiavítóműhely, a növénytermesztési ágazat, a tehenészet és a sertéstelep kollektíváiból. Hogy korábban mi volt a gyakorlat, arról Héde Ferenc személyzeti ve­zető tud beszélni. — Többen kaptak konkrét megbízatást, a bizottság ösz- szejövetelei egyre inkább tisz­tázzák. mit is értsünk igazi közművelődésen, mit tehetünk érte. Régebben sem a sze­mélyzetis — mármint jóma­gam — egyedül sütötte ki, miféle tanfolyamokat kellene indítani, hol szükséges a szakmai képzés erősítése, mi­dként javíthatunk az iskolá­zottságon a tanyákon, a kör­zeti községekben élők kultu­ráltabb életfeltételeinek meg­teremtéséért mit tehetünk. És bizottság ide, bizottság oda a mezőgazdasági munka körül­ményei — a szétszórt mun­világban címmel gyűjtötte össze könyvének anyagát. „Maga mentségére” írja: „A történész — levéltári és könyvtári búvárkodása során — sok-sok olyan anyagra bukkan, amely felkelti, meg­ragadja érdeklődését; a kuta­tó felismeri a matériában rej­tekező események jelentőségét vagy vonzó színességét, s akarva-akaratlan valamiféle belső parancsnak engedelmes­kedik, amely sugallja, Rogy fő témája rovására kisebb-na- gyobb kitérőt tegyen, s je­gyezze le azt is, ami egyéb­ként nem esik elsődleges ku­tatási körébe." Más történé­szektől eltérően Tardy Lajos nem sajnálta a fáradságot e „mellékes témák lejegyzésére és közzétételére,! elsősorban a Magyar Nemzetben. Ezek a cikkek önmagukban is kerek egészet alkottak s könyvbe­foglalva rendkívül izgalmas és színes történelmi olvasmányt kahelyek, a növénytermesztés és az állattenyésztés eltérő munkaidőigénye. az elzárt­ság alapvetően nem változott. Mégis, sok .mindent próbál­tunk tenni — és nem ered­mény nélkül. Szerénytelenség nélkül van mit sorolniuk: akár a közel-, ' akár a kissé távolabbi múlt­ban keressük a változásokat.' Több tucat dolgozó végezte el — nem kis áldozatvállalás­sal — az általános iskola hi­ányzó osztályait a kihelyezett csoportokban. Ez módot adott a folytatásra: szakmunkás- vizsga letételére. Nemrég kapták meg tízen a bizonyít­ványukat a szarvasmarha­tenyésztő tanfolyam zárásakor és eredménytől függően két- háromezer forint jutalmat. A gazdaság buszával a húsz szocialista brigád szinte mind­egyike évente elmegy vala­hová kirándulni. A nagy­községi vetélkedőkön a dön­tőben remek helyezéseket szereztek az elmúlt évek so­rán. A telepeken létesített klubszobákat egyre inkább használják — főleg napköz­ben, az állattenyésztők mun­kaidejéhez igazodva biztosít kikapcsolódást a reggeli és esti „műszak” között. A fel­sorolás hiányos —, de így is sokat mond. És különösen az, ho°v többek munkája, törek­vése van mögötte, kezd cse­lekvő közösséggé alakulni a művelődési bizottság. a „szomszédénál” mostohább kö­rülmények dacára. G. Kiss Magdolna jelentenek. Mi fűzi össze eze­ket a történeti riport, az anek­dota és az esszé hármas mezs­gyéjén mozgó írásokat? Vála­sza szerint: az érdekesség. Szó van bennük Batu kán tolmácsáról, Zsigmond király keleti követeiről, az első Ma­gyarországról szóló orosz útle­írásról, Mátyás király keleti kapcsolatairól, a grúz rabok­ból lett budai basákról, Au­gustus császár végrendeleté­nek magyar felfedezőjéről, Borisz Godunov magyar orvo- eú -ól, Gibraltárt ostromló ma- gya: tábornokról, Magyaror­szágról és Szomáliáról Inger Károly élete kapcsán, s még annyi más érdekességről. Könyvészetileg is szép a kötet, illusztrációiban gazdag, forrásjegyzékben bővelkedő, név- és helymutatóval ellá­tott. így a további kutatás számára nélkülözhetetlen, ugyanakkor olvasmánynak ki­váló és izgalmas. Gyarapítja nemzeti önismeretünkét, szol­gálva a jelent és a jövőt. Hi­szen mai hírünkhöz a régi is hozzátartozik. (Gondolat, Budapest, 1979.) Tóth Elemér Könyvekről Régi hírünk a világban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom