Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-04 / 102. szám

A salgótarjáni síküveggyár Zagyva II. húzóüzemének márciusi üveggyártása rekordnak számít. A felújítástól eltelt három hónap alatt az üzem napi átiagtermelése meghalad­ta a tízezer-háromszáz négyzetmétert. Kisebb mértékben ugyan, de javult az üveg mi­nősége is. A Zagyva II. húzóüzem negyedéves tervelőirányzatából hatvanötezer négyzet- méter többlettermelést ért el. A képen Nagy István leszedésirányító — aki negyvenöt esztendeje dolgozik a gyárban —, Kakukk István és Magulya János, a Vörös Csillag Szocialista Brigád tagjai munka közben. Jövedelmet ne exportáljunk! KESEREG A FŐKÖNYVE­LŐ, aztán támadásba megy át: „Nem értem, miért kell a vállalatokat tönkre tenni, ki­szorítani belőlük a nehezen összegyűjtögetett anyagi erőt. Ez így nem lesz jó! Az állam csak rosszabbul járhat az el­szegényedett gazdálkodókkal —• neki kell őket talpra se­gíteni. Előbb vagy utóbb, s az többe kerül majd.” ,A közepes könnyűipari vál­lalat, nem is olyan régen de­rűsen nyilatkozó gazdasági szakembere most kötelesség- tudóan borúlátó. Hogyne len­ne az, hiszen hosszú évek után először nem számolt ki nyere­ségrészesedést — s először tért' haza üres kézzel felettes szervétől. Nem kapott támo­gatást a vállalat, sem bér­kedvezményt; örülhet annak a sovány 3 százalékos bér­emelési lehetőségnek, amit ki­fizethetnek. De ha az idén sem szedik össpe magukat, mi lesz? Minden reményük az exportban van — állítja. Né­mi dotációt szereznek majd hozzá, s ez kihúzza a céget a bajból. Mondom a főkönyve­lőnek: nem jó az irány. Nem érti — hogy hogy nem jó? Az állam, ha exportra volt szük­sége, eddig is mindig megfi­zette az árát. Elvégre a jobb minőség, a szabványtól eltérő szortiment nincs ingyen. S kü­lönben is, most aztán igazán szükség van a kivitel gyara­pítására! Valóban. De nem minden áron! Nézzük például az említett vállalat esetét, ahol a terme­lésnek mintegy 30—35 száza­lékát külföldre szállítják. Na­gyobbrészt a szocialista orszá­gokba, kisebb részt a tőkés piacokra. E cég lényegében két évtized óta (amikor is tel­jesen átépítették, kapacitását megnövelték) ugyanazt a ter­méket készíti. Időnként a min­tázatot, a színeket variálják ugyan, ám ez nem változtat hagyományos kínálatán. Amint az évek múltak, megöreged­tek a gépek, a tervek, s mintha a vállalat külvilágról alkotott képe is elavult vol­na. Sajnos ezt a veszélyes fo­lyamatot éppen a vállalatnál nem látták világosan. Még a tavaly. tavalyelőtti külföldi események riasztó jelzései sem jutottak ,el illetékesei tudatáig — noha ezek a jelzések nem voltak félreismerhetők. A külkereskedelmi partner ha­tározottan visszautasított több szállítmányt, mert azt nem lehetett eladni külföl­dön; itthon tele volt a nagy­kereskedelem raktára s a ter­mékek egy része csak nehezen kelt el az év végi kiárusítá­sokon. Dehát úgy tartotta a vállalat a problémákról: ha­tározott utasítást nem kaptak felülről a termelés korláto­zására, ezért gyártanak. Vár­tak még azután is, hogy a hi­vatalos közlönyök:, a tervzsü- rizések szigorú figyelmezteté­seket tartalmaztak. Sőt, nem hagytak kétséget afelől, hogy az idei esztendőben a költség- vetés nem fogja a külpiaci hatásokat a vállalatok testé­re, illetve kedvére átszabni — azoknak ugyanazt kell jelen­teniük a vállalatnak, mint amit a népgazdaság érzékel a nemzetközi munkamegosztás­ban. FŐKÖNYVELŐM NEM MONDJA, de gondolja: nem eszik olyan forrón a kását. Ám rossz a hasonlata, meg­győződésem. Az idei terv nem ad szabad utat a minden áron való exportnak csak úgy, mint a túlságosan ráfizetéses termelésnek. A népgazdaság exportnövelési igénye a gaz­daságosan termelhető cikkek­re vonatkozik. A nemzeti tel­jesítményt rontaná, ha rossz gazdaságosságú termékeket, a valójában nem hatékony mun­kát, látszólag jövedelmezővé varázsolnánk az állami tá­mogatásokkal. így a termék­kel együtt exportálnánk a nemzeti jövedelmet is, ami a végelszámolásnál népgazdasá­gi veszteségeket okozna, — hiába mutatna a vállalati mérleg nyereséget. Csak egyetlen út járható — a népgazdaságnak és a válla­latnak: a nemzetközi összeha­sonlítást műszakilag és gaz­daságilag egyaránt kibíró ter­melés. Az útjelző táblák — — az 1979-es szabályozók — már erre kalauzolják a válla­latokat, minisztériumokat, ha­tóságokat — minden résztve­vőt. És még valami,' amiről nem feledkezhetünk meg a kérdés tárgyalásánál. Az év eltelt hónapjai, a munka hét­köznapjai azt bizonyítják, — MA IS DOLGOZNI KELL, holnap is! Nincs er­refelé semmi szenzáció — mondja Simon István, a ka- zári tsz elnöke, a „mi újság?” rutinkérdésre. Nem mintha túlontúl áhítoznának a lát­ványosságokra, s persze, ne­héz is lenne fényesen csil­logni a mostoha adottságok között. Silány minőségűek a földek, a terület fele tizénhét százalék feletti lejtő. Aztán a hagyományok: Vizsláson, Ka­záron, Mátraszelén a me­zőgazdálkodás általában mel­lékes volt, a város, az ipar vonzotta s iha is csábítja a munkaerőt. Jellemző, hogy a három faluban mindössze egyetlen tehenet tartanak a háztájiban... ' Ráadásul a hatvanas évek közepétől a hetvenes évek derekáig — amikor megye- szerte izmosodtak a tsz-ek — a kazári közös gazdaság tág­jai sanyarú esztendőket él­tek át. Sokuk bizalma meg­rendült a nagyüzemben, mert a kudarc mindennapos ven­dég volt. Az utóbbi eszten­dőkben fordult a kocka: 1975—1978. között már keve­sebb volt a panasz, több az öröm. A tavalyi 30 mázsás búzatermés (1975-ben 18 volt) az árpa, kukorica, lu­cernaszéna hozama jelezte a hogy a korábbi esztendőkhöz képest lényeges a változás. Ha úgy tetszik — forrón is enni kell a kását. Hiszen a tervhez, a népgazdasági érdekhez va­ló igazodást mind szigorúbb törvényként tisztelik — és kö­vetelik meg ezt a tiszteletet. Kivétel nélkül. A terv meg­valósításában egységesebb az értelmezés a szabályozók be­tartását, a támogatások csök­kentését tekintve — és egyér­telműbb a gazdálkodók fele­lőssége a teendők iránt mint korábban. Erre mutat egye­bek mellett is, hogy ahol nem nem képződött, ott nem fizettek nyereségrészesedést; megszűnt a jótékonykodás, a megalapo­zatlan jövedelemkifizetés. HOGY MI LESZ a GYEN­GÉLKEDŐ vállalattal? Mit szólnak munkásai a megszo­kott -jövedelememelkedés el­maradásához? Nos, bizonyára elgondolkodnak. Mert azt vi­lágosan tudják-érzékelik, hogy a fonónő, a szövő," a gépke­zelő, az adminisztrátor, a se­gédművezető, a lakatos stb., sokat tehet ugyan a tartalé­kok feltárásáért — de abban, hogy mit készítsenek a gé­peljen, kinek szállítson a gyár, milyen üzleteket fogadjon el, miként szervezze a kooperá­ciót és saját munkáját, mi­lyen legyen a gyártmányfej­lesztés — abban a döntő szót nem nekik, hanem a vállalati felelős vezetőinek kell kimon- daniok. Velük együtt, a ter­vekbe beavatva és ahhoz egyetértést szervezve, termé­szetesen. Matkó István Kazári változások kezdetét. Az átla­gos tejtermelést két év alatt, kilencszáz literrel emelték. Fogcsikorgatva, mert ezen a vidéken minden mázsa ter­mésért duplán kell megdol­gozni! * Meredek domboldalak ke­serítik a traktorosok hétköz­napjait. A gépek vezetői gyakran testi épségüket ve­szélyeztetik, csak hogy ne maradjon tábla műveletlenül. Az idén már két gép borult fel. Szerencsére nem történt baleset. Az elmúlt években öt traktoros fordított hátat a közös gazdaságnak. Maga­sabb bér reményében a köze­li külszíni fejtéshez iparkod­tak, másik elköltözött, má­sok nyugdíjba vonultak. Nagy veszteség ez, ahol általában százan igyekeznek csupán nap mint nap. Előtérbe ke­rültek tehát a fiatalok. Hor­váth Zoltán például az istál­lóból indult tanfolyamra, most már gépen ül. Azóta Jakab István és Török Já- nosné hizlalja a marhákat, elvégezve a harmadik társuk munkáját is. Ne a saját, hanem a vevők idényeit élesítsék kt KihasznűiaSBan lehetőségek ci hatékonyság és minőség növelésében Alkotó A rétsági járási párt-végre­hajtóbizottság a központi és megyei párthatározatoknak megfelelően a járás egy-egy üzemében rendszeresen meg­vizsgálta, milyen intézkedése­ket tettek a termelés haté­konysága, a minőség javítása érdekében, mi az, amit még el kell végezni, miben és hol kell a járási pártbizottság­nak segíteni. A legutóbbi já­rási pártbizottsági ülésen há­rom év ez irányú tapasztalata­it összegezték, majd kijelölték a további feladatokat is. AHOL ELŐRE LÉPTEK Az ötödik ötéves terv kez­detére a járás üzemeinek re­konstrukciójával és az új ipar- telepítés termelésének felfut­tatásával a járásban a munka­erő-foglalkoztatási gondok mérséklődtek. Az eltelt három év alatt a termelés dinamiku­san; 58,5 százalékkal emelke­dett, 21,4 százalékos állóesz­köz-állomány bővülése mel­lett. Ugyanakkor az iparban foglalkoztatottak száma csu­pán-6,2 százalékkal nőtt. Jó­részt ennek tulajdonítható, hogy jelentősen javult — 49 százalékkal — az egy főre jutó napi termelési érték. Minek köszönhetők az elért eredmények? Jelentősen korszerűsödött a gyártmánystruktúra, egyre nagyobb teret foglal el az új, a korszerűbb, a magasabb ér­tékű termékek — csempék, gépi csomagolásra alkalmas dobozok, keramikus kötésű csiszolótestek — előállítása. Érződik azoknak az intézkedé­seknek a hatása is, amit a mi­nőség javítása érdekében tet­tek. Fejlődött fi termékek mű­szaki-technikai színvonala, csökkent a reklamációk, a mi­nőségi kifogások, száma, ja­vult a termékek értékesíthető­sége. Az üzemekből kikerülő áruk elsősorban belföldön találnak piacra. Kezdeti eredmények ta­pasztalhatók az exporttevé­kenységben. Ez utóbbi aránya a termelésből, az előbb emlí­tett időszakban 4,3 százalékról 14,7 százalékra nőtt, az összes kivitelből pedig a dollár el­számolású export 19,9 száza­lékról 58,2 százalékra emelke­dett. Ugyanakkor ez a tevé­kenység a termelő-gazdálkodó egységek bizonyos hányadá­nál együtt járt a gazdaságos­ság javulásával is. A termelés hatékonyságának növelésében, a gyártmány­struktúra korszerűsítésében nagy szerepe volt és van a műszaki fejlesztésnek. Az itt történt intézkedések a meg­levő munkahelyek korszerű­sítését szolgálták. Valameny- nyi üzemben új technológiákat alkalmaztak, felgyorsult a ko­rábban letelepített, elavult be­rendezések lecserélése, a Glo­bus Nyömda rétsági telepén, dombok — Nem is akárhogyan! — jegyzi meg a tsz-elnök. — A legutóbbi exportszállít­mányból valamennyi jószág a legjobb minősítést kapta, pedig az átvevő a kötözkö- dő félék közé tartozott. Jakab Istvánt méltán em­legetik példaként, hiszen reg­gel-este hat kilométert gya­logol, hogy idejében a telep­re érjen Vizslásról. A rendszeresen foglalkozta­tottak fele mái- harmincöt éven aluli. Ez is jelzi,, hogy az ipar árnyékában újra nép- szerűsödik a mezőgazdaság. Békés József-^s Matikovszki György a T—150-es erőgép kezelői. Az idén kapták a megbízatást fiatal fővel, s olyan teljesítményt nyújtot­tak, amire korábban nem akadt példa. Két műszakban 18—20 hektárt szántottak fel izzasztó körülmények között. Mentek nappal, mentek éjr szaka... A műhelyben dolgozók sem maradtak el. Kevesebben van­nak, de időre megreperálták a legkorábban használatos gé­peket, már a betakarító so­rokon munkálkodnak. Közben vita — biztató csetekvc a Fémbútornál, a Favorit Ci­pőipari Szövetkezet nagyoro­szi telepén. A hatékonyság javulását segítették a szervezettség szín­vonalának emelését célzó in­tézkedések. Kedvező válto­zást tükröz a munkaerő- és állóeszköz-gazdálkodás, az anyag- és energiagazdálkodás. A vezetői-irányítói munka színvonalában bekövetkezett fejlődés pedig fokozatosan jobb feltételeket teremt az eredmé­nyesebb munkához. Kialaku­lóban vannak a korszerűbb, a mélyebb elemezéseken ala­puló vezetői-irányítói mód­szerek. AMIT MÉG TENNI KELL A hogyan tovább kérdésre adandó válasznál a járási pártbizottság abból indult ki, hogy a termelő-gazdálkodó egységekben tevékenykedő pártszervek, szervezetek gaz­daságszervező, irányító, , el­lenőrző munkájuk középpont­jába a bevezetőben említett két alapvető, de igen szerte­ágazó okos, célravezető intéz­kedések sokaságát követelő feladatok teljesítését állítot­ták. Ennek megfelelően szület­tek meg a biztató eredmé­nyek. Az előbbiek jó alapot adnak a nagyobb követelmé­nyek teljesítéséhez. Ma és a jövőben csak akkor tudnak a járás üzemei újabb sikereket elérni, ha meggyor­sítják a termelésfejlesztési programok kidolgozását, erő­teljesebben javítják a termé­kek minőségét, ha növelik az export részarányát, gazdasá­gosságát, ha a jelenleginél na­gyobb figyelmet fordítanak a műszaki fejlesztésre, az új műszaki berendezések foga­dókészségének növelésére. Továbbra is sok eredményt ígér a magasabb szintű üzem- és munkaszervezés, de csak akkor, ha a vezetés napi ele­mévé válik. . A munkaerő­foglalkoztatásban az ésszerű­ség követelményeit szüksé­ges érvényesíteni, mivel az egV dolgozóra eső átlagos munkakiesés 1978-ban meg­haladta a 35 napot. Az állóeszközök értelmes kihasználása mellett nagyon lényeges feladat az anyaggal, az energiával való ésszerű, megfontolt, megalapozott, ugyanakkor mindenki szá­mára előírt szigorú takarékos­ság, az importanyagok hazai­val történő helyettesítése, a hulladékok jobb hasznosítása. A meglevő pazarlás megszün­tetésén fúl azt is célszerű meg­vizsgálni, hogy a termékek jellegének megváltoztatásával miként lehetne jelentős anya­got és energiát megtakaríta­ni. ÉS MIT SZÓLTAK AZ ÉRDEKELTEK ? Az írásos és szóbeli beszá­molóban elhangzottakra al­között jutott arra is az időből, hogy kétszázezer forint értékű hul­ladékvasat küldjenek a MÉH-telepre. A helyén ha­marosan labdarúgópálya, te­niszpálya épül. Mert a kazári termelőszö­vetkezet tagjai eljutottak odá­ig, hogy adnak a" környezet­re is. * Fenn a hegyek, lenn a víz a mezőgazdasági termelés akadályozója. Csaknem két­százötven hektár rét dago- nyás, amelynek vízrendezé­se lehetővé tenné a búzater­més megduplázását. Mindösz- sze pénz kérdése. Lesz rá, mondják a tsz vezetői, mert muszáj előteremteni. Ahogy összerakták gépekre, öltözőre, fürdőre. — Nemcsak a fáradság, a költség is dupla ilyen viszo­nyok között — említi Simon István, „ördögi kört” emle­get a tervezett vízrendezés kapcsán, amely dokumentá­cióinak elkészítésére egyelő­re még az erre hivatott tár­sulás sem ajánlkozik. A ke­vés nyereség gátolja a közös gazdaságot halaszthatatlan készsés kötő módon, cselekvőkészség­gel reagáltak a vita résztve­vői. Pisák István, a pártbizott­ság tagja, a FIM Gránit Csi­szolókorong- és Kőedénygyár tdlmácsi telepének művezető­je konkrétan azt bizonyította, hogy a korszerű termékszerke­zet a gondok mellett is előnyös a telephely dolgozóinak. Gyö­kér István, a FIM Gránit Csi­szolókorong- és Kőedénygyár romhányi Widenta telepé­nek vezetője közölte, hogy tovább nő üzemükben a munkaigényes termékek vá­lasztéka, hogy termelőbe­rendezéseik ötven százaléka nullára leírt gép, s mivel nincs más lehetőségük, saját erőből oldanak meg apróbb műsza­ki fejlesztéseket. Barti Ká­roly, a Híradástechnikai Anya­gok Gyára romhányi telepé­nek vezetője konkrétan felso­rolta. milyen termékeket gyár­tanak hosszabb távon, melye­ket tartanak á jelenlegi szin­ten és mit fejlesztenek vissza. Fábri István, a pártbizottság tagja, a Romhányi Építési és Kerámiagyár gazdasági igaz­gatóhelyettese az állandóan változó követelményekhez iga­zodás szükségességét hangsú­lyozta és a fogyasztói igé­nyek figyelembevételéről szóit. Vavra Tibor, a rétsági nagy­községi pártbizottság titkára a magasabb képzettségű ká­derek szükségességéről, a központ, valamint a telephe­lyek közötti kapcsolatok ered­ményeiről és a további tenni­valókról beszélt. Kollár Ra­fael, a pártbizottság tagja, a Romhányi Építési és Kerá­miagyár szakmunkása lendítő­erőnek jelölte meg az átgon­dolt ösztönzési rendszert, va­lamint a kiadott utasítások végrehajtásának számonkéré­sét. Sára János, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa rész­letesen indokolta a hatékony­ság és minőség növelésének konkrét követelményeit, be­szélt a szemléletben bekövet­kezett és még szükséges válto­zásokról, áz első negyedév eredményeiről, az időszerű tennivalókról. TELEPHELYNEK, KÖZPONTNAK Ä vitában felmerült kérdé­sekre Varga József, a pártbi­zottság titkára válaszolt, hangsúlyozva, hogy a vállala­tok ne a saját, hanem a fo­gyasztók valós igényeihez mérjék a követelményeket, szabják meg a feladataikat. Ezt követően a pártbizottság konkrétan meghatározta a he­lyi gazdálkodó egységek ten­nivalóit, megjelölte, mit vár a köznontoktól, ismertette, hogy miben kíván segítséget adni a járási pártszerveknek és .pártszervezeteknek. V. K. feladatok valóra váltásában. A holnap azonban nem kilá­tástalan. Most a székvölgyi salakban bíznak. Kevés rá­fordítással árulják a helyi építőanyagot, mert bebizonyí­tott dolog, hogy a kedvezőt­len termőhelyi adottságú tsz- ek csak is a melléküzemágak segítségével képesek előbbre lendülni. A termelőszövetkezet ter­melési értéke két év alatt öt­ven százalékkal nőtt. Nem dobálózhatnak milliókkal, nem vághatnak bele kétes kimenetelű, kockázatos üzle­tekbe. Kazáron mindennap sikeréért külön meg kell küz­deni. ' * Alapokat teremtenek. Er­re kerülnek az építőelemek. Szigorú szabályok szerint, az elvégzésre váró felada­tok parancsolnak. — TÖBB KELLENE, több kellene! — hajtogatja Simon István. Mert egyelőre a kazá­ri dombok között csak egyet­len dologban bővelkednek: a bizalomban, hogy az 1976-ban megkezdett út gyümölcsei be­érnek. • Akkor is, ha minden-- mázsa termésért kétszeresen meg kell dolgozniuk. M. Szabó Gyula «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom