Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-12 / 85. szám

A Vöröskereszt a gyermekekért Beszélgetés Ortutay Zsuzsával, a Magyar Vöröskereszt alelnökével Milyen a nógrádi szén? (II.) /Vem csak afóa vágya A nemzetközi gyermekév nemes céljainak valóra váltá­sában a Magyar Vöröskereszt is munkálkodik: a tömegszer­vezet jelentős szociálpolitikai, egészségnevelési feladatokat vállalt a társadalom széles ré­tegeire támaszkodó akcióból. Mit tesz a Vöröskereszt a gyermekek védelméért, [ jogaik érvényesüléséért? ezzel a kérdéssel keres­tük fel Ortutay Zsuzsát, a Magyar Vöröskereszt alelnö- két, a nemzetközi gyermek­év nemzeti bizottságának tag­ját. — A nemzetközi segítség­nyújtás, a béke, a közösség szolgálata és még számos hu­manista cél mellett a Vöröske­reszt az ifjúsági és családvéde­lemben is kifejti mindennapos munkáját. A szervezet mindig a maga ügyének tartotta a. gyermekekkel való törődést. A 23. nemzetközi konferencia határozatba foglalta a gyer­mekek nemzetközi évére vo­natkozó tennivalókat, melye­ket a Magyar Vöröskereszt idei munkaterve is tartalmaz. 1979, elsősorban a felelős­ség újraélesztésének éve azo­kért a gyermekekért, akik nélkülözik a fejlődésükhöz szükséges feltételeket. Jogaik érvényesüléséért fog most ösz- sze a világ, az ENSZ felhívá­sára. A szomorú tények is­mertek. Az UNICEF adatai alapján: a világon jelenleg mintegy másfél milliárd 0—15 éves gyermek él. Ezek kéthar­mada a fejlődő országokban, közülük több mint 800 millió elmaradott falusi környezet­ben, ahol a gyermekhalandó­ság, az írástudatlanság és az alultápláltság igen magas, öt- százmillió gyermek életkörül­ményei rendkívül bizonytala­nok, hazájuk rossz gazdasági helyzete miatt. Több mint 200 millió gyermek rosszul táp­lált, az öt éven aluli gyerme­kek közül mintegy 10 milliót fenyeget éhhalál. A világ sok országában tör­vény tiltja a gyermekmunkát, mégis mintegy 43 millió gyer­mek dolgozik megélhetéséért, közülük sok 6—14 éves na­ponta nyolc, . sőt tizennégy órát. Olaszországban egymil­lió gyermek dolgozik, 1976- ban 1100 halt meg közülük munkahelyi baleset következ­tében! „A Vöröskereszt enyhíti a szenvedést” — a szerve­zet idei világnapi jelszava is a gyermekévvel kapcso­latos nemzetközi szolidari­tást fejezi ki. A Magyar Vöröskereszt mit tesz a vi­lágon élő éhezők és bajba­jutottak érdekében? — A mozgalom alapvető szerepe a humanista misszió: segítünk a természeti „sapás és más katasztrófák miatt szenvedő emberiségen, első­sorban, a gyermekeken. Ta­valy például 30 millió forint értékű segélyt küldtünk 19 országba. Most, a gyermekév szolidaritási alapján is több millió forint gyűlt már ed­dig össze, melyhez jelentősen hozzájárult a több mint egy­millió tagot számláló tömeg­szervezetünk. — A gyermekek jogainak érvényesülése, nem függet­len szülőhazájuk társadal­mi rendszerétől, gazdasági fejlettségétől. A szocialista országokban, így hazáik­ban is jól gondoskodnak a gyermekekről. Milyen sze­repet vállal ebből a Vö­röskereszt? — A népességpolitikai, csa­ládvédelmi határozatok meg­valósítását a . maga sajátos eszközeivel segíti a Vöröske­reszt. A gyermek ellátásának, nevelésének gazdasági feltéte­lei — korszerű gyermekintéz­mények, szociális juttatások, stb. — egymagukban nem ele­gendőek. Többet kell tenni azért, hogy egészséges gyer­mekek szülessenek, s nevel­kedjenek fel. Foglalkozunk az anyák és csecsemők védelmé­vel, a serdülök egészségügyi ellátásával, korszerű táplálá­sával. Feltárjuk fizikai és lel­ki edzésük lehetőségeit. Azon munkálkodunk, hogy a ha­zánkban tapasztalható gyer­mekkultuszt mindenütt okos és kulturált gyermekszeretet váltsa fel. Szeretnénk, ha a Százezer vásárló Cél: a kiegyensúlyozott áruellátás Az élelmiszer-ellátás hely­zetéről, idei feladatairól, ter­veiről tartott a napokban saj­tótájékoztatót Gecse István, a Nógrád megyei Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat igaz­gatója. Mint elmondta, a vál­lalat 46 település, mintegy százezer lakosát látja el —, 202 bolton keresztül — élel­miszerrel és napi cikkekkel. Ezzel a megye kiskereskedel­mi forgalmából 41 százalékot mondhat magáénak. A lakosság ellátásáról szól­va az igazgató megállapította, hogy jelentős problémák nin­csenek e téren, annak ellené­re, hogy az üzlethálózat rend­kívül elaprózott, korszerűt­len. Az áruellátást időnként zavarja, hogy jó néhány bolt vezetője nem méri fel reáli­san a napi, de különösen a több napos ünnepek fogyasz­tói igényét. Ezt tükrözi az a tény. hogy a vállalatnak az elmúlt esztendőben félmillió forint vesztesége volt — úgy­nevezett leírás miatt — tej­ből és kenyérből. 'Hogy ez a jövőben elkerülhető legyen, megfelelő propagandával a lakosságot is helyes irányba lehetne befolyásolni. Gecse István szólt a beszer­zés gondjairól is. Ez a tevé­kenységük az elmúlt tíz év alatt jelentősen módosult, a közvetlen beszerzés előnyére, különösen a zöldség- és gyü­mölcsféléknél. Ennek ellené- .re e terület legfőbb gondja­ik közé tartozik. Az igazgató beszélt a dol­gozók szociális helyzetének, jövedelmének alakulásáról. A kereskedelemben dolgozók jövedelme, a népgazdaság más ágazataihoz képest, még mindig alacsony, ezért 1979- re 5,8 százalékos béremelést irányoztak elő. A korszerű ABC-áruházak révén az al­kalmazottak szociális helyze­te javult, de még mindig sok a pótolnivaló, különösen, az egyszemélyes kis boltokban. 'Köztudott, hogy a kereske­delem nem tartózik a legvon­zóbb szakmák körébe. Ezt próbálják ellensúlyozni a kü­lönböző szociális juttatások­kal is. Évente egymillió fo­rintot fordítanak többek kö­zött üdültetésre, segélyekre, étkezésre és jutalmazásra. Szorgalmazzák a vállalatnál a szakmai és politikai ismere­tek gyarapítását. Az idei esztendőről szólva Gecse Ist­ván Csőként említette a vál­lalat ellátása iránt érzett fe­lelősséget. A követelmények között szerepel, hogy az áruk mennyisége és minősége, va­lamint választéka minél job­ban igazodjék a kereslethez. Á vállalat múlt évi nyeresége 10,8 millió forint volt, alacso­nyabb a tervezettnél. Az idén ezt 27 százalékkal, míg a for­galmat 9 százalékkal kíván­ják növelni. A vállalat leg­főbb célja továbbra is a la­kosság kiegyensúlyozott áru­ellátása. szülők munkájuk, elfoglalt­ságuk mellett több törődést, szqretetet és harmonikus sze­rető légkört nyújthatnának gyermekeiknek. Korszerű, ha­tékony egészségnevelés, csa­ládi életre nevelés — ezek az alapvető törekvéseink, melyek a gyermekek érdekeit szolgál­ják. A Vöröskereszt csaknem 13 ezer alapszervezete kap­csolatban álUa tanácsokkal, a népfronttal, a gyámhatóság­gal. Felmérő, patronáló, jelző tevékenységet folytatnak, is­merik a területükön élő gyer­mekek helyzetét. Felvilágosító munkájuk sokrétű; a csecse­mőgondozástól az iskoláskori egészséges életmódig különbö­ző előadásokon, családlátoga­tásokon adnak tanácsokat, se­gítséget a szülőknek. Különö­sen sokat tesznek a veszélyez­tetett gyermekekért például ott, ahol . az apa alkoholista. Foglalkoznak a cigánylakosság életviszonyainak javításával, különösen a gyermekek élet- körülményeinek megváltozta­tásával. — A tömegszervezet ha­talmas táborában ifjú ak­tivisták is vannak . . . — Nem is kevesen. Az ifjú vöröskeresztesek száma csak­nem eléri a . negyedmilliót, legtöbb köztük az általános iskolás. Most nyáron a nem­zetközi gyermekév alkalmából a Magyar Vöröskereszt tábo­rozást szervez az úttörő- egészségőrök részére. ahová az európai szocialista orszá­gokból 5—5 tagú delegációkat várnak. Az ifjú vöröskereszte­sek pedig nemzetközi tapasz­talatcserén vesznek részt. Két kiadványunk is megjelent ez évben: Vöröskereszt az ifjú­ságért és Ifjúság a Vöröske­resztben címmel. Bulgáriában kiállításokat, vöröskeresztes filmfesztivált rendeznek, me­lyekre mi is elküldjük a pá­lyamunkákat, és ez alkalom­ból készült: A gyermekért, a mosolyáért című filmünket. — Véleménye szerint min múlik a nemzeti bizottság felhívásába foglalt célok megvalósulása? — A felnőtt nemzedék fe­lelősségén. Szülőkén, nevelő­kén, mindenkién. Gyermeke­inket a jövőbe vetett hittel és az alkotó munka szeretetével kell felkészíteni: a nemzet­közi szolidaritás és a béke szellemében kell őket felne­velnünk, hogy képesek legye­nek megőrizni az alkotó élet biztonságát, megvédeni az em­beriség jövőjét. H. A. A nagybátonvl szénoszlályzó, ahol — sok meddőt is osztá­lyoznak.... (Krekács Miklós felvétele) Sétálunk a főaknásszal az új front felé, s mellettünk jó ideig surrog a széntől súlyo­sodó szállítószalag. Ráirányí­tom lámpám fénysugarát, s mondom: De szépen csillog. „Nemcsak fénye: fűtőértéke is van. Hogy szerettem volna ta­valy ősszel én is ebből »be­termelni« jó néhány mázsát a pincémbe. Biztos, hogy ke­vesebb lett volna a kiadá­som.” — Kányási bányász, és nem juthat kányási szénhez? — Előbb kapok lengyelt..'. Tudja, a TÜZÉP-ber nem nézik, ki, kicsoda... Amikor meg volt „placcon” a mi szenünkből, hát az olyan is volt. Csak káromkodhattam volna amiatt, hogy hidegek a szobák, s tropára megy a nagy pénzért felszerelt köz­ponti fűtésem kazánja. — Becsmérli a magúk által jövesztett szenet? — ..! Ezt serki sem teszi. Viszont el kell ismerni, hogy néha a gépek gyalázatosán „kikészítik” a minőséget. Nézem a fronton a „hibát­lan”, majd százméteres hom­lokot, s belegondolok: mivé lesz a bunker vegyítésében, mire meglátja a rapvilágot... * — Ha már Kányásnál tar­tunk — néz fel szemüvege mögül Medvesi István, a szénbányák széntermelési osz­tályának főelőadója, a minő­ség „főatyaüristene” —, akkor hadd szolgáljak néhány star tisztikai adattal. Mondom neki: szolgáljon! — Hát akkor írja! Itt «ran — példaként, tekintsük ezt viszonyítási alapnak, mert egyben jellemző is — a már­ciusi hónap! Kányási kocka- szénből elszállítottunk a meg­rendelőknek 5217,2 tonnát úgy. hogy közben kiszedtünk belőle 368 tonnányi meddőt. A megengedett meddőszázalék kettő, de mi ezt jelentősen „túlteljesítettük:” rátettünk még 5,3 százaléknyit. Így nemcsak a vevők szidják az istenünket, de emígyen kies­tünk az irányárból is. öt­száznyolc forint per tonna helyett mindössze 469 forint- tot ért a szenünk, ebből a fajtából. Ez szerényen szá­molva :i kétszázezer forintnyi árbevételi kiesés. De men­jünk tovább! A darabos szén­ből kiválogattak a bátonvi osztályozón 588 tonna palát, s ez még hagvján. De emel­lett a forgalomba került szénben a meddő 1,8 száza­lékkal volt nagyobb a meg­engedettnél, s ez további öt­ven torna szén árának: har­mincezer forintnak felel meg. S, hogy teljes legyen a kép: a 13 ezer 600 tonna erőművi porszénre tonnaként! eladási árkért beterveztünk 284 forintot, s csak — a rosz- szabb minőség miatt — 250 sikeredett belőle. Ha beszo­rozza a tonnát a különbség­gel, megkapja az árbevételi lemaradás nagyságát. Nem vagyok fejszámolómű­vész, így papíron botladozók a számítással: mínusz 462 ezer forint. Mondom a végössze­get a főelőadónak, aki a to­vábbi, olvasót, s írót urtató adatok helyett közli: — Csupán a fentebb emlí­tett hónapban a kányási aknaüzem majdnem egymil­lió forinttal maradt el árbe­vételi tervétől, ami. ha hoz­zászámítjuk a dotációt is, megközelíti ennek dupláját. — S hiába — teszi hozzá kissé rezignáltar Szőke Bar­na, a szénbányák gazdasági igazgatóhelyettese —, hogy a negyedéves tonnatervüket 5 ezer 488-cal túlteljesítették az aknaüzemek, ha a szénárbevé­telünk meg 3,7 milióval le­maradt. S ha ehhez még hoz­zászámítom a tröszti dotációt is, az első negyedévi ebbéli veszteségünk csaknem 7,1 mil­lió forint. — Így mi lesz az idei terv­vel? — Ha nagyobb minőségi javulást nem tudunk elérni... Redőzött, töprengő homlok­ról olvasható le a mondat ki nem mondott, második fele. — Éppen ezért igen-igen fontos hangsúlyozni az erre való törekvést, s végre meg­szabadulni a „csak a tonna számít” elmélettől. Nem mindegy: jó, vagy rossz szénből termelünk-e többet! De nem ám. Hiszen a Nóg­rádi Szénbányák erre az év­re minden száz forint szénár­bevételre 93,52 forint veszte­ségtérítést kap, tehát minél magasabb az árbevétel, annál nagyobb annak összege. A rossz szén — kevesebb fo­rinttal jár. No,‘ meg sok gonddal és tervezgetéssel. Hiszen a je­lenlegi állapoton mielőbb vál­toztatni kellene. (Folytatjuk) Karácsony György ,,/mc, itt vagyok l” Csomagolás, esztétikum, kereslet BÁRMERRE NÉZEK A TE­NYÉRNYI IRODÁBAN, min­denütt üvegpoharat, bóléstá- lat, pezsgős-, likőrös-, boros­készletet, karcsú vázát látok. De tekintetem mégis a sarok­ban szomorkodó asztalon ál­lapodik meg legtovább: ízlé­ses dobozokba kettesével cso­magolt poharak kelletik ma­gukat rajta. — Magában az üvegárunak csak használati értéke van és ehhez még hozzá kell vala­mit adni ,■— csomagolás, rek­lám —, azért, hogy a vásár­ló figyelmét felhívja magá­ra! S akkor már szinte ma­gához vonzza a tekintetet; „íme, itt vagyok!” módon je­lenik meg a kirakatokban, vagy a polcokon. A kereske­delemnek ekkor már nyert ügye van. Ha viszont az áru rosszul van „adjusztálva”, íz­léstelen a csomagolása, akkor lehet a termék akármilyen szép, mégis veszít az értéké­ből. — mondja Fodor Miklós, a salgótarjáni öblösüveggyár 'dobozüzemének vezetője. — Hogyan fognak hozzá a poharak „ruhájának” meg­tervezéséhez? — Nézze, előttem van ez az öt pohár. Mondjuk ezekhez keli á csomagolást tervezni. Olyat, aminek szép a száné, esztétikus, ízléses rajzok, gra­fikák díszítik, de legyen olyan tartós is, hogy megvédje az árut minden sérüléstől. És még egy fontos szempont: a előállítási költsége között ne termék és a csomagolóanyag legyen disszonancia, azaz ne kerüljön többe a leves, mint a hús. A tervek elkészítése mindig több szakember fel­adata. összeülünk, megbeszél­jük az elképzeléseinket és ha javaslatunkat elfogadja a vállalat vezetése, akkor már nyert ügyünk van. A Kner Nyomda grafikusával megter­veztetjük a rajzokat és a nyomda elkészíti számunkra a dobozokat is. Jelenleg csak hazai értékesítésre tervezünk, mert külföldi partnereink csak a szállító csomagolást igénylik. — Mennyivel drágítja meg ezt a két poharat, az utazó­táskára emlékeztető doboz? — kérdezem Tarján Györgyné- től, aki üzemmérnöki képe­sítéssel diszpécserként dolgo­zik a vállalatnál. Diplomáját tavaly szerezte meg Budapes­ten a, Könnyűipari Műszaki Főiskolán, ahol levelezőként végzett. — Egy ilyen pohár 3—4 fo­rintba kerül, a doboz pedig 15.—20 százalékkal drágítja meg. De semmi esetre sem emeli olyan magasra az árát. hogy a fogyasztónak ne le­gyen kedve megvenni. A ke­reskedelem és a fogyasztók részétől is egyre nagyobb igény jelentkezik az ilyen mikrohullámú papírba, vagy fehér fóliás, grafikás dobozok­ban szállított termékeink iránt. —, ön diplomamunkájának témájául a csomagolás tech­nológiáját választotta. Miért? — Nem kimondottan ez volt a szakdolgozatom témá­ja, hanem az, hogy épül az új dobozüzemünk, ahol mo­dernebb technológiával, nagy teljesítményű gépekkel, meg­tervezett létszámmal kell majd dolgozni. Ezzel az ösz­szefoglalóval kezdtem a 78 gépelt oldalnyi anyagomnak a megírását és szinte észre­vétlenül jutottam el a tech­nológiai kérdésekhez. Mert új, modern gépekkel nem csak lehet, hanem kell is ízlése­sebb, szebb csomagolóanyago­kat tervezni és gyártani. Ha majd elkészül a új üzem — 1980-ra vagy ’81-re —, akkor minden dobozt itt fogunk ké­szíteni. Reméler.., sikerül majd hasznosítani az elkép­zeléseimet. — A vállalat vezetősége hogyan reagált diplomamun­kájára? — A FŐISKOLA ELVÉG­ZÉSE UTÁN MEGKAPTAM a szokásos béremelést. S még valamit elmondanék... tavaly tartották meg Aggteleken a magyar szakemberek számá­ra meghirdetett csomagolási konferenciát, ahol harmadik díjat kapott a szakdolgoza­tom. Nagyon büszke voltam. Tőcsér Julianna | NÓGRÁD — 1979. április 12., csütörtök 3 (tuzáné)

Next

/
Oldalképek
Tartalom