Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)
1979-04-17 / 89. szám
T Képernyő előtt Zebegényiek Tulajdonképpen jól szórakozott mindenki — aki látta természetesen — Mesterházi Lajos—Zsurzs Éva A Zebegényiek című tévéfilmjén. Hogyisne szórakozott volna jól, amikor ,.olyan jó odamondo- gatós” filmet nézhetett. Amelyből, valljuk meg nyugodt szívvel, mostanában egyre többet láthatunk a ..televízió jóvoltából. Ennek bizonyítására elég csak néhány újabb keletű bemutatott tévés produkcióra utalni: ilyen alapállású volt, ha nem is ennyire közvetlenül odamondó (a nézőnek kifelé beszélő) Ellentétek, vagy a Vásározók életkonfliktusain jóval túlmutató sikeres játék, amelyet ugyancsak nemrégiben láthatott a közönség. Mesterházi Lajos (tragikus egyezés, hogy a bemutató előtt néhány nappal hunyt el) mindig is az odamondogatós szerzők közé tartozott. Más szóval, olyan írót vesztettünk el vele, aki minden alkotásával a legközvetlenebb közelséget tartotta a társadalmi valósággal, s ezt a közelséget-közvet- lenséget fémjelezte sokoldalú művészi alkotó munkával. Ezt tette Zsurzs Éva rendező segítségével, ebben a most bemutatott szatirikus játékával is. A Zebegényiek egy egész sor élő, ma is ható társadalmi problémát „vállalt” fel, nevezetesen; érdemes-e becsületesen dolgozni, lehet-e akármilyen helyes elvek, társadalmi igazság alapján úgy élni- megélni, hogy közben az elveket se adja fel az ember, „kényelmesek-e" a magyarok, szégyenllk-e a munkát, vagy éppen ellenkezőleg, nem szégyenük, csak éppen nem Ismerik fel saját lehetőségeiket? Igazi szatíra természetesen nem választhat minden tekintetben hétköznapi alaphelyzetet. Ezért a szokatlan párosítás a külföldre szakadt „buta”, de eredményes (anyagi előmenetelét tekintve eredményes) és az itthon zseniálisat alkotó, de anyagilag jóval szerényebb körülményeket felmutatni - tudó testvérpár. Vagy az egész Zebegényi család — beleértve a megházasodott fiatalokat és az éppen házasodni ‘készülő jegyeseket, valamint az egyre összébb szoruló nagyszülőket — hirtelen meggazdagodása egyetlen Mercedes fekáliaszippantó szuperkocsi beállításával. Az extrém, különleges helyzetek mindenki által behelyettesíthetők, kevésbé extrém, éppen ezért nagyon ismert, hasonló egyéni helyzetekkel, megoldásokkal. Valamint annak a felismerése sem sikkadt el ez esetben, hogy mai megváltozott igényeink nem mindenben egyeznek a lehetőségekkel. És talán létezik, hat körünkben egy kitenyészett korszellem, amely kényelmességet, a lehetőségek kihasználatlanságát, a munka nem kellő társadalmi megbecsülését tartja életben, s amely ellen így és máshogy is tenni kell. Mindez egy kellően vidám és megfelelően könnyedre hangszerelt családtörténet keretében jutott el a nézőhöz, olyan kiváló színészegyéniségek segítségével, mint Páger Antal, Komlös Juci, Kozák András, Szemes Mari, Márkus László, Tímár Béla, Fónay Márta. Mesterházi Lajos . közéleti életlátása és művészi-közéleti vállalkozása igazán jól párosult a nehéz (televíziós szempontból, tehát szakmailag sem könnyű) témákat kereső, vállaló, gyakorlott, nagy szakmai fegyvertárral rendelkező Zsurzs Éva rendezői leleményével. S ha meggondoljuk, itt szükség volt a leleményre! Mesterházi Lajos műve — csakúgy mint más maradandó írása — erőteljesen leíró jelleget hordozó alkotás, és éppen írójának módszeréből következve nem kerüli, sőt, vállalja a publicisztikai gondolkodás-megoldás előnyeit a hátrányaival együtt. Ez lehetne akár kritizálható (valamiféle „tiszta ' művészet” esztétikai mércéje szerint), vitatható jellegzetesség. s végül még azt is megkérdezhetnénk az ilyen nézőpont alapján: egyáltalán &lkalmas-e Mesterházi Lajos leíró-mesélő-publicisztikázó játéka filmre, televízióra, esetleg hangjátékra? Szerencsére nálunk senki nem vitatja, hogy nincsenek úgynevezett „tiszta műfajok”, s ezáltal — különösen a televízió esetében, ahol a sokszoros transzponálás, az eszközök széles körű, szabadabb alkalmazása egyébként is követelmény — úgyszólván minden megoldás megengedhető. Egyetlen kritérium létezhet: kifejti-e azt a hatást, amelyet az alkotók elvárnak tőle? v A Zebegényiek esetében mégis úgy tűnik, túlságosan sokat bízott író és rendező a történet szereplői és a közönség közötti folytonos kapcsolatot tartó narrátorra, szerep szerint Zebegénji , Ilikére (Zsurzs Kati), aki kifogyhatatlanul (szövegből kifogyhatatlanul) mesélt, mesélt akkor is, amikor egy-egy Zebegényi jellemfejlődésének kibontakoztatása játékot kívánt volna. Ezért tűnt időnként egyszerű narrátor-illusztrálásnak a „hirtelen jött” játék, dialóg. S ezért, na meg azért is, mert az idő véges, a Zebegényi család meg nagyon is népes, volt talán túlságosan is sematikus még a fő szerep- pontokat vállaló színészek jellemformálása is. S helyenként bizony az egyes korszakokra történt visszautalás sem volt mentes logikai, történeti bakugrásoktól, tisztázatlan, s csak később tisztázódó helyzetektől, epizódoktól. A játék hatása azonban meggyőzően közvetítette Mesterházi Lajos felelős életlátásának szeletét, s azt a vágyat, amely szatírájából érződött — ne csak mosolyogjunk, változtassunk is hibáinkon! (T. Pataki) Kastélyból — bemutatóterem A Romhányi Építési Kerámiagyár a közelmúltban megvásárolta a község egyik régi épületét, a Laszkay-féle kastélyt. Az eddig lakóháznak, raktárnak, tornateremnek használt „rezidenciából” itt szándékozzák kialakítani az újólag nagy hírnévre szert tevő gyár reprezentatív bemutatótermeit és mintaboltját. A tizennyolc helyiségből álló hajdani kastélyban helyet kapnak a gyár fejlődését bemutató . anyagok is, mik híven érzékeltetik a gyár múltját, jelenét, sejtetik jövőjét, és tárgyalótermeket Is kialakítanak. Az építkezések, a belső átrendezések még ebben az évben megkezdődnek, s várhatóan a jövő év végére lesz igazán szép a „Romhány—Laszkay.” — bábel-felv. — A tanácsok és az idegenforgalom Mai tévéajánlatunk ' 21.30: Gelléri Andor Endre: Meztelenül. „Ez a mű mindenképpen veszedelmes. Egy önérzet története a címe, és bár műfaja szerint regény, valójában önéletrajz, mégpedig annak is szeszélyes, kanyargós, időrend nélküli válfajából. Az emlékező élmények odatódulnak az író tollára, két munkaszolgálati ciklus között, amikor tudatosan vagy öntudatlanul a halálba készült, és a halálfélelemnél mégis erősebb volt a parancs: írni, alkotni!” így vall Gelléri Andor Endre felesége az Egy önérzet története című önéletrajzi regényről és a szerzőről, akinek a könyvéből és akiről most filmet láthatnak. A Meztelenül egy fiatalember szerelmeit, barátságait és a szülőházhoz való viszonyát, édes-keserű élményeit adja vissza epizódról epizódra, úgy, hogy közben az író személyisége is kirajzolódik. A tv-film azt a folyamatot igyekszik követni, amelyben az érzékenység, az élet szere- tete művészi alkotóerővé formálódik. Ma már nem feltétlenül szükséges, hogy statisztikai adatokkal, különböző felmérésekkel bizonyítsuk, milyen nagyot ffejlődött az utóbbi években az idegenforgalom, a turisztika Magyarországon. Nagyobb lett a külföldi és a hazai érdeklődés szép tájaink, üdülőhelyeink és műemlékeink iránt, s a személygépkocsik rohamosan növekvő száma és a javuló vo- natközlekedes is mind több lehetőséget kínál az egészséges kikapcsolódásra, a megérdemelt pihenésre, szülőföldünk alaposabb megismerésére. Mindez azonban az örvendetes jelenségnek csak az egyik oldala, a másikon azok a sürgető követelmények állnak, amelyek megteremtése nélkül aligha biztosítható a bel- és külföldi vendégek, kirándulók, üdülők zavartalan ellátása. Az idegenforgalom nem csupán a különböző központi és megyei szervek közreműködését igényli, hanem a helyi tanácsoktól is megkü/sivvín /: 2. Szép múlt után Csak a jó ég tudja, hogy mi indította az egyik — a hozzánk érkezett jelentésben közelebbről meg nem nevezett — kaliforniai könyvkiadót, hogy újra kiadja Sidney George Reilly annak Idején híressé, vagy inkább hírhedtté válit könyvét. Az angol titkos- szolgálat kapitánya nem kis önelégültségről tett tanúbizonyságot, amikor emlékiratainak ezt a címet adta: Az angol kémfejedelem — s e névvel önmagát illette. Hiszen egy ember ritkán érzi feljogosítva magát rá, hogy ítéletet mondjon saját tevékenységéről, értékelje önnön életét. Igaz, hogy Reilly már 1933-ban, amikor ez a könyv először egy New York-i kiadónál napvilágot látott, sem volt az élők sorában. Az Intelligence Service híres tisztje helyett felesége volt kénytelen sajtó alá rendezni a művet, amelyet a kém maga írt és nyugalomba vonulása után szándékozott, kinyomatni. Szovjetellenes iromány a „javából” — talán ez az oka, hogy újra nyomdába küldték — konjunktúrára számíthatnak némelyek, A könyv pedig jóval kevésbé tanulságos, mind a szerző, Reilly kapitány valódi története. 1925. októberének első napjaiban a következő rövid hír jelent meg az Izvesztyijában: „A szeptember 28-ról 29-re NÓGRÁD - 1979. április 18., szerda virradó éjszaka négy csempész próbált átjutni a finn határon. Kettőt közülük lelőttek, a harmadik — egy finn katona — fogságba került és a negyedik olyan súlyosan megsebesült, hogy belehalt sérüléseibe”. Néhány nap múlva a szovjet hatóságok hivatalosan bejelentették: az előző közleményben szereplők egyike Sidney George' Reilly kapitánnyal, az Intelligence Service tagjával azonos. A londoni Times kétsoros gyászjelentéssel intézte el a kémfejedelmet: „Sidney George Reillyt, szeptember 28-án az oroszországi Allékul falu mellett a GPU-katonák lelőtték”. Bizonyára nyomós okuk volt a Times szerkesztőinek, hogy ilyen lakonikus nekrológ mellett döntöttek. Pedig Reilly igazán megérdemelt volna tőlük hosszabb búcsúztatást is, hisz’ egész életét — természetesen nem csak meggyőződésből, hanem elsősorban jó pénzért, kémhivatásból — az angol és általában a nyugati tőkések érdekeinek szentelte. Hogy miként került a brit titkosszolgálat kötelékébe, azt továbbra is teljes titokzatosság fedi. Még Michael Sayers és Albert F. Kahn, a két neves haladó amerikai újságíró, Reilly életének alapos ismerője és feldolgozója sem tudta kideríteni. A kém életéről, tevékenységéről saját visszaemlékezései, s a két amerikai újságíró által feldolgozott élettörténete alapján rajzolunk most képei. Sidney Reilly a cári Oroszországban született egy ír hajóskapitány és egy orosz nő házasságából, s Ogyesszában nőtt fel. Már az első világháború előtt bizalmas munkakörben dolgozott egy szentpétervári nagy cári hajóépítő vállalatnál: Összekötő volt vállalata és néhány német érdekeltség — így a Blohm und Voss Vállalat — között. Közvetlenül a világháború kitörése előtt értékes híranyagokat juttatott el a' német hajóépítő programról Angliába. 1914-ben az Orosz-Ázsiai Bank embereként tűnt fel Japánban majd Amerikába hajózott. Ekkor a brit titkosszolgálat kartotékjai között mór megtalálható volt a neve az „I Esti” titkos megjelölés alatt. Nagyszerű nyelvérzékű — hét nyelven beszélt —, vakmerő, leleményes ügynöknek tartották. 1916-ban a svájci határon keresztül Németországba irányították. Itt német tengerésztisztnek álcázva behatolt a tengernagyi hivatalba, megszerezte, majd Londonba szállította a német haditengerészet titkosszolgálatának sifrjét. Minden valószínűség szerint ez volt az első világháborúban tevékenykedő kémek legnagyobb bravúrja. (Folytatjuk) lönböztetett figyelmet, tervszerű munkát követel. Kiváltképp az üdülő- és a kirándulóhelyek tanácsaitól. Mert hiába a legpompásabb hegyoldal, a gyönyörű kilátás, a tiszta levegőt árasztó erdő, a kellemes tó- vagy folyópart, ha maga a település nélkülözi a kulturáltság, a korszerűség jegyeit, s a vendégek legelemibb igényeit sem képes kielégíteni. Ha a tanács elhanyagolja az úgynevezett infrastruktúra fejlesztését, nem gondoskodik idejében a közművek, a település útjainak, kereskedelmi és szolgáltató hálózatának kiépítéséről, a vendéglátóhelyek szaporításáról, a község vagy város külső arculatának szépítéséről, rendezéséről. Áz ilyen elhanyagolt helyekre legfeljebb egyszer látogatnak el a turisták, aztán többé feléjük sem néznek! Pedig hát ennek épp az ellenkezője a célunk, ami szívós és következetes igyekezettel előbb-utóbb meg is valósítható. S ennek már a különböző fejlesztési tervek elkészítésénél jelentkeznie kell. Vitathatatlan, hogy a tanács ilyenkor szükségszerűen mindenekelőtt a helyi lakosság érdekeit, kívánságait, javaslatait tartja szem előtt. Emellett azonban — ha valóban komolyan veszi az idegenforgalom fontosságát — a testületnek minden esztendőben adódik lehetőség arra, hogy javítson a vendéglátós körülményein. Ez egyben a lakosság helyzetén, ellátásán is sokat könnyít, arról nem is beszélve, hogy a fellendülő turistaforgalom általában egyéb anyagi hasznot is — lakáskiadás, árusítás stb. — jelenthet a számára. Az idegenforgalmat illetően a szokásosnál összetettebb az „ellátás” fogalma. Nem elég, ha a vendégnek szállása van, villannyal és vízzel ellátva, ha a legszükségesebb árucikkeket megvásárolhatja, s jóízűen ehet, ihat a vendéglátóhelyeken — manapság ennél már jóval többet kell nyújtani. Kulturált körülményekről aligha beszélhetünk ott, ahol az utcák piszkosak, bűzös szemétkupacok éktele- nítik az áfkokat, az üres telkeket. Ahol elhanyagoltak a házak, a kertek, a parkokkal, fákkal senki sem törődik, s arról se gondoskodik a tanács, hogy autóparkolók álljanak az érkezők rendelkezésére. A legtöbb turista azonban nem csupán a szép tájra kíváncsi, hanem sportolási, testedzési lehetőségeket is keres vagy egyszerűen csak jól akar szórakozni — erre is tekintettel kell lennie a helyi tanácsnak. Sőt, ha arra megfelelő adottságokkal rendelkezik a település, nemesebb kulturális programokkal is szolgálhat vendégeinek; bemutathatja történelmi emlékeit, nevezetességeit, népi hagyományait, s ha van, falumúzeumát. A tanács tehát az ilyen jellegű „szolgáltatásokért” is- felelős, úgy is, mint a város vagy a község „állami gazdája”. A magyaros vendégszeretet és vendéglátás világszerte közismert. S ezt a jó hírünket csak öregbíteni szabad, nem feledkezve meg természetesen ' a magyar turisták, üdülők millióiról sem. Németh Géza Légi járatok negyven fővárosba Jugoszlávia vezető légitársasága, a JAT, 1978-ban az előző évinél 17 százalékkal több, összesen 3 600 000 utast szállított, java részüket menetrend szerinti járatokon. A légi szállítás is jelentős volt: ugyanebben az időszakban 26 000 tonna árut is vittek a JAT gépei, amelyek összesen 40 millió kilométer utat tettek meg, 65 000 repülőóra alatt. A JAT légiflottája 23 repülőgépből áll, amelyet 5600 főnyi személyzet szolgál ki, mindezzel a világ vezető légitársaságai közé tartozik. A 16 jugoszláv repülőtérről felszálló gépek az öt világrész negyven fővárosát érintik. Az Európába és a Földközi-tenger vidékére JAT-gé- pekkel szállított utasok száma 10 százalékkal, a hosszú távú légi utakon résztvevőké pedig 25 százalékkal nőtt az elmúlt esztendőben. A szállítási lehetőségek további gyarapítását jelenti a DC—10-es gépek beállítása. Az egyik nagy teljesítményű gép az elmúlt évben, december közepén tette meg első útját Amerikába és az év végéig 2000 utast és 100 tonna teherszállítmányt juttatott el rendeltetési helyére. Ez év májusában, már a második DC—10-est is üzembe állítják. %
