Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)
1979-05-20 / 116. szám
Utolsó előtti EB-selejtező Szovjetunió — Magyar ország 2—2 (1 — 1) Szombaton délután Tbilisziben a magyar labdarúgóválogatott utolsó előtti EB- selejtezőjét játszotta, a Szovjetunió elleni visszavágón. Tbiliszi Stadion, 75 000 néző, vezette: McGinlay (Skócia.) Szovjetunió: Gontar — Berezsnoj, Adzsem, Bubnov, Mahovikov — Daraszelija, Macsaidze, Koridze — Csesz- nokov, Sengelija, Blohin. Magyarország: Tóth Z. — Török, Kocsis, Bálint, Tóth J. — Kovács, B., Tatár — Pusztai, Nyilasi, Törőcsik, Magyar. Nagyon magabiztosan kezdett a szovjet csapat, adogatták a labdát és igyekeztek keresztbefutó csatáraikat megjátszani. Általában a magyar térfélen folyt a játék. Nyilasiék csak ritkán kerültek át a másik oldalra. A 22. percben a hazaiak megszerezték a vezetést. A támadást támadásra indító Berezsnoj felfutott, belőtte a labdát, Blohin elkapta előle a fejét, a magyar védőket ezzel megzavarta és a tisztán álló Csesznokdv közelről jobbal a magyar kapuba helyezte a labdát, Tóth Z. tehetetlen volt. 1—0. Rögtön utána csere volt a magyar csapatban, Török lejött Martos állt a helyére. A 33. percben Törőcsik „ringlispilre” ültette a védőket, szögletre tudtak csak menteni előle. Magyar lőtte be a labdát, jobbal, Gontar aláfutott és a mindig jókor érkező Tatár jobbal nagy biztonsággal helyezte a kapu közepébe. (1-1.) Eléggé hosszú szünet után változatlan összeállításban jöttek ki a csapatok a pályára. Mindkét csapat eléggé lassan, körülményesen sok átadással próbálkozott. Az ötödik percben ismét cserélt Kovács Ferenc, Kovács Bélát a ferencvárosi Rab váltotta fel. A 63. perc meghozta a vezetést: Törőcsik kígyózott át a szovjet védelmen, a lehető legjobb pillanatban és legjobb helyre küldte a labdát. Pusztainak, a veterán jobbszélső nyugodtan, jobb belsővel küldte a labdát a jobb kapufa mellé. Gontar elnyújtott lába mellett. (2—X). A 64. percben Bubnov túl keményen szerelte Törőcsiket, sárgalapot kapott érte. A 70. percben Szimonyan szövetségi kapitány cserélt, elsősorban a helyi közönség követelésére Koridze helyére Kipianit küldte be. A 75. percben erősen vitatható góllal egyenlített a szovjet válogatott. Blohin beadására Kipiani és Sengelija ugrott fel, a labda az utóbbi fejéről került a kicsit késlekedő Tóth Z. mellé, aki utána kapott a partjelző azonban beintett, gólt jelzett és McGinlay megadta. (2—2). A 79. percben Bubnov ismét Törőcsikkel szemben szabálytalankodott, a játékvezető kiállította, tíz főre csökkent a hazai csapat A 80. percben Tatár eldönthette volna a mérkőzés sorsát. Közelről leadott fejesét azonban Gontar ki tudta ütni. A 82. percben újabb csere volt a szovjet válogatottban, Csesznokov helyére Zsupikov került. Gálaeai a rákluiatáa céljaira Miniszabadság előtt a Regőczy—Sallaf jégtánckettős Aggodalom és csalódottság vett erőt a szurkolók százezrein, amikor kiderült: Regőczy Krisztina egy teljesen ártatlan szituációban — a bécsi Stadthalle jegére került idegen anyagban megbotolva — súlyosan bukott, s nem vehet részt a gálaesten. Azóta kiderült, a balesetet a vártnál hamarabb kiheverte, s így részt vehetett a világbajnokságot követő bemutatókörúton, amely még jelenleg is tart. A húsvéti ünnepeket a svájci határ közelében fekvő francia városban, Morzineben töltötte Sallai Andrással, ahol EB- és VB-helyezettek is részt vettek az ott rendezett gálán. Két utazás között, néhány napot Budapesten töltenek. — Nagyon elégedettek vagyunk a világbajnoki ezüstéremmel — summázta a várakozáson felül jól sikerült bécsi VB történéseit Krisztina —, annál is inkább, mivel a szakemberek egybehangzó véleménye szerint is jól korcsolyáztunk. Ezek a hangok biztatást adnak a jövőt illetően is. — Nemrégiben ismét külföldön voltak. Ezúttal hol léptek fel? — Április 26-án az angliai Solihullban jótékony célú bemutatót - rendeztek, amelynek teljes bevételét a rákkutatás költségeinek fedezésére ajánlották fel. Ilyen alkalmakkor különösen szívesen vállalunk szereplést. — Az előző években ilyenkor a pihenés időszaka szokott következni. Így lesz ez 1979-ben is? — Sajnos, legfeljebb csak egy-kéthetes, „miniszabadságot” engedélyezhetünk majd magunknak. Pontosabban fogalmazva, Angliából hazajövet májusban egy kicsit fellélegezhetünk. Azután elkezdjük az új program kialakítását, amelyet már az 1980-as világversenyeken szeretnénk bemutatni. Segítőtársunk — mint évek óta — ezúttal is Nagy Zoltán, a Magyar Állami Operaház szólótáncosa lesz. Előreláhatólag tíz napot itthon dolgozunk balettmesterünkkel, majd a jégviszonyoktól függően az NDK-ba vagy Ausztriába tesszük át székhelyünket. — Gondolom, ezután már egymást követik az utazások, a felkészülés a jégtáncosoknál nyáron is teljes odaadást igényel? — Valóban így lesz. Június második felében Svájc következik, július 10 után pedig ismét az angliai Richmond az úticél; ott a jól bevált recept szerint Betty Callaway edzőnőnk irányításával igyekszünk megalapozni a jövő évi — remélhetőleg sikeres — szerepléseinket. — A nagy erőpróbák érdekes sorrendben követik egymást 1980-ban: a göteborgi Európa-bajnokság után előbb az USA-beli Lake Piacid ad otthont a téli olimpiai játékok résztvevőinek, s csak ezután lesz Dortmundban a világbajnokság. Tehát ezúttal nem igaz a mondás: a végén csattan az ostor? — Kétségtelen, hogy az olimpiai bajnoki címnek, az ott nyerhető érmeknek van a legnagyobb varázsa. Mindenesetre sokat jelenthet számunkra, hogy szeptemberben ott lehetünk Lake Piacidban, az immár hagyományos elő- olimpián. Az eddigiek során minden alkalommal igyekeztünk a zene megválasztásánál egy-egy olyan betétet is beépíteni a kürzenénkbe, amely a vendéglátóknak különösen kedves lehet, s ami számunkra plusz szimpátiát jelenthet.' Idén ezt a keringő biztosította, amit az EB színhelyén,' Zágrábban ugyanúgy kedvezően fogadtak, mint Bécsben.’ Jövőre három, különféle zenei ízlést kell megpróbálnunk kielégíteni. Reméljük, sikerül megnehezítenünk a két legnagyobb rivális, a Limicsuk— Karponoszov és a Mojszejova —Minyenkov szovjet párosok dolgát a világ- és Európa- bajnokságon éppen úgy, mint a téli olimpia jégtáncversenyén. Jocha Károly Veszélyben Botár gátfutócsúcsa Teke Nem érkezett meg az ellenfél r Az NB II-es nagygolyós tekecsapat-bajnokság XII. fordulójában az STC együttese a sorsolás értelmében 1 , múlt héten a szolnoki Gyulai j SE együttesét fogadta volna. | A vendégcsapat azonban nem érkezett meg, valószínű a szövetségtől kért halasztást A találkozót későbbi időpontban játsszák le. Az St. Síküveggyár együttese idehaya mérkőzött az Építők gárdájával. A hazaiak nagy küzdelem után győztek a fővárosiakkal szemben. St. Síküveggyár—Építők,’ 5—3 (2674—2656 fa.) St. Síküveggyár: Mag 486, Jakus L. 446, Puszta 411, Bozó 381, Radies 450, Stark 500. Építők; Bogárdi 414, Nagy 459, Fegyveres 455, Mihályi 437, Bállá 421, Pál 470. A megyei tekecsapat-bai- nokságban is tovább folytatódtak a küzdelmek. Általában a várt eredmények születtek. St. Síküveggyár II.—Somoskőújfalu II. 7—1 (2467—2197 fa.) St. Síküveggyár II.: Dávid 423, Sándor 379, Szabó 419, Csongrádi 430, Papp 390, Lóczi 426, Somoskőújfalu II.: Benyus 367, Angyal 391, Balázs 345, Molnár J. 335, Baj- czár 386, Németh 373. Mátranováki Vasas II.— Mátraszőllős I. 2—6 (2128— 2271 fa.) Mátraszőllős: I.: Koczka M. 417, Győri A. 366, Huber 383, Sirkó 333, Koczka L. 405, Csemer 367. Mátranováki Vasas II.: Telek 309, Berze 343, Hegedűs 375, Akácz 387, Stócek 360, Aranyos 354. Mátraszőllős II.—Somoskőújfalu nők 5—3 (2081—2046) Mátraszőllős II.: Krivovalit 291, Szabó 396, Csemer 338, Csontos 353, Huber 351, Tóth 352. Somoskőújfalu nők: Be- nyusné 352, Oláh A. 353, Köveshegyi 310, Oláh E. 359, Szabó 346, Kormány 326. STC II.—Kisterenye I. 8—0 (2817—2167.) STC II.: Verbovszki 491, Kohut 490, Borsós 479, Dósa 428, Becze 411, Lengyel 518. Kisterenye I.: Janusek 389, Kelemen 334, Janusek J. (Szomszéd) 301, Pelrovics 410, Burján 331. Futó 402. Birkózás Olimpiai pontszerző: Bátka István (PSE) Az ifjúsági magyar bajnokságon — amelyre a területi és a videkbajnokságon mutatott teljesítmény alapján jutottak a birkózók — a pásztói Bátka István (52 kg) egy olimpiai pontot szerzett, miután a 6. helyet szerezte meg. Kiss Károly 75 kg-ban a 7. helyen végzett. A PSE ifjúsági csapata — amely 8 fős — újonc gárda, így tőlük, az előző évek sikeréhez hasonló szereplést még nem lehet kívánni. A korábbi esztendőket is figyelembe véve a statisztika azt mutatja, hogy a magyar bajnokságokon az első hat között olyanok végeztek, akik úttörőkoruk óta birkóznak. Nos, ezúttal ez a kitétel csak Bátka Istvánra vonatkozott, aki mindenképpen esélyes volt a 4. helyre. Tény, hogy sérült volt a csuklója, de a látottak alapján nemcsak ennek tudható, be az elért eredmény. Enervál- tan, nem kellő lendülettel birkózott a pásztói fiú. Kiss K. sok kihagyás után — szeptemberben kezdett újra edzeni — lépett szőnyegre. Szorgalma, kitartása árán jutott el idáig, ami*már magában is dicséretes. Ha még egy mérkőzést megnyer, már az 5. helytől nem került volna lejjebb. A PSE birkózó-szakosztálya az úttörő A—B korcsoportra és az előkészítő csoportra épül. Közülük több tehetséges fiatal bizonyította már, hogy a következő években komolyan kell velük számolni. Különösen eredményesen szerepelnek a serdülők. Ha csak Bán Ferencet, Nagy Pétert, Jancsó Józsefet, vagy Oláh Pált, Hegedűs Pált, Sidi Ákost, Kiss Károlyt vesszük számításba, akik elsőéves serdülők, kellemes gondjai lehetnek a következő években a szakosztálynak. Ezek a birkózók ugyanis jövőre már egy sokkal tapasztaltabb, egységesebb, szép eredményekre jogosító ifjúsági gárdát alkothatnak. S ez nemcsak egyesületi, hanem megyei szempontból is örvendetes. — adorján — Az UNESCO nemzetközi gyermekév rendezvénysoroza. tában sportmajálist rendeztek múlt vasárnap a Népstadionban. A MASZ nagyszabású futóversenyére a legjobb 20 ifjúsági versenyzőjét hívta meg, köztük Kadlót Zoltánt és Bene Istvánt. Kadlót osztálykirándulás miatt távolma. radt. A 60 000 néző előtt Bene nagyszerűen versenyzett és 1500 méteren 4:04,6 másodperces ideje, alapos egyéni csúcsjavítása (régi 4:13,0) több, mint kellemes meglepetés. Kedden az STC-atléták részt vettek a Csepel országos felnőttversenyén, az Ü. Dózsa Szilágyi utcai pályáján. A csodálatos környezetben, ideális időben, kiválóan szerepeltek. A 110 méteres gátfutásban Mártonka Ferenc nagyszerű ritmusban suhant a gátak felett. Ideje 15,7 másodperc, jobb az aranyjelvényes szintnél és 0,1 másodpercre megközelítette Botár 1950-ben (!) felállított megyei felnőtt- és if júsági csúcsát. 3000 méteren Varga 8:29,2 másodpercet futott, mellyel az első futamban a középmezőnyben végzett. A második futamban Szabó Zoltán 9:12,0 másodpercre javította egyéni csúcsát és Balogh Gyula személyében újabb ifjúsági futó törte át a 9 perces határt. Űj egyéni csúcsa 8:59,2 másodperc. Ebben a futamban indult Bene is. Szívósan tartotta magát az erős mezőnyben.’ Erőfeszítését nagyszerű siker koronázta. Aranyjelvényes szinten belül 8:41,0 másodperces idővel ért célba. Régi csúcsa 8:51,8 másodperc volt.1 Jól szerepeltek, egyéni csúcsot javítottak a 800 méteres futók is. Kiss István 1:57,0 másodperccel futamgyőztes lett, Huszár László pedig két percen belülre került. Ideje: 1:59,2 másodperc. — hertelendy — abúcsúztató P á I y „Nyugdíjba vonul” az öreg pálya, pontosabban átadja helyét az újnak, a születőnek: az STC (volt SBTC!) salakos játéktere helyén ifjúsági sportcentrumot építenek. A sok nagy csatát látott sporttelep történetéről beszélgettünk Takács Lajossal, aki mint játékos és mint edző is sokat tett Salgótarján labdarúgásáért. Ott volt az akkor még modernnek számító pálya születésénél is. — Nagyon jól emlékszem — mondta —, hogy a BEAC • csapatát győzte le az SBTC a pályaavató mérkőzésen, 1925- ben. Csak, mint érdekességet említem, hogy a fővárosi egyetemisták között szerepelt Pluhár István, a később ismert rádióriporter is. Ekkor még álmodni sem lehetett zuhanyozóról, meleg vízről, s a csapatok egy fabódéban öltöztek. Az impozáns öltöző- épület, amely ma már aggastyánnak tűnik, 1936-ban készült csak el, immár teljes összkomforttal szolgálva a csapat sikereit. Olyan játékosok kergették itt a labdát, mint Zsengeilér, Kurinka, Omaszta, Csuberda, Jenői i, Laczkó, Borsányi, hogy csak néhányukat említsem. Az idők folyamán háromszor kísérleteztek a játéktér füvesítésével, de mindhiába — a fű állandóan kiégett, így aztán újra és újra salakkal kellett feltölteni. Az ötvenes évek közepén már nem lehetett salakon játszani NB I-es találkozókat, ezért hétvégeken az SKSE pályán vendégszerepeit a Stécé. így az öreg salak kezdte elveszíteni korábbi jelentőségét — csak időnként „adott teret” az első csapat mérkőzéseinek, s még 1978-ban is — igaz hogy csak a második osztályban — rendeztek itt bajnoki mérkőzést, például a 2—2-re végződött STC—DVSC találkozót. Szegényebbek leszünk tehát: eltűnik egy sokat szolgált sporttelep. De gazdagodunk is: új sportkombinát készül a helyén — szolgálva városunk, megyénk, országunk sportját. Kiss László Miklós
