Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-13 / 86. szám

Magyar íilmek szemmagasságból Szemügyre venni magyar filmeket, megtett utat és ö jövendőt, eredményeket és kudarcokat, évről évre ez a dolga a magyar .filmszemlé­nek. A mérlegelő tekintet so­káig csak hátrafelé figyelt, si­kerek öröme lelkesítette, zsákutca s kátyú vélt vagy igazi látványa riogatta. Mód se igen nyílt másra, hiszen a szem elé csak az előző eszten­dő filmjei jutottak, hogy még egyszer fölfigyeljen rájuk néző, bíráló és filmkészítő egyaránt. Efféle szemlélődés sem oktalan, nem is céltalan, hiszen egy esztendő filmjei néha kicsit más képet mutat­nak, mint mindegyik külön- külöm. Rá is szokott szinte mindenki, hogy figyelgesse, merre mozdul a mérleg muta­tója, valahányszor új film je­lenik meg a mozivásznon, s egy-egy esztendő csomagja nehezebb-e vagy könnyebb, súlyosabb-e vagy röppenqbb az előzőnél. Talán most először nyílt a szemlélők tekintete jobban a jövőre. Az utóbbi években a magyar filmszemle műsorá­nak arányai mindegyre változ­tak: eleinte csak mintegy csemegéül mutattak egy-egy új filmet is, aztán minden napra jutott már egy, s eb­ben az esztendőben a szemle igazi látványa, látványossága a közeljövő moziműsora lett. Azért-e, mert szemhatár alá hullott már mindaz, amit a hátravetett tekintet láthat? Való igaz, akad a tavalyi ter­mésben olyan film, amelynek címe hallatán mozdulatlan maradt az emlékezet, a gyö- kértelen élménynek nyoma s hírmondója sem mutatkozott. Fölidézni ezeket a címeket már azért sem érdemes, mert korántsem biztos, hogy min­denki ugyanarról feledkezett meg. Hiszen már a várakozás is sokféle lehet, következés­képp öröm és csalódás is el­térő. Meg aztán művészet, egyáltalán: szellemi munka rosszul tűr megszorításokat. Föld jó terméséhez szüntelen gyomlálni kell, művészet és szellem fölvirágozásához bu­ja növényzet ad termékenyí­tő hatást, s a gyomlálást el­sietni már azért sem helyes, mert az értéktelent úgyis ki­veti az idő. Tanulságot keresni, s még Inkább tanulságot találni tü­relemmel kell, s ez idén a szemle annál inkább így te­hetett, mert a mérlegelő te­kintetet a jövő kép földerí­tette. Szép, élményekre hivat­kozhatott a múltat számba ve­vő is. Kiegyensúlyozódott az a feszültség, amely a jelenva­lót közvetlenebbül szemlélni akaró filmek láttán támadt korábban. Heves vitákat kel­tettek ezek a filmek, s bará­taik körében éppúgy voltak türelmetlenek, mint vitatóik között. Mostanra már nem csak az látszik meg, hogy a közvetlen valóságábrázolásra törekvő, vagy ezt elhitető, olykor mégis csak hitegető filmek kezdeti szertelensége elnyugvóban van, hanem az is, hogy egészséges a hatásuk a filmtermés egészére. A köz­vetlen valóságábrázolás igé­nye mellé fölzárkózott a mű­vészi igazmondás igénye s megerősödött az a törekvés, hogy a jelen kérdéseire a vá­laszt a közelmúlt tanulságai­nak őszinte megvallásával is keresni kell. így emelkedett a szemle mérlegelésének szemmagassá­gába a már látott filmek kö­zül .a Ménesgazda és az Angi Vera, így a jelenvalót vizsga- tekintettel fölmérő filmek kö­zé újabban a Családi tűzfé­szek. S ezeken, meg másokon is, megnyugodva pihent a szemlélődő tekintet, azért tör­ténhetett, mert előre nézve is biztató a kép. Tíznél több új filmet mu­tattak be a szemlén, fél esz­tendő várható moziműsorát. Az első, Sándor Pál filmje Mándy Iván színművéből, a Szabadíts meg a gonosztól, döbbenetes filmfreskó a fel- szabadulás előtti történelmi mélypontról, azzal a tanul­sággal, hogy a magunk érde­ke, ha emberi, ha tisztes is, olykor bizony mások mérhe­tetlen kárára vezet. Ami az­után ehhez a filmhez csatla­kozott, a jövőidejű szemle, azt mutatta: változatos, sok­féle az, amit a magyar film nézőinek ad. S ez már ma­gában véve is nagyon fontos. Esztendeje még arról kellett vitázni, kiszoríthatja-e egyik filmféle a másikat, most ki­világlik: a fejlődésnek fő mozgatója a változatosság. Ez a feltétele annak is, hogy a magyar közönség elé­gedett — szerényebben: elé­gedettebb — legyen a ma­gyar filmmel. Nem lehet ka­rámba rekeszteni a közönség érdeklődését. Ha mégoly re­mekművek születnének is, de csupa egyívású, megcsömörle- nek azok is, akik pedig szen­vedélyesen keresik az épp olyasfajta élményt. Köny- nyedebb és súlyosabb, moder­nebb és hagyományosabb, iz­galmas és töprengésre készte­tő film egyaránt látható a szemlén már bemutatott jö­vendő műsoron. Alighanem ennek is része volt abban, hogy meglepő szép sikert hozott a szemle. Az új bemutatók nézőtere mindahányszor zsúfolt volt, s nem csak megismételni kel­lett az előadásokat, hanem még újabb vetítéseken is kü- lön-külön, újra megmutatni a filmeket. Híre fut majd így a sokféle értéknek, s mire el­jön a bemutató, fölcsigázódik az érdeklődés. Érdemes tehát elgondolkoz­ni azon, nem kellene-e a ma­gyar filmszemlét legalább va­lamelyest kiterjeszteni. Mind­eddig Budapest és Pécs osz­tozott a szemlén, s a nagy- közönség országszerte a hír­adásokból követhette az ese­ményeket. Hátha jövőre már arra is telne az erőből, tel­ne az érdeklődésből és a ma­gyar film munkájából is, hogy a szemle utáni héten egy-egy napra máshová láto­gasson el a szemle, máshol mutatkozzanak a szemle film­jei, a szemlefilmek rendezői, színészei, értékelői. Ha csak két-három nagyvárosba láto­gatna él a szemle egy-két filmje, vajon nem lenne a vizsgálódó tekintet még de­rűsebb, s a látvány még ígé­retesebb ? Közönséget toborozni, szer­vezni is lehet, de otthonossá művészetet közönsége körében csak maga a művészet* tehet. S a tekintet torzít akkor is, ha mélyből néz föl vagy, ha magasból lefelé. Film és kö­zönsége" nézzen végre nyíltan egymás szemébe, ehhez csak­ugyan szükséges, hogy föl­egyenesedve a tekintet szem- magasságban legyen. Zay László [ Szemle A Honismeret idei első száma A hetedik évfolyamába lé­pett Honismeret című tájé­koztató folyóirat idei első számának gazdag tartalmá­ból néhány Nógrád megyei vonatkozású, illetve Nógrád- ban élő szerző tollából meg­jelent közleményt említünk. A Honismeret a Hazafias Népfront kiadásában lát nap­világot, korábbi számaiban is rendszeresen közölt Nógrád- dal összefüggő cikket, hír- adást. A folyóirat, természe­tesen, nemcsak a szakembe­reknek szól, közleményei szé­lesebb olvasóközönségnek szól­nak. így az idei első szám is. Az 1979. évi honismereti események elsősorban a moz­galomban tevékenykedőket érintik. Néhányról lapunkban már közöltünk híradást. így például a VII. országos hon­ismereti akadémiáról, ame­lyet július 9-től 15-ig éppen Salgótarjánban rendeznek majd, s amelyre a megyei honismereti mozgalomban munkálkodók tevékenyen készülnek. Természetesen, a megyei mozgalom tagjai az ország más táján rendezendő országos és tájegységi jellegű eseményeken is gyakran részt vesznek, így lesz ez eb­ben az évben is. A folyóirat évfordulós ro­vatában Leblancné Kelemen Mária, a Nógrád megyei Le­véltár főlevéltárosa Oravetz Istvánról emlékezik meg. „Oravetz Istvánra mindig úgy emlékszem, mint olyan em­berre, aki áldozattal szolgál­ta a nép ügyét, nem törődve semmiféle veszéllyel, szemé­lyes biztonságával, egyetlen cél lebegett előtte, úgy is mint könyvkiadó, mint könyv­terjesztő, mint az Űj Harcos című lap szerkesztője, hogy a munkásokat felvilágosítsa a fasizmus veszélyéről és arról, hogy a fasizmus elleni harc­nak együtt kell haladnia a munkásosztály felszabadításá­ért folytatott harccal”. — idézi a szerző Zala Imrének, Oravetz harcostársának leve­lét, amelyet annak idején a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépisko­la honismereti szakköréhez írt. Ez a szakkör, amelyről la­punkban több alkalommal ír­tunk, 1965-ben alakult és 1969-ben vette fel Oravetz Ist­ván nevét. Ezután a' szerző Oravetz István életútját is­merteti, aki 1898-ban Balassa­gyarmaton született, s 1949- ben hunyt el Budapesten. Gazdag a folyóirat Köny­vespolc-rovata is, amely külö­nösen hasznos a mozgalomban tevékenykedőknek. Itt olvas­suk dr. Schneider Miklósnak, a Nógrád megyei Levéltár igazgatójának ismertetőjét és méltató sorait a Zalai gyűjte­mény 1—7. című kiadványso­rozatról. Ez a sorozat, mint megtudjuk, a megyetörténet előkészítését szolgálja. Schnei, der külön-külön íí a tanul­mány (illetve V tanulmánykö­tet) sorozatról. Veikké befeje­zéseként pedig a helytörténe­ti kutatás szerepét méltatja az országos történetírás meg­alapozása szempontjából. E tekintetben a zalai sorozat magas színvonala megkü­lönböztetett figyelmet érde­mel. Ugyancsak e rovatban ta­lálkozunk mégegyszer Leb­lancné Kelemen Mária írásá­val, aki a Foglalkozások és életmódok című tanulmány- kötetről szól. A kötet váloga­tott tanulmányokat tartalmaz, a honismereti szakkörök és kutatók munkáiból. (A mis­kolci Herman Ottó Múzeum néprajzi tanulmányai VII. Miskolc, 1976.) A tanulmány- kötet folytatása Bodgál Fe­renc szerkesztette, 1966-ban megjelent Borsod megye né­pi hagyományai című kiad­ványnak. A kötet szerkesztő­je, Dobrossy István muzeoló­gus az 1966—1973. közötti idő­szak legjobb pályázataiból állította össze az anyagot, így a kiadvány húsz pályázatot és tanulmányrészletet tartal­maz. Leblancné Kelemen Má­ria ezekhez fűz értékelő meg­jegyzéseket. (te) A televízióból jelentjük IV. Henrik a filmszalagon Ä filmgyár épületének sar­kán jól láthatóan szaggatott, vörösfényű lámpa villog. Az I-es stúdióban forgatnak, be­lépni ezekben a percekben ti­los! A vasajtó előtt ezért vá­rakozik vagy egy tucat em­ber. Amikor végre megszólal a szünetet jelző duda, belé­pünk a stúdióba. . Odabent a hatalmas díszle­tek, a mesterséges falak el­rejtenek minden fényt. Ám a filmesállványok mögött már maga a történelem fogad. Rideg kastélyterem szürke, kőfalai közé keveredünk. Né­met földön jár az ide beté­vedő, valamikor az XII. szá­zad első felében. Érről valla­nak a stílusos román kori ívek, oszlopfők, a hatalmas kandal­ló a fahasábokkal, az asztal, az ajtók és a terebélyes sok­ágú gyertyatartók a lobogó fénynyelvecskékkel. A német-római császár és király ebben az időben IV. Henrik! A filmbéli események is az ő személye körül játszódnak, bár ő maga nincs jelen. Két ‘ fiatal férfi jár-kél, té­tova mozdulatokkal a kastély­terem közepén. Ruhájuk kora­beli, bár egymástól elütő. Egyikük láthatóan katona, a másik még fiatal fiú. A csá­szár fiai ők mindketten: az ifjú Henrik és az idősebb Konrád: Nagy Gábor és Bán János» Néhány percnyi kikapcsoló­dás után máris kezdik a kö­vetkező jelenet felvételeinek előkészületeit. A rendező, Esztergályos Ká­roly mellettük sétál, amíg az operatőr felkészül. ' Füst Milán legnagyobb drá­májából, IV. Henrikből készül itt már néhány napja tv-film." A rendező celluloidszalaggal dolgozik. „Igazi” filmet forgat. Henrik alakja, és drámája majdnem shakespeare-i mér­cével mérhető az író hagya­tékában. Az öreg császár alak­jában, már fiainak megfogal­mazásában is összetett, nem mindennapi egyéniség arcula­ta bontakozik ki. Mint minden nagy uralkodó szükségszerűen ő is keresztülmegy uralkodá­sának ellentmondásos korsza­kain: hosszú élete során éret­len a hatalomra és dicsőségre, jó és rossz ösztöneinek rabja, józan elmélkedő és hatalmas­kodó, önző diktátor, a szeren­cse kedveltje és végül nyo­morult megalázott. A többszöri újra próbálás után elhangzik az utasítás. — Felvesszük! Megszólal a duda. Odakint megint villog a vörös lámpa­fény. Szémann Béla Dél-Amerika kórképe KENTAUROK Donatasz Banionisz a hősi halált halt Allcndc elnök sze­repében. — Ezt a filmet már adták a tévében, Gyula! — Mikor? — Kilencszázhetvenhat március elején. Emlékszel? — Nem. — Lino Ventura negyed tízkor megcsókolta Jeanne-t, te pedig engem. Emlékszel? — Nem. — Pedig biztos, hogy is­métlés. Aztán azt suttogtad a .fülembe, hogy jó nő ez a Pa­ula, de én jobb vagyok. Em­lékszel ? — Nem. .. — És szerelmet vallottál! — Mikor?! ; Ism. — Amikor megjelent a musztáng, és Foster elővette a pisztolyát. — Aztán mi történt? — Eloltottuk a villanyt... — És Foster? — Arra mór nem emlék­szem. Emlékszel ? — Igen. Agyonlőtte Tomot. — Közben olyan szépeket mondtál! Emlékszel ? — Már kezd rémleni. Kap­csolj át a kettes műsorra! Ott mi megy7 — Ez is Ismétlés. Johnny Mathis Párizsban. Mi meg ví- kenden. Milyen szép volt! Emlékszel? — Nem. Ezt még nem ad­ták. — Dehogynem! Az új há­lóing volt rajtam, amit két éve vettél. — És? — És! Tudtam, hogy emlé­kezni fogsz!!! — Igen. Utána jött az utal- mas angol film, azzal a csú­nya vénlány Mrs. Garthorne- nal a főszerepben. — Igen, jól emlékszem. Ma is ezt ismétlik. És, amikor Mrs. Garthorne, akkor te...! — Ne folytasd! Nagyon unom már ezeket az esti is­métléseket! Xoraiai László A cím nyilvánvalóan ar­ra utal, hogy a film szerep­lőinek nagy része — magatar­tásban, viselkedésben, gondol­kodásban — olyan, mint a görög legendák kentaurja, a se állat, se férfi lény. Magya­rul: színjátszó, egyéni em­beri és politikai arculat nél­küli, gerinctelen, képlékeny ember. A kiváló litván rendező, Vi- tautasz Zsalakjavicsusz (ő készítette a kitűnő kelet-eu­rópai veszternt, a Senki sem akart meghalni-t) legújabb filmjét, melyet szovjet—ma­gyar és csehszlovák kopro­dukcióban rendezett, Dél- Amerika közelmúltbeli tör­ténetének egy lényeges epi­zódjáról forgatta. Közis­mert; Délr Amerikában a leg­több ország vezetését kato­nai diktatúrák, a demokrácia alapvető jogait /is semmibe vevő összefonódások képvi­selik, hatalmukat fegyverek védelmezik. A nép azonban szeretne kitörni ebből a rab­igából. Ezt példázta a chilei nép története is, az 1973-as fasiszta puccs, mely lényegé­ben az alapvető indíttatást adta a Kentaurokhoz. A film története kitalált, de számos ponton érintkezik a valósággal. Főszerepeit Do­natasz Banionisz, Regiman- tasz Adomajtisz, Lukács Mar­git, Benkő Gyula, Sütő Irén, és Bruno Oya alakítja. Me­gyénk filmszínházai csütör­töktől játsszák Zsalakjavi­csusz munkáját. NÓGRÁD — 1979. április 13., péntek APRÓCSKÁK LEÉRTÉKELT NŐNAP Bizonyára nem akadt olyan munkahely, ahol elfeledkeztek volna a nemzetközi nőnap megünnepléséről. S így is van ez rendjén. Hiszen lányaink és asszonyaink megérdemlik az ünneplést, a megkülönböz­tetett bánásmódot — nemcsak az év egyetlen napján, hanem mind a háromszázáhatvanöt- jén. Az ünnep . fénye azonban azon a március eleji napon nem mindenütt ragyogott gyö­nyörű, fátyoltalan izzással a horizonton. Hallottunk egy vendéglátóhelyről — hadd ne írjuk ki a nevét —, ahol a figyelmes vállalati és szak- szervezeti vezetéstől pipere­cikkeket kaptak a leányok és asszonyok. Hát legyen! Sehol sincs előírva, mivel kell (illik) kedveskedni adott esetben a nőknek. Nem is akadtunk vol­na fenn a dolgon, ha történe­tesen éppen azokban a na­pokban nem tartott volna kedvezményes vásárt boltjai­ban a Nógrád megyei Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat együttműködésben a Vegyi­anyag Nagykereskedelmi Vál­lalattal. Így devalválódott a nemzet­közi nőnap, $ lett leértékelt, mint a hintőpor.. vagy szap­pan. Szerfelett figyelmes volt az a szintén szolgáltatással fog­lalkozó vállalat is, amelyik női dolgozóinak táblacsokolá­déval kedveskedett, a követ­kező sorok kíséretében: „Kel­lemes húsvéti ünnepeket kí­vánunk!” Csak éppen a nőna­pi jókívánságról feledkeztek el. KOVÁCS JÁNOS TÖRTÉNETE Nem akartam hinni, de miután .többen, felelős gazda­sági, társadalmi vezetők meg­esküdtek rá, kénytelen vol­tam. A történetnek három szereplője van: Kovács János — költött név — munkás, aki üzemmérnöki ambícióit kielé­gítendő műszaki főiskolára iratkozott be; Nagy István — az előbbihez hasonlóan fantá­zianév — üzemi párttitkár és a tömeg (Kovács János köze­lebbi és távolabbi munkatár­sai). A négy „felvonás" különös esemény nélkül telik el. Ko­vács János kiválóan dolgozik és sikeresen áll helyt a vizs­gákon. Nagy István és a tö­meg is végzi megszokott mun­káját. Az eredményes állam­vizsga után Kovács János bol­dogan mutatja üzemmérnöki oklevelét a párttitkárnak, aki elégedettségének imigyen ad hangot: — Jancsikám! De jó, hogy elvégezted már az iskolát! Legalább az emberek nem kérdezik többet, miért vagy te mindig szabadságon. Kovács János most a mar­xizmus—lepinizmus esti egye­tem szakosítóján tanul. Nagy István ismételten aláírta a javaslatkérő lapot, Kovács Já­nos viszont még egyetlen vizsga után sem mutatta meg neki a leckekönyvét. Az em­berek pedig megtanulták, hogy ha Kovács János szabadságon van, akkor rendszerint vizs­gára készül. PÉLDAADÓ SZEMLÉLET A Nógrádi Szénbányák szo­rospataki aknaüzemének mű­velődési bizottsága nemrégi­ben számolt be kétéves tevé­kenységéről a Nagybátonyi nagyközségi Tanács közműve­lődési bizottságának ülésén. A beszámolóban hallhattuk, hogy a helybeli szakszervezeti letéti könyvtár köteteit 72 olvasó forgatja rendszeresen, * ebben olvashattuk: „Hiányosságnak tartjuk, hogy a letéti könyv­tár olvasói között műszaki és termelésirányító szakembere­ket nem találtunk, s ezen a jövőben feltétlen változtatni kívánunk”. Minden különösebb kom­mentár nélkül: ez a mondat egy sok oldalas tanulmánynál többet kifejez a közművelődé­si szemlélet utóbbi években bekövetkezett formálódásáról, a bányaüzem vezetésének he­lyes törekvéséről. A példaadás a műszaki és termelésirányító szakemberek vezetésével együttjáró felada­ta a művelődésben, a tanulás­ban is. Talán hasonló felmé­rések, azonos döntés nem ár­tanának más üzemekben sémi (ok) * /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom