Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)
1979-06-17 / 140. szám
Kiemelkedő eredményt értek el a termelésben a salgótarjáni öblösüveggyár Petőfi Sándor nevét viselő szocialista brigádjának tagjai az elmúlt esztendőben. A jó munka meghozta gyümölcsét: az öt főből álló kollektíva — valamennyien, üvegfúvók — a Vállalat kiváló brigádja címet nyerte el. A kitüntetést az építők napján ünnepélyes keretek között vették át. A képen: Kiss Ferenc brigádvezető és Kiss Gyula az exportra kerülő terméket készíti. bábéi felv. A döntő láncszemet ragadták meg Kudarcok, átmeneti megtorpanások után sikerült Új. máris tovább fejlesz fik A barátság’ „Egymás mellett, vállvetve, egy sorban leszünk önökkel az elkövetkező években is’’, így fogalmazta meg az egész bolgár nép üzenetét Todor Zslvkov pártunk legutóbbi kongresszusán. A tömör mbndat összefoglalja a magyar—bolgár kapcsolatok elmúlt három és fél évtizedének, jelenének és jövőjének lényegét: a baráti együvé tartozást, a szabad akaratból választott közös utat. Amennyire magától értetődő, hogy azonos célokért küzdő országok egymást segít- ve-támogatva haladnak előre, annyira természetes az is, hogy újra és újra felmérik a megtett utat, számba veszik az együttműködés tapasztalatait és tanulságait, feltérképezik az együttes munka további lehetőségeit. S minél sokrétűbbek, szélesebb körűek a kapcsolatok, annál fontosabb, hogy rendszeres legyen a tapasztalat- és véleménycsere. Gyakorlattá és hagyománnyá tettük a kapcsolatok kezdete óta az együttműködésnek azt a formáját, hogy Bulgária és Magyarország legmagasabb rangú, s legtöbb felelősséggel rendelkező vezetői időről időre ösz- szeülnek közös dolgaink megvitatására. Hol nálunk, hol barátainknál tanácskoznak, ami egyúttal lehetőséget ad arra is, hogy közvetlen közelről megismerkedjenek a másik nép életével, hétköznapjainak örömeivel és gondjaival. Most is mint hasonló alkalmakkor politikai életünk meghatározó erejének, a Magyar Szocialista Munkáspártnak első titkára látogat el párt- és kormányküldöttség élén bolgár barátainkhoz. Magyarország és Bulgária kapcsolatai már oly* kiterjedtek és annyira felölelik az élet és a munka minden területét, hogy akárcsak néhány hónap alatt is seregnyi új tapasztalat, megoldásra váró feladat, döntést követelő kérdés halmozódik fel. Természetesen mindenekelőtt az intenzíven fejlődő gazdaság szféráiban. Együtt dolgozunk, termelünk egy sor iparágban, közösen végzünk kutatásokat, s cseréljük egymás között nemcsak áruinkat, hanem tudásunkat, ismereteinket is. Az árucsere-forgalomban a jelenlegi ötéves tervben immár bizonyosan túllépjük az egymillión! rubeles határt, ami az ipari-gazdaezei* szála sági együttműködés rendkívül gyors növekedésére utal, hiszen megalkotásakor ez a terv még jó 200 millióval kevesebbet tűzött ki célul. S ezt a kiemelkedő eredményt a leghatékonyabb és legkorszerűbb módon sikerült elérni, amit jól jelez a tény, hogy a kétoldalú áruforgalomban a kooperáció és a szakosítás alapján gyártott termékek aránya már meghaladja a 40 százalékot. Sorolhatnánk még az együttműködés számos szép As kölcsönösen hasznos példáját. Közös vállalataink, mint az Intranszmas és az Agromas már nem csupán országaink határain belül, hanem nemzetközileg is ismertek, sőt elismertek. S a Bulgáriát járó sok I ezer magyar turista számára * jóleső érzés, hogy hazai árukat lát az ottani kirakatokban, ahogy nálunk is hozzátartozik a választékhoz a Made In Bulgária felirattal ellátott termékek egész sora, Évről évre több értéket állítunk elő közösen: természetes hát, hogy a távoli múltban kialakult barátságunk ezernyi szála napról napra erősödik. A testvéri együttműködés elvei a hétköznapok gyakorlatában öltenek testet. Ez az alapja annak Is, hogy vállvetve a többi szövetséges szocialista országgal együtt léphetünk fel közös céljainkért a világ lét- fontosságú dolgaiban. Magyarország is, Bulgária is kis ország, de példaadó együttműködéssel képes olyan hatásos külpolitikai cselekvésre, amely a területi nagyságnál hasonlíthatatlanul nagyobb tekintélyt biztosít a nemzetközi politikai életben, s állandó törekvéseinkkel megfelelően szolgálja az enyhülés és a világbéke mindennél fontosabb ügyét. Persze mozgékony és változó világunkban folyamatosan kell vizsgálnunk összefogásunk módozatait, állandóan egyeztetnünk kell elképzeléseinket és cselekvésünket. Különben érdekeink és céljaink alapvető, tartós azonossága mellett sem lehetnénk kellően hatékonyak tetteinkben. Ez is a rendszeres eszmecserék fontosságát és nélkülözhetetlenségét hangsúlyozza, minden újabb találkozó — így a most sorra kerülő is — tovább vezet a közös úton. r Olyan aggályuk nincs, hogy termékeikre ne volna vevő a salgótarjáni bányagépgyár- ban. Valószínű azért, mert gyártmányskálájuk eddig, viszonylagos stabilitást biztosított a termelésben és a gazdálkodásban. E kettős követelmény szolgálatába állították a gyár vezetői a gyártásfejlesztői tevékenységet is. — Nálunk két vonalon fut a műszaki fejlesztés. Az egyiket én tartom kézben, ez a gyártésfejkaztés, a másikat pedig Boagonyi Nándor irányítja, ami a gyártmány fej- 1 esetést szolgálja — tájékoztat a jövőt sok tekintetben meghatározó, két fontos, ugyanakkor szerteágazó műszaki feladatokról Egyed József, a műszaki fejlesztési osztály vezetője. # Erre az esztendőre a gyártmányfejlesztésben három feladat elvégzését határozták meg, aminek előjátéka már az előbbi esztendőben megkezdődött. — Az első. fontos feladatunknak tartjuk a lemezcsapágy házas görgők gyártásának korszerűbb és olcsóbb megvalósítását. A laboratóriumi kísérleteket a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem szállítóberendezések tanszéke végezte el, a kísérleti gyártást pedig mi folytatjuk. — Milyen sikerrel? — Be kell vallanunk, hogy nálunk, a kísérleti, gyarkorla- ti gyártásban bizonyos fokú megtorpanás következett be. Ugyanis az NSZK^ból vásárolt két mélyhúzó gép a magyar alapanyagból készült szerszámokkal nem hozta a kívánt minőséget. Ezért megvizsgáltattuk az NSZK-beü és magyar szerszámok alapanyagát. Eltérést nem tapasztaltunk. Ugyanakkor arról is meggyőződtünk, hogy a hazai alaoanyagból készült szerszámokkal továbbra sem tudjuk három fokozatban előállítani a lemezcsapágyas görgőket. — Hol tartanak ma? — Tavaly decemberben a nyugatnémet cég kérésére magyar alapanyagot küldtünk ki. Ezzel folytatták le a szükséges kísérletsorozatot. Pár héten belül megtudjuk, menynyiben sikerült megoldani a problémát. Szerintem a gyártástechnológiánkon kell változtatni. ha kifogástalan minőségben akarjuk előállítani az előbb említett terméket — hangsúlyozza az osztályveztő. — Miért ezt a gyármányt szemelték ki fejlesztésre? — Először: azért, mert az eves termelés 70—80 százalékát adja darabszámban. Msísorszor: az előbbi mennyiség a görgőcsapágy-gyárt ás évi termelési értékének 60 százalékát képviseli. Harmadszor: egyre több jelzés érkezik a Salgótarjáni Kohászati Üzemekből, hogy nehezen tudják biztosítani a kovácsolt anyagokat. Negyedszer: termelékenyebben állíthatjuk elő. * A másik gyártásfejlesztési téma az elökamrás görgők korszerűbb előállítása. Ez a termék ebben az esztendőben új gyártmány. Az év végéig tízezer darabot fflHtatiafc efő belőle. Három méretben készül. Elfogadtatása a különböző szerveikkel másfél évet vett Igénybe. A gazdaságos és Jó minőségben történő termelésénél az év elején átmeneti kudarcok következtek be. Ebben az időben 20—30 százalékos selejtet jegyeztek a termelési statisztikába e termék mellé. Az okok vizsgálatakor két megoldásra váró műszaki problémával találták magukat szembe. Az egyik a mélyhúzás különböző fokozatainak kialakítása, a másik az átmérőnél, a kifordításkor jelentkező berepedés megszűntetése. — Rájöttünk, hogy a hibákat egyrészt a szerszámok pontatlansága, másrészt az anyagok gyengébb minősége okozta. Ma már 10 százalékos selejttel gyártjuk az előkam- rás görgőket — mondja Egyed József. — Jelenleg ennek az új terméknek a továbbfejlesztésén, konstrukciós változtatásán fáradoznak? — Igen. — Miért? — Hogy termelékenyebben és olcsóbban állíthassuk elő. — Meddig jutottak? — Az új konstrukciónk alapján gyártott, első. harminc darabból álló szériát gyakorlati próbára elküldtük Visontára. a külfejtésre. Ezzel egvidőben a laboratóriumi vizsgálatokra a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet kértük fel. Amennyiben az érdekelt megrendelők elfogadják javaslatainkat, akkor a korszerűsített változatot kétszázalékos selejttel gyártjuk, Legalábbis ezt bizonyította az első széria — hangsúlyozza az osztályvezető. — Mi adta az ötletet az új gyártmány konstrukciós megváltoztatására? — Tavaly Lipcsében, az ottani bányagépgyártó-üzemben jártunk dr. Csontos József igazgatóval és Rozgonyi Nándor gyártmányfejlesztővel. Amikor hazajöttünk a tanulmányúiról, igazgatónk azt együttműködés mondta: — Próbál jak meg • kinti szisztéma szerint gyártani az előbb említett termékünket Ezt követően jutottunk el odáig, hogy a harminc darabál álló nullszériát júnii ; 30 helyet május közepére már legyártottuk és szállítottuk. Hátravan még a módosítás elfogadtatásának nem éppen zökkenőmentes útja — vélekedik Egyed József. * Á madfc nagy berendezés — beállítása. — Erre nem kerül sor, mert nincs rá pénz. A berendezésekhez szükséges vasszerkezeti munkák ötven százalékban készen vannak, a harmadik negyedévben elvégezzük a gépalapozást, a befejező gépszerelés viszont a jövő évre húzódik át — vélekedik az osztályvezető. Beállításával a megrendelők régi kívánsága teljesül, mert szebb és jobb felületű termékeket kapnak. A tények bizonyítják, hogy a gyártmányfejlesztői munkában sikerült a döntő láncszemet megragadni. Oly módon, hogy az minden tekintetben előnyt jelent a népgazdaságnak, a gyár dolgozóinak, ugyanakkor hozzájárul a termelés és gazdálkodás kiegyensúlyozott folytatásához. V. K. Magyar—csehszlovák vízügyi tárgyalások Gergely István államtitkárnak, az Országos Vízügyi Hivatal elnökének, és Vladimir Margitennek, a Szlovák Szocialista Köztársaság erdő- és vízgazdálkodási miniszterének vezetésével június 14—16 Budapesten tárgyaláso- folytatott a vízügyi — — - -V —f—ft | EfigJ WwiCaCHH; és a rsrtvrdfwpák küldöttség. Értékelték « Tisza és mellékfolyói mentén folytatott tavaszi árvédekezés tapasztalatait. Megállapították: a jói összehangolt együttműködés eredménye, hogy a védett területeken jelentősebb kár nem keletkezett. A megbeszéléseken egyúttal meghatározták az árvédelmi rendszerek ösz- szehangolt fejlesztésének legfontosabb feladatait is. A küldöttségek kölcsönösen tájékoztatták egymást a határvizek minőségének javítására tett intézkedésekről. Eszerint a csehszlovák fél a korábbinál nagyobb ütemű siamsyvjJLhsTftláal program végrehajtáséval gondoskodik arról, hogy csökkentse a közös érdekű folyók vizének szennyeződését. Kölcsönösen tájékoztatták egymást a gab- cikovó—nagymarosi dunai vízlépcsőrendszer építésének eddigi munkálatairól és a további feladatokról. Az építési terület előkészítése már megkezdődött és ezzel párhuzamosan folytatják a műszaki 1 tervezést és intézkednek a szükséges gépek beszerzéséről. 1 Hőkonzerváló építőanyag Űj, üvegszerű és pórusos anyagot dolgoztak ki a moszkvai építőmérnöki egyetemen. Az olcsó, folyékony üvegből készülő anyag hővezető képessége csekély és fajsúlya is kicsi. Ez az anyag hatékonyan hozzájárul az épületek melegének megőrzéséhez, csökkenti a különféle technológiai és energetikai berendezések hőveszteségét. További előnye, hogy az új anyag nem ég. Gyártásának licencét olasz és finn cégek is megvásárolták. Kétszáz bányász újító A Nógrádi Szénbányák üzemeinek dolgozóitól május végéig kettőszáz, különféle témát megreformáló, jobbító, ésszerűbbé tévő javaslat érkezett az újítási ügyeket elbíráló bizottsághoz. Közülük száztíz hasznosítható és — segíti a nehéz fizikai munka könnyebbé tételét, csökkenti a baleseti veszélyt, növeli a munka termelékenységét. Az újítások várható gazdasági haszna, meghaladja a 2,8 millió forintot. Az „ötletembereknek” alkotó tevékenységük elismeréseként eddig 150 ezer forintot fizettek ki. Szavak és tettek Rémoszthenész, a görög bölcs kavicsot tett a nyelve alá, hogy úrrá legyen beszédhibáján, és ékesen tudja hirdetni eszméit. Hogy hangjának erejét fokoza, a tenger zúgása mellett gyakorolta a szónoklást, s gyenge tüdejét hegymászással erősítette. Így emelkedett Ré- moszthenész a világtörténelem legjobb szónokai sorába. Neve több mint két évezred múltán is az ékesszőlás jelképe. S eme ékesszóló férfi dicsőségénél, képességénél, mégis több, hatásosabb és nagyobb egy hétköznapi dolog: a cselekedet. Ezt az Igazságot példázza mai életünk. Mindenekelőtt azok a kommunisták, akik szerények, ha beszélni kell, de serények, és „ékesszólók”, ha tettekkel kell szólni, ha munkára kerül a sor. Ezek az elvtársak — soksok társukkal együtt, akik valamennyien felelősséget éreznek azért, ami körülöttük történik, — tettekkel váltják valóra az eszmét, amelynek zászlaja alá álltak, s amelyet hirdetni kötelességüknek éreznek. S bizony, sokkal jobb szolgálatot tesznek ügyünknek, mint azok, akik szépen felépítve, okos szóval mondják meg, hogy mit kell csinálni, de amikor meg kell valósítani a jó elképzeléseket vagy valakinek a segítségére kell sietni, vagyis a tettekben, a munkában már korántsem olyan „gördülékenyek”, mint a beszédben. Az emberek nem a szavak, hanem a tettek alapján ítélnek. S azt becsülik, aki munkával vallja magát az új társadalom hívének. Az új társadalom eszméjének azok szereznek új híveket, és azok erősítik az embereknek a párt ügyébe vetett hitét, akik mindennapos munkájukkal, személyes példájukkal adnak nyomatékot szavaiknak. A nógrádi üzemi aiapszer- vezetek titkárai, a pártcso- portbizalmiak munkásemberek nem ügyintézők. Mégis: gyárukból is, lakóhelyük környékéről . is sok „ügyfelük” van. Egy asszony családi ügyben kér tanácsot, egy másik azt panaszolja, hogy a gázszámla kétszer akkora, mint amennyire számított. Egy férfi abban kér segítséget, hogy elakadt újítása ügyében intézkedjenek. És ezek a kommunisták segítenek, ahol tudnak. Családi békítőbíróként igyekeznek elolszlatni a házasság fölötti felhőket, leveleket írnak, az újítási rendeletek, az újítások szellemében pirítanak rá arra, aki elfekteti az ügyet. S örülnek, ha eredményt érnek el. Röviden szólva; mind több kommunista elmondhatja, hogy a legkülönbözőbb ügyekben fordulnak hozzá tanácsért, segítségért. A kommunisták tekintélyének, az irántuk érzett fokozott bizalom megnyilvánulásának apró jelei ezek. Az ügyek, amelyeket említettünk, látszólag meglehetősen távol esnek a politikától. A tekintélyes, közmegbecsülésnek örvendő embereknek szól a megbízatás, kérés, „Segíts a gondomban!” Nem túlzás azt állítani, hogy a kommunisták nagy többsége olyan ember, akit tisztelnek, becsülnek a gyárban, a termelőszövetkezetben, a hivatalban vagy lakóhelyen, s bizalommal fordulnak hozzájuk személyes dolgokban,1 éppúgy, mint közügyekben. Büszkék lehetünk a köz- tiszteletben és közmegbecsülésben álló, széles körű népszerűségnek örvendő kommunistákra, akik a köz érdekében végzett munkával vívták és vívják ki maguknak ezt a rangot, mert a közvélemény becsüli, aki gondoskodik és fáradozik a köz ügyéért. Kőszegi Frigyes NÓGRÁDI — 1979. június 17., vasárnap 3