Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)
1979-06-17 / 140. szám
Kékestetőn gyorsított program szerint halad az új TV—URH és mikrohullámú adóállomás szerelése. Ha elkészül, javítani fogja a környéken — így Nógrádban is — a TV I-es és Il-es program vételének minőségét, továbbá sugározza a rádió URH-programjait. Az új létesítmény tornya száznyolcvan méter magas lesz. Az adóállomást a tervek szerint 1981- bcn helyezik üzembe. A képen: A Közúti Gépellátó Vállalat szakemberei az ún. mik- rotorony acélszerkezetének elemeit emelik helyükre. Közegészségügyi őrjárat Tegnapi tészta tisztessége f Délelőtt 10 óra.' A Salgóvár étterem napsütötte teraszán ebédhez terítenek. Poharak és tányérok gondosan lefelé fordítva. Ne szállja a por, ne járják a legyek. Azok amúgy is hátul dári- dóznak a roskatag szemetes- láda körül, melyet már csak a rozsda tart össze. Lefedni régóta nem lehet. Pazar lakó* mára lelnek legyek, bogarak. — Egy éve, hogy újat kértünk helyette — mondja Müller Lászlóné vezetöhelyet* tes. — Hiába, nem hoznak. Uhrin Györgyné közegészségügyi ellenírrel sorra járjuk az étterem helyiségeit. Szemet szúr a konyhai asztal tetején egy karton tojás, melyet mosás, fertőtlenítés nélkül készítettek oda főzéshez. Á közeli szeméttartóban talált üres tojáshéjakon sem látszik a hypós mosás nyoma. Az aznapi levesbe szánt metéit tőszomszédságában egy nagy lábas párolt rizs és főtt krumpli. Az edények frissen gyöngyöző, jéghideg fala elárulja, hogy sebtiben rámolták ki a hűtőből, de az étel beszáradt teteje is arra utal, hogy ezek bizony a tegnapi főzésből valók. Csakúgy, mint a tarhonya, melyet már a hűtőből tesz ki megsemmisítésre az ellenőr. A konyha és a raktárait egyébként tiszták, rendesek. Kár, hogy a nyers húst ugyanannál a csapnál mossák, ahol a metéltről csurgatják le a vizet — bizony ételmérgezés oka is lehet. Az étterem vendégtere barátságos, vonzó. A berendezés sok piros és meleg-narancssárga színe szépen harmonizál. Nemrégiben újították fel, azóta másodosztályú. Néhá- nyan már üldögélnek az asztalok mellett. Nagy az üdítők keletje. A kedélyesen tereferélő vendégek aligha sejtik, micsoda jövés-menés van egy fallal hátrébb. Az irodában. Most éppen kerámia szellőzőráesokat erőltetnének rá az étteremre. Aki hozta, vidoran ecseteli, micsoda rontás-bontással jár ezek beépítése. — Tudja, mikor engedek én főszezonban falat bontani a konyhában!? Elszívót kértem, nem rácsot! — tiltakozik hevesen a vezetőhelyettes. Majd a telefon mellé ül megtudakolni a rácsok valódi rendeltetését. A készülék, azonban hallgatási fogadalmat tett. Makacsul nem ad vonalat, ./ — Nincs ma szerencsém! — sóhajt Müller Lászlóné, miközben sikertelenül igyekszik szóra bírni a telefont. Hiába, na. Ha nem is péntek, de 13-a van. Párszáz méterrel odébb a Domyai turistaház, avagy a salgói menedékház, ahogyan a tarjániak ismerik. Ma 40 adag ebédet főznek a kicsi konyhában. Bejelentett vendégeket várnak. A fiúk tojáshabot vernék, süteménytésztát kavarnak. A raktárnál füszértes kocsi áll meg. hordják a lisztet, kávét, egyebeket a raktárba. Koós Józsefné, a túristaház vezetője készségesen nyitogat- ja a hűtőszekrényeket. Minden rendben van. Kivéve azt a vasárnapról maradt pirított májat, melyet nemhogy három, de egy napig sem sza-' bad eltenni. Bár nem az itteni dolgozók tehetnék róla, mégis jegyzőkönyvbe kerül, hogy beázik a konyha meny- nyezete. Hámük a meszelés. Más helyiségekben a páralecsapódás okoz penészfoltokat a sarkokban. §zó ami szó. nem valami kifogástalanok az adottságok, az igyekezet mégis elfogadható képet eredményez. Somoskőújfalu, Határ büfé. Ajtaja székkel kitámasztva, így jobban cserélődik a levegő, sőt a kilincs sem kopik. Mert a forgalomra aztán nem panaszkodhat Szabó Albin, a büfé vezetője. Annál inkább a vendégekre! Már azokra persze, akik leszerelték és ellopták a mosdók összes csapját. Igaz, nem olcsó dolgok ezek. Néhány elmulasztott féldecizéssel azonban összejött volna az áruk... Egytál ételt, többnyire babgulyást főznek a vendégnek, sütnek házikolbászt is- Keresik, megszokták. A büfévezető bevallása szerint gondosan eltörölgetik a tányérokat E fölösleges buzgalomról azonban leinti őt az ellenőr. Tisztább, ha törölgetés nélkül, szabadon szárad az edény. Sajnos, a mosogató nem sokáig bírta. Folyik. Jénai tálban fogják fel alatta a vizet. Így is kis patakocska csordogál a sarok felé, hogy ott tócsában álljon meg. A poharak, csészék és tányérok szoigáTÓ pniffik kívánnivalót hagy mtiign után. — Elkelne ide legalább egy négyórás takarítónő — mondja Szabó Albin büíévezető. — Magunkra vagyunk utalva. Itt ér a hajnál. Még az épület körül is a mi dolgunk a rendcsinálás. Ö egyébként nemrégiben magabiztosan állította egy KÖJÄL-os ellen őrnek: — Hozzám bármikor jöhetnek. Nem félek ßz ellenőrzéstől! Nos. eltekintve a régen mosott polcoktól, valóban nem bizonyult alaptalannak a büszkeség..'. Szénül Márta X Mátra nyugati kapujában ........Pásztói) Sok a kihasználatlan erő - Egy részleges központ gondjai HÄLÄS LENNE Árpádról írni, aki hadaival a Zagyváig érve itt megállt, s innen küldte tovább két vezérét az északi részek hódítására, a gyepűn túli területekre. Hálás lenne arról szólni; milyen a pásztói templom tornyából ez a táj, miként öleli természetes védelmet nyújtó karéja a környező hegyeknek, vonulatoknak ezt a régtől fogva lakott települést, s ugyancsak az igaz dolgok közé tartozik az is, hogy sokáig a királyi hadak gyülekezőhelye volt a pásztói medence, és még -a jobbágyfelkelés idején is hatott ez a gyakorlat; itt gyűltek egybe a jobbágyhadak, s verték meg később a királyi sereget. Jó lenne arra is hivatkozni — amikor Pásztóról szól az ember —, hogy volt ez már királyi kiváltsággal kitüntetett város, s hogy lehetett volna régebben is jelentősebb hely annál, mint amennyire ma becsülik — de ennek meg elejét vette a megye közigazgatási határainak változtatása, és sok más egyéb, jó néhány évvel ezelőtt. Hogy értékes hévize van (kihasználatlan), hogy a Mátra nyugati kapuja az idegenforgalom, s minden más földrajzi szempontból, és természeti adottságai arra predesztinálják — fejlődjék, erősödjék, szépüljön, rangosod- jon. Mind megannyi úgynevezett „hálás téma”. Dr. Farkas Miklóssal, a Pásztói nagyközségi Tanács végrehajtó bizottsága titkárával a fejlődés-fejlesztés mai, holnapi dolgairól beszélünk inkább. Félretéve a történelmi tényeket (történelme mindenkinek van), elővéve a terveket, a tervet, azt a bizonyos rendé - zési koncepciót, amelyet három esztendeje hagytak jóvá „minden szinten”, s amely arról is szól egyebek között, hogy Pásztó a megye településhálózatában betöltött regionális szerepe alapján fejlesztésre érdemes részleges középfokú központ. Módosultak-e ezek a tervek az évek során? — Csak annyiban változtak, amennyit az élethez időközben igazodva változtatni szükségesnek látszott — mondja a titkár. — Az alapvető dolgokban azonosak a mai és jövőbeni elképzeléseink a tervekben előírtakkal. A településhez tartozik Hasznos, Mát- raszőllős és mint „egyéb lakott hely” Mátrakeresztes is. A településfejlesztés adta lehetőségekben sikerült ezeken a helyeken előbbre lépni, ugyanakkor tudjuk, hogy még korántsem a kívánt szinten! Sok a rossz út településszerte, s jelentős megtorpanás tapasztalható például a községközpont rekonstrukciójában, egy korszerűbb központi mag kialakításában. Ezen változtatni szükséges. Sokan a rendezetlen községközpont alapján ítélik meg Pásztót, holott a településre jellemző egyfelől a jelentős ipartelepítés, s mindaz, ami ezzel együttjár. Például a községbe betelepülés iránti igény fokozódása, de jellemző az új lakóterületek, korszerű lakások felépítése is. Pásztón, csakúgy mint mindenütt az országban, komoly erőt költségkímélő, azt dúsító lehetőséget kínálnak maguk az idetelepült üzemek kollektívái. Két évben (1975, 1978) éppen a nagy társadalmi segítség nyomán érték el a pásztóiak, hogy a megye nagyközségei közötti társadalmi munkaversenyben elsők lettek. — ELSŐSORBAN a gyermekintézmények fejlesztésében sikerült előre lépnünk a társadalmi segítség révén. Érthetően főként a „női üzemek”, azok, amelyekben sok nődolgozó keresi a kenyerét, ők jártak elől a társadalmi segítségben, hozzájárulásban. Vannak azonban olyan üzemek is, amelyek így vélekednek: a tanács feladata a településfejlesztés. Ugyanakkor éppen mostanában fordult elő első alkalommal, hogy egy helyi üzem, a Fővárosi Kézműipari Vállalat pásztói telephelye komoly segítséget nyújtott egy, az üzem felé vezető korszerű út megépítésében. Ezt a szemléletet erősíteni, az együtt— egymásért cselekvés gondolatát gyakorlattá váltani — nem lehet csak a tanács feladata! Érdekes módon erőteljes lakossági társadalmi munkavállalás jellemzi a Pásztóhoz tartozó településekei amelyek a tavalyi társadalmi munkában is élen jártak, ugyanakkor Pásztón nem ismeretlen fogalom a közömbösség. Pedig a tanács párját ritkító gyakorlatot vezetett be (talán éppen a lakosság bizonyos mértékű passzivitását figyelembe véve), s apparátusának valamennyi tagját „delegálta” egy-egy választókörzetbe az ottani tanácstag, népfrontaktíva mellé. Így azután közösen végzik a szervezési és a munka lebonyolításának folyamatát is figyelemmel kísérik a tanácsiak a legközvetlenebb, felelős módon. — A lakosok igényességét, a vezetők felelősségérzetét felkelteni mindmáig szorító feladat — vélekedik a titkár. A szövetkezeti boltok hálózata például jól kiépült; eredményesen működik több mint tíz esztendeje a szövetkezeti áruház is, amelynek méltán van a nagyközség határain túl is jó hire a választék tekintetében! De a boltok tisztasága sok kívánnivalót hagy maga után. Ezzel a kritikával egyet kell érteni. De tenni is szükséges a gyakorlat megváltoztatása érdekében. Az ellátás javítását szolgálja majd, hogy rövidesen az iparcikkeket forgalmazó vállalat és a vendéglátó vállalat is részt vállal Pásztó lakosságának kulturáltabb, igényesebb ellátásából. Nyolc év alatt megközelítőleg 1200-al gyarapodott (a nagyközséget számítva csupán) a lélekszám Pásztón, s ennek csak egy része a természetes szaporulat következményeként. Erőteljes beáramlás tapasztalható a környező helyekről. A település rangját ez is erősíti, de növeli a fejlesztésben dolgozók felelősségét is! Tudják ezt a tanácsiak, akik egyebek között & vezetékes ivóvízellátásban (1985-ig elkészül és üzembe helyezik a hasznosi víztározót) és számos, a fejlődést reprezentáló, de ami ennél sokkal fontosabb: az itt élők érdekét jól szolgáló, az élet minőségét javító terveket valósítanak meg. S ebben méltán számíthatnak valamennyi — ma még nem kellően fel-e, használt — erő segítségére. — Súlyos gond, hogy Pásztó gyakorlatilag nem rendelkezik megfelelő helyi építőkapacitással. A szövetkezeti építők gazdálkodási nehézségekkel küzdve, csak elvétve vállalhatnak lakásépítést, bár egy tizennyolc lakásos sorház építésén most dolgoznak. A következő tervidőszakban az óvodai építésben is újabb eredményeket kell elérni, s ugyanakkor szanálásokkal meg kell kezdeni a községközpont korszerű átépítését. De a lakásépítés bizonyos előrelépése nélkül ez megoldhatatlan feladatnak látszik! Itt 1911 óta nem épült iskola. Most a lakótelep mellett felépül az új, két év múlva talán át is adjuk a gyerekeknek. Felmerült az új könyvtár létesítésének igénye is, s az klubszerűén működhetne, gyarapítva a közművelődési lehetőségeket Napirenden van a kórházi rekonstrukció és egy újabb pavilon felépítésének tervkészítése is, ugyanakkor a rendelői helyek száma tovább bővül, orvoslakások épülnek a következő években. „HELY, ÉPÍTÖERŐ, PÉNZFEDEZET” — ezek a leggyakrabban kimondott szavak ma Pásztón. Tegyük hozzá: csupán az igény és a türelmetlenség semmire nem hoz megoldást. Mindenki a maga helyén tehet többet Pásztóért. ,Tegyen is! (T. Pataki) 1 Irány a damaszkuszi vásár ! A Salgótarjáni Kohászati üzemek fontos vevői közé került Szíria. Éppen ezért a július első felében megrendezendő híres damaszkuszi vásáron a Salgótarjáni Kohászati Üzemek — a szalagacél kivételével — valamennyi termékét bemutatja. A reménybeli üzletkötéseket előkészítő bemutatkozásra Kollár Péter, a gyár kereskedelmi osztályvezetője utazik Damaszkuszba. Nyugdíjasok a közéletben Csendes ajánlkozás NEM VAGYUNK messze attól az időtől, amikor a 10 millió 700 ezer főnyi lakosságunkból kereken kétmillió — nyugdíjas lesz. Ők kikerülnek tehát az „aktív keresők” táborából. A nyugdíjasokra fordított összeg évről évre gyarapodó milliárdokban fejezhető ki. A ma nyugdíjasa, jóllehel tegnap még aktív volt, s növelte a nemzeti jövedelmet, ám „passzív kereső”, sok sok évi munkája után, kezdi kivenni a közösből annak az értéknek kamatait, amelyet megtermelt. Ennyit a számokról és a pénzről. A nyudíj ásókról szólva dolgunk ennél sokkal több. A kérdés az. hogy mennyire tudja hasznosítani társadalmunk, népességünk azt az óriási energiamennyiséget, amely a nyudíjasokkal. „tartalékba kerül”? A felszabaduló és mégis, bizonyos fokig kihasználatlan energiáról kell szólnunk, amelynek sorsa, nemzeti értékhordozó szerepéből adódóan sem lehet közömbös. Az időskorúak, a nyugdíjas népesség tevékenységének köre több területen vizsgaiható. Nem fontossági sorrendben, inkább önkényes megállapítás szerintii A nyugdíjaskorú nők és férfiak „továbbdolgozásá- nak” egyik lehetősége: a közösségért végzett közéleti tevékenység volna. Egyszerű és kézzelfogható dolgokról van szó. Elsősorban arról, hogy a szellemileg friss, egészségi állapotát tekintve kielégítő kondíciójú nyugdíjasok nagy tábora, — és szerencsére ők vannak többségben — társadalmunkban olyan közéleti tartalékot jeleni amelyről semmiképpen sem mondhatunk le. Kell. hogy feltételes módban fogalmazzunk, mert ezeknek az energiáknak tetemes részéről sajnos — ténykérdés lemondunk! Akár a népfrontnál, akár a nőtanácsi, vagy a különböző tanácsi nyilvántartásokban lapozgatunk az adatok között, szembetűnő: nem a lakossági számarányhoz mérten vesz részt a nyugdíjaskorú lakosság a különböző közéleti teendők végzésében. S nem is elsősorban a különböző látványosabb, regisztrálhatóbb tisztségekről van szó. Ami lényegesebb: rengeteg a csendes felajánlkozás — segíteni akarás, ez csupán jelzés arra, hogy mennyi mindent tudnának tenni falujukért, városukért a nyugdíjaskorú- aik. Sajnos sokszor viszonzatlan, kihasználatlan marad. A népfront egyik tanácskozásán sorolta fel az előadó, hol s milyen nagy mértékben lenne szükség az egészséges idősek tevékenységére. Véget nem érő volt a lista! Lakóbizottsági munka, társadalmi akciókban mozgósítás, kismamaklubokban ügyelet, társadalmi rendezvényeken való közreműködés. Művelődési programokban rájuk vár a szervezés sok teendője. Sok dolguk lehetne a köztulajdon vigyázásától, egészen az önkéntes rendőri munkáig... Különösen a városok új lakótelepein lenne mód újfajta, eddig nem is „jegyzett” munkák végzésére. Ott. ahol amúgy is roppant mértékben ráutaltak: lennének a fiatalok az idősek okos szavára, segítő ajánlkozására. A hívó szó, s az elengedhetetlenül szükséges szervező, mozgósító erő; módszer, azonban sokhelyütt hiányos még. Arra az egyszerű, kézenfekvő igazságra,’ hogy az időskorúak munka- végzési igényeit csak óhajtani nem elég. — még mindig nem mindenütt döbbentek rá, társadalmi, tanácsi’ szerveknél, szervezeteknél... Azok a nyugdíjasok, alak közéleti tevékenységet végeznek, (s gondjaink ellenére sok tízezren vannak ilyenek) gyakran a fiatalokat is megszégyenítő odaadással és munkabírással teszik dolgukat.1 Szakértelmükkel, hozzáértésükkel kevés gond akad, hiszen sok-sok évnyi felrétegződött tapasztalat, szó szerint életbölcsesség határoz meg módszereket és ötleteket. Más kérdés, hogy figyelmességre és támogatásra várnak. KIAKNÄZATLAN kincsesbányánk a közéleti teendők ezerféle ágában a nyugdíjasok nagy hadserege. Érdemes lenne közülük sokat, nagyon sokat ismét behívni a sorba Nógrádban is. NOORAD —1979« június 17., vasárnap 1 ! 9 !! "
