Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)
1979-04-12 / 85. szám
Kik szereinek énekelni ? Röpül] páva-kör Nagybátonyban A kölcsön még várat magára. A maconkai Röpülj páva-kör ugyan már letette névjegyét, megmutatta a nagybátonyi Petőfi Művelődési Házban, hogy mit tanult fennállásának 11 éve alatt, mit tud, de a falusi hagyományőrzők még nem viszonozták a látogatást. Ügy hírlik azonban, hogy hamarosan erre sor kerül. Egyelőre még az alkalmas időpontot keresi a _ két nagybátonyi együttes, amely — az említett vendégjáték, a köztük kialakult, baráti kapcsolat is mutatja — nem egymás riválisának, hanem kölcsönös támaszának, segítőjének tekinti magát. A falusi művelődési házban — az illem is így parancsolja — elsőként a vendégek mutatták be produkciójukat. Mit bizonyított fellépésük? Mindenekelőtt azt, hogy a maconkai asszonyok megőrizték nótás kedvüket, ma Is szeretik a dalt, a táncot, a felszabadult, a pajzánságig pörgethető vidámságot. Egy picit azonban — talán a szokatlan környezet, a vendégjáték okozta meghatottság tette — a megszokottnál erőtlenebből, elfogódottabban énekeltek. Emlékszem korábbi fellépéseikre; izott a levegő körülöttük — a hangjuktól, a temperamentumuktól. A fentebbi bírálat ellenére is megnyerték — és jogosan — a hallgatók tetszését. Minden elfogódottság mögött felsejlett egyénenként is jó képességük, hangjuk gyönyörűsége. Cite- rásuk, Oravecz Imre, az egyetlen férfi kitett magáért, hasznos tagja volt az együttesnek. Hasonlóan a négy iskolásgyerek. A maconkai együttes igazán csatát azonban a fonójátékával nyert. A tagok ebben már régi önmagukat adták. S, ami ismételten feltűnt — természetesen gyönyörű népviseletül; mellett —, mennyire ízesen, gusztusosán beszélik, énekelik a palócot, mennyire vérükben érzik a hatáspatronok pufogtatását. Nem hagyták ki a „ziccert”, hogy a fonóbeli pletykálkodások közepette ne emlegessék a bátonyiakat, akik minden egyes rájuk vonatkozó bemondást derűs kacajjal és gyorsan csattanó tapssal köszöntek meg. A produkciót egy kimunkéltabb rendezés azonban tovább erősítette volna. A nagybátonyi falusi Röpülj páva-kör az utóbbi fél évtizedben kevesebb rendszerességgel működött, mint azt korábbi jó híre, a helyi művelődéspolitika megkövetelte. Az esetlegesség magyarázatai bonyolult szövevényt alkotnak, e szövevényből két ok azonban világosan kimutatható: a hagyományőrző csoport nem talált mindenféle szempontból megfelelő vezetőre; az együttes tagjai gyakran nem értettek egyet egymással, nyugodt teremtőmunkájukat gyakorta személyes ellentétek zavarták meg. őszinte öröm számunkra, hogy a fentiekről múlt időben szólhatunk. A Röpülj pávakör a múlt évben felfrissült, folyamatos, tervszerű munkához látott új vezetőjével. Előadásukon látszik a rendszeresség nyoma, ugyanakkor érezzük még a megelőző időszak kihagyásainak, a jelenkori kiérleltség hiányait is. Külön élmény volt látni a csoportban a sok fiatal arcot, javarészt általános iskolásokat. A lányok ügyesebbnek bizonyultak a fiúknál. Ez a színpadkép megkomponál- tabbnak tetszett a maconkai- nál. A falusi együttes — figyelembe véve pillanatnyi lehetőségeit — az iskolás fiatalok játékosságára és Sulyok kopár Lászlóné, a népművészet mestere kiváló énektudására, előadói készségére épített. Ez a döntés mindkét esetben helyesnek bizonyult. A mai tiSzécsényi tapasztalatok Ezen a szombat délutánon a szécsényi ELZETT gyáregység Vámos Ilona Szocialista Brigád tagjai nem a pihenőt választották. Pohánkáné Kozma Mária, Hnehorovszki Béla, Juhász Lászlóné Puszta Tibömé, Sztancsik Józsefné és a többiek a Mikszáth Kálmán Általános Iskolába siettek, ahol már várták őket a piros nyakkendős pajtások. A Béke raj hetekkel előbb megkapta a brigád levelét, amelyből megtudták, hogy patronáló brigádjuk hazánk felszabadulásának tiszteletére és a gyermekévhez kapcsolódva, vetélkedőt rendez részükre. Megindult a lázas kutatás, keresés, tanulás, készülés a versenyre; mert a 6. osztályos gyermekeik bizonyítani akartak brigádjuk előtt. A fiúk klubhelyiséggé varázsolták az osztálytermet. Pancsovai Gyuláné játékvezető ügyes és szellemes kérdéseire a négyfős csapatok jobbnál-jobb válaszokat adtak. Izgalom, derű és jókedv töltötte meg az osztálytermet. Hogy a játék valóban játék legyen: Dropcsa László ügyességi- sportfeladatokkal „fűszerezte” a vetélkedőt. A több mint egyórás hangulatos versenyt végül is-a Jancsó, Takács, Kiss és Heizer fiúnégyes nyerte. A többieknek sem volt oka az elkeseredésre, mert a brigád „börségszarujából” kisebb ajándék még a nyolcadik helyezett csapat tagjainak is jutott. Az eredményhirdetés után megszólalt a magnó, táncra perdültek a fiúk és a lányok. — 0O0 — Balogh Sándor a Vámos Ilona brigád vezetője elmondta, hogy a mindennapi munkájuk mellett apró mozzanat az, amit ezen a napon a gyermekekért tettek. Apró, de a nevelés szempontjából fontos és jelentős. Ezek a gyermekek az ő munkájukon keresztül kapnak képet az üzem életéről. Hogy a tanulók mennyire ismerik meg az üzemben folyó munkát, hogyan vélekednek az ott folyó tevékenységről; milyen tapasztalatokat gyűjtenek a felnőttek világáról, a munkavégzés, a felelősségérzet mennyire válik életvitelükké; ahhoz az osztály és a brigád kapcsolata is hozzájárul. Látszatra nem nagy amit tettek, de, ha egy tervszerű folyamat* egy élő, tartós kapcsolat részeként fogjuk fel tevékenységüket, akkor a gyermeknevelés szempontjából fontos és lényeges dolgokról van szó. A brigád vezetőijét idézve; megéri a szombat délután, az a pár forint, amit a brigád pénzéből a gyermekekre fordítottunk, mert a holnap munkásaival töltöttünk el pár órát. — 0O0 — Lukács Zsuzsanna osztályfőnök így foglalta össze gondolatait: a nevelés komplexitását biztosítja kapcsolatunk. Nagyon sok nevelési feladatot nem tudunk és nem lehet az iskola falain belül megoldani. A gyermekek személyiségfejlesztését hivatott segíteni ez a kapcsolat. Tanév elején, mi, nevelők, kint jártunk az üzemben, ahol megbeszéltük a brigád vezetőjével, hogy milyen formában tudjuk a kapcsolatunkat felvenni és Iáépíteni. Ezt követően az osztályok üzemlátogatáson vettek részt, ahol a tanulók elbeszélgettek a patronáló brigádok tagjaival; akik bemutatták az üzemet. Ezután többször találkoztunk. Meghívtuk a brigád vezetőjét osztályfőnöki órára, ahol a különböző szakmákról beszélgettünk. Az iskolában van egy külön ELZETT-híradó, amelyen rendszeresen tájékoztatást adunk a tanulóknak az üzem éleiéről. Az egy brigád — egv raj mozgalmat sikerült tartalommal megtölteni; s ez mindenkép a gyermekek szemiélyj^égfejlődését szolgálja, ' Sz. P, zenévesek a jövő garanciáját jelentik, az idős asszony teljesítménye az őstehetséget és a több évtizedes kitartó munka értelmességét példázza. Ha lett volna a találkozónak alapítványa a legjobb szereplő díjra, akkor vitathatatlan, Sulyok kopár Lászlóné kapta volna meg. A bemutató után a csoport- vezetők elégedettek voltak együtteseik szereplésével. Tur- za Imre zenepedagógus, a maconkai együttes vezetője az előbbrelépés esélyeit latolgatta. Az országosan minősült népdalkörbe több KISZ- és középkorosztályú énekes kellene, és természetesen férfiak, mert a mostani kettő kevés. Az ilyen gyarapodás hihetetlen mértékben megerősíthetné az együttest. A férfiak, úgy látszik, a . faluban sem szívesen énekelnek színpadon. Az ottani csoportban, egy férfi sincs, ugyanakkor a középkorosztály szintén hiányzik. Kómár Sán- dorné C kategóriás pávakörvezető egy éve áll a csoport élén, célja, hogy munkájukat megyeszerte, országosan is elismerjék. Ez azonban nerrj- csak egyedül rajta múlik. Kell hozzá a falu énekelni szerető lakóinak segítsége is. Szerencsi Andrásné, a nagyközségi tanács közművelődési felügyelője — sokakkal egyetemben — elégedett volt a látott-hallottakkal. Az 1978-as év a tanácsi irányítási köz- művelődési hálózatban sikeres volt. Sikerült vezetőt találni a Petőfi Művelődési Ház élére, s azóta számos elismerésre méltó kezdeményezés indult útjára; például a diszkó, az ifjúsági klubprogramok, a pávakör fiatalítása, a két nagybátonyi kör közös fellépése. A látott produkciók valóban reményekre jogosítanak, helyenkénti döcögésük, csiszolatlanságuk ellenére is. Kellemes élményben volt része a félházas nézőseregnek. A „visszavágó” —, melyet há- marosan megtartanak a maconkai kultúrházban —, remélhetőleg még színvonalasabb lesz,' s nagyobb tömeget vonz az előadásra. {ok) Földvárat találtak Zala megye legnagyobb őskori az eddigi megállapítások szerint a bronzkorban és a korai vaskorban épült földvára található a Zalaegerszeg közelében lévő kisfaludi helyen. Szerkezete, földsáncai most is monumentálisak, bár a körülötte folyó szőlőműve lés próbára teszi az 5—6 méter magas, egyébként időt álló sáncok erejét. A vár belső te rületén a feltételezések szerint valaha emberek ezrei éltek, s földben lévő objektumai feltárásra váró gazdag leletanyagot rejtenek. A ré gészek szerint a tizedik században a honfoglaló magyarság határvédö rendszerének az egyik jelentős állomása volt ez az őskori emlék. Foglalkozásuk: filltlSZÍlNÍSZ Sáfár Anikó (bal oldalt) a T áltosfiú és a világfa című tévéjátékban. Garas Dezső a Mélyvíz című filmben Sándor Pál rendezővel. Két esztendővet ezelőtt színházi berkekben érdeklődéssel vegyes csodálkozással fogadták a hírt, miszerint a filmgyár éves szerződést kötött színészekkel. Saját társulatot szervezett. Pedig ez a megoldás nem várathatott magára tovább, mivel a színházak többségének kiszámíthatatlan műsor- és próbarendje .— a néhány kivétel közé számít talán leginkább a Madách Színház, ahol a színészek fél évvel előbb tudják, hogy a következő hat hónap melyik napján mikor próbálnál; és mit játszanak — az egyeztetést, a „színészgazdálkodást” rendkívül megnehezítette. A rendezők amint végigolvastak egy forgató- könyvet, nem tudták színészekben gondolkozni, hogy melyik szerepet kivel játszassák, mivel kétséges volt, hogy mikor kit és melyik színház ad ki egy-egy szerepre. Az első éves szerződést Garas Dezső, Bujtor István, Monori Lili — ő az egyetlen, aki azóta egészségi okok miatt kivált a társulatból — Te- messy Hédi, Szakács Eszter, Szerencsi Hugó és a két frissen végzett főiskolás. Kishonti Ildikó és Tarján Györgyi írták alá a filmgyárban. Ez volt tehát a „kezdőcsapat”, mely azonban korántsem oldotta, oldhatta meg az egyeztetési nehézségeket, s nem is az volt a cél. hogy minden magyar filmről ugyanazok az arcok köszönjenek vissza. Ezért már eredetileg az volt a terv, hogy a kezdeti kísérleti időszak után bővítik a társulatot. Az első év tapasztalatai igazolták, hogy bevált a hagyományoktól kissé eltérő kezdeményezés, s ma már a filmgyár színésze Apor Noémi, Bánfalvi Ágnes, Mesz- léri Judit, Pásztor Erzsi. Sáfár Anikó, Soós Edit. Madaras József, Ambrus András, Besncze Ferenc és Gera Zoltán is. S Gábor Pál filmes osztályából öt fiatalt szerződtettek gyakornoknak, hogy biztosítva legyen az utánpótlás. A kérdés azonban- vitathatatlan és kikerülhetetlen: Vajon a színpadhoz szokott színészeknek nem hiányzik-e a napi próbák lázas feszültsége, az esténkénti megújulás, a közönséggel való közvetlen kapcsolat és a taps sikerélménye. Ez az aggodalom azonban felesleges, mivel a filmgyári szerződés nem jelent egyet a színpaddal való szakítással. A filmgyárban ugyanis hónapokra előre pontosan kidolgozott munkaterv szerint dolgoznak, így a színészei; tudják, mikor érnék rá, s vállalhatna!; színházi, elfogta; tságot. S élnek is ezzel a lehetőséggel. A Vígszínházban játszik például Bujtor István, aki rövidesen átvesz egy szerepet a győri Kisfaludy Színházban is. a Pesti Színház új Örkény Istvén-darabjában Garas Dezső nyújt emlékezetes alakítást, Pásztor Erzsi a Vígszínházban készül egy szerepre, Ambrus András nevét megtalálhatjuk a Thália Színház szfnlaoján csakúgy, mint a Játékszín plakátján. Sáfár Anikó a Radnóti Színpadon lép a közönség elé. Kishonti Ildikó pedig esztrádműsorral járja az országot. A MAFILM és a színházak kapcsolata az utóbbi években tagadhatatlanul javult, ennek alapján született az a szerződés is, melyet a győri Kisfaludy, a pécsi Nemzeti és a budapesti Népszínházzal kötöttek, kölcsönösen egyeztetik a színészeket, így a színházak és a filmgyár is tudja, kire mikor lehet számítani. A Népszínházban bemutatott Hasfelmetsző Jack című Hernádi-darab például közös produkcióban készült, a filmgyár nem csak színészekkel, hanem a szcenikusokkal, világosítókkal és műszaki személyzettel is hozzájárult a színpadravttelhez. A MAFILM tehát nem csak kér. hanem ad is. A színházi rendezők sem idegenkednek már a műfajváltástól. így Ádám Ottó és Sík Ferenc is rendezett már filmet, s az Idén nyáron filmrendezők fogják színpadra állítani a gyulai Várszínház produkcióit. A filmgyárban a színészt éppen olyan alkotó művésznek tekintik, mint a rendezőt vagy az operatőrt. Nem köteles például valaki elvállalni egy olyan szerepet, melyről, úgy érzi, nem neki ‘ való. Színházban ez viszont elképzelhetetlen, mivel a szerepvisszaadás munkamegtagadásnak minősül, s így küny,- nyen szerződésbontással járhat. A “ilmgyár vezetői viszont azon vannak, hogy a színészek megtalálják az-ön- megvalósitás minden formáját. Ezek a színészek erkölcsi megbecsülésének jelei, de vajon milyenek a filmgyár anyagi feltételei? Minden színész a színházi gázsijának megfelelőjét kapja-e. s azt számítják át filmgyári napidíjjá, illetve pausálévá. Vegyünk egy példát: ha valakinek történetesen havi ötezer forintos szerződése van. az egy évben hatvanezer forint. Ebből leszámítanak ötezer forintot, az egyhónapi szabadság gázsiját, a fennmaradó ötvenötezer 'orintért pedig anv- nyi napot kell felvevőgép előtt töltenie, ahányszor a napi filmgázsija bennfoglalta- tik az ötvenötezer forintban: Ha többet foglalkoztatják az illető színészt, természetesen külön naoidíiat kap. de ha nem akad az egyéniségére elég olyan szeren, mellyel a kötelező felvételi napok számát teljesíteni tudná, a fizetését akkor, is megkapja. A filmgyár elve. hogy csali szakmailag elégedett és emberileg kiegyensúlyozott színészekkel lehet valóban igényes, alkotó munkát végezni.' Az emberi kiegyensúlyozottság egyik el nem hanyagolható alapja "pedig a szakmai elégedettség... Ágh Tihamér IliííBÉszeííöríénet gprskahneü A Szépművészeti Múzeum rendszeresen szervez gyerekek számára alapfokú művészettörténeti oktatást. Gsskó Judit heti két alkalommal tart műelemzést és tárlatvezetést. y
