Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-14 / 137. szám

Aratás előtt Érsekvadkerten Törzsgárdisták — mai szemmel F,ml£lr<5'7Pm egy brosúrára a hetve­■LiLUlCJVSÄCIll nes évek eiején jelent iTieg a Táncsics Könyvkiadó gondozásában —, amely azt a kérdést feszegette, hogy va­jon érdemes-e törzsgárdatagnak lenni. A vá­lasz persze egyértelműen az volt, hogy „igen”, mert a törzsgárda tagja megkülönböztetett anyagi és erkölcsi elismerésben részesül. De ettől függetlenül; a törzsgárda, az a minden körülmények és feltételek között megbízható, a munkahelyhez hűséges munkások és alkal­mazottak együttese, akik soha nem nézik ide­genként a munkahely gondjait, bájait, akik a maguk területén, éppen olyan személyes ügyként kezelik a gyár, a hivatal, az in­tézmény problémáit, mint mondjuk a leg­lelkiismeretesebb vezető. Mitagadás: szép szavak, lelkesítő pers­pektíva és tökéletes az összhang azokkal az elképzelésekkel, amelyek annak idején a törzsgárdaintézmény megszervezéséhez ve­zettek. Történt pedig ez két okból: egyrészt a rendkívül nagy mértékű munkaerő-fluktuá­ció ellensúlyozásaként, másrészt azért, hogy ily módon megérdemelt elismerésbe része­sítsék azokat, akik nem álltak be a gyakran elmarasztalt vándormadarak táborába, akik­nek többet ért a meglevő munkahely, mint a munkahely-cserélgetéssel szerezhető — oly­kor csekély — bérnövekedés. Valóban becsü­lendő magatartás, még akkor is, ha ma már tudjuk: nem mindenki és nem feltételenül azért volt hűséges a munkahelyéhez, mert tapasztalati úton jutott el a következtetés­hez, hogy valóban érdemes törzsgárdistának lenni. Volt aki kényelemszeretetből, volt aki családi körülményei miatt, volt aki lustaság­ból, vagy éppen tehetetlensége miatt ragadt egy.egy munkahelyen, élvezve persze a törzs­gárdistáknak kijáró — mellesleg nem túlzot­tan jelentős — kedvezményeket, juttatáso­kat. Egyébként is: meglehetősen fura szabá­lyok szerint szerveződött és szerveződik ez a törzsgárda. Hogy mást ne említsek: legke­vesebb ötéves munkaviszonnyal ki-ki a gárda tagja lehet, de az öt évbe beszámítják a ta­nulóidőt is. A tanulóidő általában két év, mialatt viszonylag kevesen szánják el magu­kat munkahelycserére — mert ez többnyire pályamódosítást is jelentene —, tehát a fris­sen vizsgázott ifjú szakember, háromévnyi munkaviszony után már törzsgárdistának számit. Kaphat e háromévnyi hűségért ju­talomszabadságot, néhány százalékkal maga­sabb nyereségrészesedést és — elvileg — úgy számítanak rá, mint a munkahelyhez hűsé­ges, s emiatt megkülönböztetett bánásmód­ban részesítendő munkavállalóra. Kell-e mondani: az efféle jogi szabályozás éppen a valódi törzsgárdistákat sérti. Azokat az em­bereket, akik évtizedeken át — és nem lus­taságból, nem kényelemszeretetből — jóban­rosszban ragaszkodtak a munkahelyükhöz. Kell-e mondani: a törzsgárdaintézmény- is olyan, amit nehezen, vagy éppen sehogysem lehet központi szabályokkal körülkeríteni: hogy egy-egy munkahelyre kellene bízni an­nak megítélését, kiket és milyen kritériumok alapján ítél úgymond, „törzsgárdistának”? Meggyőződésem: sokan lennének. És ez a gárda válogatottabb emberekből állna, mint a mostani törzsgárda. De mi történjék velük, ha közbeszól a munkaerő-átcsoportosítás követelménye’ Másképpen fogalmazva: ha végre általános gyakorlattá válik a termékstruktúra korsze­rűsítése — ami, bizony nehezen elképzelhető a munkaerő mozgatása, átcsoportosítása nél­kül —, akkor vajon mi lesz a sorsa a mun­kahelyéhez meggyőződéssel ragaszkodó, va­lóban törzsgárdistaként kezelendő emberek sorsa, jövője? A gond persze korántsem olyan súlyos, mint amilyennek látszik. Először is a termék- szerkezet korszerűsítésének legfontosabb szín­helye maga a vállalat. Ennek feltétele a vál­lalaton belüli termelési szerkezet, illetve szervezet racionalizálása. Következésképpen a munkaerő átcsoportosítására is elsősorban a vállalatokon belül kell hogy sor kerüljön: átképzés, továbbképzés, esetleg szakmaváltás, illetve vállalaton belüli munkahelycsere for­májában. Ez a fajta struktúraváltás: roppant mértékű tartalékok forrása, s csak a legfej­lettebb ipari államok mondhatják el maguk­ról, hogy a végsőkig kimerítették az. efféle forrásokat. És ez a fajta struktúraváltás a legcsekélyebb mértékben sem veszélyezteti a törzsgárda megbecsülését. Éppen ellenkező­leg: e struktúraváltás személyi feltételeit il­letően éppen rájuk kell elsősorban számítani. Ök, a 15—20 éve egy munkahelyen dolgo­zók lesznek azok, akik a leggyorsabban, és minden különösebb agitáció nélkül megértik, hogy holnaptól mást kell csinálni, mint ed­dig, s hogy ennek érdekében tanulniuk kell, beosztást kell változtatniuk. S amikor már a vállalaton belüli átcsoportosítás tartalékai ki­merültek, akkor kerülhet sor — nagyobb méretekben — a tervszerűen irányított, vál­lalatok közötti munkaerő-átcsoportosításra. Ez esetben viszont nagyon is figyelembe kell venni a törzsgárdisták helyzetét, valóságos érdemeit. l\Jpm szabad őket olyan helyzetbe hozni, ■L1<r 111 hogy a gazdasági érdekből való — és bizonyos mértékig kényszerű — munka­helyváltoztatás miatt elveszítsék a joggal ki­érdemelt kedvezményeket, megbecsülést. Ez a jogi szabályozás feladatkörébe tartozik, s a Munkatörvénykönyv módosításának előkészí­tői valószínűleg gondolnak erre. V. Cs. A SKŰ és az ÁCSI közös bemutatója Anyagmozgatás korszerűbb módon r- Köztudott, hogy az anyag- mozgatás gépesítése a terme­lékenység növelésének egyik leghatásosabb eszköze. Ugyanakkor hazánkban még mindig több mint egymillió embert köt le nehéz munká­val az anyagmozgatás, el­vonva a munkaerőt a terme­léstől. Belátható tehát, hogy gazdasági fejlődésünk szem­pontjából fontos feladat az anyagmozgatás, és raktározás korszerű fejlesztése. Hazánk­ban már többfajta korsze­rű, rendszerben alkalmazható anyagmozgató gépet és be­rendezést gyártanak, _azon- ban ezek használ ási Ismertek. szükséges tudást. Ezek a ter­mékek és a belőlük kialakí­tott anyagmozgatási rend­szerék a világon a legkorsze­rűbb színvonalat képviselik. A RAPISTAN—Salgó pá­lyaelemekből kialakítható szállítópálya-rendszerek fel- használhatók különféle ké­szültségi' fokban levő termé­kek, darabáruk és egységra­kományok mozgatására. A termékismertető rész­vevői nagy érdeklődéssel kí­sérték az előadásokat, a vetí­tett képeket és különösen azt a RAPISTAN-filmet. ami a közeli jövőt vetítette eléjük. E széles körű fel- szállítópálya-rendszer gyakor- lehetőségei alig lati bemutatása — ha csak filmen is — bizonyította, hogy egyszerűsödik az áru mozga­tása és raktározása, növek­szik a termelékenység, gyors ,, , . . ___. és biztonságos az anyagmoz­E zen kívánt segíteni az a filmmel, vetített- képekkel il­lusztrált termékismertető elő­gatási és Csomagolási Inté­zet és a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek rendezett a napokban a megyéből meg­hívott vállalati és kereske­delmi szakemberek számára. A DS-Reck nagy teher­bírású állványszerkezetekről, mint a korszerű gépesített tárolási rendszerek eszközei­ről Bőhm József, az ÁCSI osztályvezétő-hely ette.se tar­tott előadást. A vetített ké­pekkel kísért előadásában ki­emelte, hogy a DS-Reck nagy teherbírású állványok, egységrakományok tárolásá­ra szolgáló, a tér három irá­nyába kiépíthető. Nacsa Zoltán, az ÁCSI főelőadója a RAPISTAN— Salgó görgős és hevederes szállítópályákat mutatta be. A gyárnak és az, intézetnek az anyagmozgatás területén folyó közös érdekeltségű, új termékét, amit már gyárta­nak Kisterenyén. A gyár és az intézet közösen, vásárolta meg az amerikai RAPISTAN- eég gyártmányainak licen- cét, s vele együtt az alkal­mazásban szerzett tapasztala­tokat, rendszeralkotáshoz gazdálkodás, sérülésmentes az árukezelés, maximális a munkaerő-megtakarítás. Az érdeklődők tájékoztatását se­gítette kielégíteni tanácsai­val és tapasztalataival . Ko- lonits István és Néma Sán­dor, az ÁCSI főosztályveze­tője. . A termékismertető rész­vevői természetesen megte­kintették a RAPISTAN— Salgó pályaelemek gyártá­sát is Kisterenyén. Szabó Nándor gyáregységvezető tá­jékoztatta a résztvevőket a gyártás megkezdéséről és terveiről. Eszerint egyelőre, csak a gravitációs, szabadon- futó pályaelemek gvártása folyik, azonban 1980-ban már rátérnek a hajtott pá­lyák és a nehézpólyák ele­meinek gyártására is. A bemutató részvevői azt is megtudták, hogy az Anyagmozgatási és Csomago­lási Tanácsadó Iroda szakem­berei az érdeklődő vásár­lóknak költségmentes aján­lati terveket, megrendelés esetén pedig díjtalan kivite­li tervdokumentációt készí­tenek. Változó Jakutföld Nagy vasérctelepet fedez­tek fel Jakutföldön a BAM vasútvonal menti Csará- Tokkin közelében. A lelőhely készleteit több milliárd ton­nára becsülik. Várhatóan, nagy szerepet játszik majd a gazdasági életben, hiszen kö­zel fekszik a nyerjungrini kokszolható szénlelőhelyhez, ahol rövidesen évi 13 millió tonna kapacitású szénfejtés indul be. A közelben már épül egy dúsító, és egy villa­mos hőerőmű, — az utóbbi 1981-ben ad először áramot. Ez lesz a Jakutföld déli ré­szén kialakuló ipar energeti­kai „szíve”. Az igen gazdag szénkészlet és a könnyen dúsítható vas­érc lehetővé teszi egy nagy- kapacitású kohászati, koksz­vegyészeti és fűtőanyag­energetikai komplexum létre­hozását is. Minden figyelmet a nyári munkára Csabai László és Majer Sándor szerelő SZK—4-es kombájnt javít. Az az igazság, hogy feszült a helyzet Érsekvadkerten, a pék. De ki állíthatja, hogy elegendő, ha harmincadikára termelőszövetkezetben. Okuk megtartják a gépszemlét? Ami­is van rá. Eddig olyan per­zselő szárazságban érett a gabona, hogy ki sem tudták szakemberek számítani az érést. Igaz Pin- nevezik tér Ferenc,-a tsz elnöke a hét elején határjáráson volt mun­katársaival. Az aratás lehető­kor érésbe fordult a kalászos. Még akkor is érésbe, ha a kényszerérésnek termést is, hogy minden más munkát ehhez igazítsanak. A kedd hajnalra megérkezett eső már változtatott a helyzeten valamit. Kiegyensúlyozottabbá lehet tenni az aratási előké­születeket, amelyből az egyik legfontosabb a gépek rendbe­tétele. Nem könnyű a helyzet eb­ből a szempontból sem, mert éppen a legkritikusabb idő­ben, amikor minden jó sze­relőre szüksége lenne a kö­zös gazdaságnak, tíz ember — többségében szerelő — el­hagyta a mezőgazdasági üze­met az alacsony fizetésre való hivatkozással és más munka­területre ment dolgozni. Az­tán Németh Antal, a gépészeti szonkilenc hektár ágazat vezetője még azzal tol- amelyre számít a dotta meg az aratásra készülés sá§- de szüksége van rá a gondjait, hogy rendkívül gyen­ge az alkatrészellátás. Szó szerint idézve őt: — Pocsék az ellátás és sem­mit sem ér a gyarmati AG- ROKER. Pestre kell menni mindenért... szorongatja a gépészeket, hogy olcsóbban-olcsóbban. Egy pes­nak. De mit tehetnek? Itt az aratás a nyakukon és bizony a teljes felkészülés gondokkal jár. A gépészeti főnök mind­ezek ellenére kijelentette, hogy nem lesz semmi baj, mért június harmincadikára szemlére készen álinak a gé­Letették névjegyüket A BÉR több bere közelmúltban a FŰTÖ- nagybátonyi gyárának fiatal műszaki szakem- kiváló újító kitüntetés­ben részesült. Ebből az alka­lomból néhányukkal beszél­gettem. — Nemcsak az erkölcsi el­ismerésről szükséges megem­lékezni — mondja bevezető­ként Osgyáni Dávid, a mű­szaki osztály technológiai cso­portjának hegesztő techniku­sa — hanem arról is. hogy az elmúlt években mit tettünk. Dicsekvés nélkül állíthatom: nagyon sokat! Ezt bUonyítja pedig kidolgoztuk a tv-tető- ventillátorok konstrukciójá­nak új módszerét. A két újí­tás megközelítőleg 2—2,5 mil­lió fórint évi megtakarítást jelentett. Az újításokért 75 ezer forint újítási díjat kap­tunk. 1 — Bár nem milliós , nagy­ságrendekről van szó — kap­csolódik a témához Szabó Jó­zsef főművezető — a légtech­nikai üzem két újítása is je­lentős. Kiss János és Váradi Gusztáv a fűtőtesteknél hasz­ezüst tartalmú forrasztóanyag több benyújtott és döntő megtakarítására dolgozták ki újítási javaslatukat. Az elfo­gadástól számítva a megtaka­rítás összege eléri a 370 ezer forintot. Hasonló újításunk többségében elfogadott újitá sunk. Ezek közül egyet-ket­tőt említek. Hajdú Jánossal például elvégeztük a házgyári lakások vizes blokkjaiban használatos előregyártott ta­karóburkolatok konstrukciós ezer forint megtakarítás. Je- módosítását. Nagy Lászlóval lentősek a kifizetett újítási a nógrádi medencében Is és jönnek segíteni Vadkertre. Gépekkel jól felszerelt tsz a vadkerti. Tizenegy az NDK- s E—512 kombájnok száma. Kettő SZK—5-ös és kettő SZK —4-es szovjet kombájnnal is rendelkeznek. És kaptak egy új, nagy teljesítményű E—516- os gépet. A számítások szerint egy kombájnra 127 hektár jut. amit azzal enyhítenek, hogy a tóalmásiak kölcsönösségi alapon segítenek nekik. De még így is száz-százöt hektár jut egy gépre. A kisegítő gép­állomány: szállításához hét billenőplatós, 10 traktor, szal­mabetakarító, kétszer ötfős brigáddal és mindenre szá­mítva három megszárító be­rendezés. A gépcsoport ága­zatvezetője hozzátette: — Ami a legfontosabb, hoz­záértő emberek állnak készen a munkára... Ebben a tsz-bcn dolgozik (többek között) az elmúlt évi aratási verseny megyei máso­dik helyezettje, Brdős István, Nagy Ignác, a kitűnő szerelő és sok más kiváló, a tsz-hez őszintén ragaszkodó ember, ök is tudják, hogy az idei aratás nehéz lesz, de nem megoldha­tatlan. Sok nehézséget leküz­dötték már Érsekvadkerten. Ezzel a feladattal is sikeresen megbirkóznak. Hiszen minden idegszálukkal erre koncentrál­nak. A hétfői szemle sok min­denre választ adott. Ez a vá­lasz pedig egyértelműen csak Bobál Gyula ségeit mérték fel. A várható az lehet, hogy a korábbi évek­től eltérően kell felkészülni az idei aratásra és készenléti állapotot teremteni, minden nehézséget leküzdve. Németh Antal mondta erre: — Készen leszünk, mire indulni kell... Ez a helyzet nagyvonalak­ban Érsekvadkerten. Javukra szóljon, hogy minden nehéz­ség ellenére nem estek pánik­ba. Ütemesen megy a munka, a szerelők nyújtott műszak­ban dolgoznak, célprémiumot tűzött ki számukra a vezető­ség. Érdemes tehát ilyen szem­pontból is „hajtani”, hiszen a megye egyik legnagyobb gaz­daságáról van szó, annak presztízséről és kettőezer-hu- gabonáról, népgazda­közös gazdaság tagságának is. Érsekvadkerten az aratás le­bonyolítására elkészült a terv. A biztonság kedvéért a szá­raz időjárásra vonatkozóan is egy és a csapadékos időjárás­ra is. A közelmúltban a ve­Közben a vezetőség jogosan zetőség beszámoltatta Németh Antalt a gépek állapotáról, a javítási munkák állásáról. A ti út már drágulása a munká- gépjavítást 85—90 százalékra becsülik. Ez elfogadható, hi­szen azok a gépek, amelyek az alvidékre, Tóalmásra in­dulnak, készen állanak. Ezzel a tsz-el tartanak szocialista kapcsolatot az érsekvadkerti­ek. Aztán amikor ott végez­nek, akkorra beérik a gabona Erdős János, szerelő. díjak is. Az első esetben 14 ezer, a másodikban 9 ezer fo­rint. — A sort még lehetne foly­tatni — jegyzi meg Frei Jál nos újítási előadó. — Hiszen az elmúlt évben 25 elfoga­dott újításunk volt. Jelenleg hat kísérlet folyik. Hadd je­gyezzem meg, hogy az 1979. évi adatok is biztatóak. Má­jusig 35 újítási javaslat szü­letett. A benyújtott ötietek hatvan százalékát elfogadtuk. A várható megtakarítás már nált import húszszázalékos eddig másfél millió forint kö­rüli. Az idén díjazott 11 újí­tásra csaknem 40 ezer forin­tot fizettünk ki az újítóknak'. Eredményes volt a májusi újítási hónap. A beadott 17 javaslat között vannak olya­volt Várádi Gusztávval is. Az nők. amelyeknek hasznát pon- eredmény ebben az évben 300 fosán még nem tudtuk fel* mérni. — Mivel magyarázhatók a sikerek? — Nálunk nem újkeletű do­log az újítási tevékenység — jegyzik meg többen is. — Fontosságának és szük­ségességének felismerésében nagy szerepe volt a vezető­ségnek, az ötletemberek, kö­zös szándékának, valamint a realitások helyes mérlegelésé­nek. Az újítók többsége a törzsgárdához "tartozik. Cso­portokba tömörülve dolgozzák ki javaslataikat —, mondja Frei János. A legjobbak, így Osgyáni Dávid és Hajdú János ezüst. Váradi Gusztáv. Szabó József,' Kiss János és Kronovetter Ist­ván pedig a kiváló újító bronz fokozatát kapta meg. Tóth István NOGRAD - 1979. június 14., csütörtök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom