Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-05 / 129. szám

m i

dk éBk ár

mm m

■A HA

iK m

Mk W

1

■ft W M

r mmm

W» 1

m V

*mmm

Hft V

v * !

WBL W U

V Hl

BB

■B ■

k i

mm i m

Bi m

BBI

BB WA

& i

mm - ■

tindul a gimnázium! reform..*

1. Felzárkóztatás

Most mutasd meg

f

Kezdetben vada a játék. Vit- ray Tamás játékmesteri irányításával. Különféle ifjúsági klubok, profiszmtű játékosai mutatták be a nagyérdemű tévénézőknek. Ügy zsonglőrködtek a néma jelbeszéddel, mint ama harlemi barna bőrű fiúk, akik időnként kosárlabda-bűvészet ükkel szoktak elkápráztatni bennünket.

Szóval a Most mutasd meg! társasjáték eredendő célja az volt, hogy fogásait, a jelbeszéd fogalmait elsajátítván,

mi is bekapcsolódjunk a játékba, az évek óta lankadatlanul országosan népszerű Játék a betűkkel példájára. Csakhogy a kezek egyezményes jeleken alapuló beszédét megtanulni legalább olyan nehéz feladat, mint magát a beszédet — a gyermeknek. Sok időt, kitartást igénylő, fáradozás: a játék általánossá válásának reményéről Vit- ray is idejekorán lemondott Átadta hát a műsorvezetést fiatalabb kollékágnak akik kevesebb ötlettel és rutinnal

szép lassacskán teljes érdektelenségbe sorvasztották a játékot.

Ekkor támadt a műsorszerkesztésben valakinek az az ötlete — bár ne támadt volna, hagyják inkább végleg kimúlni az egészet —, hogy a Most mutasd meg!-ből rendhagyó vetélkedőt kell csinálni.

Szó, ami sző, az első „rendhagyó” jelentkezéseket még némi érdeklődéssel fogadtuk, amikor szervezett csapatokban egyes érdekes szakmák csapatai kerültek szemközt a „mutogatásban”, — immáron tét nélküli mérkőzéseken. A játék azonban a maga szűnni nem akaró voltában mindinkább azt a benyomást, kelti, hogy sokkal inkább az egybeverbuvált csapatok privát szórakozását hivatott szolgálni, mintsem a tévénézőket, összemérték immár mutogató és találékonysági ügyességüket tévé- és rádió- riporterek, sportolók és színészek. rendezők és színészek, karmesterek és énekesek színészszülők, és színészcsemeték, s jó isten a megmondhatója, még kik a népszerűbb szakmák művelői közül, suta ügyefogyottsággal, — az eredeti játék esetlen paródiájaként.

A jámbor néző joggal feltételezte annak idején, hogy a rendhagyó vetélkedő az eredeti játék — játékosabb le zárója lesz. De nem. A rend' hagyó műsor időtartamban immár jóval túlnőtte a kezdeményezés méreteit. Jó volna, valami újabbat, érdekesebbet és hasznosabbat kezdeni, mert ez végképp kiélte önmagát, s a műsorvezető Vágó István személyisége sem olyan vonzó és színes, hogy a folyamatos érdekkeltést különösebb többlettel bírná táplálni.

Ha egy műsorsorozat elfárad, azt le kell venni a programról. A Most mutasd meg! rendhagyó formája végelgyengülésben szenved.

Temessük! el békével.

(b. t.)

Gyerekek és bábok

Amit a paraván eltakar

Játszani enged és tanít, felold és fegyelmez egyszerre. Kitartásra nevel, formálja a nyelvi kifejezést, a beszédet, a kézügyességet növeli, ízlést fejleszt, sikerélményt ad. Ugyan, mi is lehet ez a „csodaszer”? Régi eszköze a pedagógiának, a gyermekek személyiségét megismerni, fejleszteni egyaránt segít a bábozás. Mostanában egyre több helyen újra felfedezik, beépítik a nevelés-oktatás folyamatába.

Animációs szemlén, óvodai, iskolai foglalkozáson, szakkörben az elmúlt hónapok során sok alkalommal, láttam bábozó figurákat, díszleteket készítő gyerekeket. De a legemlékezetesebb csoport nem egy nagy múltú, díjnyertes együttes volt, hanem az a 24 mátraszőllősi, tari, pásztói cigánygyerek, akik a pásztói kisegítő iskola egyik napközis csoportjának tanulói. Napközis és gyermekvédelemben dolgozó pedagógusok előtt léptek fel nemrégiben a pedagógiai napok szekcióüléseinek egyikén. Rövid jeleneteket — dramatizált népdalokat, saját vágyaikat, problémáikat felvillantó beszélgetést — mutattak be. Nem tökéletes kiejtéssel, helyenként- kisebb bakikkal. De amikor kijöttek a paraván mögül, egymás kezét fogva felsorakoztak, mindenki meglepődött. Bár legtöbben nem igazán gyerekekre szabott, tervezett ruhában, cipőben voltak, vidáman, büszkén csillogott elő a barna arcokból sok koromfekete szempár: „Lám, ezt is tudjuk!..A széksorokban ülők nap mint nap találkoznak hátrányos helyzetű gyerekekkel — mégis, sokan mondták el szünetben és a rendezvény után: élmény volt ez a „produkció”, hasznos volt látni ezt a bábcsoportot.

Tévedés ne essék: nincs arról szó, hogy a bábok között boldogságot, sikerérzést találó gyerekek minden gondja el- röpül, a pedagógus csodát tenne velük. De egy jó módszerre talált, amivel a napközis foglalkozásokat. eredményesebbé, tartalmasabbá teheti az amúgy nehezen nevelhető, tanítható nebulók számára.

Nyitrai Zsoltné először kitér a beszélgetés elől, mondván: 6 csak egy képesítés nélküli napközis nevelő, hogyan nézne ki, ha ő nyilatkozik ilyen fontos kérdésekről. Igaz,

évek óta szinte szenvedélye a

bábozás (óvónői végzettsége, három gyereke, a játékot fontos pedagógiai tényezőnek tekintő szemlélete egyaránt afelé vonzották, hogy napközisként is megpróbálja, ami óvodás korú gyerekek között, családi körben sokszor sikert hozott. Most végez a tanítóképzőben — meséli, születnek e témából szakdolgozatok is. (Ha az óvónői diploma miatt nem mentesítették volna a kötelezettség alól, valószínűleg szintén hasonlót választ...)

— Erőltetni nem lehet a bábozást — ahogy más módszert sem szabad kizárólagossá tenni — viszont szerencse, ha a nevelő és a gyerekek érdeklődése találkozik. A nehezebb irodalmi anyagok feldolgozásában sokszor segítettek már a bábok. Másodiktól ötödik osztályosig vannak a napközis csoportomban. Amikor az étkezői zsúfoltság, tumultus után, a délelőtti tanítással a hátuk mögött jönnek, igényük van kikapcsolódásra, pihenésre, gyakran játszunk egy kicsit bábokkal. A játékfoglalkozáson kívül ott a helye a munka — és a tanuláshoz is kapcsolódó kultúrfog- lalkozáson. Szinte minden sajátkezűig készül — a Kun Béla Általános Iskola jó üzemi kapcsolatainak köszönhetően a bábozáshoz sokféle hulladékot kapunk, nincs gond az alapanyagok beszerzésével. Szabni, varrni, rajzolni, festeni, ragasztani, barkácsolni — minderre tág lehetőség van, aki fellépni még nem tud, az is bekapcsolódik a munkánkba. Mert bármilyen nagy öröm a jó fellépés, a dolog lényege nem abban van. A paraván mögött a görcsös, szorongó gyerekek is feloldódnak, a beszédgyakorlatok szókincset gyarapítanak. A „műsorszámokat” közös munkával állítjuk össze. Néha bizony van gondom azzal, hogy egy-egy vad ötletről lebeszéljem őket!... Időnként félelmetes, nem gyermekekhez illő élmények törnek föl belőlük — igyekszem módot keresni nézeteik, elképzeléseik csiszolására, formálására, nevelni a bábokkal. Ezért szeretem a napközis munkát — mert bármennyire furcsán hangzik, szeretem, nem aspirálok végzés után sem a délelőtti tanításra. A gyerekek, egy-egy kedves, szép bábért, én a legapróbb nevelési sikerért sok mindent megteszünk. — kgm —

NÓGRÁD — 1979. június 5., kedd

Könyvhéti

rendezvények

Az ünnepi könyvhét hétfőjén Csörsz István író találkozott a salgótarjáni öblösüveggyárban, a nográdmegyeri körzeti könyvtárban és a szilaspogonyi körzeti könyvtárban olvasóival. Kistere- nyén az általános iskola felsó tagozatosainak rendeztek vers- és prózamondóversenyt, a szécsé- nyi Krúdy Gyula nagyközségi könyvtárban pedig Móricz Zsig- mond műveiből tartottak előadást tegnap délután.

Szakonyi Károly író ma 14 órakor Tolmácson fél ötkor Ma- gyarnándorban, este hétkor pedig Bercelen találkozik olvasóival. Ugyaneznap Csörsz István 14.30-kor a rétsági fémbútoripari szövetkezetben, 16.30-kor Dej- tárra, 18.30-kor pedig Drégelypa- lánkra látogat. A szécsényi nagyközségi könyvtárban fél hattól KISZ-fiatalok irodalmi vetélkedőjére kerül sor, az ipolytarnóci művelődési házban pedig 19 órától Palócföld-ankétot tartanak.

Holnap a megyében vendégeskedő Szakonyi Károly, a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnáziumban és a Váci Kötöttárugyár ottani gyáregységében, délután pedig a salgótarjáni síküveggyárban találkozik olvasóival. A SZOT-df- jas Asperján György, a tarján! városi tanács mélyépítő üzemébe, az AGROBER-be, 19 órakor pedig a karancslapujtői Körzeti könyvtárba látogat. A nap harmadik vendége Marék Veronika, aki Zagyvarónán és a salgótarjáni gyermekkönyvtárban ismerkedik a gyermekolvasóival. A Pa- lócföld-ankét színhelye szerdán Cered.

1 979. szeptemberében megindul a gimnáziumi reform az első évfolyamokban az 1972-es oktatáspo- jlitikai párthatározat középső ; lépcsőseként. Ezzel kapcsolatiban szeretnénk kedves olvasóinkat, elsősorban a most el- Ső gimnáziumba lépő tanulókat és szüleiket röviden tájékoztatni az induló gimnáziumi reform néhány gyakorlat!) kérdéséről. Minderről! szeptembertől kezdve bővebben és konkrétabban hallanak majd a tanulók az órákon, a kedves szülők a szül&i értekezleteken, amelyeknek jelentősége ebben az időszakban különösen megnő. De nem árt már előre tájékozódni, hogy mi várható az elkövetkezendő években a gimnáziumi oktatás területén, hogyan újul meg ez a nagy hagyom ánvyú iskolatípus az ezredfordulóig annak érdekében, hogy a 'megváltozott társadalmi igényeknek megfelelően az eddiginél jobban betölthesse hivatását a szocializmus építésében, a szocialista ifjúság nevelésében.

Három egymást követő cikkben röviden megismertetjük a kedves szülőkkel és tanulókkal a gimnáziumi reform egymásra épülő három kulcsfogalmát; a felzárkóztatást, az orientációt és a fakultációt. Ezek a más értelemben talán már közismert fogalmak a gimnáziumi reformban most új értelmet nyernek, és ezt az új i értelmezést szeretnénk megvilágítanL Ügy is fogalmazhatnánk, hogy ezek az elemek már eddig is részét képezték a gimnáziumi nevelésnek, a legjobb iskolák és a legkiválóbb nevelők nevelési gyakorlatában különböző szinten eddig is megvalósultak. A reform újdonsága éppen abban van, hogy ezt az eddig csak a legjobb nevelői gyakorlatban jelentkező eljárást törvényerőre emeli, általános gyakorlatként írja elő, és gondoskodik ^z ehhez szükséges szervezeti keretek és módszeres eljárások megteremtéséről.

Az első ilyen új elem az úgynevezett felzárkóztatás, vagy szintrehozás. Annál is inkább ebből kell kiindulnunk, mert a felzárkóztatás a reformnak az a mozzanata amely rögtön az első osztályban, mondhatnánk az első tanítási napon megindul. Bár elvileg és gyakorlatilag is a gimnázium mind a négy évfolyamán folyik, súlypontja mégis az első gimnáziumi év- re koncentrálódik.

A felzárkóztatás fogalma és szükségszerűsége abból érthető meg a legegyszerűbben,

Á falvak kulturális felemelkedése

Az elmúlt évtizedek során nagy változáson ment keresztül a szovjet falu: állandóan fejlődik a mezőgazdasági termelés, egyre magasabbak a kolhozok és szovhozok jövedelmei, lényegesen megnőtt a mezőgazdasági dolgozók élet- színvonala.

Ez a felemelkedés logikus, hiszen jelenleg minden ezer mezőgazdasági dolgozóra 537 közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező falusi értelmiségi jut. Ma talán nincs a falun olyan család, ahol ne hallgatnának rádiót, ne néznének tévét, ne olvasnák rendszeresen a folyóiratokat és napilapokat. Az ország kolhozaiban és szovhozaiban jelenleg 120 000 kultúrház, körülbelül 200 000 könyvtár, valamint 128 000 filmszínház működik.

Az SZKP XXV. kongresszusán, valamint az 1978 júliusi és novemberi KB-üléseken elfogadott határozatok megszabják a fejlődés további irányvonalát, a mezőgazdasági termelés fokozását, valamint a falusi dolgozók kulturális igényeinek egyre jobb kielégítését. *

A közművelődési dolgozók nemrég Moszkvában megrendezett össz-szövetségi értekezletén felszólalt Leonyid Brezsnyev is, aki beszédében

hangsúlyozta, hogy ;,a falusi

kultúrotthonok, klubok,

könyvtárak, múzeumok a mai szovjet falu fontos szellemi központjai, ahol rendkívül jelentős ideológiai, politikai és kulturális nevelő munka folyik. Ebben a munkában jelentős segítséget nyújtanak a szovjet művészet képviselői”.

A falvakat rendszeresen látogatják különböző művészeti együttesek, színház-, opera- és balett-társulatok. Az elmúlt években mozgalommá bővült a vándor-képkiállítá- sok szervezése, valamint a falusi „tretyakovkák” — képtárak — alapítása. Jelenleg az országban körülbelül 260 ilyen gyűjtemény van, s ezek anyaga csak az elmúlt öt év során több mint 600 000 új művel gyarapodott. Hagyományossá vált a falvakban az irodalmi hetek megrendezése, nagy népszerűségre tettek szert a színházi fesztiválok, amelyek nemegyszer a gyermekekhez szólnak.

A szovjet falu kulturális felvirágoztatása a párt és a kormány politikájának szerves részét képezi. A mezőgazdasági dolgozók kulturális és szellemi igényeinek maradéktalan kielégítése a párt- és az állami szervezetek, a szovjet szakszervezetek, valamint a művészeti egyesületek fontos feladata.

hogy az első gimnáziumba a tanulók nagyszámú és egymástól sokban különböző általános Iskolai osztályból verbuválódnak össze. Ennek megfelelően igen különböző előképzettséggel rendelkeznek. (Egy nagyobb gimnázium első osztályának tanulói átlag 25— 30 általános iskolai osztályból kerülnek ki.) A gimnázium egyértelműen az általános iskolára épül, annak munkáját folytatja. Viszont az általános iskolák csak elméletben adnak egységes alapképzést, gyakorlatban igen nagy színvonalbeli különbségekkel dolgoznak a különböző objektív és szubjektív feltételek következtében. Ez korántsem akar az általános iskolák elmarasztaló kritikája lenni, hiszen ugyanez érvényes a különböző körülmények között működő gimnáziumokra is. Fontos oktatáspolitikai célkitűzésünk az azonos iskolatípuson belül jelentkező színvonalbéli különbségek kiküszöbölése. Végleges megszüntetése azonban talán soha nem képzelhető el, vagy csak a nagyon távoli jövőben.

A felzárkóztatás korábbi értelemben tulajdonképpen csak pedagógiai jó tanács volt a gimnáziumok számára, hogy munkájuk során vegyék figyelembe az első évfolyamon a tanulók előképzettségében mutatkozó szintkülönbségeket Ugyanakkor a tanulók különbözőségeit csaknem kizárólag az általános iskolák szintkülönbségeire vezették vissza. A felzárkóztatás tehát egyszerűen pedagógiai ajánlás volt, amelynek megtartását a gyakorlat az egyes iskolák, illetve tanárok humanitására és személyes ügyességére bízta.

A reform ennél lényegesen továbbmegy. A tanulók közötti különbségeket nem kizárólag és nem is elsősorban az általános iskolai előképzettség hiányaira vezeti vissza, hanem lényegesen mélyebbre nyúl. Másrészt viszont a hiányok kiküszöbölését, a felzárkóztatást nem bízza az iskola., illetve a pedagógus személyes jóindulatára, hanem egyértelműen előírja és szervesen beépíti a gimnázium nevelő-oktató programjába.

A párthatározat útmutatása alapján tudjuk, hogy egy tanulónak a saját és az általános iskola hibáján kívül is lehetnek olyan hátrányai, amelyek megnehezítik, esetleg lehetetlenné teszik a gimnázium nevelési programjával való együtthaladást, ha ezeket a hiányokat idóben fel nem tárjuk és kellő szakértelemmel nem orvosoljuk. Csak néhányat említek azok közül a tényezők közül, amelyek megalapozzák a tanulók közötti különbségeket.

I

^gy elsősorban az úgynevezett ingerszegény környezetben történt nevelkedés. Erről akkor beszélünk, amikor a család és a szűkebb környezet nem tudja, vagy nem akarja megadni a gyerek értelmi és érzeimi fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges pozitív ráhatásokat, és ezt az ingerszegény környezetet az általános iskola nem tudja kellő mértékben ellensúlyozni. Nagyon gyakori hátrányt okozó tényező, hogy a fent említett hiányosságokból kifolyólag a tanulóban nem alakult ki a megfelelő munkához való viszony, képtelen a tartós és céltudatos mu.ika- végzésre, minden szellemi erőfeszítésre. Ez nemcsak az úgynevezett gyenge tanulókra jellemző, hanem gyakran az úgynevezett jófejű tanulók tragédiáját is okozhatja.

Az általános iskola és a gimnázium közötti legjelentősebb különbség éppen abban van, hogy az általános iskolát az úgynevezett „jófejű” gyerek minden különösebb szellemi erőfeszítés nélkül elvégezheti viszonylag jó eredménnyel A gimnáziumban viszont rendszeres munka és erőfeszítés elengedhetetlenül szükséges az elfogadható eredmény eléréséhez. A baj ott keletkezik, hogy az általános iskola nem alakította ki a rendszeres munkára és szellemi erőfeszítésre való, készséget, és a kérdéses tanuló a gimnáziumot is hasonló könnyedséggel és „lezse-ség- gel” próbálja folytatni, és ez előbb-utóbb kudarchoz vezet.

Az említetteken kívül még számos olyan erkölcsi, jellembeli, vagy alkati ok állhat fenn, amely a tanulót a gimnázium indulásakor hátrányos helyzetbe hozhatja megfelelő segítség megadása nélkül. A reform a felzárkóztatással éppen ezeket az indulási nehézségeket akarja kiküszöbölni, szervezetten és intézményesített keretek között.

Ennek a formája az lesz, hogy a gimnázium az első évfolyam indulásakor alapos, körültekintő felméréssel és megfigyeléssel felderíti azokat a hiányosságokat, amelyek a tanulók további fejlődését gátolhatják. Ebben a felderítő diagnosztizáló munkában erősen támaszkodni fognak a* általános iskolai jellemzésekre, bizonyos központi felmérőlapok eredményeire. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy mindennek csak akkor van értelme, ha teljes őszinteséggel történik. Nem osztályozni, fianem megismerni akarjuk a tanulót, hogy a legmegfelelőbb eszközzel nyúlhassunk hiányosságainak pótlásához.

A felzárkóztatás formái ma még nem egyértelműen kialakultak. Mindenesetre lesznek olyan kiscsoportos foglalkozások, amelyeken a tanórán kívül, de órarendben meghatározottan foglalkozunk majd azokkal a tanulókkal, akiknél súlyosabb fogyatékosságok jelentkeznek az alapvető ismeretek és készségek terén. Ezek a foglalkozások a kijelölt tanulók számára kötelezők lesznek, arra azonban nagyon vigyázunk, hogy ez ne menjen a tanulók túlterhelésére. A foglalkozásokon alapos figyelemmel kísérjük személy szerint a tanulók szellemi előrehaladását, fejlődését, ellenőrizzük eredményeit. A foglalkozások látogatása csak addig kötelező, amíg a tanuló bepótolja hiányosságait. Mihelyt a saját lábán is meg tud állni, örömmel és jó szívvel mentesítjük őt a kötelező foglalkozások alól.

Külön megemlítem, hogy sok tanuló számára az okoz hátrányt, hogy nincs kialakult eredményes tanulási módszere. A tanulásnak éppen úgy megvan a maga technikája és technológiája, mint minden más mesterségnek. Egyszerűen arról van szó, hogy a tanuló sokat ül a könyv mellett, láthatóan sokat tanul, de ennek nem jelentkezik a tudásban megmutatkozó eredménye. A felzárkóztató foglalkozások egyik programja éppen az lesz, hogy a helyes, eredményes tanulási módszerekre, az önálló szellemi munkára is megtanítsuk és rászoktassuk a tanulókat.

Csak rö^vid utalás erejéig említem: nem feledkezünk

meg az átlagon felülemelkedő, különösen érdeklődő tanulókról sem. Az eddiginél tervszerűbben nekik is megadunk minden lehetőséget, hogy érdeklődésüknek megfelelően alaposabban elmélyedhessenek egy-egy tudományszak, vagy érdeklődési kör tanulmányozásában. Ezáltal is segítjük későbbi pályaválasztásukat, miközben érdeklődésüket megfelelő irányban orientáljuk.

V

égül Őszintén be kell vallanunk: maga az iskola és mi, tanárok is újszerű feladat előtt állunk a felzárkóztatás jelen formáinak a kimunkálása során. A célt iátjuk és akarjuk: az oktatás demokratizmusát szeretnénk ezzel is növelni, a tanulók esélyegyenlőségét biztositam, és minden tanulónkból képességei maximumát kihozni. Számba vettük pedagógiai eszközeinket és lehetőségeinket, amelyekkel ezt a célt elérni és feladatainkat megoldani tudjuk. De nincs még kialakult gyakorlatunk a kérdés megoldására. Ezért számítunk minden nevelő tényező, elsősorban a szülők és a tanulók megértő támogatására, segítőkész véleménynyilvánítására, javaslataira. Az iskola ezt a nemes, új feladatát csak velük tudja megoldani az ő érdekükben.

, Verseny! György

a Balassi Bálint Gimnázium igazgatója