Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-05 / 103. szám

Vielnami—kínai tárgyalások Május 9 — 11: 170 millió példáujban Eredménytelenül zárult a pénteki ülés Zalai István, az MTI tudósí­tója jelenti: Eredménytelenül zárult a vietnami—kínai kormányközi tárgyalások harmadik pénteki ülése, miutánva kínai küldött­ség vezetője visszautasította Vietnam újabb kiegészítő ja­vaslatait. E javaslatok, ame­lyek magukban foglaltak bi­zonyos elemeket a korábbi kínai indítványból is, a határ­térségben uralkodó feszült­ség csökkentését, a két ország viszonya alapelveinek megha­tározását kívánták szolgálni. A kínai delegátus egyúttal nem volt hajlandó átvenni 240 kínai hadifogoly nevét tartalmazó listát, ehelyett be­szédében egyértelműen értés­re adta, hogy Kína feltételek­hez köti a vietnami—kínai vi­szony rendezését, rá akarja kényszeríteni politikáját Vi­etnamra. Phan Hien vietnami, illetve Han Nien-lung kínai külügy­miniszter-helyettes vezetésével öt órán át tárgyalt a két kül­döttség a hanoi nemzetközi klubban. Elsőnek Phan Hien mondta el beszédét. Ezután Han Nien-lung vá­laszbeszéde következett. A kínai küldöttségvezető ez­úttal lényegében megismétel­te a korábbi üléseken tett Vi­etnam- és szovjetellenes ki- rohánásait és követelte, hogy Vietnam fogadja el Kína ulti- mátumjellegű nyolcpontos indítványát. Han Nien-lung beszédére is válaszolt Phan Hien vietna­mi külügyminiszter-helyettes, közvetlenül a tanácskozás be­fejezése után megtartott saj­tóértekezletén. Az olasz kommunisták választási programja Simó Endre, az MTI tudósí­tója jelenti: Az Olasz KP pénteken nyilvánosságra hozta válasz­tási programját. A római saj­tóértekezlet keretében köz­zétett dokumentum 46 „prog­ramlapból” tevődik össze és négy részre tagolódik: a de­mokratikus állam védelméről és reformjáról szóló fejezetre, egy gazdasági és szociális részre, továbbá az oktatással és a tudományos kutatással, valamint a kulturális intézmé­nyekkel, végül a külpolitikával foglalkozó részre. A csütörtöki római merény­let miatt érthető okokból fő­ként a közrenddel és az állam­polgárok biztonságával kap­csolatos kérdésekre kellett válaszolniok. Pecchioli, az OKP „belügyminisztere” el­utasította Fanfaninak, a sze­nátus elnökének azt a javas­latát, hogy a közrend védel­mében katonai egységeket is vegyenek igénybe, Viszont egyetértene azzal — mondta —, hogy katonák őrizzenek né­hány olyan objektumot, amelynek védelme jelenleg a rendőrségre hárul, és ezzel tehermentesítsék a rendőrsé­get, hogy hatékonyabban szem­beszállhasson a terrorista ban­dákkal. Pecchioli a nyomozó szervek hatékonyságának fokozására szólította fel a végrehajtó ha­talmi szerveket. A kommunis­ták polgári kötelességének ne­vezte azt, hogy együttműköd­jenek a hatóságokkal a terro­rizmus elleni harcban. Achille Occhetto az MTI ró­mai tudósítójának kérdésére válaszolva azt mondta, hogy pártja hű marad ahhoz a kül­politikai programhoz, ame­lyet tavaly februárban dol­goztak ki a kereszténydemok­ratákkal a parlamenti többségi megállapodás létrejöttekor. Az olasz kommunisták nem vonják kétségbe azokat a dokumentumokat, amelyek Olaszország nemzetközi elkö­telezettségét szabályozzák. Ügy vélekedett, hogy a keresz­ténydemokrata párt mestersé­ges falat húz kettejük közé, amikor többek között arra hi­vatkozva utasítja vissza az OKP-val való kormányszintű együttműködést, hogy külpo­litikailag eltérő vonalat kép­viselnek. „Reméljük, hogy a vétók megszűnnek, hiszen nincs alapjuk a programban rögzítettekhez képest” — je­lentette ki Occhetto. Palesztin szolidaritási konferencia Basel ben gos Béketanács alfelnökének vezetésével háromtagú magyar delegáció is. A nemzetközi Palesztína- konferenciának különös je­lentőséget biztosít az a tény, hogy a tanácskozásra Baselbe érkezett Faruk Kaddumi, a PFSZ politikai osztályának vezetője, továbbá, hogy jelen van az' Izraeli Béketanács területek polgármestereinek küldöttsége is. Az első plenáris ülésen Ro- mesh Chandrának, a BVT el­nökének megnyitó referátuma utón Faruk Kaddumi mon­dott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a pa­lesztin nép továbbra is szá­mít a Szovjetunió és a szo­cialista országok jelentős, sok­oldalú támogatására, Kaddu­Szabó Zoltán, az MTI tu­dósítója jelenti: Pénteken Baselben megnyílt a palesztin néppel való szoli­daritásról tárgyaló nemzetközi konferencia. A Béke-világta- nács és a svájci békemozga­lom által közösen rendezett tanácskozáson számos ország nemzeti békemozgalmának és más haladó szervezetének képviseletében mintegy 2Ö0 küldött vesz részt, közöttük Darvasi Istvánnak, az Orszá­három képviselője, valamint az Izrael által elfoglalt arab mi a nyugat-európai kormá­nyokhoz. különösen az euró­pai gazdasági közösség orszá­gaihoz szólva kifejtette,, hogy a palesztínai arab nép törvé­nyes jogait semmibe vevő iz­raeli—amerikai—egyiptomi szövetkezés végeredményben Európa és az egész világ bé­kéjét fenyegeti. A konferencia szombaton szakbizottságokban folytatta munkáját Angliában megtörtént a for* dulat, amit voltaképpen már mindenki jó előre sejtett. A konzervatívok visszatértek az „ellenzéki sivatagban tett évekig tartó vándorlásból”, Margaret Thatcher asszony Anglia első - női miniszterelnö­ke lasz, s egyben az első nő, aki fejlett tőkésországban egy kormány élére kerül. A 635 mandátum közül 514-nek a sorsa már pénte­ken reggel kiderült: a kon­zervatívok 258 mandátu­mával szemben 245 munkás­párti és 7 liberális mandá­tum áll. Az arányokat figye­lembe véve ez 45 mandá- tumnvi konzervatív nyeresé­get és 37 munkáspárti visz- szacsúszást jelent a megelőző parlamenthez kénest. A to­vábbi kombinációk így vol­taképpen már fölöslegesek: a hiányzó 121 mandátum ugyan­is nagy többségében olyan vidéki ' választókerületeké, ahol a konzervatív szavazók voltak többségben. Az eredményen túlmenően szükséges az angol választá­sok elemzése, mind társadal­mi, mind személyi viszonylat­ban. Ami az első és nyilván­valóan fontosabb kérdést il­leti; a rendkívül érett brit polgári demokráciában a két- pártrendszer kínálta vá­lasztási lehetőség természet­szerűen nem jelenti a társa­Konzervatív- győzelem Angliában TI. Erzsébet királynő rövid­del Callaghan búcsúlátogatá­sa' után fogadta Margaret Thatchert, a konzervatív párt vezérét és megbízta, az új kormány megalakításával. Pénteken kora délután az al­sóházi erőviszonyok így fes­tettek: Konzervatív Párt 325 Munkáspárt 267 Liberális Párt 10 Skót Nemzeti Párt 2 Walesi Nemzeti Párt 2 SDLP 1 Észak-ír Unionisták 7 További nagy nevek bú­csúztak el az alsóháztól, köz­tük Shirley Williams asz- szony közoktatásügyi mi­niszter és John Pardoe libe­rális alvezér is. Callaghan miniszterelnök lemondása után tartott sajtó- értekezletén kesernyésen az­zal magyarázta a vereséget, hogy „a tél emlékei túl élén­kek voltak”, és, hogy „az em­berek a tél (sztrájkjai) ellen és nem a konzervatívokra szavaztak.” Muskie Varsóban Edward Gierek, a LEMP KB első titkára pénteken fogadta Edmund Muskie amerikai sze­nátort, aki Carter elnök meg­bízásából európai körúton van és ennek során érkezett Len­gyelországba. A szenátor át­adta Edward Giereknek Ja­mes Carter levelét. Ezt kö­vetően eszmecserét folytattak a lengyel—amerikai kapcsola­tok további kiszélesítéséről, különös tekintettel a gazdasági és a műszaki-tudományos együttműködésre. (MTI) Megszakadt az euró—arab párbeszéd Az Arab Liga „további ér­tesítésig” lemondta az úgy­nevezett euró—arab párbe­széd, a nyugat-európai közös­ség és az arab országok együttműködését kialakíta­ni hivatott tárgyalási fórum összes tervezett értekezletét és megbeszélését — közölte csütörtökön Brüsszelben az EGK szóvivője az Arab Li­ga képviselőjére hivatkozva, aki ezt az euró—arab párbe­széd általános biztottsága eu­rópai társelnökével tüdatta. Megfigyelők szerint ez a lé­pés is az egyiptomi—izraeli békeszerződésnek és Egyiptom arab „bojkottjának”’ követ­kezménye. NÖGRÁD-1979. május 5., szombat II szovjet sajtó napján MTA-közgyűlés Május 9—11 között rendezi meg idei v közgyűlését a Ma­gyar Tudományos Akadémia — jelentette .be pénteki saj­tótájékoztatóján Tamássy Ist­ván akadémikus, az agrártu­dományok osztályának elnöke az MTA tudósklubjában. A közgyűlés feladataival, munkájával összhangban a tudományos osztályok prog­ramjai már 7-én, hétfőn meg­kezdődnek. E tanácskozásokat követően 9-én lesz a meg­nyitó, amelyen átadják az akadémiai aranyérmet, vala­mint a tizenkét akadémiai di­jat. A közgyűlés kibővített, zárt ülésén Hollán Zsuzsa akadémikus tart előadást „A tudomány haladása és az ember” címmel, s a vitában a meghívott szakemberek is részt vesznek. A 10—11-i zárt üléseken tudományos életünk reprezentánsai megválasztják az új tiszteletbeli rendes és levelező tagokat, s megvitat­ják . az MTA új alapszabályát. Az Akadémia elnöksége megvitatta az idei közgyűlés jellegét és szervezeti rendjét megkülönböztetett figyelmet szentelve a tudomány, politi­ka időszerű feladataival kap­csolatos párt- és állami hatá­rozatokból adódó feladatok­nak. Ahogyan azt Tamássy István aláhúzta: különösen nagy szükség van arra, hogy az ötéves népgazdasági ter­vekkel időben hangolják ösz- sze az Akadémia tevékenysé­gét. . A másik fontos megál­lapítás: a testületi munka kibontakoztatása érdekében ajánlatos az elnökség, általá­ban a testületi szervek tiszt­újítását az eddigi három év helyett ötévenként tartani. En­nek megfelelően az idei köz­gyűlésen az 1979-ben egyéb­ként lejáró mandátumok 1980-ig történő meghosszabbí­tását javasolják. A közgyűlés legnagyobb sú­lyú és élénk érdeklődéssel várt témája az új alapszabály megvitatása lesz. Az Elnöki Tanács az idén alkotta meg az MTA-ról szóló törvényerejű rendeletét. A törvényerejű rendelet alapján, az MTA el­nöksége és a tudományos osz­tályok véleményének figye­lembevételével készült el az új alapszabály-tervezet. A sajtótájékoztatón hang­súlyozták, hogy a közgyűlés kibővített zárt ülésén, vala­mint az osztályüléseken olyan komplex tudományos témákat vitatnak meg sokoldalúan, amelyeknek szoros a kapcso­latuk a gyakorlati élettel. (MTI) A Szovjetunióban a sajtó napját minden évben május 5-én ünnepük, azon a napon, amikor a Pravda első száma 1912-ben megjelent. A Lenin alapította újság a Bolsevik Párt szócsöve, a nép szava lett Oroszországban a cárizmus és a burzsoázia ellen, a szocialis­ta forradalom végrehajtásáért vívott harcban. Lenin a ké­sőbbi években is óriási jelen­tőséget tulajdonított a sajtó­nak; a politikai harc legéle­sebb fegyverét, azt a hatal­mas eszközt látta benne, amelynek révén a dolgozók a párt terveinek megvalósítá­sára szervezhetők. Ezért nem véletlenül ala­kult ki a népben az a véle­mény, hogy a sajtó minden do­logban igen közeli és megbíz­ható segítőtársa a pártnak. Az első szovjet ötéves tervek évei­ben a sajtó mint a néptömegek fóruma segített a pártnak az ipar alapjának megteremtésé­ben, a dolgozók mozgósításá­ban és szervezésében. Leonyid Iljics Brezsnyev Űjjászületés című könyvében is nagyra .értékelte a szovjet újságírók önfeláldozó mun­káját. Ügy vélem, hogy új­ságíróink valóban méltók arra a megbecsülésre és elismerés­re, amelyben az SZKP KB főtitkára részesítette őket. Az újságírók a háború idején és a háborút követő években min­dig ott tartózkodtak, ahol a legnehezebb volt a helyzet, s nem csak hogy beszámoltak olvasóiknak a döntő esemé­nyekről, hanem közvetlenül részt is vehettek bennük. Ez­zel kapcsolatban szeretném a magyar olvasó emlékezetébe idézni a háborúban részt vett Konsztantyin Szimonov híres szovjet író szavait arról, hogy az újságírók „Leicával és jegyzetfüzettel, olykor meg géppuskával” az elsők között nyomultak be a fasiszták által megszállt városokba. Ezt én magam is megerősíthetem, az események tárgyilagos szem­tanúja. Ugyanis a második vi­lágháború éveiben csapattiszt voltam, és ahogy mondják, „külső . szemlélője” voltam mostani kollégáim harctéri tetteinek. Nem csökkent az újságíró szerepe a békés építés évei­ben sem. Ahogy Leonyid Il­jics Brezsnyev írta: „Az új­ságíró az építkezés teljes jogú résztvevője volt”. L. I. Brezs­nyev felidézve a zaporozsjei területi pártbizottság első titkáraként végzett munká­jának kezdeti lépéseit, elmond­ja, hogy az elsőrendű intéz­kedések között ragaszkodott a területi lapok példányszámá­nak növeléséhez és szemé­lyesen is nagy figyelemmel kísérte a Sztroityel (Építő) cí­mű zaporozsjei helyi lap te­vékenységét. Leonyid Brezsnyev intézke­dései nyomán az építkezésen más lapok is helyszíni szer­kesztőségeket szerveztek, ame­lyek operatív módon foglal­koztak' az élenjáró tapaszta­lattal, terjesztették a legjobb építők példáját. Mindebben kifejezésre ju­tott az, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja elismeri a sajtó szerepét, törekszik arra, hogy a sajtó még közelebb ke­rüljön a néphez, a nép fóru­ma legyen, tükrözze az embe­rek mindennapi életét. Ma a szovjet sajtó több tíz­ezer képzett újságírót, együtt­véve körülbelül 170 millió pél­dányban kiadott több mint 8000 újságot, mintegy 7000 folyóiratot és folyóirattípusú kiadványt jelent, amelyek­nek egyszeri példányszáma csalin.em 180 millió. Az egész világon tudják, hogy ma a Szovjetunió a földkerekség legtöbbet olvasó országa. Ami az időszakos kiadványokat il­leti, jelenleg több mint négy jut minden szovjet családra. N. Zabelkin, a Szovjetunió hőse, az APN budapesti irodájának vezetője Tory-győzelem dalmi rendszerek közötti vá­lasztást. Sőt, osztályszempont­ból sem lehet egyértelműen megvonni a határokat; á bér­ből és fizetésből élő közép* rétegeken túl az afigol mun­kásosztály mintegy 20 száza­léka is a konzervatív szava­zók táborához tartozik. Az angol munkásosztály óriási többsége persze azért a Labo- ur-pártot támogatja, s ami ennél is fontosabb: a szak- szervezeteket, az angol mun­kásosztály érdekképviseleti szerveit eltéphetetlenül szo­ros szálak fűzik a munkás­párthoz. Az angol burzsoázia és a banktőke vezetése vi­szont a konzervatívok mel­lett áll. A jelenlegi helyzet megér­téséhez, s egyben a munkás­párti vereség okának felderí­téséhez mindenekelőtt az an­gol gazdaság helyzetére kell felhívni a figyelmet. A mun­káspárt 1974-ben olyan hely­zetben vette át a hatalmat, amikor a megelőző ■ konzer­vatív kormányt voltaképpen az angol 'bányászok nagysza­bású sztrájkja buktatta meg. Az olajválság kibontakozá­sa, valamint a tőkésgazda- ■ság visszaesésével párosult infláció ebben az időben rendkívüli erővel sújtotta az angol gazdaságot. A mun­káspárt a fennálló erőteljes szervezeti kapcsolatok ellené­re sem tudott olyan stratégia át kidolgozni, amelyet a szak- szervezetek elfogadhatónak minősítettek volna. Sőt, a szakszervezetek a magas inf­lációs ráta ellenére több mint két évig elviselték a mun­káspárti kormány által meg­szabott béremelési korláto­zásokat. Ez a gyakorlatban azt eredményezte, hogy a reálbé­rek csökkentek és ugyanak­kor a termelés visszaesése következtében nőtt a munka- nélkülisége. Ezen a helyzeten alapvetően az Északi-tenger olajának feltárása nem változ­tatott, amelyről pedig a La- bour-kormányok azt hitték, hogy egy új fellendülést hozhat. A konzervatívok ezek tu­datában alakították ki rend­kívül * agresszív választási kampányukat. Ennek • közép­pontjában az állott, hogy csökkentik az adókat, különö­sen a vállalati adót —, hogy ily módon a tőkéseket erőtel­jesebb üzleti tevékenységre ösztökéljék. . A másik olda­lon meglovagolták a „szak- szervezeti hatalom’’ és a sztrájkok zavaró hatása mi­att a középrétegekben fel­gyülemlett türelmetlenséget, azt ígérve, hogy „megféke­zik” a szakszervezeteket. Vég­ső soron ez a két tényező — és mögöttük alapvetően az összehangolt Labour-szakszer- vezeti stratégia hiánya —ve­zetett a konzervatívok győzel­méhez. Személyi szempontból azért van fontossága a választási eredménynek, mert Thatcher asszony személyében a toryk agresszív jobboldala került a miniszterelnöki székbe. Míg, ugyanis Callaghan és a mun­káspárti kabinet vonala nem különbözött lényegesen a konzervatívok úgynevezett „progresszív” szárnyának ál­láspontjától, Thatcher asz- szony egy másik csoportot képvisel. Ez mind bel-, mind külpolitikai szempontból komoly kérdőjeleket vet fel. A belpolitikában e pillanat­ban elkerülhetetlennek lát­szik a „kemény” kormány­fő és a szakszervezetek kö­zötti konfliktus kiéleződése, ennek minden társadalmi és gazdasági > következményével. A külpolitikában feltehetően reakciósabbá válik Nagy-Bri- tannia Afrika-politikája és az eddiginél is egyértelműbb „al­kalmazkodásra” lehet számí­tani Washington irányában. —i—c i >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom