Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-05 / 129. szám

Kell a kő... Taqqqűlési tapasztalatok Nóqrádköve&den NINCSENEK RÓZSÁS hely- Ugyancsak kiemelten kezelték megállapították, hogy zetben Nógrádkövesden a kő­bányászok. Első negyedéves tervüket nem teljesítették. Előreláthatólag lemaradnak a második negyedévben is. Pe­dig kell a kő, mint éhes em­bernek a falat kenyér. Az M—3-as autópálya építéséhez a kitűnő minőségű berceli és szandai zúzott követ használ­ják. A veresegyházi aszfalt­gyár nyeli a követ, mint szomjas föld az esőt. A két kőbánya ásványvagyona 27 millió köbméter. Tehát nem kell félni a kimerüléstől. A dolgozók 80 százaléka kipró­bált. kemény ember, törzsgár- datag. Vajon mi lehet az oka, hogy immár kilenc esztendő óta nem tudják Nógrádköves- den a mennyiségi tervet telje­síteni — e kérdéssel kopog­tattunk be Pálmai Béla üzem­vezetőhöz, a minapi párttag­gyűlés előadójához. _ E kérdésre kíváncsiak v oltak a közelmúltban a tar- cali központ szakemberei is. Három napon keresztül vé­geztek vizsgálatokat. Kiderí­tették, hogy a lemaradásnak 80 százalékban objektív, raj­tunk kívülálló oka, 20 száza­lékban szubjektív, emberi té­nyezői vannak. Senki nem ta­gadhatja, hogy meghatározó a műszaki feltételek alacsony színvonala. Nálunk a kotrók alaptermelő gépek. A négyből háromnak az eszmei értéke alig 100 forint! Évek óta hú­zódik a várva várt re­konstrukció. Remélhetőleg a VI. ötéves tervben megvaló­sul. Az idén már elindult a kedvező folyamat. Űj kotrót, nagy teljesítményű szállító- járművet kaptunk. Éves nye­reség- és árbevételi tervünket teljesíteni akarjuk. A kialakult, kedvezőtlen helyzetbe nem szabad bele­nyugodni — állapították meg Nógrádkövesden a pártalap- szervezet legutóbbi taggyűlé­sén. A 295 fizikai dolgozót fog­lalkoztató üzemben 44-en van­nak a párttagok. Legtöbben fizikai dolgozók. Bercelen és Szandán „koptatják” a he­gyet. Az osztályozón, a szál­lítás-előkészítésben dolgoz­nak. A nagyobb teljesítmény a minőség szolgálatába állítot­ták a munkaerő- és bérgaz­dálkodást. Tovább kívánják bővíteni a teljesítménytől függő, ösztönző bérezési rend­szert. A nógrádkövesdi üzem párt- alapszervezetének idei cselek­vési programja is lényeges feladatként fogalmazta meg a munkaerő-gazdálkodás javítá­sát, a meglevő munkaerő-fel­használás optimális hatékony­ságát. A 4,1 százalékos bérfej­lesztést differenciáltan hajtot­ták végre aszerint, hogy ki mennyit tesz a „kalapba”. A bányákban a kőfejtőknek:, a robbantómestereknék. a kotró­mestereknek, a kotrókenősök­nek, a gépkocsivezetőknek át­lagon felül emelték a bérét. Leállítható építkezések Azonnal leállíttathatja, fel­függesztheti ideiglenesen a minőségi előírásoknak nem megfelelő, hibás építőipari munkát az Építésügyi Minő­ségellenőrző Intézet, vagy más tárca — KPM, OVH, NIM — hasonló minőségellenőrzési szervezetének szakembere, ha a kifogásolt munka az épít­mény stabilitását, vagy az élet-, vagyon- és közbizton­ságot veszélyezteti. Erről in­tézkedett az építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter —• más tárcák vezetőivel egyetértés­ben kiadott — új rendelkezé­sében, amellyel a korábban megjelent építésfelügyeleti rendelet végrehajtásának jog­szabályát egészítette ki. A módosítással a minőségi ellenőr helyszíni intézkedésre, azonnali beavatkozásra ka­pott felhatalmazást, így a hi­bás munka leállításával nem várnak addig, amíg maga az éDítésügyi hatóság hozza meg döntését, a vizsgálati anyag alapján. Időt és felesleges ki­adásokat takarítanak meg, ká­rokat előznek meg a kiegészí­tő rendelkezés szerint, amely természetesen előírja, hogy a munka ideiglenes leállításáról az illetékes felügyeleti szerve­zeteket is értesíteni kell. mind a bányában, mind a telepen — a karbantartó szak­munkások bérfejlesztését, amely átlagban meghaladta az egyforintos órabért. Mérsé­keltebb bérfejlesztést hajtot­tak végre a kötélpálya-kiszol­gálóknál, a telepi osztályozó- nál. Nem kaptak béremelést a bányai szállítószalag-kezelők, őrök, portások. A bérfejlesz­tést gyakorlatilag közmegelé­gedésre hajtották végre, meri reklamáció alig-alig fordult elő. TÖBB TERMELÉSRE ösztö­kéltek a különböző jutalmak, prémiumok kifizetésével is. -Tavaly összesen 365 ezer 990 forint prémiumot, jutalmat fi­zettek ki. Az idei első ne­gyedévben a fizikai dolgozód közel százezer, a nem fizikai­ak csupán 3200 forintot kap­tak. Mindenki aszerint része­sedett a javakból, ahogyan a havi tervet teljesítette. Az üzem bérezési rendsze­rét májusban jónak ítélte meg a központi komplex vizsgálat. Mészáros István üzemi alap­szervezeti párttitkár elmon­dotta, hogy az üzem munká­sainak 58,6 százaléka teljesít­ményhez kötött bérezésbe részesül. Ám, ha a karbantar­tó szakmunkásokat is figye­lembe veszik —, akik bizo­nyos fokig teljesítményben dolgoznak —, akkor a dolgo­zók 67,5 százalékát foglalkoz­tatják teljesítménybérben. A vállalati célok alapján az idén újabb területeket is bekap­csolnak a teljesítményhez kö­tött bérezésbe, premizálásba. Így az év végére a foglalkoz­tatottak 72 százalékát teljesít­mény alapján bérezik. További finomításokra is szükség van. A taggyűlésen felül kell vizsgálni a berceli bánya jövesztőcsoportjának premi­zálási rendszerét és ösztön­zőbb bérezési formát kell ke­resni. Bercelen és Szandán a szalagkezelők munkaidő-be­osztását kell elemezni és amennyiben szükséges, a tel­jesítménybérezésen változtat­ni szükséges. Lépéseket kí­vánnak tenni a személyi bé­rek engedélyezése ügyében. A legnagyobb értékű zúzott kö­vek mennyiségének fokozása érdekében premizálási rend­szert dolgoznak ki a közvetlen munkahelyi vezetők részére. Az idén felülvizsgálják a tech­nológiai létszámszükségletet és létszám-átcsoportosítást haj­tanak végre. Ezzel egyidőben új munkarendet léptetnek ér­vénybe. A nógrádkövesdi üzemben a dolgozók száma kevesebb, mint a tervezett, de alapvető gondjaik nincsenek. A kötél­pályáknál és a karbantartók­nál dolgoznak kevesebben mint kívánatos lenne. A pót­lásukra gyors intézkedéseket kívánnak végrehajtani. A HOZZÁSZÓLÓK a tag­gyűlésen egyöntetűen leszö­gezték, hogy a gondos gazda módjára még szorgalmasab­ban, s jobb minőségben kell dolgozni. Kusnyár János bá­nyamester az anyagi érdekelt­ség és a teljesítménybérezés további kiterjesztésének fon­tosságát ecsetelte. A pártta­gok egyetértettek azzal, hogy mindenki úgy részesedjen az anyagi javakból, ahogyan megdolgozik érte. A berceli és a szandai bányában akkor dol­goznak eredményesen, ha kő kövön nem marad . . . J\EB-ülés Rétságon Napirenden a mezőgazdasági termelési rendszerek A mezőgazdasági termelési rendszerek működését és an­nak a gazdálkodásra való ha­tását vizsgálta, illetve tár­gyalta meg a Rétsági járási NEB legutóbbi ülésén. A bi­zottság megállapította, hogy a diósjenői és a tolmácsi ter­melőszövetkezetek a nádudva­ri kukorica- és iparinövény­termelési együttműködéshez, a nőtincsi termelőszövetkezet pedig a gödöllői búza-borsó termelési rendszerhez csatla­kozott, két-három évvel ez­előtt. A közös együttműködés se­gítette a gazdaságokat, hogy megfelelő vetőmaghoz és a műveléshez, betakarításhoz szükséges korszerű gépekhez jussanak. Azonban a termelé­si eredményekkel egyik gaz­daságban sem lehetnek elé­gedettek, mert a hozamok el­maradnak a korábbi eredmé­nyektől, Summázva: a nö­vénytermesztés — ez esetben a kukorica és a tavaszi árpa — termelése lassú ütemű fej­lődést mutat. A korszerű gé­pek kihasználását pedig aka­dályozza, hogy nem alakultak ki a megfelelő nagyságú üze­mi földterületek. Alattuk a szén, felettük Mátraverebélr Elővájók Hányason Kérdem Koós Zoltántól, a jelenlegi bányamestertől, mer- refelé járhatunk? Ösztönösen felpillant az ácsolatra, mint­ha fellátna oda, háromszáz- egynéhány méterre, a kül­színre, s mondja: — Mátraverebély környé­kén vagyunk. Itt meg a déli fővágatban, olyan másfél kilométernyire az aknatoronytól, hol híguló, hol pedig vendéget marasz­taló iszapban. Ronda jószág itt a víz, ami néhol fentről záporozik, máshelyütt meg a talpból tör elő, megkeserítve ember és gép munkáját egy­aránt. Süllyed is az angol gyártmányú EIMCO rakodó­gép lánctalpa; van úgy, eltű­nik a zavaros sár-víz keve­rékben, de — megy. — Istenáldás nekünk ez a gép. Dolgoztunk előtte F—6- ossal is, de az nem tetszett. Sokszor lerobbant, megkeserí­tette az életünket, elvette a pénzünket. Erre még nem ká­romkodtunk olyan sokat. Nagy János mondja ezt, a Dénes Pál vezette előváj ó- csapat harmadvezetője, térdig vízben helyezgetve át test­egyensúlyát egyik lábáról a másikra. Csodás szakértelem­mel beszél mindenről; megte­heti, hisz’ a hajdani cipész­inas, a kőbányász, és a favá­gó huszonhatodik esztendejét tölti már a kányási akna­üzemben, ebből három év hí­ján valamennyit elővájási munkán. Ami — mondják — min­den bányászati munkák kö­zül a legkutyább. — De a legjobban fizetett is — vetem közbe. Szinte megrendül a har­madvezető, meg két csapat­társa: Institórisz Pál és Me­gyeri János is. Nem panasz­kodnak — háborognak: — Ott egye meg a rossebb azt, aki tőlünk a pénzt irigy- li, ahol van! Ne dolgozzanak itt velünk, csak jöjjenek le! Már azért is fizetünk egy szá­zast! A múltkoriban a sógor csak az orrát dugta be a bá­nyába és iszkolt is ám haza­felé, böcsülettel. Tudja, min­dig mi vagyunk a dolgok leg­elején. Minket veszélyeztethet elsőként minden itt fellelhe­tő rossz nyavaja: a vízbetörés, a metán és a többi „termé­szeti áldás”. S megpróbált-e már valaha robbatólyukat fúrni a vaskőbe? Nem? Hát itt van! Csikorog, elcsúszik a fúró­szár a kőzeten, s csak apró Szilánk az, ami lepattan ró­la. Hát, igen ... A sárban, meddőben szenved ember, gép egyaránt. ' Kreikács Miklós felvétele — Szóval, így vagyunk. Higgye el, rohadt egy dolog a meddőt hajtani. Ezen a munkahelyen, úgy tíz méter­rel mögöttünk, volt olyan szelvénydarab, ahová, hogy valami lejöjjön, be kellett fúrni vagy negyven-ötven lyukat. Elhasználtunk egy sichta alatt nyolc-tíz, meg ti­zenegy kiló robbanóanyagot is. Most azért már könnyebb: hogy műszakonként legalább egy métert előre tudjunk ha­ladni, elég a huszonöt-har­minc lyuk is. Roppant kemény a szürke márga, s ha elmállik, vizet kap, akkor meg tapickolhal benne naphosszat az ember. Ez is fogyasztja az erejét. — Azért még bírjuk — mondja Institórisz Pál, pedig ötvennégy éves már, s ke­ménykötésű az alacsonyforma harmadvezető is. Megyeri Já­nos pedig vékony, inas, szi­kár. — Mi mást is csinálhat­nánk: bírni kell még ezt a néhány esztendőt, ami a nyugdíjig hátra van. — Maga lehetne cipész is — mondom Nagy Jánosnak. — Menne ám a fittyfene! Elegem volt nekem abból pár esztendeig. — Nem ért már hozzá? Társai felnevetnek: — Dehogynem. Maszekba ő varrta meg a bányamentők bőrsipkáját, mit a május el­sejei felvonuláson is láthatott. Jó pénzért. — De még mindig sokkal olcsóbban, mint amennyiért a kátéesz megcsinálta volna — tiltakozik. — De egyébként — folytatja — szerettem én azt a munkát. Csak tudja, mi volt a baj? Hát, hogy rossz­kor kezdtem el cipészkedni. Bejött az infláció, nem volt bőr és — öt meg tíz pár ci­pője az embereknek, mint mostanság. Kilőtt tankok gu­mijából, meg levegőtömlőkből varrogattam a talpakat. Ele­gem volt akkor belőle. — Szóval, megmarad bá­nyásznak. — Mondtam már: mi mást tehetnék. Ez már az én éle­tem. Robbantáshoz készülődnek, az utolsó lyukakat fúrják be a szürke falba. És káromkod­nak is közben szaporán, a bányamester felé is intézve a fohászokat, hogy nem méret­re vágottan kapják a bélés­nek használatos fát, sokat kell fűrészelni, ami időt pocsékoló munka, lerontja a teljesít­ményt. Leülünk közben a most nem üzemelő EIMCO gépre, s mintha vasparipa lenne, ve­regetik meg a motort borító acéllemezt. — Sokat szenvedett már ez a masina velünk együtt. Há­rom van belőlük itt Hányá­son, de ez már bőven meget­te a kenyere javát. Hihetet­len, mit el nem bírnak ezek a berendezések. — Szeretik a gépeket. — Mi már meg nem len­nénk nélküle. Jó pajtás. Csend Jesz, abbamarad a fúró vibráló hangja. — No, ideje lelőni, hogy ma se maradjunk le a telje­sítménnyel — mondja a har­madvezető és hátrább tessé­kel mindannyiunkat... Karácsony György Nem is olyan régen még, mindennapos volt a tréfa: a kőműveseik felkiáltottak a te­tőre az ácsoknak, hogy fecs­kék repüljetek! A válasz nem váratott magára és rigmus­ban érkezett: egy kis homok, egy kis mész, kőművesnek nem kell ész. Ma a lapos te­tőkön nem dolgoznak ácsok, és akkor készülnek gyorsan az épületek, ha minél keve­sebb rajtuk a homokos-me­szes kőművesmunka. És, hogy állunk az ésszel? Hát ez ké­nyes — vagy inkább nehéz — kérdés. Minden munkafolyamat szakemberigényét az ott al­kalmazott technológia szabja meg. Az iparosodó építőipar­nak is be kell járnia az ipar fejlődésének stációit. Konkré­tabban: itt is elindul a sza­lag, a lebontott részművele­tekkel. A különbség csak any- nyi, hogy itt a munkadarab — az épület — áll, és a mun­kás lép eggyel odébb. A részműveletek, a gyorsaság, és a pontosság miatt újfaj­ta anyagokat és újfajta em­bereket kémek. Olyan embe­reket, akik a rájuk bízott műveletet hamar megtanul­ják, és gyorsan, jól végzik el azt. Ennek persze ára van: egy-egy ilyen építőipari mun­kás nem tud felépíteni egy teljes házat, mint a régi mes­terek. KŐMŰVES HELYETT SZERELŐ Most pedig nézzük meg egy lakóépület példáján, hogy Szakmaváltás igaz-e az előbbi tétel. Kezd­jük az alapnál, amit a hagyo­mányos építőiparban kubiku­sok készítettek ásóval, lapát­tal és talicskával. Ma előbb, nagyerejű gépekkel tolók egyengetik el a talajt, majd kotrók szedik ki a földet. Az új foglalkozás: nehézgépkeze­lő — de mögötte ott áll a gépszerelő is. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy még kubi­kusokra is szükség van, ők végzik el a gép után a simi- tó munkát — ez a kevesebb, — majd ők betonoznak.) Az ácsok övén szegtáska és sze- kerce helyett egyre gyakrab­ban lehet látni csavarkulcsot. A zsaluk a deszkaszálból 10— 20 négyzetméter felületű táb­lákká nőttek — az anyaguk is kezd „elfémesedni” — eze­ket pedig csavarral fogják ösz- sze, akár a létraállványokat felváltó alumínium csöveket. Az alap mellé nem kőmű­vesek állnak, hanem szerelők. Hosszú lenne a sor, ezért csak példaként néhány: pa­nelszerelők, alagútzsalu-sze- relők, csúszózsalu-szerelők. Ők megmozdulni se tudnának a darus nélkül. Ahogy vé­geznek az utolsó szinttel 1s, úgy nem jönnek az ácsok fel­tenni a tetőt, hanem a lágy­szigetelők látnak hozzá a munkához. A csupasz épületszerkezet­ben azután már megjelennek a kőművesek is. Kijavítják a betonban esett hibákat, de az a jó, ha minél kisebb felüle­tet kell dörzsölniük, a simító- val. Ezután válaszfalakat ál­lítanak (lehetőleg olyat, amit nem kell vakolni), majd be­helyezik a nyílászárókat (de, nem malterba mártott tégla­darabkákkal „proknizzák”, hanem szigetelik, szögelik, csavarozzák). Hogy mi ezekben a kőművesmunka? Hát a klasszikushoz viszonyívta egy­re kevesebb, és egy lelkiis- mertes betanított munkás is jól elvégezheti. VAKOLAT HELYETT TAPÉTA Látszólag a villanyszerelők, és a csőszerelők munkája ha­sonlít legjobban a hagyomá­nyoshoz. Csak látszólag, hi­szen közülük egyre többen közelébe sem mennek a ké­szülő épületnek, hanem a házgyárban, vagy az előre­gyártó műhelyben készítik a szerelvényeket, hogy a hely­színen már csak éppen a kö­téseket kelljen elvégezni. A minta utáni csődarabolás, haj- lítás, menetvágás — vagy ép­pen a kapcsolószekrény ké­szítése — pedig kevésbé igényli a szakmunkát. A hagyományos építkezés­nél a belső szerelés után kö­vetkezett a vakolás, festés. mázolás, és a padozat elké­szítése. A vakolat elmaradása azzal jár, hogy glettelés után a falak tapétázhatok (így ezek festése elmarad.) A mázolás, viszont jórészt még megma­radt. bár kis mennyiségben automata gépen lakkozott aj­tólapokat is gyártanak már a házgyári lakásokhoz. A glet- telést, tapétázást, mázolást — néhol még az üvegezést is — többnyire egy szakma gyakor­lói, a festő-mázoló szakmun­kások végzik. Ezt többszak- másításnak hívják a vállala­toknál, is itt látszólag meg­törik a bizonyítandó alapelv. A látszat azonban uniformi­zált munkát takar és az idő is a specializálódásnak dolgo­zik. A korábban használa­tos többféle padozatot (par­kett. padló, mozaik, mett­lachi) a nagy sorozatú épí­tőipar kettőre redukálta: sző­nyeg- és pvc-padló a mai anyag. Burkolok, de rövid gyakorlás _ után betanított- munkások is leragaszthatják, mindkettőt. TÖBB SZAKEMBER — JOBB VÁLLALAT Vázlatos volt a kép. hiszen nem esett szó az elemgyár­tókról, a betonüzemek és az akár 50 méteres gémkinyú­lású autódaruk kezelőiről, és még több tucatnyi, koráb­ban ismeretlen szakma képvi­selőiről. Szakmát írtam, pe­dig ezek zömét nem tanítják szakmunkásképző-intézetek­ben. Tanfolvamokon és a gya­korlatban sajátítják el a szak­os betanított munkások az új eszközök és anyagok hasz­nálatát. Visszatérve a bevezető té­telhez: az iparban a gépiese­dé és a gépesedő részfolya­matokkal egyidőben megje­lentek a korábbinál .jóval kvalifikáltabb szakemberek (tervezők, szervezők, beállí­tok). Nos, az építőiparban is így igaz, azzal a különbség­gel, hogy a technikai %s tech­nológiai fejlődéshez mérten az iparénál is alacsonyabb a „kiművelt emberfők” számá­nak növekedési üteme. A jól dolgozó kivitelező vállalato­kat nem utolsósorban az kü­lönbözteti meg a mögöttük kullogóktól. hogy arányában, több mérnököt, és közgaz­dászt f - ~' a lk oztatn a k. Amíg téglából készültek a falak, a tetőszint elérésekor a kőművesek kitűzték a feldí­szített ágat. a gleihnit. Ün­nep volt ez a gazdának, ün­nep a mesternek, amihez ál­domás dukált. Az iparszerű termelés szele elvitte a gleih­nit, de cserébe olyan mére­tű fejlődést hozott, amilyen­ről korábban álmodni se mer­tünk. NÓGRÁD — 1979. június 5., kedd 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom