Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-05 / 103. szám

Nehéz mérni a munkájukat Nélkülözhetetlenek Jobb termék azonos energiával A gyakorlatban most vizsgázik Bevált a saját generáltervezési és •kivitelezési módszer — A termelés alakulása, gazdaságossága a legjobb kontroll munkánk megítélésé­nél, ugyanakkor újabb forrá­sa is. A közgazdászok tilta­koznak, hogy valamiféle ösz- szehasonlítás alapján értékel­jük tevékenységünket — ér­zékelteti feladatkörük, tevé­kenységük jellegét Nagy László gépészmérnök, a FÜ- TÖBER nagybátonyi gyárá­nak műszaki-fejlesztési osz­tályvezetője, aki ezt megelő­zően három évig dolgozott a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekben. 1971-ben került ide, gyakorlatilag az indulástól kezdve tagja a kollektívának, s mint magas képzettségű szakember. végigjárta mind­azokat a lépcsőfokokat, ame­lyek jelenlegi beosztásához vezettek. Ahogy ő mondja: együtt haladt, ment előre a gyárral... KORSZERŰSÍTÉS, ÉJ GYÁRTMÁNYOK E két alapvető gondolat kö­ré lehet csoportosítani az 1978. évi műszaki-fejlesztési munka tennivalóit és ered­ményeit. A korszerűsítés mód­szerei voltak: a gyártásegysé­gesítés bevezetése, ami nem ment a minőség rovására. Ha­tására nőtt a termékek — konvektorok, víztárolók, hid­roforok, bojlerek, — mű­szaki színvonala, ami együtt járt a minőség javulásával, je­lentős anyag- és munkaerő- megtakarítással. Szerény becs­lések szerint az előbbi céltu­datos, körültekintő tevékeny­ségből 5,6 millió forint meg­takarítást ért el a gyár. A műszaki fejlesztők tevékeny­sége is hozzájárult ahhoz, hogy a tavalyi eredmények alapján immár másodszor el­nyerjék a Kiváló gyáregység megtisztelő címet. Másik fontos feladatuk az új gyártmányok előállításá­nak előkészítése, a folyamatos termelés • feltételeinek kiala­kítása, a technológiák és mi­nőségi előírások kidolgozása volt. Ezt a feladatot tetőté­ri gázkazánoknál, a rozsda- mentes hőcserélőknél és a lakáskonvektoroknál jól meg­oldották. Ezt tanúsítják az ez évi első negyedévi ered­mények. Ebben az időszakban napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, ütemesen a szerződéses kötelezettsé­güknek megfelelően termel­tek, sőt bizonyos előnyre is szert tettek. A rozsdamentes hőcserélőt az idén a buda­pesti nemzetközi vásáron is kiállítják. Idekívánkozik még annak hangsúlyozása, hogy az el­múlt évi nyereség a terve­zett felett volt, hogy a mű­szaki fejlesztés eredményei tükröződnek az 1978. évi egy órára jutó több mint 120 fo­rintnyi termelési értéknöve­kedésben. ENERGIA- ÉS anyagtakarékossAg — Mivel a jelenlegi gyárt­mányösszetétel jó alapot ad az idei ötszázmillió forint termelési érték előállításához, ezért a műszaki-fejlesztési osztály a gazdálkodás haté­konyságát, a termékek minő­ségének javítását állította munkájának középpontjába — veszi vissza a szót az osz­tályvezető. — Mit jelent ez a gyakor­latban? — Az idén 8,3 százalékos termelésnövekedést, a tavalyi évben felhasznált energia- mennyiséggel oldjuk meg. El­készítettük energiamegtaka­rítási tervünket, amelyben 30 pontban foglaltuk össze a tennivalókat. Az első negyed­évben 50 ezer forintot takarí­tottunk meg. Ez azért követ­kezett be, mert sikerült ke­vésbé energiaigényes tech­nológiát kidolgozni és beve­zetni, mert alkalmaztuk azt a nyugatnémet lángvágó au­tomatát, ami azonos energia- igény mellett a jelenlegi fél­automata termelésének az ötszörését produkálja, ugyan­akkor nagy pontosságot és jó minőséget biztosít. Az új ka­zánház beépítése az egy ton­nára eső gőz előállítási költ­ségeit csökkentette. Pénzt ta­karítottunk meg — tizenöt­ezer forintot — oly módon, hogy gépeink egy részét nem a csúcsidőben működtetjük. Újabb megtakarítással számo­lunk a finomlemezekből ké­szült termékeknél bevezetés­re kerülő új *technológiával. — mondja a műszaki osztály- vezető. — Miként kívánnak takaré­koskodni az anyaggal? — Ha minden jól bejön, ak­kor ebben az esztendőben 2,5 millió forintot, talán még töb- bef is meg tudunk takaríta­ni. Így hát nem mondunk le ezzel kapcsolatos elképzelése­ink megvalósításáról. Eléré­se érdekében a termékeknél csoportos szabásterveket al­kalmazunk, felülvizsgáljuk a célhulladékok körét, az ed­diginél ösztönzőbb anyagi érdekeltségi rendszert dolgo­zunk ki. Olyan konstrukciós változtatásokat hajtunk végre a termékeknél, amelyek iga­zodnak az anyagbeszerzés ész­szerű lehetőségeihez, a ter­mékek használati értékének csökkentése nélkül. Ezek kö­zött említem az ifjúsági pá­lyázatra beküldött és elfoga­dott új termékünket; az üzemanyagtároló tartályo­kat, ahol a geometriai mére­tek megváltoztatásával jelen­tős anyagot takarítunk majd meg — hangsúlyozza Nagy László. A Nagybátonyban gyártott termékek minőségével nincs különösebb baj, amit mutat a garanciális költség alakulása. Ennek összege nem éri el az egy ezreléket sem. Mégis ref­lektorfényben áll ez-a terü­let, mivel ha egy mód van rá, az idén már néhány termék­ből tőkésexportot is szeret­nének lebonyolítani. A minő­ség javításának szolgálatába állítják a Dolgozz hibátlanul munkarendszert is. A KÖZPONT SEGÍTSÉGÉVEL Az új termékek megalkotá­sa, megtervezése a központ­ban történik. A papírra ve­tett elképzelések végleges for­mába öntése a nagybátonyi- akra hárul. Nem oly mó­don, hogy mindent vakon vég­rehajtanak, hanem ők mond­ják meg, milyen feltételek szükségesek a gyártásához, a jelenlegi műszaki-technikai színvonal mit tesz lehetővé, mit és hogyan kellene változ­tatni. Ezért a műszaki fej­lesztésben elért sikerek és az ezt kísérő gondok és az ese­tenkénti kudarcok is összefo­nódnak a központ és gyáregy­ség szakembereinek előremu­tató, kezdeményező, gazda­ságos térmelést segítő tevé­kenységével. V. K. 3 év —1300 tanuló A takossáq Az elmúlt napokban Nőtin­csen a közös községi tanács testületé számot vetett az 1978-as év fenntartási és fej­lesztési tervének végrehajtá­sáról. Nem kis gondok közepet­te négy község tanácsi felada­tait kellett megoldani úgy, hogy a 7 és fél millió forint­ból mindenre jusson. Ezt a pénzt még társadalmi munkaakciók szervezésével bővítették is. A tanácsülés el­ismerte a lakosság elmúlt évi, nagyszabású járdásítási prog­ramját. Ezzel a módszerrel kö­zel 2 ezer négyzetméternyi betonjárdát építettek a közös tanácshoz tartozó községek­ben és az elvégzett munka értéke is megközelítette a 300 ezer forintot. ,A tanács testületé ezen az ülésen értékelte az egészség- ügyi alapellátás helyzetét és a tanácsi hatósági munka ed­digi feladatait. Védőruha Ménkesenis Április elejétől a Nógrádi Szénbányák ménkesi aknaüze­mében is védőruházattal lát­ták el a dolgozókat. Jelenleg 1500 garnitúra áll rendelke­zésre. Ez lehetővé teszi a kéthetenkénti, vagy a szük­ség szerinti tisztaruhacserét. Az új szociális intézkedés a bányászfeleségek körében is nagy sikert aratott: mente­sülnek a ruhák mosásától. Törődik dolgozói szakmai nevelésével megyénk kereske­delme és vendéglátóipara. Az elmúlt három esztendőben továbbképzésben 480-an, bolt- és üzletvezetői képzésben, 250- en vettek részt. A szakmun­kásképzés is népes tanulógár- .dával valósult meg: 430-an nappali, 147-en felnőttképzés­ben gyarapították szakmai tu­dásukat. Mindezek eredménye­Meg kell várni, míg „lejön” a maróhenger, ott a nyolcas fronton, a napvilágtól olyan négyszáz méternyi mélység­ben, s Orosz Ferenc csak aztán robbanthat. — Be van már töltve, látja, a metamitból ott lógnak ki a zsinórok. Le kell mennie en­nek a saroknak — mutat ki a biztosító acéltámok közül, ahol kényszeredetten kupor­gunk. Szűk ez a munkahely, ámbátor kit érdekel ez a csa­pattagok közül, amikor gyö­nyörű szép a fal, s dől, dől le­felé, a szén. — Csak egyetlen baja van: nem tart sokáig. Kihúzzuk itt még vagy május végéig, jú­nius elejéig, aztán átmehetünk máshova. Ahol, ki tudja, nem kell-e majd szenvednünk... Dübörög mellettünk a ka­parószalag, s a robbantómester addig míg tart a kényszerszü­net, életéről beszél. „Borsod megyei lennék egyébként, bár igaz, már az is­ten se mossa le rólam, hogy ként javult a bolt- és üzlet­vezetői utánpótlás, a vezetők szakmai felkészültsége. A szakmai utánpótlás azon­ban továbbra is gondot je­lent. A kereskedelmitanuló­iskola a szakmunkásigényt jelenleg nem tudja kielégíteni, így a szakképzettségi arányt csak tartani tudják, nem pe­dig növelni. nem „vetemedtem” át nógrá­divá. Idenősültem, Nemtibe, bányász is itt lettem. Huszon­három évvel ezelőtt, a kazári üzemnél, Szurdok-aknában. 66-ban, december elsejével helyeztek át minket, mivel­hogy az megszűnt, Ménkesre. Azóta itt vagyok. És lévén, most taposom a negyvennyol­cadik esztendőmet, itt is le­szek még egy kis ideig. Csak olyan erő, meg egészség le­gyen, ami szerencsére — van. Akkor nem lesz semmi diffe­rencia. Tudja, gondolom, sok bányásszal beszélt, akik arra panaszkodnak, hogy ez is fáj, az is... Hát nekem semmi ba­jom. Meg nem mondanám magának, mikor \voltam or­vosnál”. Szénporos arca tnosolyra húzódik. Apró széndarabbal babrál, nézi, nézi hosszan,' s aztán beveti a kaparószalagon lefelé szaladó többihez. — Jó szén — mondja. — Mindig ilyen lehetne. Csak hát, tudja, ez a ménkesi bánya az­tán igazán kiszámíthatatlan. Egyszer kínlódunk, máskor meg öröm a dolog. De hát ez Most is be van A Salgótarjáni Kohászati Üzemek hosszú évek óta fo­lyó sikeres beruházási tevé­kenységének i egy újabb sza­kasza zárult le nemrégiben: Kisterenye térségében termel­ni kezdett a mintegy negyed- milliárdos költséggel megépí­tett csőgyár és görgőspálya- gyártó üzem. Annak ellenére, hogy a vállalat nem tudta tartani a beruházás befejezé­sére meghatározott időpontot, a negyedéves elcsúszás nem von le annyit a munka érté­kéből, mint amennyit hozzá­tesz az, hogy a vállalat dön­tő részben az önerejére utal­va két esztendő alatt oldotta meg a feladatot. Amikor 1977. június 16*án a tereprendezéssel kezdetét vette a munka, mindenki nagy önbizalommal vetette magát a feladatokba. Igaz, akkor már köztudott volt, hogy egyetlen tervezőválla­lat sem vállalta a generál- tervezői munkával járó fele­lősséget, s csakhamar az is kiderült, hogy a komplett munkák elvégzésére, a kivite­lezésre sem vállalkozott ge­nerálkivitelező. így azután mind a tervezői, mind a ki­vitelezői munkák irányítását, koordinálását a kohászati üzemek beruházó-, tervező­töltve a mi sorsunk. Aki egyszer el­szegődött ide, „letette a vok- sot”, az nem lehet válogatós. Aki meg szereti a bányászko­dást, az meg különösképpen nem. — Maga szereti? — Én az első pillanattól kezdve. — Miért? — Nehéz, igen körülményes lenne erre választ adni. Nem is tudom. Hisz’ a családban is az egyetlen bányász az apó­som. A mi famíliánkból min­denki gyárimunkás, iparos féle, úgyhogy én míg ide nem kerültem, jóformán csak «hal­lomásból tudtam a bányászok­ról... Ügy van ez valahogy, hogy elébb megismerni, meg­szokni kell ezt az életet, ösz- szeismerkedni a munkatársak­kal és aztán már a megszere- tés — megy magától. És ahol jó a csapat, mint a miénk is, amiben idekerülésem óta va­gyok, hát... úgy vagyunk, mint egy család. — Apropó, család. Lesz-e utánpótlás?. — Nehezet kérdezett megint... A fiam most lenne szakemberei vállalták maguk- ra. Menet közben következtek be azok a kisebb-nagyobb kelle­metlenségek, amelyek ha át­menetileg is — addig legaláb­bis, amíg megkeresték a módját az elhárításnak — de akadá­lyozták a munka menetét. A kohászati üzemek beruházói nemcsak 12 tervezőegység, nyolc konkrét munkát végző kivitelezővállalat tevékenysé­gét koordinálta é^ ellenőriz­te. A vállalat segített az anyagbeszerzésben, tavaly ál­landó jelleggel 25—30 szak­munkása dolgozott a beruhá­záson, s mintegy negyedéven át naponta 15 alkalmazotti dolgozó is segítette a kivite­lezés haladását. tével. Az éves cselekvési prog­ramban alapvető feladatként szerepelt a beruházás eredmé­nyes befejezésének programja — most pedig a termelés mi­előbbi felfuttatásának fel­adata. *• Most a napokban, amikor a párt-végrehaj tóbizottság , Kis- terenyén, a helyszínen érté­kelte a beruházás teljesítését, megállapította, hogy ebben a feladatban minden érdekelt jól dolgozott, de a háromhónapos elcsúszás tény, amit eltüntet­ni nem lehet. Éppen ezért, most az a legfontosabb, hogy minden eszközzel segítsék a berendezések termelésfelfutá­sát az idei tervekben meg­határozott színvonalra. Ez az új beruházói feladat­kör és magatartás nagy fe­gyelmet és felelősséget' köve­telt a kohászati üzemek be­ruházóitól. Abban a rendkí­vül feszített munkatempójú másfél-egy esztendőben, ami a tereprendezéstől ez év márci­usáig tartott, nem tudták vol­na elérni a bekövetkezett eredményeket a nagyüzemi párt-végrehajtóbizottság, • a vállalat gazdasági vezetésének rendszeres figyelme és segít­sége nélkül. A párt-végrehaj - tóbizottság rendszeresen fog­lalkozott a beruházás helyze­néhány nap múlva huszonhá­rom éves... Három és fél hó­napot élt. Másik meg már nem lehetett. Ez a mi nagy bajunk. Pedig, hogy számítottunk rá­juk! Megvan a szép telek, a ház, most meg öregségemre meg is bolondultam: befizet­tem egy ezerhármas Zsiguli­ra, hamarosan megjön, szó­val minden van, csak ők nin­csenek. Keserű vagyok emiatt, de jól megvagyunk, szeretjük egymást, az öreg apósékkal is. No, majd őket furikázom. — Sokat gondolkodik? — Szerencsére nincs arra időm. Ott a szép kertem, nyu- lakat tartok, van mindennel annyi vesződség, hogy végét sem látja az ember. Kikapcsol­nak ezek a dolgok. — De most hamarosan „be­kapcsol”. — Igen. Kidurrantjuk ezt a sarkot, — néz a robbanótölte­tekre. Messzire spriccel a maróhen­ger kései alól a szén, szinte be­le az ember képébe. Még lej­jebb húzódunk, s a pillanatnyi csendben a föld távoli morgá­sát hallgatjuk. Karácsony György A kisterenyei feldolgozó gyárrészleg munkásai, műsza­ki vezetői úgy dolgozzanak’, hogy a tervbe vett 6000 tonna vékony falú hegesztett cső, s a 60 millió forint értékű görgős- pálya-mennyiség elkészüljön. A jelenlegi helyzetnek meg­felelően a csőgyártás megold­ható, ámde a tervezett meny­nyi ségű görgőspályagyártás megrendelésoldalról nem lát­szik biztosítottnak. Kétségte­len, hogy vannak még gondok a csőgyártásnál is, hiszen az érdeklődés nagyobb a hor­ganyzott csövek mint a be- vonatlan szerkezeti csövek -iránt. Ámde éppen a horgany­zóberendezés volt az, amit konstrukciós problémák miatt módosítani kellett, ami újfent átmeneti fáziskésést okoz a termelés kibontakozásában. A probléma megoldásán azon­ban már dolgoznak. A kisterenyei beruházás is — akárcsak minden más be­ruházás — most a gyakorlat­ban vizsgázik. Hogy miként állja ki a próbát, az sok mindenen és sok mindenkin múlik. Egy azonban bizonyos: ilyen nagyságrendű beruházá­soknál jól hasznosítható a ko­hászati üzemek beruházóinak a módszere, mert bevált a saját generáltervezői és gene­rálkivitelezői tevékenység. A dinamikus beavatkozás, koor­dinálás sikere mellett jelentős anyagi megtakarítást is lehet bizonyítani. Bevált tehát , a korábban kiadott jelszó: A beruházás az egész vállalat ügye. Csakis így lehetett ezt az eredményt elérni, hogy a beruházó együtt élt a kivite­lezőkkel, állandóan segítve munkájának eredményessé­gét. Ezzel lényegében önma­gát segítette, a vállalati kol­lektíva és az egész népgaz­daság hasznára. NÖGRÁD - 1979. május 5., szombat 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom