Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-08 / 132. szám

Mezőgazdaságunk diákszemmel A Magyar Mezőgazdasági Múzeum az elmúlt év őszén közepéig tart nyitva. Az álta­lános iskolások munkáit szán­tizedik alkalommal hirdette dákunkban áll az országban meg az általános és középis­kolák számára kiírt pályáza­tát. A pályázattal az volt a célja, hogy a tanulók a hoz­zájuk legközelebb álló műfaj és kifejezési mód segítségével mutassák be: milyennek lát­ják szocialista mezőgazdasá­gunkat, mit tudnak múltunk­ról. jelenünkről. Az érdeklődést jellemzi, hogy csak az általános iskolá­sok 3060 pályamunkát küldtek be, melyek közül a zsűri 117 több helyen is bemutatni. A középiskolások 12 meg­hirdetett témából 480 dolgoza­tot küldtek be. Ezek témái a gyógynövények, a legfonto­sabb gyümölcsfélék, a gépesí­tés, a halászélet, a tanyásgaz­dálkodás, az agrártörténeti emlékek, az erdő szerepe, a szocialista brigádmozgalom, a libatömés, a halfajták és hor­gászatuk, a nagyüzemi sertés­hizlalás. A beküldött pálya­munkák arról tanúskodnak pályamunkát díjazott, illetve hogy nagyon sokan komoivan jutalmazott. Az általános is- érdeklődnek a mezőgazdasági kolások rajzai, batikmunkái és kisplasztikái felölelik a me­zőgazdasági termelésünk számtalan témáját. A nagy­üzemi gazdálkodás mellett jó néhány munka a háztáji tevé­kenységet tükrözi, de megta­lálhatók a mai falusi életet ábrázoló kedves alkotások is. A beküldött pályamunkák nemcsak arról tanúskodnak, hogy sok a tehetséges fiatal, hanem arról is, hogy szívesen töltik szabad idejüket értel­mes, tartalmas tevékenységgel. A 320 legjobb alkotásból ez év május 6-án kiállítás nyílt a Magyar Mezőgazdasági Mú­zeumban. A kiállítás július termelés iránt és ez a pálya­orientáció szempontjából is igen pozitív jelenség. A pályá­zatra beküldött dolgozatok ké­szítői már a középiskolában olyan gyakorlati tapasztala­tokra tesznek szert, amelyek jelentős mértékben segíthetik a szakmai irodalom feldolgo­zását, a rendszerezőkészséget, amelyre a felsőoktatási intéz­ményekben is szükségük lesz, de még inkább hasznukra vá­lik későbbi munkájuk során, bármilyen területen dolgoznak is. A múzeum által meghirde­tett pályázat sikeréhez jelen­tős mértékben hozzájárultak az iskolák pedagógusai, akik értő módon segítették a diá­kokat a valóságlátásban, a valóság ábrázolásában a kü­lönböző műfajú pályamunkák élkészítésében. Az idei pályázat értékes és előre mutató jelensége, hogy helyenként a termelőszövetke­zetek vezetői is segítették a diákokat. így pl. a maglódi Rákos Mezeje Mgtsz. elnöke könyvjutalomban részesített minden olyan fiatalt, aki a pályázatra jelentkezett. Más tsz-ek autóbusszal hozták fel a kiállítás megnyitására, a díj­kiosztásra a diákokat, szülei­ket és a pedagógusokat. Az általános iskolák közül leg­több és legjobb pályázatokat a keceli Arany János Általá­nos Iskola képzőművészeti szakköre, a kunszentmiklósi művelődési otthon, a kiskun­félegyházi Báttyhány Lajos Általános Iskola, a pécsi Acsá- dy Ignác Általános Iskola, va­lamint a vaszari körzeti álta­lános iskola küldték be. A kö­zépiskolások közül a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium, a büki művelődési ház, vala­mint az egri Gárdonyi Géza Gimnázium volt a legeredmé­nyesebb. Molnár István főigazgatóhelyettes Egyszer egy filminterjúban Kormos István azt kérdezte Nagy Lászlótól: Azt, hogy költő vagy, ki tudod-e mon­dani? Nem szoktam kimon­dani. Kormos másik kérdése: Mit üzensz azoknak, akik száz vagy ötszáz év múlva ül­nek szembe veled? Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, ak­kor csókolom őket. Emberi szellemük, ha lesz, tudatom velük, üzenem: csak ennyit tehettem értük. Ma már egyi­Új könyvek szép kötet jelentős képanya­gát — Nagy László-portrékat — fia Nagy András válogatta, s egyúttal, mint ígéretes te­hetségű grafikus és tipográfus tervezte is. Ha már Nagy Lászlótól nép- balladai vonatkozású sort kük sincs közöttünk test-vér idéztünk, ide illik a Zenemű­valóságában — csak szellemé­ben, költészetük fényében fü- rödhetünk. A Magvető az idei könyvhéten prózai írásaival ajándékozza meg az olvasót. „Olvashatok, mert férfi akadt Erdélyben, hűségesen elszánt, aki eleven énekeket gyűjtve, aranyvesszőt ad: Verjétek meg a temetőt! Támasszátok fél anyátok, árvák! Csapkodjátok meg azokat is, akik meghúz­ták a halálharangot a balla­dára” — írja Kallós Zoltán balladáskönyvéről. Róla írja, de magáról is szól, minden so­rában csodát adott nekünk Nagy László. A kötet címe: Adok nektek aranyvesszőt. A közölt írások jó része már megjelent hetilapok, folyóira­tok hasábjain, így teljességé­ben azonban még nem. Jó né­hány azonban Nagy László hagyatékából, kéziratból ke­rült a kötetbe, melyet Nagy László barátja. Kiss Ferenc válogatott és szerkesztett. A kiadó újdonsága is, Vargyas Lajos Balladáskönyve is. „... a ballada ...., mint a nép- költészet legtöbb műfaja, ez is énekben él, és csak énekel­ve bomlik ki igazi szépsége”, Vargyas Lajos szava a kötet mottója is egyben, arra ad al­kalmat, hogy necsak olvassuk, hanem énekeljük is a népköl­tészet legősibb műfaját, a bal­ladát. A verses szövegek (szö­vegvariánsok) mellett megta­lálhatók dallamai is, a kotta­olvasók igazi örömére. A vá­logatás a műfaj minden réte­gére kiterjed; a tragikus és víg balladákra, a betyárté- májúakra, vagy a bújdosókra. Simon István még maga rendezte sajtó alá 1976-ban Gyönyörű terhem című köte­tét, melyből sajnos posztu­musz kötet lett. Válogatás, egész pályáját átfogó, saját ítéletalkotása s költői rendje szerint. Most a 30 év sorozat­ban jelenik meg a kötet. Mai tcváaján latunk 18.20: Kockázat A Versenyben a világpiacon gazdaságpolitikai sorozatban ezúttal a Párizs—Bonn gazda­sági tengely mögött meghúzó­dó érdekeltségeket és viszo­nyokat vitatják meg a szak­emberek. Hogyan is néz ki a valóságban egy jól összehan­goltnak hirdetett nemzetközi valutapolitika. A vitafórum résztvevői bemutatják, mi rej­lik még a látszólagos egyet­értés hátterében: az agrárhá­ború, hétmillió munkanélkü­li. Végezetül ismereteket sze­rezhetünk arról is, miként hat a fokozódó közös piaci integ­ráció a magyar gazdasági élet­re. A szerelem karcsúsít Aki megelégelte már a so- kolózás is karcsúsít. Egy kü- vány túróval és szaharinnal, lönleges bensőséges csók 12 járó hagyományos fogyókú- kalória leadásával jár. rákat, az legyen inkább sze­______________ r elmes! Szerelemmel ugyan­is — ha nem is könnyebben, de mindenesetre kellemesebb úton — uevanaz a hatás ér­hető el, mint fogyókúrákkal: leadhatók a fölösleges kilók. Ezt a tavaszi tippet adja ol­vasóinak a táplálkozás prob­lémáira szakosodott „Envi­ronmental nutrition” című ki­advány. Döntő a szerelemben érzett szenvedély: a szerelmi izzás hőfokától függően, Ugyanis egy bensőséges együtt- lét során 125—300 kalóriától szabadulhat meg a szervezet A kiadvány szerint a csó­Károlyi Amy kevés kivétel­lel legújabb, kötetben eddig még meg nem jelent versei­nek gyűjteménye A nyúl fe­je. „Négy esztendő alatt írtam őket, amióta a »házban« la­kunk. A »ház« kulcsszavam, addig álmodtam róla, míg valóság lett. A tér jót tesz ne­künk. Jobban kilátunk a vi­lágra, a saját nyomorúságunk kisebbnek tetszik, s a másé nagyobbnak. És ebben a kö­tetben erről van szó, indulat­tal, iróniával és gyöngéden ... Hiszen annyiféle ember van és annyiféle fáj nekik. Nekik ajánlom ezt a könyvet” — vallja új kötetéről a költőnő. Zelk Zoltán is új verseket ad közre Mindennapi halálom címmel. Mondhatnánk őszi- kéit, Zelk Zoltán igazi, mély humánummal átitatott líráját, akit meggyötört a betegség, letaglózott a fájdalom, de fel­vidít néhány napsugárszilánk is. Nem riasztó ez a „minden­napi halál”, mert nem ül ott mindennap az ágy szélén, ezt maga Zelk sem hiszi komo­lyan. Jön valahol messze, kö­zeledik, de addig, míg ideér, oly sok szép verset lehet ír­ni. A 30 év sorozat a Magve­tő és a Szépirodalmi Kiadó közös vállalkozásaként sok ol­vasót, könyvvásárlót hódított meg. A könyvhéten egy időt­álló vállalkozás kerül a ke­zünkbe. Domokos Mátyás két­ezer oldalon mutatja be 30 év magyar novellairodalmát. Százegy elbeszélés 1945—1975. címen új és bátor feltérképe­zése, ez a legutóbbi 30 eszten­dő kisprózaterületéről. Végig­tekintve a tartalomjegyzéken, nem is a nagy nevek ejtenek bennünket ámulatba, hanem azok az írói teljesítmények, melyekre kevéssé figyelünk. Kassák, Füst Milán, Veres Pé­ter, Tamási, Németh László, Illyés, Kodolányi, Déry remek elbeszéléseire melyek sokszor méltánytalanul bújnak meg a nagy regények, s híres művek mögött. S újraolvasva őket, új­ra felfedezzük, felidézzük ol­vasmányemlékeinket. Termé­szetesen helyet kaptak a kö­tetben a legutóbbi idők elbe­szélései is, a legfrissebbek is. Fejes Vonó Ignáca, Rákosy Gergely, Kardos G. György, Sánta, Csoóri, Galgózi, Csák, Jókai Anna, Bertha Bulcsu, Jsurka István novellái. A fürdőigazgató A képmagnóra felvett té­véjátékokat általában műte­remben forgatják, ahol a nor­málisnál jóval nagyobb elekt­ronikus kamerákból is elfér 3—4 darab. A televízió júli­usi előzetes műsortervében szereolő „A fürdőigazgató” cí­mű tévéjáték különlegessége, hogy valamennyi felvételét, eredeti helyszínen, valóban, egy fürdőben vették fel. — A hitelesség, a hangulat hű visszaadása érdekében vál­laltuk a nehezebb megoldást, — mondja Yárkonyi Gábor, rendező. — Képmagnóval, egyébként sokkal szerencsé­sebb dolgozni, mivel ezzel a technikával akár 2—3—4—5 perces egységeket is felvehe­tünk egyszerre. Kétségtelen viszont, hogy a képi lehetősé­gek szegényesebbek. Bertha Bulcsú jócskán átír­ta a miskolci Nemzeti Szín­házban bemutatott, hasonló című színdarabjának forga­tókönyvét. „A fürdőigazgató”- ban természetesen a lényeg azért megmaradt. Egy vidé­ki fürdő rendkívül ambiciózus igazgatója mindenáron világ­hírnevet akar kiharcolni az által dirigált intézménynek. A cél érdekében a vesztege­téstől a megfélemlítésig min­den lehetséges eszközt igény­be vesz. A filmbeli igazgató. Garas Dezső jó segítőtársra talál a főkönyvelőt alakító Bujtor Istvánban. A revizo­rokat egymás után „puhítják” meg, a fürdő pedig szemláto­mást fejlődik. — A bonyodalmak ott kez­dődnek — elveníti fel a törté­néseket a rendező, — amikor, egy naiv megvesztegethetet­len revizor (Bodrogi Gyula) lép színre aki el sem tudja képzelni, hogy a rátukmált borítékban pénz is lehet. Vé­gül azonban ő is megbotlik; a fürdő kabinoslányainak egyi­ke (Kovács Nóra) — akinek elsődleges feladata a exklu­zív vendégek szórakoztatása, — elcsábítja, majd kompro­mittálja. A történet itt véget ér. Vár- konyi Gábor szándékosan vá­lasztotta az állásfoglalás nél­küli befejezést. Ezt a nézőre bízza, aki eldöntheti; a nagy tehetségű, a körülmények ha­tására is sok szabálytalaWbá- got elkövető igazgató, vagy, a becsületes, de rendkívül szűk látókörű hivatalnok példája a követendő emberi magatartás. — Annál is inkább nem akartam egyértelmű befeje­zést, mert ebben a tévéjáték­ban sokkal többről van szó, mint egy fürdő ügyes-bajos dolgairól. A történetbeli szi­tuációk ugyanis a minden­napi élet valamennyi terü­letén fellelhetők. A tévé drámai főosztályá­nak fiatal munkatársa 1973- ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola ren­dezői szakán. Azóta 16 tévé­játékot, illetve filmet rende­zett, többek között Maja­kovszkij „Gőzfürdő”-jét, a Vámos Miklós írta „Kisfiúk és nagyfiúk”-at, Bulgakov művét, az „Iván Vasziljevics”- et. Darabjai széles skálán mo­zognak, nem álhatatlanságból, hanem — mint mondja — azért, mert sok minden ér­dekli. Ugyanez jellemzi a színész­válogatásnál is; nem szereti a bérelt helyeket. — A hazai, mintegy 1200 fős színészállományban leg­alább nyolcszázan vannak; akik kisebb-nagyobb szere­peket jól meg tudnak olda­ni. A rendező dolga, hogy a színészek pillanatnyi formá­ját is jól ismerve, bátran ki-] sérletezzen. — Mi a véleménye a Máé gyár Filmgyártó Vállalat im­már harmadik szezonjára ké­szülő színészstábjáról, amely­nek 27 színművésztagja van? Könnyíti-e ez a társu­lat a tévérendezők egyezted tési gondjait? — Mindenesetre kényel­mes, mert ezek a színészek könnyebben elérhetők. Hát­ránya, hogy bizonyos színéé szék túl sokat szerepelnek! Ma még kevesen vannak! olyanok, mint Dayka Margit;1 vagy Kállai Ferenc, akik kö­vetkeztésen visszautasítanak nem nekik való szereDeket. — Mit forgat legközelebb? ! — Négyrészes tévéfilmeí készítünk Bálint Tibor re-* gényéből, a „Zokogó ma^ jom”-ból. A cselekmény a harmincas évek közepéig követi nyomon egy élheteté len család kálváriját ,mélyé nek tagjai sem pozitív, seni negatív hősei nem voltak aj történelemnek. i Jocha Károly ! Visszatérő utak Egy beszélgetés töredékei Tanítónak menni, tanítónak esztendők, amikor a fiatal pá- lenni — néhány évtizeddel lyamunkás (krampácsoló) kér- ezelőtt sokak előtt ez egy éle- vényekkel, szívós akarással el­tet meghatározó cél volt. Kü- éri, hogy tanítói diplomát sze- lönösen azoknak, akik egyfaj- rezzen. ta szolgálatnak érezték ezt, és tudták, szegény sorból szelle­mi pályára menni csak tanító­ként lehet Ezért vállalták a vargabetűket, a mezőgazda­ságból, a gyárból kerültek képzőbe, majd katedrára. Pásztón a templom tövében, átellenben volt iskolájával a Dózsa György Általános Isko­lával, az egykori lányiskolá­val lakik a hamarosan 80 éves Endrész Pál, a nagyközség el­ső kiváló tanítója (a kitünte­tést még a legelső alkalommal, az alapítás után kapta). Nem­régiben a Dózsa iskola pince­klubjában a járás nyugdíjas pedagógusainak találkozóján — Máig sem felejteni, mi­lyen gúnyosan kérdeztek: Ma­ga, Endrész, mit akar itt, mi­ért jött el a vasúttól? Négy esztendővel voltam idősebb a társaimnál, de mert nagyon akartam, jól ment a tanulás. 1922-ben Sárospatakon kaptam diplomát. Mivel nekem már az ükapám is 'pásztói volt, ide akartam visszakerülni. Ez nem volt könnyű... Ingyen­tanítással helyettesítettem be­teg kolléganőmet, de státus nem volt. Pályakezdőként ak­kor egy igen nehéz pedagógiai feladatot kaptam: elkerültem a nagybátonyi Katalin-telepre, a kincstári iskolába. Hatvan­őt is köszöntötték a vendéglá- hetven gyerekkel, osztatlan is- to iskola tanulói szép muso- kólában, rossz körülmények rukkal. — Furcsa egy ilyen találko­zás — volt olyan nyugdíjas kolléga, akit még magam ta­nítottam, sokakat már 10—15 éve nem láttam. . . Felszakad az emlékezés zsi­lipje, előbukkannak azok az F ákly a-ismertető A Fáklya június 3-án meg­jelent 11. száma a költészet ünnepének szentelt írásokkal mutatja be, hogy mit jelent a mai szovjet olvasóknak a puskini örökség. Június ele­jén a Szovjetunióban hagyo­mányosan megemlékeznek a nagy orosz költő életművéről. A cikkeket, grafikát, többek- között Puskin tollrajzai és ké­pek kísérik. NÓGRÁD - 1979. június 8,, péntek A lap többi cikkeinek túl­nyomó része a gyermekek nemzetközi évéről szól, be­mutatja a szovjet gyermekek szociális és kulturális helyze­tét, magas szintű érdekvédel­mét. Színes oldalakon tárul az olvasók elé a Kárpátontúl néprajzi hagyományokban gazdag, a szocialista építő­munkában fejlődő világa. Cikk foglalkozik a Kárpáti Könyvkiadó magyar olva­sónak szóló kiadványaival, és a Zakarpatszkaja Pravda c. újság munkájával. Gorogyeci festés és fara­gás — játékok, doboztetők, ház-homlokzatdíszek, csu­pa remek mestermunka mu­tatkozik be egy riportban, s mellette ugyancsak riport és színes képek ismertetnek meg a moszkvai Szverdlov térrel. Orosz nyelvlecke. Fáklya­fotó, olimpiai keresztrejtvény, filmelőzetes és Szovjet Kul­túra és Tudomány Háza prog­ramismertetője egészíti ki a számot, között próbáltam valamit elér­ni. Rendcsinálással kezdtem: osztályokba osztottam a gye­rekeket. Bizony, az ötödik-ha­todikban már alig voltak, ad­dig kevesen jutottak el . . . A falról lekerül a régi fény­kép — középen az elszánt te­kintetű fiatalember, a huszon­felügyelőnek. Négy esztendeig csináltam — nem volt köny- nyű dolog, a mainál sokkalta! rosszabb közlekedés mellett, a családtól sokat távol. Pedig idős, beteges szüleim és a mi gyerekeink miatt szeretteti» volna közelebb kerülni, végre hazajönni. Megint közbeszólt valami: Csányba neveztek ki tudtom nélkül iskolaigazgató­nak, hogy tegyek rendít! Szörnyű nehéz esztendő volt; (mert végül egy évig vállal-* tam) . . . Amikor letelt, ak*í kor került Pásztó Nógrád me-] gyéhez — az átosztásnál vi-] szont engem nem akartak át­adni. A vitában mégis győz-] tem — a lányiskolába kerül­tem igazgatónak. Nagy iskola volt akkor is, 400—500 tanuló­val. Űjabb állomása az utam- nak: jó pár évig a járási ok­tatási osztály vezetője lettem! Amikor megszüntették ezt a státust, hogy anyagilag ne károsodjak nagyon — akkor már hatvan fölött voltam —; visszakerültem a Dózsa isko­lához igazgatónak. Persze, így is kétezer alatti nyugdíjam lett, amikor a betegségem mi­att hamarabb nyugdíjazáso­mat kértem ... De a pásztói ipari iskolának —, amelyet én éves Endrész Pál. Sok névre szerveztem — nyugdíjasként is még ma is emlékszik . ; , — Aztán 1926-ban felszá­molták az iskolát, szétszórták az embereket. Én akkor Diós­győrbe kerültem, ahol általá­nos iskolában és szakirányú ipari iskolában egyaránt taní­tottam. Munkám volt bőven — 31 órát tanítottam, plusz a testnevelés és az esti órákban az ipari iskola. Nagyon befo­gott voltam, de szerettem csi­nálni. A bombázások idején hazajöttünk Pásztora, és Diós­győrből nem akartak elenged­ni végleg, csak hosszú herce­hurcával sikerült. Akkor me­gint elkanyarodott az utam Pásztoréi — kineveztek Heves megye egész területér^ iskola­vezetője maradtam, egészen a megszüntetésig. Sok harccal járó, nehéz pe^ dagógussors áll Endrész Pál háta mögött. Igyekezett min­dig az iskolán, a tanításon túl is jobbítani az emberek életét,' bekapcsolódott a mozgalmi munkába. Az oklevelek, elis­merések tucatjai, a ma is még igen alacsony nyugdíj kevés ennek elismerésére —, de a gyerekek fel-felkeresik, mag­nóra veszik visszaemlékez-**«- it, a Mikszáth Kálmán Gim­náziumban is többször talál-l kozott mér a diákokkal. Ta-' pasztalataira ma is szükség van! G. Kiss Magdolna

Next

/
Oldalképek
Tartalom