Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-21 / 143. szám

Tanulságos történeteit (8) Kéz a kézben, de erősen Mindig ,elszomorítóak a gyermektragédiák. , Hiszen olyan fiatalok voltak, egészsé­gesek, szépek, még élhettek volna, még alig ismerték az eletet. Azután a felnőtt tud magára vigyázni, legalábbis kelléne, felelős önmagáért, embertársaiért, de legfőkép­pen a gyermekekért, akiknek elméje éppen csak hogy nyi­ladozik. Még nem képesek teljességében felfogni a ve­szélyt és védekezni ellene. S ha a temetőkben mesz- sziről látható jellel jelölnék a közúti balesetek gyermek- áldozatait, bizony elcsodál­koznánk, milyen magas az arányuk az egyéb betegség­ben elhunyt gyermekek kö­zött. És mégis vannak felelőtlen felnőttek! Hányszor látunk; az utak mentén gyermekét vezető édesanyát. A kisgyermek, a két-három éves csöppség a forgalom felőli oldalon. Az anya a védett részen, az út­padkán. Ha figyelmeztetjük, hamar megkapjuk a választ: — Én szabályosan közleke- dek. Lehúzódtam az útpadká­ra és erősen fogom a gyerek kezét... De a gyermeket védeni kell. ^Ct engedjük az útpadka fe­lőli részre. A felnőtt képes a cselekvésre, a gyors helyzet- változtatásra veszély esetén. A gyermek sokszor futásnak ered, legtöbbször a rossz, ve­szélyes irányba. Sajnos, az ilyen szabályta­lanságból * IS sok a baleset. Nemrégiben történt, hogy az édesanya elindult •& nagy­forgalmú úttesten, ahol még nem volt járda a kéteszten- dős kisfiával. A fiúcska nyű­gös volt, és, hogy elterelje fi­gyelmét. mesélt neki. Mesél- >ni könnyebb, mint ölbekap­ni a veszélyes,, forgalmas út mentén a gyereket. És egy- szercsak el ernyedtek az anya újjai. Mesélés közben maga is eibágyadt, tudata, figyelme lazult. Egyre gyengébben fog­ta a fiúcska kezét. Amikor felsikoltott már ké­ső volt. A személygépkocsi nem kapta maga alá a gyermeket, csak meglökte és elrepítette, messze az árokba. Az anya ért oda elsőnek. Még beszélt a fiúcska. Hátaslóról, amiről az édesanya az imént mesélt neki..' de mire a mentők ki­érkeztek, az édesanya karjá­ban meghalt. A személygépkocsi vezető­je messziről figyelte a gj'er- meket és az édesanyát. A fe­leségének meg is jegyezte, hogy ő bizony nem így ve­zetné a kicsit. Ez veszélyes. És mire a mondat végére ért, már csattant a kocsi jobb ele­je. — Csak azt láttam... csak arra emlékszem... hogyan is volt csak... szóval a kisfiú fut­ni kezdett, de még nem fu­tott, csak láttam, hogy akar és balra rántottam a kor­mányt. .. igen balra, hogy ta­lán elkerülhetem az' összeüt­közést, de nem sikerült... én nem vagyok hibás... A nyomokból szakértők.‘ál­lapították meg, hogy már jó­val az ütközés előtt erőtelje­sen fékezett és a felezővonal­ra húzódott a bal oldali ke­rekekkel. A kisfiú két métert futott, csupán az ütközés he­lyéig, ahol a gépkocsi sebes­sége 50—60 kilométer lehetett: Éppen elég a tragédiához. • •• Az anya is védekezett. — Fogtam a kisfiam kezét és meséltem neki. És min­dent megtettem, hogy lekös­sem a figyelmét, hogy mellet­tem maradjon... A vizsgálat nagyon körül­tekintő volt. Nem elégedtek meg a gépkocsivezető és az édesanya vallomásával. Más tanút, tanúkat is kerestek. A helyszínelő őrmester nem messze, egy dűlőúton két lo­vas kocsit látott. Utána qredt. A bakon középkorú férfi ült. Egykedvűen hajtotta a lova­kat. Arcáról látszott, hogy zaklatásnak veszi az intézke­dést. — Láttam én mindent, de- hát ott voltak azok az em­berek, minek álljak meg... majd megteszik azok a magu­két. .. — Nem ez a fontos most... inkább azt mondja el, hogy mit látott? — Mit láttam? Azt láttam, hogy a kisgyerek szalad fe­lém. Még fel is emeltem az ostorom, hogy vigyázz te, gye-' rek, de már akkor késő volt. Az őrmester előtt egyszer­re minden világos lett. Az anya mesélt. Hátaslóról, hu­szárokról és akkor a képze­let megelevendik a gyermek előtt. Ott vannak a mesebe­li lovak a szeme előtt, pár méterre, csak oda kell szalad­nia hozzájuk. Meg is teszi... kirántja kezét az egyre gyen­gébben szorító anyjáéból és élindul. Nem ismeri a ve­szélyt, csak a pacikat látja, látta... Az összefüggés világos, szo­morú magyarázat, de való. Tanácstagok dicsérik a piacon r Tanácstagokhoz fordul az ember, ha a lakóhelyén bosz- ezantó Jiiányosságokat 'ta­pasztal, ha hosszú időn át el­marad a Járda, a játszótér, a j bolt megépítése, ha tűrhetet- ■ len hosszúra nyúlik a lakó- , ház-felújítás munkája, ha a í szomszédban rendszeresen diszkós összejövetelekkel za­varják a lakók nyugalmát, de a lakóbizottság tehetetlennek bizonyul. A tanácstag azon­ban gyakorta továbbíthat kedvező tapasztalatokról szó­ló lakcesági észrevételeket. Ilyen az idestova két eszten­deje működő salgótarjáni pi­ac szövetkezeti csemegeüzle­tének kivívott jő híre is.' A tízes számú ÁFÉSZ üzletveze­tőjével, Varga Bélával a la­kosság igényének, a vevők ki­szolgálásának „művészetéről” beszélgetünk. — Hogy érzi magát egy ízig-vérig vegyeskereskedő a piaci környezetben? — A környezet valameny- nyiünket arra ösztönöz, hogy rugalmasan, dinamikusan dolgozzunk, nagyobb érzé­kenységet tanúsítsunk a ve­vők kiszolgálásában, minél jobb ellátásában. A piac tu­lajdonképpen a legmegfelelőbb környezet a kereskedésre. Né­ha azon kapom magam, hogy kint állok a kirakat előtt és az ott ácsorgó, kicsit határ.o-­fczatlan vevőjelölteket a bolt­ba invitálom. — Ez egy nagyon régi, el­feledett módszer, úgy tudom. A konkurrensvilágra volt jel­lemző, amikor Kis úr, Nagy úr elől „hódította” el a vevő­kört. — A mai kereskedőnek is úgy kell viselkednie, mintha komoly konkurrenciája lenne. Holott esetleg „egyeduralko­dó” az adott környezetben. — Akkor ez, amolyan szak­mai becsületbeli „fogás”? — Szakmai, hivatásbeli. Ré­gi dolog, hogy az önkiszolgáló rendszerű boltokban' is szük­ség van a tanácsadásra, a ke­reskedő segítségére. A vevő gyakorta feleslegesen rója a köröket a pultok között. Meg kell kérdezni; mit szeretne, s azt hol találja, aztán már csak a választék bősége okoz­hat számára zavart, de akkor is ott kell lenni a közelében . és újra csak segíteni szüksé­ges. Ha a vevő ilyen tapasz­talattal távozik, szinte biz­tos, hogy újra visszajön, s törzsvevő lehet belőle. — Ez ma is célja lehet a kereskedőnek ? — Feltétlenül! Boltunk ve­vőkörének mintegy hetven százaléka személyes ismerő;- se minden dolgozónknak. Ez meghatározza a kapcsolatun­kat és segít az állandó válasz­ték kialakításának gyakorla­tában. Egyszerűen arról van szó, hogy igyekszünk min­denben megismerni az ide járó vevőkör igényét. — Ezt tartja a legfontosabb­nak? — Még valamit. A kereske­dőtársakkal kialakított, néha bizony a rizikót is vállaló kapcsolatot, s annak ápolását. Mire gondolok? Az áruszállí­tó vállalatoknál dolgozó kol­légák szívesen veszik, ha időn­ként olyan cikket is átveszünk tőlük, ami a pillanatnyi igény szerint nem tartozik a na­gyon keresett áruk közé. De ennek fejében hozzájutunk a keresettebb cikkekhez, és ami ennél is fontosabb, folya­matosan kapunk ilyeneket. — Most valamiféle keres­kedői titkot árult el? — Nem titok ez, kérem, ha­nem alapvető' munkamódszer­beli kérdés. Sók múlik a tár­sakkal kiépített kapcsolaton. Ezt nem szabad soha, sem­milyen körülmények között lebecsülni. Csupán erről van szó! Ugyanez vonatkozik, vé­leményünk szerint, a boltban dolgozókra is. Arra kell töre­kedni, hogy szó szerint itt­hon érezze magát az eladó, szóval ne kínkeserves mun­ka legyen számára a kereske­dés. Nálunk, a tizes ÁFÉSZ- csemegében, nagyobbrészt’ ré­gi törzsgárdísták dolgoznak. Együtt voltunk mi már más. régen lebontott üzletekben is. Mindezt lehétne akár „ma­gánügynek” tartani, mégis, in­kább arról van. szó, hogy az egymást ismerő-becsülő bol­ti közösség a vevőit is jobban megbecsüli: t — Miben jelentkezik a már említett kereskedői rugal­masság? — Például abban, hogy se­gítünk egy ideiglenes, bolt előtti zöldségárusítással a zöldségeseknek. Nagyobb té­tel érkezett, rövid időre mi is árusítunk itt. a bolt előtt. A szövetkezeti zöldséges- front egyébként képes arra, hogy miként ez cél is, az ára­kat a vásárlóknak kedvező irányba befolyásolja.' Sajnos, nem mindenben sikérül a rugalmasságot megőrizni. Sze­mélyes kapcsolatok révén nemrégiben még rendszere­sen hoztunk más megyéből nagy választékú húsárut, s an­nak jelentős részét mi árusí­tottuk. Ezt a központunk vet­te át. Azóta kevesebb jut ne­künk, s talfm a többiek sem jártak jobban. Egyébként a forgalom is a rugalmasságot bizonyítja. Vagyis azt a ké­pességet, hogy amit keres a vevő, mielőbb beszerezzük. A három szövetkezeti csemege­vegyesbolt összforgalmából a mi boltunk éppen az egyhar- madot bonyolítja ezen a he­lyen. — Hosszú kereskedői ta­pasztalat birtokában nyilván van elképzelése a jó vevőről. Milyen a jó vevő? — A jó vevő az, aki a bolt­ból elégedetten távozik. Mit lehet: ehhez hozzátenni? (T. Pataki) Mozgalmi munka Rákéczi-ielcpcu A Rákóczi-bányatelepí moz­galmi szervek munkatervük alapján eredményesen végzik idei munkájukat. Ennek ered­ménye a település mindenna­pi életében szépen tükröződik. Részük van. például abban, hogy május elsejétől 15 idős helybeli részesül ebédellátás­ban. Az anyagiakat, a csekély hozzájárulástól eltekintve a nagyközségi tanács és a me­gyei Vöröskereszt biztosítja. A tömegszervezetek állítot­ták össze a május 27-i gyer­meknapi programot is, mivel az általános iskolásokat be- körzetesrtették Kisterenyére. Diavetítés, aszfaltrajzverseny, délután ünnepi köszöntő, játé­Értékesebbal kos sport- és ügyességi vetél­kedő, majd gulyásvacsora és műsoros tábortűz zárta az emlékezetes napot. Június 2- án a kultúrotthonban óvodás tanévzárót rendeztek. Ennek keretében kiállítást nyitottak meg a gyermekek rajzaiból és kézimunkáiból. Az ünnepeltek vidám műsorral köszöntötték a szállókét és vendégeket. Június 5-én a helyi Vörös- kereszt szervezésében sor ke­rült az idei első véradónapra, s hatvankilencen siettek beteg embertársaik segítségére. A többszörös véradók mellett sokan — javarészt KISZ-fia- talok — jelentkeztek első vér­adásra. Június 9-én béke- és szoli­daritási nagygyűléssel zárták első félévi programjukat. Da- nyi Vince, a kisterenyei nagy­községi pártbizottság. titkára méltatta hazánk békepolitiká­ját és betekintést nyújtott Európa és a világ politikai helyzetébe. A telep KISZ-esei is jól dolgoztak. Gyűjtőakciójuk 17 mázsa papírt eredményezett, melynek bevételéből egy ki­rándulás költségeit egészítet­ték ki. Az alapszervezet ön­kéntes tűzoltócsoportja ta­vasszal három alkalommal vett részt avartüzek oltásá­ban. ,j %■ i. ,i Feledhetetlen ajándék többéi A DEXION—Salgó polc­rendszerek a keresett termé­kek közé tartoznak. Ugyanak­kor kedvező áruk miatt a vállalati gazdálkodásban is fontos szerepet játszanak. Az első negyedéves 2200 tonnás tervüket 100,8 százalékra tel­jesítették, s a második ne­gyedév során is mintegy 50 tonna DEXION—Salgó szer­kezeti elemmel gyártottak többet eredeti tervüknél. Az üzemben arra törekszenek, hogy a gyártóberendezések le­terheltsége egyenletessé vál­jon, s azokat a lehető legjob­ban kihasználják a vállalati gazdaságosság igényei szerint. A jó és sikeres gazdálkodás érdekében szelektálnak. Ne­hézpolcból valamelyest többet termeltek és csaknem duplá­jára növelték a jó árú polc­osztó termelését. Már az első negyedévben több mint 4 mil­lió forinttal biztosítottak töb­bet az eredeti tervnél, s a második negyedévben az ered­mény tovább fokozódott (orosz) Rintőci ballagok Rimóc óvodájában és az ál­talános iskolában kedves ün­nepség keretében ballagtatták el azokat a gyerekeket, akik elhagyták, „kinőtték” a kicsi székeket, illetve padokat A pillanat ünnepélyességét emelte a szülők és hozzátar­tozók részvétele, a virágok, a dekoráció, a házi ünnepség. Az általános iskolát elha­gyók életük első nagy dönté­sét tudják mjagnk mögö.tt az elhatározással: merre tovább? Munkát vállalnak, vagy ta­nulnak. Felkészítésükért, fáradságos munkájukért köszönet nevelő­iknek! Kiss Béla Rimóc A Mátra Tsz. vezetése szép ajándékkal, nyolcnapos szov­jetunióbeli úttal lepett meg bennünket. Jártunk Moszkvá­ban, Leningrádban és a tör­ténelmi nevezetességek váro­sában: Pszkovban. Sok és em­lékezetes élményben volt ré­szünk. Kinek ne jelentene él­ményt és örömet a szovjet fő­város, a Vörös tér, a Kreml, a Nagyszínház, a Lomonoszov egyetem? Hát még Leningrad! A piszkarjevói temető, az Er- ’ mitázs képei, Petrodvorecz palotacsodái. Nagyszerű volt a repülőút, a Nagycirkusz műsora, egyszóval minden, amit módunkban yolt látni, megismerni. Alig tudjuk sza­vakba önteni benyomásainkat. Nagyon hálásak vagyunk, mert két egyszerű tsz-tagnak mindez olyan ajándék, melyet szinte meg sem lehet kö­szönni. Tóth istvánné Mátraverebély és Szakács Bélánc Kisterenye * Pontosabb indulást kérünk t , Hát igen! A Volán 2. sz. Vállalat, mely egész Nógrád megye területét behálózza autóbuszjáratokkal, nem áll mindig feladata magaslatán. Néhány példát kiragadva: az utóbbi időben délután 15 és 17 óra között a Salgótarján— Somoskőújfalu—Salgóbánya vonalon gyakran előfordulnak késések, kimaradások. Például június 13-án a somoskői 14.45-ös 15.30-kor indult, a salgóbányai 15.25-ös 15.50-kor. Persze, vannak más vonalon is késések. A helyijárat 3-as, 10-es busza reggelente gyakran kimarad. Vagy inkább késik. Az utasok türelmetlenek, s nemegyszer csúnya szavakat használnak. Mindenki szeretne pontosan munkába, vagy ha­zaérni. Kérdés: a szervezéssel van-e baj, vagy pedig kevés a kocsi és a vezető. Van tehát megoldanivaló, hiszen, hogy csak az elfbb említett Somoskőújfalui vonalat említsük, mindig zsúfoltál; a kocsik. Szükségszerű lenne több járat beállítása. Az utazóközönség megnyugszik, ha mindig pon­tos időben és kényelmesen utazhat. Csak egy-két példát említettem, de remélem, hogy a vállalat mindén vonalon, ahol szükséges, javítja az utazás körülményeit. Előre is köszönjük! Balogh Tibor Somoskőújfalu • Vizsgáztak a felnőttek Örömmel adunk hírt arról, hogy Mátraverebélyben nem csak a gyermekek tanulnak, hanem a felnőttek Is Iparkodnak pótolni az elmulasztottakat. Kaszás Istvánné, általános Is­kola igazgatója, cs a Hazafias Népfront közművelődési bizottság ga agitációs és szervező munkája nyomán tíz felnőtt „rózsadombi’* lakos vállalkozott, hogy a dol­gozók esti iskolája keretében az általános iskola hetedik és nyol­cadik osztályát elvégzik. Elérkezett az első vizsga. A he­tedik osztály anyagából számot kellett adniuk a felnőtt tanulók-, nak. Valamennyien dolgoztak, emellett tanultak. Nem volt köny- nyű nekik, de most már, hogy a vizsgán túlvannak, örülnek vál­lalkozásuk eddigi sikerének. Re­mélik a nyolcadik osztályt is el­végzik. Akiknek még nincs meg az ál­talános iskola nyolc osztálya, azoknak követendő példaként tud­juk állítani a kollektívát. Pótol­ni lehet a mulasztottakat, tanul­ni lehet munka mellett is. Szí­vesen nyújt segítséget ehhez a mátraverebélyi tantestület, miként ennek a csoportnak is nagy se­gítséget nyújtott a felkészüléshez. Bakonyi József né Egymillió forinot költenek parképítési, környezetszépítési célokra Na-gybátonyban, a községgazdálkodási vállalatnál. A saját kertészetben termesztett virágok értékéhez nagymértékben hozzájárul a nagyközség lakosainak áldozatkész társa­dalmi munkája. ^ kj. :

Next

/
Oldalképek
Tartalom