Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-17 / 140. szám

Á bá tony iák jó példája r •: , ' ' ■ * ' ' JÉ« ¥ m sr^ Játszótér a tó partján. Joggal mondják, ha sok kéz összefog, csodákat művel. Me- gyeszerte sok-sok lerakott járdalap, játszótér, virágosí- tott parkok, fölépült könyv­tárak, óvodák, általános isko­lai tantermek tudnának regéket „mesélni” minder­ről. Mert egyik részről van a közös pénz, amit tanácsi költ­ségvetésnek neveznek. Meg­szabott forintok, ésszerűen kialakított, szorosra fogott tervek. Másfelől jelentkez­nek az igények, ez is kelle­ne az is, út is, zöldterület, klubkönyvtár is. Pénz vi­szont mindenre nincs. A meg­valósítás egyetlen és jó mód­ja az összefogás, a társadal­mi munka. Jól tudják mindezt Nagy- bátonyban is, ahol a minap, amolyan rögtönzött kerek- asztal-beszélgetésre ültünk le Kenyeres Pál nagyközségi ta­nácselnök szobájában. Ott volt Varga Ferenc, a nagy­községi pártbizottság titkára, Valah László, a bányavárost népfrontbizottság elnöke és titkára Kocsis Lajos. A téma pedig, amiről szót váltottunk a tanács és népfront kapcso­lata, közéletiség, összefogás, társadalmi munka. Mai éle­tünknek nap mint nap je­lentkező megoldott vagy megoldásra váró izgalmas kérdései. Nagybátonyban három nép- frontbizottság tevékenyke­dik. Kiterjedt, hosszan el­nyúló település, így a szoká­soknak és hagyományoknak megfelelően dolgozik a bánya­városi, a maconkai, és a nagybátonyi falusi bizottság. Kenyeres Pál elöljáróban- rögtön elmondta, hogy a nagy­községi tanács együttműködé­si megállapodást kötött mind a három népfrontbizottsággal. Ennek alapján szervezik a közös programokat, össze­fogják az embereket, mozgó­sítanak, lelkesítenek, elő­adásokat szerveznek. Mikor, mire van szükség. Abban mindannyian egyet­értünk, hogy tennivaló bőven akad. Varga Ferenc úgy fo­galmaz, hogy a népfrontmoz­galom nagy segítséget nyújt a tanácsi munkához. Apró­pénzre váltják a határozato­kat, érvelnek, javaslatokat, tanácsot, segítséget kérnek, Mert ez is nagyon fontos. Gondolatok ’ Képzeljétek el, milyen csend, lenne akkor, ha. az em­berek csak ajrról beszelnének, amit tudnak! ☆ Csak a kisemberek verek­szenek a presztízsért, a na­gyoknak van. A civilizáció egyik legna­gyobb kudarca: a művelt tök- filkó. Az egér mondja: A mada­rak! Micsoda csökevények! Nem értem, hogy lehet vala­ki madár! Bábel László felvétele A népfrontbizottságok — főként a bányavárosi — iz­galmas és jó programot állí­tottak össze, arra törekedve, hogy olyan dolgokról tár­gyaljanak, amelyek valóban érdeklik a lakosságot. Ilyen a nőpolitikái határozat meg­valósítása, az ifjúsággal való törődés, de ugyanilyen fon­tos, hogy a cigánylakosság miként tud beilleszkedni a társadalomba. Valah László mondja: — Nagybátonyban sok az idős ember. Velük törődni, napi kisebb-nagyobb gond­jaikkal foglalkozni nem fel­adat, hanem kötelesség. Ezt teszi a népfront, amikor éven­te több alkalommal is — túl az öregek napjának megren­dezésén — beszélgetésre hív­ja össze az idős embereket. Hogy meghallgassuk mi az, ami bántja őket, miben le­hetünk segítségükre. Aztán, mi megkeressük a tanácsot, a Vöröskeresztet és összefogva tudunk enyhíteni gondjaikon. A kölcsönös együttműködés jegyében a tanács és a nép­front mindig tájékoztatja a „másikat” a tanácskozásokról, az ott elhangzott javaslatok­ról, határozatokról. Hozzá­segít az is, hogy a tanácsi és népfrontvezetők mindig je­len vannak a fontos össze­jöveteleken. A tanácstagok nagy többsége egyúttal tagja a népfrontbizottságoknak is. A nagybátonyiak jó pél­dát mutatnak a kőzségpoliti- ka, a településfejlesztés kér­désében. Bíznak az emberek segítőkészségében. Abban, hogy magukénak érzik a kö­zösséget érintő tennivalókat, gondokat is. Itt és ekkor kap főszerepet a társadalmi munka. Kocsis Lajos a maga meg­fontolt,, csöndes módján emlékeztet: — Több millió forint en­nek a munkának az ■ értéke. Olyan terveket tudtunk meg­valósítani, amelyekre külön­ben csak évek múlva került volna sor. Például az öregek napközi otthoniban a kerí­tést társadalmi munkában ké­szítették el.... Kenyeres Pál közbeszól: — Gyakran mondják és így igaz, Nagvbátonynak szeren­cséje van az ide települt üze­mekkel. Jó termékeket gyár­tó, sok embert foglalkoztató üzemek, gyárrészlegek, és se­gítséget nyújtanak minden le­hető módon a nagyközségnek. Együttműködési szerződést kötöttünk több szocialista bri­gáddal. Olyanok ők, mint a betonalap a ■ házépítésnél. Mindenkor és mindig számí­tani lehet rájuk. Idéz egy példát: — Az egyik óvodában este kilenc órakor leállt, meg­szűnt a vízszolgáltatás. Nagy kapkodás, riadalom. Aztán te­lefonáltak a FÜTÖBER egyik brigádjának. Ök szó nélkül, fogták a szerszámot, mentek és rövid időm belül megcsi­nálták. Az összefogás egyik leg­szebb tette a szorospataki úttörőtábor és a November 7. nevet viselő pihenőpark meg­valósítása. Az úttörőtáborban több mint hárommilió forint­ra becsülik a közös munka értékét. A pihenőpark pedig olyan, mint a legszebb üdü­lőhely. Vízzel, játszótérrel, horgászási lehetőséggel, cso­dálatos kilátással, szalonna­sütő helyekkel. A közösség elismeri az ál­dozatos munkát. Legutóbb népfrontkitüntetést adomá­nyoztak több szocialista bri­gádnak. — Többek között a nagybá­tonyi gépüzem Gagarin brigádjának. Ünnepélyesen adtuk át a kitüntetést: a kol­lektívának. Tudja, hogyan bú­csúztak tőlünk? „Csak szól­janak, mit kell csinálni, és mi megyünk...” Ennek köszönhető, hogy a nagybátonyiak már többször szereztek előkelő helyezést a társadalmi mnnka vers eny­hén, a fejenkénti munka ér­téke pedig négyszázaiuszonha* forint. Jogos Valah László vélemé­nye: — Több saem többet lát alapon tervezünk, vitatko­zunk is olykor, győzködünk, érvelünk. De ez viszi előbbre a mindennapok munkáját. Csatai Erzsébet A tapolcai medence „Ara­rát-hegye” a Csobánc. A dűlőút. mely fölfelé ka­paszkodik, a csönddel biztat: aki a várhoz jön, kilép a hu­szadik századból. Valóban, a disaeli úton futó gépjárművek hangja madársurrogásként ér ide. A gyalogút egyre maga­sabban kapaszkodik. Egyik kanyarban látni: a völgyben Díszei nyújtózkodik. Szinte díszeleg a természet tenyerén. Távolabb Tapolca gőgös ipszi- lonházai. a napfényes párá­ban fátyolba bújt menyasz- szonyoknak tűnnek. A bauxit jegyesei ők. Fölöttük két he­likopter zúg el. Lent, font huszadik század. Égig érő huszadik század. A hegyen meg időtel enség: Cso­bánc! A vár fenn űl a hegytetőn és őrzi tetteit, legendáit. Egy magaslaton fatábla jelzi mind a turistautat, mind a törté­nelmi utat. Azt írja: „A várt a Rátét nemzetség Gyulafi ága emeltette 1250 körül. 1690-ben itt szolgált Béri Ba­logh Ádám...” Kapaszkodjunk fel a hegyi ösvényen, hogy a várrom kö­vei a történelemben, kalauzol­janak. A maradékról is .látni, a vár nem volt nagy. ’ De küz­delmeiben sokak fölé nőtt. 4 NŰGRAD — 1979. június 17., vasárnap Krónikák őrzik az 1554-es tö­rök ostrom emlékeit. Neveze­tesen a Gyulaffy család le­gendás törökverő vezérének, Gyulaffy Lászlónak a tettét, személyes példáját, midőn ló­háton vívott párbajt a he­gyeséi vár török kapitányá­val. A „Tapolca és környéke” című útikalauz a Rákóczi ve­zette szabadságharc csobánci küzdelmeiről így ír. „Vak Bottyán dunántúli hadjáratai­nak idején, Csobánc várában játszódik le a kuruc világ történetének egyik legszebb fejezete. Rabutin császári tá­bornok Tapolca felé haladó sereg részét Csobánc maroknyi őrsége állítja meg. A várat vagy harminc hajdú, s ugyan­annyi odamenekült köznemes védi, fegyverzetük mindössze két ágyú, s alig két mázsa lőpor.” Az ellenséges hadak a nagy zsákmány reményében, mivel tábornokuk szabad prédáéi kínálja a várbeli kincseket, veszettül támadnak. A védők többszöri ostromukat verik viisza: ........ lőszerük hiányát p ótolva, középkori módra, előre összehordott szikladara­bokkal, gerendákkal, malom­kövekkel védekeznek. A har­cokból kiveszik részüket a várba menekült asszonyok is: a falakra feljutó első laban­cot egy hőslelkű asszony ta­szítja a mélységbe. A roha-. Fiúk, vízgyűrűsei. i Üdít, frissít, jókedvre derít 9 sörfogyasztás reneszánsza Mai fővé aj án tatunk 16.14: Kiss Manyi-sorozat — Pepita kabát. A felejthetetlen és kitűnő színésznőre emlékezik a ma­gyar televíziózás ezen a va­sárnapon. A sokoldalú mű­vésznő, aki tragikus, vagy komikus szerepekben egy­aránt kiváló képességekről, nagyszerű színészi kavalitá- sokról tett tanúbizonyságot, ezúttal a Martonffy Emil ál­tal lű40-ben rendezett, ma­gyar filmvígjátékban reme­keli. Partnerei között pedig olyan kiválóságok szerepel­nek, aünt Latabár Kálmán, Vaszary Piri, Berky Lili, Makiári Zoltán és mások. A film meséjének fókuszában a pepita kabát áll, amelybe a Pestre költözött Terra pénzét belevarja, mert félti a tolvajoktól. A becses ruhada­rabot azonban nagy zűrzavar közepette mégis ellopják és eladják. A kabát visszaszer­zéséért megindul a hajsza. Ä bajorok csaknem elvesz­tették vitathatatlan elsősé­güket a világ sörivóinak rang­listáján; ilyen értelemben rossz hírek érkeztek Afrika fiatal államaiból. Ezekben ugyanis a sör a jólét szimbó­luma lelt. A „Drum” című magazinban így ír egy zam­biai férfi: „Zaire megverhet bennünket labdarúgásban, Kenya könnyűatlétikában, de söriVási versenyben elin­nánk mindent Zambia elől”. Nigéria viszont 1977-ben ki­zárólag az NSZK-ból 117 millió márka értékű sört im­portált. Ezzel egy csapásra Nigéria vált a sörexport leg­értékesebb felvevő piacává. A nyugatnémet serfőzők ál­ma azonban ugyanolyan gyor­san szertefoszlott. S mint a Stern magazin megállapítja, a mgiériai kormány kényte­len volt sörimportstopot elrendelni, mert még a ku­takból gazdagon ömlő olaj hozama sem tudott elég devi­zát termelni a nigiéraiak szomjának enyhítésére. Így aztán nem marad más hátra, mint elfelejteni azt a 240 liter sört, amelyet a bő­ség éveiben a nigiériaiak a satisztika szerint fejenként elfogyasztottak, s most újra a bajorok vezetnek. 1977-ben, minden bajor 235,7 liter sört engedett le a torkán. Ez 59 százalékkal haladja meg az NSZK átlagfogyasztását, ahol 1977-ben az egy főre ju­tó sorfogyasztás 148,7 liter volt, s ez már maga is világ­csúcs. _A sörolimpián az ezüstérmes Ausztrália lett, egy főre jutó éppen csak 140 literrel, szorosan követi a harmadik helyen Csehszlová­kia, 139 liter egy főre jutó fogyasztással. (Magyarorszá­gon az egy főre jutó sörfo­gyasztás 86 liter.) A nyugatnémet sörgyáro­sok mégsem elégedettek, mert a sörfogyasztás, s ez­zel együtt a sörfőzés 1976- ban elérte tetőfokát, ekkor 9,5 milliárd liter fogyott el.1 Most mér csak 9,4 müli- rád liter fogy el. Persze ea még így is elképzelhetetlenül sok. Palackokba töltve ez ak­kora távolságot töltene ki; mint a Föld—Hold távolság hatszorosa. Viszont a nyugat­német sörgyárosok szegény árvagyerekek, ha összehason­lítjuk őket amerikai kollé­gáikkal, akik évente 18 mil­liárd liter sört gyártanak. A' sör termelését tekintve a má­sodik helyen áll az NSZK, a harmadik helyen pedig Ang­lia, amely 6,3 milliárd liter sört termel. Kromoszómaatlasz mozók a falaknak vetik ost­romlétráikat, s Kreutz (a vár bevételére kijelölt tábornok) — személyesen, karddal haj­szolta a vár falához támasz­tott lábtókra katonáit. Min­den hiába. Csobánc védői va­lóban hősökké nőnek a két­ségbeesett küzdelemben. A császári csapatok vezére, Kreutz tábornok, valamint öt­ven tiszt’és négyszáz labanc esik el a vár ostromában, de elfoglalni nem tudják”. A tábornok elestétől meg­ijedt, hanyat-homlok mene­külő sereg után kövekkel megrakott szekereket gördíte­nek, kőzáport zúdítanak a vé­dők, így „sodratták. törették őket”. A szatmári békekötés után, bosszúból leromboltatták a várat az osztrákok. Aztán év­századok pusztították. A „várvédők” immár csak a felszabadulás utáni évtized végén, 1954-ben jelentek meg. A várárkot kitisztították, a maradék falakat megerősítet­ték. A ciszternából sok érde­kes történelmi emlék került elő. faragott ablak- és ajtó- bélieteket találtak. Csobánc tehát históriai és építészeti szépségeivel érde­mes az utókor emlékezetére. No meg pazar természeti lát­képet nyújt a hegy magassa, mind a Balatonra, mind a ta­polcai medencére. Balogh Ödön A bolgár tudományos akadé­mia botanikai intézetének mun­katársai térképeket készítenek az ország növényvilágáról. Az 1:2oo 000 léptékű térképek eddig elkészült példányai az ország te­rületének egyharmadát ábrázol­ják. Hozzákezdtek a tudósok az úgynevezett kromoszómaatlasz kidolgozásához is. A speciális térképek bemutatják az erdőket, mezőket, réteket, ritka növénye­ket. Nemrég készült el a „Bulgá­ria növényvilága” című nagy je­lentőségű kötet. A balkáni orszá­gok közül csak Romániában ké­szült hasonló tudományos mű. Az őskor növényeinek nyomait kutató botanikusok katalógust állítottak össze a kihalt, rnegkö. vesült állapotban fellelt növé­nyekről. Eddig 22. világszerte is­meretlen és további 175. Bulgáriá­ban új növényféleséget sikerült meghatározniuk. Az intézet her­báriumában több mint 135 000 nö­vényminta szerepel. Az akadémia híres botanikuskertjét különféle ritkaságokkal gazdagítják. A kutatóintézetben jelenleg a következő problémákat vizsgál­ják: a genetikai alap és az öko­lógiai renszer védelme, helyreál­lítása és hasznosítása, a Fekete­tenger vidéke flórájának védel­me, a gyógynövények ésszerű ér­tékesítése. VÁGTA — JUTÁNYOSÁN Tengersok pénzem elverendő, tippeket keresek a nyári szabadságra. Kezem ügyébe kerül a salgótarjáni Autóklub és a Nógrád megyei IBUSZ közös kiadásában megjelent Autós Túrajavaslat című idei füzetecske. Jó magyar turistához illően a címekben jelölt útirány után rögtön a részvételi díjakra ugrik a szemem, ez a sze­lekció első lépcsője. Körutazás Olaszországban, tíz napig fél- penzfiös ellátás díja 6100—6900 forint. Igazán jutányos. Ám a felkínált program már kissé különös, amennyiben félnapot szán Velence megtekintésére. Arra a városra, melyben még a kutyák is műemléksarkok előtt emelik a hátsó lábukat. Bő fél napot Firenzére, egyet Rómára. Az út jelszava ez lehetne: fuss, s ha marad még erőd, nézz! De a kijevi autóstúrát is öt nap alatt bonyolítják le. Oda-vissza természetesen. Szovjetunió—Lengyelország túra négy nap. Isztambulba oda-vissza nyolc. Nem is lenne mindezzel semmi baj, ha autóversenyre való felkészülésként hirdetnék. Így azonban semmi más, mint vágta hetedhétországon át. Igaz, jutányosán... sz. m.

Next

/
Oldalképek
Tartalom