Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-06 / 104. szám

Utazási tudnivalók Találkozás Stanislaw Lemmel Művei eddig a világ huszon­öt nyelvén jelentek meg, ösz- szesen 7 millió példányban, öt regénye — „Asztronauták”, „Nyomozás”, „Solaris”, „A fabrikált ember”, „Prix pilóta története” — filmforgatóköny­vek alapjául szolgált. Stanislav Lem 1946-ban je­lentkezett először — alig múlt akkor 25 éves — a „Marsla­kó” című regénnyel, melynek alapján mint rendkívül tehet­séges irodalmi fikciót létre­hozni képes szerzőt ismerhet­ték meg az olvasók, aki egy­aránt biztos kézzel bánik a tudományos valóság és a tu­dományos feltevések szolgál­tatta anyaggal. Hosszú évek múltán, a feltett kérdésre: se­gít-e és ha igen, mily módon, a tudományos irodalom a re­gényírásban, Lem sajátos hu­morral válaszolt. „Mint ahogy a tehénnek füvet kell legelnie ahhoz, hogy tejet adhasson, nekem is figyelemmel kell kí­sérnem a tudományos irodal­mat ahhoz, hogy írni tudjak. De mint ismeretes, sem a tej, sem a túró — egyáltalán sem­miben sem emlékeztetnek a fűre”. Következő műveiben Lem az irodalmi fikcióból már olyan helyzetmodelleket ala­kított ki, melyek lélektani és filozófiai analíziseket is le­hetővé tettek. Írói munkássá­gára jellemző, hogy a kaland- jellegű művekről áttért az er­kölcsi és filozófiai mérlegelé­sekre. Egy interjúban így vall: „Egyáltalán nem gondolok az olvasókra írás közben, mi­vel azon kívül, amiről éppen írok, másnak már nem jut hely a fejemben. Tudatosan nem akarom boldoggá tenni az emberiséget, kioktatni, meg­felelő irányba terelni vagy akár figyelmeztetni is bármi­re. Egyszerűen arról írok, ami érdekel. S snivel általában mindig több ötletem volt, mint azoknak a megvalósítási le­hetősége, szigorú szelekciót kellett bevezetnem. Termé­szetesen, igyekszem mindig valami olyasmit csinálni, amit még senki sem csinált előttem vagy olyat, amit én nem csi­náltam még eddig”. Meglehet, hogy az idézett nyilatkozat első bekezdése né­mileg megdöbbenti az olvasót, viszont a befejezésével egyet kell értenünk. Lem, az úgy­nevezett „science-fiction iro­dalom” nyersanyagát kézben tartva, a legkülönbözőbb, rit­kán előforduló formákat al­kotja belőlük: — krimiket („Nátha” című regénye), gro­teszket („Csillagnaplók”), me­séket („Ciberiáda”), filozófiai elmefuttatásokat („Tökéletes légüres tér”), tudományos esz- széket („Summa technoló­giáé”). A lemi alkotómunkásságnak ez a sokfélesége teszi, hogy műveit nemcsak a tudomá­nyos-fantasztikus irodalom ra­jongói olvassák. Az író-olvasó találkozókon a megjelentek nemegyszer arra kérik, hogy olvasson fel valamit fiatalko­ri verseiből, orvosi tanácsot adjon (a krakkói Jagelló egye­tem orvosi tanszékét végezte el), mondja el, mi a vélemé­nye a kozmosz lakóival létesí­tendő kapcsolat lehetőségeiről. „Néhány évvel ezelőtt” — mesélte egy alkalommal Lem — „Magyarországon keresztül utaztunk, a feleségem meg én, autóval. Letértünk a fő­útvonalról és eltévedtünk. Egy faluban találtuk magunkat, ahol a helybeliek siet­tek segítségünkre. Mivel nem tudunk magyarul, a homokba rajzolva próbáltuk megértetni velük a helyze­tünket. Azonban nem akadt senki, aki megértett volna minket. Végre nagy örömünk­re, kézzel lábbal megmagya­rázták, hogy mindjárt jön valaki, akivel tudunk beszél­ni. Meg is jelent egy férfi és így szólt: Zdrasztvujtye. Zdrasztvujtye, válaszoltam és elölről kezdtem mesélni a ka­landunkat. Figyelmesen hall­gatta az elbeszélésemet, majd mikor a végére értem, így szólt „zdrasztvujtye” és kezet nyújtott. Kiderült, hogy csak ezt az egy szót ismeri. Egy­szóval, azt is mondhatnám, hogy bizonyos értelemben va­lamiféle megértés létrejött közöttünk, mivel üdvözöltük egymást. De a köszöntésen túl már nem tudtunk lépni. Ha az idegen világűrlakókkal mond­juk meg tudnánk egyezni ab­ban, hogy 2x2 az négy, nem lenne éppen rossz, de kevés lenne”. Ginger Rogers még mindig táncol Ginger Rogers régi fénykorá­ban Ügy látszik, hogy Fred Astaire legendás partnerén, Ginger Rogersen nem fog az idő. A most hatvanhét éves színésznő hallatlan vitalitás­sal vetette bele magát hosz- szú szünet után a zenés mű­fajba. „Valahányszor zenét hallok, azonnal ritmusra jár a lábam. Nagy formában va­gyok. ..” És ami legalább eny- nyire jó, nemcsak a színész­nő megállapítása ez, hanem a nagyközönségét is. Las Ve­gasban bemutatott több mint egyórás showműsorát nagy sikerű londoni turné követ­te, ahol egy másik ugyan­csak örökifjú sztepptáncos oldalán léphetett fel. Donald O’Connorral együtt á kritika a legfelsőbb jelzőkkel emle­gette, mint a tánc és a mu­zsika hosszú távú bajnokait. A rendező szerencséje Szabó Attila portréja Egy sor kitűnő gyermek- műsor rendezője Szabó Attila. Alig néhány nappal ezelőtt sugározta a televízió egy újabb, szép sikert aratott mű: sorát a „Szervusz Szergejt”. Egy rendező életút j ára voltunk ezúttal kíváncsiak. Honnan indult és hová érke­zett? — Húsz évvel ezelőtt jöt­tem a Magyar Televízióhoz — mondja Szabó Attila. — Az az igazság, hogy gyermek­koromban zongoraművész akartam lenni. A zene ben­nem élt, és nagyon sokat je­leneit számomra. Azt is állít­hatnám, hogy túlságosan is erősen hatott rám, talán ezért is hagytam abba, amikor a televízióhoz kerültem. Gim­nazista korszakomban éve­ken át, — mivel apám halá­la után a családot el kellett tartanom, — igazgatói enge­déllyel, haknizenész voltam. Akkoriban a dzsessz nagyon mélyen magához láncolt. A zenerajongás mellett azért jó tanuló is voltam. — Felnőtt fejjel mi akart lenni? Hogy került a televí­zióhoz? — Eredetileg az építész­karra jelentkeztem. Mivel azonban átirányítottak egy másik egyetemre, inkább se­hová sem mentem. Segéd­munkás lettem egy építkezé­sen. De voltam ezenkívül anyagmozgató, műszaki rajzo­ló, gépkezelő, és... Sok ta­pasztalatot szereztem. Nem hiszem, hogy kizárólag peches ember lettem volna. Későn érő alkat voltam. Néhány év persze kiesett az életemből. Szabó Attila rendez Abban az időben diszpécser­ként dolgoztam a gázkészü­lékek gyárában és közben esti technikumban tanultam, amikor az egyik barátom fel­vetette a televíziózás lehető­ségét. így kerültem a televí­zióhoz! Egyelőre csak külső munkatársnak. Hosszú időn át, a napi munkám mellett, ügyelő voltam a tévében. Csak később jutottam assziszten­si státushoz. — Milyen elképzelésekkel ment a televízióhoz dolgozni? — Nagyon lent kezdtem ezt a munkát; eleinte hartnad, vagy éppen hatod ügyelő vol­tam. Akartam valamit el­érni. A szakmát szenencsém- re Kende Mártától tanulhat­tam. Valójában autódidakta vagyok. Nem jártam hivata­los főiskolát. Az én nemze­dékem mindig mint kísérle­ti nyúl szerepelt, de mindig mindenben elöljárl. — Hogyan került az ifjúsá­gi, illetve a gyerektémák­hoz? HUMOR ! Esküvő után A fiatal skót pár egy kisvá­rosba utazik, hogy ott töltse a mézesheteket. Amikor be­csukódik mögöttük a szállo­dai szoba ajtaja, a skót ma- gához öleli a feleségét: — Végre magunk vagyunk. Te meg én — egyek vagyunk. — Igen, szerelmem — vá­laszolja a feleség —, de azért ebédet talán kettőnknek ren­delhetnél. Álmatlanság Éjjel háromkor egy idősebb nő telefonál az orvosnak: — Doktor úr, már négy órája forgolódom egyik olda­lamról a másikra és sehogy sem tudok élaludni! — Miért csodálkozik ezen? — kérdezi az orvos. — Ha aludni akar, akkor feküdjék nyugodtan! NÓGRÁD —1979. május 6., vasárnap Amikor 1963-ban megkér­deztek, hogy mit szeretnék csinálni, már eleve az ifjúsá­gi területekre gondoltam. Megérintett ez a világ. A gyer­mekirodalomból nagyon jó dolgok készültek. így kap­tam egy sor jó műsorlehetősé­get; a Palettát, a Kukkantót, a Futrinka utcát, a Száz kér­dést stb. Hagytak dolgoz­ni. Egy két év után már nem is asszisztensként, de önálló rendezőként működhettem. Akkor elkezdtem a Zsebtévét. A televíziózás mindvégig iz­galmas pálya volt számomra. Jó dolog az újra való törek­vés állandósága! Igaz, hogy a televízió ugyan technikai mű­faj. de a technika végül is csak eszköz. — Milyen munkákat re­mél a jövőben? — Ma nagyon sokfajta mű­sort készítek. Ez előnyös is, hátrányos is. Az ember gyak­ran kényszerpályán fut, vinnie kell a kötelező terhe­ket. Nekem azonban szeren­csém is volt, mert rendszerint olyan témákat találok vagy találnak meg a témák en­gem, amelyeket örömmel for­gatok. Az egyszerű magazin- műsoroktól a tv-játékokig. A televíziózás azonban nem egy­fajta nyelvet jelent. Ha ezt nem vesszük tudomásul vesz­tett ügyünk van és csak ár­tani tudunk. A sokféle tevé­kenységben azért mindig van valami közös. Mostanában a bábműfaj izgat leginkább. „Süsü a sárkány”-t, szép si­kere után, sokfelé ehitték. A bábozás tehát tovább» a is na­pirenden lesz nálam. Foly­tatom a Futrinkát, és a Sü­süt is. És hozzá jön még min- ehhez Szergej is. Valameny- nyit sorozatban szeretném csinálni... Ennyi jó műsor! Ezért mondom, hogy szeren­csére is szükség van ebben a szakmában. Szémann Béla Ginger Rogers magyaráza­ta nagyon egyszerű. A cso­dának egyetlen egy magyará­zata van: a szerelem. A kö­zönség, a színpad, a tánc sze­relme. A táncosnő bevalja, hogy sohasem fog vissza­vonulni, hiszen az ének és a zene fiatalít. Márpedig mind­kettő a vérében van. Az új filmekről szólva Gin­ger Rogers szomorúan álla­pította meg, a régi idők nagy zenés produkcióiból semmi sem maradt. A mai mozinak nincs varázsa, nincs szépsége, egyáltalán semmije sincs. Minden fantázia nélkül szüle­tik, a botrány, az üres szen­záció, és főleg a pornográfia jegyében. Az erotika és az erőszak előtérbe kerülése a nézőt minden fantáziától megfosztotta. Mert, hogyan is volt régen? Amikor Mirna Loy és William Power szen­vedélyesen átkarolták egy­mást — emlékszik vissza a színésznő. Ezt inkább sejteni, mint látni lehetett, hiszen a kame­ra egy kiskutyát mutatott, amelyik szemérmesen mellső lábával eltakarta szemét... De hát hol vagyunk már et­től... Milyen megható gyön­gédség ! Vajon láthatunk még valaha is ilyen jeleneteket? A régi időkre 'visszaemlé­kezve elmondta, hogy Fred Astaire-nek az volt a rossz szokása, hogy állandóan a lá­bára lépett, sőt olykor a tánc közben össze is ütközött ve­le, de sohasem haragudott meg érte. Clark Gable a nyu­godtságról volt híres, soha­sem kiabált és olyan belső erő sugárzott belőle, mint egy egész hadseregből. James Cagney „imádnivalóan el- lenálhatatlan volt és minden egyes szavára vigyázott”. Gary Cooper pedig ártatlan naivsággal mindent elhitt, amit neki mondtak, az volt a partner érzése, hogy háromig sem tud számolni. De a sa­ját hibái beismerésében is legalább ennyire őszinte volt. És azt hiszem, ez volt az igazi ereje. N. Gy. Mai févéajánlafunlc 13.20: A HUGENOTTÁK KINCSE George Sand, a híres francia írónő szenvedélyes hangvételű re­génye nyomán készült ez az öt­részes francia tv-filmsorozat. A francia történelem kegyetlen és | igen bonyolult korszakát mutat­ják be a filmesek, a XVII. száza­di vallásháborúk idejét, amikor XIII. Lajos király ül a trónon és az osztályellentétek a vallás me­zében bukkannak felszínre.. A re­gény végletes indulatait a gyűlö­letet, az odaadást, a szerelmet az ármányt remekül visszaadja ez a Idegenforgalmi Mindez a kék színű útlevél­re vonatkozik. A piros, szocia­lista országokba érvényes út­levél kérésekor egyéni utas­nak a fentiek közül csupán a tanácsadó (2.) katonai igazolást kell csatol­nia és csak egy fényképet kell beadnia. A társasutazásokra, gyógykezelésre vonatkozó elő­írások viszont ugyanazok, mint az előzőekben felsoroltak. Vízum. Magyar állampolgárok ví­zum nélkül utazhatnak évek óta az európai szocialista or­szágokba, továbbá Finnor­szágba, 1979. január 1 óta pedig Ausztriába is. Ez gyakorlati­lag annyit jelent, hogy a szá­razföldön bármelyik irányban lépjük át az országhatárt, egyetlen szomszédos ország határőrizeti közegei sem ké­rik a vízum felmutatását. Európa többi országába és más földrészekre azonban csak úgy lehet utazni, ha az illető ország Budapesten működő konzulátusánál előzőleg ví­zumot kérünk. A vízum (ma­gyar jelentése körülbelül: lát- tamozás) jelenti az engedélyt a meglátogatni kívánt ország területére, s ezért országonként különböző összeget kell fizetni, természetesen forintban. En­nek kifizetése után ütik be az érvényes útlevélbe a vízumot, amely az illető ország terüle­tén meghatározott ideig való tartózkodásra jogosít. Hosszabb útra — például nyugat-, vagy észak-európai körutazásra, Spanyolországba, stb. — a vízumokat mindig fordított sorrendben ajánla­tos kérni. Először tehát an­nak az országnak a konzulátu­sánál, amit úticélként tűztünk ki. Ha ez megvan, folytassuk tovább visszafelé a sorrendet. Ajánlatos jóelőre összeállítani az útitervet azért is, mert a legtöbb ország lényegesen ol­csóbban ad tranzit- (átutazó), mint tartózkodási vízumot. A tranzitvízum általában 48 órára szól, a belépéstől szá­mítva ennyi időn belül kell el­hagyni az illető ország terüle­tét. Idők, időpontok A rendelet szerint európai országokba általában 30, más földrészekre 90 napos kint­tartózkodást engedélyeznek. Ebbe bőségesen belefér több­ezer kilométeres autós Euró- pa-túra csakúgy, mint kényel­mes üdülés két-három hétig valamelyik hegytetőn, vagy tengerparton. (Természetesen: vagy-vagy.) Előírja a rendelet azt is, hogy a szocialista országokba utazáshoz szükséges útlevél elbírálásának 14 napon, a kék útlevélnél ugyanennek 30 napon belül kell megtörténnie. Ez egyformán vonatkozik az egyéni és a társasútlevélre. Ezt megelőzően — kék út­levélnél — legalább ennyi időt kell számítani az ígérvény megérkezésére. Amikor pe­dig kézben van az útlevél, újabb napokat, esetleg heteket kell számítani a vízumokra. Ma már a legtöbb ország bu­dapesti konzulátusa 24—48 óra alatt kiadja ugyan a vízumot, de kivételek vannak, olyan or­szág is, amelynek vízumára egy hétig vagy még tovább kell várni. Akkor már csak a devizát kell megvásárolni, és összeké­szíteni mindent gondosan az útra. Mégegyszer nézzük át: útlevél, devizakiviteli enge­dély, statisztikai lap megle­gyen! Személyi igazolványt; katonakönyvet, fontos szemé­lyi okmányokat, tagsági köny­veket viszont ne vigyünk ma­gunkkal ! Valutavásárlás — külföldre vihető forintösszeg Mindenki tudja, hogy az uta­záshoz pénz kell, méghozzá nem is kevés, hiszen a leg­többen egész évben takarékos- kodnak, hogy majd a nyáron minél szebb utat bonyolíthas­sanak le. Világszerte egyre drágább minden, az úticélul választott országok között azonban nagy különbségek vannak abban a tekintetben, hogy hol mekkora arányú az infláció. Elsősorban a tőkés­országokra vonatkozik ez, no­ha az európai szocialista or­szágokban is — csakúgy mint nálunk — emelkedtek egyes cikkek, szolgáltatások árai az utóbbi években. Ajánlatos te­hát minderről indulás előtt tájékozódni, és nem hagyat­kozni saját memóriánkra a legutóbbi utazás idejéből. Éppen a külföldön tapasz­talható drágulások miatt emel­ték fel ez év február 15-től a magyar állampolgárok által utazáshoz megvásárolható valutaösszeg határát az eddi­gi személyenkénti 4000 forint­ról 4500 forintra. Ezen kívül további 1500 forint értékű valutát vásárolhat az útnak induló turista a Magyar Nem­zeti Banknál, az Országos Ta­karékpénztár fiókjainál, vagy az utazási irodákban, tehát ugyanott, ahol a 4500 forin­tért járó valutát megveszi. Szocialista országokba uta­zók (Jugoszlávia kivételével) évenként 10 000 forint érték­ben vásárolhatnak az úticél­juknak választott, illetve tranzitország valutájából. Ott- tartózkodásuk idejének meg­felelően, külön engedély nél­kül napi 400 forintnak megfe­lelő csehszlovák koronát, ro­mán leit, bolgár levát, lengyel zlotyt, NDK márkát, vagy szovjet rubelt vehetnek. A Lengyelországba utazók — egy újabb, kormányközi megálla­podás értelmében — legalább 800 zlotyt kell, hogy vigyenek magukkal. Ha négy napnál to­vább kívánnak lengyel terüle­ten maradni, minden továb­bi napra újabb 200 zlotyt kell számítani. Ennek a rendelke­zésnek megtartását szigorúan ellenőrzik mind a magyar, mind a lengyel vámügyi szer­vek. Változott a külföldre kivihe­tő forintösszeg felső határa is. Korábban személyenként 400 forintot lehetett átvinni a határon, most már csak 200 forintot szabad, s azt is leg­feljebb 50 forintos címletek­ben. Tehát 100 és 500 forintos bankjegyek kivitele tilos! A 200 forint csak a szociaiista országok pénzintézeteiben és utazási irodáiban váltható be, az útlevél felmutatása mel­lett. Gyakorlati tapasztalat azonban, hogy ezt sem érde­mes, hiszen a hazatérő turistá­nak az' országhatár és lakóhe­lye között szüksége van fo­rintra: ha gépkocsival jön, tankolnia kell, vonaton eset­leg étkeznie. Az idén már felemelt áron vásároljuk a nem kereskedel­mi árfolyamú valutát, s ebbe tartozik a turisztikai célokra igénybe vett pénz is. Nem emelkedett viszont a korábban meghirdetett társasutazások ára. A társasutazáson részt­vevők a zsebpénzt már az új árfolyamon kapják, viszont kiegészíthetik az így kapott összeget további 300 forint ér­tékű valutával. Látogató-útlevéllel utazók 500 forintért, 10 százalékos il­letékkel ezután 24 dollárt kap­nak, s ehhez további 300 fo­rintért vásárolhatnak kon­vertibilis valutát. A 14 éven aluli gyermekek pedig, ha szüleik útlevelében szerepel a nevük, s velük együtt utaz­nak, 1000 forintnak megfelelő valutát kapnak. Változatlan az útlevél illeté­ke: a piros, európai szocialis­ta országokba érvényes útle­vélért 150 forintot kell befi­zetni. Ha az öt kilépési enge­délyt felhasználtuk és újab­bakra van szükség, ezt 100 fo­rint lefizetése ellenében lehet megkapni, Jugoszláviába és a nem szocialista országokba, valamint Európán kívülre ér­vényes útlevél illetéke 600 fo­rint. Végül, de nem utolsósorban: gondosan ügyeljünk az útle­vél-, vám- és devizarendelke­zések megtartására! Megsze­gésük nemcsak büntetést von maga után, hanem az utazás­ból hosszabb-rövidebb időre való kizárást is. Márpedig utazni drága mu-. latság ugyan — de kellemes és mindig élmény. íFolytatjuk) J (

Next

/
Oldalképek
Tartalom