Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)
1979-05-31 / 125. szám
Mai kommentárunk Kaszálás és vadmentés... Vágják a lucernát a mezőgazdasági üzemekben. Fürge mozgású, korszerű gépekkel takarítják be az igen értékes szálas takarmányt. A nagy teljesítményű masinák éles kései olyan gyorsan dolgoznak, hogy a lucernában ez időben fészkelő értékes fácánok, foglyok, énekesmadarak sokasága pusztul el, mert nem tud, de nem is menekül a fészkelő helyéről. Meg kell gátolni ezt a nagy kárt, emberek által végzett riasztással, a gépekre szerelt felszerelésekkel, vagy ahogyan éppen szerét tehetik. Csak az a lényeg, hogy mentsék meg a vadon élő jószágot, mert ellenkezőleg a népgazdaság látja a kárát. A közelmúltban arról érkezett értesítés, hogy Alsótold határában a lucernát betakarító kaszálógépek a szárnyasokon kívül őzeket is összeszabdaltak és ott is pusztult a jószág. Az illetékes szakemberek megállapítása szerint — amely tudományos megfigyeléseken alapszik —, az őznek is természete, hogy nagyobb pillangós táblák közepén elli meg gidáját és ott is neveli. Ezek az őzek általában elpusztulnak, mert az újonnan született állatok a kaszálás idején még egészen tudatlanok, nem fejlődött ki bennük a menekülés ösztöne. Az embernek kell beavatkozni ebbe a rettenetes pusztításba és megakadályozni, amilyen módon csak lehet. Néhány héttel ezelőtt a megyei vadásztársaságok olyan felhívást kaptak, hogy emelni kell a vadállomány számának elejtését, mert a vadhús az egyik legkeresettebb cikk lett a piacokon és elsősorban a nyugati vadhuskereslet emelkedett igen magas szintre. Ezért országosan száz-százötven millió dollár bevételt terveztek népgazdasági szinten vadhúsból. Ez a követelmény az eddigi évektől eltérően nagyobb mértékben csökkenti majd a vadlétszámot. Nagyon gondos vadgazdálkodásra van tehát szükség ahhoz, hogy a törzsállomány érintetlen maradjon és a folyamatos utánpótlás ne szakadjon meg. Ha azonban olyan nagy károk maradnak a mezőgazdasági munkák nyomán — történetesen a lucemakaszá- láskor, vagy majd a csalamádé vágásakor — amelyben köztudottan szívesen megpihen, szárnyas, vagy nagyobb vad egyaránt —, akkor igen nehéz a vadállomány szükséges szintjét megtartani. A vadpusztulás elhárítása kizárólag az embertől függ. Kormányrendelet szabályozza, hogy meggátolása érdekében a mezőgazdasági üzemek kötelesek riasztóberendezéseket szerelni a gépekre. Azokra a gépekre kell ezt felszerelni, amelyek azon a vidéken, tájon dolgoznak, ahol vadelőfordulás van. Azt pedig minden mezőőr, vadásztársasági vadőr igen jól tudja, hol tanyáznak a szárnyasvadak, hol az őz, szarvas, vagy éppen malacával járó anyadisznó. Összehangolt munkára van tehát szükség a kár megelőzésére. Ez nem jelentheti azt, hogy a vadásztársaságok ne foglalkozzanak vadmentéssel a lucernakaszálás, vagy rétek betakarítása idején, teljes erőbedobással. Ott kell lenniük és riasztani a vadat, a fészkét hagyott fácán után a tojásokat begyűjteni, az őzet elriasztani. Szóval nem reménytelen a vadvédelem csak munkát köve+el. Megéri, hogy azokat a traktorosokat, mezei munkásokat, akik megelőzték a vad elpusztulását, jutalomban részesítsék a vadásztársaságok. Arról nem lehet szó, hogy a kaszálás elhúzódjon a vadmegőrzés miatt. Arról viszont mindenképpen gondoskodni kell, hogy vad a legkevesebb pusztuljon el, hiszen valutát jelent az országnak, értéket a vadásztársaságoknak és szépséget a természetnek. Rendel: a beteg Nem forgalomirányító rendőr a körzeti orvos! ' — DOKTORNŐ, DRÁGA! Tessék felírni két doboz Ma. ripent, tudja a kisfiamnak gyakran megfájdul a torka, s olyankor adok neki egy-két szemet abból az áldott gyógyszerből. A magam számára pedig kérnék három csomag Bi- securint meg valami jó erős altatót; esetleg egy kis enyhe nyugtató is odafér még arra a receptre! És ha már itt vagyok, akkor a nővérke igazán megmérhetné a vérnyomásomat, úgyis rá kell írni arra a beutalóra, amivel a reumaosz. .tályra megyek. Ezen kívül elutaznék a férjemmel valami jó gyógyvíz mellé üdülni, de azt rábízom a doktornőre, hogy Harkányba vagy Gyulára küld-e minket. A fenti kissé bizony egyoldalú beszélgetés bármelyik körzeti orvos rendelőjében elhangozhatott volna, és sajnos manapság egyre többször el is hangzik. A beteg nem a panaszaival keresi fel a gyógyító-szolgálatot, hanem az igényeit, konkrét elvárásait sorolja fel az őt fogadó szak. embernek. Egyszóval: megrendeli saját magának a kívánt gyógyszert, gyógyászati segédeszközt, beutalót kér — nemegyszer követel —, a neki szimpatikus szakrendelésekre, kórházi kivizsgálásra. Erről, az immár országos mére. teket öltő téves szemléletről, tovaterjedésének megakadá- lvozásáról beszélgettünk dr. Muzsay Józseffel, a salgótar. jani városi egészségügyi osztály vezető főorvosával. — Néhány statisztikai adattal kezdeném; Magyarországon a körzeti orvosi rendelőket, tehát az alapellátást 1977- ben felkereste több mint 43 millió járóbeteg. De ugyanakkor a szakorvosi rendelőintézetekben már több mint 62 millió páciens fordult meg. Ugye, milyen érdekes? Ez a kóros arány azt jelenti, hogy az alapellátásnak nincs megfelelő tekintélye, az emberek inkább tovább kéredzkednek a szakorvosokhoz, a rendelőkbe vagy a kórházakba. Ez az alaphelyzet, amin mielőbb változtatni kell. Sajnos, elveszett a régi házi orvosok rangja, azoké, akik ha találkoztak az utcán egy gyerekkel, akkor ránézésre meg tudták mondani: mi baja van a testvérének! Többek között ezért kellene visszaadni a körzetek „gazdáinak” a megérdemelt tiszteletet és megbecsülést. És akkor kevesebb lenne a saját magának rendelő ember. — Miként alakult ki ez az ellentmondásos helyzet? — Az utóbbi két évtizedben alakult ki az a szemlélet, hogy már az alapellátás szintjén szakorvosi ellátást biztosítsunk a lakosságnak. De a körzeti orvos nem lehet egyformán otthon az összes szakterületen, ennek ellenére ő az, aki minden kórformához ért egy kicsit. Ezért küldi tovább a beteget, ha úgy látja, szükség van rá. S ma már szinte forgalomirányító rendőr lett belőle. Tekintélyét rombolja az is, hogy rajta kívül már az üzemek, a különféle szakrendelések is táppénzbe vehetik a rászorulókat. Igaz, a körzetek forgalma csökkent, de a rendelőintézeteké jócskán megugrott. A betegek már akkor is továbbmennek, ha senki sem küldi őket, pedig csak azoknak kelle így tenniük, akiknek állapota ezt valóban szükségessé teszi. — Divat-e még cetlin rendelni a gyógyszereket? — Ezzel már kevesebb a gondunk, mióta a legtöbb tablettát, kenőcsöt, kúpot, pirulát recept nélkül is meg lehet vásárolni bármelyik patikában. — Visszatérve az eredeti problémához. A páciensek „elszemtelenedéséhez” nem járult hozzá a hálapénz elfogadása, mondván: fizetek, tehát jogom van azt kérni, amire nekem szükségem van..? — Az egészségügy nem szolgáltatás, hanem szolgálat. Ezt sémimképpen sem volna szabad elfelejteni. Ennek ellenére úgy vélem; az anyagiak nem játszanak szerepet ebben a dologban, mivel amióta én itt vagyok — immár nyolcadik éve —, a város 32 főállású körzeti orvosára még semmilyen etikai vagy pénzjelle- gű panasz nem érkezett. Pedig az emberek olyanok; még a modorbeli kifogásokat is egy-kettőre megírják, elpanaszolják. De attól, hogy én nem tudok etikai vétségről, még előfordulhatott a hálapénz elfogadása, ám olyan orvos, aki kérne, vagy követelne, biztosan nincs a városban. Ezt határozottan állíthatom — jelenti ki Muzsay József dr. — A lakosság igényei és az egészségügy jeienlegi lehetőségei, adottságai között eléggé nagy az ellentmondás — kap. csolódik az előbbi gondolatmenethez dr. Lukács Ida, a Salgótarjáni városi Tanács egészségügyi bizottságának elnöke, a megyei bőr. és nemi- beteggondozó intézet vezető főorvosa. — A paradox helyzetet az okozza, miszerint a tudomány és á technika gyors fejlődése mindig előtte jár az eredmények gyakorlati megvalósításának. A páciensek igényei pedig egyre nőnek. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak gyógyszert, beutalót, tyúk- szemirtást kérnek, hanem kobaltágyúval végzett kezelést, sőt ennél lehetetlenebb dolgokat is. A másik oldalon azok állnak, akik csak végszükség esetén fordulnak szakorvoshoz, elhanyagolják testük egészségét, gyógykezelését. — Mi lehetne a megoldás? — MINDENEKELŐTT VISSZA kell adni a körzeti orvosok tekintélyét,. régen elveszített rangját. A rendelők műszerezettségén, EKG-val, modern vizsgálati eszközökkel való felszereltségén is mielőbb szükséges javítani. Az sem utolsó szempont: a körzeti orvos a hozzátartozó 2000—2500 főnyi embert jobban megismeri, figyelemmel tudja kísérni állapotának, élet- és lakáskörülményeinek változásait. Ez a szakrendelők orvosai számára megoldhatatlan, hiszen például a mi 1977. évi beteg- forgalmunk 95 009 volt. S még valami: fokozottabban kell törődni a lakosság felvilágosításával, nevelésével, és ígv remélhetően előbb-utóbb eljutunk oda is, mikor már nem a beteg rendel az orvos helyett! Tőcsér Julianna Verítéket csordító idő Ez a verítéket Csordító, jő száraz, meleg idő áldás most az építőknek. A Rétsági Építőipari Szövetkezet nyolcvan embere a Romhányi Építési Kerámiagyár R—III. beruházásánál alighanem az égbolt kémlelésével kezdi a napot, mert a reggeli derült, verőfényes idő fél siker. S ez most már hosszú hetek óta megadatik. Bokáig süpped az errejáró a finom, porszerű homokban, régen öntözte kiadós eső. Lépésben, hajtanak az irdatlan hosszú, vontató teherautók, mégis sűrű, magasra, gomolygó, porfelhőt kavarnak maguk után. * — Minket segít ez a száraz kánikula, — nyugtázza elégedetten Bállá László, a rétsági építők művezetője. — Amúgy is vizes a talaj errefelé, van úgy, hogy leásunk egy méternyire, s már felbu- gyog a talajvíz. A csatornákkal három méternyire is le- kellett mennünk, s közben folyton szivattyúzni ki a vizet. Hát mondhatom, nem volt fáklyás körmenet! Ásásból, földmunkából, alaposan kijut pedig a rétsági építőknek. Az R—III. beruházásnál jórészt mélyépítési munkákat végez a nyolcvan ember. Szennyvíz- és csapadékvíz-elvezetéshez csatornáznak, derítőket építenek, átemelőket alakítanak ki. ök építik az ivó- és iparivízvezeték rendszerét, az ő gondjuk a gázvezeték vasállványrendszere is. Félig-meddig gyárinak avandzsáltak a szövetkezeti építők. Akik éri, bnnan Kapja most az ebédet, onnan dirigálják mikor, hol kell nekilódulni jobban a munkának. Időben megkapják a szükséges anyagokat, nem lehet panaszuk a beruházóra. — Egyébként is minden hét péntekje a kooperációs tárgyalás napja — mondja a művezető. — Ha lenne is panaszunk, itt meghallgatásra talál. Havonta egyszer meg a fő-nagy számonkérésre vagyunk hivatalosak a gyárba, 'ösztönzés ez egyben a lemaradás behozására. Megtesznek minden tőlük telhetőt a rétsági építők. Ügy vélik, ne rajtuk múljon a hatalmas munka sikere! Egyébként sem új fiúk az építkezésen: lassan egy évtizede, hogy itt székelnek, „Benne voltak” már az R—II-ben is, igaz, ott javarészt magas- építési munkákkal. * Egyszer körbejárni is elég a készülő csarnokot, van az másfél kilométeres út is. Balia László művezető olykor óránként kétszer is „körbesétál”. Gyalogosan persze mert az árkokkal megszabdalt gid- res-gödrös út még a biciglit sem tűri meg a hátán. Olyan ez az építkezés, mint valami nagy sakktábla, éppen csak nem kiütésre megy a játék. De minden előző napon fel kell állítani rá a nyolc építőbrigádot, s ki mennyit tud lépni rajta, olyképpen alakul az aznapi játszma. Megesik aztán az is, hogy a kelleténél hosszabb „gondolkodási idő” után követik egymást a lépések. Így volt a napokban, amikor lerobbant a nagy Prága daru. Kénytelen nek voltak felújításra, majd műszaki vizsgára vinni, s ez bizony alaposan átrendezte a sorokat. Azért szerencsére nem állnak hadilábon a határidőkkel. Becsületbeli ügy ez. Részint, jó hírüknek tartoznak eny- nyivel, na meg azt sem szeretnék. ha a sok építő vállalkozó közül éppen őket emlegetnék fekete bárányként. Igaz, a nagy munka minden egyes részesének, vállalkozójának megvan a maga kö-iil- határolt tennivalója, de azért nem árt fél szemmel a másikat is figyelni: nehogy lekörözzék a rétsági építőket! * Nem világot rengető szenzációkról beszél Bállá Lászió művezetőt. Ritkán adódik a csarnok körül szóbeszédre okot adó esemény. Itt csak csendes iparkodás van, gyóz- ködés a földdel, a hol porban szállóval, hol csizmát marasztalóval. No meg szédítő hőség, hétágra sütő nap. Meglehet, százszor is elátkozzák, míg a meg- megcsorduló verítéket törlik homlokukról, de azért titkon elismerik: jó szövetségesük ez a korán jött, perzselő nyár. Szendi Márta Világpiac Budapesten A fokozott külgazdasági érdekeltség, a hatékonyabb exportpolitika érvényesítése miatt még nagyobb a Budapesti Nemzetközi Vásár jelentősége, mint az elmúlt esztendőkben. A szinte valamennyi földrész 27 országának 1100 külföldi cége itt, a BNV-n, 700 magyar vállalat termékeivel együtt állította ki újdonságait, melyek zöme megfelel a világpiac, a nemzetközi munkamegosztás követelményeinek. Képeinken a vásárból villantunk fel néhány pillanatot. Az Ikarusgyár gyermekevi meglepetése a kicsinyek szállítására alkalmas midibusz A raktározási állványrendszerek - az SKÜ terméke — a korszerű tárolást biztosítja. A KGST 30. évfordulóján valamennyi szocialista ország rangos termékskálával képviselte a huzai és kooperációs iparát Az aluminium bányatámok, biztosító berendezések a Balassa- avarmati Fémipari Vállalatot dicsérik > A látnivalókhoz a nagy kiterjedésű vásá'területen legkönnyebben a fürge mozgású mikrobuszokkal juthattak el az érdeklődők Kulcsár József képbeszámolója NÓCRÁD — 1979. május 31., csütörtök 3 \
