Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-14 / 137. szám

A bécsi SALT élőit Következetes politika sikere Kis Csaba, az MTI tudósí­tója írja: Leonyid Brezsnyev pénteken utazik Becsbe, a szovjet— amerikai legfelsőbb szintű ta­lálkozó színhelyére, hogy Car­ter elnökkel együtt jóváhagy­ja és aláírja a hadászati tá­madó fegyverek korlátozásáról szóló újabb megállapodást, s megbeszélést folytasson vele a két ország kapcsolatáról, az időszerű nemzetközi kérdések­ről. A SALT-megállapodás lét­rejöttét természetesen megelé­gedéssel-fogadják a szovjet fő­városban, hiszen az elmúlt évek során a hadászati táma­dó fegyverek korlátozásáért el­sősorban és mindenekelőtt a Szovjetunió lépett föl követke­zetesen. A jelenlegi megálla­podást olyan ésszerű kompro­misszumnak tekintik, amely — ha nem is a legjobb megol­dás — mindkét fél érdekei­nek, biztonsága követelmé­nyeinek megfelel és alkalmas arra, hogy kulcsfontosságú ponton fékezze a fegyverkezé­si versenyt. A megállapodás jelenlegi formájában megfelel annak, amit a két ország ve­zetői annak idején Vlagyi­vosztokban jelöltek meg cél­ként, sőt bizonyos mértékig előrelépés is ahhoz képest. Ugyanakkor magától értetődő, hogy a SALT—II. önmagában még nem felel, meg annak a célnak, amelyet a szovjet veze­tés a legfontosabbnak tart: a fegyverzet korlátozása és a ténvleges leszerelés céljainak. Miben látják ilyen körülmé- nvek között Moszkvában a SALT—II. és általában a bécsi csúcs jelentőségét? Mindenek­Nicaragilaban a sandinista nemzeti felszabadítási front szabadságharcosai sikeres hadműveleteket folytatnak Somoza hadserege ellen. Hír- ügynökségi jelentések szerint a diktátor nemzeti gárdája súlyos veszteségeket szenve­dett személyekben és anyagi javakban: az elmúlt 24 órá­ban például a front fegyvere­sei a nicaraguai légierő négy harci gépét lőtték le, megsem­misítettek több harckocsit és páncélozott járművet. Tűzvész, lerombolt házak, hatalmas bombatölcsérek — így fest most a nicaraguai előtt abban, hogy a követke­zetes politika sikere, s mint ilyen, alap a továbblépésre, az immár tényleges leszerelést je­lentő SALT—III. megállapodás előkészítésére. Moszkvában már ennek az újabb állomás­nak terveire is előkészülnek: a SALT—III. például magában foglalhatná a támadó fegyve­rek számának tényleges csök­kentését, az új típusú tömeg- pusztító fegyverek kidolgozá­sának, gyártásának és rendsze­resítésének teljes tilalmát — egy szovjet megfogalmazás szerint annak garantálását, hogy M fegyverfejlesztő mér­nökök ne előzhessék meg a le­szereléssel foglalkozó diploma­tákat, — és bizonyos megál­lapodásokat az európai térség­ben elhelyezett fegyverekre vonatkozóan. Ez az utóbbi té­nyező, mindenekelőtt Nyugat- Európa államainak eltérő vé­leménye miatt elég nehéz fel­adat, de nem megoldhatatlan. A SALT—II. aláírásának második fontos fejleménye le­het az, hogy ösztönzést adhat a szovjet—amerikai kapcsola­tok fellendítésének, annak, hogy ezek a kapcsolatok való­ban azon az alapon fejlődje- nak, amelyet annak idején a két állam vezetői együttesen határoztak meg. Ebbe a kate­góriába nem csak a két ország gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatai tartoznak, hanem azok a nemzetközi leszerelési kérdések is, amelyekről kettő­jük között már folynak tár­gyalások, — bár ezeknek a té­máknak egy része még csak a kidolgozás előkészítésénél tart. A kedvezőbb légkör egvút- tal elősegítheti a fellendülést főváros, a felkelők és a nem­zeti gárda elkeseredett harcai­nak színtere. Managua mun­kásnegyedeit és elővárosait a szabadságharcosok már na­pokkal ezelőtt elfoglalták. A front harcosai és a helyi la­kosokból alakult önkéntes osz­tagok sikeresei! nyomulnak előre a városközpont irányá­ba. Az ide vezető utcákon bar- rikádról barrikádra haladnak előre, minden háztömbért, minden épületért élet-halál harc folyik. Legfrissebb jelen­tések szerint a felkelők már néhány háztömbnyire megkö­zelítették a hírhedt „bun­kert”, Somoza betonerődjét. azokon a nemzetközi tárgyalá­sokon is, amelyek a leszerelés egyik, vagy másik kérdéséről folynak, a két ország részvé­telével. Moszkvában nem tit­kolják, hogy elsősorban a kö­zép-európai haderőcsökkentési tárgyalásokon várnak hala­dást, de egyúttal lehetséges­nek tartják az előrelépést az olyan területeken is, amelye­ket a Varsói Szerződés tagál­lamainak legutóbbi javaslatai foglaltak magukban: az euró­pai katonai enyhülés terén. A szovjet fővárosban hang­súlyozzák. hogy Bécsben minderről csak az első eszme­cserékre kerülhet sor és nem lehet egyetlen kérdésben sem érdemi döntést várni. Meg le­het viszont határozni azt a programot, amelyet a két or­szág maga elé tűz a tényleges leszerelési intézkedések gya­korlati kidolgozására, meg le­het adni ehhez a szükséges lendületet és meg lehet terem­teni a kellő légkört. A szovjet vezetés azzal is tisztában van, hogy az Egyesült Államokban még befolyásos erők állnak szemben ezzel a tendenciával, s a kormányzatnak koránt- sincs könnyű dolga, ha le akarja küzdeni ezek ellenállá­sát. Az amerikai vezetés ma tudomásul veszi, hogy p meg­állapodások megkötése, a szovjet—amerikai kapcsolatok javítása a? Egyesült Államok érdekét is szolgálja s egyúttal a világ minden térségére is hasznos. Ha következetesen képviseli ezt az irányvonalat, akkor Bécsben és Bécs után is könnyebb és gyorsabb lehet a haladás — hangoztatják Moszkvában. ­A diktátor parancsára a lé­gierő folyamatosan bombázza Managuát. Több százan meg­haltak köztük gyermekek és asszonyok, a kórházak zsúfo­lásig megteltek sebesültekkel. Több nagykövetség már megkezdte állampolgárai sür­gős hazatelepítését. Hatvan amerikait az Egyesült Államok légierejének egyik repülőgé­pe már hazaszállított. Az ame­rikai gép valószínűleg arról a Managua melletti, titkos re­pülőtérről szállt fel, ahol hír- ügynökségi jelentések szerint, indulásra kész állapotban vá­rakozik Somoza Boeing—727- es különrepülőgépe is. Vance határozott , kiállása Heltai András, az MTI tu­dósítója jelenti: Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter szerdai sajtó- értekezletén határozottan ki­állt az új SALT-szerződés mel­lett és kijelentette: ha a wa­shingtoni törvényhozás lénye­ges módosításokat szavazna meg, felborulhat a megállapo­dás. Vance hangoztatta: hat éven át, igen gondosan megtárgyalt, kiegyensúlyozott egyezményről van szó, amelyért mindkét fél engedményeket tett. A külügyminiszter szerint nem arról van szó, hogy az Egyesült Államok az érdekei­nek feladásával „békítgetné” a Szovjetuniót, mint ahogy ezt korábban Jackson szená­tor állította. — Az amerikai törvényhozásnak felelős szel­lemű, a hangulatkeltő retori­kától mentes vitát kell folytat­nia a SALT-szerződésről — mondotta Vance. Hozzátette: nem kétséges, hogy alapvető különbségek vannak a két nagyhatalom között, de a fegy­verzetkorlátozás mindkét fél biztonságát erősíti, korlátlan fegyverkezési versenyben egyi­kük sem győzhet. Vance vé­leménye szerint a további amerikai fegyverkezési tervek — így az „MX” új hadászati rakétarendszer kiépítése, a ha­zai és az NATO-hadikiadások növelése nem ellentétesek a velük- párhuzamos fegyverzet­korlátozással. Vance közölte,' várhatóan a következő 24 órán belül meg­születik a végleges megálla­podás az új SALT-szerződés szövegében, amelyet Bécsben írnak alá. Vance, Carter elnök kíséretében csütörtökön uta­zik az osztrák fővárosba. A külügyminiszter hangoz­tatta, hogy az, amerikai fél igen nagy jelentőséget tulajdo­nít az egyezménynek, már csak azért is, mert az továb­bi lendületet adhat a fegy­verzetkorlátozásról folyó egyéb tárgyalásoknak. Hozzáfűzte: a csúcstalálkozó emellett lehető­séget ad majd a két ország vezetőinek, hogy megtárgyal­janak egy sor olyan kérdést, amelyben nézeteik eltérnek. Az eszmecsere remélhetőleg elősegíti az álláspontok jobb megértését — mondotta. Vance kiemelkedően fontosnak minősítette azt, hogy Leonyid Brezsnyev és Jimmy Carter felveszi a közvetlen, személyes kapcsolatot. Bár az amerikai fél „szerény” gyakorlati ered­ményeket vár a csúcstól, a találkozó — mondotta jó ala­pot teremthet a két nagyha- talpm szilárdabb kapcsolatai­ig SZSZ-jelenté» Harc minden házért Managuában Barátok között Bulgáriában nem nagyok a távolságok. Sem földrajzilag, sem pedig az emberek között. Az utakoh eltévedni is elég nehéz. Nem csak azért, mert például Szófia ez a hétezer­éves település viszonylag újon­nan épült, könnyen áttekinthe­tő, de bizonyos, a lakosok sem fordulnak el ‘a tétován keres­gélő külfölditől, aki számíthat a szíves útbaigazításra. Per­sze — főleg, ha magyarról van szó — adódhatnak nyelvi ne­hézségek, de kézzel-lábbal mindent meg lehet magyaráz­ni. Igaz egy valamire vigyáz­ni kell: a bolgárok bizonyos gesztusai eltérnek az átlag­európaitól, s az igennek vélt bólintás nemet jelent, s a heves fejrázás nem tagadás, hanem igenlés jele. A bolgárok azzal magyaráz­zák ezt, hogy országuk hosszú évszázadokig török uralom alatt élt, s a nép ezzel együtt sok-sok keleti szokást elsajá­tított. Az ötszázéves oszmán iga minduntalan előbukkan a beszélgetés során, nem kétsé­ges: ez a félévezred alaposan megszakította a fejlődést, s hátravetette a gazdaságot, kul­túrát. Pedig, a bolgár állam ha­marosan 1300 éves lesz: a cí­mer oroszlánja alatti egyik szám 681 jelzi a dátumot, V amikor a bolgár—török törzsek és a déli szlávok közös álla­ma létrejött. Bulgáriai beszélgetések so­rán partnereink gyakori for­dulata: „szeptember 9. előtt, szeptember 9. után”. 1944. szeptember 9-én (ez a címer második évszáma) győzött ugyanis az országban a népi forradalom, amely elsöpörte a fári rendszert, s megnyitotta az utat a szocialista fejlődés előtt. Az idén 35 éve lesz, hogy Bulgáriában új rend van, hogy a kommunista párt veze­ti az országot, s még igen te­vékenyek azok a férfiak és nők, akik munkáséletüket a régi rendben kezdték, s akik partizánként harcoltak a Balkán hegyeiben, vagy fel­szabadító katonaként^ Dél- Dunántúl földjén. Nem szük­séges tehát aggastyánnak len­ni ahhoz, hogy valaki Bulgá­riában évszázadnyi fejlődésről számolhasson be. Mert a há­rom és fél évtized itt valóban évszázados előrelépést jelen­tett. A bolgárok büszkék ered­ményeikre, de nem titkolják, az elmúlt 35 évben nagyon sok segítséget kantak. Elsősorban a Szovjetuniótól, de a többi szo­cialista országtól is. A támogatással lói éP a bolgár nép^az elmaradott me­zőgazdasági országot agrár­ipari állammá alakította. A fejlett ipar eredményei a me­zőgazdaságban is érvényfesül- nek, az is iparszerűvé válik. Bulgáriában, mint a többi bal­káni országban mindik kevés volt a föld, dekárban (a hektár tized részében) mérik. A bol­gár paraszt már régen rákény­szerült az intenzív termelésre, hogy kevéske földjéből ki­hozzon annyit, amennyi csa­ládjának szükséges volt. Nos, most ezt az intenzív termelést hatalmas táblákon valósít­ják meg. Egész járásnyi terü­letek egyesültek agrár-ipari komplexumokba, a » hajdani bolgár kertészek óriási üveg- házvárosokban termelik a primőröket, a virágot... A bolgárok szeretik a föl­det, a természetet, a növénye­ket. Érzi ezt a városokat járó is: virágosak a panelházak ab­lakai, erkélyei, rengeteg a park is. A bolgár ipar valóban a szocialista fejlődés eredmé­nye: korábban csupán a me­zőgazdaság termékeit, első­sorban a dohányt dolgozták fel. Ma rhár kohászati kom­binátok, korszerű vegyipari üzemek termelnek. Bulgáriá­ban autóbuszokat. Szerszám­gépeket, híradástechnikai esz-. közöket állítanak elő. Az ered­ményeikre büszke bolgárok nem mulasztják el megemlí­teni a hazai gyártmányú kom- pútereiket, a Bulgáriában ösz- szeszerelt személygépkocsikat sem. A büszkeség azonban nem vakítja el őket, a művelődés, tanulás vágya ma talán még erősebb, mint valaha. Pedig a bolgár kultúra igen régi: Cirill és Metód, á szlávok apostolai óbolgár nyelven ír­ták műveiket, s az ő tanítvá­nyaik tanították meg a bol­gárokat az írás-olvasás mű­vészetére. 1944. szeptember 9-e után azonban még millió­nyi volt az írástudatlan. Ma Bulgáriában lényegében nincs analfabéta, minden gyerek is­kolát végez. Európában az el­sők között vannak az érett­ségizett fiatalok arányszámát tekintve, százezernyi az egye­temista. Bulgáriából hazaérkezve sokszor feltettem a kérdést magamnak: milyenek is a bolgárok? A válaszadás nehéz. Hiszen, hogyan is lehetne egy nyolcmillió.? népet egy-két jelzővel jellemezni! Egy azon­ban bizonyos számomra, s azoknak is, akik már jártak a Balkán és a Rodope hegyei­ben, a Rózsák völgyében. a Fekete-tenger partján, Plov- divban, Szófiában és Nesze- barban: mindenütt barátokat találtam! Talotai Gábor NOGRAO - 1979. június 14., csütöito* Az országgyűlés elé Mélykúti Attila, az MTI parlamenti tudósítója írja: 1 A Minisztertanács ajánlása szerint, várhatóan fL tavalyi költségvetés végrehajtásáról és az állami pénzügyekről szóló törvényjavaslat megvitatására ül össze csütörtökön 11 óra­kor az országgyűlés. A nyári ülésszakot előkészítő tanácskozások, az állandó bizottságok és a megyei képviselőcsoportok eszmecseréi hű­en tükrözték: az 1978-as esztendő tapasztalatai meghatáro­zóak gazdaságunk további fejlesztésében. A termékszerkezet átalakítása, a gazdaságos export növelése, a ráfizetéses ter­melés visszaszorítása egyaránt döntő feladatai népgazdasá­gunknak, megoldásuk azonban tavaly a kelleténél lassabr ban haladt. Ráadásúl céljainktól eltérően a fogyasztás gyor­sabban nőtt a nemzeti jövedelemnél. Az eszmecseréken a minisztériumok vezetői és a képviselők a tervezés, az irányítás és a vállalati munka sokágú elemzésével keresték egyebek között a tervezettnél nagyobb beruházásnak, a készletek egészségtelenül nagy felhalmozásának, a vállalatok közötti kapcsolatok gyengeségeinek okait. A „kiadás-bevétel” az előirányzat és a teljesítés száza­lékainak elemzésekor a szokottnál is nagyobb hangsúlyt ka­pott a közös gyarapodásunkat megalapozó termelés-értékesí­tés társadalmi háttere. A pénzügyminiszter és több képvi­selő is szólt arról, még szélesebb körben kell meghonosítani a jobb, a gazdaságosabb munkát szolgáló differenciálást. Nem elég elvben elfogadni, hogy csak annyit oszthatunk el, amennyit megtermeltünk— fejtegették —, hanem cselekedni kell, méghozzá nőinél gyorsabban, következetesebben és ered­ményesebben. Ugyanakkor azt is hozzátették a felszólalók, hogy továbbra sem szorulhat háttérbe a takarékosság pénz­zel, anyaggal, energiával és munkaerővel. A társadalmi termelés szervezésében és tervszerű irá­nyításában, valamint a gazdasági és társadalompolitikai fel­adatok ellátásában, a társadalmi érdekek érvényesítésében döntő a pénzügyek szerepe. Ezért is kísérte a szakmai és társadalmi vitákon, majd a bizottsági üléseken nagy érdek­lődés az állami pénzügyekről szóló törvénytervezetet, amely felöleli az állami költségvetést, a hitel- és devizagazdálko­dást, és szabályozza ac ezekből adódó feladatok ellátásával megbízott intézmények tevékenységét. Az új törvénytervezet — ahogy azt a vitában hozzászóló képviselők megállapítot­ták — jól, szervesen illeszkedik a népgazdasági tervezésről, az állami vállalatokról, a szövetkezetekről és a tanácsokról az elmúlt években alkotott legmagasabb szintű jogszabá­lyokhoz. A cigánylakosságról Illetékes párt- és állami szervek a közelmúltban átte­kintették a hazánkban élő cigánylakosság helyzetével foglalkozó korábbi állásfog­lalások végrehajtását, és megjelölték a cigányság tár­sadalmi beilleszkedését elő­mozdító legfontosabb tenni­valókat. Megállapították, hogy a legutóbbi — csaknem két évtizeddel ezelőtti — hason­ló jellegű számvetés óta számottevő, pozitív előjelű változás megy végbe. Meg­gyorsult a cigányok társadal­mi beilleszkedése, jelentéke­nyen megnőtt foglalkoztatott­ságuk és kedvezően változ­nak lakás-, művelődési és közegészségügyi viszonyaik. A fejlődést jól érzékelteti, hogy míg 1961-ben a munka­képes cigánylakosság 33 szá­zaléka volt állandó, s 32 szá­zaléka alkalmi jellegű mun­kaviszonyban, addig jelenleg már a munkaképes cigány férfiak 80—90 százaléka — túlnyomórészt állandó mun­kaviszonyban — dolgozik. Nő a foglalkoztatottság a nők körében is. Sokat változtak a cigányság életkörülményei. A 60-as évek elején, még mintegy 70 szá­zalékuk élt a szociális, egész­ségügyi követelményeknek meg nem felelő telepeken; azóta ez az arány 25 száza­lékkal csökkent. 1965 és 1977 között 16 600 lakás építéséhez, illetve vásárlásához kaptak kedvezményes OTP-hitelt. Tanácsi lakáskiutalással és különböző kedvezmények ré­vén, további 8100 cigánycsa­lád jutott új otthonhoz, so­kan pedig saját erőből épít­keztek, költözhettek megfele­lő, korszerű hajlékba. 1961-ben a tanköteles ko­rú cigánygyerekeknek csak 13 százaléka jutott el az ál­talános iskolák felső tagoza­tába, és mindössze a 2—3 százaléka végezte el a 8 osz­tályt. Az elmúlt években ho­zott szervezeti, szociális és pedagógiai intézkedések nyo­mán nőtt az óvodai ellátás­ban részesülő és az iskolára előkészítő tanfolyamokba be­vont gyerekek száma és ará­nya. Az utóbbi 8 esztendőben pl. 18 000-rel emelkedett az iskolába járó cigánygyerekek száma és összességében el­érte a 77 000-et. Jelenleg a tanköteles korú cigánygyere­keknek csaknem 90 százalé­kát beíratják általános isko­lába, s mind többen jutnak el tanévvesztés nélkül felső tagozatba. Az utóbbi évek­ben valamelyest növekedett a 8. osztályt elvégző és a kö­zépfokú oktatási intézmé­nyekbe jelentkező fiatalok száma. A cigánylakosság művelő­désében előrelépést jelent, hogy a korábbinál többen kapcsolódtak be a munkahe­lyi képzésbe és továbbkép­zésbe, kivált azokba a tanu­lási formákba, amelyek az általános iskolai végzettséggel együtt szakképesítést is ad­nak. A művelődési intézmé­nyek rendszeres látogatói kö­zött is nőtt a cigánylakosság részaránya, örvendetes tény, hogy a társadalmi beilleszke­dés előrehaladásával párhu­zamosan lényegesen növeke­dett az a réteg, amelynek állampolgári magatartása megfelel a társadalmunkban kialakult és megkövetelt nor­máknak. E rétegből mind- többen vesznek részt a köz­életben, pl. a helyi tanácsok tevékenységében. ' Számuk azonban még alacsonyabb, mint a cigánylakosság ará­nya. A jelentékeny eredménye­ket nyugtázva, a következő időszakban további nagy feladatok várnak megoldásra. Fontos tennivaló a foglal­koztatás arányainak és szín­vonalának további javítása, elsősorban a munkaképes korba lépő tovább nem tanu­ló 15—18 éves fiatalok telje­sebb körű munkába állítása. Különös gonddal kell segíte­ni a cigánydolgozókat abban, hogy szakképzettséget szerez­zenek. A lakásépítési program ke­retében továbbra is napiren­den kell tartani a rászoruló cigánylakosság lakásproblé­máinak megoldását, s foly­tatni kell az egészségtelen, a szociális követelményeknek meg nem felelő telepek fel­számolását. A központi fel­adatok közé tartozik a ci­gánylakosság műveltségi vi­szonyainak ellátása, a ci-' gányfiatalok oktatása' és ‘ne­velése. A különböző tanácsi, és társadalmi szerveknek minden rendelkezésükre ál­ló eszközzel elő kell segíte­niük, hogy minél több ci­gánygyerek rendszeresen járjon óvodába,' s a tanköte­lesek tegyenek eleget tanu­lási kötelezettségüknek. Az érintett tanácsoknak gondos­kodniuk kell arról, hogy a napközi otthoni, kollégiumi ellátásban, a diákétkeztetés­ben megfelelő számban ré­szesüljenek a cigánycsaládok gyerekei is. Fontos feladat az egészség- ügyi ellátás színvonalának emelése. Az ehhez szükséges tárgyi feltételek javításával együtt fokozni szükséges a felvilágosító munkát s előteré­be a családtervezést, a gyer­meknevelést, a higiéniai kö­vetelményeket kell állítani. A cigánylakosság társadal­mi beilleszkedésének gyorsí­tását szolgáló intézkedések végrehajtásában, amely min­denekelőtt az állami és tár­sadalmi szervektől kíván ösz- szehangolt erőfeszítést, tá­maszkodni kell a már beil­leszkedett cigányrétegek ak­tív közreműködésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom