Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)
1979-06-21 / 143. szám
\ Hogyan élünlt — hogyan éljünk Falusi életmód ? Ha a városi ember falun éld ismerőseivel találkozik, a meginduló beszélgetésben előbb-utóbb el őrétől akszik a kérdés: hogy éltek, milyen az élet nálatok, ott „lent” — esetleg éppen „az isten háta mögött” ... S itt rendszerint rövídebb-hosszabb felsorolás következik arról, hogy ml minden épült-készült-szépült az utóbbi években. A felsorolást rendszerint a további tervek és törekvések egészítik ki. ma.ld a megvalósításukban való bizakodás, vagy éppen az akadályozó körülmények apprehendálása zárja a beszámolót. Mindezt pedig a városi ember életkörülményeitől — és persze, szemléletétől — függően szolidarizáló biztatással elismerőleg, esetleg irigykedve fogadja. Valóban, a mindennapos társalgási témák fenti közhelyes kérdése bizonyos „karriert” futott 'be az utóbbi évek társadalomtudományi kutatásaiban. Mondhatni, hogy a kutatási gyakorlatban az elsőrendű problémák egyikévé lépett elő a „hogyan élünk” kérdése, s általánosabban: az életmódkérdés szövevénye. S ezen belül is izgalmas felfedezésekkel kecsegtet a falun élő rétegek életmódjában bekövetkezett és folyó változások vizsgálata. Milyen most falun az élet, milyen a „falusi” élet minősége, milyennek érzékelik azt az ott élők? Ezekre a kérdésekre természetesen kutatások sorozata adhatja csak meg a választ. Azonban néhány — a falvakban élők életmódjelenségeinek értelmezését megkönnyítő szempontot jelenlegi ismereteink alapján is megfogalmazhatunk. TELEPÜLÉSTÍPUSOK SZERINT Elsőként arra kell rámutatnunk, hogy az ország több mint háromezer falusi települése, mind jellege, mind fejlettsége szerint igen tarka képet mutat. E sokféleségben azonban a megközelítőleg azonos életkörülményeket, létfeltételeket — Marx szavával: „léi meghatározottságokat” — nyújtó települések többé-ke- vésbé csoportosíthatók. E csoportosítás! kísérletek —, melyeknek tudományosan megalapozott elvei jelenleg éppen kidolgozás alatt vannak — az egymástól megkülönböztethető életkereteket nyújtó falvakat különböző típusokba sorolják, melynek eredményeképpen kirajzolódik a települések bizonyos „egyenlőtlenség! rendszere”. E rendszerben helyezhetők el azután pl. az aprófalvak a maguk gondjaival (fejletlen háttérágazat, bizonytalan 'távlatok, stb.) az egyik póluson, a 10—15 ezres lakosú, városi rangra áhítozó — hasonló gondokkal küszködő — főleg alföldi nagyközségek a másik póluson. De sajátos csoportot alkotnak az újabban város környékinek elnevezett, a városok agglomerációs gyűrűibe tartozó települések erőteljes urbanizációs törekvéseikkel, vagy a közlekedési vonalaktól távolabb eső, korábbi jelentőségüket részben elvesztő községek is. Említhetjük a nógrádi bányászfalvakat, a folyó menti településeket, és az egyéb, hagyományos jellegüket többé-kevésbé megőrző községtípusokat is. Mindezek a településtípusok megközelítőleg azonos életkereteket nyújtva sajátos miliőként hatnak az életmód alakulásában. „VÁROSI” RÉTEGEK MEGJELENÉSE A falvak új jellegzetességei kibontakozásának másik iránya az urbanizációs folyamatok felgyorsulásában érhető tetten. Ez — a közfelfogással ellentétben — nem feltétlenül függ össze az iparosodással, illetve az előbbi nem szükségképpen függvénye az utóbbinak. A mezőgazdasági termelés — mind a „közös”, mind a „háztáji” — új formái, a korszerű termelési rendszerek bevezetése, a kereskedelmi, egészségügyi, adminisztratív- hivatalnoki hálózat fokozatos kiépülése, az egyéb szellemi és értelmiségi munkakörök szaporodása, számos új réteg észrevehető növekedését eredményezte. Sőt, a közvetlen termelésirányítók, új alkalmazotti, szellemi foglalkozási rétegek mellett, éppen az ipari munkásság arányának növekedése a legszembetűnőbb. (A munkások kb. fele ma falvakban él). Ezek között még az értelmiség számának növekedése a leglassúbb folyamat. Mindezek- a rétegek munkájuk jellegében, jövedelem- szerzési módjukban, tevékenységszerkezetükben, életritmusukban, fogyasztási szokásaikban, a szabadidő-felhasználásukban többé-kevésbé különböznek. Abban viszont megegyeznek, hogy egyaránt korszerű életkörülmények, civilizált életfeltételek megteremtésére törekszenek. (Azt, hogy ez a civilizatonikus törekvés még korántsem fenyeget valamilyen túltechnizált, mechanizált sémákba erőltetett életvitel általánossá válásával — legalábbis a falusi lakosság köréberí — gondoljuk, felesleges még felvetni is . . .) A KÜLÖNBSÉGEK LEÉPÜLÉSE FELÉ A falusi rétegeknek a korszerű életkörülményekre törekvésének tengelyében ott találjuk a motorizáció növekedését és a korszerű lakás, lak-, berendezés megteremtésének, illetve előteremtésének szinte elemi erejű késztetéseit is szinte valamennyi falusi rétegnél, Ezzel párhuzamosan igen tiszteletre méltóak a falvak közművesítése érdekében hozott gyakran rendkívüli erőfeszítések is. Mindezek —, s az ezeken túli egyéb — az életmódot alapvetően befolyásoló tényezők a jelenleg és a távlatokban is sajátos dinamizmust, sőt gyakran feszültséget is kölcsönöznek a falu életének. Nyilvánvalónak látszik, hogy e törekvések koordinálása nem kis gondot okoz a helyi társadalomban — elsősorban a vezetés számára. De a gondok mellett új lendületet is adhat a falun élő közösségek átezer- veződésének az emberi kapcsolatok átrendeződésének kérdése Is. Feltehető, hogy a sajátos élethelyzetből szervesen kibontakozó életstílus, életritmus az egyes rétegeknél végül is az „otthonosság” érzületét keltve a további ígéretes helyi törekvések bázisává válik. Ehhez persze, az is szükséges, hogy a helyi vezetők a lakóhelyi lehetőségeket és vágyakat nagyobb körzeti, tájegységnyi — esetleg országos — léptékben is képesek legyenek megítélni, s a kialakult m'értékek alkalmazásával gazdaságosan tervezzék az „életet”. Mindenesetre a különböző vizsgálatok eredményei arra mutatnak, hogy a „falusi” jelző ma'már átfogó, várostól megkülönböztethető értelemben is kezd mindinkább túlhaladott szóhasználattá válni az élet, az életmód vonatkozásában is. mndzsáhaj Gürszed: U I A címszerepben : Mick Jagger NED KELLY Jelenet a filmből. Színházi esték Közhelyben $árás Aki megnézte a Radnóti Mikló> Irodalmi Színpad Köz- helybenjárás (Párbeszéd a szatíráról) című előadását a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban, annak aligha lehetnek rózsaszínű elképzelései a kritikusról. A szerzők — Száraz György és a többiek — nem éppen hízelgő véleménnyel vannak a hivatásból bírálókról. ami számomra magától értetődő és természetes. Ha az akasztott embert megkérdezhetnénk bizonyára ő sem lelkesedne a hóhéráért. Ilyen az élet rendje: van akiket foglalkozásuk eleve szembe állít egymással. Remélem, viszont, hogy nem tesz kibékíthetetlen. örök ellenséggé. 4 A Közhelybenjárás című igényes irodalmi ' összeállítás azonban nemcsak a kritikusokra meresztgeti fullánkjait; megkapja a magáét lényegében mindenki, aki csak él. Gondoljon a kedves olvasó Hernádi Miklós és Radványi Ervin Közhelyiéknél című jelenetére, amelyben két értelmiségi család dugja össze orrát édes semmitmondásra, majd kifogyva a semmiből, belem — dnek a tévé képernyőjébe. Ugye ismerős ez a család? Nem akarok jós lenni, de ismerem a magam és Közeli ismerőseim, rokonaim családját, úgy hiszem a legtöbben találva érezhetjük magunkat. Még olyan alkotóművészek is. mint Maár Gyula, aki a Déryné hol van? című filmjével szinte az utolérhetetlen tökélyig fejlesztette a „szűkszavúságot”. Nem is élvezhette munkáiét néhány tucat embernél több, S a kritikus tényleg fura szerzet; annak örül, hogy rajta kívül másokat is megcsíp- kedtek. Félretéve azonban a személyes érzelemeket, felelősen kijelenti, hogy a Közhelybenjárás című irodalmi összeállítás (Kaposy Miklós szerkesztése) kellőképpen megmozgatta a néző agysejtjet, s jó munkát adott a nevetőizmoknak Is. A legtöbb írás — vers. próza, jelenet — aktuális problémákról szólt, ihletett, művészi megvalósításban. Az élményt adó írások mellett azonban akadt — legkevesebb három-négy — olyan is, amelyik tartalmát tekintve „közhelyben járt”, legföljebb formai megoldása kutatott új lehetőségeket. Ez azonban kevés r.„ üdvösséghez. Népes és rendkívül jő nevű szerzői gárdát tud magáénak ez az összeállítás. S, ami külön dicséretes benne, hogy nem a múlt — még a közelmúlt sem — foglalja el benne a főhelyet, hanem a mindig izgalmas, érdekfeszítő jelen. Mindössze egyetlen régi szerzője van az előadásnak: Karinthy Frigyes — ez viszont csöppet sem érthetetlen és ű Pécsi Ildikó és Gálvölgyi János Közhelylék „édes” együttléte (Gordon Zsuzsa, Pécsi Ildikul és Huszár László) kifogásolható, ha szatíráról van szó. A többi szerző: költő, prózaíró, humorista, drámaíró. Valamennyien életünk egy-egy jellemző szeletét ragadják meg, kinagyítva — a szatíra törvényeinek megfelelően -r- torz jelenségeit, rádöbbentve a nézőt a valóságra, a szereplőkkel való esetleges azonosíthatóságra. A szatírát nem hiába hívják kétélű fegyvernek. Oda- vissza vághat, észrevétlenül Is sebeket ejthet az emberen. Egy-egy poén hallatán nevet a néző. a következő pillanatban pedig elkomorul, mert rájött: saját magán hahotázik. A Radnóti Miklós Irodalmi Színpad — mint egyetlen hivatásos intézménye a műfajnak — „fél kézből” kirázza ezt az előadást. Olyannyira, hogy fel sem tűnik a gyanútlan nézőnek: nem a . teljes, hanem a — valami oknál fogva — rövidített változatot látja: Körmendi János távol-* létében ugyanis kényteleneké voltak néhány műsorszámo# kihagyni. (S, hogy hiányát nem éreztük, az nem biztos.’ hogy dicséretként felfogható.)! Gáspár János rendezés« hagyja „élni” a műfajt. Egyszerű, mentes minden cicomá-i tói. E puritán rendezői felfogásnak tesz eleget Csikós Attila díszlete és Meluzsin Mária jelmezterve. A színészekről az elismerés hangján szólhatunk. Főként Gálvölgyi János. Szabó Kálmán és Baracsi Ferenc igyekezetét,’ teljesítményét dicsérhetjük. Okos. jó előadás a Közhelyt benjárás. Csak azt nem tudom, miképpen illeszthető a színházi évad bérletsorozatába. önálló programként „eladva” tisztességesebb lett volna. A színészeknek is, akik a fivér nézőszámot műsorukba beépítve konstatálták és hozták tudomásunkra. Sulyok László s csőben Tony Richardson neve egészen jól cseng a magyar mozibarátok fülében. Még a hatvanas évek közepén mutatták be filmszínházaink a Dühöngő ifjúság, az Egy csepp méz című munkáit, melyekkel nemcsak hazájában -alapozta 'meg hírnevét, hanem Európában is. További munkásságát A hosszútávfutó magányossága, a Tom, Jones, A könnyűlovasság támadása, a Holtbiztos tipp jelzik. Már e felsorolás is sejteti jelentős alkotóval van dolgunk, olyannal, aki ezúttal nem okoz csalódást. Üjabb filmje, a Ned Kelly a hollywoodi vvesternekkel mutat rokonságot, mégsem tiszta sablonokból építkezik. Ausztrália legendás hőse íi kitelepített fia; ‘ellenállhatatlan, rettenthetetlen és igazságos, mint a mesék hőse, nem véletlenül hasonlítják Robin Hoodhoz. Alakját a Rolling Stones együttes kiválósága. Mick Jagger' kelti életre, s a fiataloknak és beatzenekedvelőknek már ezért is érdemes megnézniük a népzenei motívumokat sűrűn fel használó, balladisztikus hangulatú filmet. A Ned Kellyt ma mutatják be a salgótarjáni November 7. Filmszínházban, s június 24-ig tartják műsoron. Ezt követően — június 27-ig a balassagyarmati Madách Imre Filmszínházban láthatják az érdeklődők. Akkor történt az eset, amikor Dordzs, szerencsétlenségére, teljesen egyedül volt otthon. Vízcsobogást hallott. Amint felnézett, észrevette, hogy a központi fűtés egyik csöve szökőkúttá változott. Bosszúsan krákogott a radiátorhoz ugrott és a tenyerével próbálta betapasztani a lyukat, ám a forró víz az arcéba spriccelt. Akkor megkísérelte, hogy az ujját dugja a lyukba. Az ujjának nagyort melege lett, a szökőkút azonban alábbhagyott. Dordzs szabad kezével a telefonhoz nyúlt, és feltárcsázta a házke- zelőség számát. Egy kellemes női hang arra kérte, hogy diktálja be a pontos címét, meg hogy adják oda a golyóstollát. — Nem tehetem — sóhajtott a kagylóba Dordzs —, nem húzhatom ki az ujjamat a lyukból. — Ne viccelődjön — mondta szigorúan a nő —, nem magától kértem, hanem mástól. Ismételje meg a címet. — Egyszer már mondtam. — Akkor nem volt nálam golyóstoll. Különben, ha maga. .. Dordzs gyorsan bemondta a címet. Az ujja lassan főtt a csőben. — Gyorsabban! — kiáltotta. — Nem bírom tovább! — Ha nem bírja, hát tegye le a kagylót — mondta a nő sztoikus nyugalommal. — Bírom, bírom! — ordított Dordzs. — Na látja. Szóval mi történt magánál? — Kilyukadt a cső, az ujjammal tömtem be. De már alig bírom. MÍir nincs is ujjam. — Van — mondta meggyőződéssel a nő. — Ha nem volna folyna a víz. Tehát mit óhajt? — Szerelőt! — bődült el Dordzs. — Rögtön, kapcsolom. — Nekem élőben kell, nem telefonon. — A szerelő azt mondja, hogy soká tartana, amíg odaér, jobb ha elmagyarázza mit kell tenni. — Fő az ujjam.. 1 — A szerelő azt kédezi, hogy melyik. • . — A mutatóujjam — nyögte Dorzs. — Azt üzeni, hogy váltogatni kellene az ujjait. Dordzs úgy érezte, rögtön elveszti az eszméletét. Hirtelen ragyogó ötlete támadt. Fogait összeszorítva feltárcsázta a mentőket, öt perc múlva- megérkezett a mentőkocsi. További öt perc múltán Dordzs ujját kiszabadították a csőből, a lyukat meg erősen betömték. — Hálásan köszönöm —• mondta Dordzs —, mindenkinek el fogom mondani, hogyan mentettek meg. — Isten ments, ne tegye! — könyörgött az orvos. — Miért ne? — Mert akkor mindenki a mentőket fogja hívni a ház- kezelőség helyett! Mongolból fordította: Zahemszky László 4 NÖGRAD - 1979. június 21.. csütörtök
