Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)
1979-06-17 / 140. szám
Leonyid Brezsnyev és Jimmy Carter a Hofburgban, Mária Terézia képe előtt. j (Folytatás az 1. oldalról) Amerikai részről James Carter elnökkel együtt részt vett a tanácskozókon Cyrus Vance külügyminiszter, Zbigniew Brzezinski, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója, Harold Brown hadügyminiszter. Ugyancsak részt vett a tárgyaláson Anatolij Alek- szandrov, az SZKP KB főtitkárának tanácsadója, Anatolij Dobrinyin a Szovjetunió washingtoni nagykövete, Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi információs osztályának vezetője, Georgij Kornyijenko, a külügyminiszter első helyettese, illetve Hamilton Jordan, az Egyesült Államok elnökének tanácsadója, Malcolm Toon, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, Jody Powell, a Fehér Ház sajtó titkára, és R. Bartholomew, a nemzetbiztonsági tanács munkatársa. Leonyid Brezsnyev és James Carter második szombati megbeszélése pontosan az előirányzott időben, délután fél hat órakor kezdődött meg az Egyesült Államok bécsi nagykövetségén. A gépkocsiból kilépő szovjet államfőt, Carter elnök a nagykövetség bejáratánál üdvözölte. A délutáni megbeszéléseken, amelyeknek tárgya az előzetes közlések szerint a leszerelés témaköre volt, ugyancsak részt vettek a két küldöttség tagjai és szakértők. Közvetlenül a megbeszélés után Carter elnök az amerikai nagykövet rezidenciáján vacsorát adott Leonyid Brezsnyev és kísérete tiszteletére. A vacsorán a két államfő pohárköszöntőt mondott. Carter pohárh Sszöntfiie r Bűnök úr! Azért jöttünk Bécsbe, hogy a józan ész jegyében közös megértést keressünk. Azért jöttünk, hogy feltárjuk, tisztázzuk és megkíséreljük megoldani nézeteltéréseinket. Azért jöttünk, hogy újabb lépést tegyünk a nukleáris konfliktus elhárítása felé, mert ezt a konfliktust egyesek ugyan túlélhetik, de senki sem kerülhet ki győztesként belőle. Elnök úr, ha ma este pohárköszöntőmben csak egyetlen dologra térhetnék ki, akkor azt javasolnám, hogy népeink érjenek el sikereket a fegyverzetek ellenőrzéséhez vezető határozott irányvonal megtartásában, sikerrel állítsanak meg a bizonytalanság felé vezető minden sodrást, amely abból fakadna, hogy kudarcot vallunk a fegyverkezési verseny ellenőrzésében és szabályozásában. Ezen túlmenően át kell tekintenünk a SALT—II. megállapodás szélesebb körű lehetőségeit is. A hadászati fegyverzetekről szóló megállapodásunk kidolgozása közben tudatára ébredtünk annak, hogy egyéb pozitív változások érdekében is együtt tudunk dolgozni. Üj megállapodásunk a hadászati fegyverzetek korlátozásáról a gyakorlatban megadhatja azt az elérni óhajtott keretet, amelyben csökkenthetjük a feszültséget és a konfliktusokat a világban. Ugyanakkor azonban olyan veszélyekkel is szembekerülünk, amelyek egyes körzetekben összecsapásokhoz vezetnek, zavarják a nemzetközi kapcsolatokat, és a nukleáris, valamint a hagyományos fegyverek elterjedését ösztönzik világméretekben. Hiszünk abban, hogy meg kell fékezni az olyan konfliktusokat, amelyek aláaknázhatják közös céljaink megvalósítását. Meggyőződésem, hogy a nukleáris fegyverek korlátozására irányuló erőfeszítésünk keretül szolgálhat az együttműködés új területeinek feltárásához, s ahhoz is, nyugodtan áttekintsük azokat a területeket, amelyeken továbbra is ver- senyzünk egymással. Enök úr, amikor poharainkat a SALT—II. terén elért sikerereinkre emeljük, fogadjuk meg, hogy ugyanígy, a józan ész jegyében keressük tovább a megértés újabb területeit. Fogadjuk meg, hogy folytatjuk együttműködésünket, őszinték leszünk megbeszéléseinken, előmozdítjuk mindkét ország biztonságát és mindenekelőtt a világ békéjét. Brezsnyev válasza ' Tisztelt elnök úr, Uraim! Elvtársak! Epegedjék meg, hogy őszintén köszönetét mondjak azokért a szívélyes szavakért, amelyekkel Carter elnök országunkat és vezetőit illette! A Szovjetunióban megelégedéssel fogadják azt a tényt, hogy erre a találkozóra sor került, örülök, hogy személyesen megismerkedhettem Carter elnökkel. Mi itt a békés, semleges Ausztria vendégei vagyunk. Ez bizonyos mértékig jelképes. Ausztria ilyen jogállása ugyanis jelentős mértékben a Szovjetunió és az Egyesült Államok, 'valamint Franciaország és Anglia együttműködésének eredményeképpen vált lehe'2t NŰGRÁD - 1979. június 17., vasárnap tővé. Ez a békés egymás mellett élés politikájának egyik tényleges eredménye. Már a megbeszélések első napja azt mutatta, hogy mindkét fél világosan látja a napirenden szereplő problémák jelentőségét. A Szovjetunió és az Egyesült Államok már a 70-es évek első felében megállapodtak: mindent megtesznek, hogy kizárják egy atomháború kirobbanásának lehetőségét. Nem volt egyszerű Ilyen megállapodásokra jutni: zavaróan hatottak a két fél társadalmi és politikai rendszerében, nézeteiben meglevő különbségek. Mégis felülkerekedett a józan ész és a realitások megértése. Sajnos, később az országaink közötti viszony fejlődése kezdett egyenetlenné válni. Előfordult stagnálás, sőt bizonyos vonatkozásban még eltérés is, az elgondolt irányvonaltól. Ez az egész nemzetközi helyzeten is tükröződött. Ügy gondolom, hogy a jelenlegi találkozó fontos lépés lehet a szovjet—amerikai viszony megjavításában és a nemzetközi légkör egészségesebbé tételében. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös megértésének ellenfelei előszeretettel felhasználják az úgynevezett „szovjet katonai fenyegetés” koholmányát. És különös, hogy minél nagyobb mértékben vesd ki részét a Szovjetunió az államok közötti békés kapcsolatok fejlesztéséből, minél állhatatosabban tesz konkrét javaslatokat a fegyverzet korlátozására és egy új háború veszélyének csökkentésére, ők annál buzgóbban terjesztik képtelenségeiket politikánkról. Első találkozónkat Carter elnökkel igen nagy jelentőségű esemény fogja emlékezetessé tenni. Véglegesen jóvá kell hagynunk és alá kell írnunk a hadászati támadó- fegyverrendszerek korlátozásáról szóló szerződést. Megtárgyaljuk a fegyverkezési hajsza korlátozásának egész sor más vonatkozását is, továbbá a nemzetközi helyzet problémáit, és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének néhány kérdését. Egyszóval, bőven van ’ munkánk. Tárgyszerűen és építőszellemben, a nyíltság és a kölcsönös megbecsülés szellemében kezdtük találkozónkat. Ez lehetőséget ad számunkra, hogy hasznos eredményekben reménykedjünk. Erre számítanak nemcsak a mi két országunk népei, hanem világszerte minden ember, aki békés és nyugodt életet szeretne élni. Ne okozzunk csalódást nekik. Emelem poharam Carter úrnak, az Amerikai Egyesült Államok elnökének egészségére! A Szovjetunió és az Egyesült Államok békés és jó kapcsolatainak sikeres fejlődésére! A világ tartós békéjére! Kiküldött tudósítónk, Réti Ervin Jelenti Becsből: A hét bécsi kérdése A türkizkék borítású fehérarany berakásokkal díszített három és fél méter hosz- szú asztalt már elhelyezték a bécsi Hofburg államtanácsi termében. Ezen a'bútorműremeken, amelyet még Ferenc József kívánságára készített el 1860-ban az udvari főasz- talos, írják alá hétfőn, tehát holnap délben a SALT— II. megállapodást. Addig is folyamatosan tartanak a bécsi csúcstalálkozó tárgyalásai, a csúcsdiplomáciában nincs munkaszünet, Leonyid Brezsnyev és James Carter vasárnap is háromszor találkozik egymással. Ha a nukleáris tömegpusztító fegyverzet korlátozását célzó SALT-témót a kérdések kérdésének nevezik, — akkor, alighanem jogos, ha heti összefoglalónkat is ennek az egy problémának szenteljük. Hiszen csaknem 7 esztendőn keresztül folytak a beható tárgyalások a terjedelmes 80 oldalasnak mondott okmány megfogalmazására, amelyet végül is a csúcs előestéjén sikerült végleges formába önteni. S magának az újabb szovjet—amerikai magas szintű párbeszédnek rendkívüli jelentőségét mutatja, hogy legutóbb 1974 novemberében Vlagyivosztokban bonyolítottak le hasonló jellegű eszmecserét. S engedjen meg az olvasó, egy személyes mozzanatot: amikor ezeket a sorokat írom, a bécsi Hofburg sajtóközpontjában körülöttem egyszerre 190 írógép kattog és a zajt tetézi, az az 52 rendkívüli vonal, amelyeken Tokió, Moszkva, Washington, Buenos Aires, vagy Budapest hívja a telefonhoz kiűöntudósítóit, akiknek felszabaduló helyén azonnal új kommentár írásába kezd a már várakozó újságíró. A SALT—II. aláírása úgy fejez be egy eseménysorozatot, hogy rögtön megindít egy új fejezetet. Természetesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a fegyverzet korlátozása, egy közös felső szint meghúzása, a nukleáris eszközöket célba juttató rakétáknál, stratégiai bombázóknál és atom-tengeralattjáróknál, önmagában még nem jelenthet radikális leszerelést. Csakhogy mégis először sikerült közös nevezőre jutni, az atomfegyverek szabályozásának olyan területén, amely alapvetően érinti a két nagyhatalom s az egész világ biztonságát. Ezzel a SALT-szer- ződés kiemelkedő helyet kapott a szovjet—amerikai kapcsolatrendszerben, amelyben húsz év alatt nagyon sok — kb. hatvan — megállapodás, és más, a különböző részterületeket érintő fegyverzetkorlátozó egyezmény született. A hangsúly érthetően a hogyan tovább kérdéseire összpontosul, s a továbblépéshez nagy segítséget adhat a SALT—II. bizalomépítő hatása, valamint magának a csúcstalálkozónak ténye. Ugyanakkor a bécsi megfigyelők joggal óvnak minden megalapozatlan és túlzott optimizmustól, miután az eddigieknél is bonyolultabb ügyek kerülnek napirendre. Mindenekelőtt a SALT—III,, amelynek célja mór a fegyverek mennyiségének valóságos csökkentése. A Szovjetunió és az Egyesült Államok természetesen, sok más világpolitikai kérdésben érdekelt, a fegyverkezési verseny általános mérséklésétől, a válságterületek gondjain át az energiajövőig. A hétórás kétoldalú beszélgetés lehetőséget nyújt majd számos probléma érintésére, de a pontos tárgyalási dosz- sziéról csak az eszmecsere befejezése után az elhangzott tájékoztatások nyomán lehet majd képet alkotni. Annyi bizonyos, hogy a csúcstalálkozó már régóta érett, de létre-: jöttének elengedhetetlen feltétele volt a SALT—II. tető alá hozása. A folytatáshoz most különösen kedvezőek a lehetőségek, de ehhez szükséges az is, hogy a Szovjetunió által már többször hangsúlyozott konstruktív tárgyalási j szándék mellett hasonló következetes' törekvés valósuljon meg az Egyesült Államok részéről is. Ezt azért is hangsúlyozni' kell, mert a szélsőséges héják nem fújtak visszavonulót; az amerikai politikában. Miután a SALT-aláirást már nem tudják meggátolni, a szenátusi ratifikálás ellen lépnek fel. És azt remélik, hogy nem sikerül majd megszerezni a törvénybe iktatáshoz szükséges 67 szavazatot, a száztagú testületben. A nyugati sajtó • egy része nagy szenzációként tálalta, hogy két eddig ingadozó szenátor a SALT ellen foglalt állást, ezáltal a 40—45 helyeslő szavazat mellett 22 biztos ellenszavazat ígérkezik, s a nagyszámú ingadozóktól, határozatlantól függ végső-! soron még mindig a ratifikál lás sorsa. Pedig mind nyilvánvalóbb, hogy a SALTW megállapodással a körülmények adta legkielégítőbtí kompromisszum született,’ amelynek során, akár Helsin-' kiben, nem voltak nyertesek! és vesztesek, hanem a békés 1 együttműködés erősödésére nyílott lehetőség. A csúcstalálkozó komolyság ga nem tette lehetetlenné azt a kedves eseményt, hogy a Bécs környéki szőlősgazdák hat négyzetméteres „birto-; kot” ajánlanak Brezsnyev- nek és Cartemek, kiemelve: hai beérik a termés, hat—hat liter leszerelési nedűvel ajándékozzák meg őket immár,' saját borukból. Remélhetőleg jó termés lesz, kedvező időjárással és politikai kiírnáJ val. i Közlemény az MSZMP küldöttségének belgiumi látogatásáról A Belga Szocialista Párt meghívására június 11—15. között MSZMP-küldöttség tartózkodott Belgiumban. A delegációt Korom Mihály, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára vezette, tagjai voltak: Balogh Mihályné, a KB tagja, a Debreceni Ruhagyár párt- bizottságának titkára, és Tóth János, a KB munkatársa. A magyar küldöttség megbeszéléseket folytatott Karel van Miért, a BSZP elnökével, Jós van Eynde államminiszterrel, valamint Jeanne Adriaensen, André Ba- udson, Hervé Brouhon, André Leonard és Paul Bol- land szocialista párti vezetőkkel. A küldöttség találkozott továbbá Brüsszel, Brugge, Nieuwpoort, Tournai és Ath városok helyi szervezeteinek vezetőivel. Hazaérkezett a Magyar Partizán Szövetség küldöttsége Szombaton hazaérkezett a Magyar Partizán Szövetség küldöttsége, amely Úszta Gyula főtitkár vezetésével a francia deportált, internált és ellenálló hazafiak nemzetközi szövetsége meghívására tartózkodott Párizsban. A delegáció a francia szervezet vezetőivel tárgyalásokat folytatott a két szövetséget kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Nemzetközi Lenin-békedíj Pénteken, Düsseldorfban a Német Kommunista Párt székházában Kurt Bachmann-nak, a Német Kommunista Párt vezetősége elnöksége tagjának átnyújtották a nemzetközi Lenin-békedíj at. Kurt Bachmann egész életét a dolgozó nép boldogulásáért és a békéért folytatott harcnak szentelte — mutatott rá a magas kitüntetést átnyújtó Nyikolaj Blohin akadémikus, a nemzetközi Lenin-békedíj bizottság, a Szovjetunió orvostudományi ' akadémiájának elnöke. Az ünnepségen jelen volt Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke, a párt más vezetői, az NSZK demokratikus szervezeteinek képviselői, valamint Vlagyimir Szemjonov a Szovjetunió NSZK-beli nagykövete. A nemzetközi Lenin-békedíj a nyugatnémet kommunistáknak és az NSZK valameny- nyi békeszerető erőinek az enyhülésért és a nemzetek közötti kölcsönös megértésért folytatott harcban szerzett érdemeinek elismerése is — hangsúlyozta a kitüntetést átvéve Kurt Bachmann, Ä két párt képviselői ba^ ráti légkörű megbeszéléseken kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről, véleménycserét folytattak időszerű nemzetközi kérdésekről, áttekintették a kétoldalú kapcsolatok alakulását. Megállapították, hogy Európában és a világon előrehalad az enyhülés folyamata, 6 kifejezték meggyőződésüket, hogy a különböző társadalmi berendezkedésű országok Tcö- zötti sokoldalú kapcsolatok fejlődése megfelel a népek érdekeinek. Aláhúzták, hogy a haladó erők további erőfeszítéseire van szükség a nemzetközi feszültség okainak felszámolása,1 a fegyverkezési verseny megszüntetése, a leszerelés ügyének előmozdítása érdekében.' Ezúttal is megerősítették, hogy minden eszközt fel kell használni a világbéke megőrzéséhez. Egyetértettek abban, hogy hasznosak azok a tárgyalások, amelyeknek célja a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentése Európa földjén. A két párt képviselői, úgy vélik, hogy a Magyar Népköz- társaság és Belgium közötti kapcsolatok szélesítése megfelel a két ország érdekeinek. Udvözlik a pártközi kontaktusok gyümölcsöző fejlődését. Kifejezték pártjaik készségét a rendszeres találkozók továbbfolytatására, és az együttműködés újabb alkalmas formáinak kialakítására. Az MSZMP küldöttsége,’ magyarországi látogatásra hívta meg a Belga Szocialista Párt küldöttségét, melyet belga részről elfogadtak. * Belgiumi tartózkodása során az MSZMP képviselői találkoztak a Belga Kommunista Párt több vezetőjével, köztük Louis van Geyt elnökkel.
