Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-20 / 92. szám

Kitüntetések V. I. Lenin születésének 109. évfordulója alkalmából

Lenin születésének 109. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az MSZMP megyei és járási bizottságai megrendezték a propagandisták kitüntetési ünnepségét. A propagandamunkában kifejtett tevékenységükért megyénkből számosán részesültek magas kitüntetésekben. '

A Munka Érdemrend bronz

fokozata kitüntetésbe részesült Seben András, a salgótarjáni síküveggyár meóveze- tője.

Lenin-emlékplakettet kapott Keill József, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek műszaki vezetője, Surányi József, a mátraszőllősi általános iskola igazgatóhelyettese, Mo- ravszky Lászlóné, a salgótarjáni Madzsar József megyei Kórház asszisztense, Ozsvár Sándor, a kányási aknaüzem villanyszerelő csoportvezetője, Holtai Imre, a berceli erdészet dolgozója.

A Szocialista Kultúráért oktatási miniszteri kitüntetésben részesült Kecskés József, a Lampart ZIM 'salgótarjáni gyára művelődési és oktatási csoportvezetője.

Kiváló Munkáért kitüntetést adományozott az Oktatási Minisztérium Csábi Istvánnak, a patvarci általános iskola nevelőjének.

Huszonöt éves oklevélben

részesült Juhász Gábor,1 a Lampart ZIM salgótarjáni gyára dofgozója, Sáfrány András, a kisterenyei pártbizottság tagja, Surányi Tibor, a FÜTÖBER nagybátonyi gyára dolgozója, Mickel Frigyes, a salgótarjáni erőmű dolgozója, Bálogh Gyula, a nagybátonyi általános iskola nevelője.

Húszéves oklevélben részesült Galambos Géza, a Nóg- rád községi pártbizottság tagja, Dudok János kállói propagandista, Horváth Pál, a pásztói tsz, Szirácsik János, a pásztói ÁFÉSZ, Nagy András, a kányási aknaüzern, Szoó István, a Nógrádi Szénbányák Igazgatóság, Csíki La- josné, a FÜTÖBER nagybátonyi gyára, Kovács István, a Nógrádi Szénbányák Igazgatóság, Pap János, a kohászati üzemek, Csaba Mihály, a balassagyarmati MÁV, id. Holló Imre, a pásztói tsz, Csépány István,' a pásztói ÁFÉSZ, Sándor Henrik, a kisterenyei építési üzem, Benkocs István, a szorospataki aknaüzem, Krá- lik Ferenc, a FŰTOBER nagybátonyi gyára, Bajchy Jenő, az SKÜ kisterenyei gyáregysége, Matuz Árpád, a kohászati üzemek, Daku János, a ZIM salgótarjáni gyára propagandistája.

Tizenöt éves oklevelet kaptak. Varga Ferenc, a nagybátonyi pártbizottság, Szép Sándor, a kisterenyei fűtőház, Forgó József, a homoktere- nyei pártbizottság, Rusvai János és Kecskés János, a FÜTÖBER nagybátonyi gyára, Sulyok Lajos, a kisterenyei építési üzem, Karnis Sándor, a kányási aknaüzem, Nagy Imre, a ménkesi aknaüzem, Kazinczi Pál, a FÜTÖBER nagybátonyi gyára, Gáspár József, szurdokpüspöki, Ku- binyi István, a pásztói tsz, Ho- lecz Béla, a szurdokpüspöki tsz, Jaloveczki Ferenc rom- hányi, Tolnai László, a Nóg- rád megyei BV Intézet, Kovács Pál, az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat, Miskolczi Tibor, a balassagyarmati ruhaipari szövetkezet, Kormos Géza és Pozsik László, a kohászati üzemek, Bolla István, a ZIM, Varsányi Sándor, az erőmű, Teplán László, a Ka- rancslapujtői közös községi Tanács, Ihász József, a kisterenyei általános iskola, Tóth István és Danyi Balázs, a FÜTÖBER nagybátonyi gyára, Kapor Sándor és Bencsik Imre, a kisterenyei építési üzem, Láng István, a ménkesi aknaüzem, Pál István, a szorospataki aknaüzem, Mustó Miklós, a Pásztói Szerszám- és Készülékgyár, Balya Benedek tari, Mátravölgyi Béla, a pásztói, Nyemcsok Mihály káliói, Körösi Imre, az alsópetényi általános iskola, Páldi Ferenc, a Nógrád megyei BV Intézet, Gáspár István, a balassagyarmati MÁV-állomás, Dicse András, Nyerges Zoltán, Radvánszky Nándor, a kohászati üzemek, Fiikor Albert, a salgótarjáni síküveggyár, Nagy Imre, a Salgótarjáni Ingatlankezelő Vállalat propagandistája.

A tízéves oklevelet kapta

Látos József, Füzesi Tibor, Münzberg László, Szép István, a kisterenyei építési üzem, Baranyai Gyula, Barauiyai György, Ozsvár Sándor, Szabó Mátyás, Bessenyei Géza, Oravecz György és Kovács Gábor, a kányási bányaüzem, Ködmön István, Tarnócz István, Sulyok József, a nagybátonyi gépüzem, Bakos Albert és Koós Sándor, a ménkesi aknaüzem, Pál József, Juhász Bertalan, Zubó Sándor, a szorospatáki aknaüzem, Medved Rezső, dr. Veréb Gyula, Sándor Imre, a szénbánya-igazgatóság, Fekete Attila, a FÜTÖBER nagybá- tan’” gyára, Hribál József, a salgótarjáni járási pártbizottság, Kecskés László, a nagybátonyi nagyközségi pártbizottság, Bakos Sándor. ^ Ganz- MÁVAG mátranováki gyára, Kovács János, Gál Imre, Sírkő Ferenc és Dénes Andor kishartyáni, Molnár Pál, a palotási pártvezetőség, Szlo- bodnyik János, a pásztói ÉLGÉP, Alapi Sándor pásztói tsz, Csáthy Albertné tolmácsi, Gyuris Tibor, Lukács Béla, Hangonyi László, Tóth Mihály, Király István, Márton Vilmos, Tóth Károly, Varga István, a kohászati üzemek, Gajder Gá bor sziráki ÁFÉSZ, Nemecz Rudolf alsótol di tsz, Nagy Ilona, rétsági TÖVÁLL, Tóth Kálmán, a balassagyarmati földhivatal, Petries Károly, a salgótarjáni öblösüveggyár, dr. Tóth László, az ötvözetgyár, Balog József, a Salgótarjáni Tervező- és Építőipari Szövetkezet, Farkas Róbert, a megyei KÖJÁL, Deák József, a Volán 2. sz. Vállalat, Varga Tibor, az ötvözetgyár, Balcza Károly, a Salgótarjáni Ingatlankezelő Vállalat és .Fenes József, a Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat propagandistája.

Kádár János fogadta Kurt Húgért

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pénteken a Központi Bizottság székházában fogadta Kurt Hagert, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát.

A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen részt vett Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Jelen volt Gerhard Reinert, az NDK budapesti nagykövete.

Pokolgépes

merénylet

Péntekre virradóra több mint két kilogrammnyi robbanóanyaggal felrobbantották a Capitoliumnak, Róma városházának a főbejáratát. Az épületet Michelangelo tervei nyomán a XVI—XVII. században építették újjá.

A merényletnek szerencsére senki sem esett áldozatául, de két éjjeliőrt idegsokkos állapotban szállítottak kórházba. A nagy erejű robbanás háromnegyed részben szétszaggatta a bronzból és faelemekből készült kaput, amelyik a Capitolium térre néz és jobbról meg balról lépcsősor vezet fel hozzá. A kapu a „Julius Caesar-terembe” vezet, oda, ahol a római városi tanács üléseit tartják. A robbanás a tanácsteremben is pusztított: szétzúzta a tanácstagoknak, a sajtónak és a közönségnek fenntartott padsorok egy részét és tönkretette a hangerősítő berendezést. A légnyomás kitépte keretükből a Capitolium térre néző ablakokat és leszaggatta a kaput övező márványfrízeket. A környező épületek, köztük a capitoliumi múzeum, valamint a Piazza veneziai épületek és a Marcello-teatrum (a „kis Colosseum”) ablakai is betörtek. Az 1 óra körül bekövetkezett robbanást Róma egész belvárosában hallani lehetett. Szerencsére nem sérült meg a Róma istenasiz- szonyt ábrázoló szobor, sem pedig a Teverét és Nílust jelképező két hatalmas szobortest.

Bombarobbanás okozott súlyos károkat Róma városi tanácsának bejáratánál. Argan főpolgármester szerint fasiszta merénylők követték cl a bűncselekményt a Michelangelo

tervezte épület ellen.

Az iráni sah

Az Egyesült Államok kormánya befogadja majd az iráni sahot, de előbb megpróbál jobb kapcsolatokat kialakítani az új iráni rendszerrel — állítják pénteki amerikai sajtójelentések.

A Fehér Ház sajátos játékot játszik korábbi védencével, aki most amerikai vízumért folyamodott.

Carter elnök még január 17-én, a sah elmenekülését követő napon közölte, hogy Reza Pahlavi, a későbbiekben az Egyesült Államokba megy. Walter Annenberg, a sokszoros milliomos laptulajdonos kaliforniai birtokán már készül a császári család fogadására. Az amerikai kormány azonban végül is jobbnak látta, ha eltanácsolja az úttól a sahot — aki így Marokkóban maradt. Miután ott is távozását szorgalmazták, a volt uralkodó és népes kísérete március óta a Baha- ma-szigetelcen él. A családot immár ezen az üdülőhelyen sem látják szívesen; a sah ezért Acapulcóba, a nem kevésbé híres mexikói turista- paradicsomba készült — de nem kapott vízumot.

A Carter-kormány eredetileg Kissingert, majd David Rockefellert, a Chase Manhattan bank igazgatóját akarta a sahhoz küldeni, hogy lebeszéljék Amerikába utazásáról. A feladatot azonban egyikük sem vállalta. Washington egyébként attól tart, hogy ha a sahot befogadják, veszélybe kerülhetnek az Iránban élő amerikai állampolgárok és nehéz lenne garantálni a ,sah biztonságát iSj

Alibi népszavazás

Nem kétséges, hogy Egyiptom választópolgárainak a kormányzat önigazolása céljából kellett járulniuk a szava- zóumákhoz. A népszavazással

— mint korábban többször — egy „csomagtervet” szentesített Szadat elnök, aki igényt tart a „nemzettel való közvetlen párbeszédre”. Ezúttal alattvalóitól „igent” kért az egyiptomi—izraeli különbékére, a parlament feloszlatására

— s egyúttal a rendkívüli választások kiírására —•, valamint & új, demokratikus polgárjogokat korlátozó belpolitikai intézkedések bevezetésére.

A népszavazás végeredménye ugyan nem ismeretes még, de biztosra vehetjük, hogy a szavazók döntő többsége áment mondott arra, amit az ország elnöke már eleve eldöntött, s a parlamenttel jóváhagyatott. Így hát alkotmányjogi és politikai szempontból merő formalitásnak tekinthető a népszavazás. Mégsem mondhatjuk azt, hogy

— legalábbis az egyiptomi vezetés szemszögéből — telje-* sen céltalan aktust rendeztek. Az Egyesült Államok tevékeny pártfogásával Izraellel kötött különbéke nagy felháborodást keltett az arab világban, s ez Egyiptofn egyre mélyülő elszigetelődésében nyer kifejezést. Épp ezért Szadat elnöknek most nagyon

fontos, hogy a külvilágnak demonstrálja: különalkuja népe teljes támogatását élvezi.

Nem kétséges, hogy a manipulált „egységes népi támogatás” látszatát fel tudja kelteni az egyiptomi kormányzat. A politikailag iskolázatlan egyiptomi tömegek előtt úgy tüntették fel a kérdést, hogy ha nem a békére — valójában pedig különbékére — mondanak igent, akkor a háborúra szavaznak... Márpedig ki az, aki háborút akar? A kairói kormánypropagandisták másik érve az volt, hogy „egy különbéke is jobb egy háborúnál”. Nehezen cáfolható állítás lenne ez, ha a konkrét esetben nem olyan különbékéről lenne szó, amely az átfogó és tartós béke helyett egy új háború felé vezethet. Mert hát az egyiptomi —izraeli k-ülönalku, amely a közel-keleti válság képletén nem sokat változtatott, éppenséggel az Igazságos és tartós béke előtti akadálynak tekinthető.

Hogy a különbékét illetően mégsem teljes az egyetértés Egyiptomban, bizonyítják az elmúlt napokban lezajlott tiltakozó diáktüntetések. A mostani népszavazás eredménye aligha fogja eloszlatni a „pax americana” iránti kételyeket.

Pálfi Viktor

II szocialista világrendszer fejlődésének fontos fényezője a KGST

. Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Szovjetunió állandó KGST-képvi- selője, a KGST végrehajtó bizottságának elnöke, válaszol Alekszandr Drabkin, a „No- vosztyi” hírügynökség tudósítójának a KGST 30. éve fennállásával kapcsolatos kérdéseire és egyebek között elmondta :

A KGST-nek ma már tíz tagja van. Európa, Ázsia és Latin-Amerika tíz szocialista állama szorosan együttműködik egymással a szocializmus és kommunizmus magasztos céljai érdekében.

A KGST-tagállamok együttműködésének * fejlesztése szempontjából döntő jelentősége volt a KGST XXIII. (rendkívüli) ülésszakának, amelyet tíz évvel ezelőtt Moszkvában rendeztek meg. Az ülésszak meghatározta akokat az elveket, amelyek később az együttműködés elmélyítésének és korszerűsítésének, a KGST-tagországok szocialista gazdasági integrációja fejlesztésének komplex programjában nyertek végleges formát. A baráti államok közösen kidolgozott irányvonalának gyakorlati megvalósítása olyan sikereket eredményezett, amelyek minden előítéletüktől mentes külső megfigyelő számára teljesen nyilvánvalóak. Az ENSZ szakértőinek minden alapja megvan arra, hogy a KGST-tagállamok többségét ma a világ fejlett államaihoz sorolják. Ipari termelésük meghaladja a nyugat-európai kapitalista országok ipari termelését. Az egy főre jutó ipari termelés'a KGST-tagországokban a világ átlagos egy főre jutó ipari termelésének háromszorosát képezi. Emellett nagyon fontos, hogy a baráti országok gazdasági fejlettségi szintjei jelentősen közeledtek egymáshoz.

Az elmúlt harminc évben a nemzeti jövedelem növekedésének üteme a szocialista országokban a tőkésországok hasonló mutatójának háromszorosát, az ipari termelés fejlődése négyszeresét alkotta. A szocialista közösség ma a világ legdinamikusabb gazdasági ereje.

Napjainkban a gazdasági problémák növekvő méretei és bonyolultsága megkövetelik országaink tervgazdálkodási együttműködésének továbbfejlesztését.

Különös figyelmet kell fordítani a baráti országok fejlettségi szintjeinek további kiegyenlítésére. Segítséget kell nyújtani Vietnamnak,

Kubának és Mongóliának' á népgazdaság fejlesztésében és a gazdálkodás hatékonyságának növelésében.

Ma legfontosabb feladatunk a sokoldalú és kétoldalú együttműködési egyezmények előkészítése, amelyekben konkrétan meg kell határozni az egyes érdekelt országok részvételének volumeneit és feltételeit.

A Szovjetunió önzetlenül átadta és átadja a baráti országoknak gazdag tapasztalatait a gazdasági és kulturális munkában, a tervezésben és irányításban, a műszaki-tudományos fejlődésben. Hazánk segítségével a KGST-orszá- gokban összesen 2,6 ezer gyár és más ipari objektum épült fel. Többek között felépítettünk vagy segítséget nyújtottunk erőművek építésében. Ezen erőművek összteljesítménye eléri a 20 millió kilowattot, s a baráti országokban segítségünkkel felépült kohók ma 15 millió tonna acélt, 11 millió tonna vasat és 20 millió tonna hengerelt árut gyártanak évente. Nagy olajfinomítók épültek közreműködésünkkel Bulgáriában, Magyarországon, az NDK-ban, Lengyelországban, Csehszlovákiában és más országokban.

Nagy jelentőséggel bírnak a szocialista országok számára a szovjet nyersanyag- és tüzelőanyag-szállítások is. 1977- ben a KGST-országokba irányuló szovjet energiaszállítások az országok exportjának 68 százalékát, az acél- és gyapotszállítások az export kb. 75 százalékát, a kőolaj- és olajipari termékek az export 80 százalékát, a földgáz — 99 százalékát adták. Emellett az export a baráti országok számára a világpiaci ' árak szabta feltételeknél lényegesen kedvezőbb feltételek mellett bonyolódik le például, az 1976—80. időszakban a KGST- országoknak a szovjet kőolaj- importból származó nyeresége eléri az 5 milliárd rubelt.

Az 1951—77. évi időszakban a magyar gépipar Szovjetunióba irányuló exportja 26- szorosára, a lengyel export ugyanebben az időszakban 41- szeresére, a román 30-szo- rosára, a csehszlovák 33- szorosára növekedett. A BNK,’ amelv a második világháború előtt egyáltalán nem rendelkezett géniparral, 1955-ben 5 millió rubel értékben exportált gépipari termékeket a Szovjetunióba, 1977-ben viszont' már 1236 millió rubel értékben, azaz az 1955. évi szint 247-szeresére növekedett a baráti ország exportja.