Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)
1979-06-15 / 138. szám
Nem békéitek meg, nem nyugodtak bele Kooperáció belülről nézve Egy olyan gyárban, mint a Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyára, ahol 26 ezer féle alkatrésszel dolgoznak, ott hallatlan nagy fontossága van a belső alkatrészellátási kooperációnak. Még akkor is, ha a termék jellege, konstrukciója kizárja annak lehetőségét, hogy mindegyiket hazai termelésből — házon belül és kívül — állítsák elő. Még egyik sem képes ' — Az alkatrészgyártó üzemrészeknek a végszereidében, két műszakban tevékenykedő dolgozókat kell kiszolgál- niok, hogy a lehetőségekhez képest a programnak megfelelően készüljenek el az URH-rádiótelefonok, a tartozékokkal együtt — érzékelteti az előbbi üzemrészek tevékenységének fontosságát Pálfalvai László, a gyár igazgatója. A bevezetőben említett 26 ezer féle alkatrészből helyben, Salgótarjánban, 4000— 5000 félét állítanak elő a há■rom alkatrészgyártó üzemrészben. Nemcsak a salgótarjániaknak, hanem a testvérgyáraknak is. önként adódik a kérdés: képesek-e biztosítani a folyamatos termeléshez szükséges mennyiséget és választékot? — Sajnos, egyik sem képes 100 százalékban megoldani feladatát. Nemcsak azért, mert esetenként alapanyaghiány gátolja tevékenységüket, hanem azért is, mert a termelési osztály, a váratlan meglepetések elkerülése céljából egy kicsit rátartással tervez. Nem tehet mást, mivel elég sok a bizonytalansági tényező. Régi vágyunk, hogy olyan feltételt teremtsünk, amely legalább egyhónapos előretartást tenne lehetővé. Sajnos ez eddig nem sikerült! Amennyiben régi óhajunk valósággá válik, akkor a termelésben levő szériával egyidejűleg, a másik széria kompletten előkészítve indításra vár — mondja vágyakozva az igazgató. — Ha netán mégis sikerülne az előbbi elképzelés megvalósítása, akkor az nem okozna gondot a készletgazdálkodás mai követelményeinek betartásában? — Szerintem ennyit kibír a vállalat, mivel az általunk gyártott alkatrészek alapanyagértéke alacsony. A nagypénzt a kereskedelmi és a különböző elektromos alkatrészek — félvezetők, ellenállások, diódák — kötik le. Ezeket csaknem kizárólag tőkés- importból biztosítjuk. Egyi- ket-másikat legtöbbször igen késve kapjuk meg. Most is van ilyen jó néhány. No de egy kicsit elkalandoztam a belső kooperációs gondjainktól. — tereli vissza gondolatait Pálfalvai László. Nehogy bárki is azt higgye, hogy a gyár vezetői megbékéltek a sok gondot okozó, nehézségeket teremtő helyzettel, beletörődtek, megbékéltek a fejlődést visszafogó állapottal. Ugyanis saját bőrükön tapasztalták: ha élni akarnak, ha versenyképesek kívánnak lenni a piacon, akkor a belső alkatrész- gyártást fokozniuk kell. A félúton nincs megállás — Ennek legkézenfekvőbb módja az egyes alkatrészek automata gépekkel történő előállítása — folytatja az előbbi gondolatot, mély meggyőződéssel a hangjában az igazgató, majd ezt fűzi az .előbbiekhez: — Az első kezdő lépéseket már megtettük. Az előnyös folyamat az alkatrészgyártó I. üzemben, a programvezérlésű nyomtatott áramköri lap mechanikai megmunkáló tekercselő automata beállításával kezdődött. Alkalmazásával 30—35 főt tudtunk, ugyancsak más fontos alkatrészeket gyártó, munkafolyamatra átcsoportosítani. Érdemes ezt az utat járni. Bizonyítják a következők: javult a minőség, mert a gép kiküszöböli a dolgozók kézügyességének ingadozásából adódó hibákat. Ugyanakkor ez a masina már régen megkereste az érte fizetett árat is — vélekedik az igazgató. A félúton nincs megállás. Az i első fecskét követi a következő. Ez pedig az új kábel- fektető automata gépben testesül meg, amelyet még a múlt év végére ígértek a salgótarjániaknak, — Ez is egy univerzális masina, amely több fajta és több méretű alkatrészt biztosít a •folyamatos termeléshez. Sajnos, még nem láttam. Így hát csak azt tudom továbbítani, amit a fejlesztők nekem mondtak: jelentősen növeli a termelékenységet, a hatékonyságot, jaVítja a minőséget, és ami igen fontos: 15 dolgozó átcsoportosítását teszi lehetővé, azokra az alkatrészgyártó területekre, ahol jelenleg szűk a keresztmetszet. Ilyen gépek nélkül ma már nem létezhetünk — állítja határozottan Pálfalvai László. Tévedés ne essék: nem minden gyártási folyamatot gépesítenek. Elsősorban azokat, amiből sok kell, ami a vállalat minden termékében megtalálható. Gyorsabb ütemre serkentenek Arra viszont az igazgató nem tud válaszolni, hogy a saját gyártású alkatrészek milyen értéket képviselnek saját produkciójukban, valamint a testvérgyárak által előállított termékekben. Csupán darabszámban tüntetik fel az odaszállított és onnan kapott alkatrészek mennyiségét. * A példák azt mutatják, hogy a felismerést a kezdő, sokat ígérő lépések követték. Mind a belső, mind pedig a külső körülmények viszont gyorsabb ütemre serkentenek. V. K. Közös gazdaságok és kistermelők Értékelték a megyei tef termelési versenyt Salgótarjánban r X,megyei tejtermelési verseny értékelésére és a díjak, kiosztására csütörtökön Salgótarjánban került sor. A Nógrád megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség székházában az elmúlt évi tejtermelési eredményekről készítettek mérleget A versenyt értékelte Gecse László, a Nógrád megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség igazgatója. Tájékoztatott a megye szarvasmarha-tenyésztésének helyzetéről, az idei és jövő évi feladatokról. Kiemelten foglalkozott a szarvasmarhaágazat termelésnövekedésének, a hatékonyság fokozásának javításával. Alapvető feltételként említette meg a takarmánytermesztés fejlesztését a szarvasmarha-tenyésztés üzemi és személyi feltételeinek további javítását. Ezután Herencsényi József, a Nógrád megyei Tanács elnökhelyettese méltatta az 1976 óta zajló tejtermelési versenyek tapasztalatait és elismeréssel szólt a termelőkről, akik nap mint nap keményen megdolgoznak a jó eredményekért. Ezután 9 termelőszövetkezet képviselőjének és 5 kistermelőnek nyújtott át elismerő' oklevelet, valamint pénzjutalmat a tavalyi tejtermelésben elért sikerekért. A magyarnándori termelőszövetkezet még áprilisban Budapesten kapta meg az országos elismerést. Az egy tehénre jutó tejtermelésben Nógrádban is ők bizonyultak a legjobbnak. A második helyen Karancsság, és Nagyoroszi közös gazdasága végzett. A harmadik helyet Mátramindszent szerezte meg. A 100 hektár mezőgazdasági területre jutó árutejtermelésben Tolmács végzett az élen, Bércéi és Nőtincs előtt Az előző évhez viszonyított tejtermelés-növekedésben a pásztói állami gazdaság bizonyult a legjobbnak Endre- falva és Szurdokpüspöki termelőszövetkezete előtt. A kistermelőket két kategóriában értékelték. Az egy tehénre jutó, legtöbb tejet értékesítő kistermelők közül Szabó Antal pásztói termelő végzett az élen. öt követte Bach Miklós szendehe- helyi és Ménich Mátyás szendehelyi tenyésztő. Az egy átlagtehén után legtöbb tejet értékesítő kategóriában Robotka Pál kisbágyoni tenyésztő volt a legjobb, megelőzve Beszkid István rimóci tenyésztőt. János-napi ünnepély Több fnint egy évszázados hagyománya a nyomdászoknak, de több esztendeje már a papíripar és a sajtó dolgozóinak is a Gutenberg Jánosra emlékező János-napi ünnepély. A hajdan fehérasztalnál sörkertekben, kirándulásokon lezajlott ünnepség napjainkra széles körű szak-* mai találkozóvá alakult. Az idei János napot június 16- án szombaton és július 1-én, vasárnap rendezi meg a szak- szervezet. A gazdag program- sorozatból két fővárosi esemény emelkedik ki; szombaton este a Kisstadionban „Több húron pendülünk” címmel rendeznek látványban, muzsikában, vidámságban bővelkedő, neves művészeket felvonultató szórakoztató, kulturális műsort. Vasárnap, július . 1-én' pedig több sportágban tömegsportvetélkedő lesz a Budapesti Építők, a Ferencváros, és a Ganz-MÁVAG népligeti sporttelepén. Blüecgi&iulcBS hosszú töura Túlzás lenne azt állítani, hogy a vállalatok házatájáról az idén teljességgel eltűnt a szabályozóváltozásokat mindig hagyományosan követő taktika: a kivárás. Ám ne ítéljünk elhamarkodottan: ehhez a kivárási megfontoláshoz a korábbi tapasztalatok kétségkívül adnak némi alapot. Ha jól meggondoljuk, végül is igazán nem újkeletűek a felszólító módban fogalmazott központi irányelvek, amelyek a gazdaságosabb, hatékonyabb, kifizetődőbb munkát várják el, s ennek számonkérését helyezik kilátásba. S a vállalatok tapasztalhatták, hogy azért mégis mindig „volt valahogy”, s a végén mégsem ették a kását annyira forrón... Az 197.9 évi népgazdasági tervről szóló minisztertanácsi határozat — miközben tartalmazza a korábbi, felszólító módban megfogalmazott igényeket, s jelzi az ezekhez igazodó számonkérést is —, tartalmaz valami merőben újat, aminek az érintett vállalatok nézőpontjából bizony a fele se tréfa. „A gazdálkodási feltételeket szigorító intézkedéseket támogatásokkal vagy kedvezményekkel ellensúlyozni nem lehet” — mutatott rá a határozat. — „A pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalatok tekintetében a feszültségek mértékétől, tartósságától és az előidéző okok jellegétől függő megoldást kell alkalmazni”. S a változások komolyságát jelzi jó néhány immár múlt idejűnek minősíthető figyelmeztető tény is; fiz például, hogy néhány, vállalatnál az idén nem fizethettek nyereségrészesedést. A szigorúbb szabályozás várható hatásairól mindmáig sok vita folyik a vállalatoknál — teljességgel érthető is, hogy helyzetüktől, eredményeiktől függően más-más módon ítélik meg a vállalatok ezeket a hatásokat. Mellőzve most e megítélésbeli eltéréseket, utaljunk csupán arra, amiben — á józan ész, a reális elemzés nyomvonalán haladva — azonos következtetésekre juthatnak mindenütt, ez pedig: maga a változás, a megújulás kényszere, mondhatjuk azt is: a kivárási taktika csődje. önmagában a korábbi tevékenység stagnáló folytatása, a megszokott termelési-szervezési-értékesítési módszerek meghosszabbítása egész sor vállalatnál automatikus nyereségcsökkenéshez, netán veszteség, az alaphiány újratermeléséhez vezet. A szabályozás egyértelmű hatása ily módon mindenképpen a lépéskényszer. Itt azonban közbeszól az a további — és nem is teljesen alaptalan — megfontolás: ki tudja mihez igazodjék a vállalat, ki láthatja előre mit hoznak a jövő évre, s a következő ötéves tervre szóló új szabályozások? — így szól a kivárás igazán nyomatékos érve. Való igaz: ma még nehéz lenne egy-egy vállalat konkrét közegében pontosan megítélni a következő évek szabályozási klímáját; tény, hogy a vállalatok számára sorskérdéseket összegező szabályozási átrendeződésnek még az előkészítési, kimunkálúsi vitája zajlik. Vannak azonban további tények is, amelyek előzetes megfontolásra, a fejlődés lehetséges útjainak keresésére intenek. Ha ugyanis a világgazdaság meghatározó folyamatait vizsgáljuk, s ebbe helyezve előrevetítjük a magyar gazdaság lehetőségeit, akkor a szabályozás részleteitől függetlenül is nyilvánvaló, hogy a vállalatokra nehezedő szigor nem enyhülhet, a követelmények nem oldódhatnak. Ez is természetesen merő általánosság — de nagyon fontos és tanulságos általánosság. Ahhoz ugyanis elegendő, hogy a vállalati kapukon belül kétségbevonja a kivárás jogosságát, s arra kény- szerítsen, hogy — a központi döntések, a szabályozási változások ismeretétől függetlenül is — a hosszú távú megújulás módszereiről gondolkodjanak. A hangsúly a hosszú táv idősorára helyezendő; arra tehát, hogy mindaz ami az idén elkezdődött, nem tünékeny gazdálkodási divat, nem is rögtönzött szigorhullám, hanem a tartós és lényegi átalakulás kezdete. Ezért is alkalmazha- tatlan most sok hagyományossá vált módszer, beidegződött .termelési-gazdálkodási szokás, köztük a jól ismert és oly * gyakran bevált taktika; a kivárás. Tábori András hí-. \> -.ym Az elmúlt nyolc esztendőben - így oz idén is minden évben elnyerte a Kiváló vállalat megtisztelő címet a FIM Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygyár tolmácsi gyáregysége. Termelési eredményeik kimagasló színvonalát elsősorban a szakemberekből szerveződött szocialista brigádoknak köszönhetik, akikből bemutatunk néhányat. Bubori János és Mocsári Károly annak a Május 1. elnevezésű szocialista brigádnak a tagjai, akik Tálas István vezetésével elmúlt évi munkájuk eredményeként ■ a Vállalat kiváló brigádja cím büszke tulajdonosai lettek. Az általuk készített vibrációs csiszológép a BNV-n is sikerrel mutatkozott be Mészáros Péter hegesztöszakmunkás és Mészáros Pál lakatos hatalmas fémszerkezetek összeáliitását végzi, melyek csiszológépként a hazai piacon túl, keresett termékek külföldön is. Gulyás György és Mezei László lakatos, az építőiparban kedvelt közetvágó gép szerelését, végzi, melyek legutóbb az NSZK-bói hozták a konvertibilis valutát. Kulcsár József képriportja NÓGRÁD — 1979. június 15., péntek 3 r
